Magyar Nemzet, 1995. június (58. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
IV Magyar Nemzet ÖN ÉS A SZÓRAKOZÁS 1995. JÚNIUS 17. Művészszoba Farkas Rózsa, a „cimbalomátirat” -Rovatunknak vendége volt már néhány kiemelkedő cimbalomművész: Fábián Márta, Szakály Ágnes és Szeverényi Ilona. A tanítványnemzedéket képviselő Farkas Rózsának más volt-e, nehezebb-e a pályakezdés, mint az egykori úttörőknek? - Nehezebb annyiban, hogy egyre több cimbalmos között oszlanak meg a koncertlehetőségek. Ugyanakkor könnyebbség volt, hogy mi már az ő általuk épített alapokra állhattunk. Szerencsém volt, hogy Szakály Ágnes tanítványa lehettem, aki már korán partneréül fogadott. Ezzel szereplési lehetőségeket is teremtett számomra, ahol olyanok hallhattak, akik később darabokat írtak nekem, segítették pályámat. -A klasszikus repertoárból mit játszol legszívesebben? - Bachot meg Paganinit. Az utóbbit inkább a közönség miatt, amely cimbalmon is megcsodálja a virtuóz hegedűdarabokat. - Mindent át lehet írni cimbalomra? - Szakály Ágnessel még azt is megkíséreltük, hogy Händel Vízi zenéjét két cimbalmon adjuk elő, noha nem a zenekari partitúra, hanem egy csembalóváltozat nyomán. A bécsi klasszikusok közül Beethovenhez eddig nemigen merészkedtünk, de most eljátszották a Vihar szonátát, s az szakembereket is meggyőzött ennek jogosultságáról. -Billentyűs darabnál az eredeti csembaló, klavikord vagy kalapácszongora hangzását tartjátok modellnek, vagy cimbalomra adaptáljátok a műveket? — Csembalódaraboknál sikerrel célozhatjuk meg a hasonlóságot. Szoktunk próbálkozni orgonaművek három cimbalmon való megszólaltatásával is, ám itt már nem reális a hasonlóság megteremtése. - Tudom, szereted Bachban a romantikát. Rokonságot érzel tehát a historikus előadásmód szenvedélyességével? Nem áll élesen szemben a történeti hitelességgel az, hogy cimbalmon játszod, amit Bach nem arra komponált? - Sajnos nem arra!.. Irigylem a historikus zenészeket, hogy eredeti hangzású hangszerek állnak rendelkezésükre. De nem mindig értek egyet ezekkel az előadásokkal. Lehet, hogy ha Bach az eredetinél nagyobb együttesen hallhatta volna mondjuk a h-moll misét, jobban tetszett volna neki, mint azon a kisebben, amely a rendelkezésére állt. - A cimbalom népi hangszer. Ezt a műfajt kikerülöd? - Nem, sőt nagy hasznomra volt a népi zenekari játék, különösen a balkáni népzene fejlesztette a technikámat. -Gyerekkorodban rögtön cimbalmozni kezdtél tanulni? -Nem. Zongorista voltam, kacérkodtam a hárfával és a fuvolával, s csak a véletlen hozott össze a cimbalommal. Már az első óra előtt ismertem a hangok különös elhelyezkedését a hangszeren, édesapámnak köszönhetően, aki a cimbalomiskolából kimásolva kis cédulákon a húrok alá tette a hangok nevét. - Édesapád muzsikus? - Nem válhatott azzá. Nagyapám a húes Rácz Laci bőgőse volt. Az ő fia, nagybátyám pedig rendkívüli tehetségű hegedűs, akit azonban 14 évesen elvitt a szívbetegség. Édesapámról, aki akkor még csak négyéves volt, úgy hírlett, még nagyobb tehetség, de a báty halála után nagyapám kiverte kezéből a hegedűt, mondván, abban a házban nem szólhat többé zene. -így lett hát a családi vonós hagyomány „cimbalomátirata" Farkas Rózsa... . Hollós Máté Hűtött nézőtér, nyári bemutató A kölyök Feszült légkör, csak azért is hangulat jellemezte az egykori Arizona Színház utolsó premierjét. Akkor Mikó István és társulata valahol még reménykedett a megváltoztathatatlannak látszó helyzetben. Talán mégsem söpri el őket onnan, a valamikori Tháliából a majdani Művész Színház szele. Mint tudjuk, a Nagymező utcai társulat szétszéledt, illetve a művészek többsége Sopronba került. A musical természetesen nem merült a feledés homályába. Akik látták, emlékeznek a két gyerek szereplőre Kreisz Rudira és Vass Gáborra, Keresztes Ildikó és nem utolsósorban Mikó István alakítására. A darab most új életre kel a József Attila Színház színpadán. A teárum légkondicionált lett, így nyáron,is alkalmas a nézők fogadására. A lehetőséget ki kell használni, ezzel is új játszóhelyet teremtve az amúgy háttérbe szoruló kultúrának. Léner Péter direktor választása Nagy Tibor-Pozsgai Zsolt-Bradányi Iván musicaljére esett. A játék rendezésére Hegedűs D. Gézát kérte fel. -Az Arizona Színház utolsó premierjét magam sem tudom, mi okból, valószínű, idő hiányában nem láttam. Annyit tudtam róla, hogy a darabot Gaál Gábor vállalkozó úr vitte oda s tette a színidirektor asztalára. Most is ő hozta ide az igazgató úrhoz azzal, hogy anyagilag támogatni kívánja a produkciót. Örvendetes kezdeményezés, boldog lennék, ha többen követnék őt. Öntörvényű, újrafogalmazott előadást láthat majd a közönség. A bemutató dátuma június 30. lesz, azt követően júliusban egész hónapban a hétvégeken látható A kölyök a József Attila Színházban. - A musical műfaji meghatározása az író szándéka szerint édes-bús történet Chaplin emlékére. -Nem változtattunk az eredeti elképzelésen. A darab a századelő egyik jellegzetes amerikai városában játszódik: egy parkban kitett gyermeket talál egy koszos kis csavargó. Megpróbálja eladni, de nem sikerül, így aztán úgy dönt, megtartja a fiút. Kettejük kapcsolata sok kacagtató vagy megható eset forrása. A másik szál egy kis revütáncosnőből ismertté lett énekesnőről szól. A hölgy szinte mindent elért már, amit lehet, de van az életében egy pont, amely nem hagyja nyugodni: valamikor egy parkba kitette gyermekét. Vajon hol és hogyan találkozik a cselekmény két szála? Erről szól a darab. -Kik alakítják a főbb szerepeket? - A világhírű zseniális művészt Józsa Imre alakítja, Madame Foyer figuráját Galambos Erzsi kelti életre, Mary Pickford Hegyi Barbara, Lucy a még főiskolás Ulmann Mónika és Betty Szabó Éva, a címszerepben kettőzve Kazi Balázst és Körösi Gábort hallhatja a publikum. Négy fiatal férfi színész jut még remek szereplehetőséghez, Háda János, Vizy Görgy, Juhász György és a szintén még főiskolás Gieler Csaba. Az érdekesség kedvéért említem, hogy alkalmam volt megismerni a korábbi előadás két igen tehetséges fiúszereplőjét. Bizony elmúltak az évek, csinos kamaszok lettek, kinőttek a szerepből. A játék színpadképét beleértve a jelmezeket is Kónya András tervezi. A koreográfus Gesler György - vele már a harmadik zenés produkcióban dolgozunk együtt -, a zenei vezető pedig Fekete Mária. A színpadon Hegyi Barbara és a kölyök, azaz Kazi Balázs próbál. Először, mint a nagyok, összemondják a szöveget. Aztán mindketten játékkal töltik meg azt, és készségesen ismétlik a jelenetet a rendező instrukciói szerint. Kinn nyári meleg, a nézőtéren kellemesen hűvös a levegő. Felcsendülnek a rövidesen közismert dallamok, és Balázs játékát a díszítőktől a kellékesig mindenki teljes elismeréssel hallgatja. A tizenegy éves sztár korához illő módon fogadja a gratulációt. Feltűnt már a Fővárosi Operett Színházban, ahol a Valahol Európában Kuksiját alakítja. - Az Erkel Ferenc Zenei Általános Iskola és Gimnázium IV. D. osztályába jártam. Ősztől már felső tagozatos leszek - hallom a próba szünetében. - Hatéves voltam, amikor megnéztem a Diótörőt. Azóta szeretem a balettet meg a színházat. Énekeltem többször az Operában és az Erkel Színház gyermekkórusában. Nagyon örültem, amikor kiválasztottak Kuksi szerepére. Ide is én akartam jönni, és nagyon örülök annak, hogy a Géza bácsi engem szemelt ki a főszerepre. Egyébként egész nyáron játszom, mert a Valahol Európában Szegeden a szabadtéri színpadon lesz látható. Hogy nyaralok-e az idén? Persze augusztusban biztosan elmegyünk a szüleimmel meg a tizenhat éves bátyámmal, Robival a tengerpartra. . . HM 211 íj Várhegyi Andrea Próba közben, a színen Hegyi Barbara és Kazi Balázs Kazi Balázs a rendező, Hegedűs D. Géza tanácsait hallgatja Havran Zoltán felvétele Színház a Vidám Parkban Idén nyáron ismét lesz színházi előadás a Városliget kedvelt szórakozóhelyén. A Szféra Kulturális Szolgáltató Vállalat és a Budapesti Vidám Park új vállalkozásba kezdett: a parkba az óriáskerék mellett a szabadtéri színpadon megkezdi működését a Tchibo Színház. Június 24- től augusztus 9-ig, hétfő kivételével (esőnap) minden este 20.30 órakor Ujjé, a Ligetben címmel pesti vidám kabaré kerül színre. Az előadás szereplői: Sztankay István, Schütz Ila, Balázs Péter, Szombathy Gyula, Vásári Mónika, Kőszegi Ákos. Zeneszerő: Gyarmati István, rendező: Sztankay István. A színház címe: Budapest XIV., Állatkerti körút 14-16; telefon: 343-1025. W* TV A. S X WT A M* A Mindennapi apró bosszúságainkA z ember azt hinné, ha egyszer beütött a kapitalizmus, a piacgazdaságra épülő és kínálati helyzetben lévő kereskedelem, fogja a vevőt, keresi kegyeit és igyekszik minél jobban kiszolgálni, hogy évekre megtartsa. Ez az elmélet, ám - tisztelet a kivételnek -, a gyakorlat olykor egészen mást mutat. Nem érdekli az eladót (aki onnan kapja a fizetését), ha a vevő úgy megy ki az üzletből, hogy be se teszi a lábát többé, s az sem zavarja egyes cégek vezetőit, hogy a rájuk kötelező, rendeleteknek, előírásoknak éppenséggel nem tesznek eleget. Pedig, milyen furcsa, ősidők óta a kereskedelem volt mindig az első számú fogyasztóvédő, ő képviselte az érdekeket a gyártókkal szemben, az ő elégedettségétől függött a termelés, hiszen az eladhatatlan, rossz minőségű árura a magára valamit is adó kereskedő többé nem tartott igényt. Most úgy tűnik, ez a helyzet a feje tetejére állt. Itt a dresszing, hol a dresszing? Az ember bemegy a magát minden reklámban dicsérő élelmiszeráruház-lánc talán legnagyobb üzletébe. A vevő néhány lépés után megpillantja a magát kellető salátáspultot, telve rengeteg finomsággal. Emberünk leemel egy műanyag dobozkát a polcról és boldogan rakja a céklát, a zöldbabot, a vékony csíkokra szeletelt piros és fehér káposztát. Agya közben szüntelenül jár, kigondolja, milyen felvágottat ad majd a gyerekeknek a saláta mellé. Az összeállítás elkészült, emberünk megfogja a pult oldalán található dresszingflakont - ám az üres. Megrázza a másikat, az is kong. Ekkor körülnéz, hátha talál egy szolgálatkész eladót, aki kisegítené. Ám eladó sehol. Majd csak jön valaki, akinek a flakonfeltöltés a dolga. A percek telnek, a flakonok sehol. Emberünk odamegy a felvágottakat kínáló pulthoz, s megkéri a májasok, párizsik, sonkák tündérkéit, ugyan termenek valamit az érdekében, hiszen már vagy tíz perce álldogál itt türelmesen. A hölgyek azonban ügyet sem vetnek a kellemetlenkedő vevőre, bár éppen sziesztáznak, mert nincs kit kiszolgálni. A vásárló még téblábol egy ideig, majd megpillantja a tejespultnál szorgoskodó középkorú férfit, támad egy ötlete. Odamegy hozzá, s kéri szépen, szóljon a salátafelelősnek, hozzon önteteket, mert neki mennie kell és máris elég sok időt töltött üresjáratban. A férfiú előzékeny, ígéri, azonnal szól, csak még berakja azt a néhány liter zacskós tejet a tárolóba. Közben a salátáspult körül gyülekeznek az emberek, ők is rakják a zöldeket, ám akkor lepődnek meg, amikor rájönnek: nincs öntet. Tündérke feltűnik két flakonnal, azokat a magasból odacsapja a tartóba, érződik rajta, hogy sértődött, mint később kiderül, a szemtelen vevői üzenettől. A vásárlók fellélegeznek, majd arcukra fagy a mosoly: a flakonokban csak paradicsomos dresszing van. Miért? - kérdezik, amikor háromféle jár a salátához? - Csak, hangzott a lakonikus válasz, majd az ifjú hölgy sarkon fordulva távozott, még csak jelét sem adva annak, hogy valaha hoz még ki valamit. A vevők egymás kezébe adták az egyszínű flakont, meglocsolták a salátát, majd némi csalódással távoztak. Persze, a pénztárnál a háromöntetes árat fizették. Ma nem lesz ízek kavalkádja, sóhajtott fel emberünk, s talán eszébe jutott a másik szlogen fordított változata is, nevezetesen, hogy jobb innen kimenni... (Zoltán Gábor budapesti olvasónk levele nyomán.) A becsapás diszkrét bája Emlékszem - írja Weszelovszky Zoltán budapesti olvasónk -, hogy tavaly, amikor megvettem a szegélynyírót a jó nevű Rákóczi úti mezőgazdasági üzletben, az eladó megnyugtatott: amikor elfogy a vastag vágódamis, azonnal vehetek másikat, mert van utánpótlás bőven. A napokban felkerestem az ominózus üzletet és előadtam kívánságomat: vágódamilt szeretnék vásárolni a szegélynyírómhoz. Az eladó — aki nem ismert meg, mosolyogva közölte, az bizony nincs. Miért, kérdeztem naivan, hiszen a garancialevélben azt írták, az utánpótlás folyamatos lesz. Uram szólott az eladó, és mélyen a szemembe nézett az az igazság, hogy ilyenkor leltár előtt már lecsökkentjük a készletet. Értem, bólintottam, de akkor miért a filléres cikkeket vonják ki a forgalomból, amikor a sok tízezer forintos kisgépek garmadája sorakozik itt, gazdára várva? Ekkor meglepetésemre a férfiú karonfogott és elvezetett az üzlet másik végébe, s ott megmutatott egy vitrint. Nézze csak, mondta sokat sejtetően, adok magának valamit, de azt nem fogja megvenni. Miért, kérdeztem, hiszen szükségem van rá? Mert 1250 forint az ára. Nos? Most rajtam volt a csodálkozás sora, hiszen tavaly a fele sem volt Nézze, uram, az állam mindennek megemelte az árát, ezért. Bocsánat - mondtam, az árkalkulációba az állam nem szól bele, az a kereskedelmi vállalatok dolga. Na és az áfa? — vágott vissza diadalmasan. Az teljesen más, mondtam, az az árra jön, amit önök szabtak meg. Majd váratlan fordulattal ismét az eladó vette át a szót, különben is, minek jött ide, hogy engem idegesítsen? Megmondtam, nem fogja megvenni a damilt, akkor meg miért akadékoskodik? Már csak azt vártam, galléron ragad és kipenderít az üzletből. Hiszen írás ide, írás oda, hol van már a tavalyi hó, azaz a hangzatos ígéret a tartozékok folyamatosságáról? Csupán egyetlen kérdésem maradt, amit nem tudtam feltenni a vehemens eladónak: vajon mit szól mindehhez a jó nevű német cég, hogy a termékeit árusító magyar üzlet csak elad és megfeledkezik törvényben megszabott kötelezettségeiről, miközben alaposan rontja az említett német gyártó egyébként jó hírnevét? Cseles csomagküldés Fáy Sándor nyugalmazott mezőgazdász Lengyeltótiban. Olvasónk kétoldalas panaszos levele arról tanúskodik, nem zárult le véglegesen az a botránysorozat, amely évekkel ezelőtt napirenden volt a sajtóban. Akkor a Versenyhivatal 100 millió forintra büntette a kétes emlékű Home Shopping nevű szélhámos csomagküldő céget, amely időközben megszűnt. Igaz, a károsult emberek a mai napig nem kaptak vissza egy fillért sem a pénzükből. Íme, az eset: Olvasónk a Nők Lapjában talált egy hirdetést, amely kéziratógépet kínált a vásárlóknak. Fáy úr úgy gondolta, jól jönne ez a kis szerkentyű, mert felesége rosszul lát, így neki kell időnként varrnia. Fáy Sándor a kézivarrógépet megrendelte, és január 30-án meg is hozta a postás. Most idézem a levelet: „Még aznap kipróbáltam, azaz csak akartam, mert sehogyan sem működött. A következő két napon ismét megkíséreltem, alaposan betartva a használati utasítást, ám kísérleteimet nem koronázta siker, a gép moccanatlan maradt.” Fáy Sándor február 10-én postára adta a hasznavehetetlen portékát, és levélben kérte, térítsék vissza az 1250 forint vételárat, valamint a postaköltséget. Talán leírnom sem kell, Fáy úr nem kapott se pénzt, se választ a csomagküldőtől. Levél a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség panaszirodájához - ahol úgyszintén nem méltatták válaszra a becsapott vásárlót. Fáy úr hasonlóképpen járt a Nők Lapjával is, bár megírta, 23 éve szorgalmas olvasója a lapnak, levele elsikkadt a nagy forgatagban. „Most már csak azt szeretném tudni, van-e olyan szerv, intézmény, amely az ilyen ügyben tud valamit tenni” - írja elkeseredve Fáy Sándor. Először is furcsa, hogy a csomagküldő cég csak a postafiókcímét adta meg. A botrányok után ugyanis jogszabály született, amely kötelezően előírja valamennyi ilyen kereskedőnek, hogy a teljes címét és mintaboltjának helyét is feltüntesse az ajánlatában. A hirdetésért, reklámért, amely félrevezető, egyaránt felel a megrendelő és a közzétevő. Itt pedig azt a kézi varrógépet hirdették, amely már évekkel ezelőtt „becsődölt”, kiderült róla, hogy teljesen használhatatlan arra a célra, amire kínálták. Fáy Sándor panaszára van, legalábbis úgy hiszem, található megoldás. Én megküldöm a megjelent cikket a csomagküldő kereskedőnek, valamint az Árküldő Országos Egyesületnek. Az előbbinek azért, hogy intézkedjen, míg a másiknak azért, hogy odafigyeljen az esetre. Talán az sem árt, ha a Versenyhivatal újból tudomást szerez a fű alatt folyó ismételt manőverről, mert úgy látszik, a nagy viharok elültével a nyakukon maradt készletektől kívántak megszabadulni, így újból jóhiszemű embereket keresünk a fabatkát sem érő „kézivarrógép” elsózásához. Az eredményről beszámolok olvasóinknak. (k. e.) Kiss Emil továbbra is várja az Önök leveleit. Címünk a következő: Magyar Nemzet szerkesztősége, Budapest, 1392 Pf. 276. Ön és... melléklet