Magyar Nemzet, 2001. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-23 / 46. szám
levelek@magyarnemzet.hu Valóban gazdagítható-e anyanyelvünk? A február 20-i lapszámukban olvastam egy igen érdekes eszmefuttatást a 7. oldalon Berták Lóránd tollából, amelyben ostorozza a nyelvi elszegényedést, az idegen szavak túlzott használatát, külön kiemelve a számítástechnikai szaknyelvet és a kereskedelmi tévé- és rádiócsatornákat. Sajnos én úgy látom, hogy nem kell a kereskedelmi csatornákig elmenni, hanem van egy sokkal közelebbi példa is: ez pedig kedvenc napilapom, az önök újságja, a Magyar Nemzet. Tehát a példák. Múlt szombaton a hét végi melléklet végén volt egy hosszú cikk a nemzetközi konyhaművészetről, amelyben kétszer is szerepelt a „fast food típusú étterem”, például „amerikai típusú gyorsétterem” helyett. Egyszer még elment volna, kiemelve, magyarázatképpen, de kétszer már sok volt. Ugyanitt szerepelt a közismert görög étel neve mint „gyros”, ami helyesen magyarul „girosz” vagy görögül „jirosz”. Hétfőn melléklet jelent meg Telecomputer címmel (legalább k-val írnák!). Ebben, ha jól emlékszem, a 2. oldalon, baloldalt, többször használták a „site”-ot „oldal” helyett, és a „web” helyett is lehetne „háló”-t írni. Rengetegszer olvasok e-bussinesről e-üzlet helyett. Egyszerűen nem értem, miért kell valamilyen tevékenységet angolul elnevezni csak azért, mert a változatosság kedvéért számítógép segítségével végzik? Nem elég az „e” betű? Úgy vélem, hogy ezekre oda kell figyelni, mert ezeken is múlik, hogy hogyan fejlődik a magyar nyelv. Sólymos Péter Budapest Foci 2001 percen keresztül! Ismét megrendezték a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban a tanárok és a végzős diákok közti maratoni futballmérkőzést. Először 1998. január 30-án szólalt meg a több mint 33 órás meccs kezdetét jelző sípszó, s azóta minden évben egy perccel emelkedett a játékidő. A háromfős csapatok mintegy fél órát játszottak, majd három órát pihenhettek. A tanároknak valamivel könnyebb dolguk volt, hiszen őket erősítették a régi diákok és a számos sztárvendég. A Nemcsák Károly vezette színészválogatott és több olimpikon, mint például Martinék és Majthényi is pályára lépett. Másnap érkezett többek között a médiaválogatott, Gyulai Balázs és a Horváth Gábor, Vereczkei Ákos, Veréb Krisztián alkotta kajak-kenu csapat. Leginkább az éjszaka okozott nehézségeket, de hajnalra legtöbben átestek a holtponton. Ahogy az utóbbi négy évben, most is a tanerő kerekedett felül, a lényeg azonban nem ez, hanem a hangulat, amely a meccset kísérte, s amely a fáradtság és az öltözőkben érezhető már-már elviselhetetlen térdkenőcs- és egyéb szagok ellenére is remek volt. A kosztolányisoknak valódi sportünnep a maratoni foci, nem csoda tehát, hogy a lelkes szervezők igyekeztek a maximumot nyújtani. Többet jelentett e rendezvény egy egyszerű sporteseménynél, hiszen a cél az volt, hogy mindenki érezze jól magát, bizonyítson saját magának. Sikerült. György Zsombor Budapest 2001. február 23., péntek TISZtelt SZErKeSZtŐSég!EB Rovatvezető: Berszán György Amnesty-visszhang - belülről Mit eredményez a korlátlan liberalizmus kiterjesztése? Most már a holland tévé és újság is foglalkozik az Amnesty International botrányt kavart magyarországi hirdetményével, így: na jó, a cigány gyerekek fogát mégsem verik ki a magyar rendőrök, de bizony a gyerekek dobhártyáját szétverik (stb.). Az Amnesty bocsánatot kért ugyan önöktől, de egyes politikusok kihasználhatják az esetet az EU bővítésének elodázására. Úgy látszik, a hollandok jobbnak érzik magukat, ha valakire ujjal mutogathatnak - na lám, nem is vagyunk mi olyan rosszak, van nálunk még rosszabb is. Amiről itt nagyon hallgatnak, az a volt gyarmatokon történt kizsákmányolás és gyilkosságok. A hollandok manapság a legnagyobb humanisták, de elég gyorsan megváltoztak. 1962-ben hagyták el Indonéziát, és még mindig van nekik néhány gyarmatuk. Na, nem mindenki változott meg, mint például Fitz Bolkestein úr, a VVD (jobboldali liberális párt, amely most hatalmon van Hollandiában) volt elnöke. Amióta a VVD Hollandiában hatalmon van, a gyarmatokról származók vagy más szegény országból bevándoroltak csupán „fél” állampolgárnak számítanak. A nagyobb városokban gettókban élnek, például Beilmermeer Amsterdamban, és különeljárásban részesülnek. A politikusok és a rendőrség szerint ezen bevándoroltak nagy része bűnöző, a jelenlegi minisztériumi statisztika szerint buták is, a televízió mindennap lehoz valami meglepő eseményt, ami ezt alátámasztja. Csak a megbízható holland családfával rendelkező polgárokat nem bántják és szapulják, ha az ember egy kicsit színes vagy sötétebb bőrszínű, nos, akkor számíthat rendőri zaklatásra. Az új törvény szerint mindenkinek kötelező igazolványt hordani, így sokszor megesik, hogy külföldinek látszó személy 24 órára börtönbe kerül, és rásóznak valamit, ne legyen már hiába bilincsezés és zárka. Az úgynevezett illegálisokra vadásznak, olykor még a kismamákat is bebörtönzik, ha éppen otthon felejtették papírjaikat. A menekültügyi központokban (az ilamokban) sokan „öngyilkosok” lesznek, eltűnnek, és ha a család szeretné felderíteni, mi történt szeretteivel, a rendőrség nem tud semmiről. Hol van ilyenkor az Amnesty? Saját háza táján sem nézelődik? A múltkor a rendőrök a csukott ajtón át agyonlőttek egy labdarúgó-szurkolót! Itt adják-veszik a külföldi gyerekeket, a minap éppen egy ilyen esetet mutatott be a tévé. De működik szervátültetési maffia is, amely százával tünteti el a gyerekeket a szegény országokból. Az ő szívük, szemük stb. tovább él egy pénzes hollandban. Hollandiában virágzik a maffia által megszervezett fehérnép-kereskedelem, többnyire szegény országokból rabságba kényszerített lányokról van szó. Hollandiában talán nincs is olyan gazdasági ágazat, amiben ne lenne benne a maffia keze, bocsánat, itt a maffia nem létezik, a maffia új neve „szervezett bűnözés”. A szemétkihordástól az egészségügyig szinte mindenben érdekeltek. A kábítószer-élvezők törzshelyein - néhány százezer drogos van (heroin, kokain, ópium stb.) - este nem ajánlatos sétálni, de napközben is sok helyen várják az adagjukat, ez mintegy négyszáz guldenba kerül (körülbelül ötvenezer forint), tehát ennyit kell egy kábítószerfüggőnek naponta összelopni. Hol van ilyenkor a rendőrség? Már az iskolában is árulják a kábítószert, ritka az a középiskolás, aki még nem szedett vagy szed valamit (ecstasy, kender, gomba, krek stb.). Hol van az Amnesty? Az életvédelemben az egyik legfontosabb emberi jog tiprásakor, Hollandiában majdhogynem ellenőrzés nélkül elaltatják az öregeket, a betegeket, örökre, magas az abortuszok száma is. Igaz, a halálbüntetést eltörölték, de hát mi más az eutanázia? The Big Brother watching you (a nagy testvér figyel téged), de a nagy testvérnek a szemét ki kellene nyitni, mint Srebrenica esetében, ahol is a holland politikusok és katonák nyolcezer boszniai férfit feláldoztak háromszáz holland katonáért cserébe, és segédkeztek a férfiakat elválasztani a nőktől és a gyerekektől. A hágai bíróság elég közel van ide, de még egyetlen hollandot sem kértek fel, látogasson el hozzájuk. Az Amnesty meg síri csöndbe borult. W. Jansen Utrecht, Oudegracht st. 20. Hollandia Pszeudoliberális csatamezők Az Állami csatamezők című Eörsi István-féle német cikkből kiindulva engem nagyon érdekel(ne), mi állt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent felháborodott olvasói levelekben. Gondolom, másokat is érdekelhet, mi állt az oda küldött enyémben, ami talán szintén megjelenik még. „Megdöbbenve olvastam Eörsi Istvánnak a FAZ január 2-i számában megjelent cikkét. Különös állításai nem leptek meg, hiszen ismerjük gondolkodását, véleményét folyamatosan nyilvánosságra hozza a különböző itthoni médiumokban is - ebben senki meg nem akadályozza, s emiatt még soha semmi baja nem származott »törvénytelen« diktatúránkban, ahogyan ő látja és láttatja. Eörsi kiválóan, szellemesen ír és beszél, de mint az SZDSZ ügyvivő testületének tagja, elkötelezettje ennek az ellenzéki pártnak, s hűségesen képviseli annak politikáját. Ez a kis párt, amelynek a választásokon sosem volt nagy sikere, és csak az egykori állampárt koalíciós partnereként kapott szerepet a kormányzásban 1994-98 között, valamennyi párt közül a legintoleránsabb: semmilyen másságot nem tűr el, középutat nem ismer, akinek a felfogása nem egyezik az övével, az mind szélsőjobboldali, náci, rasszista, antiszemita. Ebben az írásában is ügyesen hasonlítgatja a jelen kormány tevékenységét a Kádár-éráéval, holott nyilvánvaló, hogy az akkori ellenzék itthon meg sem mukkanhatott, míg ma az „elnyomott” ellenzék azt beszél, amit akar (s ezzel vissza is él). A mai magyar baloldali ellenzék belpolitikai harcmodorának - a tényekkel és valósággal keveset törődésnek - külföldi exportja így logikátlan és erkölcstelen, hiszen a hazai viszonyokról igen kevéssé informált közönségnek eladni az itthon is kétes hitelű véleményeket az EU-csatlakozás előtt álló ország egyetemes nemzeti érdekének súlyos sérelmét jelenti - ahogy Tőkéczki László történész írja a Magyar Nemzetben. Ami, bevallom, megdöbbentett, az az, hogy egy ilyen patinás, nagy múltú újság, mint az önöké, ellenőrzés nélkül közöl egy ilyen hazug rágalomtömeget, amelyet szerzője nem véleményként, hanem (bizonyítékokkal alá nem támasztott) tényként állít be, holott pontról pontra cáfolható lenne, ha erre a másik oldal egyidejűleg lehetőséget kap.” Kovács Mária Budapest VARGA GÁBOR ISTVÁN (Körmend): Hetek óta olvashatunk Aiden White úrról és az ő és magyar barátai által keltett, a magyar sajtó szabadságát féltő, majdhogynem pánikhangulatról. Eleddig ebben a rovatban olvastam a leglényegbelátóbb hozzászólást az ügyhöz (Vincze L. Tamás: Körkép White úr számára, MN, február 16.). A cikk írója a magyar sajtóban politikai irányultság alapján a balliberális oldal irányában fennálló túlsúlyt állította White úr aggodalmaival szembe, mint tudjuk, helyesen. Sajnos egy dologról ő sem írt, nevezetesen a Budapesten kívüli országról. Úgy gondolom, a mi helyzetünk még rosszabb. Tényszerűen csak szűkebb hazámról, a Dunántúlról szólhatok, mert ezt magam tapasztalom. Szintén sajnálatosan eddig még önök sem vették észre, hogy a vidéki emberek túlnyomó többsége helyi napilapokat olvas. Hiába veszik meg az országos lapokat, ha abban semmi nem szól róluk (persze az ország ügye a mi ügyünk is, de talán ezt nem kell mondanom), megyei, városi eseményeinkről. Ezt a feladatot csak egy megyei lap láthatja el. Viszont kevés ember engedheti meg magának, hogy a megyei lapja mellé még egy országos napilapot is járasson. Tehát marad a megyei lap. Nos,ha az ember balliberális érdeklődésű, vagy kevés a pénze, túlteszi magát rajta. Ezt azért mondom el, mert a Dunántúl nagy része Pannon Lapok-birodalom, amely lapok tulajdonsága, hogy sunyin balos és liberális. De mi van akkor a nemzetiekkel? Eddig még elviseltem, és járattam a Vas Népét, de mára betelt a pohár. Elegem lett a félretájékoztatásból, a burkolt propagandából. Ma már az önök lapját járatom, és nyugodtak a reggeleim, mert a következő választásokon szerintem sem az országot a külföld előtt lejárató erők nyernek. Na igen, de mi van a többiekkel és a gyanútlan átlagemberekkel? A Dunántúl a balliberálisoké. Ezért vajon miért nem aggódik White úr?■ V. GORKA PÁL (Sopron): A fegyverlobbi érdeke címmel közölt levél szerzője (MN, február 2.) hiányos alapokon nyugvó, téves következtetésre jut. Harminchét évig éltem Angliában, több évtizedig voltam tagja az egyik legnevesebb versenysportlövő klubnak, az Ealing Rifle Clubnak Londonban. Valóban, Angliában vezették be Európa - talán a világ - legszigorúbb fegyvertörvényét. Azóta kiderült, hogy a fegyverrel elkövetett bűntények száma nem csökkent, hiszen józan ésszel nyilvánvaló, hogy az esetek túlnyomó többségében nem hivatalosan engedélyezett (tartott) fegyverrel követik el a bűntényeket. Kiderült az is, hogy az új törvény csak a törvénytisztelő polgárokat sújtja, hiszen a bűnözők nem adják le fegyvereiket, és nincs akadálya annak, hogy ilyet szerezzenek a feketepiacon. További káros hatás, hogy a bűnözők most már abban a biztonságos tudatban bűnözhetnek (rablás, betörés, útonállás), hogy kiszemelt áldozatuk bizonnyal fegyvertelen, így emelkedtek a bűnesetek. ■ SARKADY LÁSZLÓ (Cegléd): Olvasom a Magyar Nemzet február 6-i számában, hogy a rendőrség brutális gyilkost keres, aki megölte és feldarabolta rokonát. A tettes ismert, de személyiségi jogainak védelme érdekében csak monogrammal említve nem más, mint S. A. (sic!), aki szökésben van. A rövid tudósítás végén közült, hogy a rendőrség kéri azokat, akiknek S. A. hollétéről vagy a bűncselekmény elkövetéséről bármilyen információjuk van, jelentkezzenek ezen és ezen a telefonszámokon... Felháborító! Mit jelentsek? Ha a sok ezer S. A. magyar honpolgár közül meglátok egyet, jelentsem be? Ugyanakkor a mindenre elszánt gyilkos vidáman bujkál, hiszen ő nem tekinthető bűnösnek, mert a bíróság nem ítélte el. Valóban ez a törvény? Ezek után nem kell csodálkoznunk azon a populáris véleményen, hogy az igazi demokráciában a törvény a bűnözőket védi. Miért nem lehet az elvetemült gyanúsított nevét és adatait elfogása érdekében kiírni? Ha végül is kiderülne, mégsem ő volt a tettes, számtalan elégtétel áll a hatóság rendelkezésére.■ FODOR ISTVÁN FERENC (Jászjákóhalma): Minél inkább haladunk előre az időben, annál inkább úgy vélem, hogy Jugoszlávia is követni fogja a bukott szocializmus többi országának az útját. Gondolok itt arra, hogy Milosevics éleslátásával feltételezi, hogy hasonlóan hozzánk, Romániához, Lengyelországhoz és másokhoz, a következő választásnál megnő az esélye. Most ő egy picire zsugorodott ellenzéki párt vezére - no, de mekkora volt a kommunista utódpárt Magyarországon 1990-ben, tagjai pedig szinte reszkettek, hogy mi lesz velük. És mi történt négy év múlva? Aki 1956-ban még a nyugati civilizáció ellen fogott fegyvert, az lett a miniszterelnök. Ha Ceausescut ki nem végzik 1989-ben, talán ő lett volna a következő választás miniszterelnöke. Látván mindezt, a nagy szerb vezérnek csak arra kell összpontosítania, hogy fél lábbal is kibírja ezt az egy-két évet. Hogy túlságosan vészmadár vagyok? Vagy inkább rossz tapasztalataim vannak! ■ DR. DÉKÁN KÁROLY (Budapest): Lapjuk 2001. február 10-én megjelent, Magyar jóvátétel című cikkében a szerző, Földesi Margit írásához kapcsolódva közzéteszem, hogy a Vidám Park mint egykori német tulajdon, a szovjet megszállás után a Szovjetunió tulajdonába került. Igazgatónak a Vörös Hadsereg egyik századosát tették meg. Ez a kapitányigazgató 1947-től több éven át, minden május 1-je éjszakáján lehetővé tette, hogy Rákosi Mátyás és a kommunista párt vezetősége ingyen szórakozzon és mulatozzon a Vidám Parkban. Ezért április 30-án az esti 22 órás zárás után 23 órakor a park újra kinyitott, és május 1-jén reggel ötig nyitva tartott. Rákosi és bandája ingyen hullámvasútozott, és sok más szórakoztató játékot igénybe vett. Az éttermekben annyit ettek-ittak, amennyit akartak. A dolgozók természetesen alig várták, hogy eltakarodjon, hiszen nekik 10 órára ismét munkába kellett állniuk. Így nézett ki a politikai vezetés és a tömegek kapcsolata történelmünk egyik legsötétebb korszakában. NÉHÁNY SORBAN Lapjuk és Kristóf Attila jegyzetei régi olvasójaként csak gratulálhatok a Csapda című íráshoz (február 20.), amely tökéletes kor- és kórképet ad a jelenleg világszerte uralkodó média- és politikai „kultúráról". Ahogy régen a káderekre mondták, a baloldal sosem vész el, csak átalakul. Most a gazdasági „neoliberális” szélsőjobb és a kulturális kozmopolita szélsőbal korszakát éljük világszerte. (István Gombocz, Vermillion, South Dakota) A közvélemény által kevéssé ismert Luxemburgi Zsigmond 1368. (nem 1387!) február 15-én született Nürnbergben, és Nagy Lajos királyunk lányával, Máriával kötött házassága révén lett 1387-ben magyar király, amely cím mellé 1410-ben megszerezte a német császári, majd 1414-ben a németrómai császári címet. Ő az egyetlen királyunk, aki német-római cím birtokában székhelyét Budán tartotta, egészen 1437. december 9-én a csehországi Znojmóban bekövetkezett haláláig. (Bors Miklós, Budapest) Részt vettem a népszámlálás munkájában. Gyógypedagógus vagyok, így csak munka után és hét végén tudtam koptatni a kerület utcáit. Kedves emberekkel találkoztam, akik felelősséggel viseltetnek az ország dolgai iránt. Köszönöm, hogy beengedtek, segítették munkámat, és olykor megtiszteltek problémáik elmesélésével is. (Szentpétery Csabáné, Budapest) Van egy esti műsor az ATV-n, amelyben Aczél Endre, Bolgár György és Mészáros Tamás fejti ki nézeteit a Juszt László által feltett kérdésekre. Az adást, ha tehetem, megnézem. Ugyanis ez győz meg arról hogy a jelenlegi kormány jól végzi a dolgát, mert amit ők állítanak, annak az ellenkezőjét látom, érzem, tapasztalom. Még az is előfordulhat, hogy az általuk gúnyosan kritizált „Orbán Viktor” néhány év múlva elismerésüket váltja ki, mint az az Antall József, akit most méltatnak, de annak idején vele szemben ugyancsak nem takarékoskodtak az elítélő jelzőkkel. (Kocsisné Tarnóczy Györgyi, Keszthely) « KEDVES OLVASÓK! Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával. Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.