Magyar Nemzet, 1996. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

Hazai tudósítások , Magyar Noimi HÉTFŐ, 1996. április 1. A parlament ma kezdődő két­napos ülésén megkezdi az Alkot­mánybíróság ügyrendjének tár­gyalását, amely hatpárti javaslat­ként kerül az Országgyűlés elé. Szabó Iván még az MDF frakció­­vezetőjeként jegyzi a tervezetet. A holnap megejtett végszavazás­sal megszületik a közalkalmazot­tak jogállásáról szóló törvény. A T. Ház dönt a Budapest Bank 12 milliárd forintos tőkejuttatását ki­vizsgáló parlamenti bizottság je­lentésének napirendre tűzéséről és sürgős tárgyalásáról. Az alkot­mány-előkészítő bizottság önálló indítványaként kerül napirendre az új alkotmány szabályozási koncepciója. Ma délután folyta­tódik a társadalombiztosítás zár­számadásának általános vitája, míg a honfoglalás emléknapjáról szóló előterjesztés a részletes vita szakaszába érkezik. Kedden egyebek közt szavaznak a képvi­selők a szociális ellátásokkal, a Nemzeti Kulturális Alappal s a szövetkezeti törvénnyel kapcso­latos módosításokról is. Nem sikerült még előrehala­dást elérni a bizottsági helyek új­raelosztásában, ezért ma folytató­dik a pártközi kötélhúzás. Erősö­dik annak valószínűsége, hogy a hét párt teljes egészében felül­vizsgálja az 1994-es hatpárti megállapodást, a többség nem éri be az MDF-MDNP közötti pak­tum egyszerű szentesítésével. Csupán egy lehetséges vitapont a sok közül, hogy az eddigi gyakor­lat szerint mindig a legerősebb el­lenzéki párt adta a nemzetbizton­sági bizottság elnökének szemé­lyét, amelyre most jogot formál­hatnak a kisgazdák. A mellény új­­ragombolását a szocialisták pedig azért szorgalmazzák, mert ma is mandátumarányuknál jóval keve­sebb bizottsági hellyel rendelkez­nek. A hetedik frakció megalaku­lása a bizottságokon belül tovább „koptatja” a koalíció többségét. Kedden sor kerülhet Füzessy Ti­bor, a KDNP által jelölt új alel­­nök megválasztására. Feltéve, ha a parlamenti pozíciók csomagját éberen őrző frakciók nem írják újra át a parlamenti matematikát. (b. 1.) Parlamenti menetrend Törvényhozás - kötélhúzással Eszmecsere a sajtóról Szabadság és felelősség Nemzetközi eszmecserét ren­dezett a hét végén Dobogókőn az International Communications Forum és a Batthyány Lajos Ala­pítvány. A Szabadság és felelős­ség: a média dilemmája címmel tartott tanácskozásra számos or­szágból - az Egyesült Államok­tól Albániáig, Kanadától Szer­biáig - érkeztek vendégek, akik elsősorban a médiára nehezedő morális kihívások élményeiről mondták el tapasztalataikat. A fórumon vita alakult ki a hírközlés és a véleménynyilvání­tás kívánatos egyensúlyáról, a nyomtatott és az elektronikus saj­tónak az emberi magatartásra gya­korolt jó és rossz hatásáról, a sza­badság értékeinek átalakulásáról, valamint a tulajdonosok-kiadók és az újságírók kapcsolatáról. (sz. 1.) Vita az etikáról a Pázmány Péter Egyetemen A kommunizmus után nacionalizmus fenyeget A szocializmus évtizedeinek egyetlen „eredménye” a hagyo­mányos polgári erkölcsök lerom­bolása, amelynek hátrányait ma érezzük igazán, amikor a szerző­déseknek, ígéreteknek nincs sú­lyuk, és az általános erkölcsi rom­lás bénítóan hat az egész társada­lomra - jelentette ki szombaton Maróth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja Pilis­­csabán, az Etika és politika című, háromnapos nemzetközi konfe­rencia megnyitóján. Amint a dé­kán előadásában hangsúlyozta: a jog semmibevételének legkézen­fekvőbb példája éppen a katolikus egyetem, amely hátrányos meg­különböztetésben részesül más felsőoktatási intézményekkel szemben. Tadeusz Mazowiecki volt lengyel miniszterelnök elő­adásában rámutatott: annak ide­jén a kommunizmus megsértette a nemzeti és kulturális jogokat s az ember szabad kifejlődéshez való jogait. Az utóbbi öt évben a kommunizmus fenyegetését fel­váltotta a nacionalizmus fenyege­tése. Kodolányi Gyula, az Antall­­kormány külpolitikai tanácsadója kifejtette: a változás olyan lelki átállást követelt, amelyre a más­ként gondolkodó kelet-közép-euró­­pai értelmiség többsége nem volt felkészülve, és sokan az átállásra máig sem képesek - jelenti az MTI. Hanna Suchocka volt len­gyel miniszterelnök rámutatott: a hiteltelen, ígéreteiket be nem tartó politikától a csalódott, kiábrán­dult választók elfordulnak, szava­zók nélkül pedig a demokratikus rendszer nem működik. Az Országgyűlés alkotmány-előké­szítő bizottsága kilenc hónapos munka eredményeként kidolgozta az új alkot­mány szabályozási elveit. Vastagh Pál igazságügy-miniszterrel formálódó alap­törvényünkről beszélgettünk.­­Az új alkotmány nyilvánosságra hozott szabályozási elveit, mondhat­nánk, hivatalból, a kormánynak is véle­ményeznie kell. Hogyan értékeli a T. Ház asztalára letett s egyidejűleg vitára bocsátott javaslatot, amelynek egyik szakmai alapját épp az igazságügyi tár­ca koncepciótervezete adta?­­ Természtesen nem első ízben talál­kozunk az alkotmány-előkészítő bizott­ság által előkészített szöveggel, de min­denekelőtt szeretném leszögezni: öröm­teli eseménynek tartom, hogy az alkot­mány-előkészítő bizottság - még ha a tervezettnél hosszabb idő után is - a nyil­vánosság elé állt az alkotmány koncep­ciójával. A lényeg mindesetre az, hogy a koncepció elkészült, amely döntő lépés az alkotmányozásban.­­ Nem kell-e tartani attól, hogy az al­kotmány-előkészítés szigorú eljárási rendje szakmailag eklektikus alkot­mányhoz vezet? Ahol ugyanis nem ala­kul ki a minimális ötpárti egyetértés, ott a hatályos szabályozás marad.­­ Miután ilyen a bizottság működési és eljárási rendje, az is természetes, hogy kölcsönös kompromisszumok jellemez­ték és jellemzik a koncepció mondaniva­lóját s tartalmát. Ezeknek a kompro­misszumoknak olyanokká kell válniuk, hogy ne gátolják meg a munkát, céljai­ban, tartalmában koherens legyen az új alkotmány. Ma még különböző részle­tességgel kimunkált fejezetek találhatók az alkotmánykoncepcióban. Azonban az a társadalmi vita, amelyet 45 napra sza­bott az alkotmány-előkészítő bizottság, nem fogja meglepetésként érni a szak­mai közélet szereplőit, résztvevőit, hi­szen régóta foglalkoznak már ezekkel a kérdésekkel. -Milyen mély tartalmi változások várhatók alaptörvényünkben? - Az alkotmánykoncepció megerősí­tette azoknak a véleményét, akik kezdet­től fogva azt az álláspontot képviselték, nem alkotmányos „rebellióra”, hanem az alkotmányos közjogi berendezkedés to­vábbfejlesztésére van szükség. Ebből is következik, hogy az államszervezet ki­próbált elvei lényegében az új alkotmány koncepciójában sem változnak meg. Vannak ugyan változások, de ez alapve­tően nem jelent strukturális módosulást a jelenlegi közjogi berendezkedésben. Ar­ra is törekedett az alkotmánykoncepció, hogy felszámoljon bizonyos fehér folto­kat. Ezek között az egyik legfontosabb­nak tartom a közpénzügyek külön fejezet­ben történő megjelenését. Nagy jelentő­ségű az összekapcsolt alkotmányvéde­lemre vonatkozó fejezet, ahol egyszerre tartalmazza a koncepció az Alkotmány­­bíróságra, az állampolgári jogok bizto­saira, illetőleg az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályozást. Hasonló fontos­ságú az emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos alkotmányos fejezet. Ez ön­magában is szemléletbeli változást tük­röz, nem csupán szerkezeti eltérésről van szó. Hangsúlyozom annak jelentőségét: a bizottság ne tekintse formalitásnak a kibontakozó társadalmi-szakmai vitát. Ne engedje feltételezni azt a vádat, hogy az alkotmány elitista egyezkedés ered­ménye csupán. - Milyen kérdések kerülhetnek, vá­rakozása szerint, a viták gyújtópontjá­ba a 45 napos társadalmi megmérette­tés során? -Az alkotmánykoncepció mostani vitaszakaszában is bizonyára megjelen­nek majd a klasszikus, örökzöld alkot­mányjogi vitatémák. Mint például az, hogy egy- vagy kétkamarás legyen-e a törvényhozás, bár ezt a kérdést a koncep­ció nem hagyta nyitva, állást foglalt az egykamarás rendszer mellett. A bizott­ság elkötelezte magát a közvetett állam­főválasztás, az önkormányzatiság elve mellett, nem kíván változtatást hozni a kormányzati rendszerben a miniszterel­nök, a kormány és az Országgyűlés kö­zötti felelősségi rendszerben. Feltételez­hető, erőteljesen érvelnek majd a kétka­marás modell mellett a civil társadalom képviselői, de várakozásom szerint lesz­nek olyan, szorosabban az alkotmány­koncepcióhoz kapcsolódó vitapontok, amelynek a hozadékából az alkotmány­előkészítő bizottság is építkezhet. Ezek közé tartozik, feltételezésem szerint, az alapjogokra, az emberi jogi, állampolgár Weber Lajos felvétele­­i jogokra vonatkozó fejezet, amely rendszertani elhelyezését s tartalmát te­kintve máris túlmutat a hatályos alkot­mányon.­­ Az alkotmány-előkészítés politi­kailag érzékeny területe a képviseleti és a közvetlen vagy részvételi demokrácia viszonya. A „szabálytalan” népszava­zási kezdeményezések kapcsán kialakult meddő vita az utóbbi időben sokszor te­rítéken volt. Sikerült-e most eltalálni az optimális arányt?­­ Feltehetően további vitákat vált ki ez a kérdés. A koncepció erőteljesen a képviseleti demokrácia elsődlegessége mellett van, anélkül, hogy a közvetlen demokráciának azokat a formáit, ame­lyek kiegészítik a fő elvként érvényesü­lő képviseleti demokráciát, pontosabban meghatározná az alkotmánykoncepció. Ide kapcsolódik a népszavazáshoz fűző­dő alkotmányos szabályozás is. Az a szabályozás alakult ki, hogy az állam­polgárok ügydöntő népszavazást egy, már meghozott törvény hatályon kívül helyezése végett kezdeményezhetnének. Ez nagyon erőteljes leszűkítése e jog­nak. Nem arról van szó, hogy a népsza­vazás intézményét minden korlát és tar­talmi, mennyiségi korlátozás nélkül kel­lene érvényesíteni, de úgy hiszem, az idézett kitétel már túlmegy a korlátozás szükséges mértékén s túlzottan behatá­rolja ezt a közjogi intézményt. Ami per­sze nem jelenti, hogy a korábbi szabá­lyozásnak ne lettek volna vadhajtásai, sebezhető pontjai. Pontosabbá kell tenni a szabályozást, amely azonban nézetem szerint nem jelenti, hogy ezt a jogot ily mértékben redukálni lehetne. Hasonló­képpen nagy vitát válthat ki, hogy az alkotmánykoncepció nem tartalmazza a társadalmi, gazdasági érdekegyeztetés elveit. Megoszlanak a vélemények arról, van-e erre szükség. Az az álláspontom, hogy igen. -Mennyiben érinti az igazságszol­gáltatás szervezetét az alkotmánykon­­cepció? -Az igazságszolgáltatással kapcso­latban van néhány olyan elem, amely szintén kritikát válthat ki. Az egyik ilyen koncepcionális kérdés: nem sikerült a vi­tában érvényesíteni azt a kormányprog­ramban is szereplő konstrukciót, jöjjön létre országos igazságszolgáltatási ta­nács, a bíróságok igazgatási, gazdasági, személyzeti ügyeivel kapcsolatos jogo­sítványokkal. Megszüntetve ezzel teljes egészében az Igazságügyi Minisztérium külső igazgatási jogosítványait. Az al­­kotmányozó többség ezt elvetette, de né­zetem szerint a bírói hatalom önállósága szempontjából ez igen lényeges lenne. Enélkül csak féloldalas megoldások szü­lethetnek. Elengedhetetlen a bírák ön­­kormányzathoz való jogát részleteseb­ben kifejteni a későbbi munka során. -Változik-e az Alkotmánybíróság hatásköre? Sokak szerint ma erősen túl­politizált a bírák jelölési eljárása. - Az alkotmánybírósági hatáskör va­lamennyi lényeges elemét az alkotmány­ban rögzítenék, amit csak helyeselni le­het. Nem változtat viszont az alkotmány­koncepció az alkotmánybírák jelölésé­nek módján, s ezt én a jövőben is aggasz­tónak tekintem. Többször szóltunk arról, olyan rendszert kellene kialakítani, amely jobban eltávolítja a politikától, a politikai pártoktól az alkotmánybírák je­lölését. Úgy érzem, az idő múlásával s a demokratikus átalakulás kiteljesedésével ez még inkább indokolt.­­ Végül is milyen karakterű alkot­mányt sikerült körvonalazni az eddigi hatpárti alkotmány-előkészítés során?­­ Most még egy formálandó, remé­nyem szerint formálható koncepció ke­rült nyilvánosságra. Ismeretes: a bizott­ság november 30-ig kívánja benyújtani az Oszággyűlésnek a normaszöveget. Az viszont már világosan látszik, lényegé­ben teljesültek azok a tendenciák, ame­lyeket az alkotmányozás vezérmotívu­maként elfogadott az alkotmányozó poli­tikai pártok közössége. Láthatóan oldó­dik az a szervezetcentrikusság, amely a hatályos alkotmányt jellemzi. Sokkal in­kább a szabályozási tárgykörökre épül, s a jogok árnyaltabb megjelenését mutatja a koncepció. Az államszervezet helyett az állampolgár került a középpontba. Ez megfelel a modern alkotmányfejlődési tendenciának. Az erőteljes szervezeti jel­leg dominált, amikor az alapvető állami intézmények fundamentumát létrehoz­tuk. Ez a helyzet azonban változott mára, stabilizálódtak a demokratikus intézmé­nyek. Teljes egészében kiépült a jogvédő intézmények hálózata, így megvan a fel­tétele annak, hogy az új alkotmány jelle­ge is változzék, az emberi jogok, az al­kotmányos elvek határozzák meg az új alkotmány karakterét. Bodnár Lajos (Az új alkotmány szabályozási kon­cepciójának teljes szövegét és indokolá­sát mellékletünkben közöljük.) Vastagh Pál az új alaptörvény szabályozási koncepciójáról Az emberi jogok határozzák meg a karaktert Vastagh Pál: A bizottság ne tekintse formalitásnak a kibontakozó társa­dalmi-szakmai vitát A Szonda Ipsos felmérése voltunk táppénzen? Mennyit A Szonda Ipsos az év elején felmérést végzett a magyarorszá­gi aktív korú népesség körében arról: az emberek mekkora há­nyada volt betegsége idején táp­pénzen az elmúlt öt évben. Az adatfelvétel személyes megkér­dezés útján, kérdőív segítségével történt, a vizsgálatba bevont 3000 fő összetétele megfelel a magyar­­országi aktív korú felnőtt lakos­ság hasonló jellemzők szerinti megoszlásának. Az utóbbi öt esztendőben a magyarországi aktív korú népes­ség több mint fele (55 százalék) volt hosszabb-rövidebb ideig táp­pénzes állományban. Míg a ma­gánvállalkozásoknál dolgozók között a lakossági átlagnak meg­felelő arányban (54 százaléknyi­an) vannak azok, akikkel a vizs­gált időszakban legalább egyszer előfordult, hogy a betegszabad­ság idejére járó jövedelmüket kapták, addig az állami vállala­toknál, intézményeknél tevé­kenykedők körében az elmúlt öt évben több-kevesebb ideig táp­pénzes állományba vett alkalma­zottak részaránya némileg na­gyobb, 61 százalékot tesz ki. Az 1991-95 közötti időszakban az átlagosnál ugyancsak többen vol­tak az egészségügyben (69 száza­lék), valamint az iparban (62 szá­zalék) dolgozók közül legalább egy alkalommal betegállomány­ban. Ezzel szemben a kereskedel­mi szférában munkát vállalóknak csak kisebb hányada (45 százalé­kuk) nyilatkozott hasonlóképpen. A különböző beosztásokban tevékenykedők közül leginkább a kvalifikálatlan fizikai dolgozók táppénzbe vétele jellemző (63 százalékuk), míg a vezető beosz­tású szellemiek esetében kisebb, 51 százalékos a vizsgált időszak­ban hosszabb-rövidebb időre be­tegállományban lévők tábora. Azok körében, akikkel az utóbbi öt esztendőben megtörtént, hogy valamilyen betegség, baleset okán munkahelyükről távol ma­radni kényszerültek, csupán 14 százalékot képvisel azok aránya, akik nem kérték táppénzes állo­mányba vételüket. A felmérés szerint az 1991— 95 közötti időszakban a felnőtt népesség több mint egyharmada (37 százaléka) szorult kórházi el­látásra legalább egy alkalommal. Az életkor előrehaladtával mind nagyobb számban vannak azok, akik az utóbbi öt évben hosszabb­­rövidebb időt voltak kénytelenek kórházban tölteni, a 60 év alattiak körében ez az arány eléri az 50 százalékot. Az elmúlt öt évben az aktív korban lévők fele volt több-keve­sebb ideig otthon munkaképte­lenség miatt, s a nyugdíjas korúak is ugyanilyen arányban kénysze­rültek „házipihenőre” panaszaik­kal. Az otthon kiheverhető beteg­ségek a fiatal korosztályokat sem kímélik, a 18-39 évesek körében is csak alig valamivel alacso­nyabb (46 százalék) azok aránya, akiknek távol kellett maradniuk munkahelyüktől. Az elmúlt öt évben táppénzen lévők százalékos arányai

Next