Magyar Nemzet, 2000. szeptember (63. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-02 / 206. szám
2000. szeptember 2., szombat Egy hajdanvolt magyar világcég kilencvenéves a A századforduló a magyar történelem kevés nyugodalmas időszakainak egyike. Erre az időszakra tehető a hazai ipar máig meghatározó vállalatainak megalakulása, illetve a már előbb létezők (a Goldberger fivérek óbudai kékfestőműhelyből kinövő üzeme vagy Ganz Ábrahám gyára) termelésének nagyipari méretűvé válása. A Chinoint, illetve elődjét 1910-ben alapították. ■ Brém-Nagy Ferenc A vállalatot két vegyészmérnök hozta létre, az akkor huszonöt éves dr. Wolf Emil és dr. Kereszty György. Hazulról kapott 10-10 ezer koronás alaptőkéjüket Háry Ágost földbirtokos, a Kereszty család barátja pótolta meg 50 ezer koronával, s vált így csendestárssá a vállalkozásban. A fiatalemberek egy fészert béreltek Buckinger Izidor és neje, Salzmann Fanny háztulajdonosoktól az angyalföldi Petneházy utcában. Itt kezdte meg működését az üzem 1910 őszén „Ajka vegyészeti gyár, dr. Kereszty és dr. Wolf vegyészmérnökök és társa” néven. Céljuk az volt, hogy új módon, kémiai szintézissel állítsanak elő gyógyhatású készítményeket, ellentétben Richter Gedeon kőbányai gyárával, ahol állati és növényi eredetű alapanyagokat használtak erre a célra. Külföldi cégek különböző gyógyszereinek kiszerelése, ampullázása, forgalmazása mellett az új gyár tevékenységében a legelső időktől fontos szerepet kapott a kutatás, az eredeti készítmények előállítása. Noha számtalan nehézséggel kellett szembenézniük, a stratégia helyesnek bizonyult. Megszülettek első védjegyezett termékeik: a Cadogel kenőcs, amit Bugarszky István professzor javaslatára az idült ekcéma kezelésére kísérleteztek ki, és a Yohimbin Kincsem elnevezésű gyógyszer, amely állatgyógyászati készítmény volt, később Yphistrin néven a 90-es évekig forgalmazták szexuális neuraszténia kezelésére. A szakma nemigen jósolt nagy jövőt a vállalkozásnak. A Gyógyszerészeti Értesítő 1911. április 21-i száma például arról tudósította olvasóit, hogy a gyógyszerészeknek árjegyzéket szétküldő gyár nem létezik, a megnevezett készítményeket nem is gyártják, mivel azok csak nagyobb szabású vegyészeti gyárban, nem egy háromszobás lakásban működő üzemben állíthatók elő. A cikkíró, miután Wolfék meghívására személyesen meglátogatta a gyárat, a lap következő számában az alábbi helyreigazítást tette közé: „Kijelentem, hogy cikkem alapjául szolgáló információk minden alapot nélkülöznek, mert amióta a fent nevezett cég gyárát megtekintettem, azt munkában és szakavatott emberek vezetésében találtam. Végtelen sajnálom, hogy rosszindulatú információknak felülve, egy becsületes, derék munkát végző magyar céget súlyos vádakkal, félrevezető állításokkal meghurcolni segítettem, s a legnagyobb készséggel bocsánatot kérek a fent nevezett cégtől. ” Háry Ágost korán elvesztette hitét a vállalkozásban, 1911 végén tőkéjét kivonta belőle. A két ifjú tulajdonosnak hamar szembe kellett néznie azzal az eshetőséggel, hogy pénz hiányában friss vállalkozásuk csődbe jut. Valamikori vegytantanáruk, Reichenhauer Kálmán sietett segítségükre. Bemutatta őket egy másik hajdani tanítványának, Krausz Simon magánbankéinak, a Krausz és Bettelheim bankház tulajdonosának, aki a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. (a későbbi Angol-Magyar Bank) igazgatósági tagja is volt. Krausz 250 ezer koronát bocsátott Wolfék rendelkezésére, és a vállalkozásba bevonta üzlettársait is. Részvénytársaság létrehozását határozták el, amelyet „Dr. Kereszty, dr. Wolf és társa vegyészeti gyár részvénytársaság” néven 1912. február 3-án jegyeztek be a cégbíróságon. Alaptőkéje 500 ezer koronát tett ki, amely 2500 db, egyenként 200 korona névértékű részvényre oszlott. A vállalat 1912 elején Újpesten, a Tó utca 1-3. alatt 9000 négyzetméternyi telket vásárolt gróf Károlyi Lászlótól, ahol gyors építkezés kezdődött. Ennek eredményeként az év júliusának végén meg is indult a gyártás az új üzemben. A vállalat Új nevét: „Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Részvénytársaság, dr. Kereszty és dr. Wolf’ 1913. november 21- én jegyezték be. A Chinoin fantázianevet eredetileg egy kinintartalmú gyógyszer nevének szánták, ám jó hangzása és könnyű megjegyezhetősége miatt úgy döntöttek, hogy a vállalat elnevezésére használják. A vállalat fejlődéséhez a döntő lökést az első világháború adta. Maga a háború és a következtében fellépő járványok nagy keresletet támasztottak gyógyszerekből, miközben a hadviselő országokból megszűnt a gyógyszerimport. A szükséghelyzetben az orvosok a népszerű külföldi készítményeket hazaiakkal voltak kénytelenek pótolni. A Chinoin a háború éveiben jelentős szerepet játszott a különféle fertőtlenítőszerek gyár- Chinoin tásában, ám ennél jóval nagyobb üzletet jelentett a közös hadügyminisztérium megrendelése harci gázok, brómaceton és brómetán előállítására. Cserébe a hadi igazgatástól jelentős beruházási támogatáshoz és új eszközökhöz jutottak. A világháborús időszakot Wolf és Kereszty 1924-ben a következőképpen ítélte meg: a gyár „eredeti irányától eltéríttetett, és vezetői akarata ellenére a viszonyok ellenállhatatlan nyomásánál fogva alkalmi ipart űzött". Ezen „alkalmi ipar űzése” mellett tovább folyt a kutatómunka, számos új termék került piacra (a Magnosterin fertőtlenítőszer, ami a spanyolnátha járvány idején keresett termék volt, a Fain gyermektápszer vagy a Domargin). Ebben az időben, 1916. július 8-án kezdték meg Marék József készítményének, a Distolnak a próbagyártását. Ez a termék, az első hatásos gyógyszer a májmételykór ellen, alapozta meg a Chinoin világhírét Az igazgatóság nagy hangsúlyt helyezett a Distol termelésének felfuttatására és az európai, valamint az amerikai piacra történő bevezetésére. A húszas-harmincas évek elején számos országban létesítettek leányvállalatokat, kereskedelmi kirendeltségeket a termék gyártására, illetve a Chinoin humánkészítményeinek forgalmazására. A sor meglehetősen hosszú lenne, az érdekesség kedvéért néhány kiemelendő: a Sanabo Kft. létrehozása (Bécs, 1920), megállapodás a Bengen és Társa Kft.-vel (Hannover, 1921), kereskedelmi kirendeltség létesítése Kínában (Sanghaj, 1921), ún. Distol-képviseletek létrejötte Dél- Amerikában (Chile, Brazília), Uruguayban a Carlos Staff cég megbízása a Distol és embergyógyászati termékek forgalmazásával, a Progres Scientifique S.a.r.l. nevű vállalkozás létrehozása Franciaországban 50 százalékos Chinoin-érdekeltséggel, a Productos Pharmazeuticos nevű részvénytársaság megalapítása Mexikóban 1935-ben, százszázalékos Chinoin-tulajdonnal. Az intenzív piacszerző stratégia meghozta gyümölcsét. 1925 első felében a Distol-forgalom elérte a 27 milliárd koronát. Ahol a Distolnak piac teremtődött, ott hamarosan forgalomba került a gyár többi készítménye is. A Chinoin a húszas-harmincas években a „csúcsipart” jelentette, olyan gyárat üzemeltetett, amely nem a teljes körű termékgyártásra helyezte a hangsúlyt, hanem a legbonyolultabb és legnehezebb, de egyúttal a legjövedelmezőbb gyógyszergyártási folyamatokra. A második legnagyobb magyar exportőr volt az Egyesült Izzó mögött. A Chinoin eredményeiben kezdettől döntő szerepe volt a tudományos háttérnek. A két alapító pontosan tudta: kizárólag eredeti, saját termékekkel vehetik fel a versenyt a gyógyszerpiacon, éppen ezért a legrátermettebb szakembereket igyekeztek a gyárhoz kötni. Két „iskolát” kell mindenképpen megemlíteni, amelyek döntően hozzájárultak a vállalat sikereihez. Az egyiket - a magyar farmakológiai kutatást - Issekutz Béla, a másikat - a hazai szerves kémiait - Zemplén Géza alapította. Issekutz 1913-tól külső munkatársa a Chinoinnak, a kolozsvári, a szegedi, végül a budapesti egyetem gyógyszertani intézeteiben állapította meg a gyárban előállított vegyületek hatását, és segített klinikai partnert szerezni a humán vizsgálatokhoz. Zemplén Géza Wolf Emil barátja volt A gyáralapító még müncheni tanulmányai idején ismerte meg a szintén ifjú vegyészt, aki akkoriban Emil Fischer munkatársaként vett részt többek között a cukrok és a fehérjék szerkezetének felderítését célzó alapvető kutatásokban, és aki hazatérve megalapította a budapesti Kir. József Műegyetemen a szerves kémiai tanszéket A két ember barátsága gyümölcsöző kapcsolatot eredményezett a gyár és az oktatási intézmény között. A Chinoin Zemplén 1915-től kezdődő szakértői alkalmazásán túl évtizedeken keresztül konkrét megbízásokat adott a szerves kémiai tanszéknek. A profeszszor tanársegédei közül viszont sokan helyezkedtek el a gyárban kutatómérnökként Például a magyar gyógyszerkutatás egyik legnagyobb alakja, Földi Zoltán, de megemlíthető még - a teljesség igénye nélkül - Weisz Rezső, Gerecs Árpád és Korbonits Dezső. A vállalat vezetőinek nagyratörő tervei, fogékonyságuk és elkötelezettségük az új módszerek bevezetésére, valamint a gyárba került szakemberek tudása, illetve a munkájukhoz megteremtett közeg eredményezte, hogy a Chinoin innovációs tevékenysége a század első évtizedeiben lenyűgöző eredményekhez vezetett Ma is használatos gyógyszerek sora született meg ekkor: a gyár első eredeti vegyületének, a 84 éves Novatropinnak a hatóanyaga önmagában vagy kombinációban gyakorlatilag ma is gyógyszerként szerepel az egész viágon, 21 államban, iá cég termékeként, 237 névvel fordul elő. Algopyrin, 1933; Amidazophen 1937; Demalgon 1925; Bilagit 1925; Rubophen 1939. A Chinoinban dolgozták ki a papaverin első ipari szintézisét amelynek révén e fontos - addig, 1930-ig növényekből izolált - gyógyszer előállításában monopolhelyzetbe került a vállalat a vitágpiacon. Az 1922-ben izolált inzulin gyártására saját technológiát dolgoztak ki a vállalatnál, és 1928-ban piacra dobták az első hazai készítésű inzulint. Hosszan folytatható lenne a sor a vitaminoktól - Szent- Györgyi kutatásait Wolf Emil támogatta - a példátlan üzleti sikert eredményező Ultraseptylig, ám talán ennyi is elég ahhoz, hogy nagy vonalakban megmutassa a gyárban a két háború között folytatott tevékenységet. A második világháború éveiben a vállalat nem tudta beszerezni a papaveringyártás egyik nélkülözhetetlen nyersanyagát, a pirokatechint. Mivel a diósgyőri MÁVAG gyár elfolyó kátrányvize nagy mennyiségben tartalmazott jó minőségű pirokatechint, a gyárban kidolgozták a kinyerés technológiáját. Napi 60 köbméter vizet a helyszínen besűrítettek, s az egyébként hulladék vízből kinyert alapanyaggal önellátásra rendezkedtek be. Kereszty György 1921-ben betegsége miatt megvált a Chinointól, vidéki birtokára költözött, ám kapcsolata a gyárral és Wolf Emillel nem szakadt meg, miniszteri tanácsos fiaként kiterjedt ismeretségi körét, összeköttetéseit később is többször mozgósította a vállalat érdekében. 1933-ban tért vissza Budapestre. A gyárban távozása után részére fenntartott laboratóriumában kozmetikai kísérleteket folytatott és felfedezte a lúgkő nélküli pipereszappant. 1937-ben halt meg. Wölf Emil Kereszty távozása után egyedül irányította a gyárat. Vezérigazgatói posztjáról 1941-ben mondott le, amikor a német vállalatok és kereskedők bojkottálták a Chinoint, mondván: „zsidó vállalat”. Wolfnal nemcsak a már fentebb vázolt szakmai munkát tartotta fontosnak, mindenkor különös érzékenységgel viseltetett dolgozói iránt. Ma már hihetetlennek tűnnek azok a dolgozókat illető anyagi és nem anyagi juttatások, amelyek a két vlágháború között természetesek voltak a Chinoinnál. A munkások a vállalat költségén tanulhattak német és francia nyelvet, óvoda épült, számtalan sport- és szabadidőkor működött. A háború éveiben, amikor ez nehéz volt, gyállalat gondoskodott a dolgozók téli tüzelőjéről, zsírellátásáról, olyan formában, hogy élő sertéseket vásárolt fel, hentest bízott meg a feldolgozással, majd szétosztotta a húst, s a munkások havi részletekben törleszthették. Wolf gyermekkórházat építtetett, amelyet barátjáról, Keresztyről nevezett el. Wolf Eaalt 1944-ben deportálták, 1945-ben tért haza Dachauból. Az oroszok jóvátételképpen a Chinoint le akarták szerelni és elvinni. Wolf kompromisszumként a vállalat Vácott felépíteni szándékozott gyárának gépeit ajánlotta fel. A jóvátételi bizottság hajlott az alkura, végül 26 vagonnyi gépet vittek el, 72 ezer dollár értékben. (Visszaemlékezések szerint Wolf a gyárból kifutó szerelvény előtt lépkedett, és megkönnyezte a veszteséget.) A vállalati talpra állításán fáradozó tulajdonost sorozatos kudarcok érték. Nem adtak hitelt azok az angol bankok sem, amelyekkel a háború előtt nagyon jó volt a Chinoin kapcsolata Kialakulatlannak ítélték a politikai helyzetet. Itthon egyre biztosabb lett a kommunista hatalomátvétel és az államosítás. Wolf Énül Brüsszelbe utazott Itt érte a halál 1947. július 15-én. Egykorú híradások szerint szívszélhűdés végzett vele, a családhoz közelállók visszaemlékezései szerint végrendelkezett, és önkezével vetett véget életének. Wolf Enül halála és az államosítás, illetve az ezzel együttjáró szovjet típusú munkamegosztás, amely kutatóintézetre, gyárra, külkereskedelmi cégre szabdalta az addig organikus egységben működő vállalatot, két évtizedre tönkretette a kutatást, amely a hatvanas években indult meg újra az előző ütemben. Ezt az időszakot a No-Spa és a Jumex fémjelzi, előbbi egészen a közelmúltbéli orosz pénzügyi válságig a gyár legnagyobb mennyiségben exportált terméke volt, utóbbi egyike azon kevés régiónkbeli gyógyszereknek, amelyet törzskönyveztek az Egyesült Államokban. A Chinoint privatizálták, hasonlóan a többi magyar gyógyszergyárhoz, amelyek nem tudták finanszírozni a gyógyszerkutatás költségeit. (Fontos megjegyezni, erre egyetlen reális esély kínálkozott volna- a hazai gyógyszeripar trösztösítése, az innovációra előteremthető források koncentrálása E verziót a nyolcvanas évek végén a Chinoin vezetője, Bihari István képviselte, sikertelenül. Mostanában újra felvetődik ez a teória, legutóbb Somody Imre hangoztatta. Többségi tulajdonát a francia Sanofi vállalat vette meg. György Miklós személyében olyan vezérigazgató került a vállalat élére, aki az akkor már szintén Sanofi-tulajdonú ausztriai Sanabótól - néhány éves sandozos kitérő után - került a céghez, attól a Sanabótól, amelyet, mint fentebb kiderült, 1920-ban a Chinoin alapított. A gyár ma a multinacionális Sanofi- Synthelabo vállalatcsoport tagja. Kutatói jelenleg is fontos szerepet játszanak a francia cég innovációs tevékenységében. Gyárbelső a húszas években és napjainkban Német nyelvű reklám a harmincas évekből Az alapítók: dr. Kereszty György és dr. Wolf Emil magazin Magyar Nemzet 29