Magyar Nemzet, 1995. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-20 / 66. szám

14 Magor Nemzet Eltemették Stefan Lászlót „Burgenland egyik legna­gyobb fiát veszítette el” - ezek­kel a szavakkal búcsúztatta Karl Stix tartományi főnök szombaton Stefan László kis­martoni püspököt a temetésen, amelyen huszonhárom püspök jelent meg - az osztrák, a magyar, a horvát, a szlovák egyház és a Vatikán képvise­letében. A gyászmisét a Szent A­drián-dómban celebrálta Hans Hermann Groer bíboros. Paul I­by kismartoni püspök méltatta elődje életútját, készségét a párbeszédre, a kiegyezésre, a különböző népcsoportok kö­zötti közvetítésre, amely nehéz időkben is lehetővé tette a híd­szerepet a Kelet és a Dél felé. Paskai bíboros felidézte, ho­gyan nyittatta meg László püs­pök a határt a magyar zarándo­kok előtt I. János Pál pápa ausztriai látogatása idején, és tette lehetővé Trausdorfban az első személyes találkozót a pá­pa és a magyar hívők között. (Folytatás­­a szombati 18. oldalról) A gimnasztyorkát, szovjet tiszti váll-lapot viselő százados, majd őrnagy tudta, hogy a meg­kezdett útról nem lehet vissza­fordulni. Annak is tudatában volt, hogy családjuk Európa egyik legrégebbi arisztokrata di­nasztiájából ered, ősapjuk I. Ot­tótól kapta címét és kiváltságait, tehát a pármai Pallaviciniek már Szent István királyunk megko­ronázása előtt marcheseként jeleskedtek Itáliában, a Német- Római Birodalom déli végvidé­kein. Azzal is tisztában volt, hogy a terebélyesedő Pallavicini­­dinasztia érdekei csaknem egy ezredévig egybefonódtak a né­met-római császárok és örökö­seik céljaival. A család "hazánk­ba szakadt alágazatának tagjai - a páncélos őrnagy felmenői - csak a XVII. században tűntek föl Magyarországon, s kitüntet­ve magukat a törökellenes föl­szabadító hadműveletekben, ka­tonai érdemeikért kapták a va­gyonuk alapját jelentő latifun­diumot. A Pallavicini fivérek nagyapját már nem érdekelte a birtokszerzés; pénzügyi érdek­lődését és kivételes tehetségét inkább a kiegyezést követő ipari fölemelkedéskor kamatoztatta; a Magyar Általános Hitelbank elnök-vezérigazgatójaként szá­mos nagy gazdasági vállalko­zást kezdeményezett, jelentős szerepe volt a magyar kormá­nyok pénzügyi műveleteinek in­tézésében. Édesapjuk pedig már csak a politika világához kötő­dött, az örökölt somogyi birto­kot és a mosdósi kastélyt is elad­ta inkább, mert nyűgnek érezte; a harmincas években ismét köz­életi szerepet vállalt a monarchi­kus eszmék sikere reményében. Ellentmondások béklyóiban élt a legifjabb Pallavicini; érzel­meit, egész lényét kizsigerelték. Magánélete még inkább össze­­kuszálódott, elvált polgári csa­ládból származó hitvesétől, pe­dig ezzel ötesztendős kisfiáról is le kellett mondania. Édesanyja kénytelen volt megválni a Re­mete utcai villaháztól; e csodá­latos, nagy műveltségű asszony, akinek otthonában 1944-ben menedékre leltek az ellenállás baloldali vezetői, nem kerülhet­te el a kitelepítést, kiforgatták maradék javaiból; évekig egy Szolnok megyei tanya kamrájá­ban várta a híradást elsőszülött és legkisebbik fiaitól. Pallavicini György életút­jának további állomásait tel­jességgel már nem tudjuk föl­idézni. Nem lehet hitelesnek tekinteni azok beszámolóit, akik állítólag hol itt, hol ott lát­ták, avagy különböző szovjet katonai börtönökben vele ra­boskodtak volna. Egyetlen hír­adás bizonyult hitelt érdemlő­nek; e szerint jó ideig a Baden bei Wienben fölállított NKVD- börtönben őrizték, majd ugyancsak ott, egy különleges katonai bíróság a szovjet bün­tető törvénykönyv 58. cikkelye alapján tízévi kényszermunká­ra ítélte. Magyarországon ebben az időben már az óvodás korosz­tályú gyermekeket is Habsburg Ottóval riogatták, az államha­talom sajtógépezete koalíciós egyetértésben szapulta a sze­gény megfélemlített, legitimis­ta érzelmű honpolgárokat, akik - úgymond - vissza akarják ál­lítani a királyságot, hogy ezzel ismét szolgaságba taszítsák az országot. Pallavicini Györgyöt haza­érkezése után­ többen figyel­meztették, hogy minden lépését szemmel tartják. Önszántából elment az Andrássy út 60.-ban működő politikai rendőrségre, hogy egyik vezetőjétől, akivel az ellenállási mozgalomban kö­tött ismeretséget, megkérdezze, mit akarnak tőle. Ismerőse arra kérte, fáradjon be másnap, ad­digra elrendezik a nyilvánvaló félreértést. Nem sokkal azután, hogy kilépett az épületből, köz­refogta két férfi. Egy ott várako­zó gépkocsiba tuszkolták. Ha netán legitimista tevékenységét rótták volna föl bűnéül, akkor is elképesztő, hogy egy idegen ál­lam törvényei alapján emelhet­tek vádat ellene. Akárcsak má­sok ellen, akikről nem is tudunk. Sorsának nyomvonalát ke­resve ráakadtam még két ismert Habsburg-hű magyar politikus nevére; az ifú Pallavicinivel azonos időben tűnt el gróf Pálffy Géza, aki ugyancsak a hazai legitimista párt újjáélesztésén munkálkodott; Lajos Iván mo­­narchista beállítottságú kéféíró­­nak is nyoma veszett. Pedig ő azzal szerzett hazai és külhoni megbecsülést, hogy 1939-ben kiadott, Szürke Könyv című ta­nulmánykötetében tételesen be­bizonyította, hogy a küszöbön álló világháborúban vereséget szenved a hitleri birodalom. A feltűnést keltő műnek oly nagy sikere volt, hogy a magyar hatóságok azonnal elkobozták példányait. A Gestapo 1944-ben elhurcolta, s miután hazatért Mauthausenből, a Vallás és Köz­­oktatásügyi Minisztériumban dolgozott osztálytanácsosként; a Magyar életrajzi lexikon sze­mérmes megfogalmazása sze­rint „1946 júniusában tisztázat­lan körülmények között eltűnt". A hazai közvéleményt még fölkavarta a Kisgazdapárt főtit­kára, Kovács Béla képviselő el­­hurcoltatásának ügye, de a kor­látozott magyar koalíciós de­mokráciából kirekesztett legiti­mista politikusokat sikerült úgy eltávolítani, hogy még a varjú sem károgott utánuk. Kinek is lenne gondja kideríteni, mi lett velük, ha már senkijük sem él? Ifj. Pallavicini György neve gyakran elhangzott az 1949-ben megrendezett Mindszenty-per tárgyalásain. A vádirat szerint ő hozta-vitte az üzeneteket Habs­burg Ottó és a hercegprímás kö­zött. Mint egy postás vagy vala­mi levélkézbesítő. Még azt is az ő bűnéül rótták föl, hogy Mind­­szenty hercegprímás amerikai útja során, 1947. június 21-én egy Chicago melletti kolostor­ban találkozott Habsburg Ottó­val, és egyórás, bizalmas meg­beszélést folytatott vele. Noha még tanúként sem jelenhetett meg a per beírái előtt, nevét oly összefüggésekben emlegették, mintha egymaga szőtte-fonta, sőt még irányította volna a klé­rus és a monarchisták összees­küvését. A vádirat állítása sze­rint az ő közvetítésével jött létre a magas szintű összejövetel. A nagy színjáték rendezői sem a vádhatóságnak, sem a budapesti Népbúóság különtanácsának nem adták utasításba, hogy az oly sokszor emlegetett ifjú Pal­lavicini Györgyöt szembesíteni kellene a perbe fogott bíboros­sal. Anól sem ejtettek szót, hol tartózkodik az a bűnös őrgróf, akinek a vádlottak padján volna a helye. Testvéröccse, Antal úgy ke­rült az ellene indított perbe, mint Pilátus a Krédóba. Felsőpetény­­ben, a hercegprímás őrizetére rendelt államvédelmi egység 1956. október 30-án ugyancsak megalakította a maga forradal­mi bizottságát. Azonnal fölvet­ték a kapcsolatot a rétsági Pán­célos Kiképző Ezred parancs­nokságával, s jelentették, hogy előző nap egy szovjet páncélko­csin négy orosz katona és ma­gyar rendőrök kíséretében meg­érkezett Horváth János, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnöke, aki magával akarta vinni a bíbo­rost. De a főpap bizalmatlan volt iránta, attól tartott, ismét fogság­ba vetik, vagy a Szovjetunióba szállítják. Végül is a Miniszter­­tanács titkársága utasította a rét­sági helyőrség parancsnokát, azonnal vegyék védelmükbe Mindszentyt, s másnap páncélo­sokkal biztosított gépkocsin kí­­sérjék őt Budapestre. Ekkor Pálinkás Antal volt a rétsági páncélos ezred törzsfő­nöke, neki kellett a feladatot végrehajtania. Háy Gyula, aki vizsgálati fogsága idején a Fő utcai börtönben hosszabb ideig zárkatársa volt a páncélos őr­nagynak, emlékiratában felidéz­te beszélgetéseiket. Háy szerint zárkatársa belátta, akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor eredeti nevén, Pallavicini Antal­ként mutatkozott be a bíboros­nak. Azért mondta meg nevét a főpapnak, hogy megnyugtassa? Hiszen az Állami Egyházügyi Hivatal főhatalmassága a minap még szovjet katonák és rend­őrök kíséretében akarta oltalmá­ba venni. S azt is tudta, hogy e név viselőjének fegyveres vé­delmét bizalommal elfogadja. De az is meglehet, hogy csak za­varában mutatkozott be így. Ezt a nevet kapták föl a la­pok, és a rádiók is őrgróf Palla­vicini nevét harsogták. Mi tör­tént a forradalom leverése után? A Pálinkás-Pallavicini letartóz­tatását és példás megbüntetését követelő járási pártbizottságnak nem sokáig kellett hangoskod­nia. A megtorló hatalomnak ka­póra jött, hogy 1956 októberé­ben a kiszabadult hercegprímás oldalán ismét föltűnt egy őrgróf Pallavicini. Ha már az újabb Mind­­szenty-pert nem lehetett is megrendezni, perbe foghatták fegyveres kiszabadítóját. Egy igazi arisztokratát. Meglehet, a bűnösnek ki­szemelt katonatiszt éppen olyan vétlen és védtelen volt, mint elhurcolt bátyja, György, aki a Szovjetunióban halt meg 1948. május 27-én. Kiss Károly Párhuzamos életrajzok (2.) A két Pallavicini I NAPLÓ ÁLLÁSBÖRZE lesz március 21-22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen az európai műegye­temistákat összefogó nemzetkö­zi szervezet, a BEST és a Ma­gyar Mérnökhallgatók Egyesü­letének, az IASTE Hungarynek a szervezésben. A találkozón előreláthatólag több mint ötven cég képviselteti magát. Az ebből az alkalomból megjelent kalauz a találkozón részt vevő cégekre vonatkozó tájékoztató adatokat tartalmazza. A VÍGSZÍNHÁZ a Jean-Claude Penchenat műve alapján Békés Pál által összeállított, Össztánc című darabbal lépett fel szomba­ton nagy sikerrel Pozsonyban, a fennállásának hetvenötödik év­fordulóját ünneplő Szlovák Nemzeti Színházban. A SZERB NEMZETI SZÍN­HÁZ kétszer szerepelt Budapes­ten a hét végén. A társulat Bra­­niszlav Nusic Gyanús személy című művét mutatta be a Vár­színházban szombaton és vasár­nap délután. Branyiszlav Nusic századfordulón játszódó komé­diáját Dean Mijacs állította szín­padra. A komédia ősbemutatója hetvenkét esztendővel ezelőtt, a Belgrádi Nemzeti Színházban volt A TEMESVÁRI Csiky Ger­gely Állami Színház vasárnap este Békéscsabán, a Jókai Szín­házban adta elő Illyés Gyula Tűvétevők című parasztkomé­diáját Sándor János rendezésé­ben, Mátray Lászlóval, Gáli Annamáriával, Deák Irénnel, István Istvánnal, Ferenczy Annamáriával a főbb szerepek­ben. Április 5-én a kassai Thália Színház szerepel Békés­csabán. Székely János Caligula helytartója című drámáját mutatják be. TATABÁNYÁN a hét végén tartották meg a Magyar Klariné­tosok Szövetségének első orszá­gos találkozóját, amelyre eljöt­tek finn vendégek is és az Euró­pai Zeneiskolák Uniójának el­nökségi tagjai. A hangverseny műsorában Mozart, Vivaldi, Moher és Cruzell művei hang­zottak el, ekkor volt az ősbemu­tatója Rózsa Pál Sinfoniette című darabjának. A találkozó szakmai megbeszélésekkel zárult. CSÍKSZEREDÁI képzőművé­szeti kiállítás, bábelőadás, orgo­na- és gitárhangverseny, fotó­­kiállítás szerepelt a hét végén Gyulán megrendezett, ma befe­jeződő Csíkszeredai napok prog­ramján. A székely város és Gyu­la testvérvárosi kapcsolatban áll. SZINYEI MERSE ANNA A magyar tájfestészet aranykora című könyvének bemutatója ma délután öt órakor lesz a Litea Könyvszalonban (budai vár, Hess András tér 4. - Fortuna ud­var). A beszélgetést Sediánszky János vezeti. KONCZ ANDRÁS kiállítása március 21-én, délután hat óra­kor nyílik meg a Várfok 14 Mű­helygalériában (Budapest I., Várfok u. 14.). ELSE! JEGYZETE Nőnapi hangverseny PRUNYI ILONA és Perényi Eszter a Zene­­akadémia kistermében megrendezett nőnapi hangversenyükre kizárólag női zeneszerzők (Kodály Emma, Szőnyi Erzsébet, Pócs Katalin, Tallér Zsófia, Clara Schumann, Lili Boulanger, Germaine Tailleferre és Grazyna Bacewicz) mű­veiből válogattak. Manapság, amikor külföldi ki­adók egyre-másra jelentetik meg a női zeneszer­zésről írt monográfiákat, lexikonokat, a magyar­­koncertpódiumokon csak kivételes alkalmakkor hallhatunk a gyengébbik nem alkotásaiból. Pócs Katalin Meditáció hegedűre és zongorára című alkotása nyitotta meg a műsort Az egytételes darab a két művésznő előadásában egyéni színnel szólalt meg, olyan hangon, ami nemcsak a zene­szerző útkeresésének eredményét hanem az elő­adók muzikalitását és stílusérzékét is dicséri. Ger­maine Tailleferre Pastorale zongorára, karácsonyi hangulatú zongoraműve követte Pócs Katalin duó­ját. A szerzőnő (1892-1983) nemcsak Franciaor­szág zeneszerzőinek barátságát élvezte, hanem a világ sok tájáról mondhatott magának barátokat tisztelőket. Zenéjének hagyományos jellege azon­ban egész oeuvre-jére jellemző, most megszólaló karakterdarabjára is, amely Darius Milhaud-nak szól. Pranyi Ilona előadására a legmegfelelőbb jel­zőként a „kecses” szó illett, hiszen a rövid, de an­­­­nál hangulatosabb műben régi korokat idéző bájjal elevenítette fel a karácsony hangulatát. GRAZYNA BACEWICZ 2. hegedű szóló­szonátája, amelyet Petényi Eszter játszott, hosszú és nehéz alkotás; az 1958-ban íródott mű mégis meglepő harmóniai és ritmikai ötleteivel élményt adó muzsikává vált a művésznő kezében. Bace­wicz nemcsak a hangok világában változatos, hanem meglepően hangszer-idiomatikus is, szoná­tájában bőkezűen él a hangszer adta kifejezési lehetőségekkel, színes muzsikává varázsolva azt. A finálénak is nevezhető második tételben virtuóz glissandók (fel- és lecsúszások) sorozata kápráz­tatja el a hallgatót. Egyetlen nem hivatásos zeneszerzőnője a kon­certen szereplő műveknek Kodály Emma, aki még mint Gruber Emma már fiatalon a század első fe­lének magyar művészeit gyűjtötte maga közé pesti lakásában, ahol művészeti esteket tartottak. A ze­nészek közül Bartók és Kodály voltak állandó ven­dégei, majd tanárai. A Kodállyal folytatott tanár­diák viszony azonban hamarosan rajongó szere­lemmé alakult; nyilván az általa sugárzott fénynek köszönhető, hogy későbbi felesége olyan kompo­zíciót mondhatott magáénak, mint a Prunyi Ilona által most előadott Változatok zongorára. KODÁLY EMMA 1907-ben született műve tíz variációsorozatból és egy zárófúgából áll. Komoly zeneszerzői tehetsége már a téma bemu­tatásakor megmutatkozik, hiszen pregnánsan kiütköző fordulatai olyan témává varázsolják az első tételt, amely jó anyagot szolgáltat a variatív kidolgozásra; mindezekhez azonban jelentősen hozzájárult Prunyi Ilona magabiztos és invenció­­zus játéka; plasztikus billentéssel emelte ki az egyes variációk hangulati jellegét és a zárófaga fenséges méltóságát. Perényi Eszter és Prunyi Ilona nőnapi hangversenye betöltötte feladatát, előadásukon keresztül ugyanis megismerhettük a szebbik nem zeneszerzőinek világát, egy olyan irodalmat, amely hallhatóan sokban különbözik és elüt férfi társaikétól. Bősze Ádám Kultúra HÉTFŐ, 1995. március 20. Tavaszi fesztivál Szombathelyen Megnyílt szombaton az V. szombathelyi tavaszi tárlat, a Bernáth Aurél születésének szá­zadik évfordulója alkalmából megrendezett emlékkiállítás, és ezzel megkezdődött a fővárosi­hoz kapcsolódó szombathelyi tavaszi fesztivál, amelynek ze­nei nyitánya a Szombathelyi Szimfonikusok ünnepi hangver­senye volt a Bartók Teremben. A hónap végéig tartó feszti­válon fellép a szentpétervári Ki­rov Balett (24-én). A zenei ren­dezvények közül nagy érdeklő­dés előzi meg a Capella Canto­­rum hangversenyét, amelynek műsorát a szombathelyi Egy­házmegyei Könyvtár kotta-ős­nyomtatványaiból válogatott ze­neművekből állították össze. Az operakedvelők Purcell King Artur, Donizetti Don Pasquale című művét hallhatják a Purcell kórus, a Capella Savaria kama­raegyüttes, a debreceni Csoko­nai Színház énekkara és a Szom­bathelyi Szimfonikusok előadá­sában. A musical rajongói Déry-Presser-Adamis-Poós Képzelt riportját nézhetik meg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeinek előadá­sában. Figyelemre méltó esemény­nek ígérkezik az Első magyar látványtár, a Savaria Táncklub fellépése, a bábszínházi nap, a nemzetközi néptánctalálkozó és a dunántúli tájegységi film- és videoszemle. A budapesti Ko­médium Színház társulata Mast­­rosimone A pulóvergyűjtő című darabjával mutatkozik be a fesz­tiválon. ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG Ajánlati felhívás A Az Állami Vagyonügynökség meghirdeti a Körösi Állami Gazdaságból alakult Perjés Mezőgazdasági Rt. állami tulajdonban lévő részvényeit egyfordulós, nyilvános pályázat keretében történő értékesítésre. Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a Perjés Mezőgazdasági Rt. jegyzett tőkéje: 65 640 E Ft, melynek 90%-a kerül értékesítésre. A részvénycsomag megvásárlásával egy időben 512 ha földterület haszonbérletét biztosítja az ÁVÜ a Perjés Mezőgazdasági Rt. részére. A részvénycsomag megvásárlására a részletes kiírásban meghatározott feltételek szerint E-hitel, készpénz és kárpótlási jegy vehető igénybe, a tenderben meghatározott feltételek szerint.­ Az ajánlatokat 6 példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. Az ajánlati kötöttség időtartama 90 nap. Az Állami Vagyonügynökség fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Az ajánlatok beérkezésének határideje: 1995. május hó 3. nap, 11.00-12.00 óra. Az ajánlatok benyújtásának helye: ÁVÜ (Budapest XIII., Pozsonyi út 56.) 804­ szoba. A pályázatok benyújtásának feltétele az eljárási rendet is tartalmazó részletes ajánlati anyag 10 000 Ft+áfáért történő megvásárlása a 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. ÁVÜ ügyfélszolgálatánál, valamint a békéscsabai ügyfélszolgálati irodánál (Békéscsaba, Kinizsi u. 5.) További információ beszerezhető Katona Lajos igazgató úrtól, Perjés Mg. Rt. Tel.: (66)-386-756.

Next