Magyar Nemzet, 1999. június (62. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-15 / 137. szám
A Magyar Nemzet . 7.01.D HÍREK AZ 1-ES VILLAMOS nyomvonalát tovább fejlesztik a tervek szerint a Hungária körúton. Egyelőre az Üllői útig vinnék tovább a vonalat, s ez a szakasz 2000-re készülne el. Vizsgálják a Soroksári útig történő kiterjesztés lehetőségeit is. Mindenesetre az 1-es villamos pályájának továbbépítése bekerült a fővárosi önkormányzat hét évre szóló költségvetési tervébe. AZ ÓZONÉRTÉKEKET tíz éve mérik rendszeresen Bécs öt pontján. Normális körülmények között az ózon természetes alkotórésze a levegőnek, azonban ha a légkör felső rétegeiben a kívánatosnál kevesebb ez a gáz, ózonlyuk keletkezhet, ami jelentősen csökkentheti a szervezetre káros UV-sugarak elleni védőhatást. Ózonriadót eddig még nem kellett elrendelni az osztrák fővárosban, de figyelmeztető jelzésekre már került sor. A bécsiek maguk is érdeklődhetnek a különleges „ózontelefonon”, ahol háromóránként kaphatnak friss tájékoztatást az aktuális értékekről. A VÁSÁRLÁSAINKAT mindinkább befolyásolja a gyártó cég természet- és környezetvédelmi magatartása. Felmérések szerint a lakosság 59 százaléka részesítené előnyben azoknak a cégeknek a termékeit, amelyek a bevételükből áldoznak ilyen célokra. GÓLYATÁBORT szervez a Bakonyban a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület július 7-től július 17-ig 15-24 éves korú fiataloknak Úrkúton. A táborban az országos jelentőségű védett természeti érték, a Csárda-hegyi őskarszt helyreállítási munkáival foglalkoznak a résztvevők. A munkát kétnapos váltásban geológiai, botanikai témájú kirándulások, vetélkedők tarkítják. Várható költség 8200 forint és az utazás díja. Szállás: kőházban. Szervező: Szegedi Péter, 2500 Vác, Ilona u. 3. Pf. 184. Telefon: 27-304- 484. Jelentkezési határidő június 15. ||| Készült a KVM támogatásával Az oldalt szerkeszti: Sárvári Márta Környezetvédelem 1999. június 15., kedd Európa legnagyobb megmaradt ártéri erdejében fekete gólyák és rétisasok is élnek Csodák a Duna—Dráva Nemzeti Parkban A film felnagyít, közel hoz, olykor megállítja a pillanatot. Szárnyalhatsz a rétisassal, figyelheted a zsákmányra leső héja „szitálását”, bebújhatsz egy virág belsejébe, lehetsz hal vagy ez, a csapat befogad, mert te magad láthatatlan vagy, és mert megszokta a kamerát, szinte együtt falatozhatsz a vidrával. Sáfrány József filmje a gyors sodrású folyóról, a Dráváról hat évig készült, s egy rövidített változatát láttam többedmagammal a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága érsekcsanádi kutatóházában. Kis csodák történtek a honi természetvédelemnek e sok viszontagság közepette megalakult paradicsomával. A legjelentősebb talán mégis az, hogy hosszas küszködés után végre életre lehetett hívni, a háború ugyanis nemigen kedvez az efféle törekvéseknek, az erdőben csupán rejtőzködésre alkalmas területet lát, s a folyó sem más a számára, mint veszélyes és leküzdendő akadály. Amikor 1991-ben a nemzeti park gondolata megszületett, még Jugoszláviával közösen képzelték el. 1996-ban már egyedül valósították meg a Duna-Sió torkolat és az országhatár közötti szakaszán, illetve a Dráva mentének részben már korábban is védett, részben pedig a park megalakulásával védetté nyilvánított területein. A gyors sodrású folyó egyik ékkövének, a Béda-Karapancsa területnek határon túli természetes folytatását, a Kopácsi-rétet még ma is több százezer alattomos taposóakna borítja. S ha már csodákat említettünk, elsőként a folyóról, a Dunáról kell szólnunk, mely létrehozta Európa legnagyobb és még megmaradt ártéri erdőrendszerét, melyet Gemencként ismernek a természet szerelmesei. Több mint negyven évig azonban inkább csak fedőnévként járta a tájvédelmi körzet elnevezése, a szigorúan őrzött és zárt terület valójában a párt és a politikai elit első számú vadászterülete volt. A túltartott vadállomány, a belterjesség s a csak gazdasági szempontokat szem előtt tartó erdőgazdálkodás kedvezőtlenül változtatta meg a vízháztartást és az erdők összetételét, Gemenc a degradáció, a pusztulás jeleit mutatta. És ebbe a tespedt tehetetlenségbe robbant bele a változás. Buzeczky Győző tájegységvezető szerint, részben külföldi támogatással, nyomban szenvedélyes tervezgetés kezdődött. Túlélve és kinőve a segítség - nemcsak Gemencre, hanem általában is jellemző - gyermekbetegségeit, ma már néhány megvalósult tervről beszélhetünk. S ami ebben szinte egyedülálló, a munkában egymásra talált és baráti jobbot nyújtott egymásnak a természetvédelem és a vizes szakma, közösen valósították meg a Vén-Dunának nevezett mellékág, a hozzá tartozó Cserta-Duna-holtág, a Sárkány- és a Címer-fok, valamint a Nyéki-Holt-Duna belső tó vízforgalmi és élőhely-rekonstrukcióját. A Dunáról, mely a városi embernek igazán csak itt mutatja meg nagyságát és méltóságát, behajózunk a megnyitott mellékágba, de előbb elbúcsúzunk a töltésen méltóságteljesen lépegető gólyától, mely félig-meddig szelíd már, óvatos barátságot kötött egy part menti ház lakóival, akik naponta friss hallal kedveskednek neki. Hogy ez a barátság mennyire válik a gólya hasznára, vonuláskor fog csak kiderülni, amikor már magának kell megszereznie a táplálékát. Most azonban még semmi sem zavarja az idillt, ember és gólya megtartja a tisztes távolságot, és békésen osztozik a vízparton. - A Vén-Dunát, mely egy mesterséges átmetszésből fennmaradt kanyarulat volt, a század elején keresztgáttal zárták el, a torkolatainál pdig sarkantyúkat építettek - magyarázza Buzeczky Győző, aki kissé mulatságosnak tartja a félig szelíd gólya iránti lelkesedésemet. Gemencen ugyanis a fekete gólya a sztár, annál is inkább, mert európai élőhelyei közül itt maradt meg a legnagyobb állománya. A levegő korlátlan ura azonban a rétisas, öt pár is fészkel a revitalizált területen, melynek legújabb lakói a hódok. Ezt, a hazánk területén egykor gyakori, azonban eltűnt fajt a WWF (Természetvédelmi Világalap) segítségével telepítették vissza, s az állatok láthatóan jól érzik magukat a lakóhelyükön, melynek természeti egyensúlyához az ő rágcsáló-várépítő tevékenységük is hozzájárni. Az elzárt holtág lassan kezdett feltöltődni — veszi föl ismét beszélgetésünk fonalát a szakember s a revitalizáció célja éppen az volt, hogy ismét helyreálljon a szabad átfolyás. Átépültek a torkolati sarkantyúk is, és a már feltöltődött szakaszokon kotrással nyílt úgynevezett vezérárok. Ahol kellett, például a Cserta-Dunán, küszöb épült a víz visszatartására, a fokoknál pedig kotrással állították helyre a kedvező vízforgalmat. A rekonstrukcióval a Nyéki-Holt-Duna is évente legalább egyszer vízpótlást kap, ezzel megakadályozhatjuk azt az abszurditást, hogy egy vizes élőhely kiszáradjon. A munka, melyet tovább folytatnak, eddig összesen 140 millió forintba került, s a költségeket fele-fele arányban állta a vízügy és a természetvédelem, tudom meg a vízügyi igazgatótól, aki szerint a rekonstrukció bizonyítja, hogy „kis pénzből is lehet csodát csinálni”. Négy évvel ezelőtt még azzal próbálták meg eltántorítani az elképzeléstől, hogy a megvalósítása másfél milliárd forintba kerülne. Ezért hát az igazgató a Gemenc-program megkezdését joggal érzi ünnepnek. Tardy János helyettes államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal vezetője nem mondott le végleg a határon átnyúló, közös magyar-horvát nemzeti park gondolatáról, noha jól tudja, hogy a Kopácsi-réten megbúvó két-háromszázezer fel nem robbant taposóakna még jó ideig fog fejtörést okozni. - A témával mégis foglalkozni kell, hisz a Duna-deltától eltekintve nincs még egy olyan terület, mint amilyen Gemenc, Béda- Karapancsa és a Kopácsi-rét. A közös nemzeti park igazi világszenzáció lehetne - mondja olyan hévvel, hogy az ember már-már azt hiszi, a megvalósítása „csupán karnyújtásnyira” van... Béda-Karapancsa egyébként a nemzeti park egyik legszebb és legértékesebb területe. A Duna alsó szakaszát kísérő liget erdeiben kockás liliom és a szép nevű jerikói lene nő, a mocsárrétek ékessége pedig a réti iszalag és a mocsári aggófű. Gemenchez hasonlóan itt is szép számban élnek fekete gólyák és a pompás rétisasok. A Duna—Dráva Nemzeti Parkban nincs is talán olyan évszak, hogy az ártereket, erdők mélyét, a zavartalan öblöket ne töltenék be a madárhangok. Ősszel a kis- és a nagykócsagok, kanalas gémek, fekete gólyák verődnek többszázas csapatokba, amikor meg a fagy von vékony hártyát az állóvizekre, tömegesen jelennek meg és hangoskodnak a récék, a Duna jégmentes öbleiben pedig szinte egész télen át vendégeskednek a vadludak. Ékszer - mondják, s valóban az, nyolcvanezer hektár kiterjedésben. S e terjedelmes térség fenntartásáról, gondozásáról, megóvásáról ötvenketten gondoskodnak. Elég csak egy pillantást vetni a térképre, hogy megértsük, mekkora a feladat, még ha a park dolgozóinak munkáját negyven polgári természetőr segíti is. A nemzeti parkhoz ugyanis a szorosan vett területein, Gemencen, Béda-Karapancsán, a Dráva menti síkságon, a Barsiborókáson, a Lankóci-erdőn és Zákány-Őrtilos térségén kívül még három tájvédelmi körzet és huszonkét természetvédelmi terület tartozik. Saját kezelésükben azonban csak 12 000 hektár van. Tudni kell tehát elfogadtatni az emberekkel a természetvédelem céljait, s ez alighanem a legnehezebb feladat. (sárvári) Ismét csónakkal lehet bebarangolni a gemenci erdő nemrégen helyreállított területeit VAJDA JÓZSEF FELVÉTELE Több száz védett madár esett áldozatul az olasz vadászoknak Precedensértékű per Szabolcsban Védett fürj és mezei pacsirta tiltott vadásztatásának vádjával került a Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Márkus Katalin vezette büntetőtanácsa elé B. P. az egyik szabolcsi vadásztársaság elnöke. A Hortobágyi Nemzeti Park által kezdeményezett, ma még precedensértékű környezetvédelmi perben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség egyrendbeli folytatólagosan elkövetett, tömeges pusztulást előidéző természeti kár okozásával és egyrendbeli természetkárosítás bűntettével vádolja a vadásztársaságot, illetve elnökét. A vádirat szerint a nyomozás során feltárt adatokból, a szakértői véleményből és a tanúvallomásokból megállapítható, hogy a nyírségi vadásztársaság egy vadásztatóiroda közvetítésével olasz állampolgárokat fogadott vendégvadászatokra. Az 1996. augusztus és szeptember hónapokban, illetve 1997. augusztus végén tartott vendégvadászatok alkalmával 504 darab, egyedenként 50 ezer forint eszmei értékű, összesen 25,2 millió forint értékű fürjet és 15 darab, egyedenként 10 ezer forint eszmei értékű, öszszesen 150 ezer forint értékű mezei pacsirtát lőttek le és vittek ki az országból. A külföldiek a vadásztársaság területének több részén kihelyezett, a kacsa, liba és pacsirta mellett a fürjek „pitypalaty” hangját is utánozni képes elektromos szerkezettel csalogatták a területre a védett madarak csapatát. Ezeknek a csipogóknak a használatát a vad védelméről szóló 1996. évi LV. törvény 30. paragrafusának (1) bekezdése, 37. paragrafusának a) pontja („tilos vadászni tiltott vadászati eszközzel”), valamint a 68. paragrafus (1) bekezdésének k) pontja („tiltott vadászati eszköznek minősül a vad megtévesztésére alkalmas elektronikus akusztikai eszköz”) rendelkezései kifejezetten tiltják. A tiltott vadászatok lebonyolításával a vadásztársaság 25,35 millió forint kárt okozott. B. P. a tárgyaláson alaptalannak nevezte az ellene felhozott vádakat, így azt,hogy ő szervezte, illetve engedélyezte a fejvadászatokat az olasz vendégvadászoknak. Elmondása szerint nem tud róla, hogy a balkáni gerlére bejelentett vadászatok során akár egy védett madarat is lőttek volna, a fürjet nem is ismeri. A vadászatot különben is mindig a vadászmester bonyolította le, ő egyszer sem volt a helyszínen. Úgy vélte, a feljelentés annak a három hivatásos vadásznak a bosszúja, akiket hanyag munkavégzés miatt eltanácsoltak a vadásztársaságtól. A bejelentőt tanúként hallgatták meg. M. B. a bíróság előtt is azt vallotta, hogy 1997 augusztusában az olasz állampolgárok (egy részüknek szerinte még vadászengedélyük sem volt) a balkáni gerlén kívül mindent lőttek, ami repült, így védett mezei pacsirtát, búbospacsirtát, fürjet, zöldikét, széncinegét, bíbicet, sárszalonkát, harkályt stb. Meggyőződése, hogy azért kellett távoznia a társaságtól, mert nem tudta nézni a mészárlást, ami a vezetőség tudtával történt. Az eddig meghallgatott tanúk közül két, másutt alkalmazásban lévő mezőőr is állította, hogy egyszer maguk is szem- és fültanúi voltak a fürjvadászatnak. Egyikük azt kérte, hogy mutassanak már neki egy fürjet, mert elképzelni sem tudja, mit esznek ezen a kicsi madárkán, így a kezébe adtak egyet a nejlonszatyorba rakott körülbelül hetven fürj teteméből. Tanúként hallgatták meg H. F. természetvédelmi őrt, a Hortobágyi Nemzeti Park dolgozóját is, aki úgy vélekedett, hogy vonulási időszakban a vadásztársaság területén két nap alatt 500-550 darab fürj lehetett, az állományt ezalatt le is vadászták. A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló 1979. évi bonni egyezményt kihirdető 1993. évi 6. számú tvr. II. függeléke alapján a fürj (Cotumix cotumix) védett állatfaj, kedvezőtlen védelmi helyzetű, vadászata tilos. A hazánkban 1971 óta védett faj elterjedése nem egyenletes. A büntetőeljárásban kirendelt ornitológus eseti szakértő szakvéleményében azt közölte, hogy az 1980-as évek elején készült madártani ponttérképek felvételezésekor előfordult a vadásztársaság területén. A fürjek vonulása augusztusban kezdődik, és októberben ér véget. A tisztesfűvel benőtt tarlókat, fakó muharral és zöld muharral fedett parlagokat, lucernatáblákat szeretik. A szakvélemény szerint a vadászatok ilyen növényekkel benőtt területeken és a meghatározott vonulási időben történtek, így 504 fürj és 15 mezei pacsirta elejtése biztosan megállapítható. A június 10-én megkezdett tárgyalás újabb tanúk meghallgatásával, illetve bizonyítási indítványok beterjesztésével várhatóan szeptember 21- én folytatódik. (tóth m. i.) Az Államadósság Kezelő Központ tájékoztatója az 1999. június 7-11. között tartott aukcióiról Felhívjuk tisztelt Ügyfeleink figyelmét, hogy az állampapírok további értékesítése az 1999. április 12-től érvényes üzleti feltételeknek megfelelően folytatódik! Diszkont kincstárjegy aukciók A sorozat kódjele: D990915 D991215 D000614 ISÍNkódi HU-0000512280 HU-0000512058 HU-0000512272 Az aukció időpontja: 1999.06.08. 1999.06.09. 1999.06.10. Első kibocsátás napja: 1999.06.16. 1998.12.16. 1999.06.16. Pénzügyi teljesítés napja (kibocsátás napja): 1999.06.16. 1999.06.16. 1999.06.16. Lejárat dátuma: 1999.09.15. 1999.12.15. 2000.06.14. Futamidő (nap): 91 182 364 Értékesítésre felajánlott összeg (M Ft) 5000,00 22 000,00 22 000,00 A benyújtott ajánlatok összege (M Ft) 17530,38 66 436,01 56 561,05 Az elfogadott ajánlatok összege (M Ft) 4 999,97 23999,99 19999,99 Kibocsátott összes mennyiség (M Ft) 5000,00 26 000,00 26 000,00 Maximális éves hozam (%) - EHM 14,97 14,91 14,81 Minimális éves hozam (%) - EHM 14,60 14,60 14,60 Átlagos éves hozam (%) - EHM 14,93 14,87 14,80 Átlagos eladási ár (%) 96,4113 93,0972 87,1388 Az aukción részvételre nem jogosult belföldi jogi, illetve magánszemélyek vásárlási szándékukkal az elsődleges forgalmazókhoz fordulhatnak. Az állampapírok tőzsdei bevezetése a Tőzsde ügyvezető igazgatójának külön határozata nélkül történik. A tőzsdei bevezetés napja és az első tőzsdei kereskedési nap a pénzügyi teljesítés (kibocsátás) napjával egyezik meg.