Magyar Nemzet, 1997. április (60. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-28 / 98. szám
HÉTFŐ, 1997. április 28. Rab költők társasága Börtönversek a világszövetségben Több évszázadot tenne ki, ha összeadnánk jogtalan ítéletek alapján büntetésként kapott börtönéveik számát azoknak a magyar férfiaknak, akiknek a fegyházakban írt költeményeiből szombaton este Budapesten, a Magyarok Világszövetségének székházában szemelvényeket adott a Politikai Elítéltek Közösségének rendezvénye. Alföldy Lászlót 18 éves korában halálra ítélték, de kegyelmet kapott. A börtönben főleg műfordítással foglalkozott, jelenleg Svájcban él. Béri Géza 1953-tól volt a váci börtön életfogytiglanra ítélt rabja, Vácott érett költővé. Szabadulása után is igen ritkán publikálhatott. 1979- ben öngyilkos lett. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök tíz esztendőt töltött különböző román fegyházakban, munkatáborokban. Versei 1990 után jelenhettek meg nyomtatásban. Faludy Györgyöt 1950 nyarán tartóztatták le. Először a kistarcsai internálótábor, majd a recski munkatábor foglya volt. Csak a rendszerváltozás után térhetett haza ’56-os emigrációja után. Verseit is azóta adják ki szülőhazájában. Fülei Szántó Endre nyolc esztendőt töltött börtönben, hűtlenség és összeesküvés vádjával. 1996-ban halt meg. Gérecz Attila összeesküvés vádjával került börtönbe, tizenöt évi szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben megszökött a váci börtönből, de elfogták. A forradalom idején utcai harcokban halt hősi halált. Költészete csak a rendszerváltozás után kapott nyilvánosságot. Ghiczy Iván egyetemi hallgatóként került börtönbe, összeesküvés vádja miatt tízévi szabadságvesztésre ítélték. Jelenleg Svájcban él. Határ Győzőt 1950-ben tartóztatták le, és csak 1954-ben szabadult. Jelenleg Angliában él, számtalan tanulmány, regény és verseskötet szerzője. Kárpáti Kamil 1949 és ’56 között több internálótábort és fegyházt is megjárt. 1956-ban szabadult, irodalmi munkásságát számos verseskötet és antológia tartalmazza. Kató Alfréd, a Szovjetunió katonai bíróságának ítélete alapján több évet raboskodott a vorkutati gulagon. Költeményeit rabtársai megtanulták, így hozták haza. Kecskési Tollas Tibort ’47-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, és csak ’56-ban szabadult. Kezdeményezője volt a börtönben alkotó fiatal írók és költők összefogásának, az ő munkásságának köszönhető, hogy a börtönversek a Füveskert című kötetekben megmenekültek. Pfitzner Rudolfot 1951-ben tartóztatták le, jelenleg Münchenben él, pszichológus, egyik szerkesztője volt a Füveskert antológiának. Schubert Koósa Antalt fegyenctársai Nosztra rabköltőjének keresztelték el. Összeesküvés vádjával tartóztatták le feleségével együtt. Mindketten a forradalom alatt szabadultak, majd távoztak az országból. 1990 óta ismét itt él Magyarországon. Szathmáry Györgynek egyetlen verse és fordítása sem jelent meg Magyarországon. Fiatalon halt meg, írásait volt börtöntársai gyűjtötték össze és adták ki. Tóth Bálint a váci fegyházban és a szénbányákban együtt szerkesztette Tollas Tiborral a Füveskert néven ismert gyűjteményt, ’56 után éppen a börtönfalak közül kimenekített kézírásos versantológia miatt ítélték ismét szabadságvesztésre. A szombati irodalmi est javarészt az ő szervező erejének volt köszönhető. Azt mondják, egyedülálló jelenség még Kelet-Közép-Európában is, hogy börtönben érlelődik meg és virágzik ki ifjú emberek költészete. A Füveskert néven ismert antológiának több eredeti kötete még ma is megvan (egyiket a szombat esti irodalmi rendezvény szünetében ki-ki meg is tekinthetett) az eltűnt kézírásos kötetek tartalmát pedig az emlékezetben megőrzött versek örökítették az utókorra. E forrásokból szerkesztettek önálló, elegáns antológiát 1995-ben ugyancsak Füveskert címen. Jórészt ebből, valamint Csiha Kálmán Fény a rácsokon című könyvéből és Faludy György és Határ Győző életműkiadásaiból válogattak az irodalmi est összeállítói. A verseket Újlaki Károly, Mohai Gábor, Szennyai Mária és Beregszászy Olga szólaltatta meg. A börtönirodalom pszichológiai jelentőségéről Pfitzner Rudolf tartott előadást, a rabköltők munkásságát Fehérváry István, a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke méltatta, az európaiságukat a kommunista börtönökben is megőrző egykori fiatalok műfordítói tevékenységéről pedig Tóth Bálint számolt be. Talán utoljára jött össze a rabköltők nemzedéke. Megöregedett, meggyötört, méltó rehabilitációt tán soha nem kapott poéták ők, nagy kár, hogy irodalmi estjüket a hivatalos kulturális élet most is figyelmen kívül hagyta. (lőcsei) A MEGHÍVÓ A MILLENNIUM Vagyonkezelő és Befektető Rt. (1095 Budapest, Soroksári út 121.) értesíti részvényeseit, hogy a társaság 1997. május 29. napján 10.00 órai kezdettel tartja évi rendes közgyűlését a társaság székhelyén. A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság jelentése az 1996. évi üzleti tevékenységről. 2. A felügyelőbizottság jelentése az éves beszámoló és az eredményfelosztási javaslat megvizsgálásáról. 3. A könyvvizsgáló jelentése. 4. A társaság 1996. évi beszámolójának elfogadása, az eredmény felosztása és az osztalék megállapítása. 5. Az 1997. üzleti évre vonatkozó stratégiai üzleti terv elfogadása. 6. Az igazgatóság tagjai, a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló megválasztása, tiszteletdíjának megállapítása. 7. Egyebek. A közgyűlésen a részvények tulajdonosai közül az a részvényes élhet szavazati jogával, aki a közgyűlés napját megelőző munkanapon (1997. május 28.) a hivatalos munkaidő végéig a részvénykönyvbe bevezetésre került, továbbá, aki részvényeit (ideiglenes részvényeit) és osztalékszelvényeit a közgyűlést megelőzően legalább 3 nappal a társaság székhelyén letétbe helyezte. A letétbe helyezett részvényekről (ideiglenes részvényekről) az igazgatóság szavazójegyet ad ki. A szavazás a részvények alapján kiállított szavazójegyekkel történik. A részvényesek - az előterjesztések csatolásával - a közgyűlésre külön meghívót is kapnak. Ha a fenti időpontra összehívott közgyűlés nem határozatképes, akkor a megismételt közgyűlés - amelynek napirendje és helye változatlan - időpontja 1997. május 29., 11.00 óra. Budapest, 1997. április hó 24. napján MILLENNIUM Részvénytársaság igazgatósága Kultúra Befejeződött a budapesti könyvfesztivál A „vakondok” és közönségük A könyvfesztivált frankfurti segítséggel négy éve azért hívták életre, hogy az április végi négyöt napon idejöjjenek a világ nagy cégei, ügynökségei: kiállítani, tanácskozni, vásárolni. Ma már a világ huszonnégy legjelentősebb könyves eseménye között tartják számon a budapestit. Az évek során kiderült, hogy e szakmai rendezvény vonzza a közönséget is: a kiállítók elhozzák szerzőiket, kedvezménnyel árulják a könyveiket. Minden évben van valami külföldi újdonság, amire fel kell figyelni. Idén a kínaiak érezték úgy, hogy a hároméves távollétet feledtetni kell. Szépek a külföldi könyvek, de megtanultuk mi is, hogy bóvlival csak ideig-óráig lehet sikert aratni. A fesztiválon minden eddiginél több számítógép villogott, hódít a multimédia, de még nem fenyegeti a Gutenberg-galaxist. A legtöbb számítógépet a könyvtárosok hozták, az ő tanácskozásukon kaptak főszerepet az adatbázisok, amelyek a rendszerezést, a nyilvántartást segítik. De hódít a számítógép a könyvkereskedelemben is: akár otthonról is rendelhetünk műveket. A számítógép az írói munka kelléke is. Mint a fesztivál egyik sztárvendége, az orosz Viktor Jerofejev mondta, az író afféle komputerizált vakondok. Ül a sötét szobában a villogó képernyő előtt, elzárva a világtól, és próbálja formába önteni azt a valaki által sugallt tervet-elgondolást, amit jószerint csak elrontani lehet. Ha elkészül, vaksin körülnéz a napfényes világban, hallgatja kritikusait és olvasóit. A könyvfesztivál szakmai számvetés is. Hol áll ma a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés? A művelődési tárca idén a legnagyobb támogatást a felső- és közoktatási tankönyvkiadásnak adja. A tankönyvesek szakmai tanácskozásainak középpontjában a jövő áll, miként lehetne hatékonyabban és összehangoltabban dolgozni, hogyan lehetne még áttekinthetőbbé tenni a tankönyvek engedélyezését, a hivatalos listára kerülést. A kereskedők a tisztességes piacról mondták el véleményüket. Miután az idén befejeződött valamennyi nagy állami terjesztőlánc privatizációja, az új tulajdonosok kezében van a kiadók sorsa, de mondhatnánk, a magyar irodalomé is. Vajon az üzleti szempontok nem szorítják-e ki a lírát, az esszét, a fiatal irodalmat? A művelődési minisztérium, mint ezt Inkei Péter helyettes államtitkár bejelentette, védnökséget vállal azon könyvesboltok felett, amelyek polcaikon tartják az évi könyvtermés legalább ötven százalékát, amelynek eladói idegen nyelven is beszélnek. A jól látható védnöki táblák az olvasók számára a minőséget garantálják. A fesztivál állandó vendégei a határon túli magyar kiadók. Az anyaországban a nyolcvanas években kialakult válság most tetőzik Romániában és Szlovákiában is. A művelődési tárca és az Illyés Alapítvány lehetőségei szerint mindent megtesz a magyar kultúra ápolásáért, de a sok-sok cég nem hangolja össze munkáját, nem tudja eladni a könyveket, csökken a forgalom. Az anyaország az ígéretek ellenére sem vásárolja meg a magyar könyvtárak számára az erdélyi vagy felvidéki kiadók könyveit. Szigeti László, a Kalligram Kiadó vezetője szemléletváltásra szólított fel, szerinte a határon túli kiadók alapvető feladata, hogy a többségi nemzet nyelvére fordítsák a magyar írók műveit, így segítve a jobb megértést, az együttélést. Magyarország díszvendég lesz a ’99-es Frankfurti Könyvvásáron. A felkészülésről Inkei Péter jelenlétében tanácskoztak a a frankfurti házigazdákkal a kiadók és a fordítók. Míg a könyvkiadás szereplői tanácskoztak, a közönség a könyveket forgatta, s ha tehette, vásárolt. A legjobban a nyelvkönyvek fogytak, de siker volt az új Garcia Márquez-regény, Kányádi Sándor egyberostált versei is. Vasárnap kiosztották az év könyvesboltja díjat: a nyíregyházi Krúdy Gyula és a Libri budapesti Veres Péterről elnevezett boltjának szavazta meg a szakma a kitüntetést. Odaítélték a kerületi tanárok véleménye alapján az oktatást legjobban segítő kiadványnak a Budai könyvdíjat. A Magyar Könyvklub Új képes történelem című sorozata kapta az elismerést. A születésnapi irodalmi szalonnal ért véget vasárnap este a IV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. (o. o.) Véget ért a szép magyar beszéd verseny Befejeződött a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny országos döntője Győrött, amelyen a hazai középiskolákból 120, a határon túlról 20 diák vett részt. A két versenynapon elmondott kötelező és szabadon választott szövegek értelmezését, előadásmódját neves nyelvészekből álló zsűri értékelte. A gimnazisták és a szakközépiskolások, valamint a szakmunkástanulók külön versenyt vívtak, mindegyik kategóriában 15-15 diák érdemelte ki a Kazinczy-érmet. Az Erdélyből, Szlovákiából, Vajdaságból és Kárpátaljáról érkezettek közül 12-en kaptak érmet szép kiejtésük, helyes beszédmódjuk elismeréseként. A vasárnapi díjkiosztó ünnepségen Deme László nyelvész értékelte a versenyt. Mint mondta, nagy volt a különbség az otthon begyakorolt szabadon választott szövegek és a versenyen kézbe kapottak elmondása között. Ebből az látszik, hogy a szép magyar beszéd verseny lett, nem pedig mozgalom, ahogy azt Péchy Blanka és a győri Kazinczy Gimnázium tanára Z. Szabó László 32 évvel ezelőtt elindította. Deme profeszor sajnálkozását fejezte ki: a köznapi beszédben gyakori a durva szóhasználat, és szólt arról is, az indokolatlan idegen kifejezések sekélyesebbé teszik a nyelvet. Deme László cáfolta azt a híresztelést, hogy a múlt heti nyelvművelő konferencia résztvevői törvényben szeretnék szabályozni a nyelvhasználatot. Szerinte az indokolatlan idegen nyelvű üzleti feliratok, illetve a cégelnevezések magyartalansága ellen vannak érvényben lévő rendeletek, csak ezeket be kellene tartani. Van-e mostanában közérdekűbb téma, mint a pénz? A megléte, a hiánya, a fialtatása, az elköltése? Beszélünk is róla éppen eleget, olykor talán többet is, mint illenék. A kolozsvári Korunk egyenesen különszámot jelentetett meg a témáról. Kántor Lajos úgy szerkeszt az anyaországban és Erdélyben is lapot (talán még nem üzleti megfontolásból), hogy innen is, onnan is kér cikkeket, sőt szerez egy élvezetes írást a történelem végét jósoló, majd jóslatát visszavonó, sokat idézett Francis Fukuyamától. A neves amerikai gondolkodó egykori liberális énjével is perlekedve arra figyelmeztet, hogy a közgazdaságtanban nincs egyedül üdvözítő út. Nem lehet örök érvénnyel eldönteni, hogy a kormányzatnak be kell-e avatkoznia a gazdaságba, és ha igen, mikor, miképpen. „ Ugyanaz az iparpolitika, mely csúfos kudarchoz vezetett Latin-Amerikában, hatékonynak bizonyulhat, vagy legalábbis nem tesz semmiféle kárt Ázsiában... A mérvadó változó nem az iparpolitika, hanem a kultúra." Az egykori szocialista országok hasonló ipar- és egyéb politikája a kulturális eltérések ellenére is igen hasonló elitet termelt ki, mi több ez az elit igen hasonló módszerekkel mentette át magát a kapitalizmusba. Silviu Brucan A megkísérlés hat folyosója című fölöttébb tanulságos cikkében példák sorával bizonyítja, miként váltak a régi emberek az új FOLYÓIÍATSZEMLE Korunk hatalom oszlopaivá. Az átmenet zökkenésmentes volt, az állami vagyonokból magánvagyonok lettek, az állami bankárok magánbakokat alapítottak. Elméleti síkon ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik Hámori Balázs és Szabó Katalin Agresszió és méltánytalanság a piacon című cikke. A tervgazdaság hosszú agóniája alatt a közgazdászok mesés álmokat szőttek a méltányos piacgazdaságról, s szép álmaik minket is fellelkesítettek, ám ami Közép-Kelet-Európában új piacgazdasági rend néven ránk köszöntött, naponta sokkol bennünket. A szerzők szerint bármennyire sokkolnak is a jelenségek („Bennfentes információkkal, pártkapcsolatokkal ma is könynyebb tendert nyerni, jövedelmező tanácsadói megbízást, udvari szállítói rangot szerezni, mint korrekt ajánlatokkal, jó teljesítménynyel."), a „piacgazdaság lassan kiküzdi magának a normális viszonyokat.” Neményi József Nándor a Victor Ciorbea által vezetett kormány előtt álló feladatokat sorolja, a sokkterápia várhatóan iszonyatos társadalmi hatását. Almási Miklóst már jó ideje izgatja a pénz ezredvégi forradalma, a szert új világ, amely olyan nagyságrendben és olyan sebességgel forgatja az elektronikus pénzt, hogy azt már ember nem kontrollálhatja. Nem rossz emberek öszszeesküvése zajlik a világban, mondja Almási, mert ezek a folyamatok „jóval nagyobb volumenűek, mint hogy bárki személyes rosszindulatból vagy ördögi csellel tudná szőni ezt a globális hálót." Hogy mit kezd ebben a világban a művészember? Orbán János Dénes költő szerint verstetteket követ el, kénytelen elkövetni, mert bért vár, nem tapsol. Ironikus versében Karácsonyi Zsolt is hasonló gondolatokat vall. Tehetik, mert nagy biztonsággal tudják, mikor kell engedményeket termi, s mikor nem. Bácskai Tamás a Kultúra és pénz című írásában arról elmélkedik, lehet-e ideálisan támogatni a művészetet. „Modellszerűen a művészt és annak alkotótevékenységét »eltarthatja« az alkotó maga, valamely mecénás, a művészet »fogyasztóközönsége«, piaca, s a kettő közötti közvetítő kereskedelem, művészetpártoló magántestületek, s végül köztestületek. A kérdés mindegyik esetben az, hogy milyen áron, a művésszel szemben milyen igény mellett, s ami e tartalom tekintetében meghatározó, milyen formában." Azért kell átgondolni e kérdéseket, mert voltak kiváló formák a mindig sokszínű művészet támogatására. Fel kell támasztani őket, s a köztesületeknek jelentékeny szerepet kell vállalniuk (de „korlátozva magukat ízlésük vagy ízléstelenségük érvényesítésében.”) Nehéz időszak előtt állunk, de nem szabad feladni, ahogy a Korunk szerkesztői sem adják fel, sőt nagy ambícióval keresik az újabb olvasókat Osztovits Ágnes Magyar Nemzet 9 Szimpózium a katolikus szakkolégiumban Mit ér a kultúra? (Tudósítónktól) A Szent Ignác Katolikus Szakkollégium hétvégi szimpóziumát Maróth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának dékánja nyitotta meg. A Művelt Magyarország - múlt vagy jövő? címet viselő rendezvényen művelődéspolitikusok, egyetemi tanárok, művészek, újságírók szólaltak meg, hogy vázolják azokat a folyamatokat, amelyek a következő századok magyar kultúráját meghatározhatják. Szó volt többek között hagyományról, a civil társadalom szerepéről, az elitképzésről és az Internetről. A vasárnapi kerekasztal-beszélgetésen arról folyt a vita, mit ér a kultúra, ha magyar? Egyházművészeti kiállítás Hatvanban Kortárs egyházművészeti kiállítás nyílt vasárnap a Hatvani Galériában a Heves megyei város védőszentje, Szent Adalbert vértanúhalálának millenniuma alkalmából. A tárlaton 26 képző- és iparművész 63 festménye, kisplasztikája, grafikája és textilképe látható. A kiállítás megnyitóján Pulay László, Lieber Éva, Bakos Ildikó, Rieger Tibor, Pálffy Katalin és Somos Miklós vehette át a galéria művészeti tanácsának aranydiplomáját. A Váci Egyházmegye Nagydíját Pálffy Katalin kapta. Fáy András az elnök/ Új íróegyesület alakult (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlés egyhangúlag Fáy Andrást választotta meg elnöknek. Az alelnöki tisztséget Dérczy Péter és Mészáros Sándor nyerte el. Az egyesület szóvivője Nagy Attila Kristóf és Kozma György. Az írók Társaságának alapító közgyűlése megvitatta és elfogadta az alapszabályt. „Az Írók Társasága az egymás irodalmi munkásságát kölcsönösen megbecsülő, irodalmi ízlésüket és szellemi alapállásukat tekintve egymáshoz közelálló írók által létrehozott szakmai, érdekvédelmi és szolgáltató szervezet — fogalmaz a dokumentum. Az egyesület célja továbbá, hogy segítsen tagjai egzisztenciális gondjainak megoldásában és e célból együttműködjék minden olyan szervezettel, amely ugyanezért küzd. Az egyesület célja, hogy részt vegyen az Irodalom Háza arculatának kialakításában és tevékenységében" - szól az alapszabály, amely kimondja azt is, hogy az egyesületnek állampolgárságra való tekintet nélkül minden magánszemély a tagja lehet, aki irodalmi műveket hoz létre és az egyesület céljaival egyetért. Szilágyi Ákos, az alapító közgyűlés levezető elnöke elmondta, hogy az Írók Társasága nem kíván mamutszervezetté válni, hanem jól szervezett, tagjainak érdekeit képviselő egyesületként kíván működni. A célok között szerepel magyar és idegen nyelvű információs hálózat létesítése az Interneten, amely az egyesület tagjainak munkásságáról, terveiről, címéről naprakész adatokkal szolgál más írószervezetek, folyóiratok, kiadók, alapítványok számára. (rosdy)