Magyar Nemzet, 2000. június (63. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-17 / 140. szám

40 Magyar Nemzet Fővárosi színházműsor Articsóka Színpad VI. 18., 21 óra Love letters Budai Parkszínpad VI. 17., 20 óra Cserháti Zsuzsa születésnapi koncertje Budapesti Kamaraopera VI. 18., 19 óra Orlando Budapesti Operettszínház VI. 22., 11 óra Cirkuszhercegnő VI. 22., 19 óra Cirkuszhercegnő Játékszín VI. 17., 19 óra Szerelem, a! Lurdy Színpad VI. 17., 11 óra Nagy akarok lenni Madách Kamara VI. 17., 20 óra Sors bolondjai VI. 18., 20 óra Sors bolondjai VI. 19., 20 óra Sors bolondjai VI. 20., 20 óra Sors bolondjai VI. 21., 20 óra Sors bolondjai VI. 22., 20 óra Sors bolondjai VI. 23., 20 óra Sors bolondjai Magyar Állami Operaház VI. 17., 19 óra Hunyadi László VI. 18., 19 óra A fá­ból faragott királyfi VI. 20., 19 óra Hu­nyadi László VI. 21., 19 óra Leonce és Lé­na VI. 22., 19 óra Leonce és Léna VI. 23., 19 óra A csodálatos mandarin Magyarok Háza Színházterem VI. 22., 21 óra Folklór Színház 2000 VI. 23., 21 óra Folklór Színház 2000 Margitszigeti Szabadtéri Színpad VI. 17., 20 óra Ezredűző nemzetközi tánckarnevál Merlin Színház VI. 17., 19 óra A kurtanemes ember tragédiája Polgári Kézműves Színkör VI. 17., 19 óra Bohém fiúk és csókos asszonyok Thália Színház VI. 17., 18 óra A Ma­gyar Táncművészeti Főiskola koncertje Városmajori Szabadtéri Színpad VI. 17., 20 óra Flamenco-show Vidám Színpad VI. 17., 20.30 Mindha­lálig szex VI. 18., 20.30 Mindhalálig szex VI. 20., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 21., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 22., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 23., 20 óra Az úr va­dászni jár VI. 23., 20.30 Mindhalálig szex Vígszínház VI. 22., 11 óra Cirkuszher­cegnő VI. 22., 19 óra Cirkuszhercegnő Az Akácos Udvar programjai Június 17., szombat: 15.00 Gréta Dance School - táncvizsgák a szabadtéri szín­padon: 19.00-23.00 Ledoz együttes ,klubestje*. Június 19., hétfő: 15.30 Szemere Judit természetgyógyász elő­adása. Június 20., kedd: 14.30 „Szabad egy táncra?” - nosztalgia-tánciskola, táncoktató Urbik Emőke, zongoránál: Vladimir. Június 21., szerda: 14.30 „Hangulat parti az Akácos Udvarban” - zene: Hangulat Duó*. Június 23., péntek: 9.00-15.00 Memória Klub: 19.00 Kruza Jazz Quartett előadása*. Június 24., szombat: 19.00 Tragédia dell’Arte együt­tes műsora a Pinceklubban*. Június 28., szerda: 14.30 Akácos Udvar az árvízká­rosultakért, közreműködik: Silhouette Duó és a Hangulat Duó*. Június 30., pén­tek: 9.00-15.00 Aphasia Klub; 19.00 „Csendül a nóta” - gálaműsor az árvízkárosultakért*. Ifj. Vajda Gyula és zenekara és vendégei. Cím: 1073 Buda­pest VII., Akácfa u. 61. Tel.: 343-1035. (.A * szimbólummal jelzett programok be­lépődíjfizetése ellenében látogathatók.) Budapesti templomok egyházi zenéje Június 18., vasárnap Belvárosi Főplébánia-templom, dél­előtt tíz óra. Liszt Ferenc: Missa choralis; Ave maris Stella; Resurrexit. Orgonái: Virágh András Gábor. A templom kórusát Virágh András ve­zényli. Budafok-belvárosi Szent Lipót­­templom (XXII., Szavoyai Jenő tér), délután fél négykor. Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium (részletek). Közre­működik: Szabóki Tünde, Takács Ta­mara, Keresztessy Péter (ének), a Liszt Ferenc kórus és zenekar. Vezé­nyel: Farkas Mária. Budai ciszterci Szent Imre-temp­­lom (XI., Villányi út), este hét óra. Mo­zart: Te Deum és motetták. Előadja: a Ciszterci Szent Alberik kórus. Vezé­nyel: Ambrus Gabriella és Somogy­­váry Ákos. Budavári Nagyboldogasszony (Má­tyás) -templom, délelőtt tíz óra. Liszt: Missa choralis. A templom énekkarát Tardy László vezényli. Ugyanitt délben tizenkét órakor közreműködik a Cantori di Carmel kó­rus (USA). Június 20., kedd Pesti ferences templom (V., Feren­ciek tere), este fél hét órakor gregori­án mise. Közreműködik a Schola Gregoriana Budapestinensis, Béres György vezényletével. Június 21., szerda Budavári Nagyboldogasszony (Má­tyás) -templom, este hat óra. Közre­működik a Hoff Korforening norvég kórus. Június 22., csütörtök Budavári Nagyboldogasszony (Má­tyás) -templom, délután négy órakor egyházzenei művek. Énekel a Lakewood Area Choral Society (USA). Közreműködik: Cilia Delond (zongora). Vezényel: Róbert Oster. Pasaréti ferences templom, este hét órakor egyházzenei művek. Éne­kel a Lakewood Area Choral Society (USA) és a Pasaréti Szent Antal Kórus. Közreműködik: Cilia Delond (zongo­ra). Vezényel: Róbert Oster és Déri András. Június 23., péntek Bakáts téri templom, este fél nyolc óra. Verdi: Rekviem. Közreműködik: Mészöly Katalin, Cserba Krisztina, Horváth Bálint, Kenessey Gábor (ének). BM Duna szimfonikus zene­kar. Nemzeti énekkar. Karigazgató: Antal Mátyás. Vezényel: Kaposi Ger­gely. Két- és többgyermekeseknek Gyulai nyaralás ■ Bányai János A többgyermekes családok nyaralására nyújt lehetőséget a gyulai Várfürdővel egybeépített Hunguest Hotel Erkel. D épületében a két gyermekkel érkezőket két egymás melletti, a nagyobb családo­kat három vagy négy összkomfortos szobában helyezik el. A három nyári hó­napban tetszés szerint kiválasztható hat nap - öt éjszaka - félpanzióval (svédasz­talos reggeli, ebéd vagy vacsora), sze­mélyenként 21500 forintért. Ebbe az ár­ba ráadásként a szomszédos Várfürdő belépőjét, valamint a házon belül talál­ható szauna és testformáló szalon igénybevételét is belekalkulálták. A szobákból fedett folyosón lehet átmenni a szomszédos Várfürdőbe, ahol 22 különböző hőfokú, fedett és nyitott medence várja a fürdőzőket, van közöttük több kevert vizű gyer­mek- és úszásra alkalmas sportme­dence is. Az árnyas fákkal övezett, ha­talmas területű strandon és a közeli parkban sportpályák és játszóterek is találhatók. Ami pedig a látnivalókat il­leti, három helyszínen is megtekinthe­tők a Gyulai Várszínház felnőtt-, ifjú­sági és gyermekelőadásai, továbbá az Erkel Ferenc Múzeum és Emlékház, a Dürer-terem, a Kohán György Múze­um, a Ladics-ház, a Szűz Mária-kegy- és­­emléktárgyak gyűjteménye, a Száz­éves cukrászda, valamint a Tanyamú­zeum. A gyulai szobák a 06-60-388-027 vagy a 06-66-463-555-ös számokon köthetők le. Egyéb üdülési információ 9-12 óra között a 3091-456 vagy a 3091-457-es telefonszámon kapható. magazin 2000. június 17., szombat A Jánosi-együttes 25 éve Eredet és párhuzam ■ Rumy Dániel A népzenész testtartása, mozdulatai legalább olyan kifejezők lehetnek, akár a táncoséi. Még árulkodóbb a mosoly minősége: ismerjük a jó kereskedelmi érzékű divatmuzsikusok skanzen­mosolyát, meghökkentenek az önfeledt zenélés groteszk szájrándulásai, de ke­vésbé feltűnő az összpontosítás és a já­tékkal párhuzamos zenei meditáció szelíd, már-már bocsánatkérő derűje. Őrzök egy különösen bensőséges fotót Halmágyi Mihályról, a zseniális gyimesi muzsikusról: a cigány ember cserzett, hirtelen megnyúlt és elhomá­lyosodott arcán, szinte rásimulva az áll alá ékelt hegedűre, ott lebeg a rögtön­zés fájdalmának és könnyedségének túlvitági, bizonytalan mosolya A Zeneakadémia színpadán Jánosi András is valahogy így: befelé moso­lyog. Feszülten, mégis előzékenyen és elegánsan, amint derűs, feszült és ele­gáns hegedűjátékával a bartóki szonati­na őstörténeti rétegeiben kalandozik. Nem könnyű szabadulni a rutén epizód szaggatott, ideges monotóniájától, a ro­mán táncok szuggesztív aszimmetriájá­tól vagy a csíki népdalok bonyolult ar­chitektúrájától. Hasonlóképp bolygat­nak fel a szöveges Bartók-idézetek, az 1. rapszódia, a Mikrokozmosz, a Tizen­öt magyar parasztdal zongorán megszó­laló gondolatkísérletei - mindez örök, sokszor meg is unt vetélkedésnek tet­szik, a népi muzsika nyers, érzéki orna­mentikája és a műzene gondolatisága között. A színpad egyik oldalán zongo­ra, Vasvári Tamással, és bartóki mű­részletek, a másikon a Jánosi-együttes (Jánosi András prímás, Túri András brácsás, Pálfi Zsolt nagybőgős, vala­mint az alapító tagok: Bányavári Gábor és Konkoly Elemér), hagyományőrzők (Pál István dudás) és vendégmuzsiku­sok (az egykori Csíkszeredai Barozda együttes énekese, Győrffy Erzsébet, va­lamint Fenyő Katalin hegedűs, Juhász Zoltán furulyás, Papp István Gázsa prí­más, Nagy Zoltán cimbalmos, Kobzos Kiss Tamás és Őze Áron színész), a Bartók-darabokból kiemelt és eredeti formájukba visszaállított vokális és tán­cos népi dallamokkal. Csakhogy e ve­télkedésnek komoly tétje van, itt és most egy életmű legbensőbb dilemmája fogalmazódik meg. A Jánosi-együttesé ugyanúgy, mint a Bartóké. Az előadás egyedülálló jelentősége a bizonyítási fo­lyamat, egyfajta apológia, műzene és népzene, feldolgozások és források, al­kotói technikák és stílusok, életfilozófi­ák intellektuális feszültségének a fel­mutatása, ám mindkét oldal tisztaságá­nak és eredetiségének gondos megőr­zésével. Egyszersmind, rejtve, a lesüly­­lyedt kultúrjavak, avagy az elitkultúrá­ba emelt népművészeti elemek oly sok­szor és oly reménytelenül körbejárt szociológiai dilemmájának a megszelí­dítése is. Itt és most, ebben a pillanatnyi szintézisben tökéletesen nevetségessé - mert lényegtelenné­­ válik a műzene vagy a népzene fensőbbségét firtató kérdés. Nem vetélkedés, nem szembe­állítás ez valójában, hanem ritkán hall­ható párbeszéd, nem zenei határvéde­lem, hanem türelmes és megvilágító erejű határjárás és közvetítés. A bartó­ki kompozíciók és a népzenei források, a rafináltan elvont hegedű- és zongora­táncok, illetve a szenvedélyes - nem ke­vésbé rafinált - kis parasztdallamok kö­zötti ívben és csöndben, az alkotói filo­zófiák viszonyában föltárul a bartóki életmű szelleme - miközben elénk tárul az ouvre forrásvidékének lélegzetelállí­tó látképe, történeti háttere is. Eredet, párhuzam, egység-különbö­zőség és zenei egyenértékűség. A hu­szonöt éves Jánosi-együttes népzenei koncepciójának kulcsfogalmai. Mindez a magyar és európai zenetörténet egye­temes közegében értelmezve, a szokvá­nyos, táncházcentrikus népzenei feldol­gozásoknál sokszor jóval intellektuáli­­sabban, népzene-történeti kutatásokba, összehasonlításokba, a régi európai tánczene, a barokk és a XVIII. század zenekultúrájába ágyazva Jánosi And­rás, az együttes vezetője fehér holló a magyar népzenészek társaságában. Hajdani, fényes MOM-os táncházi mu­latságok népszerű muzsikusa, egyben makacs tudósember ő. A táncház­mozgalom alapítóinak egyike, erdélyi falvakban iskolázott hegedűjátékos és művelődéstörténeti szenvedélyű zene­filológus - tanár, szemléletes és szenve­délyes előadó. Összességében szembe­tűnően időszerűtlen, talán túlságosan is filozofikus hajlamú figura Az együttes pályája is annak a távolságtartásnak a története, amellyel makacsul óvakodik az egyre fáradtabb táncházmozgalom útjaitól; ugyanúgy a szólam-multikul­­turalizmusok diszkriminatívnak bizo­nyuló népzenei-kereskedelmi baboná­jától, mert más sokféleség: a történeti Európa zenei egysége és a Kárpát-me­dence népzenei kölcsönössége iránt el­kötelezett. Csakhogy nem kifizetődő elkötele­zettség ez. Az 1975-ben alakult Jánosi­­együttes tartós muzsikusi-kutatói je­lenléte, mozgalmi szerepe, kuriózum­számba menő lemezei, rangos külföldi Bartók-turnéi és Jánosi András re­­velatív népzene-történeti gondolatai el­lenére méltánytalanul kevéssé ismert zenekar. A mostani, zeneakadémiai előadáson sincs telt ház, holott kisebb változtatásokkal azt az 1981-es egyete­mi színpadi, nevezetes Bartók-interpre­­tációt és forrásfeltárást (Zene hsúros hangszerekre... dudára és furulyára) is­métlik itt meg, amely erdélyi diaporámaképek, levélrészletek, mű- és népzenei dialógusok, valamint a Párhuzam csoport néptáncos illusztrá­ciójával Bartók Béla népgyűjtési élet­­történetét követte végig. Magát a be­avatási folyamatot, amely elkerülhetet­lenné tette a zenetörténeti-zeneelméle­ti látószögváltást, igazolva, hogy a „primitív” népi muzsika - meghökken­tő módon - nem látszik kevésbé hatá­sosnak, mint a klasszikus műzene. A Jánosi-együttes ’81-es műsora, akár a mostani, azonban nem csupán a bartó­ki életmű eredetének, párhuzamainak, felfedezéseinek kérdéseit fogalmazta meg, hanem némi zavart is keltett a ze­netudományban (lásd Somfai László dilemmaérzékeny cikkét az előadás­ról), (bartóki) önvizsgálatra ingerelve azt, sőt nemrégiben más zenekarok munkásságát is megihlethette. (Lásd a Muzsikás együttes­ hasonló természetű Bartók-kísérletét.) Nem eléggé ismertek Jánosiék - úgy vélem - szenzációs zenetörténeti fel­dolgozásai sem. A Liszt-rapszódiák (1991) forrásfeltárása mellett a történe­ti népzenekutatás, etnomuzikológia kí­sérleti módszertana és eredményei, amelyek megalapozhatták az 1997-es 77 magyar tánc és a ’98-as Kossuth üzenete eljött című lemezek gyűjtemé­nyét. Pedig ez a történeti érzékenység az együttes legfőbb kuriózuma: Jánosi Andrásék nem kevesebbet kíséreltek meg, mint a XVIII. század magyar tánc­zenei kultúrájának rekonstrukcióját, korabeli kéziratokra hagyatkozva, azoknak a hajdanán országszerte mu­­zsikált-dúdolt dallamoknak az összeha­sonlítását és hagyományhű megjelení­tését, amelyek mára zömében az erdé­lyi tánczenében maradtak fenn. És amelyek egykor - izgalmas hipotézis ez! - részei lehettek a közös, később csupán a peremvidékeken konzerváló­dott európai táncdallamkincsnek: a kölcsönösség-közösség, egyben a ma­gyar zenetörténeti mélységélmény re­likviái ezek. Kutatásuk tapasztalatai, úgy tetszik, megint csak zavart keltően ellentétesek a bevett zenetörténeti el­képzelésekkel. Jánosi szerint a kor a véltnél jóval több táncfajtát, így táncze­nei dallamtípust ismerhetett: a verbun­kos legényesszerű ősformáitól a lassú csárdásig (!). A Jánosi-együttes persze nem csu­pán szel­d tudományos zavarkeltése, népzenész körökben mára már kissé gyanakodva szemlélt intellektualizmu­­sa és szigorúbb-archaikusabb eredeti­ségeszménye miatt méltó a figyelemre, elismertségre. Hallgatom a Zeneakadé­mián az erdélyi román táncok csorba hegedűdallamait, amint a hegedűduó zenészei a bartóki műről átvillannak az ardeleanára És akár a táncos gerinc­munkáját, legalább olyan beszédesnek találom az elmélyültséget, a figyelmet, gondos és türelmes zenei magatartást, érzékenységet jelző bizonytalan mo­solyt a muzsikusok arcán. (Zene húros hangszerekre... dudára és furulyára. Bartók-források, 2000. június 1., 19.30, Zeneakadémia) Pál István palóc dudás Az együttes és barátai a Zeneakadémia színpadán Fotók: Somoskövy Béla

Next