Magyar Nemzet, 2000. június (63. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-17 / 140. szám
40 Magyar Nemzet Fővárosi színházműsor Articsóka Színpad VI. 18., 21 óra Love letters Budai Parkszínpad VI. 17., 20 óra Cserháti Zsuzsa születésnapi koncertje Budapesti Kamaraopera VI. 18., 19 óra Orlando Budapesti Operettszínház VI. 22., 11 óra Cirkuszhercegnő VI. 22., 19 óra Cirkuszhercegnő Játékszín VI. 17., 19 óra Szerelem, a! Lurdy Színpad VI. 17., 11 óra Nagy akarok lenni Madách Kamara VI. 17., 20 óra Sors bolondjai VI. 18., 20 óra Sors bolondjai VI. 19., 20 óra Sors bolondjai VI. 20., 20 óra Sors bolondjai VI. 21., 20 óra Sors bolondjai VI. 22., 20 óra Sors bolondjai VI. 23., 20 óra Sors bolondjai Magyar Állami Operaház VI. 17., 19 óra Hunyadi László VI. 18., 19 óra A fából faragott királyfi VI. 20., 19 óra Hunyadi László VI. 21., 19 óra Leonce és Léna VI. 22., 19 óra Leonce és Léna VI. 23., 19 óra A csodálatos mandarin Magyarok Háza Színházterem VI. 22., 21 óra Folklór Színház 2000 VI. 23., 21 óra Folklór Színház 2000 Margitszigeti Szabadtéri Színpad VI. 17., 20 óra Ezredűző nemzetközi tánckarnevál Merlin Színház VI. 17., 19 óra A kurtanemes ember tragédiája Polgári Kézműves Színkör VI. 17., 19 óra Bohém fiúk és csókos asszonyok Thália Színház VI. 17., 18 óra A Magyar Táncművészeti Főiskola koncertje Városmajori Szabadtéri Színpad VI. 17., 20 óra Flamenco-show Vidám Színpad VI. 17., 20.30 Mindhalálig szex VI. 18., 20.30 Mindhalálig szex VI. 20., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 21., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 22., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 23., 20 óra Az úr vadászni jár VI. 23., 20.30 Mindhalálig szex Vígszínház VI. 22., 11 óra Cirkuszhercegnő VI. 22., 19 óra Cirkuszhercegnő Az Akácos Udvar programjai Június 17., szombat: 15.00 Gréta Dance School - táncvizsgák a szabadtéri színpadon: 19.00-23.00 Ledoz együttes ,klubestje*. Június 19., hétfő: 15.30 Szemere Judit természetgyógyász előadása. Június 20., kedd: 14.30 „Szabad egy táncra?” - nosztalgia-tánciskola, táncoktató Urbik Emőke, zongoránál: Vladimir. Június 21., szerda: 14.30 „Hangulat parti az Akácos Udvarban” - zene: Hangulat Duó*. Június 23., péntek: 9.00-15.00 Memória Klub: 19.00 Kruza Jazz Quartett előadása*. Június 24., szombat: 19.00 Tragédia dell’Arte együttes műsora a Pinceklubban*. Június 28., szerda: 14.30 Akácos Udvar az árvízkárosultakért, közreműködik: Silhouette Duó és a Hangulat Duó*. Június 30., péntek: 9.00-15.00 Aphasia Klub; 19.00 „Csendül a nóta” - gálaműsor az árvízkárosultakért*. Ifj. Vajda Gyula és zenekara és vendégei. Cím: 1073 Budapest VII., Akácfa u. 61. Tel.: 343-1035. (.A * szimbólummal jelzett programok belépődíjfizetése ellenében látogathatók.) Budapesti templomok egyházi zenéje Június 18., vasárnap Belvárosi Főplébánia-templom, délelőtt tíz óra. Liszt Ferenc: Missa choralis; Ave maris Stella; Resurrexit. Orgonái: Virágh András Gábor. A templom kórusát Virágh András vezényli. Budafok-belvárosi Szent Lipóttemplom (XXII., Szavoyai Jenő tér), délután fél négykor. Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium (részletek). Közreműködik: Szabóki Tünde, Takács Tamara, Keresztessy Péter (ének), a Liszt Ferenc kórus és zenekar. Vezényel: Farkas Mária. Budai ciszterci Szent Imre-templom (XI., Villányi út), este hét óra. Mozart: Te Deum és motetták. Előadja: a Ciszterci Szent Alberik kórus. Vezényel: Ambrus Gabriella és Somogyváry Ákos. Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) -templom, délelőtt tíz óra. Liszt: Missa choralis. A templom énekkarát Tardy László vezényli. Ugyanitt délben tizenkét órakor közreműködik a Cantori di Carmel kórus (USA). Június 20., kedd Pesti ferences templom (V., Ferenciek tere), este fél hét órakor gregorián mise. Közreműködik a Schola Gregoriana Budapestinensis, Béres György vezényletével. Június 21., szerda Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) -templom, este hat óra. Közreműködik a Hoff Korforening norvég kórus. Június 22., csütörtök Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) -templom, délután négy órakor egyházzenei művek. Énekel a Lakewood Area Choral Society (USA). Közreműködik: Cilia Delond (zongora). Vezényel: Róbert Oster. Pasaréti ferences templom, este hét órakor egyházzenei művek. Énekel a Lakewood Area Choral Society (USA) és a Pasaréti Szent Antal Kórus. Közreműködik: Cilia Delond (zongora). Vezényel: Róbert Oster és Déri András. Június 23., péntek Bakáts téri templom, este fél nyolc óra. Verdi: Rekviem. Közreműködik: Mészöly Katalin, Cserba Krisztina, Horváth Bálint, Kenessey Gábor (ének). BM Duna szimfonikus zenekar. Nemzeti énekkar. Karigazgató: Antal Mátyás. Vezényel: Kaposi Gergely. Két- és többgyermekeseknek Gyulai nyaralás ■ Bányai János A többgyermekes családok nyaralására nyújt lehetőséget a gyulai Várfürdővel egybeépített Hunguest Hotel Erkel. D épületében a két gyermekkel érkezőket két egymás melletti, a nagyobb családokat három vagy négy összkomfortos szobában helyezik el. A három nyári hónapban tetszés szerint kiválasztható hat nap - öt éjszaka - félpanzióval (svédasztalos reggeli, ebéd vagy vacsora), személyenként 21500 forintért. Ebbe az árba ráadásként a szomszédos Várfürdő belépőjét, valamint a házon belül található szauna és testformáló szalon igénybevételét is belekalkulálták. A szobákból fedett folyosón lehet átmenni a szomszédos Várfürdőbe, ahol 22 különböző hőfokú, fedett és nyitott medence várja a fürdőzőket, van közöttük több kevert vizű gyermek- és úszásra alkalmas sportmedence is. Az árnyas fákkal övezett, hatalmas területű strandon és a közeli parkban sportpályák és játszóterek is találhatók. Ami pedig a látnivalókat illeti, három helyszínen is megtekinthetők a Gyulai Várszínház felnőtt-, ifjúsági és gyermekelőadásai, továbbá az Erkel Ferenc Múzeum és Emlékház, a Dürer-terem, a Kohán György Múzeum, a Ladics-ház, a Szűz Mária-kegy- ésemléktárgyak gyűjteménye, a Százéves cukrászda, valamint a Tanyamúzeum. A gyulai szobák a 06-60-388-027 vagy a 06-66-463-555-ös számokon köthetők le. Egyéb üdülési információ 9-12 óra között a 3091-456 vagy a 3091-457-es telefonszámon kapható. magazin 2000. június 17., szombat A Jánosi-együttes 25 éve Eredet és párhuzam ■ Rumy Dániel A népzenész testtartása, mozdulatai legalább olyan kifejezők lehetnek, akár a táncoséi. Még árulkodóbb a mosoly minősége: ismerjük a jó kereskedelmi érzékű divatmuzsikusok skanzenmosolyát, meghökkentenek az önfeledt zenélés groteszk szájrándulásai, de kevésbé feltűnő az összpontosítás és a játékkal párhuzamos zenei meditáció szelíd, már-már bocsánatkérő derűje. Őrzök egy különösen bensőséges fotót Halmágyi Mihályról, a zseniális gyimesi muzsikusról: a cigány ember cserzett, hirtelen megnyúlt és elhomályosodott arcán, szinte rásimulva az áll alá ékelt hegedűre, ott lebeg a rögtönzés fájdalmának és könnyedségének túlvitági, bizonytalan mosolya A Zeneakadémia színpadán Jánosi András is valahogy így: befelé mosolyog. Feszülten, mégis előzékenyen és elegánsan, amint derűs, feszült és elegáns hegedűjátékával a bartóki szonatina őstörténeti rétegeiben kalandozik. Nem könnyű szabadulni a rutén epizód szaggatott, ideges monotóniájától, a román táncok szuggesztív aszimmetriájától vagy a csíki népdalok bonyolult architektúrájától. Hasonlóképp bolygatnak fel a szöveges Bartók-idézetek, az 1. rapszódia, a Mikrokozmosz, a Tizenöt magyar parasztdal zongorán megszólaló gondolatkísérletei - mindez örök, sokszor meg is unt vetélkedésnek tetszik, a népi muzsika nyers, érzéki ornamentikája és a műzene gondolatisága között. A színpad egyik oldalán zongora, Vasvári Tamással, és bartóki műrészletek, a másikon a Jánosi-együttes (Jánosi András prímás, Túri András brácsás, Pálfi Zsolt nagybőgős, valamint az alapító tagok: Bányavári Gábor és Konkoly Elemér), hagyományőrzők (Pál István dudás) és vendégmuzsikusok (az egykori Csíkszeredai Barozda együttes énekese, Győrffy Erzsébet, valamint Fenyő Katalin hegedűs, Juhász Zoltán furulyás, Papp István Gázsa prímás, Nagy Zoltán cimbalmos, Kobzos Kiss Tamás és Őze Áron színész), a Bartók-darabokból kiemelt és eredeti formájukba visszaállított vokális és táncos népi dallamokkal. Csakhogy e vetélkedésnek komoly tétje van, itt és most egy életmű legbensőbb dilemmája fogalmazódik meg. A Jánosi-együttesé ugyanúgy, mint a Bartóké. Az előadás egyedülálló jelentősége a bizonyítási folyamat, egyfajta apológia, műzene és népzene, feldolgozások és források, alkotói technikák és stílusok, életfilozófiák intellektuális feszültségének a felmutatása, ám mindkét oldal tisztaságának és eredetiségének gondos megőrzésével. Egyszersmind, rejtve, a lesülylyedt kultúrjavak, avagy az elitkultúrába emelt népművészeti elemek oly sokszor és oly reménytelenül körbejárt szociológiai dilemmájának a megszelídítése is. Itt és most, ebben a pillanatnyi szintézisben tökéletesen nevetségessé - mert lényegtelenné válik a műzene vagy a népzene fensőbbségét firtató kérdés. Nem vetélkedés, nem szembeállítás ez valójában, hanem ritkán hallható párbeszéd, nem zenei határvédelem, hanem türelmes és megvilágító erejű határjárás és közvetítés. A bartóki kompozíciók és a népzenei források, a rafináltan elvont hegedű- és zongoratáncok, illetve a szenvedélyes - nem kevésbé rafinált - kis parasztdallamok közötti ívben és csöndben, az alkotói filozófiák viszonyában föltárul a bartóki életmű szelleme - miközben elénk tárul az ouvre forrásvidékének lélegzetelállító látképe, történeti háttere is. Eredet, párhuzam, egység-különbözőség és zenei egyenértékűség. A huszonöt éves Jánosi-együttes népzenei koncepciójának kulcsfogalmai. Mindez a magyar és európai zenetörténet egyetemes közegében értelmezve, a szokványos, táncházcentrikus népzenei feldolgozásoknál sokszor jóval intellektuálisabban, népzene-történeti kutatásokba, összehasonlításokba, a régi európai tánczene, a barokk és a XVIII. század zenekultúrájába ágyazva Jánosi András, az együttes vezetője fehér holló a magyar népzenészek társaságában. Hajdani, fényes MOM-os táncházi mulatságok népszerű muzsikusa, egyben makacs tudósember ő. A táncházmozgalom alapítóinak egyike, erdélyi falvakban iskolázott hegedűjátékos és művelődéstörténeti szenvedélyű zenefilológus - tanár, szemléletes és szenvedélyes előadó. Összességében szembetűnően időszerűtlen, talán túlságosan is filozofikus hajlamú figura Az együttes pályája is annak a távolságtartásnak a története, amellyel makacsul óvakodik az egyre fáradtabb táncházmozgalom útjaitól; ugyanúgy a szólam-multikulturalizmusok diszkriminatívnak bizonyuló népzenei-kereskedelmi babonájától, mert más sokféleség: a történeti Európa zenei egysége és a Kárpát-medence népzenei kölcsönössége iránt elkötelezett. Csakhogy nem kifizetődő elkötelezettség ez. Az 1975-ben alakult Jánosiegyüttes tartós muzsikusi-kutatói jelenléte, mozgalmi szerepe, kuriózumszámba menő lemezei, rangos külföldi Bartók-turnéi és Jánosi András revelatív népzene-történeti gondolatai ellenére méltánytalanul kevéssé ismert zenekar. A mostani, zeneakadémiai előadáson sincs telt ház, holott kisebb változtatásokkal azt az 1981-es egyetemi színpadi, nevezetes Bartók-interpretációt és forrásfeltárást (Zene hsúros hangszerekre... dudára és furulyára) ismétlik itt meg, amely erdélyi diaporámaképek, levélrészletek, mű- és népzenei dialógusok, valamint a Párhuzam csoport néptáncos illusztrációjával Bartók Béla népgyűjtési élettörténetét követte végig. Magát a beavatási folyamatot, amely elkerülhetetlenné tette a zenetörténeti-zeneelméleti látószögváltást, igazolva, hogy a „primitív” népi muzsika - meghökkentő módon - nem látszik kevésbé hatásosnak, mint a klasszikus műzene. A Jánosi-együttes ’81-es műsora, akár a mostani, azonban nem csupán a bartóki életmű eredetének, párhuzamainak, felfedezéseinek kérdéseit fogalmazta meg, hanem némi zavart is keltett a zenetudományban (lásd Somfai László dilemmaérzékeny cikkét az előadásról), (bartóki) önvizsgálatra ingerelve azt, sőt nemrégiben más zenekarok munkásságát is megihlethette. (Lásd a Muzsikás együttes hasonló természetű Bartók-kísérletét.) Nem eléggé ismertek Jánosiék - úgy vélem - szenzációs zenetörténeti feldolgozásai sem. A Liszt-rapszódiák (1991) forrásfeltárása mellett a történeti népzenekutatás, etnomuzikológia kísérleti módszertana és eredményei, amelyek megalapozhatták az 1997-es 77 magyar tánc és a ’98-as Kossuth üzenete eljött című lemezek gyűjteményét. Pedig ez a történeti érzékenység az együttes legfőbb kuriózuma: Jánosi Andrásék nem kevesebbet kíséreltek meg, mint a XVIII. század magyar tánczenei kultúrájának rekonstrukcióját, korabeli kéziratokra hagyatkozva, azoknak a hajdanán országszerte muzsikált-dúdolt dallamoknak az összehasonlítását és hagyományhű megjelenítését, amelyek mára zömében az erdélyi tánczenében maradtak fenn. És amelyek egykor - izgalmas hipotézis ez! - részei lehettek a közös, később csupán a peremvidékeken konzerválódott európai táncdallamkincsnek: a kölcsönösség-közösség, egyben a magyar zenetörténeti mélységélmény relikviái ezek. Kutatásuk tapasztalatai, úgy tetszik, megint csak zavart keltően ellentétesek a bevett zenetörténeti elképzelésekkel. Jánosi szerint a kor a véltnél jóval több táncfajtát, így tánczenei dallamtípust ismerhetett: a verbunkos legényesszerű ősformáitól a lassú csárdásig (!). A Jánosi-együttes persze nem csupán szeld tudományos zavarkeltése, népzenész körökben mára már kissé gyanakodva szemlélt intellektualizmusa és szigorúbb-archaikusabb eredetiségeszménye miatt méltó a figyelemre, elismertségre. Hallgatom a Zeneakadémián az erdélyi román táncok csorba hegedűdallamait, amint a hegedűduó zenészei a bartóki műről átvillannak az ardeleanára És akár a táncos gerincmunkáját, legalább olyan beszédesnek találom az elmélyültséget, a figyelmet, gondos és türelmes zenei magatartást, érzékenységet jelző bizonytalan mosolyt a muzsikusok arcán. (Zene húros hangszerekre... dudára és furulyára. Bartók-források, 2000. június 1., 19.30, Zeneakadémia) Pál István palóc dudás Az együttes és barátai a Zeneakadémia színpadán Fotók: Somoskövy Béla