Magyar Nemzet, 2000. április (63. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-01 / 77. szám
4 Madar Nemzet Nemzetközi élet 2000. április 1., szombat A kormány a nemzetközi jogi normákkal összhangban rendezi a határon túli magyarok jogállását Státustörvény a kettős integráció érdekében • A Magyar Állandó Értekezlet múlt év novemberi ülésén vitát váltott ki az az indítvány, mely szerint a határon túli magyarok anyaországi helyzetét jogilag rendezni kell. A státustörvény néven emlegetett jogszabály az oktatás, a munkavállalás, az egészségügy, a kultúra és a szociális ellátás területén nyújtana kedvezményeket - nyilatkozta lapunknak Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára. Elmondta, hogy a jogosítványokkal a magukat magyarnak valló személyek élhetnének. A kedvezményezettek köre lényegileg az Illyés Gyula által is megfogalmazott elv alapján - „magyar az, aki annak vallja magát" - körvonalazható. Az igazgatási, működtetési követelmények szükségessé tehetik bizonyos szervezeti keretek kialakítását, alaki feltételeknek való megfelelést. - Mit fed tulajdonképpen a különleges jogállás megnevezés, és miért van szükség erre a törvényre? - A fejlett európai országokban sem ismeretlen jogintézmény lényegében azt jelenti, hogy a magyar állam ebben a törvényben speciális preferenciákat nyújt majd a nem magyar állampolgárok egy bizonyos körének, nevezetesen a határon túli magyaroknak. Ezek nem politikai, hanem bizonyos gazdasági jogokra irányulnának, például szolgáltatások, közszolgáltatások igénybevételére. Ami az indokokat illeti, persze pontosabb megfogalmazásra van szükség annál, hogy a határon túli magyarok ne érezzék magukat turistának az anyaországban. A törvény elsődleges célja, hogy szülőföldjükön segítse elő a környező országokban élő magyar kisebbségek nemzeti identitásának megőrzését, szellemi és anyagi gyarapodását. Ez a törekvés összhangban van az Alkotmányban rögzített felelősségviseléssel és kötelezettségvállalással, de hozzájárul Magyarország közvetlen külpolitikai környezete politikai és gazdasági stabilitásának megszilárdításához, s ily módon elősegíti hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz. Ugyanakkor előmozdítja a közép- és kelet-európai térség közeledését is az euro-atlanti szervezetekhez. A tervezett szabályozás elősegíti, hogy a magyar nemzeti kisebbségek betölthessék közvetítő funkciójukat az anyaország és a szomszédos államok között. Ezen túlmenően lehetőséget adna a Magyarország EU csatlakozásából származó átmeneti vagy tartós, a határon túli magyarok esetében anyagi konzekvenciákkal járó helyzet romlásának ellensúlyozására. Hangsúlyoznám, hogy olyan törvényi szabályozásról van szó, amely a hasonló helyzetekben szokásos nemzetközi jogi elvekre és szabályozásra épül. Segítik az önszerveződést - A Segítő Jobb, az Új Kézfogás Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és még számtalan szervezet mind-mind a határon túli magyarok megsegítését szolgálja. Ez nem elegendő? Ezek az alapítványok rendkívül hasznos munkát végeznek, és célszerű tevékenységi körüket bővíteni. De nem hiszem, hogy a határon túli magyarok Magyarországról történő segélyezése a szülőföldjükön való megmaradáshoz és gyarapodáshoz elegendő lenne. Úgy fogalmaznék, hogy a különleges jogállásról szóló törvény nem a segélyezés, hanem az együttműködés eszköze. Elsősorban arra szolgálna, hogy olyan intézményes keret létrehozásához nyújtson hathatós kiegészítő jellegű támogatást, mely keretek között a határon túli magyarok saját maguk tudják biztosítani identitásuk közösségi megélésének feltételeit, önazonosságuk fenntartását és fejlesztését. Olyan jogi eszközöket és finanszírozási módokat keresünk, melyek elősegítik a határon túli magyarok önszerveződését. Hiszen ez a kisebbségben élő magyarok megmaradásának a biztosítéka. Különböző területeken, az oktatás, a kultúra, a munkavállalás, az egészségügyi és szociális ellátás, tájékoztatás és egyéb közszolgáltatások (pl. közlekedés) tekintetében élhetnek majd kedvezményekkel a határ túloldalán élő magyarok. Milyen elképzelések vannak pl. az egészségügyi ellátásra vonatkozóan? - A jelzett igények szerint kívánatosnak tűnik, hogy a határon túl is kiépüljön az állampolgárt ott megillető rendszer mellett egy kiegészítő jellegű egészségbiztosítási rendszer. Aki a határon túl egészségbiztosítás köt, az ott befizetett biztosítási díjért Magyarországon is igénybe vehetne bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat. A gyógykezelést ilyen esetekben a magyar állam bizonyos mértékben támogathatná. Vagyis mindenképpen kedvezményesen jutna hozzá a kezeléshez, de nem anélkül, hogy ő saját maga is hozzájárulna annak költségeihez. S amiről már esett szó, például a Segítő Jobb Alapítvány segítségét akkor lehetne igénybe venni, ha az illető határon túli magyar anyagilag nem áll úgy, hogy üzleti alapú biztosítást tudjon kötni. Magyar, aki annak vallja magát - És ki számít határon túli magyarnak? Ezt a kérdést nem Magyarországon kell eldönteni. Az identitásvállalás szabadságára vonatkozó magyarországi gyakorlatot figyelembe véve, de nyilván elsősorban a határon túli magyarok szemléletmódjára alapozva azt állíthatjuk: az számít magyarnak, aki annak vallja magát, és aki ezt alá is tudja támasztani. Mondjuk azzal, hogy beszél magyarul, vagy bármi más módon. Természetesen valamilyen szisztematikus formát is kellene találni a határon túli magyar státus elismeréséhez, illetve annak igazolásához. A szervezeti tagság tűnik a legmegfelelőbb formának. S ha így szemléljük, a kérdés már nem etnikai, hanem szervezeti megközelítésben áll előttünk. A kérdést kissé bonyolítja, hogy nemcsak egyéni, hanem kollektív szervezeti tagsággal is lehet számolni. Ami viszont elengedhetetlen, az a határon túl készülő, egyénekre lebontott szervezeti tagnyilvántartás. Leegyszerűsítve a dolgot: a magyar állam, amikor a különleges jogállás alapján valamely személynek jogokat biztosít, már nem azt vizsgálná, hogy az illető magyar-e, hanem azt nézné: tagja-e egy meghatározott szervezetnek, vagy sem. A tagnyilvántartásra alapozható tehát azon igazolás kiállítása, amelynek birtokában az egyén a kedvezményeket Magyarországon igénybe vehetné. - Ön most arra céloz, hogy például Kárpátalja esetében meg kellene alakítani egy szervezetet, vagy netán egy már létezőhöz kellene csatlakozni? - Ezt természetesen Kárpátalján kell eldönteni. Egy lehetséges megoldás: a magyar állam, esetleg a magyar állam által létrehozandó magyarországi szervezet, például közhasznú társaság, szerződést köthetne egy-egy társadalmi szervezettel a Magyarországgal szomszédos államok mindegyikében. A társadalmi szervezet tagjai pedig az illető szervezettel megkötendő megállapodás alapján a különleges jogállásról szóló törvény jogalanyaivá válhatnak formálisan is. Persze lennének olyan kedvezmények, például a határon átnyúló oktatási, kulturális tévéműsorok, amelyek igénybe vétele nem feltételezi a magyar identitás vázolt formában történő megvallását. És az is lehetséges, hogy egy-egy relációban átmenetileg vagy tartósan, tetszőleges okból, nem alakul ilyen társadalmi szervezet. Az ilyen esetre is kidolgozható a megoldás. Gazdaságilag is kifizetődő - Mi történik abban az esetben, ha a törvény életbelépését követően Magyarországnak a Schengeni Egyezményhez is csatlakoznia kell? E kérdés megítélésénél abból kell kiindulni: az európai integráció a határok lebontását kell előmozdítsa, és elkerülendő, hogy akár átmenetileg is visszalépés történjen. A vízumpolitikát és a különleges jogállásról szóló törvényt mindazonáltal különválasztjuk egymástól. A vízum tekintetében a célunk az, hogy Magyarország EU-csatlakozásával ne váljon nehezebbé a kapcsolattartás a határon túli magyarok és az anyaország között. A vízumdíj kifizetése komoly tehertételt jelent, ami indokolhatja, hogy a törvény kedvezményezettjeinek vízumdíját visszatérítsük. A megoldást valószínűleg az jelentené, ha mások mellett a törvény kedvezményezettjei is többéves időtartamra szóló nemzeti vízumot kapnának, feltéve, hogy Magyarország európai integrációjának pillanatában még létezik nemzeti vízum az EU-ban. - Nem késleltetheti-e Magyarország EU-csatlakozását éppen a státustörvény? - Amennyiben nem találnánk megoldást a határon túli magyarokkal kapcsolatos problémákra, az feszültséget okozhatna Magyarország, a határon túli magyarok, illetve a környező országok többségi nemzetei között. Szerint ez a feszültség, illetve ennek politikai és gazdasági következményei lennének azok a tényezők, melyek valóban késleltethetnék Magyarország európai integrációját. - A magyarországi társadalomról szólva nem tart-e attól, hogy ez a jogszbály szembeállíthatja az anyaországi és a határon túli magyarokat? - A törvény által a határon túli magyarok számára biztosított kedvezmények Magyarország érdekeit is szolgálják, hiszen ezek nem elvonnak, hanem hozzáadnak hazánk erejéhez, teljesítőképességéhez. Örvendetes fejlemény, hogy egyre többen belátják: a határon túli magyarok támogatása gazdaságilag is kifizetődő Magyarország számára. Ha a támogatáspolitika jól meghatározott céllal, rögzített, áttekinthető keretek között folyik, nemcsak a hatékonysága növekszik, hanem eredményei is világosabban láthatóak. Gui Angéla Fölényesebb győzelmet vártak a hatalom régi-új emberei Oroszországban Vlagyimir Putyin különös megkoronázása MOSZKVA - „Te is Putyinra szavaztál? - szól fel ravaszul a sajtra áhítozó róka a fán csücsülő hollónak. - Hát persze! A sajt így természetesen kiesik a szájából. Ó, én bolond, bárcsak nemet mondtam volna! - morog mérgesen a holló. Mire a róka: - No, és az változtatott volna valamit is a lényegen?” Amint azt az ismert mese friss átköltése is mutatja, maguk az oroszok is mosolyognak mindazon, ami egy hete választás címén zajlott. Az a tükör, amit tudósítónk Pavel Voscsanov egykori elnöki tanácsadóval, a Rádió 1 és a Rabocsaja Tribuna ismert elemzőjével tartott Vlagyimir Putyin „megkoronázása” elé, hasonlóan szkeptikus képet mutat. Az ország elnökének ilyen arányú, már az első fordulóban történő megválasztása méltó elismerést váltana ki mindenütt. A győztes stábjában e felhatalmazást ünneplendő, durrannának a pezsgősdugók, szólnának a trombiták. A moszkvai „Aleksander House”ban vasárnap éjjel nyoma sem volt kitörő örömnek. Némely időszakokban inkább egyfajta idegesség ült ki az arcokra. Talán a reformok, az átmenet romantikus szakaszának lezárulása után következő szürke hétköznapok, talán amiatt, hogy az előzetes felmérések alapján még fölényesebb győzelmet vártak a hatalom régi-új emberei. Kétség nem fér ahhoz, hogy Putyin mindenképpen győzött volna, reálisan azonban csak a második fordulóban. No, de hol van nálunk realitás!? - veti fel Voscsanov. A politológus szerint még minden valódi alternatívát nélkülöző kampány után is maradnak kérdőjelek az emberben. Nyugtalanítóan furcsának nevezi például, hogy az urnazárás előtt 40 perccel hirtelen nagyot ugrott a részvételi arány. Pedig, emlékeztetett, Oroszországban a többség hagyományosan délután háromig leadja szavazatát. Ez ideig azonban sok helyütt még a 20 százalékot sem érte el a megjelenés, s hát a Putyintól elvárt magabiztos első körös győzelemhez legalább 65 százalékos részvétel szükségeltetett. Végül minden a papírforma szerint alakult, bár a stábban várt, esetleg a 60 százalékot is megközelítő sikerhez is „adott volt minden”, így a televízió nyíltan kampányolt, s azokban a régiókban, ahol csupán e két adó fogható, még elsöprőbb is volt a győzelem. A szakkommentátor kiemeli azt is, hogy a Kremltől szokásosan leginkább függő, újraválasztás előtt álló kormányzók vagy a dotált köztársaságok vezetői szintén kiemelkedően „teljesítették a megrendelést”. E bizonyíthatatlan fenntartások persze csupán demokráciánk „sajátos” jellegét húzhatják alá - összegez Voscsanov. - A demokrácia nálunk még nem köszöntött be igazán. Legfeljebb 1991 és 1993 között létezett, ám meghalt még születése közben. Helyette autoriter klánrendszer alakult ki. Olyan, amely felhasználja a demokrácia bizonyos elemeit is, így vannak választások, indulhat is azokon mindenki, legfeljebb ha a hatalommal szemben áll, akkor azonban az esetek nagy többségében nem győzhet - sorolja Voscsanov. Persze nem mindenki ilyen, pesszimista. Andranyik Migranjan, a peresztrojka végén már a „kemény kéz” politikáját sürgető, a patrióta táorhoz tartozó ismert elemző hatalmas sikerről beszél, olyanról, amely lehetőséget ad Putyinnak a jelcini örökségtől való elhatárolódásra, s a saját arculat kialakítására. Ebben véleménye szerint erősíti, hogy elődje 1996- os újraválasztásával szemben ő most nem szorult az oligarchák segítségére. Úgy véli, hatalmának megalapozását, a politikai intézmények erősítését rögtön a kláncsoportoktól való elszakadással kezdi, s erre utaló jelek már vannak is. - A jól ismert arcok azért egytől egyig megjelentek vasárnap éjszaka Putyin stábjának székhelyén - jegyzi meg csípősen Voscsanov. A politológus szerint abból kell kiindulni, hogy a klánok nem vesztették el hatalmukat, komoly meglepetésekre így aligha lehet számítani. Az oligarchák ahhoz túl sok pénzt fektettek Jelcinbe, de még az utódlásba is. Voscsanov ezért úgy véli, jó részüktől így megszabadulni nem lehet. Némelyek csillaga viszont Putyin alatt leáldozhat, de helyettük is jönnek majd újak, sajátok. A rendszer tehát marad, a nevek azonban változhatnak - szögezi le Voscsanov. Erre számít az Obscsaja Gazeta egyik friss felmérése szerint a választók többsége is. Az elnök mögött a háttérben egyelőre a megkérdezettek harmada szerint erős ember marad Borisz Berezovszkij, míg 16 százalék szerint Anatolij Csubajsz befolyása nő meg. Feltűnő, hogy mindössze a válaszadók 4,5 százaléka számít a KGB utódszervezeteinek megerősödésére. - Az a KGB, amely egykor volt, már valóban a múlté - erősíti meg Pavel Voscsanov is. - Szétesett, s már azok az emberek is többségükben máshol vannak. Az elmúlt tíz évben tulajdon felosztását csak akadályozták volna az erős biztonsági szolgálatok. Ezért szét kellett verni őket, lebénítani a parlamentet. Most azonban, amikor már a tulajdon megvédése az érdek, még az oligarchák is a törvényesség megerősítését várják, ez pedig logikusan hozza a biztonsági szolgálatok szerepének növekedését is - fejtegeti a szakértő. - A rendszer országon belüli megerősítése várható tehát - s ez a külkapcsolatokat lényegesen aligha érinti majd -, s az sem nagyon zavarja a külvilágot, hogy az új orosz rezsim egyfajta rendőrállam színezetét ölti - húzza alá. Az orosz átlagembert Voscsanov szerint ez még kevésbé érdekli. Egyrészt azért, mert a demokráciáról sajnos nagyon hiányos és homályos ismeretei vannak. A politológus ezzel kapcsolatban utal arra, hogy Putyin semmit sem mondott elképzeléseiről, s ezt a nép sem követelte tőle. Elég volt annyi, hogy nem lehetett kiigazodni rajta. Igazából senki nem is vár semmit a renden, a tiszta és világos játékszabályokon kívül. - Sajnos még ezt is megint csak az okos, becsületes cár eljövetelétől várják, hogy nekik ezért lehetőleg ismét ne kelljen tenniük semmit! - zárja szkeptikus értékelését Pavel Voscsanov. Stier Gábor Putyin semmit nem árult el elképzeléseiről mti-fotó-ap