Magyar Nemzet, 1997. augusztus (60. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-06 / 182. szám
SZERDA, 1997. augusztus 6. rp •• • •• ukor Madar Nwnzet 7 Születésnapi látogatás Eszterhás Györgynél „Emelkedni könnyebb, mint zuhanni” Legújabb kori történelmünk egyik nagy öregjét, Eszterhás Györgyöt, az egykori nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselőt az Internet mellett találom egyesült államokbeli otthonában, amikor nyolcvanegyedik születésnapja alkalmából felkerestem. Ez az az otthon, amely oly közel áll a szívéhez, a New Hampshire állambeli Lisbon falucska fölött, egy sok színben pompázó erdő közepén, a White Mountains hegység lábánál. Legközelebbi szomszédja egymérföldnyire van innen. A haza sokkal többre. Természetesen a hazáról kezdjük a beszélgetést, majd az életéről esik szó. - Győrött, a bencéseknél végeztem el a középiskolát - mondja. - Már akkor tele voltam ambícióval, s nagy hatást gyakorolt rám Szekfű Gyula Három nemzedék és ami utána következik című műve. A történelmet ez a könyv tette számomra izgalmassá, keltette fel az érdeklődésemet a világ, a haza problémái iránt. Érettségi után döntöttem el, hogy belépek egy keresztény pártba, s az ország ügyeit segítem rendbe tenni. Akkoriban fontos irányzat volt otthon a falukutatás. Féja Géza, Kovács Imre és még jó néhányan fedezték fel azt a rettenetes helyzetet, amelyet Szekfű Gyula úgy jellemzett: hárommillió paraszt sorsa az ország szégyene. Ez az 1934—36-os években volt. Mi, akkori fiatalok, azt gondoltuk, vissza kell térni a faluhoz, a magyarság ősi erejéhez, s a parasztság segítségével kell felépítenünk egy új, jobb világot. - Ez a gondolat juttatta el a kisgazdapártig? - Részben ez, részben pedig az, hogy nem találtam olyan keresztény pártot, amely elfogadta volna a Rerum Novarum s a pápai enciklikák alapján kialakult nézeteimet, eszmevilágomat. Ha igazán szociális érzékenységű, demokratikus szellemű szervezethez kívántam csatlakozni, azok abban az időben csakis a kisgazdák lehettek. Elsősorban Varga Béla és köre, az ő szellemisége vonzott. Sajnos az első választás, amelyben magam is részt vettem és segítettem Varga Bélát, a kisgazdákat, nem vezetett eredményre. A párt 1937-ben elvérzett. Nem sokkal később, amikor Varga Béla a kisgazdák budapesti szervezetének elnöke volt, létrehoztuk az egyetemi szervezeteket, hogy ne csak parasztpárt, hanem értelmiségi párt is legyen a kisgazdapárt. Az értelmiségre ugyanis nagy szükség volt. Varga Béla irányításával ugyanis ezen munkálkodtunk, sajnos nem sokáig, mert kitört a második világháború, így egyetemista fiataljaink szétszéledtek, ki a frontra, ki meg másfelé. Hol végezte el az egyetemet? - Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen és Pécsett a Janus Pannonius Egyetemen államtudományból doktoráltam. Friss diplomásként a Belügyminisztériumba kerültem, a IX. osztályon szociális ügyekkel foglalkoztam. Ez kedvenc érdeklődési köröm volt. Itt kerültem kapcsolatba ideiglenes kisegítőként idősebb Antall Józseffel, a néhai miniszterelnök édesapjával. Akkortájt szomorúbb események zajlottak. - Mire gondol? - Például az Anschlussra. Arra is, hogy magyarosítani kellett a nevemet. Eredetileg Fölkér voltam, német származású. Anyám Ólublóról származott, apám meg Mohácsról. - A Belügyminisztériumban milyen megbízásokat kapott? - Amikor erősödött a német nyomás, majd megkezdődött a háború, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter idősebb Antall Józsefet bízta meg azzal, hogy a Magyarországra menekült lengyelek szociális ellátásáról gondoskodjon. Bevallom, már ekkor tudtam, nem csupán erről lesz szó, hanem arról is, hogy a lengyelek megsegítését használjuk fel a magyar ügyek érdekében. Meg voltam győződve arról, hogy csak a demokrácia „eszközeivel” lehet egy népet felemelni, s ebben a németek egyáltalán nem támogattak bennünket. Amikor gróf Teleki Pál önkezével vetett véget életének, mindannyian a menekülésre gondoltunk - éppen a lengyeleknek nyújtott segítség miatt. Hallhatnánk erről kicsit részletesebben is? A lengyel katonákat először Tabra vittük, majd Jugoszláviába kerültek, onnan pedig Palesztinába, ahol az angolok segítségével megalakították a híres Anders-hadsereget, amelyet az amerikai és az angol hadsereg a németek ellen vetett be Szicíliában, majd Olaszországban. A híres montecassinói ütközetben ezrek estek el közülük. De visszatérve a német megszállásra: idősebb Antall Józsefet nyomban letartóztatták, s azzal vádolták, hogy olyan tevékenységet folytatott, amely a németeknek sokezres veszteséget okozott. A súlyos vád bizonyos fokig engem is érintett, de Eszterhás Istvánt vették elő, fogták el, aki viszont igazolni tudta magát, hiszen a jobboldali kormány szóvivője volt. Én közben a hadseregben húzódtam meg, s így sikerült megmenekülnöm. - Miként alakult további élete, sorsa, pályafutása? - Amikor a háború befejeződött, visszamentem a kisgazdapárthoz, amelynek országos titkára lettem. Akkoriban a Pest megyei és budapesti szervezetet Varga Béla vezette. A párton belül bizony kevesen voltunk, akik szóba jöhettünk a politikai életben. Ugyanis a kommunisták mindenkiről gyűjtötték az információkat. Mivel a kisgazdák értelmiségi rétege csekély volt, mi, fiatalok, nagyobb karriert csinálhattunk, mint amilyen az adott körülmények között elképzelhető lett volna. Az első igazi nagy akció, amelyben részt vettem, a budapesti helyhatósági választás volt 1946-ban. A kommunisták a választási körzethez hozzácsatolták az úgynevezett vörös övezeteket, a Budapest környékén lévő városokat, mert ezeken a munkásterületeken a szociáldemokraták nagy erőt képviseltek. Mi - annak ellenére, hogy szervezkedni nem tudtunk - úgy gondoltuk, hogy mindent el kell követnünk a budapesti választások kiprovokálása érdekében. Tildy Zoltán miniszterelnök társaival együtt ezt ellenezte. Meg akartak egyezni abban, hogy közös listát állítsanak össze a kommunistákkal. Mi ezt nagy többséggel a nagyválasztmányi ülésen visszautasítottuk, s közösen vállaltuk a felelősséget a választásokért. Hatalmas sikerrel zárult az 1946. évi őszi választás, s ennek a nyugati lapok is nagy teret szenteltek, hiszen a „vörös övezetekben” is mi, akkori kisgazdák nyertünk fölényesen. A szociáldemokraták is vesztettek, mivel régi választóik ránk szavaztak ebben a térségben. - Mi történt ezután, s milyen hatással volt a siker későbbi életére? - Varga Béla lett a Ház, a nemzetgyűlés elnöke (azért volt nemzetgyűlés, mert alkotmányozott is), én pedig nemzetgyűlési képviselő. Majd vezettem a pártban a közigazgatási osztályt. Tudtuk ugyanis, hogy a kommunistákat csak megbízható antikommunistákkal kontrollálhatjuk. Nagy feladatok hárultak rám fiatalon, harmincesztendősen. A „B-lista”revíziót mi valósítottuk meg, viszszahoztuk a közigazgatásba azokat, akiket a kommunisták jogtalanul elmozdítottak állásukból. Több tízezer ember sorsán segítettünk. A második párizsi békeszerződést követő reggelen igyekeztem be a pártba, s meglepve olvastam az újságban, hogy kiléptem. Ez nagyon rossz jel volt, ugyanis azt jelentette, hogy a Rákosi-féle szalámitaktika intézménye működésbe lépett. - Hová tartott, mit tett ezután? - A Barankovics István vezette Demokrata Néppártba léptünk át. Tervezgettük már ezt korábban is, mivel sejtettük, hogy nem hagynak nyugton bennünket. (A kizárást a párt lényegében védelmünkben tette.) Eredetileg húszan-huszonöten szándékoztunk átlépni, de jó néhányan addigra elmenekültek Magyarországról. Érezték a veszélyt, így Belső Gyula, Kovács Ferenc, Domonkos János és Farkas György társaságában lettünk a keresztény párt tagjai. Czupy Bálint, Hajdu-Németh Lajos és Horváth Péter, akik meghatározó személyiségek voltak a kisgazdáknál, már külföldön voltak. A parlamenti választások első fordulójában, 1947-ben 64 képviselőt juttattunk be a parlamentbe. Az ország legnagyobb politikai ereje lett volna a Demokrata Néppárt, ha a kommunisták nem szavaztatnak volna kék céduláikkal többször. Sok olyan választókerület volt, ahol több szavazatot gyűjtöttek be, mint ahányan jogosultak voltak választani. A kommunistákkal nem akartunk koalícióba keveredni. A békeszerződést ratifikáltuk a parlamentben, ennek ellenére az oroszok ott maradtak az országban, s erősen beavatkoztak a politikai életbe. Az ország átalakítását Rákosiék álarca mögött tartották a kezükben. - Barankovics Istvánt milyen politikusnak ismerte meg? - Tiszteltem, és ismertem még akkor, amikor a Magyar Nemzet főszerkesztője volt, Pethő Sándor halálától egészen a német megszállás napjáig. Kitűnő politikus, a korosztály szellemiségét csak szociális érzékenységgel tudta képviselni. Mindszenty bíboros nem értett egyet azzal, hogy ő legyen a Demokrata Néppárt főtitkára, első embere. Ugyanakkor Rákosi sem kedvelte. - Akkoriban már sejtette, hogy nem lesz jövője otthon? - Egészen biztos voltam benne. Olyannyira, hogy a menekülésemet előre meg is szerveztem. Nagyon meglepődtem, amikor egy éjszaka megjelent az AVO egyik - talán tisztességes - embere, s figyelmeztetett, napokon belül el kell tűnnöm, mert elfognak, tekintet nélkül arra, hogy kiad-e a parlament mentelmi bizottsága. Barankovics István ekkor már elmenekült Magyarországról, s Bécsben adott nyilatkozatával feloszlatta a Demokrata Néppártot, megelőzendő azt, hogy Rákosi felszalámizza. Úgyhogy 1949 januárjában Mézes Miklós, Pethe Ferenc, Babothy Ferenc, Kovács K. Zoltán társaságában kalandos körülmények között menekültem el Magyarországról. Hároméves európai tartózkodás után, 1953- ban kötött ki a hajó velem New Yorkban. Feleségem és Kati lányom, majd a nem sokkal távozásom után született Panni odahaza maradt. Túszként. Egyszer megállt a feleségem mellett egy autó, betuszkolták, és a Fő utcába vitték. Egész napos kihallgatásnak vetették alá, felőlem faggatták. Az atrocitások később más helyszíneken ismétlődtek. Hogy a nevem ne okozzon neki gondot, elvált tőlem, Bagi Katalinként, leánynevén élt tovább. Ennek ellenére be akarták szervezni, vele akartak hazacsalogatni. Ám én tudtam, hogy ez kommunista csapda. New Yorkban felkerestem Varga Bélát, beléptem a Nemzeti Bizottmányba, de aktív politizálást nem folytattam. Elhelyezkedtem Passaic városában, New Jersey államban, New York közelében, egy textilgyárban fizikai munkásként. - Hogyan élte meg a metamorfózist? - Nagyot emelkedni sokkal könnyebb, mint nagyot zuhanni. Életemben először akkor láttam textilgyárat. Az üzem tönkrement, talán nem is csoda, ha olyan embereket alkalmaztak, mint én. Ezt követően a Ford cég egyik - Ramsey közeli - üzemébe kerültem. Kétkezi munkásként kerestem a kenyerem, majd később anyagbeszerző lettem, s huszonnyolc esztendő után innen mentem nyugdíjba. Az ’ 56-os forradalom után kicsempészték a családomat. Nem kis gondot okozott az, hogy össze tudjunk ismét házasodni. Ugyanis amikor Amerikába jöttem, még nős voltam, és így tartottak nyilván. Az asszonyt pedig elváltként. Az amerikaiak nem ismerték a dolog hátterét, s először azt hitték, hogy bigámiát akarok elkövetni. Amerikában még két lányom született: Zsuzsi és Judit. Mindannyian beszélnek magyarul. - Hogyan került ebbe a csodálatos rengetegbe, az erdőbe? - Imádjuk a természetet. Babothy Ferenccel, egykori képviselőtársammal, Ford cégbeli munkatársammal vett közös házunkat eladtuk, s itt, a White Mountains lábánál, 600 méter magasan építettünk újat, egy száz kisholdnyi területű erdőben. Nagyon jó itt élni, kis csermely csörgedez a házunk mellett, s ilyenkor nyáron pompáznak és csicseregnek itt a szebbnél szebb madarak. Van itt persze mókus, jávorszarvas is, és ritkán medve is előfordul. Amikor leülök az Internet elé, otthon vagyok. Még ha nem is érzem olyan jól magam bizonyos hírek olvastán... M. Szabó Imre Károlyi András rajza k Lectorium Rosicrucianum, az Arany Rózsakereszt nemzetközi szellemi iskolája Hollandiából kiindulva 1924-ben terebélyesedett valamennyi kontinensen jelen lévő vallásközösséggé, Jan van Rijckenborgh és Cataharose de Petri vezetésével. Magyarországon a nyolcvanas évek elején jelent meg, hivatalosan 1989-ben jegyezték be. Világszerte mintegy 12 000 aktív követője van, ebből csaknem ezer hazánkban. Központjuk Budapesten, a terézvárosi Rózsa utcában található. Itt kérdeztük a közösség három országos vezetőjét az Arany Rózsakereszt tanításáról és céljairól. Az Arany Rózsakereszt központi fogalma a „gnózis". Ez szó szerint ismeretet jelent, Krisztus-központú megközelítésben pedig Isten közvetlen ismeretét. Ez elnyerhető, mégpedig a Bibliában is említett folyamat, a „víztől és szellemtől való újjászületés” (Jan. 3:5) eredményeként. A gnózis tágabb értelemben Krisztusnak és szerzetének egyetemes érintésére és megváltó munkájára utal, amely az egész történelmet - tehát a Krisztus előtti korszakokat is - átöleli. - Mit jelent emblémájuk, a kör a háromszöggel és négyzettel? - A kör az örökkévalóságot, a végtelenséget vagy a mikrokozmoszt jelképezi, a háromszög pedig a logoszból kiáradó három erőt, az atyát, a fiút és a szent szellemet. A négyzet az új ember megalkotásához szükséges alapra, a szegletkőre utal. - Ez utóbbi a Bibliában Jézus Krisztussal azonos. Szellemi iskolánk keresztény, Krisztus-központú közösség. Krisztusra azonban elsősorban nem mint történelmi személyiségre tekintünk, hanem mint a 1 jelenben is elevenen ható erőre, amelyben a megmentési terv kivitelezhető. Ebben az összefüggésben a Bibliát sem történelmi híradásnak látjuk, hanem útmutatásnak azon ösvény bejárásához, amelyre Jézus életével mutatott példát. - Beszélnek mikrokozmoszról, megmentési tervről és ösvényről. Mit jelent mindez? - Ugyanarról a „keskeny” útról van szó, melyről eredeti formájában minden vallás tanúskodott, és amely a haláltermészet fogságából az élethez és az egyetlen igazsághoz vezet. Senki sincs, aki ne tudna az emberiség bukásáról vagy a visszatérés szükségességéről és lehetőségéről. A teremtő nem hagyja el kezeinek alkotását. Az igazságot azonban sem mesterek, sem beavatottak nem képesek senkire átruházni. Ez csakis egyéni erőfeszítés árán, egy belső átalakulási folyamatban érhető el, amit mi lélek-újjászületésnek, illetve transzfigurációnak hívunk. Egy hiteles szellemi iskola feladata az, hogy megmutassa és tanulóinak segítsen bejárni a transzfiguráció ösvényét. A Lectorium Rosicrucianum üzenete a XX. század emberének erősen egyéniesedett tudatához van igazítva, jóllehet ő maga az ősi rejtélyiskolák sorába tartozik, és olyan szellemi impulzusokat éleszt újra, amelyket többek között a gnosztikusok, a manicheusok, az albigensek, a katárok és a XVII. századi klasszikus rózsakeresztesek is képviseltek. - Mi tanításuk lényege? - Az egyetemes tan három alapismérve a két természetrend tana, a mikrokozmosz tana és a transzfiguráció tana. Létezik először is az általunk ismert bukott természetrend, a dialektika világa, amelyben minden a hiábavalóság, a múlandóság, a kikelet-virulás-hanyatlás törvényének van alávetve. Itt minden az ellentétével fordul elő: élet a halállal, jó a gonosszal. Másodszor: létezik az eredeti isteni létterület, az állandóság, a statika világa, amelyet nem a romlás, hanem az örök alakulás jellemez. A Biblia szóhasználatával élve ez a menynyek országa. A mikrokozmosz (kis világ) fogalma az emberi lények ma már súlyosan és szinte reménytelenül elfajult rendszerére, ennek látható és láthatatlan szerkezeti elemeire utal. Az eredeti, Isten képére teremtett, halhatatlan ember még szellem, lélek és test mikrokozmikus egysége volt, melyben a teremtő eredeti ötlete nyilvánult meg. Amit ma a köznyelv „ember” szóval illet, az ennek a bukott lénynek mindössze az anyagi „járműve”, az eredeti teremtmény karikatúrája. A mikrokozmoszban megmaradt azonban az eredeti szellemnek egy utolsó szikrája (a szív rózsája), amely magában hordozza a regenerálás lehetőségét. Az első lépés az énnek, a jelenlegi természetlélekben gyökerező, önző egónak a lebontása, így válhat lehetővé Krisztus erejében a lélek-újjászületés, az aranyszennyegzős ruha megszövése (innen a rózsakereszt arany jelzője), illetve a folyamat betetőzéseként a szellemmel való kapcsolat helyreállítása, az eredeti, halhatatlan lény feltámadása. - A Bibliában hol lehet mindennek a nyomára akadni? - Csak néhány utalás erejéig: „az én birodalmam nem ebből a világból való” (Ján. 18:36); „testetek a szent szellem temploma” (1. Kor. 6:19); „Isten országa tibennetek van” (Luk. 17:21); „néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (Ján. 3:30); „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába” (Ján. 3:5). Sajnos a magyar Bibliafordításban egybeolvad a lélek és a szellem fogalma, de más fordításokból a különbség jól látható. Önök szerint tehát nem elegendő a Megváltóba vetett hit? - Ahogyan Angelus Silesius mondja: születhet Jézus ezerszer Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nincsen. A hit a kapcsolat foka, és minden továbbinak az alapja. Szükséges, de nem elégséges. A megváltással, az ember mibenlétével és útjával kapcsolatban a világon különböző hatalmak által szított, bűnös tudatlanság uralkodik. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hős. 4:6). Egyáltalán nem úgy van, hogy halála után az ember „lelke” a mennybe megy. A bűnös léleknek meg kell halnia. (Ezék, 18:20) A személyiség finom anyagú maradványai a dialektika lefátyolozott, „túlvilági” felébe jutnak, ahol egy idő után feloszlanak. A kiürült mikrokozmosz, amelyben csupán az előző „lakó” tapasztalata marad meg karma formájában, egy születési folyamat révén újabb emberi személyiséget vesz fel magába. Ennek újra az lenne a feladata, hogy önmagát a megváltás nagy művének szentelve Isten eredeti gyermekét a sírjából feltámaszsza. Ez egyben rávilágít a reinkarnációról vallott nézetünkre is. - Milyen rendezvényeik vannak, és hol tartják ezeket? - Budapesten kívül Debrecenben, Nyíregyházán, Szegeden, Pécsett és Dunaújvárosban vannak centrumaink, egy részükben felszentelt templommal. Ezek berendezése egyszerű: a kereszt a rózsával, az oltáron a hétkarú gyertyatartó és a János-evangéliumnál kinyitott Biblia. Templomszolgálataink szertartásból, a tan időszerű részleteit magyarázó szövegek felolvasásából, illetve énekek énekléséből állnak. Havonta vannak nemzetközi részvétellel rendezett konferenciáink, és országszerte rendszeresen tartunk nyilvános tájékoztató előadásokat is, melyek anyaga írásban is hozzáférhető. Ifjúsági művünk tevékenysége a hat-tizennyolc évesek lelkületéhez igazodik. A rózsakereszt követői környezetükkel viszálymentességre törekednek. Sohasem lépnek politikai érdekek szolgálatába, de társadalmi kötelességeiket legjobb tudásuk szerint teljesítik. A hiedelmekkel ellentétben nincsenek kapcsolataik úgynevezett szabadkőműves páholyokkal és egyéb, rózsakeresztes nevet viselő csoportokkal. Az idei, 1,5 millió forintos állami támogatásból működésük és nyilvánossági munkájuk költségeinek egy részét fedezik. Botlik József : Kisegyházak Magyarországon Arany Rózsakereszt