Magyar Nemzet, 2001. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-23 / 46. szám

levelek@magyarnemzet.hu Valóban gazdagítható-e anyanyelvünk? A február 20-i lapszámukban olvastam egy igen érdekes eszmefuttatást a 7. oldalon Berták Lóránd tollából, amelyben osto­rozza a nyelvi elszegényedést, az idegen szavak túlzott használatát, külön kiemelve a számítástechni­kai szaknyelvet és a kereskedelmi tévé- és rádiócsatornákat. Sajnos én úgy látom, hogy nem kell a ke­reskedelmi csatornákig elmenni, hanem van egy sokkal közelebbi példa is: ez pedig kedvenc napila­pom, az önök újságja, a Magyar Nemzet. Tehát a példák. Múlt szomba­ton a hét végi melléklet végén volt egy hosszú cikk a nemzetközi konyhaművészetről, amelyben kétszer is szerepelt a „fast food tí­pusú étterem”, például „amerikai típusú gyorsétterem” helyett. Egy­szer még elment volna, kiemelve, magyarázatképpen, de kétszer már sok volt. Ugyanitt szerepelt a közismert görög étel neve mint „gyros”, ami helyesen magyarul „girosz” vagy görögül „jirosz”. Hétfőn melléklet jelent meg Tele­­computer címmel (legalább k-val írnák!). Ebben, ha jól emlékszem, a 2. oldalon, baloldalt, többször használták a „site”-ot „oldal” he­lyett, és a „web” helyett is lehetne „háló”-t írni. Rengetegszer olvasok e-bussi­­nesről e-üzlet helyett. Egyszerűen nem értem, miért kell valamilyen tevékenységet angolul elnevezni csak azért, mert a változatosság kedvéért számítógép segítségével végzik? Nem elég az „e” betű? Úgy vélem, hogy ezekre oda kell figyelni, mert ezeken is múlik, hogy hogyan fejlődik a magyar nyelv. Sólymos Péter Budapest Foci 2001 percen keresztül! I­smét megrendezték a Kosztolá­nyi Dezső Gimnáziumban a ta­nárok és a végzős diákok közti ma­ratoni futballmérkőzést. Először 1998. január 30-án szólalt meg a több mint 33 órás meccs kezdetét jelző sípszó, s azóta minden évben egy perccel emelkedett a játékidő. A háromfős csapatok mintegy fél órát játszottak, majd három órát pihen­hettek. A tanároknak valamivel könnyebb dolguk volt, hiszen őket erősítették a régi diákok és a szá­mos sztárvendég. A Nemcsák Ká­roly vezette színészválogatott és több olimpikon, mint például Mar­tinék és Majthényi is pályára lépett. Másnap érkezett többek között a médiaválogatott, Gyulai Balázs és a Horváth Gábor, Vereczkei Ákos, Ve­réb Krisztián alkotta kajak-kenu csapat. Leginkább az éjszaka oko­zott nehézségeket, de hajnalra leg­többen átestek a holtponton. Ahogy az utóbbi négy évben, most is a tan­erő kerekedett felül, a lényeg azon­ban nem ez, hanem a hangulat, amely a meccset kísérte, s amely a fáradtság és az öltözőkben érezhető már-már elviselhetetlen térdke­nőcs- és egyéb szagok ellenére is re­mek volt. A kosztolányisoknak va­lódi sportünnep a maratoni foci, nem csoda tehát, hogy a lelkes szer­vezők igyekeztek a maximumot nyújtani. Többet jelentett e rendez­vény egy egyszerű sportesemény­nél, hiszen a cél az volt, hogy min­denki érezze jól magát, bizonyítson saját magának. Sikerült. György Zsombor Budapest 2001. február 23., péntek TISZtelt SZErKeSZtŐSég!­EB Rovatvezető: Berszán György Amnesty-visszhang - belülről M­it eredményez a korlátlan liberalizmus kiterjesztése? M­ost már a holland tévé és újság is foglalkozik az Amnesty International botrányt kavart magyarországi hirdetményé­vel, így: na jó, a cigány gyerekek fogát mégsem verik ki a magyar rendőrök, de bizony a gyerekek dobhártyáját szétverik (stb.). Az Amnesty bocsánatot kért ugyan önöktől, de egyes politikusok ki­használhatják az esetet az EU bővítésének elodázására. Úgy látszik, a hollandok jobbnak érzik magukat, ha valakire ujjal mutogathat­nak - na lám, nem is vagyunk mi olyan rosszak, van nálunk még rosszabb is. Amiről itt nagyon hallgatnak, az a volt gyarmatokon történt ki­zsákmányolás és gyilkosságok. A hollandok manapság a legna­gyobb humanisták, de elég gyorsan megváltoztak. 1962-ben hagy­ták el Indonéziát, és még mindig van nekik néhány gyarmatuk. Na, nem mindenki változott meg, mint például Fitz Bolkestein úr, a VVD (jobboldali liberális párt, amely most hatalmon van Hollan­diában) volt elnöke. Amióta a VVD Hollandiában hatalmon van, a gyarmatokról származók vagy más szegény országból bevándorol­tak csupán „fél” állampolgárnak számítanak. A nagyobb városok­ban gettókban élnek, például Beilmermeer Amsterdamban, és különeljárásban részesülnek. A politikusok és a rendőrség szerint ezen bevándoroltak nagy része bűnöző, a jelenlegi minisztériumi statisztika szerint buták is, a televízió mindennap lehoz valami meglepő eseményt, ami ezt alátámasztja. Csak a megbízható holland családfával rendelkező polgárokat nem bántják és szapulják, ha az ember egy kicsit színes vagy söté­­tebb bőrszínű, nos, akkor számíthat rendőri zaklatásra. Az új tör­vény szerint mindenkinek kötelező igazolványt hordani, így sok­szor megesik, hogy külföldinek látszó személy 24 órára börtönbe kerül, és rásóznak valamit, ne legyen már hiába bilincsezés és zár­ka. Az úgynevezett illegálisokra vadásznak, olykor még a kismamá­kat is bebörtönzik, ha éppen otthon felejtették papírjaikat. A mene­kültügyi központokban (az ilamokban) sokan „öngyilkosok” lesz­nek, eltűnnek, és ha a család szeretné felderíteni, mi történt szeret­teivel, a rendőrség nem tud semmiről. Hol van ilyenkor az Amnes­ty? Saját háza táján sem nézelődik? A múltkor a rendőrök a csukott ajtón át agyonlőttek egy labdarúgó-szurkolót! Itt adják-veszik a külföldi gyerekeket, a minap éppen egy ilyen esetet mutatott be a té­vé. De működik szervátültetési maffia is, amely százával tünteti el a gyerekeket a szegény országokból. Az ő szívük, szemük stb. tovább él egy pénzes hollandban. Hollandiában virágzik a maffia által meg­szervezett fehérnép-kereskedelem, többnyire szegény országokból rabságba kényszerített lányokról van szó. Hollandiában talán nincs is olyan gazdasági ágazat, amiben ne lenne benne a maffia keze, bo­csánat, itt a maffia nem létezik, a maffia új neve „szervezett bűnö­zés”. A szemétkihordástól az egészségügyig szinte mindenben érde­keltek. A kábítószer-élvezők törzshelyein - néhány százezer drogos van (heroin, kokain, ópium stb.) - este nem ajánlatos sétálni, de napközben is sok helyen várják az adagjukat, ez mintegy négyszáz guldenba kerül (körülbelül ötvenezer forint), tehát ennyit kell egy kábítószerfüggőnek naponta összelopni. Hol van ilyenkor a rendőr­ség? Már az iskolában is árulják a kábítószert, ritka az a középisko­lás, aki még nem szedett vagy szed valamit (ecstasy, kender, gomba, krek stb.). Hol van az Amnesty? Az életvédelemben az egyik legfontosabb emberi jog tiprásakor, Hollandiában majdhogynem ellenőrzés nél­kül elaltatják az öregeket, a betegeket, örökre, magas az abortuszok száma is. Igaz, a halálbüntetést eltörölték, de hát mi más az eutaná­zia? The Big Brother watching you (a nagy testvér figyel téged), de a nagy testvérnek a szemét ki kellene nyitni, mint Srebrenica eseté­ben, ahol is a holland politikusok és katonák nyolcezer boszniai fér­fit feláldoztak háromszáz holland katonáért cserébe, és segédkeztek a férfiakat elválasztani a nőktől és a gyerekektől. A hágai bíróság elég közel van ide, de még egyetlen hollandot sem kértek fel, láto­gasson el hozzájuk. Az Amnesty meg síri csöndbe borult. W. Jansen Utrecht, Oudegracht st. 20. Hollandia Pszeudoliberális csatamezők A­z Állami csatamezők című Eörsi Ist­­ván-féle német cikkből kiindulva en­gem nagyon érdekel(ne), mi állt a Frank­furter Allgemeine Zeitungban megjelent felháborodott olvasói levelekben. Gondo­lom, másokat is érdekelhet, mi állt az oda küldött enyémben, ami talán szintén meg­jelenik még. „Megdöbbenve olvastam Eörsi­ István­­nak a FAZ január 2-i számában megjelent cikkét. Különös állításai nem leptek meg, hiszen ismerjük gondolkodását, vélemé­nyét folyamatosan nyilvánosságra hozza a különböző itthoni médiumokban is - eb­ben senki meg nem akadályozza, s emiatt még soha semmi baja nem származott »tö­rvénytelen« diktatúránkban, ahogyan ő látja és láttatja. Eörsi kiválóan, szellemesen ír és beszél, de mint az SZDSZ ügyvivő tes­tületének tagja, elkötelezettje ennek az el­lenzéki pártnak, s hűségesen képviseli an­nak politikáját. Ez a kis párt, amelynek a választásokon sosem volt nagy sikere, és csak az egykori állampárt koalíciós partne­reként kapott szerepet a kormányzásban 1994-98 között, valamennyi párt közül a legintoleránsabb: semmilyen másságot nem tűr el, középutat nem ismer, akinek a felfogása nem egyezik az övével, az mind szélsőjobboldali, náci, rasszista, antiszemi­ta. Ebben az írásában is ügyesen hasonlít­­gatja a jelen kormány tevékenységét a Ká­dár-éráéval, holott nyilvánvaló, hogy az ak­kori ellenzék itthon meg sem mukkanha­tott, míg ma az „elnyomott” ellenzék azt beszél, amit akar (s ezzel vissza is él). A mai magyar baloldali ellenzék belpolitikai harc­modorának - a tényekkel és valósággal ke­veset törődésnek - külföldi exportja így lo­gikátlan és erkölcstelen, hiszen a hazai vi­szonyokról igen kevéssé informált közön­ségnek eladni az itthon is kétes hitelű véle­ményeket az EU-csatlakozás előtt álló or­szág egyetemes nemzeti érdekének súlyos sérelmét jelenti - ahogy Tőkéczki László történész írja a Magyar Nemzetben. Ami, bevallom, megdöbbentett, az az, hogy egy ilyen patinás, nagy múltú újság, mint az önöké, ellenőrzés nélkül közöl egy ilyen hazug rágalomtömeget, amelyet szer­zője nem véleményként, hanem (bizonyíté­kokkal alá nem támasztott) tényként állít be, holott pontról pontra cáfolható lenne, ha erre a másik oldal egyidejűleg lehetősé­get kap.” Kovács Mária Budapest VARGA GÁBOR ISTVÁN (Kör­mend): Hetek óta olvashatunk Aiden White úrról és az ő és magyar barátai által keltett, a magyar sajtó szabadságát féltő, majdhogynem pánikhangulatról. Eleddig ebben a rovatban olvastam a leglényegbelá­­tóbb hozzászólást az ügyhöz (Vin­­cze L. Tamás: Körkép White úr szá­mára, MN, február 16.). A cikk író­ja a magyar sajtóban politikai irá­nyultság alapján a balliberális oldal irányában fennálló túlsúlyt állította White úr aggodalmaival szembe, mint tudjuk, helyesen. Sajnos egy dologról ő sem írt, nevezetesen a Budapesten kívüli országról. Úgy gondolom, a mi helyzetünk még rosszabb. Tényszerűen csak szű­­kebb hazámról, a Dunántúlról szól­hatok, mert ezt magam tapaszta­lom. Szintén sajnálatosan eddig még önök sem vették észre, hogy a vidéki emberek túlnyomó többsége helyi napilapokat olvas. Hiába ve­szik meg az országos lapokat, ha abban semmi nem szól róluk (per­sze az ország ügye a mi ügyünk is, de talán ezt nem kell mondanom), megyei, városi eseményeinkről. Ezt a feladatot csak egy megyei lap lát­hatja el. Viszont kevés ember en­gedheti meg magának, hogy a me­gyei lapja mellé még egy országos napilapot is járasson. Tehát marad a megyei lap. Nos,ha az ember bal­liberális érdeklődésű, vagy kevés a pénze, túlteszi magát rajta. Ezt azért mondom el, mert a Dunántúl nagy része Pannon Lapok-biroda­­lom, amely lapok tulajdonsága, hogy sunyin balos és liberális. De mi van akkor a nemzetiekkel? Ed­dig még elviseltem, és járattam a Vas Népét, de mára betelt a pohár. Elegem lett a félretájékoztatásból, a burkolt propagandából. Ma már az önök lapját járatom, és nyugodtak a reggeleim, mert a következő vá­lasztásokon szerintem sem az or­szágot a külföld előtt lejárató erők nyernek. Na igen, de mi van a töb­biekkel és a gyanútlan átlagembe­rekkel? A Dunántúl a balliberáliso­ké. Ezért vajon miért nem aggódik White úr?■ V. GORKA PÁL (Sopron): A fegyverlobbi érdeke címmel közölt levél szerzője (MN, február 2.) hiá­nyos alapokon nyugvó, téves kö­vetkeztetésre jut. Harminchét évig éltem Angliában, több évtizedig voltam tagja az egyik legnevesebb versenysportlövő klubnak, az Ealing Rifle Clubnak Londonban. Valóban, Angliában vezették be Európa - talán a világ - legszigo­rúbb fegyvertörvényét. Azóta kide­rült, hogy a fegyverrel elkövetett bűntények száma nem csökkent, hiszen józan ésszel nyilvánvaló, hogy az esetek túlnyomó többségé­ben nem hivatalosan engedélyezett (tartott) fegyverrel követik el a bűntényeket. Kiderült az is, hogy az új törvény csak a törvénytisztelő polgárokat sújtja, hiszen a bűnözők nem adják le fegyvereiket, és nincs akadálya annak, hogy ilyet szerez­zenek a feketepiacon. További ká­ros hatás, hogy a bűnözők most már abban a biztonságos tudatban bűnözhetnek (rablás, betörés, útonállás), hogy kiszemelt áldoza­tuk bizonnyal fegyvertelen, így emelkedtek a bűnesetek. ■ SARKADY LÁSZLÓ (Cegléd): Ol­vasom a Magyar Nemzet február 6-i számában, hogy a rendőrség brutális gyilkost keres, aki megölte és feldarabolta rokonát. A tettes is­mert, de személyiségi jogainak vé­delme érdekében csak monogram­mal említve nem más, mint S. A. (sic!), aki szökésben van. A rövid tudósítás végén közült, hogy a rendőrség kéri azokat, akiknek S. A. hollétéről vagy a bűncselek­mény elkövetéséről bármilyen in­formációjuk van, jelentkezzenek ezen és ezen a telefonszámokon... Felháborító! Mit jelentsek? Ha a sok ezer S. A. magyar honpolgár közül meglátok egyet, jelentsem be? Ugyanakkor a mindenre elszánt gyilkos vidáman bujkál, hiszen ő nem tekinthető bűnösnek, mert a bíróság nem ítélte el. Valóban ez a törvény? Ezek után nem kell cso­dálkoznunk azon a populáris véle­ményen, hogy az igazi demokráciá­ban a törvény a bűnözőket védi. Miért nem lehet az elvetemült gya­núsított nevét és adatait elfogása érdekében kiírni? Ha végül is kide­rülne, mégsem ő volt a tettes, szám­talan elégtétel áll a hatóság rendel­kezésére.■ FODOR ISTVÁN FERENC (Jász­­jákóhalma): Minél inkább hala­dunk előre az időben, annál inkább úgy vélem, hogy Jugoszlávia is kö­vetni fogja a bukott szocializmus többi országának az útját. Gondo­lok itt arra, hogy Milosevics éleslá­tásával feltételezi, hogy hasonlóan hozzánk, Romániához, Lengyelor­szághoz és másokhoz, a következő választásnál megnő az esélye. Most ő egy picire zsugorodott ellenzéki párt vezére - no, de mekkora volt a kommunista utódpárt Magyaror­szágon 1990-ben, tagjai pedig szin­te reszkettek, hogy mi lesz velük. És mi történt négy év múlva? Aki 1956-ban még a nyugati civilizáció ellen fogott fegyvert, az lett a mi­niszterelnök. Ha Ceausescut ki nem végzik 1989-ben, talán ő lett volna a következő választás miniszterelnö­ke. Látván mindezt, a nagy szerb vezérnek csak arra kell összponto­sítania, hogy fél lábbal is kibírja ezt az egy-két évet. Hogy túlságosan vészmadár vagyok? Vagy inkább rossz tapasztalataim vannak! ■ DR. DÉKÁN KÁROLY (Buda­pest): Lapjuk 2001. február 10-én megjelent, Magyar jóvátétel című cikkében a szerző, Földesi Margit írásához kapcsolódva közzéteszem, hogy a Vidám Park mint egykori német tulajdon, a szovjet megszál­lás után a Szovjetunió tulajdonába került. Igazgatónak a Vörös Hadse­reg egyik századosát tették meg. Ez a kapitányigazgató 1947-től több éven át, minden május 1-je éjsza­káján lehetővé tette, hogy Rákosi Mátyás és a kommunista párt veze­tősége ingyen szórakozzon és mu­latozzon a Vidám Parkban. Ezért április 30-án az esti 22 órás zárás után 23 órakor a park újra kinyi­tott, és május 1-jén reggel ötig nyit­va tartott. Rákosi és bandája ingyen hullámvasútozott, és sok más szó­rakoztató játékot igénybe vett. Az éttermekben annyit ettek-ittak, amennyit akartak. A dolgozók ter­mészetesen alig várták, hogy elta­karodjon, hiszen nekik 10 órára is­mét munkába kellett állniuk. Így nézett ki a politikai vezetés és a tö­megek kapcsolata történelmünk egyik legsötétebb korszakában. NÉHÁNY SORBAN Lapjuk és Kristóf Attila jegyzetei régi olvasójaként csak gratulálha­tok a Csapda című íráshoz (feb­ruár 20.), amely tökéletes kor- és kórképet ad a jelenleg világszerte uralkodó média- és politikai „kul­túráról". Ahogy régen a káderek­re mondták, a baloldal sosem vész el, csak átalakul. Most a gazdasá­gi „neoliberális” szélsőjobb és a kulturális kozmopolita szélsőbal korszakát éljük világszerte. (Ist­ván Gombocz, Vermillion, South Dakota) A közvélemény által kevéssé is­mert Luxemburgi Zsigmond 1368. (nem 1387!) február 15-én szüle­tett Nürnbergben, és Nagy Lajos királyunk lányával, Máriával kö­tött házassága révén lett 1387-ben magyar király, amely cím mellé 1410-ben megszerezte a német császári, majd 1414-ben a német­római császári címet. Ő az egyet­len királyunk, aki német-római cím birtokában székhelyét Budán tartotta, egészen 1437. december 9-én a csehországi Znojmóban be­következett haláláig. (Bors Miklós, Budapest) Részt vettem a népszámlálás munkájában. Gyógypedagógus vagyok, így csak munka után és hét végén tudtam koptatni a kerü­let utcáit. Kedves emberekkel ta­lálkoztam, akik felelősséggel visel­tetnek az ország dolgai iránt. Kö­szönöm, hogy beengedtek, segítet­ték munkámat, és olykor megtisz­teltek problémáik elmesélésével is. (Szentpétery Csabáné, Budapest) Van egy esti műsor az ATV-n, amelyben Aczél Endre, Bolgár György és Mészáros Tamás fejti ki nézeteit a Juszt László által feltett kérdésekre. Az adást, ha tehetem, megnézem. Ugyanis ez győz meg arról hogy a jelenlegi kormány jól végzi a dolgát, mert amit ők állíta­nak, annak az ellenkezőjét látom, érzem, tapasztalom. Még az is elő­fordulhat, hogy az általuk gúnyo­san kritizált „Orbán Viktor” né­hány év múlva elismerésüket vált­ja ki, mint az az Antall József, akit most méltatnak, de annak idején vele szemben ugyancsak nem ta­karékoskodtak az elítélő jelzőkkel. (Kocsisné Tarnóczy Györgyi, Keszthely) « KEDVES OLVASÓK! Név- és címhiányos, valamint nyílt levele­ket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őr­zünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesz­tőség álláspontjával. Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.

Next