Magyar Nemzet, 2000. március (63. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-10 / 59. szám
Gyes, gyed, adókedvezmény... Támogatástörténet A XX. század folyamán a honi politikai vezetőség nemcsak az 1995-ös Bokros-csomag bevezetésekor mutatott közönyt a népességfogyás iránt. Mind a harmincas, mind a hatvanas években a népi írók, illetve a laikus közvélemény tematizálta nyilvánosan a gondokat. A jelzett okok közt a kívülről erőltetett modernizációt, a közösségi értékeket negligáló szélsőséges individualizmust, az anyaszerepet leértékelő női egyenjogúság hangoztatását nevezték meg. A társadalmi nyomás hatására 1967-ben a pártállam bevezette a gyermekgondozási segélyt - ez jelentette az aktív népesedéspolitika kezdetét. A gyermekvállalás támogatásának gazdasági motívumai és hatásai című friss akadémiai tanulmányból kiderül: ez a program három év alatt kifulladt. A demográfusszakma nyomására a politikai vezetőség hosszas előkészítés után - az 1973-as népesedéspolitikai határozat nyomán - növelték a családi pótlék, a gyes és az anyasági segély összegét. Az eredmények ezután is csak átmenetiek voltak: 1981-ben csökkenni kezdett az ország lakossága, így 1984-ben újabb népesedési koncepciót hagyott jóvá az országos vezetőség. A gyermekgondozási díjat 1985 januárjától vezették be, ezt a gyermek egyéves koráig fizették abban az esetben, ha az anya előzőleg dolgozott. A csekély eredmény láttán 1988 után a családi pótlékot többször jelentősen emelték, 1990-ben pedig alanyi jogon járóvá minősítették. Ekkor a magyar családtámogatási rendszer európai viszonylatban az élen állt. Az 1994-ben hatalomra jutott Horn-Kuncze kormány a családtámogatást „nem népesedéspolitikai eszközként, hanem költségvetési kiadásként kezelte” - írja a tanulmány. Az 1995-ben bevezetett Bokros-intézkedések nyomán a termékenység 1991 óta „lassuló csökkenése 1996-ban új lendületet vett”. A polgári kormány hivatalba lépése után a családtámogatási rendszer ’95- ben leépített elemei visszaállításra kerültek 1999-től. A családi pótlék a gyermek hatéves kora után iskoláztatási támogatásként jár, a gyest előzetes munkaviszonyhoz kötik, az élősködés lehetőségének mérséklésére az adókedvezmények bővültek, és ismét jár a gyed 2000. január 1-jétől. 2000. március 10., péntek Fiatalkorban kevesebbszer szülnek a nők Ártott a családellenesség Hazánk népessége a jelenlegi - trianoni - országterületen is évszázadokon át növekedett. Az Akadémia népesedéspolitikai ad hoc munkabizottságában a közelmúltban elkészült részjelentés szerint a II. József elrendelte népszámlálás óta négyszeresére emelkedett a lélekszám. Trianon a reprodukciót is kedvezőtlenül érintette: azok a nők, akik 1920-ban szülőképes korúak voltak, „már nem vállalkoztak önmaguk utánpótlására, és ez azóta is egyfolytában jellemzi a hazai viszonyokat”. Hazánkban a második világháború után sem következett be az a baby-boom, amely Nyugat-Európában helyrebillentette a reprodukciót. Az 1956-os szabadságharc leverése is a zsugorodást fokozta: az 1960-as évekre a világon egyedülállóan alacsony - egy nőre jutó - gyerekszámátlag, 1,8 alakult ki. Kimutatható a kivándorlás okozta veszteség is. Noha a pártállam vezetői aggódtak e folyamat miatt, és a hatvanas évek végén világszerte elismert családtámogatási rendszert vezettek be, ennek hatása csak átmenetinek bizonyult. (Ezt a támogatási rendszert rombolta le a Horn- Kuncze-kormány.) Csaknem háborús veszteséget szenvedett el a magyar társadalom a rendszerváltozással. Csökkent a gyerekszám, fokozódott a halandóság, folytatódott az elöregedés. Az erkölcsi rombolás miatt kevesebb lett a házasságkötés, nőtt a válások száma. „Az 1995-ös családpolitikai kurzus hatására ütemessé vált a születésszámok csökkenése, az éves születésszám 110 ezer alá került 1996-ban, százezer alá esett 1998-ban” - jelzik az adatok a baloldali kormány családellenes politikájának hatását. Az átlagos gyermekszám a lélektaninak mondot 1,5-ös átlag alá került családonként. A mai adatok szerint száz nő csak 130 gyereket szül életében. A mélypont ebben az évben várható az 1,28-as szinten. A családi mintaváltás is visszafogja a termékenységet. A korábbi 20-24 év helyett 25-29 éves korra tolódik a házasságkötés, így hiányoznak a korábban fiatalkorban szült gyermekek. Sajnos, a halálozási mutatók is romlottak a rendszerváltozás következtében. A mélypont 1994-ben volt. Az átmeneti javulás után 1998-ban ismét csökkent az átlagos várható élettartam. A férfiak esetében ez ma hatvanhat év körüli, a nőknél hetvenöt esztendő. •• Német kísérletek Elöregedőben van a német társadalom is: a múlt évtized végén a tizenöt évesnél fiatalabbak aránya mindössze 14,6 százalék volt, miközben az OECD-országokban ugyanez az arány 19,3 százalékon állt. A második világháborúban kétmilliós emberveszteség érte az országot, s az egészséges arányok helyreállítását nehezítette, hogy a népesedéspolitikai intézkedések a háború előtti szélsőséges kormány és az NDK módszereit idézték, s ezt az NSZK-ban igyekeztek elkerülni. A népességcsökkenés miatt a gazdaság 1960 és az 1970-es évek eleje között vendégmunkásokra támaszkodott. Ez utóbbi tömeg 1978-ban több mint négymilliósra duzzadt, s a lakosság hét százalékát képezte. „A bevándorlók Németországban született gyermekei a német iskolarendszerben képződve már magasabb igénnyel léptek fel, mint szüleik, ezt pedig a német társadalom fenyegetőnek érezte” - olvasható a Népesedéspolitika az NSZK-ban a háborútól napjainkig című kéziratos tanulmányban. Németországban az adókedvezmény már a háború után megillette a családokat, ezt 1954-ben egészítették ki családi pótlék jellegű fix támogatással. A hetvenes években összesen 14 hét szülési szabadságra mehettek a nők, pénzt akkor kaptak, ha előzőleg munkaviszonyban álltak. Az 1980-as évek végén hatszáz márkás anyasági ellátást vezettek be, ezt hét hónapig lehetett igénybe venni. Az 1991 után születettekkel 24 hónapig maradhatott otthon az anya, s fix összegű juttatást kapott. Az állam a munkadók veszteségeit részben átvállalta. A szociális juttatásokra az NSZK a GDP bő negyedét fordítja. Népesedés Gyarapodásnak indulhat-e a magyar népesség? Hazánk lélekszáma ezekben a napokban lépi át a tízmilliót - sajnos a csökkenés felé haladva. Évente kisvárosaival zsugorodik a magyar népesség, s ez a mérték - arányait tekintve - egyedülálló a világban. A drámai folyamat okát számosan sejtik, általánosan elfogadott tudományos magyarázat azonban nincs. A fogyás által felerősödik az elöregedés folyamata. Még 1981-ben az átlagos kor hazánkban 36,3 év volt, tavaly ez a mutató már 38,5-re ugrott. A tudományos előrejelzések szerint - ha változás nem történik - 2050-ben hétmilliós lesz a hazai népesség, ezen belül 1,6 millió a művelődési integrációból kimaradó tömeg nagysága. A kormányzati politikusok most először néznek szembe a folyamat veszélyeivel, noha a népességfogyás már 1981 óta tart, s évtizedekkel korábban látni lehetett a baj bekövetkeztét. A megoldást - ha van egyáltalán - sokan abban látják, hogy széles körben tudatosítani kell a demográfiai katasztrófa fenyegetését, e témának mindennapivá kell lennie a médiumokban. A közbizalmat kell helyreállítani Cseh-Szombathy László vezetésével demográfiai ad hoc bizottság dolgozik A népességfogyás megállításának lehetőségeit elemzi a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai ad hoc bizottsága, amely a kormányfő kezdeményezésére jött létre. A több mint fél éve tartó munkát, amelyben több száz oldalas tanulmányok születtek, Cseh-Szombathy László akadémikus foglalta össze. A summázatot a miniszterelnökhöz juttatták el. A főbb tanulságokról a professzort kérdeztük. - A hazai népességfogyás előzményei évszázaddal korábbra nyúlnak vissza: a XIX. század végén kezdett mérséklődni a születésszám. Nagyjából ez jellemző Európa nyugati felére is. Ám adódtak jobb időszakok. Miért? - A második világháború után aktív családpolitikát indítottak el több országban, például Franciaországban. Ennek eredménye lett a népszaporulat föllendülése. Másrészt az is kedvezően hatott ilyen szempontból, hogy a gazdasági helyzet a háborús viszonyokhoz képest érzékelhetően javult, így az emberek kalkulációi a gyerekvállalás tekintetében jóval optimistábbak lettek. De a hullám emelkedése nem tartott túlságosan sokáig. Magyarországnak az a jellegzetessége, hogy itt egyáltalán nem mutatkozott ez a fellendülés. Illetve ami bekövetkezett, az erőszakos beavatkozás eredménye: ez az a bizonyos Ratkó-korszak. És 1960-tól megindul az a csökkenő folyamat, amely azóta kis megszakításokkal tart. - És elérkezünk 1981-be, amikortól a születések száma alatta marad az elhalálozások számának. Hogyan lehetséges, hogy nem sokkal korábban léptük át a tízmilliós lélekszámot, mégpedig növekedve, nem úgy, mint e napokban: fogyás közepette? - Ez elöregedést jelentett, tovább éltek az emberek. A hetvenes évek elején a halandóság mutatója kedvezőbb lett. Főképp a gyerekhalandóság csökkent. - Azt tudjuk-e, hogy a XIX. század vége felé miért esett vissza a születések száma? - A múlt század végén van az utolsó kolerajárvány. Tehát a családoknak nem szükséges a sok gyerek ahhoz, hogy legalább kettő vagy három maradjon. Mert előzőleg a születések száma magas, de a halálozások száma is nagy. Azonkívül ekkor kezdődik el a gazdasági modernizálódás, így a termelés nem igényel már olyan mértékű munkaerőt, mint a korábbi időkben. És lényeges fejlemény még, hogy elkezdődik a fogamzásgátlóknak, elsősorban a kondomnak az alkalmazása. - Elképzelhető-e okként az, amit egyes publicisztikákban emlegetnek: a nemzetnek elment a kedve a szaporodástól? - Ennek nincs tudományos megalapozottsága. Még akkor sem, ha bizonyos változásokat nem tud megmagyarázni a tudomány. Annak például, hogy a második világháború után miért emelkedett egyes nyugat-európai országokban a születésszám, amerikai és francia tudósok homlokegyenest ellenkező magyarázatát adják. - Olvasni olyan feltételezést, amely szerint a nyugdíj bevezetése alakította ki azt a gondolkodásmódot, hogy nem kellenek gyerekek, ha valaki megöregszik, majd eltartják őt nyugdíjasként mások gyermekei. - Ennek ellentmond az, hogy Magyarországon a XIX. század kilencvenes éveiben kezdett el csökkenni a népesség, ám az első nyugdíjat 1912-ben vezették be, egyébként a közalkalmazottak és a vasutasok körében. Tehát lényegesen később, és akkor is csak korlátozott mértékben vezetődött be a nyugellátás, mint a születések száma csökkenni kezdett. Gondoljon csak bele, a Horthy-korszakban vezették be a földmunkások nyugdíjazását, de ennek összege öt pengő volt. Bármennyire jó pénz volt is egy időben a pengő, ilyen kis summa nem volt elegendő ahhoz, hogy egy idős ember megéljen belőle. Azt a feltételezést tehát, hogy a nyugdíj az oka a népfogyásnak, a józan ész nem támasztja alá. Ugyanakkor a gondolat megjelent, hogy a gyerekre fordított kiadások megtérülnek az öregkori eltartással, már korábban. A XVIII. század végén Pálóczi Horváth Ádám már ír olyan verset, amelyben ez a gondolat, azaz a gyermeknek mint öregkorban kamatozó befektetésnek az ideája megfogalmazódik. A pártállam évtizedeiben mutatkozott jele annak, hogy a politikai vezetőséget zavarja a születések számának visszaesése. Nem véletlenül születtek az „OTP-gyermekek”, azaz azok, akiket szüleik a lakáshoz jutás kedvéért nemzettek. Ilyen, kifejezetten pénzügyi kezdeményezések enyhíthetik-e a bajt? A szociális kedvezményeknek a hatása kimutatható, ilyennel kísérleteznek nyugati, északi országokban is, több-kevesebb eredménnyel. A gyes, a gyed bevezetése nálunk is átmeneti sikert hozott. Azoknak a kedvezményeknek az ellenkezőjét jelentette az 1995-ben bevezetett Bokros-csomag. Ez utóbbinak a hatása is csak hosszabb idő után mutatható ki egzaktan. Mégis,annyi talán már megfogalmazható, hogy a társadalomnak az államba vetett bizalmát ingatta meg az akkori kormánydöntés. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fiatal családok elhiggyék: a jövőben nem vonhatják meg tőlük egyik napról a másikra azokat a kedvezményeket, amelyekre számítottak akkor, amikor a gyermekeket vállalták. - Mit érzékeltet a „gyermekvállalás” kifejezésnek a megjelenése? Ilyen szóösszetétel a középkorban aligha létezett. - Ez azt mutatja, hogy immár nincs a természetre bízva az, hogy mennyi gyerek születik egy családban. Ha ez a természet szerint érvényesülne, Európában átlagosan hét-nyolc gyermek születne egy-egy családban. Dél- Amerikában és Afrikában tíz-tizenkettő. A gyermekvállaló család immár maga tervezi meg, hány utódot óhajt felnevelni élete során. E döntés meghozatalakor jelentősek az anyagi szempontok. Illetve az is, hogy az anya esetében mi a másik lehetőség. Menynyit keresne, ha nem vállalna gyereket, s milyen állami segítségre számíthat akkor, ha szül. Mérlegeli azt is, milyen karrier áll előtte egyik és másik esetben. Ezért lényeges, hogy a képzett, dolgozni akaró anyák is megfelelő támogatást kapjanak a gyermekvállaláshoz, különbséget kell tenni köztük és azok között, akik szakmai pályafutást eleve nem terveznek, sorsukat eleve a családon belül képzelik el. Idehaza a demográfiai folyamatoknak van egy veszélyes belső aránytalanságuk: az a népességrész fogy, amely önmagát munkájából fenntartja, az a népességrész azonban, amely a polgártársak adójából való segélyezésre számít, növekszik. Ha ez a folyamat tovább tart, már a belátható jövőben bekövetkezhet az összeomlás. Ez rendkívül lényegbevágó körülmény. A nemzeti jövedelmet termelők - és most tág értelemben mondom a termelést - rétege kell ahhoz, hogy a különböző támogatásokat fenn lehessen tartani. Sajnos, idehaza jelentős azok tömege, akik egészségi okokból nem tudnak a „termelésben” részt venni. Számolnunk kell azzal az ötszázezresre becsült tömeggel, amely az alkohol vagy a drog hatása miatt nemcsak nem akar dolgozni, de immár csökkent munkaképességű. Nem kimondottan tudományos kérdés, de fölvetem: szembe kell néznünk azzal, hogy mondjuk háromszáz év múlva csak néhány tudós lesz képes elolvasni Balassi verseit? - A magyar kultúra az utóbbi 1100 évben felhalmozott annyi értéket, hogy az egész emberiség szempontjából feltétlenül fontos ezek megőrzése. Erre a magyar anyanyelvűek képesek, ezért lényeges, hogy az ő születésük, nevelésük kontinus legyen. Hangsúlyozom: nem faji, hanem kulturális követelményről beszélek. Történelmünkben sokszor megtörtént, hogy idegenek telepedtek be az országba, száz év múlva azonban leszármazottaik a legnagyobb sértésnek vették, ha nem tősgyökeres magyarnak tekintették őket. Emlékezzen csak az 1848-19-es szabadságharcra. Német, horvát, szerb, román ősök leszármazottai haltak meg a magyar gondolatért. Cseh-Szombathy László: A magyar kultúra értékei az emberiség számára feltétlenül fontosak Kavran Zoltán felvétele Migránsok befogadása A statisztikai hivatal ettől az évtől működteti vándorlásstatisztikai osztályát, így a korábbi időkről nem mindig állnak rendelkezésre pontos adatok. Mindamellett idehaza a népesség csökkenésében tényező a kivándorlás is. Ennek lökést ad, hogy az egyik tengerentúli ország úgynevezett „vízumlottóval” csábítja el az itthon államköltségen kiképzett, egészséges, vállalkozó szellemű fiatalokat. A XX. század adataira viszszatekintve látható, hogy 1921- től - tehát a trianoni döntést követő évtől - 1990-ig hazánk népessége „mérsékelten elvándorló”. Miként A vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999 és 2050 között című friss akadémiai tanulmányból kiderül: 1941 és 1950, valamint 1981 és 1990 között volt a legnagyobb az elvándorlás: az utóbbi időszakban is százezres a „vándorlási veszteség” nagyságrendje. A bevándorlás a kilencvenes években jelentős: 1990 és 1997 között a bevándorlók száma több mint 38 ezer, a „belépők” - különböző jogcímen vagy anélkül itt-tartózkodók - tömege megközelítőleg 140 ezer ember. A szakemberek szerint ahhoz, hogy 2050-ben is tízmillió legyen az ország lakossága, évente tízezres nagyságrendben kellene migránsokat befogadni. A dolgozat nem foglalkozik azzal, hogy ez mekkora költségvetési terhet jelentene, okozna-e társadalmi feszültségeket, megoldható lenne-e a bevándorlók asszimilációja. i11 Az oldalt írta: Molnár Pál 11