Magyar Nemzet, 1995. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
20 Magyar Nüzet Kultúra SZOMBAT, 1995. szeptember 23. dk Ahogyan Pollack Mihály ... A Magyar Nemzeti Múzeum a XXI. századra készül A Nemzeti Múzeum épületét áhítatos lélekkel szokta volt megközelíteni az ember. Ki azért érez tiszteletet a Pollack Mihály tervei alapján emelt épület iránt, mert egykor itt ülésezett a főrendiház, ki azért, mert Petőfi állítólag itt szavalta ’48 március 15-én a Talpra magyart, ki azért, mert hazatérte óta itt „lakik” a szent korona a koronázási ékszerekkel egyetemben, ki azért, mert itt szokás - tiltva vagy szabadon, tapsolva vagy füttyögve — köszönteni minden tavaszon az egyik legszebb magyar forradalom, az 1848-49-es szabadságharc születése napját. Ma azonban egykettőre elszáll a lélekből e sok jelentésű nemzeti emlékhely iránti csodálat, ha csak betekint az Ybl Miklós tervezte vaskerítésen a múzeumkertbe, fölnéz a Nemzeti Múzeum épületére. Köröskörül törmelék és bontási anyag, szállítóautók, targoncák, hórukkoló hangoskodás: tatarozzák a nemzet legelső múzeumát. Sietve, megkésve magyar szokás szerint hogy a millecentenárium évére legalább részben felújítva, megszépülve fogadja a látogatókat. Az épület nagyobb része pillanatnyilag zárva van a nagyközönség előtt, csak egyetlen kiállítását tekinthetik meg a látogatók, azt a termet, ahol a koronaékszerek láthatók. A felújításról, annak műszaki és gazdasági tudnivalóiról és a millecentenáriumi készülődésről dr. Gedai István főigazgatóval, dr. Szikossy Ferenc főigazgató-helyettessel, Németh Lászlóné gazdasági igazgatóval és Karácsony István Lajos vezető mérnökkel beszélgettünk. -A közel 150 éves épületen történelmünk szinte minden forradalma, megszállása, háborúja rajta hagyta pusztító nyomait - mondja a főigazgató. - Már elkészülte után három esztendővel, 1849-ben belövést kapott. Az első világháborúban elvitték a tetőzetének vörösréz borítását, helyette hol vaslemezekkel, hol ónlemezekkel fedték az épületet; a második világháború végén földszinti termeit lóistállónak használták. A legsúlyosabb sérülés 1956-ban érte, a déli szárny, ahol a Természettudományi Múzeum kiállítása volt, egy nagyobb ágyúlövedék okozta tűz következtében szinte teljesen kiégett. Közben a műszaki berendezések elavultak, elhasználódtak, a főváros talajvízszintje megemelkedett, a pincéket víz bontotta el, a falak vizesek, szigetelésüket, külső szellőzésüket múlhatatlanul fontos megoldani. Ráadásul mind a legutóbbi időkig hármas társbérletben a Németi Múzeum együtt lakott az Országos Széchényi Könyvtárral, a Természettudományi Múzeummal, és mind a három intézmény külön-külön próbálta meg korszerűsíteni és felújítani az épületet. Jó tíz éve a könyvtár ugyan elköltözött mellőlünk, de a Természettudományi Múzeum sorsáról, hogy tudniillik megkapja a volt Ludovika-épületet, csak nemrég született kormányhatározat. Miután tehát végre a Nemzeti Múzeumé egyes-egyedül a Nemzeti Múzeum épülete, időszerű s indokolt a százötven éven át halogatott felújítás elvégzése. Azt az állapotot szeretnénk visszaállítani s továbbörökíteni, amit Pollack úr megálmodott, de olyan korszerűsítésekkel, amelyek a múzeum XXI. századi követelményeinek megfelelnek.A Nemzeti Múzeum által elszenvedett történelmi károkat hallgatva nem lehet nem megkérdezni, vajon ez a nemzeti gyűjteményünk miként menekült meg '44 és ’ 45 fosztogató katonáitól? Az első világháború ide vágó történetét pontosan ismerjük, mióta magyarul is olvasható Harry Hill Bandholtz naplója, a Román megszállás Magyarországon Című kötet, a Magyar Világ kiadásában. („1919. október 6. ... bejelentkezett Horowitz ezredesi és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál készülnek elvinni számos művészeti alkotást ... azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai ... egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a múzeumnem a megszállók erkölcsi nagyságát dicsén, hanem a múzeum munkatársainak a leleményességét, bátorságát, áldozatvállalását. Huszár Lajos, Fettich Nándor és Nemeskéry János ugyanis beköltözött az ostrom idején az épületbe, az igazi kincseket elrejtették, és különböző trükkökkel védelmezték. Az egyik ilyen trükkjük az volt, hogy értéktelen anyagokat helyeztek el a páncélszekrényekben, a feltűnő helyeken, és azokat vitték el a megszállók, nem az elrejtett törzsállományt. De térjünk vissza a jelenhez. A magyar társadalomtól elnézést kell kérni, hogy a millecentenárium évében nem teljes egészében felújított épület várja. Az úgynevezett reprezentatív termek, az előcsarnokok és a díszterem se készül el ’96-ra. A késedelemért sem a jelenlegi kormány, sem az Antall-kormány nem felelős, nem is a múzeum mostani vezetősége. A múzeum renoválását ugyanis - Faluvégi Lajos szorgalmazására - már a nyolcvanas évek derekán elhatározták. Bizonyos szempontból azonban szerencse mégis, hogy nem láttak hozzá azon nyomban a felújításhoz. Most ugyanis egyedüli tulajdonosként a Nemzeti Múzeum a saját érdekei szerint tudja végbevinni a teljes rekonstrukciót. Más kérdés, hogy a Nemzeti Múzeum már ebben a pillanatban kinőtte a teljes főépületet is. Igen fontos gyűjteményi raktáraink továbbra is kívül maradnak az épületen. Igaz, a Természettudományi Múzeum teljes és végleges elköltözése után megkapjuk tőlük a Baross utcai épületüket. Ideköltöznek majd bizonyos vezetési és karbantartási egységek, néhány gyűjtemény és ezek restaurátorműhelyei is. De ez nem változtat sajnos azon a szomorú tényen, hogy raktáraink szerte a városban, sőt a főváros határain túl szétszórva nehezítik a munkát. (Kiszolgálóépületeink vannak jelenleg a Várban, a Károlyipalotában, Mátyásföldön, Törökbálinton...) Mindenütt előhoz, amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömet, mi pedig bementünk az épületbe, s előkerítettük az igazgatót ... (aki elmondta)... Serbescu tábornok és katonái reggel visszajönnek, és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár kulcsát, és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel: Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette magához...“) . Hogy a második világháborúban a múzeum állományából szinte semmi nem veszett fordul Európában is, hogy a történeti jellegű múzeumi épületek kinövik önmagukat. Másutt, ha ez bekövetkezik, a múzeum szomszédságában levő, más történelmi jelentőségű épületet szoktak a múzeumhoz csatolni. A Nemzeti Múzeum mellett is vannak történelmi jelentőségű épületek, egyiknekmásiknak a történelmi kapcsolódása a Nemzeti Múzeumhoz a história ténye. Az Olasz intézet épületében például egykor az országgyűlés ülésezett. Ott az alsóház tagjai gyűltek össze, a Nemzeti Múzem épületében a főrendiháziak. Azután a szomszédunkban van az Eszterházy-palota, a Festetics-palota... Privatizációjuk pillanataiban a múzeum vezetősége mindent megtett annak érdekében, hogy valamelyiket megkaphassa. Kormányzati hiba volt kérésünket figyelmen kí-° ■^W-'-Wttyraqa «cíigffizgató—iafl"-.vmttagyBK — A felújítást vezető mérnöktől elsősorban a laikus szá-' mára is felfogható műszaki tudnivalók iránt érdeklődünk. Kik végzik a nevezetes épület felújítását, milyen kép fogadja ’96-ban és milyen 2002-ben a Nemzeti Múzeum látogatóját? - A felújítást még a nyolcvanas években a Középülettervező intézet tervezte meg. A Közti. Igen nagy ismeretanyagot gyűjtöttek össze, mielőtt a munkához hozzáláttak volna, s erősen ügyeltek arra is, hogy kiváló, Ybl-díjas tervezők kapják meg a feladatot. E pillanatban Dobozy Miklós a vezető tervezője a Nemzeti Múzeum felújításának, korábban pedig, nyugdíjba vonulásáig Siklós Mária, több nagy színházi felújítás tervezője (Kecskemét, Szeged, budapesti Vígszínház) gondoskodott a Nemzeti Múzeum felújításáról. Kivitelezője az Architekton vállalat. 1996-ban a látogató előtt egy korszerű kiállítási tér jelenik meg korszerű fűtési rendszerrel, szép világítással és olyan információs rendszerrel, amilyen Európában is kevés helyen található. Kívül nem sok jelét láthatni majd a Nemzeti Múzeum megújulásának. A múzeumkertben, lehet, még nagyobb lesz a felfordulás, mint most. Elkezdjük ugyanis a belső udvarok rendbetételét (ezeket szintsüllyesztéssel és üvegtetővel szeretnénk kiállítások rendezésére alkalmas belső terekké kiképezni), a több ezer köbméter föld, amit onnan kiemelünk, csak a múzeumkerten átjuthat ki. A homlokzat felújítása a munkálatok utolsó fázisára marad, éppúgy, mint a múzeumkert rendbetétele. Az utcán tehát a kiállítási ablaksor jelzi csak kontraszt gyanánt - az épület fokozatos szépülését. - Van-e mindehhez elegendő pénz? - kérdem a gazdasági igazgatót. -A rekonstrukcióra a művelődési tárcától kapjuk a pénzt. Az igényelt összegnél mindig kevesebbet... Arra azonban, hogy a millecentenáris kiállítás a meghatározott időre elkészülhessen, biztosított a pénzügyi fedezet. Ennek érdekében azonban le kellett állítani a szigetelési munkálatokat, ugyanis a kiállításra az igényelt összegnél szintén kevesebbet kaptunk 160 millióval. Legnagyobb gondunk az intézmény naponkénti működtetése, 1991 óta ugyanis semmit nem kapunk sem az infláció fedezeteként, sem fejlesztésre. Valamilyen jogcímen azonban mindig elvonnak tőlünk ,„kisebb-nagyobb” összeget. Ebben az évben például 7,8 millió forintot vontak meg tőlünk, ezt a hiányt létszámleépítéssel kellett „rendezni”. Költségvetésünk félmilliárd forint, ezen az összegen a hozzánk tartozó sárospataki, esztergomi múzeummal, a monoki Kossuth-emlékhellyel és újabban a hozzánk csatolt Legújabbkori Történeti Múzeummal „osztozunk”. E félmilliárdnak a nyolcvan-kilencven százaléka állami támogatás, a többi saját bevétel, attól függően, hogy hány látogatója van a múzeumnak. Az 1995-ös esztendő e tekintetben a Nemzeti Múzeum számára igen kedvezőtlen, hiszen csak a koronázási jelvények látogathatók, ott pedig kizárólag a külföldiektől kérünk belépti díjat. 1996-ban és az elkövetkező években viszont az okoz majd gondot, hogy az épület rekonstrukciója területbővüléssel jár, csak a kiállítási terület ezerhatszáz négyzetméterrel nő a régihez képest. De területbővülésnek számít majd a már szigetelt pincerészek és a beépített tetőtér használatbavétele is. Ezeknek az üzemeltetésére még egy fillért nem ígértek. (Mi úgy gondoljuk, hogy a legszerényebb számítások szerint is további 38 millió forintnyi állami támogatásra volna szükség.) A régi területek megnövekedett üzemeltetési költségeiről pedig még nem is szóltam... - Elképzelhető tehát, hogy a félig megújított, új kiállítással büszkélkedő Nemzeti Múzeum '96-ban bezárja kapuit, mert nek lesz pénze villanyra, fűtésre? -Reméljük, erre azért nem kerül sor. Legalább félmillió látogatóra számítunk. A belépőjegyek áráról még nem tárgyaltunk. Ha a gyermekektől, a diákoktól nem szedünk belépti díjat, ha az ingyenes múzeumi napot nem törlik el, bizony gondjaink támadhatnak. Voltaképpen szomorú, hogy az ország első múzeumában a gyermekektől is belépti díjat kell szedni, de ha az állami támogatásunk nem változik, másként nem tudjuk kiegészíteni pénzeinket. Még az így beszedett összeg is jelentéktelenek az infláció mértékéhez képest. Ha csak húszszázalékos inflációval számolunk is,az a múzeumnak negyvenötmillió forintnyi mínuszt jelent. Ezt csak a szakmai területek rovására tudjuk .Jd gazdálkodni”. Pedig a költségvetésnek csak hat százalékát fordíthatjuk fejlesztésre, tudományos kutatásra, gyűjteménygyarapításra, új kiadványokra. Az előírások szerint a ’92-es esztendő tényszámait kell figyelembe venni a bevételeik tervezésekor. 1992 azonban kiemelkedően jó éve volt a múzeumnak, az akkori összegnek a háromnegyede biztos, hogy nem lesz az idén vagy jövőre a miénk, így a valódi sorokat nézve a költségvetésünknek legfeljebb a három százalékát fordíthatjuk arra, amiért az intézményünk fennáll. A szponzorok pedig csak kiállításokat támogatnak, új szerzeményekre, kutatásra, tudományos kiadványokra igen nehéz magánszemélyektől vagy vállalkozásoktól pénzt szerezni. -E lehangoló adatok és kilátások feledtetésére halljunk valamit arról is, mire képes a Nemzeti Múzeum szakembergárdája és milyen kiállítást láthatunk '96-ban honfoglaló őseinkről. , - Március 15-én nyílik meg a honfoglalás történetét bemutató nagy, időszaki kiállításunk - mondja a főigazgató-helyettes -, ahol az ország legjelentősebb honfoglaláskori anyagát tekinthetik meg a látogatók. A tudományterület teljes összefogásával készült, a jelenleg Miskolcon látható tárlatnál jóval nagyobb kísérőanyaggal párosított kiállítás lesz ez, amely a millecentenárium éve után útra kel, és csak ’98-ban tér vissza ismét. Ekkor egy külön kiállítási helyen, állandó tárlat gyanánt, a magyar nép őstörténetét, a honfoglalást, az államalapításig lezajló eseményeket mutatja be. 1996. augusztus 20-án nyílik meg a Magyarország történetét az államalapítástól a XIX. század végéig bemutató tárlat, október 23-án pedig a XX. századot, az 1989-90-es választásokig terjedő szakaszt szemléltető kiállítás. Kétezer-ötszáz négyzetméteren, gyűjteményünk gazdagságát felvonultatva nemcsak a magyar nép, hanem a velünk élő többi nép történelmét is bemutatjuk. E tárlatok háttérinformációit, magyarázó szövegeit több nyelven is kiadjuk. Elképzeléseinknek csak pénzügyi korlátaink szabnak határt. A megújított termekben már ’96- ban a XXI. századi Magyar Nemzeti Múzeum fogadja a látogatót. Hogy a rekonstrukció végén, 2002-ben mi lesz, az már a következő múzeumi vezetés feladata, de mi igyekszünk úgy átadni a stafétabotot, hogy ők már a XXI. század derekának a Nemzeti Múzeumába várhassák a látogatókat. Lőcsei Gabriella A múzeumkert is megszenvedi a Nemzeti Múzeum tatarozását A belső udvarokból szintsüllyesztéssel kiállítások rendezésére alkalmas tereket szeretnének kiképezni Az I. világháborúban elvitték a tetőzet vörösréz borítását, most végre megint ezzel a nemes Az új kiállítás készülőféiben levő terme régen a Természettudományi Múzeumhoz tartozott. ’56-ban kiégett, utána raktárként használták Havran Zoltán felvételei