Magyar Nemzet, 1996. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

IV Magar Nemzet Kikapcsolódás SZOMBAT, 1996. augusztus 31 Művészszoba Kettős duett: Berényi Bea és Drazsay Ákos Rovatunkban általában szó­listák szerepelnek. Berényi Bea és Drazsay Ákos azonban egyek: fuvolapárosként és házaspárként kettősen alkotnak duettet. - Kü­lönbözik-e zeneileg a fuvoladuó más egynemű hangszerek kettő­sétől? - Minden hangszernek meg­van a maga lelkü­lete. Annyiban sajátos a fuvoladuó, amennyiben maga a fuvola is - mondja Drazsay Ákos. - A fuvolától so­hasem várnak el annyit, mint a hegedűtől, kivéve mozgékony­ságban és virtuozitásban. Kifeje­zésben a lágyság, könnyedség, bensőségesség jellemzi, a drá­­maiság kevésbé. - A két fuvola a mennyiségin kívül minőségi különbséget is je­lent? - Néha egészen zenekar­­szerűen szólal meg két fuvola - magyarázza Berényi Bea. - Fel­dúsul a hangzása, mindenekelőtt a különbségi hangoknak köszön­hetően. (Ezek a játszott hangok­kal együtt automatikusan meg­szólaló kísérőhangok - A szerk.) - Mióta gyarapszik a fuvola­­duó-irodalom? - Már a barokkban írtak kísé­ret nélküli duókat, s nemcsak fu­rulyákra, hanem harántfuvolákra is. Ha mindehhez hozzászámo­lom a triószonátákat, a barokk repertoár gazdag - feleli Drazsay. - A klasszikában a négykezeshez hasonlóan a házimuzsika kedvelt műfaja volt. Mozart összes ope­rájából, Haydn oratóriumaiból is készült átirat-keresztmetszet. A romantikus operáknál tovább élt e hagyomány, s aztán egyre-más­­ra születtek kíséretes duettek is, mint a Doppler-fivérek művei, amelyeket most jelentettek meg velünk CD-n. Századunk pedig éppúgy favorizálja a fuvoladuó műfaját, mint a szóló darabokét, a legmerészebb újításokat alkal­mazva. - Hogyan működik egy há­zaspár-fuvoladuó ? - Azáltal, hogy a legközeleb­bi kapcsolatban vagyunk, meg­engedhetünk magunknak némi veszekedést is a próbán - avat be a titokba Berényi Bea. - Más kollégáknak esetleg nem merünk megmondani bizonyos kifogáso­kat, magunk közt viszont ami a szívünkön, a szánkon. S nemcsak a próba áll rendelkezésünkre: va­csora közben is szóba kerülhet egy tempó vagy más zenei kér­dés. - Együtt tanuljátok a darabo­kat? - Először átjátsszuk azokat, majd a technikai részleteket kü­lön dolgozzuk ki. Azután kezdő­dik a közös munka. - Duótok beépült a Kecske­méti Bach Együttesbe is. Ritka­ság, hogy egy hangszerkettős for­máljon maga köré kamaratársu­latot. - A repertoár adta. Először gordonka vált szükségessé - Agócs Mártával működünk együtt -, majd hozzáadódott a csembaló illetve zongora, Révész Lászlóval. Talán azt sem monda­nám, hogy előbb voltunk duó, szinte együtt épült vele az együt­tes, csak eleinte nem neveztük el. - A Bach Együttes nem kor­látozza műsorát régi zenére, ren­deltetek is új műveket. - A teljes kvartettre Szigeti István és Rózsa Pál, csellóval trió­ra Láng István írt nekünk, duót pedig már sokaktól játszottunk. Sajnos, még ódzkodnak a zene­szerzők négy hangszerünk kihasz­nálásától, de talán megjön a ked­vük. Átiratokkal bővítjük progra­munkat: legújabb kedvencünk Mozart kétzongorás D-dúr szoná­tájából készült, s annak ösvényén további kétzongorás és négykezes darabokkal próbálkozunk. Hollós Máté E hét végén tartanak tudományos konferenciát Debrecenben annak emlé­kére, hogy másfél évszá­zaddal ezelőtt megkezdő­dött az Alföld nagy folyójá­nak szabályozása. 150 éve, hogy Széchenyi István és Vásárhelyi Pál ter­­hv­j­.) elgondolásai­­alapján elkezdődött a leghosszabb magán folyó, a Tisza szabá­lyozása. A munkálatok el­kezdése előtt a folyó ártere majdnem 10000 négyzet­­kilométer volt, az árterek szélessége néhány helyen el­érte a 70 kilométert is. A ta­vasztól őszig tartó állandó áradások folyamatos veszélyt jelentettek a folyóparti nagy­városokra, a kiöntött víz pe­dig mocsarakat képezve elle­hetetlenítette a földek meg­művelését. 1833-ban a helytartó­­tanács elrendelte a Tisza mű­szaki felvételét, amely Lányi Sámuel igazgató mérnök ve­zetése alatt meg is történt. A munkálatok akkor gyorsultak fel, amikor 1845-ben Szé­chenyi Istvánt nevezték ki a helytartótanács közlekedési osztályának főnökévé, a ter­vezésre pedig Vásárhelyi Pál kapott megbízást. A legfon­tosabb feladat az árvizek gyors lefolyatása volt, amely a kis esésű Tisza esetében igen nehéz feladat volt. Vá­sárhelyi ezért 101 átvágást alkalmazott a folyó teljes hosszán, a munkák folyamán azonban ez a szám 120-ra módosult, így a folyót mint­egy eredeti hosszának egy harmadával rövidítették meg. A terveket elfogadták és Széchenyi 1846. január 20- án megalakította a Tiszavöl­­gyi Társulatot, amely a sza­bályozási munkákat a helyi társulatok útján ellenőrizte és valósította meg. Ezután kezdtek hozzá Tiszadob mellett az urkomi magaslatnál a gátak meg­építésének, amelyet ma is Széchenyi-gátnak nevez­nek. A munkák megkez­­dődtével egy időben napvi­lágot lá­ttak azok a kétke­dések is, amelyek Vásárhe­lyi terveinek helyességét vitatták. A tervek legheve­sebb ellenzője Paleocapa Péter, lombard-velencei császári-királyi építési fő­igazgató volt, aki elsődle­gesen az ármentesítést szor­galmazta, s csak ezután tar­totta fontosnak a folyóka­nyarulatok átvágását, így tekintve Paleocapa csak 15 majd később 21 átvágást tartott célszerűnek. Az épí­tész a szabályozás bírálata­kor a Po szabályozását te­kintette mintaképnek, amely azonban nem volt al­kalmazható a magyar viszo­nyokra. 1847 márciusában a társaság pesti ülésén elfo­gadták a Paleocapa terveit, s Vásárhelyi, aki úgy gon­dolta, hogy ezzel elrontják a szabályozást, szélütést ka­pott, s meghalt. 1849-ig mintegy 688 ezer forint költséggel elvégezték az időszakra tervezett munkát úgy, hogy közben a szabad­ságharc idején szinte telje­sen leállt a munka. 1850-ben a császár teljes mértékben az állam hatáskö­rébe utalta a Tisza-szabályo­­zás munkálatainak ellenőrzé­sét, s olyan állami támogatást nyújtott a társulatoknak, hogy azok gond nélkül el tudták végezni a munkát. En­nek keretében a központi kormány évi 100 ezer forint hitelt nyújtott a Tiszavölgyi Társulásnak, amelyet hol­­dónként egy forint adó visszafizetésével kellett tör­leszteni. A kiegyezésig 1100 ki­lométernyi töltés készült el 23 millió forint beruházás­sal, a Vásárhelyi által terve­zett átvágások közül pedig 105 épült meg, mintegy négymillió forintos beruhá­­ zrói Széchenyi és Vásárhelyi Pál kezdték a munkát A Tisza megszelídítése Példa a Közép-Tisza hosszabb átvágásaira Hajókikötő és hajóhíd a XIX. század elején állandóan (az év nagyobb részében) uMM v.nel borított területek kvv..ut­ u tcaszakosan vízzel bariton (árvíz­­járta) területek Jókai- és Lehár-emlékkiállítás Komárnóban A szülőváros tisztelete A Duna bal partján, a ma Szlovákiához tartozó Öreg-Komáromban (Komárno) járva ne mulasszuk el megtekinteni a Nádor utca 32. szám alatt - az egykori görögkeleti templomban - rendezett Jókai- és Lehár-emlékkiállítást. Az épület a Duna-menti Múzeum (Nádor utca 13.) kezelésében van. A főépü­let előtt áll Jókai Mór szobra, Berecz Gyula komáro­mi szobrászművész 1938-ban felállított alkotása. Jókai Mór - a romantikus magyar regényiroda­lom legnagyobb alakja - Komáromban született 1825. február 18-án. Születésének 150. évforduló­ján, 1975-ben nyitották meg az életének, munkás­ságának fontosabb állomásait bemutató emlékkiál­lítást. Megismerjük itt a múlt század eleji Komá­rom társadalmi és kulturális életét, az író itt töltött gyermekéveinek, fiatalságának, diákkorának fenn­maradt emlékeit a bemutatott képek segítségével. Az emlékkiállítás felidézi Jókainak a szabad­ságharc idején végzett tevékenységét és az azt kö­vető éveket. A képekről megismerjük szüleit és fe­leségét, Laborfalvi Rózát (1817-1886), a Nemzeti Színház tragikáját. Felvételeket láthatunk szere­peiről; színházi műsorok plakátjai is tanúskodnak ezekről. Gazdag kiállítási anyag szemlélteti Jókai irodal­mi munkásságát s köztük azokat a műveit, amelyek kapcsolatban vannak szülővárosával. Láthatjuk re­gényeit, kéziratait, íróasztalát, dolgozószobájának berendezési tárgyait, a róla készült festményeket és fényképeket. Foglalkozik a kiállítás Jókainak a sza­badságharc utáni életével is, amikor az író Budapes­ten élt. Az egyik hangulatos-mozgalmas kép Jókai sváb-hegyi nyaralójában készült ősszel és az ottani szüret sürgés-forgását örökítette meg. Az emlék­­kiállítás végül Jókai haláláról, temetéséről és a nagy író halála utáni országos elismeréséről számol be. Az emlékkiállítás is bizonyítja, hogy a város a mai napig őrzi és ápolja híres szülöttjének emlékét. Ugyanebben az épületben rendeztek be kiállító­termet Lehár Ferenc emlékére is, aki 1870. április 30-án született Komáromban. Születésének 100. évfordulóján szülőházán emléktáblát helyeztek el; ebből az alkalomból nyitották meg a század eleji magyar operett egyik legkiválóbb képviselőjének emlékkiállítását. Az emlékkiállítás beszámol Lehár Ferenc pálya­futásáról, amelyet - édesapjához hasonlóan - kato­nakarmesterként kezdett. Megismerjük első szerze­ményeit, operettjeit és operáit. Láthatjuk közismert operettjeinek plakátjait, a bemutatókról készült fényképeket s kéziratainak másolatait. Említés tör­ténik leghíresebb műveiről: A víg özvegyről (1905), Luxemburg grófjáról (1909), a Cigánysze­relemről (1910), A mosoly országáról (1930) stb. A kiállítási terem bejáratával szemben helyez­ték el mellszobrát, Nagy János szobrászművész al­kotását. A kiállítás befejező része a zeneszerző életének utolsó alkotásaival foglalkozik és szülő­városának iránta érzett és kifejezett megbecsülésé­ről tanúskodik. Ezt bizonyítja, hogy a városban szobor őrzi emlékét. A Jókai-Lehár emlékkiállítás naponta (hétfő kivételével) 10-12 és 14-16 óra között látogat­ható. Rubóczky István Jókai Mór emlékszobájának részlete Szerződvény Alulírottak áthatva azon meggyőződéstől, hogy az egyetemes Tiszavölgy szabály­ozásának mind anyagi mind szellemi jótékonysága, úgy a’ közhazára mint különösen az alulírt egyesekre megmértetés, nem különben arról is meggyőződvén, hogy a’ nagyszerű vállalat sikerítésére mostani viszonyaink közt egyedül a’ felséges koronás Királyunk által gyámolított magántársulati út vezethet: e czélból egy a’ Tiszavölgy minden vizeinek és mocsarainak szabályzására minden érdeklett vidék lakosait egybe­foglaló nagy társulatba lépünk, és magunkat ezen szerződvény erejénél fogva következőkre kötelezzük, úgymint: 1. A’ Tiszavölgy rendezését, mind az árvizek korlátozása mind a’ hajózás elő­mozdítás tekintetéből, a’ kormány felhívó lépései, úgy a’ honnak közös, magunknak pedig közvetlen érdekei által ösztönöztetve tűzvén ki czélul, mindent, mi tehet­ségünkben áll és szükségesnek mutatkozik, összhangzó és közértelmű s központosított működésével elkövetendü­nk, hogy ezen nagyszerű célt karöltve és vállvetve a’ kor­mánynyal elérhessük, és az e­ végből szükséges munkálatokat mielőbb megkezdhessük. (...) 3. Feladással tűztük ki magunknak, a’ Tiszavölgy-rendezés költségeinek az érdek­lettekre nézve minél kedvezőbb feltételek melletti megszerzése czéljából, mindent, a’ mi lehetőségünkben áll, elkövetni. (...) 7. Egyesületünk czíme: „Tiszavölgyi társulat”.)...) Kelt Pesten 1846-dik év Január 26-án. Előttem: Gr. Széchenyi István Báró Perényi Zsigmond és 39 társa A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozás előtt mással. Ezzel a Tisza hosszát 461 kilométerrel rö­vidítették meg. A munkák teljesen 1888- ban fejeződtek be, ez nem je­lentette azonban azt, hogy az árvizek veszélye teljesen megszűnt, így például az 1881-es árvíz minden képze­letet felülmúlt, amikor is a gátak és a töltések nagy része átszakadt. A javítások után a töltéseket annyira megemel­ték, hogy az említett árvíznél magasabb vízállást is fel tu­dott tartóztatni. (w. b.) Illusztrációk: Bálint Sándor Sze­ged városa és A Tisza szabályo­zása (KHVM) című munkákból

Next