Magyar Nemzet, 2000. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

4 Madar Nemzet Nemzetközi élet 2000. április 1., szombat A kormány a nemzetközi jogi normákkal összhangban rendezi a határon túli magyarok jogállását Státustörvény a kettős integráció érdekében • A Magyar Állandó Értekezlet múlt év novemberi ülésén vitát váltott ki az az indítvány, mely szerint a határon túli magyarok anyaországi helyzetét jogilag rendezni kell. A státustörvény néven emlegetett jogszabály az oktatás, a munkavállalás, az egészségügy, a kultúra és a szociális el­látás területén nyújtana kedvezményeket - nyilatkozta la­punknak Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium po­litikai államtitkára. Elmondta, hogy a jogosítványokkal a magukat magyarnak valló személyek élhetnének. A kedvez­ményezettek köre lényegileg az Illyés Gyula által is megfo­galmazott elv alapján - „magyar az, aki annak vallja ma­gát" - körvonalazható. Az igazgatási, működtetési követel­mények szükségessé tehetik bizonyos szervezeti keretek ki­alakítását, alaki feltételeknek való megfelelést. - Mit fed tulajdonképpen a kü­lönleges jogállás megnevezés, és miért van szükség erre a tör­vényre? - A fejlett európai orszá­gokban sem ismeretlen jogin­tézmény lényegében azt jelenti, hogy a magyar állam ebben a törvényben speciális preferen­ciákat nyújt majd a nem magyar állampolgárok egy bizonyos körének, nevezetesen a határon túli magyaroknak. Ezek nem politikai, hanem bizonyos gaz­dasági jogokra irányulnának, például szolgáltatások, közszol­gáltatások igénybevételére. Ami az indokokat illeti, persze pontosabb megfogalmazásra van szükség annál, hogy a hatá­ron túli magyarok ne érezzék magukat turistának az anyaor­szágban. A törvény elsődleges célja, hogy szülőföldjükön se­gítse elő a környező országok­ban élő magyar kisebbségek nemzeti identitásának megőr­zését, szellemi és anyagi gyara­podását. Ez a törekvés össz­hangban van az Alkotmányban rögzített felelősségviseléssel és kötelezettségvállalással, de hozzájárul Magyarország köz­vetlen külpolitikai környezete politikai és gazdasági stabilitá­sának megszilárdításához, s ily módon elősegíti hazánk csatla­kozását az Európai Unióhoz. Ugyanakkor előmozdítja a kö­zép- és kelet-európai térség kö­zeledését is az euro-atlanti szer­vezetekhez. A tervezett szabá­lyozás elősegíti, hogy a magyar nemzeti kisebbségek betölthes­sék közvetítő funkciójukat az anyaország és a szomszédos ál­lamok között. Ezen túlmenően lehetőséget adna a Magyaror­szág EU csatlakozásából szár­mazó átmeneti vagy tartós, a határon túli magyarok esetében anyagi konzekvenciákkal járó helyzet romlásának ellensúlyo­zására. Hangsúlyoznám, hogy olyan törvényi szabályozásról van szó, amely a hasonló hely­zetekben szokásos nemzetközi jogi elvekre és szabályozásra épül. Segítik az önszerveződést - A Segítő Jobb, az Új Kéz­fogás Alapítvány, az Illyés Köz­­alapítvány és még számtalan szervezet mind-mind a határon túli magyarok megsegítését szolgálja. Ez nem elegendő?­­ Ezek az alapítványok rendkívül hasznos munkát vé­geznek, és célszerű tevékenysé­gi körüket bővíteni. De nem hi­szem, hogy a határon túli ma­gyarok Magyarországról törté­nő segélyezése a szülőföldjü­kön való megmaradáshoz és gyarapodáshoz elegendő lenne. Úgy fogalmaznék, hogy a kü­lönleges jogállásról szóló tör­vény nem a segélyezés, hanem az együttműködés eszköze. Elsősorban arra szolgálna, hogy olyan intézményes keret létre­hozásához nyújtson hathatós kiegészítő jellegű támogatást, mely keretek között a határon túli magyarok saját maguk tud­ják biztosítani identitásuk kö­zösségi megélésének feltételeit, önazonosságuk fenntartását és fejlesztését. Olyan jogi eszkö­zöket és finanszírozási módokat keresünk, melyek elősegítik a határon túli magyarok önszer­veződését. Hiszen ez a kisebb­ségben élő magyarok megmara­dásának a biztosítéka.­­ Különböző területeken, az oktatás, a kultúra, a munkavál­lalás, az egészségügyi és szo­ciális ellátás, tájékoztatás és egyéb közszolgáltatások (pl. közlekedés) tekintetében élhet­nek majd kedvezményekkel a határ túloldalán élő magyarok. Milyen elképzelések vannak pl. az egészségügyi ellátásra vo­natkozóan? - A jelzett igények szerint kívánatosnak tűnik, hogy a ha­táron túl is kiépüljön az állam­polgárt ott megillető rendszer mellett egy kiegészítő jellegű egészségbiztosítási rendszer. Aki a határon túl egészségbiz­tosítás köt, az ott befizetett biz­tosítási díjért Magyarországon is igénybe vehetne bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat. A gyógykezelést ilyen esetek­ben a magyar állam bizonyos mértékben támogathatná. Va­gyis mindenképpen kedvezmé­nyesen jutna hozzá a kezelés­hez, de nem anélkül, hogy ő sa­ját maga is hozzájárulna annak költségeihez. S amiről már esett szó, például a Segítő Jobb Alapítvány segítségét akkor le­hetne igénybe venni, ha az illető határon túli magyar anya­gilag nem áll úgy, hogy üzleti alapú biztosítást tudjon kötni. Magyar, aki annak vallja magát - És ki számít határon túli magyarnak? Ezt a kérdést nem Magya­rországon kell eldönteni. Az identitásvállalás szabadságára vonatkozó magyarországi gya­korlatot figyelembe véve, de nyilván elsősorban a határon túli magyarok szemléletmódjá­ra alapozva azt állíthatjuk: az számít magyarnak, aki annak vallja magát, és aki ezt alá is tudja támasztani. Mondjuk az­zal, hogy beszél magyarul, vagy bármi más módon. Ter­mészetesen valamilyen sziszte­matikus formát is kellene talál­ni a határon túli magyar státus elismeréséhez, illetve annak igazolásához. A szervezeti tag­ság tűnik a legmegfelelőbb for­mának. S ha így szemléljük, a kérdés már nem etnikai, hanem szervezeti megközelítésben áll előttünk. A kérdést kissé bo­nyolítja, hogy nemcsak egyéni, hanem kollektív szervezeti tag­sággal is lehet számolni. Ami viszont elengedhetetlen, az a határon túl készülő, egyénekre lebontott szervezeti tagnyil­vántartás. Leegyszerűsítve a dolgot: a magyar állam, ami­kor a különleges jogállás alap­ján valamely személynek jogo­kat biztosít, már nem azt vizs­gálná, hogy az illető magyar-e, hanem azt nézné: tagja-e egy meghatározott szervezetnek, vagy sem. A tagnyilvántartásra alapozható tehát azon igazolás kiállítása, amelynek birtokában az egyén a kedvezményeket Magyarországon igénybe ve­hetné. - Ön most arra céloz, hogy például Kárpátalja esetében meg kellene alakítani egy szer­vezetet, vagy netán egy már létezőhöz kellene csatlakozni? - Ezt természetesen Kárpát­alján kell eldönteni. Egy lehetsé­ges megoldás: a magyar állam, esetleg a magyar állam által lét­rehozandó magyarországi szer­vezet, például közhasznú társa­ság, szerződést köthetne egy-egy társadalmi szervezettel a Ma­gyarországgal szomszédos álla­mok mindegyikében. A társadal­mi szervezet tagjai pedig az illető szervezettel megkötendő megállapodás alapján a különle­ges jogállásról szóló törvény jog­alanyaivá válhatnak formálisan is. Persze lennének olyan ked­vezmények, például a határon át­nyúló oktatási, kulturális tévé­műsorok, amelyek igénybe véte­le nem feltételezi a magyar iden­titás vázolt formában történő megvallását. És az is lehetséges, hogy egy-egy relációban átme­netileg vagy tartósan, tetszőleges okból, nem alakul ilyen társadal­mi szervezet. Az ilyen esetre is kidolgozható a megoldás. Gazdaságilag is kifizetődő - Mi történik abban az eset­ben, ha a törvény életbelépését követően Magyarországnak a Schengeni Egyezményhez is csatlakoznia kell?­­ E kérdés megítélésénél ab­ból kell kiindulni: az európai in­tegráció a határok lebontását kell előmozdítsa, és elkerülendő, hogy akár átmenetileg is vissza­lépés történjen. A vízumpolitikát és a különleges jogállásról szóló törvényt mindazonáltal különvá­lasztjuk egymástól. A vízum te­kintetében a célunk az, hogy Magyarország EU-csatlako­­zásával ne váljon nehezebbé a kapcsolattartás a határon túli magyarok és az anyaország kö­zött. A vízumdíj kifizetése ko­moly tehertételt jelent, ami indo­kolhatja, hogy a törvény kedvez­ményezettjeinek vízumdíját visszatérítsük. A megoldást va­lószínűleg az jelentené, ha má­sok mellett a törvény kedvezmé­nyezettjei is többéves időtar­tamra szóló nemzeti vízumot kapnának, feltéve, hogy Ma­gyarország európai integrációjá­nak pillanatában még létezik nemzeti vízum az EU-ban. - Nem késleltetheti-e Ma­gyarország EU-csatlakozását éppen a státustörvény? - Amennyiben nem talál­nánk megoldást a határon túli magyarokkal kapcsolatos prob­lémákra, az feszültséget okoz­hatna Magyarország, a határon túli magyarok, illetve a környező országok többségi nemzetei között. Szerint ez a fe­szültség, illetve ennek politikai és gazdasági következményei lennének azok a tényezők, me­lyek valóban késleltethetnék Magyarország európai integrá­cióját. - A magyarországi társada­lomról szólva nem tart-e attól, hogy ez a jogszbály szembeállít­hatja az anyaországi és a hatá­ron túli magyarokat? - A törvény által a határon túli magyarok számára biztosí­tott kedvezmények Magyaror­szág érdekeit is szolgálják, hi­szen ezek nem elvonnak, ha­nem hozzáadnak hazánk erejé­hez, teljesítőképességéhez. Ör­vendetes fejlemény, hogy egyre többen belátják: a határon túli magyarok támogatása gazdasá­gilag is kifizetődő Magyaror­szág számára. Ha a támogatás­­politika jól meghatározott cél­lal, rögzített, áttekinthető kere­tek között folyik, nemcsak a ha­tékonysága növekszik, hanem eredményei is világosabban lát­hatóak. Gui Angéla Fölényesebb győzelmet vártak a hatalom régi-új emberei Oroszországban Vlagyimir Putyin különös megkoronázása MOSZKVA - „Te is Putyinra szavaztál? - szól fel ravaszul a sajtra áhítozó róka a fán csücsülő hollónak. - Hát persze! A sajt így természetesen kiesik a szájá­ból. Ó, én bolond, bárcsak nemet mond­tam volna! - morog mérgesen a holló. Mire a róka: - No, és az változtatott volna valamit is a lényegen?” Amint azt az ismert mese friss átköltése is mutatja, maguk az oroszok is mosolyognak mindazon, ami egy hete választás címén zajlott. Az a tükör, amit tudósítónk Pavel Voscsanov egykori elnöki tanács­adóval, a Rádió 1 és a Rabocsaja Tribuna ismert elemzőjével tartott Vla­gyimir Putyin „megkoronázása” elé, ha­sonlóan szkeptikus képet mutat. Az ország elnökének ilyen arányú, már az első fordulóban történő megvá­lasztása méltó elismerést váltana ki mindenütt. A győztes stábjában e fel­hatalmazást ünneplendő, durrannának a pezsgősdugók, szólnának a trombi­ták. A moszkvai „Aleksander House”­­ban vasárnap éjjel nyoma sem volt ki­törő örömnek. Némely időszakokban inkább egyfajta idegesség ült ki az ar­cokra. Talán a reformok, az átmenet romantikus szakaszának lezárulása után következő szürke hétköznapok, talán amiatt, hogy az előzetes felméré­sek alapján még fölényesebb győzel­met vártak a hatalom régi-új emberei.­­ Kétség nem fér ahhoz, hogy Putyin mindenképpen győzött volna, reálisan azonban csak a második for­dulóban. No, de hol van nálunk reali­tás!? - veti fel Voscsanov. A politológus szerint még minden valódi alternatívát nélkülöző kampány után is maradnak kérdőjelek az ember­ben. Nyugtalanítóan furcsának nevezi például, hogy az urnazárás előtt 40 perccel hirtelen nagyot ugrott a részvé­teli arány. Pedig, emlékeztetett, Oro­szországban a többség hagyományosan délután háromig leadja szavazatát. Ez ideig azonban sok helyütt még a 20 százalékot sem érte el a megjelenés, s hát a Putyintól el­várt magabiztos első körös győze­lemhez legalább 65 százalékos részvétel szüksé­geltetett. Végül minden a papír­forma szerint ala­kult, bár a stáb­ban várt, esetleg a 60 százalékot is megközelítő si­kerhez is „adott volt minden”, így a televízió nyíltan kampányolt, s azokban a régiók­ban, ahol csupán e két adó fogható, még elsöprőbb is volt a győzelem. A szakkommen­tátor kiemeli azt is, hogy a Kreml­től szokásosan leginkább függő, újraválasztás előtt álló kormányzók vagy a dotált köztársaságok vezetői szintén kiemelkedően „teljesítették a megrendelést”.­­ E bizonyíthatatlan fenntartások persze csupán demokráciánk „sajátos” jellegét húzhatják alá - összegez Voscsanov. - A demokrácia nálunk még nem köszöntött be igazán. Legfel­jebb 1991 és 1993 között létezett, ám meghalt még születése közben. Helyet­te autoriter klánrendszer alakult ki. Olyan, amely felhasználja a demokrá­cia bizonyos elemeit is, így vannak vá­lasztások, indulhat is azokon mindenki, legfeljebb ha a hatalommal szemben áll, akkor azonban az esetek nagy többségében nem győzhet - sorolja Voscsanov. Persze nem mindenki ilyen, pesszi­mista. Andranyik Migranjan, a pereszt­rojka végén már a „kemény kéz” politi­káját sürgető, a patrióta táorhoz tartozó ismert elemző hatalmas sikerről beszél, olyanról, amely lehetőséget ad Putyinnak a jelcini örökségtől való elhatárolódásra, s a saját arculat kialakítására. Ebben véle­ménye szerint erősíti, hogy elődje 1996- os újraválasztásával szemben ő most nem szorult az oligarchák segítségére. Úgy vé­li, hatalmának megalapozását, a politikai intézmények erősí­tését rögtön a klán­csoportoktól való elszakadással kez­di, s erre utaló jelek már vannak is. - A jól ismert arcok azért egytől egyig megjelentek vasárnap éjszaka Putyin stábjának székhelyén - jegy­zi meg csípősen Voscsanov. A politológus szerint abból kell kiindulni, hogy a klánok nem vesz­tették el hatalmu­kat, komoly meg­lepetésekre így aligha lehet számí­tani. Az oligarchák ahhoz túl sok pénzt fektettek Jelcinbe, de még az utódlás­ba is. Voscsanov ezért úgy véli, jó részüktől így meg­szabadulni nem lehet. Némelyek csilla­ga viszont Putyin alatt leáldozhat, de he­lyettük is jönnek majd újak, sajátok.­­ A rendszer tehát marad, a nevek azonban változhatnak - szögezi le Voscsanov. Erre számít az Obscsaja Gazeta egyik friss felmérése szerint a vál­asztók többsége is. Az elnök mö­gött a háttérben egyelőre a megkérde­zettek harmada szerint erős ember ma­rad Borisz Berezovszkij, míg 16 száza­lék szerint Anatolij Csubajsz befolyása nő meg. Feltűnő, hogy mindössze a vá­laszadók 4,5 százaléka számít a KGB utódszervezeteinek megerősödésére. - Az a KGB, amely egykor volt, már valóban a múlté - erősíti meg Pavel Voscsanov is. - Szétesett, s már azok az emberek is többségükben más­hol vannak. Az elmúlt tíz évben tulaj­don felosztását csak akadályozták vol­na az erős biztonsági szolgálatok. Ezért szét kellett verni őket, lebénítani a par­lamentet. Most azonban, amikor már a tulajdon megvédése az érdek, még az oligarchák is a törvényesség megerősí­tését várják, ez pedig logikusan hozza a biztonsági szolgálatok szerepének nö­vekedését is - fejtegeti a szakértő. - A rendszer országon belüli megerősítése várható tehát - s ez a külkapcsolatokat lényegesen aligha érinti majd -, s az sem nagyon zavarja a külvilágot, hogy az új orosz rezsim egyfajta rendőrállam színezetét ölti - húzza alá. Az orosz átlagembert Voscsanov szerint ez még kevésbé érdekli. Egy­részt azért, mert a demokráciáról saj­nos nagyon hiányos és homályos isme­retei vannak. A politológus ezzel kap­csolatban utal arra, hogy Putyin sem­mit sem mondott elképzeléseiről, s ezt a nép sem követelte tőle. Elég volt annyi, hogy nem lehetett kiigazodni rajta. Igazából senki nem is vár semmit a renden, a tiszta és világos játéksza­bályokon kívül. - Sajnos még ezt is megint csak az okos, becsületes cár eljövetelétől vár­ják, hogy nekik ezért lehetőleg ismét ne kelljen tenniük semmit! - zárja szkepti­kus értékelését Pavel Voscsanov. Stier Gábor Putyin semmit nem árult el elképzeléseiről mti-fotó-ap

Next