Magyar Nemzet, 1999. április (62. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-22 / 93. szám
2 Mann Vmzrt Drága mosoly Évi tízezer fogbeültetés A modern fogvédő paszták és fogkefék világában egy ifjú titánnak valószínűleg nincsen szüksége arra, hogy titán foggyökeret ültessenek a hiányzó fogak helyébe. Ennek ellenére azok vannak többségben, akik rászorulnának valamilyen fogpótlási eljárásra. A fogbeültetés rohamosan terjed a világban: Amerikában tíz évvel ezelőtt félmillió fogat ültettek be, mára egyes becslések szerint ez a szám meghaladja a tízmilliót. Pedig nem olcsó az eljárás: az USA-ban akár félmillió forintnak megfelelő összegbe is kerülhet egy pótfog, Magyarországon mindezt 50-80 ezer forintból „megúszhatjuk”. Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy beültetéses fogpótlással - orvosi fogalommal élve implantológiával — már az ókorban is foglalkoztak. Az ásatások során az emberi koponyákban különféle anyagból készült implantátumokat találtak az állcsontban. Ennek ellenére a műgyökér-beültetéssel igazából csak a XX. század elején kezdtek el kísérletezni. A ’70-es évek végére letisztultak a klinikai alkalmazás elvei, s lehetővé vált, hogy a fogbeültetés valóban az orvosi gyógyítás részévé válhasson világszerte. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Amerikában 1986-ban százezer beültetést végeztek, majd négy év múlva már félmilliót. A magyarországi fogorvosok jó darabig csak csodálhatták a világból jövő ez irányú híreket. Elméletben tájékozottak voltak az eljárásról, tisztában voltak azzal, hogy ez egy remek dolog, de a klinikai alkalmazásra nem kerülhetett sor, mert igencsak „technikafüggő” volt. Másrészt sokan úgy vélekedtek, korai ezzel foglalkozni, majd ha a világ tökéletesíti az eljárást, akkor Magyarország is átveszi. Nem így vélekedett Vajdovich István egyetemi docens, aki azt mondta: „ha külföldön nem tudjuk beszerezni az implantátumot, akkor előállítjuk idehaza”. Összefogva egy szilikátkémikussal és a budapesti Szilikátipari Kutatóintézettel kifejlesztettek egy olyan alapanyagot, amely alkalmas volt erre a célra. Ezt az anyagot - amely alumínium-oxid biokerámia volt -, illetve az eljárást 1981-ben szabadalmaztatták. 1983. március 8- án elvégezték az első fogorvosi implantátum beültetését egy tanárnőnek. Ezt követően a Vajdovich-team próbálta hasznosítani a találmányát idehaza, de időközben más országok is előállították ezt a biokerámiát. Mire azonban üzletet csinálhattak volna belőle, kiderült, hogy a titánötvözet sokkal inkább alkalmazható foggyökérként, mint a biokerámia. Jobban „konfekcionálható”, nem törb, igen nagy pontosságú miniatűr alkatrészek is készülhetnek belőle. A ’ 80-as évek második felében így „polgárjogot” nyert a titáncsavar, amelyet az egész világban alkalmaznak. 1987-ben a Vajdovich orvosi csoport is nekilátott a titánimplantátumok kifejlesztésének. Két év múlva ezeket a magyar fogorvosok széles körben kezdték alkalmazni. Ma Magyarországon is végeznek műgyökér-beültetést, ám Vajdovich István szerint félő, hogy egyes orvosok kellő ismeret híján látnak hozzá ehhez a klinikailag nem egyszerű művelethez. A gyártóknak ugyanis az az érdekük, hogy minél több titánötvözetű implantátumot adjanak el, így kiállításaikon próbálják felvilágosítani a fogorvosokat a fogbeültetés módjáról. Vajdovich István szentesi orvos viszont úgy véli, ezt ugyanúgy tanítani kell, mint más orvosi beavatkozásokat. Rendszeresen tanfolyamokat szerveznek Fazekas András professzorral együtt, ahol megismertetik a gyakorló fogorvosokkal az eljárás lényegét, klinikai kihatásait. Az eljárás talán egyszerűnek tűnhet, mégsem az. Biológiai adottságaink folytán a lakosság mintegy 30-40 százalékának az állcsontja alkalmas arra, hogy befogadja az implantátumot. Ugyanakkor a műgyökér-beültetés is egy hosszadalmasabb folyamat; a páciens türelmére és ötször annyi időre van szükség az eljárás véghezviteléhez, mint egy szokványos fogpótláshoz. A fogbeültetés ára viszont lényegesen olcsóbb, mint a tengerentúlon. Amerikában egy ilyenfajta fogpótlás 250-500 ezer forintba kerül, míg Magyarországon 50-80 ezer forintból „megúszhatjuk”. Magyarországon évente tízmillió fogat távolítanak el, miközben csaknem tízezer fogorvosi implantátumbeültetést végeznek a fogorvosok. Vajdovich István szerint ez a szám rövidesen megsokszorozódik majd, mert egyre elérhetőbb lesz anyagilag is a „fogbeültetés”. Ugyanakkor minden esetben mérlegelni kell, hogy az adott esetben a fogpótlás melyik módját érdemes alkalmazni. (őszy-tóth) Egészségforintok 1999. április 22., csütörtök Újabb magyar találmány Szemüveg színtévesztőknek Magyar kutatóknak sikerült megdönteniük a színtévesztéssel kapcsolatos tévhitet. Eredetileg azt hitték, hogy a szem retináján található színérzékelő csapok érzékenysége nem megfelelő, és ez színtévesztést okoz, azonban nem erről van szó. A valóság az, hogy a kék, zöld és piros színt érzékelő csapok valamelyike a beérkező fényt eltolódott hullámhosszon érzékeli, és ezért a színtévesztő például nem pirosat, hanem narancssárgát lát. Ám nemcsak új megállapítást tett Wenzel Klára és Ábrahám György, de a színtévesztés diagnosztikai eszközét is kifejlesztették az elmúlt évtizedben, és a színlátás korrigálására szemüvegeket is készítettek. Mindennek a jelentőségét igazán azok tudják értékelni, akiket pályaválasztásukkor eltanácsoltak a vágyott szakmától. Az általános iskola végén valamennyien átesünk egy vizsgálaton, és ha kiderül, hogy színtévesztők vagyunk számos pálya nem jöhet szóba, így például a porcelánfestő, a hentes, a pilóta, a kárpitos, a sebész, a zöldségtermesztő. Az új találmány azonban lehetővé teszi, hogy a színlátás hibája ne gördítsen akadályt a pályaválasztás elé. A színtévesztést genetikai rendellenesség okozza, amely a férfiakat nagyobb számban érinti, mint a nőket, előbbieknek nyolc százaléka, utóbbiaknak pedig csupán fél százaléka színtévesztő. A Földön érdekesen alakul a színtévesztés eloszlása, ugyanis Európa fejlett részein és az Amerikai Egyesült Államokban fordul elő legnagyobb arányban ez a hiba. A színtévesztés korrigálására használatos szemüveg lényege, hogy a lencsét - mely lehet dioptriás vagy nullás, az adott páciens látáshibájának megfelelően - színezik, ezáltal a szembe beérkező fény hullámhossza megváltozik, s a szemüveget viselő a valódi színeket látja. A foncsorozott lencséket Budapesten, Pécsett és Szegeden lehet megvásárolni, egy vizsgálat ára 4500, a foncsorozásé pedig 35 ezer forint. Egyelőre kontaktlencsét nem tudnak ajánlani a gyártók, de amint a megfelelő biokompatíbilis anyagot előállítják, ez is hozzáférhetővé válik. (tallián) A lencsék lehetnek dioptriásak is, csak a színezés speciális nagy zoltán felvétele Az orvosok több halálesetért felelősek, mint a pilóták? A British Medical Journal provokatív cikke a bizonyítékokon alapuló orvoslásról Döbbenetes, és első olvasatra felháborító című közleményt idézett elmúlt évi utolsó számában a világ vezető orvosi szakfolyóirata, a British Medical Journal: „Miért ölnek meg több embert az orvosok, mint a pilóták?” Mondanom sem kell, felhevült indulattal rágtam át magam a sorokon, és az orvos szerző - a saját magának feltett durva költői kérdésre adott - válaszai mélyen elgondolkoztattak. „Azért mert 1. a pilóták minden esetben ketten dolgoznak együtt, 2. mindig leírt utasításokat követnek. Aki járt már valaha repülőgép pilótafülkéjében, az láthatta azt a bizonyos agyonforgatott kapcsos könyvet, melyből egyikük olvassa a szentenciát, a másik meg azonnal visszamondja, 3. - és ez a legdöbbenetesebb - ha a pilóta hibát követ el, együtt hal meg az utasaival. A gondolattársítás önként adódik: az orvos rendszerint egyedül áll szemben betegével, egyedül dönt a kórismét és a terápiát illetően, nincs kapcsos könyve (de próbálna csak a vizsgálat közben a beteg szeme láttára beleolvasni szakkönyveibe, kockáztatva a tudásába vetett feltétlen bizalmat), és végül, ha hibát követ el, egyáltalán nem hal meg a betegével.” Napjainkban kísértet járja be a világot, az Evidence Based Medicine, vagyis a tényeken, adatokon alapuló orvoslás kísértete. Vége az „ahogy lesz, úgy lesz világnak”, a „mindenki másképp csinálja” egyénieskedésnek. A modern orvostudomány a gyógyítómegelőző ellátás minden lépését tényekre, adatokra, bizonyítékokra akarja alapozni. Ez a törekvés az eddigieknél sokkal nagyobb biztonságot nyújt a betegnek, de az őt vizsgáló kezelőorvosnak is. Ezenfelül az orvosi beavatkozások hatékonyságát, a gazdasági értelemben vett racionalitást is segíti. Az új megközelítés lényege abban van, hogy a diagnosztikus és terápiás eljárásokat, a gógyítómunka eredményességét ugyanazon paraméterek alapján értékeljük, kiküszöbölve ezzel a rendszeridegen, „zavaró” tényezőket. A módszer alkalmazásával leleplezhetők a hatástalan - vagy éppenséggel mellékhatásokkal járó - gyakorlatok, a sarlatánságok, egyes gyógyszerek alkalmatlansága és így tovább. Idővel kikristályosodnak azok az orvosi módszerek, melyeknek minden lépése bizonyítékokon alapszik, és a legkevesebb kockázattal a legnagyobb egészségnyereséget adják. A tényeken alapuló orvoslás alkalmazása kikényszeríti azokat az eljárásrendeket, protokollokat, melyek algoritmusokba foglalva - mint a pilóták kapcsos könyve - vezetik az orvos, a nővér, az asszisztens kezét gyógyító munkája során. Ezek a protokollok úgynevezett interaktív rendszerek, a szakmák fejlődésével folyamatos lépéstartást, módosítást, mintegy karbantartást igényelnek. Ezzel az oktatás, a továbbképzés fontos eszközei is. Nemrégen az Egyesült Államokban jártamban érdekes jelenetnek voltam tanúja. Egy kiváló kórház elképesztő technikai színvonalon felszerelt, inkább falanszterre, mintsem kórteremre hasonlító intenzív osztályát látogattam meg, ahol szívműtét után sokkos állapotba került egy kisgyerek. Nővérke riasztott, doktornő megjelent, vizsgált, mért, dokumentált, katétert vezetett be a nyaki vénába, majd odaszólt a nővérnek: „A 13-ast!” Nővérke fellapozott egy falra kiakasztott könyvecskét, a leírás szerint gyógyszert adott a vénába, mert, görbéket regisztrált, megint gyógyszert adott, és a számítógéppel dokumentált, dokumentált és dokumentált. (Minden lehetséges adatot rögzítenek, és személyes kódjukkal ellátják, mellyel a felelősséget is vállalják.) A doktornőt elkaptam a kijáratnál, és megkérdeztem, hogyan lehet egy ilyen súlyos állapotban lévő beteget papírról gyógyítani? „Miért? - nézett rám értetlenül. - Ezeket a protokollokat szakmánk legjobb professzorai állítják össze, nekem érdekem, hogy alkalmazkodjak hozzá, de ha a beteg speciális állapota megkívánja, eltérhetek tőle. A gyógyítás szabadsága így teljes. De ha eltérek, mindig megkérdezik, miért tettem. Ez utóbbinak pedig két oka van. Először is: a protokolltól való eltérések rendszerint költségnövekedést okoznak, melyre a kórház érzékeny. Ha nem tudom szakmailag indokolni, először megmozognak, majd elbocsátanak. Másodszor: érzékenyen figyelik az eltéréseket, mert lehet, hogy miattuk - amennyiben szakmailag indokoltak - módosítani kell az eljárásrendet, így csiszolódik, tökéletesedik a tényeken, adatokon alapuló orvoslás bázisát képező eljárásrend.” A magyar orvosok egy része még idegenkedik a protokollok alkalmazásától. Úgy gondolja, ez veszélyezteti a szakmai autonómiát, korlátozza a gyógyítás szabadságát. Fél annak fegyelmező hatásától és a mindenkori ellenőrizhetőségtől. Számuk egyre zsugorodik, a szorongás oldódik. Kezdjük felismerni azt a már gyakorlatban is megfigyelhető tényt, miszerint a protokoll az orvos kezében éppen hogy eszköz a külső kényszerítő gazdasági megszorításokkal szemben. Hiszen ha egy diagnosztikus vagy terápiás eljárás leíratott és a főhatóságokkal is elfogadtatott, azt finanszírozni, az annak alkalmazásához szükséges feltételeket pedig biztosítani kell. A bizonyítékon alapulóorvoslás mint átfogó, nagy áramlat végső soron olyan eszközrendszer, mely segít kezelni az egészségügy örök konfliktusát, nevezetesen, hogy miként lehet összehangolni az orvosilag lehetségest a gazdaságilag megengedhetővel. A világ legtehetősebb nemzetgazdasága sem tudja finanszírozni a modern orvostudomány minden vívmányát, kompromisszumokra kényszerül. Mikola István A szerző orvos, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója Az orvos rendszerint egyedül dönt Ha hibázik a pilóta, együtt hal meg az utasaival KERTÉSZ GÁBOR FELVÉTELEI