Magyar Nemzet, 1999. november (62. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-20 / 271. szám

4 Margyar Vizor Millennium A férfiúi életmód dísze és kincse A pipák három évszázados története a Nemzeti és a Balaton Múzeumban Régen minden valamirevaló férfiember há­zában díszhelyen állt a füstölésre szolgáló szerszám, a pipa. Módosabbaknál akár tucat­nyi, szegényebbeknél is legalább egy. A múlt században országosan elterjedt szokás lett a pipa használata és gyűjtése. Reformko­ri nagyjaink is egyre-másra kapták ajándék­ba: Deák, Kossuth, Petőfi pipáit ma is őrzik a múzeumok. Kossuth 1837-es perében ép­pen a névvel ellátott pipák váltak perdöntő bizonyítékká. A pipák magyarországi történetét mutat­ja be 2000-ben a keszthelyi Balaton Mú­zeum és a Nemzeti Múzeum közös kiállítá­sa, amelyen a legnagyobb figyelmet a pipá­kon található történeti ábrázolásoknak szán­ják. Sok történeti témát dolgoztak fel ugyan­is a múlt századi pipákon — és ezeken jól kö­vethető történelmi tudatunk alakulása. A kiállítás nem a dohányzást igekszik népsze­rűsíteni, hanem a pipaművességet mint a magyar kézművesség és művészi ipar eddig méltatlanul kevéssé ismert ágát, valamint a pipázás kultúrtörténetének hazai múltját mutatja be. - Anyagunkat az ország számos nagy gyűjteményéből - a saját ezerdarabos do­hányzástörténeti dokumentumunk mellett az Iparművészeti Múzeumból, a Kiscelli Mú­zeumból, a tápiószelei Blaskovich Múzeum­ból -, illetve magángyűjtőktől kölcsönözzük a kiállításhoz. (Osskó Imáktól, a Németor­szágban élő, magyar származású, világhírű pipatudóstól és gyűjtőtől százötven pipát kapunk. Ő kereste fel a múzeumot azzal az ötlettel, hogy rendezni kellene egy átfogó pipatörténeti kiállítást - mondja Ridovics Anna, a kiállítás egyik szervezője.­ Fontos szerepet játszik Bárczy István egykori fő­polgármester gyűjteménye is, aki kiváló íz­léssel válogatta össze pipakollekcióját, amely hiánytalanul k­erült Nemzeti Mú­zeumhoz.­­ A pipa magyarországi története a török időkig megy vissza. A XVI. századból szár­mazó, legkorábbi adatok azt mutatják, hogy a pipa első útja török közvetítéssel Erdélybe vezetett, ahol az akkori magyarok álmélkod­­va figyelték, mint eregetik ellenfeleik a füs­töt e kis szerszámból - avat be Haider Edit, a kiállítás másik rendezője a pipázás szoká­sának magyarországi meghonosodásába. - Két jelentős cseréppipa-készítő központról is tudunk a XVII-XVIII. századból - ekkor vált népszerűvé igazán a füstölés eme módja -, mind a debreceni, mind a selmeci műhely nevezetes pipákat készített. A legújabb kuta­tások kiderítették, hogy Körmenden is volt pipakészítő központ. A XIX. században a tajték került előtérbe, ebből finoman megfa­ragott, gazdagon díszített, valódi iparművé­szeti termékeket gyártottak a mesterek. Munkájuk megannyi gyönyörű példája a ha­zai nemzeti kisplasztikának - meséli a Nem­zeti Múzeum két munkatársa. A mondák szerint tajtékból elsőként Magyarországon faragtak pipát. Történt ugyanis, hogy egy Kovács nevezetű ezermester megbízatást ka­pott az 1700-as évek elején török követség­ben járt Andrássy gróftól, faragja meg az ál­tala hazahozott tajtéktömböt. Nem tudni, va­lóban létezett-e Kovács mester, annyi azon­ban bizonyos, hogy a tajtékpipametszés leg­nevezetesebb központja Pest-Buda volt, egé­szen a XX. század első harmadáig. A hazai pipametsző mesterek fából és tajtékból ké­szült pipafaragványaikon gakran ábrázoltak kiemelkedő történelmi személyeket, esemé­nyeket, a népéletből vett jeleneteket a korszak ízlésének megfelelően. A nemzeti romantika művészetében megfogalmazódó témák (Árpád pajzsra emelése, István koro­názása, Mátyás diadala) megjelentek a met­szett pipákon is. A híres díszpipák közül az egyiken az Adler-műhelyben készült század­végi, millenniumi pipán Ferenc József és Er­zsébet mellett Magyarország címere, István király alakja, valamint a honfoglalás vezérei összegzik az ezeréves múltat. A faragványok grafikai előképe gyakran fellelhető, ezeket a pipákkal együtt kívánják bemutatni a rende­zők. A nevezetesebb porcelángyárak (Meis­­sen, Bécs) festett porcelánpipákat gyártot­tak. A német feliratok, életképek mellett fel­bukkannak rajtuk jellegzetesen magyar ob­sitosfigurák is. Persze, szinte minden anyag­ból készülhetett pipa: üvegből, gyökérből, csuhéból csakúgy, mint kagylóból, tökhéjból vagy lakkozott papírból. Népi és iparművé­szeti darabok egyaránt helyet kapnak majd a kiállításon. Nem csupán a pipákat, hanem a dohányzás más formáihoz szükséges kellé­keket, tubákosszelencét, szivarosdobozt, sőt magát a pipatóriumot, azaz a pipagyűjte­mény tárolására és mutogatására alkalmas bútordarabot is megismerheti a közönség. Külön helyet kapnak a jelentős történeti sze­mélyek pipatóriumai, s a legjelentősebb gyűjtőket is bemutatják. A millenniumi támogatással készülő vándorkiállítás jövő év áprilisában Keszthe­lyen nyílik meg, szeptembertől Debrecen­ben, a következő év márciusától pedig a Nemzeti Múzeumban lesz látható. Minden bizonnyal a kiállítással egy időben megje­lenhet a több mint félezer tárgyat bemutató, színes és fekete-fehér képeket tartalmazó katalógus is. Szent István koronázása (XIX. század második fele) Dugovits Titusz (XIX. század vége) 1999. november 20., szombat Dunai utazás Ezredfordulónk a stuttgarti Südwestrundfiunknál |SWR Holdings Ha hazai készülő­­emle­­eléseink el is terelik­­­­ róla olykor a fi­gyelmet, a nagy­­­­világ küldöttei eszünkbe idézik, hogy a föld minden régiója lázas terveket sző az ezredfordulóra, s hogy ezek között nem is egy kiemelt helyen kíván foglalkozni a ma­gyarok millenniumával. A stutt­garti székhelyű Südwestrund­­funk például - Németország má­sodik legnagyobb rádió- és tele­vízióadója - négy rádióállomásá­val és két televíziós programjá­val 2000 júliusában tíz napon át, nyolcadika és tizenhetedike kö­zött a Duna menti népek ezer esztendejéről és ezredfordulójá­ról sugároz műsorokat. Az elő­készítési munkálatok kedvéért Siegfried Dannwolf főszerkesztő vezetésével hazánkba látogató szakemberek elmondták, Dunai utazás című összeállításukban azokat a hídjait kívánják bemu­tatni a folyónak - konkrét és szimbolikus értelemben egyaránt -, amelyek összekötik a Duna menti népeket. 2000 májusában magyar fesztivált rendeznek Stuttgartban, neves magyar írók részvételével, hazai táncművé­szetünk, zenei életünk bemutatá­sával. A júliusi millenáris rádió- és televízióadásokban pedig múltunk és jelenünk, kultúránk és politikai életünk egyaránt ve­zető szerepet kap. Az utolsó órában Vajdasági néprajzi atlasz - CD-ROM-on Több évtizede jelennek meg Ke­let-Európában olyan áttekintő és regionális nyelvi, valamint nép­rajzi atlaszok, melyek összesítő adatokat nyújtanak egy-egy terü­let tárgyi, szellemi és nyelvi kul­túrájáról. Gyakran „az utolsó órá­ban” tárják fel a lassan elhaló szokásokat, nyelvi fordulatokat vagy a használatból kikopó tár­gyakat, és mentik meg őket a tel­jes elfeledéstől. A magyar nyelv­járások atlasza, a lengyel, a jugo­szláv, a magyar, valamint a ma­gyarországi szlovákok népi kultú­ráját áttekintő néprajzi atlaszhoz hasonlóan, ezek eredményeit fel­használva készül a legújabb re­gionális atlasz, a Vajdaságé. - A háború alatt is folytattuk a mun­kát, hihetetlen körülmények kö­zött dolgoztunk, de jól tudtuk, ez valóban az utolsó pillanat, amikor még a hagyományos kultúra nyo­mait fel lehet tárni - mondja a fia- s­tál néprajzkutató, Papp Árpád, aki munkatársaival rendkívül fá­radságos munkával folytatja a gyűjtést. - A Vajdaság nemzeti­ségei­­- amennyiben településtör­téneti állapotukat térképre vetít­jük - tömbben, szigetben és szór­ványban élnek. Célunk a külön­böző etnikumok egymás mellett élését és tárgyi, szellemi kultúrá­jának közös vagy éppen eltérő vonásait vizsgálni. Kutatásunk egyesíti a kartográfiai munkála­tok erényeit, ugyanakkor a számí­tógépes alkalmazás könnyebbé teszi­­ az egyébként nehézkesen kezelhető néprajzi atlaszok átte­kintését - mondja terveikről a szabadkai Kiss Lajos Néprajzi Társaság munkatársa. Főbb téma­köreik: földművelés, állattartás, település, építkezés, lakás, táplál­kozás, lokális kapcsolatok, identi­tás, néphit, jeles napok szokásai, emberélet fordulói, népi vallásos­ság, népköltészet, néptánc és vi­selet, gyógyítás, kismesterségek. Amennyire technikai lehetősé­geik engedik, a terepen készített fotókkal gazdagítják az atlasz anyagát, sőt még a XVII. század végi, XIX. századi katonai térké­peket is számítógépre viszik. Az atlasz megjelentetését - a millen­niumi pályázaton elnyert 2,6 mil­lió forintból - a jövő év őszére tervezik. A Vay család ősi fészkén Rákóczi Ferenc születésnapjára készülődnek Magyarország északkeleti ré­szén, 40 kilométerre Nyíregyhá­zától áll a Vayak ősi családi fészke. E család két alkalommal tüntette ki magát az elmúlt év­századok folyamán. A családi legendárium szerint Vay Tiha­mér mentette meg Zsigmond magyar királyt az 1396-os niká­­polyi csatában, ennek emlékét őrzi az a múlt század végi, a honfoglalás ezredik évfordulóját köszöntő freskó, mely ma is a kastély legfőbb ékessége. Má­sodszorra a Rákóczi-szabadság­­harc alatt tettek nagy szolgálatot a hazának a Vayak, mert kezdet­től fogva támogatták a fejedel­met. A Rákócziak iránti elköte­lezettséget a kastély kiállításai és programjai ma is tükrözik. A Vay család vajai kastélya Szabolcs megye egyik legértéke­sebb műemléke. Nincsenek hite­les adatok arról, mióta lakják Vaja községet e család tagjai, és arról sem tudni, mikor épült pon­tosan a kastély. A családi hagyo­mány szerint 1418-ban építtette Vay Ábrahám. Helyén a közép­korban erődítmény állt. Virágko­ra a Rákóczi-szabadságharc ide­jére tehető. A fejedelem kétszer is megfordult a kastélyban, és fontos tárgyalásokat folytatott e falak között. A XVIII. század végén az épület több évtizeden át üresen állt, romos állapotba ke­rült, majd a XIX. század köze­pén kora romantikus stílusban felújíttatták. Ebben az állapotá­ban maradt egészen az 1961-es helyreállításig. 1945 után a kas­télyt államosították, a község itt helyezte el óvodáját, napközijét, orvosi rendelőjét, iskoláját, bor­bélyműhelyét. 1961-ben végre megkezdődött a teljes körű fel­újítás, sőt rangjának megfelelő feladatkört is találtak az épület­nek. Itt talált otthonra a Kuruc Vay Ádám Múzeum, amelynek alapítója Molnár Mátyás. - A múzeum állandó kiállí­tása bemutatja a Rákóczi- és a kuruc korszak, a szabadságharc eseményeit és a Vay család törté­netét. A díszterem 1896-os mennyezetfreskója - középpont­ban Zsigmond királlyal - a kas­tély ékessége, de különleges vilá­got jelenítenek meg az ott látható bútorok is - meséli Molnár Sán­dor igazgató, aki múzeumalapító édesapjához, Molnár Mátyáshoz hasonló eltökéltséggel és hozzá­értéssel vezeti a múzeumot. A kastély fekvése és környe­zete szinte kínálta a lehetőséget, hogy egyik részében alkotó­vendégházat hozzanak létre. 1965-től folyamatosan működött a szellemi alkotóműhely a kas­tély déli tornyában. Harminc­éves múlttal, 1994-ben, a kis­kastély felújítása után létrehoz­hatták nemzetközi képzőművé­szeti alkotótáborukat is. Az első vajai művésztelepet Gaál And­rás, Csíkszeredái festőművész segítségével 12 hazai és határo­kon túli magyar résztvevővel szervezték meg, azóta minden évben újra megtöltik a határo­kon túlról érkező művészek az alkotótábor termeit. Az elmúlt három és fél évti­zed - minden igyekezet ellenére - megviselte az épületeket, és 1996-ban ismét teljes rekonst­rukcióra szorult a kastély. Most a kapuépületet renoválják, ezen a területen állandó kortárs képző­művészeti kiállítást szeretnének berendezni. A millenniumi pá­lyázati pénzekből négyféle prog­ramot kívánnak megvalósítani: ötmillió forintot kaptak a Lohr Ferenc-féle mennyezeti freskó restaurálására, tízet a kastély északi tornyának teljes rekonst­rukciójára, félmillió forintot A magyar történelem eseményei a Vay Ádám Múzeum metszet­gyűjteményének tükrében című munkatervhez, négyszázezret zenei programjaik megvaló­sításához. Rákóczi Ferenc szüle­tésének megünneplésére, vala­mint a Vay család II. világtalál­kozójára­­ nagyszabású prog­ramsorozattal készülnek. 2001- ben pedig megnyitják új, állandó kiállításukat. A magyar közigaz­gatás története lesz a címe, ter­mészetszerűleg a kuruc kor ki­emelt helyen szerepel benne. Készült­­ a Nemzeti Kulturális ^__|___" Örökség rfl Minisztériumának­­;SS!*!^ i " támogatásával A mellékletet készítette: Lőcsei Gabriella (szerkesztő), Honthy Kinga, N. Tóth Ida és Szénási Zsófia A hagyomány szerint 1418-ban épült Szabolcs megye egyik leg­értékesebb műemléke A freskó középpontjában Zsigmond király áll

Next