Magyar Nemzet, 2000. szeptember (63. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-30 / 230. szám
2000. szeptember 30., szombat Aczél György föl merte robbantani a régi, patinás, ám ideiglenesnek tekintett színházépületet, de nem merte soha megszüntetni a nevét, vagy akár csak elvenni a társulattól. Várhegyi Attila sokkal merészebb, épp a nevet meri elvenni a társulattól, és meri legalábbis szüneteltetni, jégre tenni jó időre.” (Zappe László: Nincsen Nemzeti. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 31.) „Tölgyessy kifelé vonul a politikából. Az ő személyes tragédiája az, hogy fideszes képviselőként kell végignéznie, amint a Fidesz szétrombolja a parlamentáris demokrácia intézményeit.” (Pagonyi Lajos interjúja Magyar Bálinttal, az SZDSZ elnökével, Népszabadság, 2000. szeptember 2.) „Szakmai érvek nem befolyásolják a kormány és vezetője döntéseit. Jószerivel csak azt nézik, hogy a döntéssel a választók hány százaléka érhető el. Az inkompetencia egészül ki az agresszivitással és a gyanakvással. Nonszensz, hogy egyesek félve súgjanak, hogy nem állhatok szóba veled, majd máskor felhívlak, így szakították meg a beszédet a társadalommal, senki nem szólhat hozzá semmihez, hiába ért valamihez. Marad a kinyilatkoztatás és a múltba fordulás.” (Gréczy Zsolt: Fortinbras király kétéves uralkodása. Interjú Lengyel Lászlóval, Magyar Hírlap, 2000. szeptember 2.) „... a parlament és a közmédia rendeltetésszerű működése szünetel, képet ad a nyilvánosság előtt elrejtett diskurzusok természetéről.” (Kozák Márton: A média és a hétköznapi fideszizmus. Magyar Hírlap, 2000. június 10.) Hogy ne legyen mérgezett a közélet, s ne kelljen félni. - Hogy érti ezt? - Úgy, hogy 1998 óta egyre többekről hallom: nem beszélnek nyugodtan telefonon, tartanak a lehallgatástól, mintha csak a nyolcvanas években lennénk. Én nem olyan Magyarországon akarok élni, ahol viszszajön a Kádár-kor neurózisa és szorongása, s az embereknek igazodási kényszerük van.” (Gyémánt Mariann interjúja: Demszky Gábor a bizalomépítésről, 168 Óra, 2000. június 8.) Legutóbb egy felolvasóesten azt mondta: Magyarországon élni rizikós vállalkozás. Súlyos mondat. Szerintem egyszerű ténymegállapítás. Nem is eredeti. Sokan érezzük így. A fordulatok országa vagyunk, és a fordulatok mindig magukban hordozzák a kockázatot. Most épp a tekintélyelvűség felé fordulunk.” (Jedlinszky Gabriella interjúja: Békés Pál a posztmodern öntámadásról, 168 Óra, 2000. június 8.) .A humanista örökség elválaszthatatlan azoktól a bűnöktől, emberellenes intézményektől, amelyeknek vlágmegváltó kísérletei közben szellemi hátteret adott. És akár tetszik, akár nem, a kommunista világnézet, a bolsevizmus és a szovjet forradalom is ennek a humanista örökségnek a része. A hozzájuk kapcsolódó bűnökről ítélkezni kell, globális elutasításuk azonban már a humanizmus megtagadását jelenti. A baloldaliság és az antikommunizmus pedig végképp összeegyeztethetetlen. (...) Remélem, Bikácsy Gergely kollégámat csupán az indulat ragadtatta arra a kijelentésre, hogy »a demokratáknak értelemszerűen antikommunistáknak kell lenniük«. Ez ugyanis egyben azt jelentené, hogy a kommunisták nem lehetnek demokraták, ami enyhén szólva nem igaz. A dolog inkább úgy áll, hogy a demokratáknak nem kell kommunistáknak lenniük, de az antikommunisták nem lehetnek demokraták, s még kevésbé baloldaliak.” (Forgács Iván: Antikommunista humanizmus? Népszabadság, 2000. június 9.) „Nem bölcs dolog konzekvensen egyenlőségjelet tenni egy emberirtásra eredendően eltökélt, azt végrehajtó, egy évtizedes gyilkos őrület és a valódi kommunisták 1871 óta tiszteletet érdemlő, egészen másfajta gondolkodásmódja közé akkor sem, ha minden forradalom és ellenforradalom véres volt.” (Rajk András: Totalitarizmusok. Népszabadság, 2000. június 30.) Mi vitte annak idején a Kommunista Pártba? Ugyanúgy illúziói voltak, mint másoknak? Melyek voltak ezek az illúziók, remények, amelyek később szertefoszlottak? A húszas-harmincas években, amikor kezdtem emberré érni, nagyjából ugyanazt éreztem, múnd most. Vagyis hogy a meglévő, de korlátolt szabadságot, az egyént, az alapvető emberi jogokat súlyos fenyegetések érik.” (Pagonyi Lajos interjúja Vásárhelyi Miklóssal, Népszabadság, 2000. július 7.) „De ami minket illet: ha most egy másik kormány lenne hatalmon, akkor az ellen menne a poénkodás. S ha a kormánynak csak két hibája lenne, azzal a kettővel foglalkoznánk. (...) Vannak olyan emberek - nem pártok -, akikhez közel állok, akikkel szimpatizálok. Függetlenül attól, hogy az illető kisgazda-e, MSZP-s vagy SZDSZ-es. - Tényleg van köztük kisgazda? - Persze. - S ha most nagyon végiggondolná? - Akkor nincs.” (Bányai György beszélget Bajor Imrével, 168 Óra, 2000. július 27.) „Ha nem hozhatok haza két üveg portáit anélkül, hogy hosszadalmas és hülye procedúra eredményeképp száz vagy több százalékos vámot kelljen fizetnem érte, akkor két lehetőség van: (1) nem hozom haza a két üveg portóit, és ezeket a Haider közeli jampeceket gondolatban háromszázszor küldöm el oda, ahova szerintem valók, (2) mégiscsak hazahozom, de olyan közérzettel, hogy az virtuálisan visszarepít a hetvenes évekig. Mellékesen jegyzem meg, hogy ennek az egésznek a világon semmi értelme nincs, ettől a költségvetés bevétele magasabb nem lesz, az állampolgár öncélú bizgatásáról van szó csupán, ami végső elemzésben nekik, a Haider közeli jampeceknek se jó, sőt nagyon is rossz, viszont politikai kérdés, amibe a piártanácsadójuk már nem szólhat bele. És ha nem áll mögöttük a piárcég, akkor semmi sem akadályozza, hogy az őket jellemző földmélyi baromság eruptív erővel a felszínre ne törjön. Ha nem volna arculattervező apparátusuk, akkor ezek bőgnének, mint a baszni kívánó bika” (Váncsa István: Két üveg portói. Élet és Irodalom, 2000. július 28.) „A rólam elterjedt előítéletek ellenére gyűlölök vitatkozni, különösen az egyik legkomolyabb és legműveltebb újságíróval, Várkonyi Tiborral, akit tisztelek és becsülök. (...) Tekintettel arra, ami mindig kimarad az álszent magyarországi holokausztvitákból: a kommunisták - nem a zsidók - voltak az elsők, akiket a nácik koncentrációs táborba hurcoltak. (...) Aczél Endre észrevehette volna legsajátabb médiumában, az újságokban, hogy a legsüvöltőbb szélsőjobboldali publicisták ma már egyáltalán nem MIÉP-esek. A Magyar Fórumnál ma már gyakran radikálisabb Magyar Nemzet (a kormány félhivatalos »polgári napilapja«) és Magyar Demokrata nem a MIÉP-hez áll közel, hanem a lehető leghivatalosabb kormánytöbbséghez.” (Tamás Gáspár Miklós: Amnézia, német ürügyek. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 19.) „Az ország megosztott, kezükben hatalom, zsebükben zsozsó, a Szent Korona meg Isten segedelmével a Parlamentben.” (Galló Béla: Fiatal, Idegesítően Demokrata, Elszánt Színész. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 8.) „A mai kormányzat nem is akar gátat vetni a gyűlölködés elburjánzásának. (...) ... de a testileg-lelkileg fideszista Bayer Zsolt sem tartóztatja meg magát a gyűlölködő hangnem használatában. A Magyar Nemzetben a minap megjelent cikke éppen a zámolyi romák strasbourgi akciójáról olyannyira émelyítő volt, hogy az már a szélsőjobboldali hangulatkeltés határait súrolta És mert ő egyike azoknak, akiket joggal tartanak a mai kormányzat propagandistáinak, mértéktelenségének elnézése azt a látszatot kelti, mintha romaügyben a hivatalosság álláspontját fejtené ki. Akkor miért is ne hihetnék akár életveszélyben is magukat Krasznai József és követői?” (Várkonyi Tibor: Vészjelzés. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 8.) .A rendszerváltás előtt a minőség fenyegetés volt, most viszont fölösleges. Ez ennek az eltelt évtizednek a legnagyobb botránya” (Bruck András: Van-e szükség lázadásra? Magyar Hírlap, 2000. augusztus 12.) „A kormánypártiak országzászlókkal házalnak, településről településre járva avatják az avítt ízlésről tanúskodó figurális köztéri szobrokat, ontják a szavakat Európáról, hazáról, erkölcsről, helytállásról. Az aszály ellenére Szent István-szobrokból, kopjafákból remek az ez évi termés. (...) A polgári kormány nem akarja tudomásul venni, hogy polgárháború készül. Mi lesz a budapesti Kossuth Lajos téren felépített ünnepi kulisszákkal, ha odaindul a kirekesztettek, megnyomorítottak félmilliónyi népe? Ki fog hozzájuk szólni?” (Csepeli György: Cigányút, Népszava, 2000. augusztus 12.) A baloldal nálunk a maga realista, pragmatikus, racionális mivoltából építkezik az éppen megoldandó feladatok, az éppen kiküzdendő válaszok követelményeinek megfelelően, míg a jobboldal populista módon egyre jobban a radikalizmus, helyenként a szélsőségek felé is nyitottan törekszik befolyása növelésére. C-) Új és új nagy formátumú ígéretek, programok, hangzatos elnevezések, szimbolikus események követik egymást, és a kormányzás látszata, az aktivizmus helyettesíti a valóságos tevékenységet. Ebben a folyamatban egy mégoly sikeresen felépített, a politikai marketingakadémia minden tantárgyából jelesre vizsgázó vezető személyiség is mindjobban taszítóvá válik.” (Barabás János: Profik meccse. Népszava, 2000. augusztus 10.) „Lendvai lakossági fórumon például egy nyugdíjas néni mondta, hogy olyan gyönyörűen beszélek mindig a kuratóriumokról, de nem tudja, hogy az ilyen című műsor hány órától van. Úgy veszem észre, hogy nem kizárólag a közszolgálati médiumok miatt, de az utóbbi tíz napban történtek, a Tv 3 megszüntetése, a rádiófrekvenciák és a kuratóriumi botrány együtt eljuttatta a közvéleménybe, hogy itt valami szaglik.” (Haszán ZoltánSzombathy Pál: Nyolcszemközt Lendvai Ildikóval és Pető Ivánnal, az MSZP és az SZDSZ frakcióvezető-helyetteseivel. Magyar Hírlap, 2000. március 4.) „Vagy Torgyán Pubin kívül ismer-e kisgazda képviselőt? (Derültség az MSZP padsoraiból. Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez sértő, Géza? Elnök (Gyimóthy Géza, FKGP): Sértő, igen! És megkérem, hogy a... Horn Gyula: Hát ne hülyéskedj! (Derültség és taps az MSZP padsoraiból.) Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted? (...) Nem tudom, a kezükbe került-e Orbán Viktor úrnak a Ház elnökéhez írt levele. Géza, ez nem te vagy, az Áder elnök. (...) Ennek a levélnek azért van egy csúcsmondata is: amennyiben szükséges, és a parlament sem vállalja, akkor az ő kormánya, mármint Orbán Viktor kormánya kész vizsgálatot indítani az előző kormány ellen. Na, azért nemigen tudom, hogy az elmúlt négy-tíz évben előfordult-e. Pláne, ha ezt valaki írásba adja. Azért ez nem semmi, hogy a mostani kormány vizsgálatot indít az elődyével szemben!” (Részletek az olajügyben összehívott parlamenti ülés jegyzőkönyvéből) A köznapi tapasztalatok növelik félelmemet, hogy Szent István hazájában, Mária országában megszavaznák a romák deportálását, de talán még elgázosításukat is. Persze csak titkos népszavazáson.” (Eörsi István: Nácikám jelentkezik. Magyar Narancs, 2000. augusztus 24.) „Teljesen egyértelművé vált, hogy a Fidesz képtelennek bizonyult egy koherens jobboldali ideológia, platform és elmélet kidolgozására, ezért a jobboldali politikai közbeszéd hangzavarát jelképekkel akarja feloldani, félretolni a torzsalkodásokat. így került előtérbe a Szent Korona, és lett a Fidesz-világban Magyarország megkoronázott köztársaság. A neobarokk álpompába burkolt, Szent Koronával megtetézett politikai kurzusnak alapproblémája, hogy ez nem profi munka, hanem amatőrködés, azaz önsorsrombolás és politikai öngyilkosság.” (Ágh Attila: Feltámadt a neobarokk. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 24.) „Korábban azt mondta: a nyugati baloldal eszméivel rokonszenvez. Nem okozott konfliktust, hogy olyan kormánytól kell pénzt elfogadni, amely a szélsőjobbal szövődik? Felháborít, hogy a koalíció szóba áll a MIÉP-pel. Nem tudom, valójában milyen ez a kormány. Nem ismerem a koncepcióját, filozófiáját. (...) - Magyarországon azonban újra a félelem igazgatja a hétköznapjainkat - legalábbis ezt mondák liberális körökben. Kivívott szabadságunk súlyos teherként nyomja vállunkat, erkölcstelenséggel, középszerűséggel találkozni mindenütt, a kulturális közéletben is. A politikában nem ismerem ki magam, nem akarok ítélkezni.” (Sándor Zsuzsanna interjúja Mészáros Mártával, 168 Óra, 2000. július 27.) „Vancsik pártja, hogy Fábryval éljek, a rendszerváltásig mindent ellopott, amit csak lehetett, ami még hagyján, de hatalomra jutva újra ellopta azt, amit egyszer már lenyúlt, márpedig kétszer elvenni egy nő szüzességét páratlan párttörténelmi bravúr. A Fidesz pedig egyszerűen nem ismer olyat, hogy jog, parlament, történelem, lakosság, az van, hogy odamegyek és elveszem, akár újság, akár autópálya, akár egy egész ország.” (Megyesi Gusztáv: Duellánsok. Népszava, 2000. április. 7.) „Van, akit bilincsbe verve visznek el, börtönbe csukják, házkutatásokat rendeznek nála, nyakára küldik a politikai fegyverként használt adóhivatalt, egzisztenciálisan megsemmisítik. Van, aki ugyanezért vagy ennél súlyosabb dolgokért úgy lerázza magáról a büntetőtörvényt, mint a kutya a vizet. (...) ... a valóságban a nép beszoktatása folyik egy fokozatosan felismerhetővé váló, kemény önkényuralom által kierőszakolt életformába.” (Popper Péter: Beszoktatás. Népszava, 2000. július 24.) .A megfélemlítés és a növekvő undor kétségtelen tény. (...) A politika elve az akarat, a politizálás módszertani elve a hazudozás - talán így lehetne összefoglalni az Orbánteam kiinduló alapvetését. Egyikben sincs különösebb újdonság. Különösen a politikát eláruló hazudozásról mondható el, hogy alátámasztja az emberiség sok-sok évszázados tapasztalata. Goebbels náci propagandaminiszter csak a tanulságot vonta le, amikor kijelentette: nincs az a hazugság, amit elégszer sulykolva ne lehetne elfogadtatni. (...) A hazudozásból és a hülyeséghez való jog elegyéből állnak elő a kezelhetetlenségig abszurd ügyek, amelyek aztán a fideszes »papagájkommandó« előadásában kerülnek a nagyérdemű médiaközönség elé. (...) Fidesz-Magyarország nem immorális, hanem amorális világ. Szép új világ.” (Ripp Zoltán: Fidesz-Magyarország félidőben. Mozgó Világ, 2000/5.) „Öröm a szemnek a fideszes politikus látványa. Ha férfi, akkor azért, mert férfias, ha nő, akkor azért, mert férfiasan határozott. E tökéletes külső azonban, és ezt mutatta meg a Lockheedbotrány, Istentől végleg elhagyott tökéletlen belsőt takar. Bármilyen kegyes és nyájas szózat is hagyja el a fideszes ajkakat, a szavak konganak, hihetetlenek és hitetlenek.” (Csepeli György: Best of Fidesz, Mozgó Világ, 2000/5.) „... akinek nincs annyi morális érzéke, hogy felfogja, »zsidókérdésről« hatalmi pozícióban nálunk nem lehet beszélni anélkül, hogy az érintettekben ne a »végső megoldás« asszociációja váltodjon ki, aki elfogadja, hogy ez a szellemileg oly igen szánalmas »kérdés« tematizálja közéletünket, az ott volt a Fradi-pályán keresztül Isten taúja, hova tartó vonat indítóállomásán. Remélem, »nem tudják, mit cselekszenek”.” (Ludassy Mária: Indul a vonat. Mozgó Világ, 2000/5.) „Sőt Gönczország nyugatabbra fekszik tőlünk, a gönczök már egyenrangúak a dánokkal és az írekkel. Mi, magyarok az Etyek-Felcsút mérkőzésen szurkolhatunk, mondván, legyőztük a világot, miközben a Gönczöket Londonba és Washingtonba hívják. (-) - Éltem egy keveset önöknél. Nem bírtam ki, már ne haragudjon. Magyarul a szegény megalázottat, koldust, ingyenélőt, lógóst jelent. Állandóan szégyenkeznem kellett volna, de miért? Gönczországban szegénynek lenni nem szégyen, nem dicsőség, hanem együttérzésre szoruló állapot. A gönczök nem járnak lesütött szemmel, behúzott nyakkal. (...) A magyarok szeretik, ha valaki felül lévő képviseli őket, a nemesek, az okosok, a földik, a kiválasztottak. A magyarok patrícius vezetéssel érzik jól magukat. Imádnak éltanulók lenni. Mi, gönczök, megvallom, gyanakszunk a patríciusokra, bizony szegénypártiak vagyunk.” (Lengyel László: Gönczország, Népszabadság, 2000. augusztus 3.) A halálra üldözött, halálra gyötört zámolyi romák az egyetlen utat választották, amelyet választhattak el innen. (•••) Törvénytiszteletről és a tulajdon szentségéről papolnak azoknak, akiknek semmijük sincs, és akiknek a fehér többség és a fehér rendszer hibájából nincs semmijük. A családbarát kormányhivatalnok fogamzásgátlót ajánl nekik. A Kaya Ibrahimok rezsinye józanságról, takarékosságról, beosztásról, szorgalomról nyivákol. (...) Elviseljük-e a »Haider közeli jampecek« (idézet Váncsa Istvántól az ÉS múlt heti számából) kormányát, akik vígan szónokolnak az erdélyi Tusnádfürdőn a kisebbségi jogokról, miközben Magyarországot ez a példátlan, megalázó szégyen érte? (...) A kormányzatot a Doncsev Tosóféle kisebbségüldözési hivatal, az országblamázsközpont, a kétes hírű és tehetetlen OCÖ képviseli. (...) A magyar népnek van szíve. Nem tudom azonban, vezetőinek van-e esze, s ha van, megjön-e valahára.” (Tamás Gáspár Miklós: Menekülni! Népszava, 2000. augusztus 2.) Politikailag korrekt címmel Tóth Gy. László korábbi gyűjtései a Kairosz Kiadónál könyv alakban is megjelentek. Szembesítés magazin Magyar Nemzet 29