Magyar Nemzet, 1995. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-23 / 224. szám

20 Magyar Nüzet Kultúra SZOMBAT, 1995. szeptember 23. dk Ahogyan Pollack Mihály ... A Magyar Nemzeti Múzeum a XXI. századra készül A Nemzeti Múzeum épüle­tét áhítatos lélekkel szokta volt megközelíteni az ember. Ki azért érez tiszteletet a Pollack Mihály tervei alapján emelt épület iránt, mert egykor itt ülésezett a főrendiház, ki azért, mert Petőfi állítólag itt szavalta ’48 március 15-én a Talpra magyart, ki azért, mert haza­térte óta itt „lakik” a szent ko­rona a koronázási ékszerekkel egyetemben, ki azért, mert itt szokás - tiltva vagy szabadon, tapsolva vagy füttyögve — kö­szönteni minden tavaszon az egyik legszebb magyar forra­dalom, az 1848-49-es szabad­ságharc születése napját. Ma azonban egykettőre elszáll a lé­lekből e sok jelentésű nemze­ti emlékhely iránti csodálat, ha csak betekint az Ybl Miklós tervezte vaskerítésen a múze­umkertbe, fölnéz a Nemzeti Múzeum épületére. Köröskö­rül törmelék és bontási anyag, szállítóautók, targoncák, hó­rukkoló hangoskodás: tataroz­zák a nemzet legelső múzeu­mát. Sietve, megkésve­­ ma­gyar szokás szerint hogy a millecentenárium évére leg­alább részben felújítva, meg­szépülve fogadja a látogatókat. Az épület nagyobb része pilla­natnyilag zárva van a nagykö­zönség előtt, csak egyetlen ki­állítását tekinthetik meg a láto­gatók, azt a termet, ahol a koro­naékszerek láthatók. A felújí­tásról, annak műszaki és gazda­sági tudnivalóiról és a mille­­centenáriumi készülődésről dr. Gedai István főigazgatóval, dr. Szikossy Ferenc főigazgató-he­lyettessel, Németh Lászlóné gazdasági igazgatóval és Ka­rácsony István Lajos vezető mérnökkel beszélgettünk. -A közel 150 éves épüle­ten történelmünk szinte min­den forradalma, megszállása, háborúja rajta hagyta pusztító nyomait - mondja a főigazga­tó. - Már elkészülte után há­rom esztendővel, 1849-ben be­­lövést kapott. Az első világhá­borúban elvitték a tetőzetének vörösréz borítását, helyette hol vaslemezekkel, hol ónleme­zekkel fedték az épületet; a második világháború végén földszinti termeit lóistállónak használták. A legsúlyosabb sé­rülés 1956-ban érte, a déli szárny, ahol a Természettudo­mányi Múzeum kiállítása volt, egy nagyobb ágyúlövedék okozta tűz következtében szin­te teljesen kiégett. Közben a műszaki berendezések elavul­tak, elhasználódtak, a főváros talajvízszintje megemelkedett, a pincéket víz bontotta el, a fa­lak vizesek, szigetelésüket, külső szellőzésüket múlhatat­lanul fontos megoldani. Rá­adásul mind a legutóbbi időkig hármas társbérletben a Németi Múzeum együtt lakott az Or­szágos Széchényi Könyvtárral, a Természettudományi Múze­ummal, és mind a három intéz­mény külön-külön próbálta meg korszerűsíteni és felújítani az épületet. Jó tíz éve a könyv­tár ugyan elköltözött mellő­lünk, de a Természettudomá­nyi Múzeum sorsáról, hogy tudniillik megkapja a volt Lu­­dovika-épületet, csak nemrég született kormányhatározat. Miután tehát végre a Nemzeti Múzeumé egyes-egyedül a Nemzeti Múzeum épülete, idő­szerű s indokolt a százötven éven át halogatott felújítás el­végzése. Azt az állapotot sze­retnénk visszaállítani s tovább­örökíteni, amit Pollack úr meg­álmodott, de olyan korszerűsí­tésekkel, amelyek a múzeum XXI. századi követelményei­nek megfelelnek.­­A Nemzeti Múzeum által elszenvedett történelmi káro­kat hallgatva nem lehet nem megkérdezni, vajon ez a nem­zeti gyűjteményünk miként me­nekült meg '44 és ’ 45 fosztoga­tó katonáitól? Az első világhá­ború ide vágó történetét ponto­san ismerjük, mióta magyarul is olvasható Harry Hill Band­holtz naplója, a Román meg­szállás Magyarországon Című kötet, a Magyar Világ kiadásá­ban. („1919. október 6. ... be­jelentkezett Horowitz ezredesi és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautó­val a Nemzeti Múzeumnál ké­szülnek elvinni számos művé­szeti alkotást ... azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai ... egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a múzeum­nem a megszállók erkölcsi nagyságát dicsén, hanem a múzeum munkatársainak a le­leményességét, bátorságát, ál­­­dozatvállalását. Huszár Lajos, Fettich Nándor és Nemeskéry János ugyanis beköltözött az ostrom idején az épületbe, az igazi kincseket elrejtették, és különböző trükkökkel védel­mezték. Az egyik ilyen trükk­­jük az volt, hogy értéktelen anyagokat helyeztek el a pán­célszekrényekben, a feltűnő helyeken, és azokat vitték el a megszállók, nem az elrejtett törzsállományt. De térjünk vissza a jelenhez. A magyar társadalomtól elnézést kell kér­ni, hogy a millecentenárium évében nem teljes egészében felújított épület várja. Az úgy­nevezett reprezentatív termek, az előcsarnokok és a díszterem se készül el ’96-ra. A késedele­mért sem a jelenlegi kormány, sem az Antall-kormány nem felelős, nem is a múzeum mos­tani vezetősége. A múzeum re­noválását ugyanis - Faluvégi Lajos szorgalmazására - már a nyolcvanas évek derekán elha­tározták. Bizonyos szempont­ból azonban szerencse mégis, hogy nem láttak hozzá azon nyomban a felújításhoz. Most ugyanis egyedüli tulajdonos­ként a Nemzeti Múzeum a saját érdekei szerint tudja végbevin­ni a teljes rekonstrukciót. Más kérdés, hogy a Nemzeti Múze­um már ebben a pillanatban ki­nőtte a teljes főépületet is. Igen fontos gyűjteményi raktáraink továbbra is kívül maradnak az épületen. Igaz, a Természettu­dományi Múzeum teljes és végleges elköltözése után meg­kapjuk tőlük a Baross utcai épületüket. Ideköltöznek majd bizonyos vezetési és karbantar­tási egységek, néhány gyűjte­mény és ezek restaurátormű­helyei is. De ez nem változtat sajnos azon a szomorú tényen, hogy raktáraink szerte a város­ban, sőt a főváros határain túl szétszórva nehezítik a munkát. (Kiszolgálóépületeink vannak jelenleg a Várban, a Károlyi­palotában, Mátyásföldön, Tö­rökbálinton...) Mindenütt elő­hoz, amelyet szoros román őr­ség vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani ben­nünket, de nem szereztünk neki nagy örömet, mi pedig bemen­tünk az épületbe, s előkerítet­tük az igazgatót ... (aki el­mondta)... Serbescu tábornok és katonái reggel visszajönnek, és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal vi­szik el a műtárgyakat. Mind­ezért elkértem az igazgatótól a raktár kulcsát, és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel: Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a bu­dapesti Magyar Nemzeti Múze­umban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a soros el­nök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette magá­hoz...“) .­­ Hogy a második világhá­borúban a múzeum állományá­ból szinte semmi nem veszett fordul Európában is, hogy a történeti jellegű múzeumi épü­letek kinövik önmagukat. Má­sutt, ha ez bekövetkezik, a mú­zeum szomszédságában levő, más történelmi jelentőségű épületet szoktak a múzeumhoz csatolni. A Nemzeti Múzeum mellett is vannak történelmi je­­lentőségű épületek, egyiknek­­másiknak a történelmi kapcso­lódása a Nemzeti Múzeumhoz a história ténye. Az Olasz inté­zet épületében például egykor az országgyűlés ülésezett. Ott az alsóház tagjai gyűltek össze, a Nemzeti Múzem épületében a főrendiháziak. Azután a szomszédunkban van az Esz­­terházy-palota, a Festetics-pa­lota... Privatizációjuk pillana­taiban a múzeum vezetősége mindent megtett annak érdeké­ben, hogy valamelyiket meg­kaphassa. Kormányzati hiba volt kérésünket figyelmen kí-° ■^W-'-Wttyraqa «cíigffizgató—i­afl"-.vmttagyBK — A felújítást vezető mér­nöktől elsősorban a laikus szá-' mára is felfogható műszaki tudnivalók iránt érdeklődünk. Kik végzik a nevezetes épület felújítását, milyen kép fogadja ’96-ban és milyen 2002-ben a Nemzeti Múzeum látogatóját? - A felújítást még a nyolc­vanas években a Középület­tervező intézet tervezte meg. A Közti. Igen nagy ismeretanya­got gyűjtöttek össze, mielőtt a munkához hozzáláttak volna, s erősen ügyeltek arra is, hogy kiváló, Ybl-díjas tervezők kap­ják meg a feladatot. E pillanat­ban Dobozy Miklós a vezető tervezője a Nemzeti Múzeum felújításának, korábban pedig, nyugdíjba vonulásáig Siklós Mária, több nagy színházi fel­újítás tervezője (Kecskemét, Szeged, budapesti Vígszínház) gondoskodott a Nemzeti Mú­zeum felújításáról. Kivitelező­je az Architekton vállalat. 1996-ban a látogató előtt egy korszerű kiállítási tér jelenik meg korszerű fűtési rendszer­rel, szép világítással és olyan információs rendszerrel, ami­lyen Európában is kevés he­lyen található. Kívül nem sok jelét láthatni majd­ a Nemzeti Múzeum megújulásának. A múzeumkertben, lehet, még na­gyobb lesz a felfordulás, mint most. Elkezdjük ugyanis a bel­ső udvarok rendbetételét (eze­ket szintsüllyesztéssel és üveg­tetővel szeretnénk kiállítások rendezésére alkalmas belső te­rekké kiképezni), a több ezer köbméter föld, amit onnan ki­emelünk, csak a múzeumkerten átjuthat ki. A homlokzat felújí­tása a munkálatok utolsó fázi­sára marad, éppúgy, mint a mú­zeumkert rendbetétele. Az ut­cán tehát a kiállítási ablaksor jelzi csak­­ kontraszt gyanánt - az épület fokozatos szépülését. - Van-e mindehhez elegen­dő pénz? - kérdem a gazdasági igazgatót. -A rekonstrukcióra a mű­velődési tárcától kapjuk a pénzt. Az igényelt összegnél­ mindig kevesebbet... Arra azonban, hogy a millecentená­­ris kiállítás a meghatározott időre elkészülhessen, biztosí­tott a pénzügyi fedezet. Ennek érdekében azonban le kellett állítani a szigetelési munkála­tokat, ugyanis a kiállításra az igényelt összegnél szintén ke­vesebbet kaptunk 160 millió­val. Legnagyobb gondunk az intézmény naponkénti működ­tetése, 1991 óta ugyanis sem­mit nem kapunk sem az inflá­ció fedezeteként, sem fejlesz­tésre. Valamilyen jogcímen azonban mindig elvonnak tő­lünk ,„kisebb-nagyobb” össze­get. Ebben az évben például 7,8 millió forintot vontak meg tőlünk, ezt a hiányt létszámle­építéssel kellett „rendezni”. Költségvetésünk félmilliárd forint, ezen az összegen a hoz­zánk tartozó sárospataki, esz­tergomi múzeummal, a mono­ki Kossuth-emlékh­ellyel és újabban a hozzánk csatolt Leg­újabbkori Történeti Múzeum­mal „osztozunk”. E félmilli­­árdnak a nyolcvan-kilencven százaléka állami támogatás, a többi saját bevétel, attól függő­en, hogy hány látogatója van a múzeumnak. Az 1995-ös esz­tendő e tekintetben a Nemzeti Múzeum számára igen kedve­zőtlen, hiszen csak a koronázá­si jelvények látogathatók, ott pedig kizárólag a külföldiektől kérünk belépti díjat. 1996-ban és az elkövetkező években vi­szont az okoz majd gondot, hogy az épület rekonstrukciója területbővüléssel jár, csak a ki­állítási terület ezerhatszáz négyzetméterrel nő a régihez képest. De területbővülésnek számít majd a már szigetelt pincerészek és a beépített tető­tér használatbavétele is. Ezek­nek az üzemeltetésére még egy fillért nem ígértek. (Mi úgy gondoljuk, hogy a legszeré­nyebb számítások szerint is to­vábbi 38 millió forintnyi álla­mi támogatásra volna szük­ség.) A régi területek megnö­vekedett üzemeltetési költsé­geiről pedig még nem is szól­tam... - Elképzelhető tehát, hogy a félig megújított, új kiállítással büszkélkedő Nemzeti Múzeum '96-ban bezárja kapuit, mert ne­k­ lesz pénze villanyra, fűtés­re? -Reméljük, erre azért nem kerül sor. Legalább félmillió lá­togatóra számítunk. A belépője­gyek áráról még nem tárgyal­tunk. Ha a gyermekektől, a diá­koktól nem szedünk belépti dí­jat, ha az ingyenes múzeumi na­pot nem törlik el, bizony gond­jaink támadhatnak. Voltakép­pen szomorú, hogy az ország el­ső múzeumában a gyermekektől is belépti díjat kell szedni, de ha az állami támogatásunk nem változik, másként nem tudjuk kiegészíteni pénzeinket. Még az így beszedett összeg is jelenték­telenek az infláció mértékéhez képest. Ha csak húszszázalékos inflációval számolunk is,­az a múzeumnak negyvenötmillió forintnyi mínuszt jelent. Ezt csak a szakmai területek rovásá­ra tudjuk .Jd gazdálkodni”. Pedig a költségvetésnek csak hat százalékát fordíthatjuk fej­lesztésre, tudományos kutatásra, gyűjteménygyarapításra, új ki­adványokra. Az előírások szerint a ’92-es esztendő tény­­számait kell figyelembe venni a bevételeik tervezésekor. 1992 azonban kiemelkedően jó éve volt a múzeumnak, az akkori összegnek a háromnegyede biz­tos, hogy nem lesz az idén vagy jövőre a miénk, így a valódi so­rokat nézve a költségvetésünk­nek legfeljebb a három százalé­kát fordíthatjuk arra, amiért az intézményünk fennáll. A szpon­zorok pedig csak kiállításokat támogatnak, új szerzeményekre, kutatásra, tudományos kiadvá­nyokra igen nehéz magánsze­mélyektől vagy vállalkozások­tól pénzt szerezni. -E lehangoló adatok és ki­látások feledtetésére halljunk valamit arról is, mire képes a Nemzeti Múzeum szakember­­gárdája és milyen kiállítást lát­hatunk '96-ban honfoglaló őse­inkről. , - Március 15-én nyílik meg a honfoglalás történetét bemuta­tó nagy, időszaki kiállításunk - mondja a főigazgató-helyettes -, ahol az ország legjelentősebb honfoglaláskori anyagát tekint­hetik meg a látogatók. A tudo­mányterület teljes összefogásá­val készült, a jelenleg Miskol­con látható tárlatnál jóval na­gyobb kísérőanyaggal párosított kiállítás lesz ez, amely a mille­centenárium éve után útra kel, és csak ’98-ban tér vissza ismét. Ekkor egy külön kiállítási he­lyen, állandó tárlat gyanánt, a­­ magyar nép őstörténetét, a hon­foglalást, az államalapításig le­zajló eseményeket mutatja be. 1996. augusztus 20-án nyílik meg a Magyarország történetét az államalapítástól a XIX. szá­zad végéig bemutató tárlat, ok­tóber 23-án pedig a XX. száza­dot, az 1989-90-es választáso­kig terjedő szakaszt szemléltető kiállítás. Kétezer-ötszáz négy­zetméteren, gyűjteményünk gazdagságát felvonultatva nem­csak a magyar nép, hanem a ve­lünk élő többi nép történelmét is bemutatjuk. E tárlatok háttérin­formációit, magyarázó szövege­it több nyelven is kiadjuk. El­képzeléseinknek csak pénzügyi korlátaink szabnak határt. A megújított termekben már ’96- ban a XXI. századi Magyar Nemzeti Múzeum fogadja a lá­togatót. Hogy a rekonstrukció végén, 2002-ben mi lesz, az már a következő múzeumi vezetés feladata, de mi igyekszünk úgy átadni a stafétabotot, hogy ők már a XXI. század derekának a Nemzeti Múzeumába várhassák a látogatókat. Lőcsei Gabriella A múzeumkert is megszenvedi a Nemzeti Múzeum tatarozását A belső udvarokból szintsüllyesztéssel kiállítások rende­zésére alkalmas tereket szeretnének kiképezni Az I. világháborúban elvitték a tetőzet vörösréz borítását, most végre megint ezzel a nemes Az új kiállítás készülőféiben levő terme régen a Természettudományi Múzeumhoz tartozott. ’56-ban kiégett, utána raktárként használták Havran Zoltán felvételei

Next