Magyar Nemzet, 1999. augusztus (62. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-03 / 179. szám

1999. augusztus 3., kedd „Fogékonyságot érzek mindenütt” Gáspár Sándor mozgalmas nyara Gáspár Sándort lassan két hó­napja igyekszem szóra bírni. Sö­tét szemüvegben érkezik, és ami­kor megkérem, hogy a portréfotó kedvéért szabaduljon meg tőle, félreismerhetetlen ár­nyékok jelennek meg a szeme körül. Sorolja máris az okait:­­ Gyulán az Othello ment, s úgy érzem, az előadás nagyon szép re­ményeket kelt az őszi új színházbeli áttelepü­­lésre. Partnereimmel, a főiskolás Botos Évával és Bubik Istvánnal sike­rült „lelken ragadnunk” a darab gazdag és ve­szedelmesen aktuális szellemiségét. Győrött egy Mroze­r-darabban, a Sztriptízben játszom Eperjes Károllyal, Taub János rendezésé­ben; holnap, előadás után hosszúvágtában visznek Mátészalkára, ahol pihenés nélkül vet­jük magunkat a forga­tás poklába. Tar Sándor Egyszer élünk című no­vellájából Molnár György rendezi a fil­met, továbbá... a Sztriptíz a szegedi sza­badtéren is ment, Ko­­pácson pedig három - egy estét­­ betöltő Csehov-egy­­felvonásosban (Medve, Lányké­rés, Jubileum) szerepelek... egyelőre ennyi.­­ Visszatérve egy pillanatra az Othellóra. Egy rövid inter­júban Bubik Istvánt szerencsét­len választásnak vélték Jágó szerepében, inkább önt szerették volna intrikusként látni... - Azt hiszem, a produkció elmosta ezeket a mondvacsinált kételyeket. Sikerült az Othelló- Jágó-Desdemona háromszögre figyelnünk, és érzésem szerint mindhárman a helyünkön va­gyunk. Az aktualitások ebben az erkölcsileg (is) felkavart idő­szakban kimondottan vérfa­­gyasztóak, a hiúság, az irigység és a mindent átjáró önzés kulcs­­fogalmakká váltak.­­A rózsák véréről, Zsig­­mond Dezső filmjéről szeret­ném, ha beszélnénk néhány szót. A hivatalos kritika mintha túl magasról közelítette volna meg. Pedig... - Pedig benne volt (benne van) egy különös, hallgatag vi­lágnak minden mélysége, min­den egyedi íze, zamata és han­gulata. A magyar Szicília van benne. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azonnal meg­érintett valami. És úgy éreztem, hogy el kell vállalnom. Nem is bántam meg!­ött fenn, a Tisza­­háton minden élesebben, kese­rűbben, ha úgy tűnik, gyötrel­­mesebben merül fel, és fogal­mazódik meg. Azonnal meg­­éreztem, hogy rólunk szól, mar­káns hangsúlyokkal, helyenként szinte bántó nyerseséggel. Ben­ne vannak abban a filmben azok a tölgyfából faragott arcok. (Az Erdélyből jött Barkó Gyuri bá­csi alakítása felejthetetlen volt!) Benne a „mélyben néma hallga­tó világok”, de „az üvöltő csöndek” is. Az ősi dolgok mozdítha­tatlansága, és a hagyo­mányok megtartó ereje. És benne van „a fecse­gő felszín” is... az élet szanaszét heverő mocs­ka, az elaljasodás, a görcsös erőfeszítések, amikor egy fiú, egy fia­talember az ősök iránti tiszteletből megpróbál kitörni, de nincsenek jó eszközei, csakis a gya­nús mellékösvények nyílnak meg előtte. Benne van a moccanat­­lanság, és felettük a nyughatatlan áramla­tok. Az új élet erős, kétségbeesett vágya van benne, amely vá­gyak itt, ezen az „átok­földön” jórészt csak mérgezni tudnak. Mert nincs miből másként él­ni. Mert a polip lesben áll. Mert... mert...­­ Aki meg akarja is­merni ezt az országot - folytatja Gáspár - annak el kell mennie Buda­pestről. Már 1988-ban is forgat­tam ott fenn egy filmet, A tutajo­­sokat. Már ebben is felvillantak azok a bizonyos nyugtalan fé­nyek, és irányvonalak, amelyek ide vezettek. De most mindenek­­fölött... az örömről kell szólnom, ha már egyszer megkérdeztek en­gem. Örülök a foglalkoztatottság­nak, annak, hogy színpadon va­gyok Hihetetlen fogékonyságot és élményéhséget érzek mindenütt. Telt házakat látok. Melegség és biztonságérzet tölt el ezeknek az erőpróbáknak a jóvoltából. Egyet nem szabad megtennünk... Nem szabad azokkal egyetértenünk, akik a „nézőtértöltő” laza produk­ciókra szavaznak! Baróti Szabolcs Gáspár Sándor: „Telt házakat látok. Melegség és biztonságérzet tölt el” Kavran Zoltán felvétele A street jazztől a pszichodrámáig Tánc-és mozgásműhely a Szkénében Nyári tánckurzusokat szervez a Budapesti Műszaki Egyetem kul­turális csoportja és a Szkéné Színház augusztus 4. és 17. kö­zött. Az IDMC (International Dance and Movement Center) néven ismertté vált kurzust Regős Pál hozta létre 1985-ben. Nyugat-Európában akkoriban él­ték fénykorukat a tánc-és moz­gásműhelyek. Regős négy évet töltött Bécsben, ahol megismer­kedett a kortárs tánc képviselői­vel és tanáraival, majd hazatérve létrehozta az IDMC-t. Mivel mo­dern tánckultúra Magyarorszá­gon akkor még gyakorlatilag nem létezett, a kurzusok eleinte elsősorban külföldi résztvevők­kel és oktatókkal működtek. Az évek során aztán fokozatosan el­terjedt az IDMC híre, s a műhely ma már szép számú magyar résztvevővel dolgozik. Az itthoni jelentkezők túlnyomó többségét az is magyarázza, hogy időköz­ben Bécsben létrejött egy hason­ló kurzusokat szervező, de sokkal nagyobb szabású úgynevezett workshop, mely magasabb rész­vételi díjai ellenére meglehetősen sok külföldi érdeklődőt csábított el a budapesti IDMC-től. Regős Pál elmondása szerint a táncműhely semmiféle támoga­tást nem kap. Egyelőre eltartják magukat: a tanfolyamok díjai ép­pen fedezik a meghívott tanárok honoráriumát. Bérleti díjat nem fizetnek az egyetemnek, a terme­ket ingyen kapják, máshogy nem is tudnának működni. A foglal­kozások két helyszínen zajlanak: a könnyebb műfajok (pl. Street jazz, afro pop, Broadway-musi­­cal, hastánc) a tornatermekben, míg a komolyabb - kisebb lét­számmal dolgozó - kurzusok (butoh, légzés- és testtechnika, pszichodráma) a Szkéné színház­ban kapnak helyet. A tanfolya­mokhoz semmiféle előzetes tánc­tudásra nincsen szükség. Ami pe­dig a részvételi díjakat illeti, Regős szerint két BKV-bérlet áránál nem kell többet fizetniük a jelentkezőknek. (gy. o.) IS POSTABANK ÉS TAKARÉKPÉNZTÁR RT. HIRDETMÉNY ) A Postabank és Takarékpénztár Rt. 1999. augusztus 19-i rendkívüli közgyűlése (helyszín: HOTEL HÉLIA 1133 Budapest XIII., Kárpát u. 62/64.) elé az Igazgatóság beterjeszti az 1997. évi összevont (konszolidált) auditált éves beszámoló módosítását a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 72. §-ának (6) bekezdése alapján. A számviteli törvény szerinti beszámoló lényeges, módosítandó adatai az alábbiak: eredeti módosított mérlegfőösszeg 371 294 975 ezer Ft 353 136 402 ezer Ft adózás előtti eredmény -13 040 306 ezer Ft -31 198 879 ezer Ft adózott eredmény -13 149 055 ezer Ft -31 307 628 ezer Ft mérleg szerinti eredmény -9 740 239 ezer Ft -27 898 812 ezer Ft saját tőke 17 173 274 ezer Ft -985 299 ezer Ft A Felügyelő Bizottság az 1997. évi összevont (konszolidált) auditált éves beszámoló módosítására vonatkozó előterjesztést elfogadásra javasolja a közgyűlésnek. Budapest, 1999. augusztus 3. Postabank és Takarékpénztár Rt. Igazgatóság Kultúra Nemzetközi szimpózium Tokodon „Globalizáció” üvegből A hagyományos nemzetközi üvegszimpóziumot augusztus 8. és 15. között, a Tokodi Üveg­gyárban tartják. Az idén svájci, angol, koreai, bolgár, francia, lett, cseh, litván, valamint orosz és lengyel művészek jelentették be részvételüket, de érkezik ven­dég az olyan távoli országból is, mint India. Augusztus nyolcadi­kén öt órakor tartják az ünnepé­lyes megnyitót, amelyen Alfons Hannes, Fraunau polgármestere, valamint a gyár vezérigazgatója, Bodáné Králik Erzsébet köszönti a vendégeket. Hazánkban 1965-ben indult meg a magyar iparművészeti fő­iskola üveg szakán az oktatás. Művészeink egyre inkább az önálló kifejezési formát válasz­tották, és a képzőművészet felé fordultak. Külföldi és hazai díjak sora bizonyítja üvegtervezőink tehetségét és magas szakmai tu­dását. Hozzájárult ehhez a hatvanas években elterjedt stúdióüveg­mozgalom, amely világszerte megváltoztatta az üveg felhasz­nálásának használati jellegét. Egymás után jöttek létre az egyé­ni műhelyek. Az elszigeteltség azonban végül is arra késztette a művészeket, hogy olyan találko­zókat szervezzenek, ahol egymás társaságában, a technikai tapasz­talatok és információk átadásával közösen dolgozhatnak. Ezek a ta­lálkozóhelyek, közös munkák, a szimpóziumok lettek a legfris­sebb szellemi irányzatok köz­pontjai. 1993-ban a Hal volt a szimpózium témája. 1994-ben a Kagyló, 1995-ben Üzenet az üvegben, 1996-ban az Under­­ground Glass, 1997-ben a Balance, 1998-ban a Kapcsola­tok, a jelenlegi szimpóziumon pedig a Globalizáció nyújt lehe­tőséget a szóban rejlő tartalom kifejezésére. A szimpózium során született művekből Szentendrén augusztus 15-én a Művészet Malomban ren­deznek zárókiállítást. Mapi Nemzet 11 ■R NAPLÓ A KODÁLY-FESZTIVÁL kö­vetkező hangversenyén, Kecs­keméten, augusztus 3-án, este nyolc órakor a Japán Rádió és Televízió Gyermekkara lép fel (Két templom köz­t). FINN ÉS MAGYAR iparmű­vészek kiállítása nyílik meg au­gusztus ötödikén, délután öt órakor a Fiatal Iparművészek Stúdiójában, a finn nagykövet­ség támogatásával. (Budapest V., Kálmán Imre u. 16.) A NEMZETI filharmonikusok olasz estje augusztus 5-én, este kilenc órakor lesz a Vajdahu­­nyad várában (Budapest XIV., Városliget). Vezényel: Kovács János. NYÁRESTI KONCERTEK ’99 címmel a Matáv-székházban koncertsorozat indul augusztus 6-án Tony Lakatos, Szakcsi La­katos Béla, Paulo Cardoso (Brazília) és Douglas Sides (USA) fellépésével. ­ A RÁDIÓ MELLETT Petőfi, Wagner meg a kaptafa Az elmúlt héten minden bizonnyal megnőtt a Bartók rádió hallgatottsága. Két olyan műsorfo­lyam is szerepelt ugyanis az adó műsorán, amely a készülékhez vonzotta a muzsika és az irodalom kedvelőit. Petőfi Sándor és Richard Wagner élet­műve volt a Bartók programjának két pillére. „Történelmi cselekedetnek” is tekinthető a köz­­szolgálati rádió rendkívüli vállalkozása, hogy a hét végén napi tizenhat órán át a költő halálának 150. évfordulója alkalmából elhangzott a Bartó­kon (s ezáltal egyben szalagra is rögzíttetett) Petőfi Sándor összes verse neves, népszerű színészeink tolmácsolásában. A több mint kilencszáz költemény felvétele és a megrázó erejű, óriási élményt nyújtó kétnapos műsor Csizmadia Tibor rendező, valamint Kato­na Imre József és Szebényi Cecília szerkesztő munkáját dicséri, akik csak kis részben támasz­kodtak a rádió archívumára, a versek zömét olyan színészeinkre osztották, akik ritkábban szavalnak. Bár a „szereposztásnál” akadtak tévedéseik - elő­fordult a két nap alatt félremondott, túljátszott vagy­­kiabált vers, rosszul hangsúlyozott mondat összeségében, méltó megemlékezésként az év­fordulóra, csodálatos műsor született, s a mintegy nyolcvan színésztől hiteles képet kaphattunk a Petőfi-életműről, s azon keresztül magáról a köl­tőről, miközben a magyar nyelv egyedülálló szépségeiben is gyönyörködhettünk. A kérdés persze az, hogy a rádiós Petőfi-hétvége sikere tanulságul szolgál-e a műsorkészítőknek, hogy máskor is érdemes ilyen akciókat kezdemé­nyezni. A zenekedvelők az elmúlt héten délutánonként és esténként a miként sikerültek a produkciók (öröm, hogy Sólyom-Nagy Sándor most is ott volt az énekesek között), amiről én szólni kívánok, az azoknak a rádiósoknak a kifogástalan „teljesítménye”, akik­nek az a hálátlan szerep jutott, hogy idehaza, a stúdióban a „körítést” nyújtsák az előadásokhoz. A konferálok, Boros Attila, Meixner Mihály vagy éppen Kertész Iván segítségével mindent megtud­hattunk az operákról, születésük történetéről, hát­teréről, fogadtatásukról, cselekményükről, megis­merhettük a bayreuth-i játékok históriáját, jele­nét, sőt a családi vitát is, amely a jövőjét netán befolyásolni fogja. Műsorvezetőinknek a korábbi tapasztalataik alapján még a híres Festspielhaus hangulatát is sikerült olyannyira lefesteniük, hogy csukott szemmel a Wagner-szentélybe kép­zelhettük magunkat. A suszter maradjon a kaptafánál. Különösen meg kellene szívlelniük ezt a mondást a média szerep­lőinek, hiszen a riporterek és újságírók gyakran hajlamosak elhinni magukról, hogy mindenhez jól értenek. Hibát követett el Rékai Gábor, ami­kor legutóbb Bayreuth-i ünnepi játékok bemutató előadásait, Wagner operáit élvezhették a Bartók rádió élő közvetítésében, az összes pre­miert, ami nem akármilyen „kegy”, ha arra gon­dolunk, hogy az idén az augusztus 28-ig tartó fesztivál harminc előadásának ötvennégyezer he­lyéért ötszázhatvanezer jegyigénylő vetélke­dett... A zenekritikusok tiszte megítélni, hogy Mérleg című műsorának nem társadalompolitikai, polito­lógiai témát választott, hanem zeneit. A műsor előadó művész vendége a muzsika megértéséről, egy különleges, „csodatévő” pedagógiai mód­szerről beszélt, amelynek segítségével bárkit négy nap alatt bevezetnek a zeneelmélet tudomá­nyába. Ahogy négy nap erre biztosan kevés, a Mérleg félórája sem bizonyult elégnek ahhoz - főként a nyáresti kánikulában -, hogy a témáról értelmesen szóljon. Érdektelen, zavaros műsor kerekedett a beszélgetésből, amelynek utolsó tíz percében Nilsi Aurél zenetudós cáfolta mindazt, amit előtte a pedagógiai módszer hívője elmon­dott. Rékai Gábor pedig kínjában azt tette, amit ilyenkor egyedül lehet, a hallgatóra bízta az el­hangzottak megítélését. A zeneértők valószínűleg legyintettek a Mérlegre, és időben kikapcsolták rádiókészüléküket, a muzsika iránt nem érdeklő­dőknek pedig, ha végighallgatták a műsort, csak még jobban elment a kedvük az egésztől. Devich Márton POSTABANK ÉS TAKARÉKPÉNZTÁR RT. HIRDETMÉNY A Postabank és Takarékpénztár Rt. 1999. augusztus 19-i rendkívüli közgyűlése (helyszín: HOTEL HÉLIA, 1133 Budapest XIII., Kárpát u. 62-64.) elé az igazgatóság beterjeszti az 1998. évi összevont (konszolidált) éves beszámolót, amelynek lényeges adatait az 1997. évi CXLIV. törvény 228. § (3) bekezdése alapján közzéteszi. mérlegfőösszeg 409 030 266 ezer Ft adózás előtti eredmény -132 671 707 ezer Ft adózott eredmény -132 675 935 ezer Ft mérleg szerinti eredmény -132 676 310 ezer Ft saját tőke -107 059 356 ezer Ft A Felügyelő Bizottság az 1998. évi összevont (konszolidált) éves beszámolóra vonatkozó elő­terjesztést elfogadásra javasolja a közgyűlésnek. Budapest, 1999. augusztus 3. Postabank és Takarékpénztár Rt. Igazgatóság

Next