Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-13 / 62. szám
6 Magyar Nemzet „...a dolgot ét magát nézzük...” Közpénzek nyomában Na végre, talán történik valami - sóhajtott fel a tisztes honpolgár, midőn miniszterelnök a múlt héten, a feketegazdaság elleni küzdelemről tartott- s lényegében az eddigi fiaskót a kormány fejére olvasó - parlamenti vitanapon bejelentette: záros határidőn belül központi nyomozóhivatalt állít fel a nagy gazdasági bűnügyek, az adócsalások, korrupciós és egyéb ügyletek kivizsgálására. Régen volt már a miniszterelnöknek olyan javaslata, amellyel ennyire belekalált volna az ország népének általános hangulatába. A közvélemény számára ma már ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a feketegazdaság hálóján csak a kishalak akadnak fenn. Azok, akik százmilliókat, milliárdokat síbolnak el, a háttérbe húzódva mozgatják a szálakat, megfoghatatlanok maradnak. Mert bár ekkora vagyonokat egyszerűen nem lehet törvényesen szerezni, amit ma egyesek Magyarországon „produkálnak”, senki nem teszi fel nekik a kérdést: vajon hogyan csinálták? Az ország nagyobb és tisztességesebb része joggal várja, szűnjék meg végre a nyílt és gátlástalan törvénytiprás, a köz szeme előtt zajló szabadrablás, a korrupció. A kérdés csak az, hogy az új hivatal vajon valóban képes lesz-e szembeszállni a láthatatlan erőseken Mert a feketegazdaság „elitjét” korántsem a kamionparkolókban, a cigaretta- és szeszcsempészek között kell keresni. A közvélemény mindenekelőtt azoknak az ügyeknek a tisztázását várja, amelyek valóban a „nagyok”. Olyanokét, ahol a közpénzekkel nem tudnak elszámolni, ahol állami milliárdok „kúsznak” követhetetlenül egyik kasszából a másikba, s előbb-utóbb valamilyen magán- vagy pártzsebet dagasztanak. Olyanokét, mint például az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium egyik főosztályvezetőjének most nyilvánosságra került ügye az orosz államadósság törlesztésével kapcsolatban, vagy a Budapest Bank 12 milliárdja, vagy a pártpénzek, pártingatlanok kezelése, amit az ÁSZ sem talált rendben lévőnek. Központi nyomozóhivatal felállítása nem magyar sajátosság. Külföldön is működnek hasonló célra létrehozott szervezetek. Csakhogy ott - lásd az olasz kormányok korrupciós botrányait - a nyomozást nem a kormány egyik hivatala, hanem attól teljesen független tekintélyes szervezet végzi. Nálunk - a kormányfő szándékai szerint - a központi nyomozóhivatal a miniszterelnökség keretében működne. Eszerint viszont aligha várható, hogy a kormány - jó példát mutatva - először a saját háza táján söpörjön. Osváth Sarolta Vita, vesztesekkel Az óvatlanság következményei néha semmivel sem enyhébbek, mint a szándékosságé. A Fideszről sem lehet azt feltételezni, hogy akarattal idézett volna elő belső konfliktust az RMDSZ-ben, amikor lényegében konzultáció nélkül javasolta Szőcs Gézát a Duna televízió ellenőrző testületébe. Kétségtelen, a belső pluralizmus megvalósításáért példaként emlegetett RMDSZ-ben a törésvonalak eddigg is megvoltak, legfeljebb a nyílt vitákat kerülték el - talán óvatosságból, az egység látszatának fenntartásáért, talán azért, mert valamely oldal gyengébbnek érezte önmagát,esetleg lehetséges támogatóit Mérsékeltek és radikálisok közötti ellentét ez, a kisebbségi politizálás örök dilemmájából fakadóan: tárgyalni kell-e a hatalommal, vagy minden eszközzel támadni azt; kis lépésekkel célszerű-e megközelíteni a célt avagy jobb ragaszkodni a maximális célhoz. A mostani vita azonban a határon túli magyarok másik alapproblémáját is előtérbe hozta, tudniillik, hogy miként viszonyuljanak az anyaország pártjaihoz. S fordítva, miként kezeljék a hazai politikai élet szereplői a kisebbségi magyar politikai szervezetek belső feszültségeit A Fidesz kisebbségi szakértőinek tudniuk kellett arról, hogy Szőcs megítélésében megoszlik az erdélyi magyar közvélemény, ráadásul javaslatukról csak az RMDSZ tiszteletbeli elnökével, Tőkés Lászlóval egyeztettek, kihagyva Markó Bélát Ezzel mintegy letették voksukat Tőkés nagyobb jogköre mellett A szelektív budapesti támogatások tanulsága levonható a vajdasági esetből, ahol a magyar pártok két évvel a szétválás után sem tudnak közös nevezőre jutni, s egyelőre kizártnak tűnik választási koalíciójuk is. Ami pedig azt is jelentheti, hogy egyikük sem éri el a parlamenti képviselethez szükséges küszöböt Romániában 1996 a választások éve, s az RMDSZ nehezebb helyzetbe került, alig három hónappal az önkormányzati erőpróba előtt Még akkor is, ha nem fenyegeti a szakítás közvetlen veszélye. Eddigi sikeresnek mondható választási eredményeiben mindig közrejátszottak a román nacionalista szélsőségesek — részben a hatalom részéről érkező durva, nemtelen támadások. Most azonban belső viszályról és „homályos pénzügyekről” szóló híreket kell elfelejtetni a szavazókkal. Ilyen körülmények között alighanem nyugodtan állítható, hogy a mostani vitának egyetlen egy magyar győztese sincs, sem Erdélyben, sem idehaza. Nagy Iván Zsolt Magyar Nemzet SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Elnöke: PETHŐ TIBOR Tagjai: BÁCSKAI TAMÁS, DOBOS LÁSZLÓ, JANKOVIcS MARCELL, KULCSÁR KÁLMÁN, MAKOVECZ IMRE, MARTONYI JÁNOS, MÁDL FERENC, POMOGÁTS BÉLA Főszerkesztő: TÓTH GÁBOR Főszerkesztőhelyettes: SZÉNYI GÁBOR, WINTERMANTEL ISTVÁN Szerkesztők: FEHÉR BÉLA, MARAFKÓ LÁSZLÓ Vezető publicista: KRISTÓF ATTILA Rovatvezetők: SZENDREI LŐRINC (belpolitika), HORVÁTH ISTVÁN (gazdaság), G lőcsei Gabriella (kultúra), Lambert Gábor (külpolitika), KESERŰ ERNŐ (levelezés), BOROS ISTVÁN (riport), ÁRVAY SÁNDOR (sport) ___________________Művészeti vezető: SZABÓ ATTILA Kiadja a Scriptum Sajtó Portfóliókezelő Rt. Felelős kiadó az rt. vezérigazgatója Szerkesztőség: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2399, 118-792 telefax: 138-4206 Hirdetési ügyekben telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4420 telefax: 1384150, 1382539 Postacímünk: 1392 Budapest Pf. 276. Árusításban megvásárolható, a postai területi hírlapkereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (Budapest XIII., lehel u. 10/A; levélcím: Helír, Budapest 19001, ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat H-1389 Budapest, postafiók 149. Előfizetési díj egy hónapra 566 forint, negyedévre 1698 forint, fél évre 3396 forint, egy évre 6792 forint. Eladási ár hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 19,50 forint, szerdán 39 forint, szombaton 25 forint. Nyomás: Athenaeum Nyomda Rt., Budapest Felelős vezető: Vida József vezérigazgató HU ISSN 0133-185 X HU ISSN 0237-3793 Nézőpont SZERDA, 1996. március 13 A Horn-kormány családpolitikája feléli a jövőt Esélyt Kronosz gyermekeinek A Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja: a köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Vagyis a Magyar Köztársaság közintézményeinek, testületeinek, bíróságainak, parlamentjének védenie kell a család intézményét Mindez alkotmányos kötelezettség. „A nemzet létének alapja nem a föld, nem az ipar vagy a kereskedelem, nem a jó törvények, s nem is a közoktatás vagy a hadsereg, hanem a család. A család az a fundamentum, amelyre mindezek épülnek. A pusztuló egykés magyarságban az történt, hogy az értékeknek ez a rendje - amely fenntartotta, ezer veszedelemmel szemben megóvta, sőt növekedését biztosította -fölbillent, megbomlott. Megváltozott benne a család, a munka, a szellemi javak és a nemzeti elhivatottság értékelése az anyagi és a hedonisztikus javak értékével kapcsolatban. Most már minden a legridegebb elvadult önzést szolgálja, egészen az öngyilkosságig és a nemzetirtásig.” Ezeket a sorokat Fülep Lajos művészettörténész írta 1929-ben. A zengővárkonyi református lelkész tanulmányának, „A magyarság pusztulása" című cikksorozatnak a Pesti Napló adott méltó helyet akkoriban. Fülep Lajos sorai nemcsak arra világítanak rá, hogy milyen jelentősége van a családnak a nemzet életében, hanem arra is, hogy a család válsága régóta ott van a legfontosabb kérdéseink sorában. Elég, ha Kodolányi János írásaira utalunk, aki talán elsőként írta le a dél-baranyai falvak lakóinak egykézését, vagy a „Cifra nyomorúság"-ra, Szabó Zoltán szociológiai alapművére, vagy akár Illyés Gyula 1936-os tanulmányára, a „Magyarok" -ra. Nehéz a múltunk ezen a területen, ezt a mai helyzetről szólva nem szabad szem elől téveszteni. Tudva azt, hogy a család valóban a társadalmi, a nemzeti lét alapja, és ismerve az alkotmányba foglalt, a család védelmére vonatkozó parancsot, fel sem tehető a kérdés: van-e joga, morális alapja a magyar parlamentnek, a magyar kormánynak, hogy a család intézményének védelmétől eltekintsen? A mindenkori magyar kormánnyal szemben feltehető kérdés így hangzik: képes-e a közismerten rossz gazdasági körülmények közepette olyan kormánypolitikát megvalósítani, mely védi és támogatja a családokat, növeli,nem pedig csökkenti a gyerekek életesélyeit, megteremti és nem feléli a következő generációk alapjait? Valamennyien ismerjük a Hornkormány úgynevezett családpolitikai intézkedéseit, a Bokros-csomagként elnyesült többszöri kísérletet a gyed megszüntetésére, a gyes és a családi A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője pótlék rendkívüli korlátozására, a várandóssági pótlék egyszeri segéllyé zsugorítására, vagy akár a felsőoktatásban a 2000 plusz 8000 forintos tandíj bevezetési kísérletére. Nem szükséges ezek káros hatását bővebben bemutatni, valamennyien tanúi vagyunk. Ugyanakkor nem árt emlékeztetni a Horn-kormány első pénzügyminiszterének intézkedéseire sem. .Hiszen a gyermekek után járó adókedvezményt még Békesi László szüntette meg, igaz, azzal az ígérettel, hogy e pluszbevételekből majd az állampolgári jogon járó gyes reálértékét fogják garantálni. Kár, hogy kedén az is megszűnt De ő alakította ki az áfa-visszaigénylés megszüntetése mellett a többség által soha igénybe nem vehető lakástámogatási rendszert is. Az ő idejében vált gyakorlattá, hogy a gyógyszerek ártámogatásáról hozott döntések során kiugróan nagy mértékben növekedett a gyermekgyógyászatban használatos eszközök ára. A negatív tendenciát tekintve nincs különbség a Horn-kormány különböző szakaszai között. Amiként ezt a megszorítóelvonó logikát követi az is, hogy ’96 nyarától a pályakezdő munkanélküliek segélye megszűnik - anélkül, hogy bármi más működőképes rendszer lépne a helyébe. Nem az a baj, hogy ezeket a zömmel elavult, rossz struktúrájú, a paternalista pártállam alacsony hatékonyságú mechanizmusait továbbörökítő, a hátrányokat gyakorta nem kisebbítő, hanem konzerváló ellátási rendszereket bárki reformálni kívánja, hanem az, hogy a Horn-kormány csak a lebontás fázisát valósította meg eddig, és nem tudott létrehozni egy, a polgári társadalomnak megfelelő, a személyes döntési szabadságra, felelősségre és az egyéni, családi rászorultságra egyaránt figyelemmel levő új rendszert. A kabinet lassan kétéves működése azt mutatja, hogy a jelenlegi koalíció csak rombolni tudott, de építeni nem. A feltett kérdésre, mely szerint megtett-e minden lehetőt a Hornkormány a családok védelme és a felnövekvő generációk érdekében, azt kell válaszolnunk, hogy nem. Nem tett eleget ennek az alkotmányos és morális kötelezettségnek, sőt ezzel ellentétes gyakorlatot folytatott. Mindezek hátterében azonban egy igen súlyos kérdés áll, s ez a következő: felmérték-e a magyar politikai élet szereplői a kormányzati magatartás súlyát, jelentőségét? Tisztában vagyunk-e felelősségünk nagyságával? A mindenkori családpolitika jelzi, hogy akar-e a kormányzat a termékenységet növelő, a születéseket ösztönző népesedéspolitikát folytatni vagy sem. Felismeri és elismeri-e ennek szükségességét? Hajlandó-e e felismerésnek megfeleltetni az adózási, a családtámogatási, az oktatási politikáját, vagy a közszellem alakításában kifejthető befolyását? Ha valahol, akkor Magyarországon szükség van erre. A sokat emlegetett civilizációs betegség, a jövő felélésének sajátos és különösen drámai megnyilvánulása nálunk 1957 óta tapasztalható: kevesebb gyerek születik, mint amennyi a szülő korosztály utánpótlásához szükséges volna. Ez a folyamat 1981-ig nem vezetett a népesség csökkenéséhez, mert a születések csökkenését kiegyenlítette az átlagos életkor kitolódása. 1981 óta azonban már folyamatos a népességfogyás. Mára elértük, hogy e tekintetben Európában a legrosszabbul állunk. 1981-ben 10 millió 713 ezer polgára volt az országnak, ’96 januárjában majdnem félmillióval kevesebb, a bevándorlókat nem számítva 10 millió 215 ezer. A következmény a társadalom folyamatos elöregedése, amely tehát már hosszabb ideje tart, és 1981 óta a népesség fogyásával tetézve zajlik, napjainkban is! Egyre nagyobb nyugdíjaskorú réteget kellene megfelelő nyugdíjhoz juttatnia a csökkenő létszámú munkaképes nemzedéknek. Ha a mai kormányzat felelősségét vizsgáljuk, megengedem: a miniszter urak és a koalíciós képviselők nem tudatosan kívánják az elmúlt másfél évben hozott döntéseik, megszorító intézkedéseik tragikus következményeit, hanem csupán tudomásul veszik azokat, mintegy amortizációs költségként leírják a családot a pénzügyi stabilizáció folyamatában. Nyilván nem kívánják a családok, a gyermekek kárát, hanem egyszerűen nem látják őket a pénzügyminiszteriek) által eléjük terjesztett főkönyvi számoszlopok mögött. Ez a gond: nem látják a számok mögött azokat, akikről szó van. Mit kell, s mit lehet megtenni a Fidesz - Magyar Polgári Párt szerint a mai körülmények között? Hét pontban foglaltuk össze azon javaslatainkat, amelyeket a Horn-kormány is meg tud valósítani anélkül, hogy alapvető szemléleti változásra kényszerülne. 1. Nem halogatható a családi típusú jövedelemadó kialakítása, mely elismeri a gyermeknevelés költségeinek egy részét. Azaz, lehetővé kell tenni, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer keretein belül azok, akiknek ez kedvezőbb, a gyermekek számát is figyelembe vevő adórendszerben adózhassanak. Ennek érdekében ki kell dolgozni a gyermekek számához kötött, növekvő adólevonási lehetőséget, vagy a gyermekek számától függően választható különböző adótáblák rendszerét. 2. A gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély egységesítése után állampolgári jogon kell garantálni az anyasági ellátást. 3. A családi pótlék alapösszegét már az első gyermek után is biztosítani szükséges mindenkinek, ám az alapösszeg felett - a rászorultság elve alapján - erősen differenciált összegeket indokolt megállapítani. 4. A bölcsődei ellátás érdekében önálló bölcsődei normatívát célszerű elkülöníteni az önkormányzatok finanszírozási rendszerében. Az óvodákat változatlanul a közoktatási rendszer szerves részének tekintve elfogadhatatlan minden olyan elképzelés, amely - az államháztartási reform örve alatt - az óvodákban folyó munkát kettészakítaná (még ha csak a finanszírozás szempontjából is) egy iskolaelőkészítő évre és az azt megelőző két évre, melyeket a szociálisfeladat-ellátás részeként nem oktatási normatvával támogatnának. 5. Az önkormányzati és a magánerős lakásépítés támogatása, halaszthatatlan. Jelenleg évente csupán 10- 12 ezer lakás épül, s ez a lakásállomány amortizációját sem ellensúlyozza. A ma rendelkezésre álló támogatási keretek jelentős része felhasználatlan marad, mert az építtetők nem tudják igénybe venni. Elengedhetetlen a lakásépítés esetében az áfavisszaigénylés rendszerének újragondolása. 6. A családgondozással, a gyermekvédelemmel elkülönülten foglalkozó intézményhálózat megerősítése elképzelhetetlen azok szakmai integrációja, összehangolása, az önkormányzatok szociális normatíváinak legalább reálértéken tartása nélkül. 7. A fiatalok körében az átlagosnál mintegy ötven százalékkal magasabb a munkanélküliség. A munkanélküli segélyből élők majdnem 40 százaléka 29 év alatti. Ebben a helyzetben elfogadhatatlan a pályakezdő fiatalok munkanélküli segélyének megszüntetése - oly módon, hogy a valóban elavult, konzerváló hatású segélyezés helyébe nem lép azonnal egy másik rendszer, a pályakezdők képzési támogatása, a munkahelyteremtést is ösztönző speciális adókedvezmények rendszere. Pokorni Zoltán /I mocsárra nyálkás köd -ig l ereszkedett, de olyan sűrű, hogy Pöstyén már az elüszkösödött lábfejét se látta tisztán. Persze mióta a fájdalmai megszűntek, nem is szerette nézegetni. Nem láb volt az már, hanem csak egy megkékült püffedék, amely reggeltől estig nedvedzett és minden szomorú pórusából savanyú levet pumpált. Pöstyén most nagy erőfeszítéssel felkönyökölt egy zsombékra és visszatartott lélegzettel fülelni kezdett. Az előbb mintha beszédfoszlányok úsztak volna át a ködön. Megpróbált felülni, de az oldalába beletört nyílhegy megmozdult, és a felharsanó fájdalom a földre nyomta a testét. Pedig életjelet kell adnom, gondolta Pöstyén, mert alighanem megkezdték bejárni a csatamezőt, hogy összeszedjék a sebesülteket Nagy erőfeszítéssel lehúzta a fejéről a rászorult sisakot kezébe vette a tőrkését és ütni kezdte a rögtönzött kis harangot Tán meghallják azok a kutyaháziak! (Ez a bekezdés a Lux Magic Jelzőpisztoly Rt. támogatásával készült. Az életmentő kis fegyverekhez egyébként háromféle színben kaphatók a robbanótöltetek.) ’ Abistemius herceg migrénje a déli órákra annyira elhatalmasodott, hogy tehetetlen dühében letépte magáról a vendéghajat és a kandallóba vágta. Reggel óta csak a rossz hírek érkeznek, a futárok egymásnak adják a kilincset és friss sebekből vérezve tesznek jelentést a veszteségekről. Csak Pöstyénről nincsen hír. Pöstyént senki nem látta, se élve, se halva. A herceg az ablakhoz lépett és kitekintett a franciakertbe. Úgy elmerült gyötrő gondolataiban, hogy nem vette észre fiatal feleségét, aki mint egy kecses kísértet, a dolgozószoba rejtekajtaján lépett be. Pöstyénről semmi hír? — kérdezte Scarlatina mintegy mellékesen. Abstemiusnak furcsa volt a hercegné hanghordozása. Miért van az, hogy ebben a kavargó végpusztulásban, ezt a fejedelmi asszonyt éppen az a tuskó Pöstyén sorsa aggasztja? Abstemius megpróbált valami szellemes válasszal visszavágni, de a migrén újabb rohama söpört végig a koponyája eresztékeiben. A fájdalomtól szűkölve a tenyerébe temette az arcát. (Köszönet illeti a Zachanassian Priznic AG magyarországi képviseletét, amelynek támogatásával a fenti bekezdés íródott. Ez a cég a fájdalomcsillapítók legnagyobb hazai beszállítója. Gyógyszereik könyörtelenül üldözőbe veszik a száguldó kor minden népbetegségét. Zachanassian tabletta nélkül egy lépést se tegyen!) Amikor Milfajt rátalált Pöstyén sebektől cafatos testére, alig akart hinni a szemének. Ez a sebhelyektől borított, mosdatlan martalóc gyermek módjára sírni kezdett örömében, hogy ilyen nagy szerencse érte. Scarlatina hercegné harminc titkos megbízottja napok óta járta a vidéket, hogy a tíz arany reményében rátaláljon Pöstyénre, és most íme, ő a kiválasztott. Uram isten, tíz fürge arany! Milfajt szemügyre vette Pöstyén üszkösödő lábát, vértől iszamós ingét, aztán nekigyürkőzött és a vállára kapta a testet, amelyben immár alig pislákolt az élet. A kastély innen kereken ötórai járásra volt. Éppen alkonyodott, s a nap búcsúsugarai vörösre festették a mocsár piócás vizét. Ez a tetves még így kivérezve is megvan egy mázsa, bosszankodott Milfart, és imbolyogva nekivágott az úrnak. (A Super Verda autókölcsönző önzetlen segítsége nélkül ezt a történelmi regényt nem tudtuk volna tovább folytatni. Mindenhová előbb ér oda, ha a Super Verádtól kölcsönöz kocsit. Tele tankkal adjuk, üresen kérjük vissza! Ne felejtse: gyalogolni rossz!) Scarlatina reggel arról értesült, hogy a herceg és kísérete kilovagolt vadászni. Csipkétől roskadozó ágya mellé térdepelt és könyörgő imát mondott azért, hogy ó, bárcsak gyomron nyársalná a férjét egy felbőszült szarvasbika, hogy lelné halálát kiontott belei gőzölgő halmán ott, az erdei avarban, aztán ha fekete özvegyen is, de harcba indulhatna egy új boldogságért. Pöstyén, te lelkem bíbora, rebegte. Eszébe jutott az a nap, amikor először látta meg a gyönyörű bajnokot Hófehér selyeminget viselt dagadó mellkasán, s a vérpiros magyar nadrág valóságos istenné emelte alakját. De nem. Nem is ing volt rajta, hanem dolmány. Igen, posztódolmány, mégpedigörökös kivarrással. Vagy azt nem akkor viselte? Mindenről elfeiedkezve rákönyökölt az ágyra, és megpróbált visszaemlékezni Pöstyén öltözékére. Csinos arcán felhők vonultak át, ahogy egyre jobban elkezdett gondolkodni. : (Ez a folytatás bizony nem íródhatott volna meg a Hungarian Fizimiska Fotóstúdió támogatása nélkül. Tudja ön, hogy a fénykép nem más, mint a megkövült pillanat? Ne törje a fejét a múlton! Máris keresse fel stúdióinkat!) Milfajt nem akart hinni a szemének, amikor végre megpillantotta a kastély komor tömbjét. Zihálva lerogyott a fűbe és maga mellé dobta Pöstyén viharvert testét. Ebben a pillanatban vadászkürt harsant a háta mögött... (Erre a bekezdésre a szerző sajnos nem talált támogatót, így a mű ezen a ponton fájdalmas torzóvá kénytelen merevedni...) De akkor is! Éljen és virágozzék a magyar irodalom!