Magyar Nemzet, 1996. április (59. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-01 / 77. szám
Hazai tudósítások , Magyar Noimi HÉTFŐ, 1996. április 1. A parlament ma kezdődő kétnapos ülésén megkezdi az Alkotmánybíróság ügyrendjének tárgyalását, amely hatpárti javaslatként kerül az Országgyűlés elé. Szabó Iván még az MDF frakcióvezetőjeként jegyzi a tervezetet. A holnap megejtett végszavazással megszületik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. A T. Ház dönt a Budapest Bank 12 milliárd forintos tőkejuttatását kivizsgáló parlamenti bizottság jelentésének napirendre tűzéséről és sürgős tárgyalásáról. Az alkotmány-előkészítő bizottság önálló indítványaként kerül napirendre az új alkotmány szabályozási koncepciója. Ma délután folytatódik a társadalombiztosítás zárszámadásának általános vitája, míg a honfoglalás emléknapjáról szóló előterjesztés a részletes vita szakaszába érkezik. Kedden egyebek közt szavaznak a képviselők a szociális ellátásokkal, a Nemzeti Kulturális Alappal s a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos módosításokról is. Nem sikerült még előrehaladást elérni a bizottsági helyek újraelosztásában, ezért ma folytatódik a pártközi kötélhúzás. Erősödik annak valószínűsége, hogy a hét párt teljes egészében felülvizsgálja az 1994-es hatpárti megállapodást, a többség nem éri be az MDF-MDNP közötti paktum egyszerű szentesítésével. Csupán egy lehetséges vitapont a sok közül, hogy az eddigi gyakorlat szerint mindig a legerősebb ellenzéki párt adta a nemzetbiztonsági bizottság elnökének személyét, amelyre most jogot formálhatnak a kisgazdák. A mellény újragombolását a szocialisták pedig azért szorgalmazzák, mert ma is mandátumarányuknál jóval kevesebb bizottsági hellyel rendelkeznek. A hetedik frakció megalakulása a bizottságokon belül tovább „koptatja” a koalíció többségét. Kedden sor kerülhet Füzessy Tibor, a KDNP által jelölt új alelnök megválasztására. Feltéve, ha a parlamenti pozíciók csomagját éberen őrző frakciók nem írják újra át a parlamenti matematikát. (b. 1.) Parlamenti menetrend Törvényhozás - kötélhúzással Eszmecsere a sajtóról Szabadság és felelősség Nemzetközi eszmecserét rendezett a hét végén Dobogókőn az International Communications Forum és a Batthyány Lajos Alapítvány. A Szabadság és felelősség: a média dilemmája címmel tartott tanácskozásra számos országból - az Egyesült Államoktól Albániáig, Kanadától Szerbiáig - érkeztek vendégek, akik elsősorban a médiára nehezedő morális kihívások élményeiről mondták el tapasztalataikat. A fórumon vita alakult ki a hírközlés és a véleménynyilvánítás kívánatos egyensúlyáról, a nyomtatott és az elektronikus sajtónak az emberi magatartásra gyakorolt jó és rossz hatásáról, a szabadság értékeinek átalakulásáról, valamint a tulajdonosok-kiadók és az újságírók kapcsolatáról. (sz. 1.) Vita az etikáról a Pázmány Péter Egyetemen A kommunizmus után nacionalizmus fenyeget A szocializmus évtizedeinek egyetlen „eredménye” a hagyományos polgári erkölcsök lerombolása, amelynek hátrányait ma érezzük igazán, amikor a szerződéseknek, ígéreteknek nincs súlyuk, és az általános erkölcsi romlás bénítóan hat az egész társadalomra - jelentette ki szombaton Maróth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja Piliscsabán, az Etika és politika című, háromnapos nemzetközi konferencia megnyitóján. Amint a dékán előadásában hangsúlyozta: a jog semmibevételének legkézenfekvőbb példája éppen a katolikus egyetem, amely hátrányos megkülönböztetésben részesül más felsőoktatási intézményekkel szemben. Tadeusz Mazowiecki volt lengyel miniszterelnök előadásában rámutatott: annak idején a kommunizmus megsértette a nemzeti és kulturális jogokat s az ember szabad kifejlődéshez való jogait. Az utóbbi öt évben a kommunizmus fenyegetését felváltotta a nacionalizmus fenyegetése. Kodolányi Gyula, az Antallkormány külpolitikai tanácsadója kifejtette: a változás olyan lelki átállást követelt, amelyre a másként gondolkodó kelet-közép-európai értelmiség többsége nem volt felkészülve, és sokan az átállásra máig sem képesek - jelenti az MTI. Hanna Suchocka volt lengyel miniszterelnök rámutatott: a hiteltelen, ígéreteiket be nem tartó politikától a csalódott, kiábrándult választók elfordulnak, szavazók nélkül pedig a demokratikus rendszer nem működik. Az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottsága kilenc hónapos munka eredményeként kidolgozta az új alkotmány szabályozási elveit. Vastagh Pál igazságügy-miniszterrel formálódó alaptörvényünkről beszélgettünk.Az új alkotmány nyilvánosságra hozott szabályozási elveit, mondhatnánk, hivatalból, a kormánynak is véleményeznie kell. Hogyan értékeli a T. Ház asztalára letett s egyidejűleg vitára bocsátott javaslatot, amelynek egyik szakmai alapját épp az igazságügyi tárca koncepciótervezete adta? Természtesen nem első ízben találkozunk az alkotmány-előkészítő bizottság által előkészített szöveggel, de mindenekelőtt szeretném leszögezni: örömteli eseménynek tartom, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság - még ha a tervezettnél hosszabb idő után is - a nyilvánosság elé állt az alkotmány koncepciójával. A lényeg mindesetre az, hogy a koncepció elkészült, amely döntő lépés az alkotmányozásban. Nem kell-e tartani attól, hogy az alkotmány-előkészítés szigorú eljárási rendje szakmailag eklektikus alkotmányhoz vezet? Ahol ugyanis nem alakul ki a minimális ötpárti egyetértés, ott a hatályos szabályozás marad. Miután ilyen a bizottság működési és eljárási rendje, az is természetes, hogy kölcsönös kompromisszumok jellemezték és jellemzik a koncepció mondanivalóját s tartalmát. Ezeknek a kompromisszumoknak olyanokká kell válniuk, hogy ne gátolják meg a munkát, céljaiban, tartalmában koherens legyen az új alkotmány. Ma még különböző részletességgel kimunkált fejezetek találhatók az alkotmánykoncepcióban. Azonban az a társadalmi vita, amelyet 45 napra szabott az alkotmány-előkészítő bizottság, nem fogja meglepetésként érni a szakmai közélet szereplőit, résztvevőit, hiszen régóta foglalkoznak már ezekkel a kérdésekkel. -Milyen mély tartalmi változások várhatók alaptörvényünkben? - Az alkotmánykoncepció megerősítette azoknak a véleményét, akik kezdettől fogva azt az álláspontot képviselték, nem alkotmányos „rebellióra”, hanem az alkotmányos közjogi berendezkedés továbbfejlesztésére van szükség. Ebből is következik, hogy az államszervezet kipróbált elvei lényegében az új alkotmány koncepciójában sem változnak meg. Vannak ugyan változások, de ez alapvetően nem jelent strukturális módosulást a jelenlegi közjogi berendezkedésben. Arra is törekedett az alkotmánykoncepció, hogy felszámoljon bizonyos fehér foltokat. Ezek között az egyik legfontosabbnak tartom a közpénzügyek külön fejezetben történő megjelenését. Nagy jelentőségű az összekapcsolt alkotmányvédelemre vonatkozó fejezet, ahol egyszerre tartalmazza a koncepció az Alkotmánybíróságra, az állampolgári jogok biztosaira, illetőleg az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályozást. Hasonló fontosságú az emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos alkotmányos fejezet. Ez önmagában is szemléletbeli változást tükröz, nem csupán szerkezeti eltérésről van szó. Hangsúlyozom annak jelentőségét: a bizottság ne tekintse formalitásnak a kibontakozó társadalmi-szakmai vitát. Ne engedje feltételezni azt a vádat, hogy az alkotmány elitista egyezkedés eredménye csupán. - Milyen kérdések kerülhetnek, várakozása szerint, a viták gyújtópontjába a 45 napos társadalmi megmérettetés során? -Az alkotmánykoncepció mostani vitaszakaszában is bizonyára megjelennek majd a klasszikus, örökzöld alkotmányjogi vitatémák. Mint például az, hogy egy- vagy kétkamarás legyen-e a törvényhozás, bár ezt a kérdést a koncepció nem hagyta nyitva, állást foglalt az egykamarás rendszer mellett. A bizottság elkötelezte magát a közvetett államfőválasztás, az önkormányzatiság elve mellett, nem kíván változtatást hozni a kormányzati rendszerben a miniszterelnök, a kormány és az Országgyűlés közötti felelősségi rendszerben. Feltételezhető, erőteljesen érvelnek majd a kétkamarás modell mellett a civil társadalom képviselői, de várakozásom szerint lesznek olyan, szorosabban az alkotmánykoncepcióhoz kapcsolódó vitapontok, amelynek a hozadékából az alkotmányelőkészítő bizottság is építkezhet. Ezek közé tartozik, feltételezésem szerint, az alapjogokra, az emberi jogi, állampolgár Weber Lajos felvételei jogokra vonatkozó fejezet, amely rendszertani elhelyezését s tartalmát tekintve máris túlmutat a hatályos alkotmányon. Az alkotmány-előkészítés politikailag érzékeny területe a képviseleti és a közvetlen vagy részvételi demokrácia viszonya. A „szabálytalan” népszavazási kezdeményezések kapcsán kialakult meddő vita az utóbbi időben sokszor terítéken volt. Sikerült-e most eltalálni az optimális arányt? Feltehetően további vitákat vált ki ez a kérdés. A koncepció erőteljesen a képviseleti demokrácia elsődlegessége mellett van, anélkül, hogy a közvetlen demokráciának azokat a formáit, amelyek kiegészítik a fő elvként érvényesülő képviseleti demokráciát, pontosabban meghatározná az alkotmánykoncepció. Ide kapcsolódik a népszavazáshoz fűződő alkotmányos szabályozás is. Az a szabályozás alakult ki, hogy az állampolgárok ügydöntő népszavazást egy, már meghozott törvény hatályon kívül helyezése végett kezdeményezhetnének. Ez nagyon erőteljes leszűkítése e jognak. Nem arról van szó, hogy a népszavazás intézményét minden korlát és tartalmi, mennyiségi korlátozás nélkül kellene érvényesíteni, de úgy hiszem, az idézett kitétel már túlmegy a korlátozás szükséges mértékén s túlzottan behatárolja ezt a közjogi intézményt. Ami persze nem jelenti, hogy a korábbi szabályozásnak ne lettek volna vadhajtásai, sebezhető pontjai. Pontosabbá kell tenni a szabályozást, amely azonban nézetem szerint nem jelenti, hogy ezt a jogot ily mértékben redukálni lehetne. Hasonlóképpen nagy vitát válthat ki, hogy az alkotmánykoncepció nem tartalmazza a társadalmi, gazdasági érdekegyeztetés elveit. Megoszlanak a vélemények arról, van-e erre szükség. Az az álláspontom, hogy igen. -Mennyiben érinti az igazságszolgáltatás szervezetét az alkotmánykoncepció? -Az igazságszolgáltatással kapcsolatban van néhány olyan elem, amely szintén kritikát válthat ki. Az egyik ilyen koncepcionális kérdés: nem sikerült a vitában érvényesíteni azt a kormányprogramban is szereplő konstrukciót, jöjjön létre országos igazságszolgáltatási tanács, a bíróságok igazgatási, gazdasági, személyzeti ügyeivel kapcsolatos jogosítványokkal. Megszüntetve ezzel teljes egészében az Igazságügyi Minisztérium külső igazgatási jogosítványait. Az alkotmányozó többség ezt elvetette, de nézetem szerint a bírói hatalom önállósága szempontjából ez igen lényeges lenne. Enélkül csak féloldalas megoldások születhetnek. Elengedhetetlen a bírák önkormányzathoz való jogát részletesebben kifejteni a későbbi munka során. -Változik-e az Alkotmánybíróság hatásköre? Sokak szerint ma erősen túlpolitizált a bírák jelölési eljárása. - Az alkotmánybírósági hatáskör valamennyi lényeges elemét az alkotmányban rögzítenék, amit csak helyeselni lehet. Nem változtat viszont az alkotmánykoncepció az alkotmánybírák jelölésének módján, s ezt én a jövőben is aggasztónak tekintem. Többször szóltunk arról, olyan rendszert kellene kialakítani, amely jobban eltávolítja a politikától, a politikai pártoktól az alkotmánybírák jelölését. Úgy érzem, az idő múlásával s a demokratikus átalakulás kiteljesedésével ez még inkább indokolt. Végül is milyen karakterű alkotmányt sikerült körvonalazni az eddigi hatpárti alkotmány-előkészítés során? Most még egy formálandó, reményem szerint formálható koncepció került nyilvánosságra. Ismeretes: a bizottság november 30-ig kívánja benyújtani az Oszággyűlésnek a normaszöveget. Az viszont már világosan látszik, lényegében teljesültek azok a tendenciák, amelyeket az alkotmányozás vezérmotívumaként elfogadott az alkotmányozó politikai pártok közössége. Láthatóan oldódik az a szervezetcentrikusság, amely a hatályos alkotmányt jellemzi. Sokkal inkább a szabályozási tárgykörökre épül, s a jogok árnyaltabb megjelenését mutatja a koncepció. Az államszervezet helyett az állampolgár került a középpontba. Ez megfelel a modern alkotmányfejlődési tendenciának. Az erőteljes szervezeti jelleg dominált, amikor az alapvető állami intézmények fundamentumát létrehoztuk. Ez a helyzet azonban változott mára, stabilizálódtak a demokratikus intézmények. Teljes egészében kiépült a jogvédő intézmények hálózata, így megvan a feltétele annak, hogy az új alkotmány jellege is változzék, az emberi jogok, az alkotmányos elvek határozzák meg az új alkotmány karakterét. Bodnár Lajos (Az új alkotmány szabályozási koncepciójának teljes szövegét és indokolását mellékletünkben közöljük.) Vastagh Pál az új alaptörvény szabályozási koncepciójáról Az emberi jogok határozzák meg a karaktert Vastagh Pál: A bizottság ne tekintse formalitásnak a kibontakozó társadalmi-szakmai vitát A Szonda Ipsos felmérése voltunk táppénzen? Mennyit A Szonda Ipsos az év elején felmérést végzett a magyarországi aktív korú népesség körében arról: az emberek mekkora hányada volt betegsége idején táppénzen az elmúlt öt évben. Az adatfelvétel személyes megkérdezés útján, kérdőív segítségével történt, a vizsgálatba bevont 3000 fő összetétele megfelel a magyarországi aktív korú felnőtt lakosság hasonló jellemzők szerinti megoszlásának. Az utóbbi öt esztendőben a magyarországi aktív korú népesség több mint fele (55 százalék) volt hosszabb-rövidebb ideig táppénzes állományban. Míg a magánvállalkozásoknál dolgozók között a lakossági átlagnak megfelelő arányban (54 százaléknyian) vannak azok, akikkel a vizsgált időszakban legalább egyszer előfordult, hogy a betegszabadság idejére járó jövedelmüket kapták, addig az állami vállalatoknál, intézményeknél tevékenykedők körében az elmúlt öt évben több-kevesebb ideig táppénzes állományba vett alkalmazottak részaránya némileg nagyobb, 61 százalékot tesz ki. Az 1991-95 közötti időszakban az átlagosnál ugyancsak többen voltak az egészségügyben (69 százalék), valamint az iparban (62 százalék) dolgozók közül legalább egy alkalommal betegállományban. Ezzel szemben a kereskedelmi szférában munkát vállalóknak csak kisebb hányada (45 százalékuk) nyilatkozott hasonlóképpen. A különböző beosztásokban tevékenykedők közül leginkább a kvalifikálatlan fizikai dolgozók táppénzbe vétele jellemző (63 százalékuk), míg a vezető beosztású szellemiek esetében kisebb, 51 százalékos a vizsgált időszakban hosszabb-rövidebb időre betegállományban lévők tábora. Azok körében, akikkel az utóbbi öt esztendőben megtörtént, hogy valamilyen betegség, baleset okán munkahelyükről távol maradni kényszerültek, csupán 14 százalékot képvisel azok aránya, akik nem kérték táppénzes állományba vételüket. A felmérés szerint az 1991— 95 közötti időszakban a felnőtt népesség több mint egyharmada (37 százaléka) szorult kórházi ellátásra legalább egy alkalommal. Az életkor előrehaladtával mind nagyobb számban vannak azok, akik az utóbbi öt évben hosszabbrövidebb időt voltak kénytelenek kórházban tölteni, a 60 év alattiak körében ez az arány eléri az 50 százalékot. Az elmúlt öt évben az aktív korban lévők fele volt több-kevesebb ideig otthon munkaképtelenség miatt, s a nyugdíjas korúak is ugyanilyen arányban kényszerültek „házipihenőre” panaszaikkal. Az otthon kiheverhető betegségek a fiatal korosztályokat sem kímélik, a 18-39 évesek körében is csak alig valamivel alacsonyabb (46 százalék) azok aránya, akiknek távol kellett maradniuk munkahelyüktől. Az elmúlt öt évben táppénzen lévők százalékos arányai