Magyar Nemzet, 1996. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
18 Magyar Vnizor Igazságosabb és testvériesebb világot! A magyar katolikus püspöki kar körlevele „Krisztus követése és az evangélium hirdetése magába foglalja azt a feladatot is, hogy a keresztény közösség fáradozzon az emberek egyéni életének jobbításán, egy igazságosabb és testvériesebb társadalom építésén. Ezért az egyház Krisztustól nyert küldetéséhez hozzátartozik, hogy az Evangélium szellemével áthassa és tökéletesítse az evilági dolgok rendjét".. . - úja körlevelében, amelyet augusztus 18-án, vasárnap minden szentmisén felolvasnak a híveknek, a magyar katolikus püspöki kar. Országunkért érzett felelősségtudattól irányítva kísérjük figyelemmel a hazánkban lejátszódó társadalmi folyamatokat. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy az Evangélium fényében és az egyház szociális tanítása alapján áttekintsük az ország jelenlegi állapotát, értékeljük a magyar társadalom helyzetét, és útmutatást adjunk a jövő építéséhez. Ezért fordulunk híveinkhez és minden jóakaratú emberhez Igazságosabb és testvériesett világot! címmel." (A körlevél füzet formájában jelenik meg, és minden plébánián és templomban beszerezhető lesz.) A kiadványban elemzik hazánk szociális viszonyait, kiemelten az egészségügy helyzetét, a gazdaság alakulását, a politikai és társadalmi életet, a kultúra és az oktatás kérdéseit. „Mindezt abban a tudatban tesszük, hogy teljesítjük a rövidesen hazánkba érkező II. János Pál pápa kívánságát, aki a legutóbbi szociális enciklikájában ezt írta: Különösen azt kívánom, hogy azokban az országokban ismertessék és alkalmazzák az Egyház társadalmi tanítását, amelyekben a létező szocializmus bukása után nagy az elbizonytalanodás az újjáépítés tekintetében." A körlevél alkalmat ad arra, hogy hívek és lelkipásztorok egyénileg és együttesen is átgondolják most alakuló társadalmi életünket országos, helyi és családi szempontok szerint. Az evangéliumi értékek és az egyháznak erre épülő szociális tanítása szilárd alapot ad ehhez a vizsgálathoz. „Ezért buzdítjuk híveinket, hogy... keressenek alkalmat arra, hogy a konkrét feladatokat egymással is megbeszéljék.” A körlevél elsősorban a katolikus hívekhez szól, ám szólni kívánnak általa az ország minden polgárához, hívőkhöz és nem hívőkhöz egyaránt, akiknek fontos Magyarország jelene és jövője, s akik jóakarattal, a köz javáért vállalt felelősségtudattal dolgoznak annak építésén. „Bízunk abban, hogy az a közös munkálkodás, amelyre ez a körlevél ösztönözhet, serkenti majd híveink felelősségvállalását önmagukért és embertársainkért, és hozzásegít egy szélesebb körű társadalmi összefogáshoz az ország boldogabb, emberibb, az evangéliumi értékekből táplálkozó jövőjéért.” * A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke Giczy György elismeréssel szólt a magyar katolikus püspöki kar körleveléről. Határkőnek tekinti, mert abban a püspöki kar a társadalmi problémákból, erkölcsi gondokból kiindulva szociális kérdésekről is szól. Meghalt Kerekes János Kerekes János zeneszerző, az Operaház karmestere, Erkel Ferenc-díjas, érdemes művész életének 83. esztendejében, hosszú betegség után augusztus 16-án elhunyt - tudatja az Operaház igazgatósága. Kerekes János 1913-ban született, Weiner Leó tanítványa, majd 1931-től a berlini Hochiychule für Music karnagyképző intézetének növendéke volt. 1952-től a Honvéd Együttes zenekarának művészeti vezetője, 1957-től a televízió zenei tanácsadója, később rovatvezetője lett. Nyugdíjazásáig az Operaház karmestereként dolgozott. Kultúra SZOMBAT, 1996. augusztus 17. Kitüntetések augusztus 20. alkalmából A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök előterjesztésére augusztus 20-a alkalmából kitüntetéseket adott át. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT Eckrich Béla iskolaigazgató; Mikulás Ferenc ügyvezető igazgató; dr. Nagy László középiskolai igazgató; Nemes László zenetanár; Sándor János tanár; Vass Lajosné dr. Kaposi Edit nyugalmazott főosztályvezető; Váradi Istvánné iskolaigazgató; Várkövi Tamásné konduktor szakértő. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEMKERESZT Dénes József gondnok; dr. Gyenes József műszaki vezető; Hegedűs Istvánné pedagógiai tanácsadó; Horváth Ferencné osztályvezető; Horváth Imréné gazdasági igazgató; Kelemen Lajosné középiskolai igazgatóhelyettes; Kiss Bálint tanár; Marcz Mihályné iskolaigazgató; Meixner Ildikó gyógypedagógus pszichológus; Mondovits Mihályné iskolaigazgató; Németh Zsuzsanna néptáncművész; Pongó Sándorné igazgatóhelyettes; Süveges Géza iskolaigazgató; dr. Sturcz Zoltánná művészeti vezető; Toldi Gyuláné könyvtárigazgató-helyettes; Tolnai Valéria könyvtáros-szerkesztő; dr. Tóth Kálmán nyugalmazott tanár; dr. Vörös Tiborné tanár. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI BRONZ ÉRDEMKERESZT Kardos Edit táncművész; Török Jolán ügyvezető; Xantus Zoltán népművelő. A NÉPMŰVÉSZET MESTERE Buda György és Buda Györgyné néptáncos; özv. Farkas JP. Bertalanná szövő; Kocsor Imréné kosárfonó; Kovács András bútorfestő; Lukács Lajos fafaragó; Palkó Andrásné énekes; Répás János szoborfaragó. A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE Balogh Ildikó és Fantoly Gyula táncospár; Benedek Krisztina és Széphalmi Zoltán táncospár; Csíki Lóránt szövő; Dúdoló Együttes; Gergely István vasműves; ifj. Hancz Péter szalmafonó; Kerti Eszter ötvös; Kiszely Orsolya hímző; Kosarasné Fülöp Brigitta fazekas; Lekrinszi Mátyás és Mucsi György fafaragó; Miskolczy Mária énekes; Polgár Lilla énekes; Prill László bőgős; Tárnoki Beatrix énekes; ifj. Vitányi Iván hangszerkészítő. ÉLETFA DÍJ Born Miklós táncos; Simay Zsuzsa nyugalmazott népművelő; dr. Timaffy László néprajzkutató. NÉPMŰVELÉSÉRT DÍJ Dr. Ambrus Zoltán igazgató; Bagáriné Viszket Katalin népművelő, igazgató-helyettes; Csörszné Zelenák Katalin népművelő; Dankovics Margit népművelő; dr. Egyed Ferdinánd igazgató; Ferenczi Anna zenepedagógus; dr. Halász Lászlóné Kovács Éva népművelő; Harangozó Attiláné népművelő-könyvtáros; Havas Katalin tájékoztató könyvtáros; Héra Éva népművelő; Horváth József népművelő; Krizsán Mihály nyugalmazott igazgató; Moldvay Győző népművelő; Patka László népművelő, kulturális menedzser; Skrabut Éva népművelő; Sülye Károlyné népművelő; Szakály Mátyás nyugalmazott pedagógus; Tilkof Endre könyvtáros; Tóth Erzsébet népművelő; dr. Utry Attila népművelő. BESSENYEI GYÖRGY-DÍJ Kecskés József népművelő; Margittai Katalin népművelő; Móczik Erzsébet vezető népművelő; Sánta Miklós népművelő; Szabadi Mihály népművelő. MÓRA FERENC-DÍJ Dr. Csaplár Ferenc múzeumigazgató; dr. Németh Péter múzeumigazgató; dr. Petánovics Katalin muzeológus; dr. Sinkó Katalin főosztályvezető. PAULER GYULA-DÍJ Dr. Balogh István nyugalmazott levéltári igazgató; dr. Beke Margit nyugalmazott levéltári igazgató. SZINNYEI JÓZSEF-DÍJ Borsosné dr. Muraközy Nóra könyvtáros; Dömötör Lajosné dr. könyvtárigazgató; Győri Erzsébet igazgatóhelyettes; Ramháb Mária könytárigazgató; Tőkés László nyugalmazott osztályvezető; dr. Viczián János szerkesztő. Elhunyt Hajnóczy Gyula Hajnóczy Gyula Kossuth- és Ybl-díjas építész, az MTA levelező tagja augusztus 10-én, életének 77. évében elhunyt. A neves építészt augusztus 28-án két órakor kísérik utolsó útjára az Óbudai temetőben - tudatja a Magyar Tudományos Akadémia. Hajnóczy Gyula az elmúlt négy évtized építész oktatásának, a hazai műemlékvédelemnek, az építész-történettudománynak kimagasló alkotó személyisége, nemzetközileg elismert szakértője volt. Tudományos munkássága az ókor építészettörténetének hazai művelődésével kezdődött, majd a magyarországi római építészeti emlékek teljes körű feldolgozását tűzte ki célul. Haláláig tanította az egyetemen a térelméleti és tudománytörténeti tárgyakat. Kimagasló munkáját Kossuth-díjjal, Ybl-díjjal, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Magyar Műemlékvédelemért Emlékéremmel ismerték el. Ünnepeink gyermekrajzokon A Budapest, VII. kerületi Barcsay Képzőművészeti Iskola diákjai nyerték a Honvédelmi Minisztérium, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör és a Magyar Nemzet Ünnepeink című gyermekrajzpályázatát. A Magyar Nemzet különdíját pénteken Felhő Tibor, lapunk szerkesztőbizottságának elnöke adta át a Barcsay Iskola tanítványának és Dombyné Szántó Melániának igazgatónőnek. (A pályázatról és a kiállításról bővebben szombati magazinunk első oldalán olvashatnak) A honfoglalás évezredes távlatbólA történeti események lefolyásának pontos felidézése még rövid távon is bizonytalan eredményhez vezet. Az ezer év előtt lezajlott események pontos megismerése a ma rendelkezésünkre álló csekély írott forrásanyagból nehezen állapítható meg. Jórészt ebből fakad a számos eltérő nézet, ami a honfoglalás történeti megközelítését jellemzi. A korabeli és Árpád-kori írott forrásokat száz év előtt a legkiválóbb történészek, élükön Pauler Gyulával összegyűjtötték, s megindult a régészeti leletek rendszeres közzététele is. Az elmúlt négy évben az MTA őstörténeti bizottsága által rendezett négy ülésszakon megkíséreltük áttekinteni az őstörténet segédtudományai területén azokat a fontos új adatokat, melyek az elmúlt száz évben felszínre kerültek, és rövid áttekintést adni mai felfogásunkról. (Eredményeiket A honfoglalásról sok szemmel című könyvsorozatban a Balassi kiadónál tesszük közzé. Ebből két kötet jelent meg, s kettő nyomdában van.) Ha a történeti irodalomról összképet nem is adhattunk, ennek számos oka volt. Egyrészt az 1100 éves forduló alkalmából igen sok tudományos és népszerű írás jelent meg, hiszen történetírással nem csak jól iskolázott történészek foglalkoznak, hanem tollforgató írók és politikusok is, akik jobbára az olvasók várakozásainak a kielégítésére törekszenek. Az ilyen írások általában nem képzett szakemberek munkái, olykor politikai célzatúak, s alig tartanak igényt a szakmában járatos történészek és a társtudományok művelői meggyőzésére. Ennek ellenére nem mehetünk el mellettük mindig szó nélkül, mert befolyásolják térségünk népeinek tudatát, sőt közvetve sorsát is, mint azt a XX. század tragikus eseményei megmutatták. Nem feladatom a honfoglalás történetének vázolása, annyit azonban megemlítendőnek tartok, hogy időpontja tekintetében ma sincs okunk mást mondani, mint amit az MTA által száz éve kiküldött bizottság, élén Pauler Gyulával megállapított. A honfoglalás döntő mozzanata a 895. évre tehető, s rendezési okok késztették a hatóságokat az ünnepeknek a 896. évre való helyezésére. Mai felfogásunk szerint az írott források valószínűvé teszik, hogy Árpád nagyfejedelem seregével a 893. évi besenyő támadás után, 895 tavaszán a Vereckei-hágón és a gyéren lakott Felső-Tisza vidékén át nyomult be a Nagy-Alföldre, s véres csatákban verte ki onnan a IX. század elején oda behatolt és a Maros partvidékét megszállva tartó dunai bolgárokat, kiket elődeink az onogundur névből rövidült nádor névvel neveztek. Még ez évben a megtámadott bolgárok segítségül hívták a Dnyeper és Don közé nyomult besenyőket, akik egy újabb támadás során az Etelközben, Ukrajna nyugati részén, valamint Moldva és Havasalföld területén maradt magyar törzseket Erdély területére űzték. A lábasjószágai zömét vesztett hét magyar törzs a sóbányák mellett lévő hét vámás őröket hátrahagyva költözött az Alföldre, ezzel birtokba véve a Keleti Kárpátok és a Duna közötti térséget. A magyarok két fejedelme nem a Kárpátokon át történt beköltözés után küldött követeket Szvatoplukhoz, a marót, azaz morva fejedelemhez, aki már a honfoglalás előtt, 894-ben meghalt, hanem a honfoglalás előtti évben támadt a nagymorva fejedelem felkérésére a frank fennhatóság alatt lévő Pannóniára. A frankok s általában a neolatin népek régi szláv neve a vlach (magyarul oláh) névből képzett vlaszi volt, mint ez az Orosz Évkönyvek legrégibb részéből az Angliával szemben lakó volohokról szólva egyértelműen kiderül. A vlach név többes vlaszi alakjából ered a régi magyar nyelv olasz szava, mely vallont és franciát is jelentett. Arnulf, a keleti frank birodalom császára 899-ben felkérte a Duna vonalától keletre lakó, s a Dunánál megtelepült magyar vezéreket a Lombardiában uralkodó Berengár, Itália királya megtámadására. A magyar vezérek ötezer főből álló sereggel a Brenta folyó mellett szétverték Berengár hadát, majd 900 derekáig kalandoztak a Pó síkságán, sőt a Lidó felől lóháton Velence megtámadását is megkísérelték. E hadjárat közben a magyarokat felbérelő Arnulf császár meghalt, mire a Pannónián keresztül hazatérő magyarok elfoglalták az uratlanul maradt Dunántúlt, majd a Nyitra vidékére kiterjedő morva végeket. Ilyen módon 900 végére az egész Kárpát-medence a magyar fejedelmek uralma alá került. A magyar honfoglalás az írott források szerint két ütemben, a 895. és a 900. évben zajlott le. Feltehető ugyan, hogy már korábban, a 894. évi pannóniai kalandozás után is maradtak seregrészek a Felső-Tisza-vidéken, és a 895. évi besenyő támadás után sem rögtön ürítették ki a Dnyeszter felső folyása felé menekülő magyar néprészek a Kárpátokon túli völgyeket, de erre biztos történeti és régészeti adatokkal nem rendelkezünk. Nyugati és bizánci forrásokban már a IX. századi magyarokra feltűnik a szkíta és a hun elnevezés, Attilát pedig a magyar királyi udvarban már a XI. század óta az Árpádok ősének tartották. Hazai krónikáinkban Kézai nyomán a XIII. század óta terjedt el az a nézet, mely szerint a magyarok első bejövetele Attila hunjai idején történt, Árpád pedig egy második beköltözés során foglalta el Attila örökét. Egykorú hiteles források ezt a nézetet nem támasztják alá, noha az feltehető, hogy a népvándorlások során kisebb magyar néprészek már a honfoglalás előtt sodródtak az ural és a Volga vidékéről a Kárpát medencébe. A László Gyula által többször kifejtett kettős honfoglalás elméletéből annyi fogadható el, hogy az 563 után a Dontól Nyugatra terjedő térségbe költözött onogur-bolgárok jelentős része már az Onogur-birodalomnak a VII. században a türkök által történt megdöntése nyomán a Kárpát-medencébe, az Avar birodalomba menekült, s az ide települt avar népességbe olvadt. A késő avarok nyelvéről annyit mondhatunk, hogy olyanféle bolgár-török nyelven beszéltek, mint a dunai bolgárok és a magyarok vezető rétegének egy része. Ezek nyelve azonban nem azonosítható a „hétmagyar” törzsben beszélt nyelvvel, s így nincs komoly ok arra, hogy a magyar honfoglalás közismert időpontját megváltoztassuk. A XX. század végén jó okkal ünnepeljük a Kárpát-medencébe költözésünk 1100-ik évfordulóját. A legújabb időjárástörténeti kutatások, melyeket Nyugaton és Skandináviában botanikusok mellett régészek is művelnek, hozzájárulnak történeti ismereteink bővítéséhez, még ha az ezer év előtti történeti földrajzi viszonyok időbeli megállapítására csak hozzávetőleges eredményekre vezetnek is. A magyar honfoglalás időpontjának pontos megállapítása ezekből ugyanúgy nem lehetséges, amint a régészet, nyelvészet és a néprajz eredményeiből. A honfoglalás idején itt élt népek életviszonyainak a megismerésére azonban nem közömbös az a legújabb megállapítás, mely szerint az északi félgömb 42 és 48 szélességi foka között, nagyjából égövünk steppei vonalán 750 és 900 között a szubtrópusi klíma feltolódása révén olyan nagyarányú felmelegedés és szárazság köszöntött be, ami egyrészről az állattartó és földművelő népek életére döntő módon hatott, és népvándorlások elindítója lett, másrészt a Golfáram felmelegedése révén Skandinávia és az Atlanti-óceán északi nagy szigeteinek fjordjai az ott lakó normann vikingeket a hajózás idejének meghosszabbodásával tengeri útrakelésre indította, s honfoglalásunkhoz és kalandozásainkhoz hasonló vállalkozásokra késztette őket. E másfél évszázados klímaváltozás történeti kiértékelése még várat magára, de alig lehet véletlen, hogy Izland honfoglalása nem sokkal előzte meg a magyar honfoglalást és ezzel egy időben következett be, hogy a normannok a Szajnán felhajózva Párizst megostromolták és részben felégették. Az sem tagadható immár, hogy nem mendemonda az a bizánci és szláv szólásmondás, mely szerint az avarok eltűntek. Okát több egykorú forrás világítja meg: nem térve itt ki a Dado püspökhöz írt levélben elbeszélt nagy ínség okozta elvándorlásra, a térségünket ismertető Regino lotharingiai apát új hazánk síksági részét elhagyott földnek, Nagy Alfréd angol király pedig a Morvaország és Bulgária között elterülő földet pusztának, végül Gardízí perzsa földrajzíró ugyane térséget tíznapi üres járóföldnek írta. Komolyan számolhatunk azzal, hogy az avarok és alattvalóik, a germán gepidák zöme úgy tűnt el, hogy az említett másfél évszázados szárazság nyomán a környező csapadékosabb erdős vidékekre menekült, s nagy többségük az erdőlakó szlávokba olvadt. Időjárástörténeti eredmények szerint e korszak végére, 900 tájára csapadékosabbá vált új hazánk, a Kárpát-medence, s ez is hozzájárult népünk fennmaradásához. Györffy György SOTHEBY’S FOUNDED 1744 A SOTHEBY’S szakértői Budapesten Karórák és zsebórák díjtalan helyszíni értékbecslése 1996. augusztus 28-án 9-14 óráig. Információ és bejelentkezés naponta 14-18 óráig a 352-0954 telefonon. Cím: 1075 Bp„ Madách Imre út 3. 4/4.