Magyar Nemzet, 2000. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-19 / 15. szám
10 Magyar Nemzet Vihar a Kodály-iskola körül Úgy is tönkre lehet tenni, ha látszólag megmarad, sőt bővül Mint arról lapunkban már többször hírt adtunk, Budapesten, a II. kerületben az önkormányzat a pénzhiányra, valamint a tanulólétszám negyvenszázalékos csökkenésére hivatkozva több iskola összevonását, illetve bezárását tervezi, amely az érintett szülők, diákok és pedagógusok körében komoly tiltakozást váltott ki. A terv valóban több intézményt érint, mi azonban most csak az egyikükről szólunk - nem véletlenül. Ugyanis a Marczibányi téren működő, nagy hagyományú Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola különleges értéket képvisel, ahogy tanárai, a zenei élet jeles képviselői fogalmaznak, nem egy iskola a sok közül, hanem nemzeti örökség, magyar kulturális kincs, a Kodály-módszer egyik legfontosabb fellegvára. Az iskola 45 évvel ezelőtt Kodály Zoltán személyes elképzelései alapján, a nemzetközi hírű zenepedagógus, Bors Irma irányításával jött létre. A zeneszerző annyira szívügyének tekintette az iskolát, hogy idős kora ellenére többször személyesen is meglátogatta. De meglátogatta Menuhin, Sosztakovics, Casals és Britten is. A Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskola (akkor még így nevezték) 1968-ban önálló épülethez jutott, 1975-ben pedig felvette Kodály Zoltán nevét, 1997- ben gimnáziummal is bővült. A Kodály-iskola jelenleg közösen birtokol egy U alakú épületet a Marczibányi téren egy másik önálló intézménnyel, a Marczibányi István Általános Iskolával. A két iskola tantestülete évek óta nincs különösebben jó viszonyban egymással érthető módon. Mindegyik intézmény tart a másiktól, az összevonás, az esetleges megszűnés réme évek óta fenyeget, és az állandó bizonytalanság persze nem tesz jót az iskolák hírnevének... Az önkormányzat tavaly áprilisban ad hoc bizottságot hozott létre a kerület új oktatási koncepciójának kidolgozására. A bizottság azt javasolta legutóbbi tervezetében a II. kerület képviselőtestületének, hogy vonja össze a Kodály-iskolát és a Marczibányi István iskolát úgy, hogy az új iskola neve Kodály Zoltán maradjon, továbbá épületükbe - megfelelő átalakítások után - költöztesse be a jelenleg a Margit körúton működő Járdányi Pál Zeneiskolát (megtartva önállóságát), valamint a Pedagógiai Szakszolgálatot. (A tiltakozások következtében az önkormányzat februárban állítólag módosítani fogja oktatási koncepcióját, de hogy miként, s hogy a módosítás érinti-e a Kodályiskolára vonatkozó terveket, nem tudni.) A Kodály-iskolát látszólag nem fenyegeti veszély, ráadásul helyszűkében van, jó lenne, ha koncertteremhez meg próbatermekhez jutna, s most végre bővülne a területe, az új iskola pedig megtartaná Kodály nevét. Miért tiltakoznak hát a szülők, a zenei élet képviselői? Miért szerveztek koncertet az iskola megmentéséért? Azért, mert mindenki tudja, hogy a különleges pedagógiai elvek, módszer, hagyomány szerint működő zeneiskolát az is végzetes helyzetbe sodorhatja, ha bővül, megmarad ugyan, de profilváltoztatásra kényszerül. Ha hivatalosan „egyszerű”, „sima” körzeti iskola lesz, körzeti felvételi kötelezettséggel, jóval nagyobb létszámú osztályokkal. Félő tehát, hogy az összevonás a zenei képzés színvonalának csökkenését, majd elsorvadását fogja jelenteni, a hosszú évek alatt kicsiszolt pedagógiai értékek eltűnését. A Kodály-iskolának tehát sokak szerint csak az tenne jót, ha békén hagynák, úgy, ahogy van. A Marczibányi István iskola tantestülete természetesen radikálisan fogalmaz. Kerek perec elutasítják a terveket, hiszen őket valóban a „beolvadás” veszélye fenyegeti. Még azt is megkérdőjelezik, hogy a tervezett új iskola Kodály Zoltán nevét viselje. Az ő szemszögükből mindez érthető, ők is állásaikat, iskolájukat, a Marczibányi István nevéhez köthető pedagógiai programot féltik. Az iskola diákjainak szülei úgy vélik, a két intézmény összevonása nem takarékoskodás, hanem értékrombolás. A Marczibányi István iskola tantestülete többek között azt javasolja az önkormányzatnak, hogy a Kodály-iskolában működő gimnázium (évfolyamonként egy-egy osztály) kerüljön át a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba, így megoldódna a Kodály-iskola helyhiánya, a zenei tanulmányaikat pedig továbbra is a Kodályban folytathatnák a tanulók. A Kodály-iskola tantestülete szerint sakk-matt helyzet alakult ki az iskola körül. Félnek minden megoldástól, annál is inkább, mert az ördög a részletekben rejlik. Ugyanakkor elegük van az öt éve tartó huzavonából, ezért nem utasítják el egy az egyben az önkormányzat tervét, de nem is fogadják el, feltételeket állítanak annak érdekében, hogy Kodály Zoltán pedagógiai örökségét maradéktalanul továbbvihessék. Azaz „úgy mondtak igent, hogy közben nemet mondtak”. Természetesen Kodály nevéhez is ragaszkodnak, bármi történjék. Az iskola további zavartalan működése persze akkor lenne a legnagyobb biztonságban, ha az intézmény továbbra is megtarthatná a kerületben speciális státusát, önállóságát, függetlenségét. A Kodály-iskola nyugodt jövőjéért harcba indulók a helyzetre nem csak a II. kerülettől várnak megoldást, hanem az oktatási, netán a kulturális tárcától. A fővárosban az utóbbi években több rangos művészeti-zenepedagógiai műhely is egyre nehezebb helyzetbe került. Kiemelten kellene kezelni, más, a többi iskolától eltérő, nem önkormányzati rendelkezések alapján működtetni. A kérdés csupán az, van-e, aki felfigyel rájuk, aki meghallja a kiáltásukat. Devich Márton Kodály Zoltán feladatot ad a diákoknak a Lorántffy Zsuzsanna zeneiskolában, amely ma az ő nevét viseli A Marczibányi téri U alakú épület, amelyet közösen használ a Kodály-iskola és a Marczibányi István Általános Iskola simon erika felvétele Fortissimo egy világhírű intézményért Jajkiáltásnak szánom e sorokat. Kiáltásnak, mert nagy baj van, ha igaz, hogy a nagy hírű iskolát a Marczibányi téren öszszevonni-bevonni-elvenni-szétmosni-megszüntetni készülnek. S azért kell fortissimo kiáltanunk, hogy átérjen a hangunk Pestre, az V. kerületbe, az Oktatási Minisztériumba is! Ugyanolyan jóvátehetetlen hibát követnénk el, ha ezt a közel fél évszázados múltra visszatekintő, csodálatos zenei intézményt megszüntetnénk, mint amekkora hiba volt a Nemzeti Színház lebontása a Blaha Lujza téren. Az európai ember felháborodása szól belőlem és sokunkból. A megrökönyödés és a döbbenet hangja afelett, hogy ilyen gondolat egyáltalán felmerülhet. Tizenkét évig voltam szeretett iskolánk tanára (1964-76- ig), de kapcsolatom ma is szoros vele. Ez a zenei intézmény nem egy a sok közül, hanem sokkal több: nemzeti örökségünk egyik bástyája. A XX. század legzseniálisabb iskolatípusának, az ének-zenei általános iskolának világhírű mintája, amely Kodály Zoltán elképzelései alapján elsőként jött létre Budapesten, amely hosszú évtizedek óta zarándokhely, ahová a művelt külföldiek és belföldiek ezrei látogattak el, hogy élőben tanulmányozhassák a Kodály-módszer szenzációs megvalósítását (Britten, Menuhin, Casals, Sosztakovics). Ez az intézmény magyar csoda, amelyet büszkén őrzünk, amelyet ápolnunk kell, újra és újra ki kell fényesítenünk, mint egy becses réztárgyat, hadd pompázzon! Az iskola alapkoncepciójából nem szabad elvennünk egyetlen gondolatot-centimétert sem. Csak hozzáadhatunk! Cserben nem hagyhatjuk! Európai ember nem tesz ilyet. Sokan büszkék vagyunk erre az iskolára. Nem engedjük a kodályi szellemiséget és hagyatékot elsorvasztani. Magyarország még mindig zenei nagyhatalom. És éppen azért az, mert a zene oktatása világszínvonalon működik. Ne engedjük, hogy a zene, az ének lekerüljön a legfontosabb tantárgyak előkelő helyéről, hogy a „Lorántffy”, a „Marczi", a „Kodály” föllazuljon, fölhíguljon, megszűnjön. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne történjen meg, hogy minden ugyanúgy folytatódjon, ahogy Kodály megálmodta, és hogy még hosszú évszázadokig Palestrina-kórusok, madrigálok és a Megrakják a tüzet... hangjai csendüljenek fel az ide járó gyerekek ajkán. Bartalus Ilona zenepedagógus (Részlet a 2000. január 9-én a Marczibányi Téri Művelődési Központban megrendezett Koncert a Kodályért című ünnepségen elhangzott kiáltványból.) Ezüstszárnyú lepkék Istvánffy-díj Bánkövi Gyula zeneszerzőnek A fiatal zeneszerzők elismerésére alapított Istvánffy Benedek-díjat elsőként Bánkövi Gyula veheti át ma este Ezüstszárnyú lepkék című darabjáért. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének pályázatára negyvenévesnél fiatalabb zeneszerzők jelentkezhetnek olyan művel, amelynek az ősbemutatóját az előző évben tartották. Bánkövi Gyula 1966-ban született, nyolc éve végzett a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán. Jelenleg a Bartók rádió zenei szerkesztő-rendezője, negyedik gyermekét váró családapa. Az Ezüstszárnyú lepkék a szerző fiatalon elhunyt unokatestvérének verse nyomán íródott. A kompozíció hangszerelésében a fuvola, a gordonka és az elektroakusztikus eszközök egyaránt helyet kaptak. Bánkövi Gyula úgy véli, minden zenemű sugározza keletkezési korának uralkodó létérzését, tükröt tart az emberek elé. Semmi jó nem származhat azonban abból, ha a szerzőt túlságosan magával ragadja a kor divatja, meg kell állnia, magában csöndet kell teremtenie - az Ezüstszárnyú lepkék is a húsvét előtti napok csöndjében keletkezett. A jó zenemű nemcsak szórakoztat, de akár gyógyító ereje is lehet. A fiatal komponista szerint a remekművek nem Bánkövi Gyula ma elsőként veheti át a fiatal komponisták számára alapított Istvánffy-díjat HAVRAN ZOLTÁN FELVÉTELE csupán a szerző önerejéből születnek, és valóban csak évszázadok távlatából ítélhetők meg. Az sem mérce, hogy ki mennyit komponál. Egyik nagy kedvence, a francia Maurice Durufle húsznál alig írt több opust, úgy érezte, ennyit tud megtölteni tartalommal. Bánkövi Gyula pályáján irányadónak tartja Lantos István zongora-, illetve orgonaművész szellemi és zenei útmutatását. Tanárai közül Bozay Attila hatott rá legjobban, nem csupán mesterségbeli tudását, de világszemléletét is formálta. (l. d.) Kultúra TANULJ VELÜNK OLASZUL! Tanulj olaszul az olasz nyelv és kultúra igazi fellegvárában, az Olasz Kultúrintézetben! A nyelvtanfolyamokon kívül gazdag kulturális program: előadások, tanácskozások, filmvetítések olasz nyelven, koncertek, konyhaművészeti tanfolyamok, olasz művészek kiállításai, könyvtár és könyvesbolt. Beiratkozás 2000. január 24-től, munkanapokon 16 és 18 óra között az Olasz Kultúrintézetben (VIII., Bródy S. u. 8. Tel.: 318-8144). A tanfolyamok február első hetében kezdődnek. A beiratkozás Intézetünk valamennyi rendezvényére ingyenes belépésre jogosít. 2000. január 19., szerda „KÖSZÖNJÜK, HA MINKET TÁMOGAT" címmel 5 héten át a Magyar Nemzetben olyan összeállítást jelentetünk meg, melyben azoknak a szervezeteknek a felhívása jelenne meg, akik jogosultak a személyi jövedelemadó 1% -ának felhasználására. A közvélemény figyelmét szeretnénk ráirányítani ezen szervezetekre. HIRDETÉSI ÁRAK: 2/50 (92x50 mm) 23 000 Ft+áfa/alkalom 2/25 (92x25 mm) 13 000 Ft+áfa/alkalom AMENNYIBEN 5 HÉTEN ÁT ________ÉLNI KÍVÁN E LEHETŐSÉGGEL:_______ 2/50 (92x50 mm) 18 000 Ft+áfa/alkalom 2/25 (92x25 mm) 10 000 Ft+áfa/alkalom MEGJELENÉSEK:_____________ 2000. január 21. 2000. január 28. 2000. február 4. 2000. február 11. 2000. február 18. További felvilágosítással kapcsolatban forduljon üzletkötőinkhez a 465-8500-as és a 359-0500-as telefonszámokon. Fax: 329-1461, 329-1240