Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-25 / 119. szám

1999. május 25.,­ kedd Ilyen még nem volt! Magyar-francia rag- és névutószótár fordítóknak, tanároknak A felsőoktatásitankönyv-támoga­­tási program keretében jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Magyar-francia rag- és névutó­­szótára. Ilyen könyv a hazai szó­tárirodalomban eddig nem léte­zett, noha nagy szükség van rá. A francia nyelvet már haladó fo­kon tanulóknak, fordítóknak, levelezőknek, tanároknak, tolmá­csoknak szóló, nélkülözhetetlen segédeszközt Kelemen Tiborné és Pap Gábor szerkesztette. Aki tanult valaha idegen nyelvet, tudja, milyen nehézsé­get okoz a magyar ragok, hatá­rozók és a vonzatok pontos megfelelőjének kiválasztása a miénktől eltérő logikájú, fel­építésű nyelvekben. Ez a most megjelent szótár 45 ragot és több mint 160 névutót dolgoz fel ábécésorrendben - példák sorával könnyítve a megértést. A könyv első részében a rágós vonzatokat, a másodikban a névutók francia megfelelőit és a névutós vonzatokat találhatjuk meg. Mindkét részben megtalál­hatók a vonzatos állandósult szókapcsolatok francia megfe­lelői (például: égnek áll a haja, fűnek-fának elmond és így to­vább). A szótárhoz két egyetem összehasonlító nyelvészeti kuta­tócsoportja gyűjtötte az anya­got: a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tan­széke és a párizsi Centre Inter­­universitaire d’Études Hong­­roises, illetve a Sorbonne Paris III. finnugor részlege. A hazai csoportot (Bárdosi Vilmos, Ginter Károly, Mészáros Lász­ló, Pap Gábor, Szathmári Ist­ván, Völgyes Gyöngyvér) Kele­men Tiborné, a franciát (Bert­­rand Boiron, Marie-Josephe Gouesse, Kassai György, Nyéki Lajos) Jean Perrot professzor irányította. A hatalmas gyűj­temény rendezése, különlegesen nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, Kelemen Tibor­­nét és Pap Gábort, akik nem­csak kiváló szakkönyvet, hanem élvezetes olvasmányt is vará­zsoltak az adattengerből. (Magyar-francia rag- és névutószótár. Szerkesztette Kele­men Tiborné és Pap Gábor. Nemzeti Tankönyvkiadó, Buda­pest, 1999. Ára: 1767 Ft) Ferch Magda Az ÁPV Rt. újra vonzó befektetési lehetőséget kínál mindannyiunknak: a MATÁV Részvényt. Ha szeretne részesedni térségünk egyik legdinamikusabban fejlődő vállalatának sikereiből, most itt az alkalom. A MATÁV Részvény maximum ára 1480 Ft. A MATÁV Részvény mindenki számára elérhető, sőt, 600 Ft első részlet befizetésével is jegyezhető (ez a kedvezmény legfeljebb 500 db részvény vásárlására vehető igénybe). A MATÁV Részvényt 1999. május 25-től június 1-ig az alább felsorolt intézmények kijelölt fiókjaiban lehet jegyezni. (A megjelölt pénzintézeteknél folyószámlával vagy értékpapír­­számlával rendelkezők számára gyorsított jegyzésre is van lehetőség. ) A CA IB Értékpapír Rt. és a szervezésében közreműködő Bank Austria-Creditanstalt Rt. fiókjai, az ABN Amro Equities (Hungary) Rt. és a szervezésében közreműködő ABN Amro (Magyar) Bank fiókjai, az MKB Értékpapír és Befektetési Rt. és a szervezésében közre­működő Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. fiókjai, a Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt. és a szervezésében közreműködő Postabank és Takarékpénztár Rt. fiókjai, a Takarék Bróker Értékpapír Forgalmazó és Tanácsadó Rt. és a szervezésében közreműködő takarékszövetkezeti fiókok, valamint kizárólag internetes jegyzésre az Első Internet Bróker Kft. (a Concorde Értékpapír Rt. ügynöksége) www.eib.hu www.matav.hu E­HHH Egymás közt­i MATÁV Könyvesház Apokrif történetek Szappanos Gábor novellái A Magyar­ Napló, a Kortárs és a Polisz lapjain látott napvilágot először Szappanos Gábor író­nak, műfordítónak az a hét elbe­szélése, amelyeket most Apok­rif történetek - Novellák egy hétre címmel gyűjtött egybe a Hungarovox Kiadó. Szappanos Gábornak ez az első önálló kötete, amelyet - ahogy Madarász Imre iroda­lomtörténész írja a könyv aján­lójában - egységessé tesz az író sajátos groteszk-lírai látás­módja, amely az ördögöt és az istent egyaránt a részletekben keresi. „A novellák világa a ma­gyar alföldi parasztélettől az ókori görög álmitológiáig, a realisztikus képektől a szürrea­­lisztikus víziókig, a tárgyszerű leírásoktól a belső monológig terjed. A novellákat egyként­­ hatja át a magyar elbeszélő hagyományok megőrzésének és megújításának az a kettős igénye, amely Szappanos Gá­bor művészetének egyik fő tö­rekvése, jellegzetessége és eré­nye.” (Szappanos Gábor: Apokrif történetek - Novellák egy hétre, Hungarovox Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 480 Ft) Devich Márton Provokatív esszék Márton László összegyűjtött tanulmányai Szellemi izgalmakat ígérő, pro­vokatív tanulmánykötettel ruk­kolt elő a pécsi Jelenkor Kiadó. Miként az Márton Lászlónál már hagyomány, könyve tartalmas és mind szólásában, mind megjele­nésében is tetszetős. Három té­macsokorból válogat a szerző, el­sőnek a múlt irodalmi terméséről készült feljegyzéseit nyújtja át. Gyöngyösi Istvántól Kosztolányi Dezsőig vizsgálódik, töprengései alapos tájékozottságról, tekinté­lyek előtt meg nem hajló, önálló gondolkodásról tanúskodnak. Bármennyire üdítőek, meglepő következtetéseikkel nemegyszer zavarba hoznak. Hangütése és modora azonban úgy idomul az irodalomtörténet-írásban megkö­­veteltekhez, hogy állításainak ér­vényét és komolyságát illetően nem merülhet föl gyanú az olva­sóiban. A második részben német tárgyú eszmefuttatásait adja köz­re. Nyitó darabja az Élőkről rosszat vagy semmit című sum­­mázatos tanító költemény. Ha té­májánál fogva a literatúra histó­riáját idézi is, e poétikus darab szépírói életművének kétségbe­vonhatatlan része. Jellegzetesen mártoni alkotás - csakúgy, mint a fejezetet záró párja: a Postdam környéki gondolatok. Köztül Goethe és főként Heinrich von Kleist művészetéről, illetve te­remtő módszeréről értekezik. Kollégaként tekint a klasszikusok írói eljárásaira, nem tudományos szemszögből vizsgálódik. Innét pillantásának frissessége, illetve mondandójának szokatlansága. Felkészültsége és hozzáértése persze vitán felüli, olyasféle megfogalmazásokba ütközünk mégis, amilyenekkel nemigen tu­dunk mihez kezdeni. Talán befo­gadói érzékenységünk tompulá­sa, esetleg gondolkodásunk sat­­nyulása miatt pironkodunk, mi­kor olyasfélét olvasunk Kleist egyik hőséről (Az eltört korsóban szereplő Ádám bíróról), hogy „az identitás és az individualitás kö­zött ingadozik”. A kiélezett, nemegyszer szinte már képzava­rig hajtott és nyelvünkre kevéssé valló fogalmazás uralkodik a har­madik, zárófejezeten is, hol kor­társainak termését szemlézi. „Nemcsak megőrizte, hanem ma­gasabb távlatba is helyzetbe tar­tását” - írja például Petii Györgyről. Kacskaringós, szer­­teindázó gondolatmeneteinek kö­vetését nem segíti a mindinkább elhatalmasodó sajátos szólás­mód, a közbevetésekkel terhes, értelmezői mondatok halmozása sem, így tiszta képet éppen arról nem kapunk, amiről igényünk és föltevésünk szerint a legtöbbet és legértékesebbet adhatná: jelen irodalmunkról. Ennek dacára rendkívül tanulságos és élvezetes szembesülnünk a szokatlan észle­letek, váratlan megfigyelések és szabad ötletek tömegével. (Márton László: Az áhítatos embergép. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999. Ára: 1200 Ft) Sneé Péter ÁHÍTATOS EMBERGÉP Madar Nemzet 17 így éltek elődeink Ágh Zsófia néprajzot tanít „Egy tizennyolc holdas család ét­lapja 1935 őszén így fest: Hétfőn reggel: szőlő, délben leves, este szőlő. Kedden reggel: kolbász, délben szalonna, este tej. Szerdán reggel: kenyér, délben leves, este szalonna. Csütörtökön reggel: kenyér, délben leves, este aludt­tej. Péntek reggel: szőlő, délben kenyér, este tej. Szombat reggel: szőlő, délben húsleves, este aludttej. Vasárnap reggel szőlő, délben húsleves, este szalonna.” Ágh Zsófia Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-meden­cében című középiskolai segéd­könyvében Szabó Zoltán tardi helyzetről szóló beszámolója mellé Bornemissza Anna sza­kácskönyvét helyezi, amelyből megtudhatjuk, hogy a császári vendégség 1680 körül a böjti na­pokra igen szerényen „zöldbékát rántva, vizát sütve fokhagymá­val, sóban főtt sügért, meg pozsártéjből (pontyikából) és petrezselyemből való fejér étket” kínál. A kötet az étkezés egy pél­dáján, a liszt előmelegítésétől, szitálásától kezdve a kovásztevé­sen, dagasztáson, szakasztáson keresztül végigkíséri a kenyérsü­tés állomásait, majd összehason­lításként az Európában általános táplálkozási szokásokat mutatja be. Ez a felépítés - amely a téma tárgyalásával, sok forrással, szemléletes példával, összeha­sonlítással és utalásokkal teszi jól áttekinthetővé a Mozaik Oktatási Stúdió kiadványát - jellemzi mind a tizenöt fejezetet. Egybe­vetésre adhat alkalmat a gazdag képanyag is, Kecskeméti Kálmán reprodukciói és a Néprajzi Mú­zeum tulajdonában levő archív felvételek sora, amelyeken egy­mást követi Brueghel XVI. szá­zadi parasztlakodalma és egy hozzá kísértetiesen hasonlító XX. századi lakodalmi jelenet, a sár­réti pákász meg a balatoni halász portréja. Néprajz, művelődés és régészet egymás mellett van je­len a segédkönyvben. Az élet színterét, a középkori Magyaror­szág településviszonyait, a telkek és a gazdasági épületek elrende­zését, a belső tér és a lakáskultúra változásait kíséri figyelemmel a könyv első felében Ágh Zsófia. A Gazdaság és életmód című rész értékes forrásanyag felhasz­nálásával elemzi a még hagyo­mányos paraszti világot, a be­fejező rész pedig mindennek fel­bomlását, a falusi közösségek megszűnését mutatja be. Mivel foglalkozzon ezek után a nép­rajzkutató? - teszi fel a kérdést a szerző. „Mit tehet a korszerű tu­dományos élet, ha szinte megszű­nik tudományának tárgya, s ön­magában használhatatlanná válik lassan a módszere?” Ágh Zsófia a történeti néprajzkutatásban látja a folytatás lehetőségét, mivel ott a történettudományok részének tekintik a leíró néprajzot, és a szociálantropológia felé irányítja a jelenkor „indiánjai” után kuta­tó, a törzsi társadalmak veszé­lyeit is vállaló felfedezőket, a következő évezred tudósait. (Ágh Zsófia: Paraszti és pol­gári hagyományok a Kárpát-me­dencében, Mozaik Oktatási Stú­dió, Szeged, 1999. Ármegjelölés nélkül) N. Tóth Ida Tartu és Magyarország Forrásértékű levelek és emlékezések „Évszázadok történelmi viharai, céltudatos utazók, s néha véletle­nek alakították Tartu, Észak-Sív­­föld és Magyarország­­ a két, egymást rokoni mivoltában csak a múlt század második felében fölfedezett nép kapcsolatait. ...Bár a két nép kultúrkapcsola­­táról nem kevesen s nem keveset megírtak már, mindmáig hiány­zik az örökölt fehér foltokat eltüntető, jól dokumentált össze­foglaló munka” - írja a Tartu és Magyarország című könyvecske előszavában a szerkesztő, Pomo­­zi Péter. A kötetben több forrásértékű levél és emlékezés először lát napvilágot. Elsősorban Virányi Elemér, a Tartui Egyetem vala­mikori első magyar lektora és a világhírű magyarbarát folklorista, Félix Oinas, a Pázmány Péter Tudományegyetem első észt lek­tora köré szerkesztődött a Tartui magyar füzetek 3. száma, amely­nek megjelenéséhez olyan szer­zők járultak hozzá írásaikkal, mint Göncz Árpád, aki egykori középiskolai tanárát idézi meg Virányi Elemér személyében, vagy Voigt Vilmos és Árpád Ká­roly, Ott Kurs és Thea Sepp, akik tanulmányaikkal, Varga Csaba, aki a Csekey-hagyaték dokumen­tációjával van jelen a kötetben. (Tartu és Magyarország, szerkesztő: Pomozi Péter, 1999. Ármegjelölés nélkül.) Vida Barbara

Next