Magyar Nemzet, 2001. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-18 / 90. szám

A Magyar Nemzet ■ Vélemény 2001. április 11., szerda publiciszt@magyarnemzet.hu Lenin Budapesten - később nyilas barátjánál? Hl Lovas István a lan mnnU^rM . w . «. . * katolikus egyházhoz közel álló, 1935. január 6-án, vasárnap a minőségi Nemzeti Újságban - a hu­szonkét napilapos élénk magyar sajtópiacon rög­tön az éllovas Pesti Hírlapot követő lapban - Le­nin, az első vörös cár a világháború előtt két ízben is járt Budapesten címmel, A kiselejtezett bejelen­tő-lapok szenzációs leleplezése alcímmel a követ­kező mondatokkal kezdődő cikk jelent meg: „1907 áprilisának egyik szeles délutánján negyven év körüli, középmagas, zömök termetű hajadonfős férfi szállt ki a nyugati pályaudvaron a gyorsvonat egyik második osztályú fülkéjéből. Néhány percig idegesen kapkodott fejével, meg­várta, amíg a vonatból kiszállók elrohannak mel­lette, s tört németséggel magához vitette az egyik hordárt s kezébe nyomta utipadgyászát, egy régi­fajta cukrosdoboznál alig nagyobb neszeszert.” A hordár csodálkozva pillantott a markába nyomott pénzdarabra. Egy ezüst rubel volt. A Berlini­ térről (a mai Nyugati tér) a világos­zöld felöltőt viselő idegen gyalog vágott az útnak. Három napig tartózkodott a magyar fővárosban, ahol egyetlen magyarral kötött barátságot. Innen­­ Svájcba utazott.­­ „A budapesti főkapitányság beje­­­­lentő hivatala minden évben kiselejte­zi a régebbi bejelentőlapokat. Idén az 1907-es évfolyam került sorra, amelyek között véletlenül rábukkantam az 1907 áprilisában érkezett kecskeszakállú idegen bejelentőlapjára. A bejelentő­­lapon a következő feljegyzéseket talál­tam: A bejelentett fél neve: Vladimír Il­­jics Uljanov. Születésének éve: 1870. Születésének helye: Szimbirszk. (A Volga mellett.) Még egy elmosódott sort lehet ki­venni félig-meddig, amely azt bizonyítja, hogy a bejelentett fél apjának foglalkozása­ gimnáziumi igazgató.” Akkoriban, írja Rácz K., a cikk írója, sen­ki nem sejthette, hogy a 37 éves, béna korú orosz férfi „tizenkét évvel később, az orosz forradalom kitörése után két évvel, tapsol­ni fog Trockijnak, a Romanov-dinasztia­­ kiirtójának. Az orosz fiatalember - azóta már mindenki tudja - nem volt más, mint Lenin, a »vörös cár«, az orosz szovjetköztár­saság első elnöke”. Lenin egyenesen Szibériából érkezett Buda­pestre. Vendéglátója Migray József volt. Az újság­író megjegyzi: „1912-ben még egyszer Budapes­ten járt Lenin, de akkor mindössze csak egy na­pig. Állítólag itt, Budapesten hangzott el az a híres mondása, hogy: »Ha apám ellenforradalmár len­ne, őt is megöletném«.” Migray, mint megtudjuk, anarchista elveket vallott, és ez „hozta össze” Leninnel. A lap munkatársa felkereste Migrayt, akinek a törzshelye a Baross-kávéház „bal szélfogója” volt. Migray, igen szűkszavúan, csak annyit árult el az újságírónak, hogy Lenin pontosan abban az idő­ben valóban a fővárosban járt. „Aki még másra is kíváncsi, az majd olvassa el a könyvemet.” Mivel akkorra Migray már keresztényszocia­lista lett, a cikkíró úgy érezte, kínosan érinti, hogy neve együtt tűnt fel Leninével. Migray a Révai Nagylexikon tanúsága szerint 1882-ben született. Költő és politikai író volt El­ső verseskötete 1900-ban jelent meg Vörös zász­ló alatta címmel, tele forradalmi buzdítással a fennálló rend ellen. Közben tanított és előszót írt Gogol műveinek fordításaihoz, majd 1918-ban a Károlyi-rezsimben kormánybiztossá nevezték ki. A következő évben, a kommunista diktatúra alatt a Földművelésügyi Népbiztosság osztályve­zetője, majd a terrorista Vörös Őrség tagja. Gyorsan brosúrát fabrikált A vörös őr tankönyve címmel.­­§P2*®* A kommün bukása után két és fél évi börtönre ítélték. Büntetése le­töltése után a Szociáldemokrata Párt központi lapja, a Népszava munkatársa volt. (A Népszava akkori irányultságáról lásd Demszky Gábor A le­nini eszmék jelentkezése és térhódítása a haladó magyar politikai irodalomban 1959-ig című pá­lyázatát a budapesti Szabó Ervin központi könyvtárban.) 1924-ben írta meg a Népszava Munkáskönyvtár 44. köteteként Az Internacio­­nale története című munkáját. 1928-ban azon­ban összekülönbözött a Szociáldemokrata Párt vezetőivel, majd lassan szembefordult a forra­dalmi munkásmozgalom eszméivel és gyakorla­tával. Ennek gyümölcseként publikálta 1932- ben A marxizmus csődje című kötetét, amelyet a katolikus egyház nyomdája, a Stephaneum tett közzé. Fokozódó jobboldali tájékozódása 1935- re már nagyon messzire sodorta Lenintől, így tö­kéletesen érthető, hogy Migray nem nagy lelke­sedéssel fogadta a Nemzeti Újság munkatársá­nak felfedezését, amely szerint ő volt Lenin bu­dapesti vendéglátója 1907 áprilisában. A vezető katolikus lapnak ugyanakkor elismerte, hogy Lenin nála lakott, és hogy erről majd hamarosan könyvet publikál. Migray azonban nem váltotta be ezt az ígéretét - legalábbis a Széchényi Könyvtárban ilyen mű nem található. Viszont fellelhető egy egészen más könyv, amelyet Migray 1936-ban publikált. En­nek a címe: Mit akar a magyar nemzeti szocialista mozgalom? Kiadta az említett párt úgynevezett Szellemi Munkaközössége, amelynek Migray hangadó tagja volt. Vagyis Migray röviddel 1938- ban bekövetkezett halála előtt elérkezett a nyilas párt bölcsőjéhez, és annak egyik programadó ko­rifeusa lett. Elismerte ugyan a sajtónak, hogy egy fedél alatt aludt Leninnel Budapesten három évti­zeddel korábban, de a fellelt bejelentőlap mögött rejlő részleteket jobbnak látta a sírba vinni. A magyar nemzeti szocialista mozgalom programját meghatározó Migray-könyvben olyan kitételek olvashatók, mint hogy a marxiz­mus „a gyakorlati életben csődbe (...) jutott, mi­után egyetlen gazdasági, társadalmi vagy állam­elméleti kérdést megoldani nem tudott. Oroszor­szágban pedig gyár- és fegyházállam lett belőle”. Ezzel szemben - írja programadó könyvében Lenin budapesti szállásadója - „a nemzeti szo­cializmus eszméje (...) erkölcsi tartalmában ki­fejezője egyúttal a krisztusi erkölcstannak is, azaz: maga a gyakorlati kereszténység”. Lenin megannyi életrajzírója tudomásunk szerint minderről nem tett említést. Nem tudtak róla? Lehet. Vagy a cikk „kacsa” lenne? Akkor vi­szont miért nem tiltakozott Migray? Netán azért a hallgatás, mert Migray renegátnak számított a kommunista mozgalomban? De azért annyira nem, hogy a kádári belügyminisztérium Tanul­mányi Propaganda Főcsoportfőnöksége ne ad­ta volna ki 1979-ben, tizenegy évvel a rendszer­­váltás előtt Migray 1919-ben megjelent, A vörös őr kis tankönyve című munkáját. Netán nagy szükség volt valamilyen szellemi izgalomra vagy fogódzkodóra az érett Kádár-korszak szellemi tespedtségében? Nem ez lenne az első eset, hogy Leninről kide­rül valami, ami évtizedeken át titokban maradt. Richard Pipes, a Harvard egyetem törté­nészprofesszora, korábban elnöki nemzet­­biztonsági tanácsadó, az Egyesült Államok egyik legismertebb szovjetológusa. 1996- ban jelentette meg a Yale egyetem kiadójá­nak gondozásában Az ismeretlen Lenin - A titkos levéltárból című kötetét (a kötet ha­marosan nálunk is megjelenik a XX. Század Intézet támogatásával), amely eddig isme­retlen dokumentumokkal gazdagítja tudá­sunkat a véreskezű diktátorról. A könyv hátsó borítóján a kiadó ismerteti a köte­tet. Az ismertetés a következő mondatok­kal kezdődik: „Lenin - az ember, a forradalmár és a világ vezetője - rejtély maradt. Részben­­ az orosz forradalom okozta felfordulás­ ,­ból származó mítosz, részben pedig a Szovjetunió vezetői és külföldi szimpati­zánsai által csaknem hetven éven át gon­dosan ápolt kép. Az ismeretlen Lenin, amely a szovjet levéltárakból származó, hosszú időn át ti­tokban tartott dokumentumokat tartalmaz, segít a mítosz megfejtésében és a kialakított kép átfor­málásában. Lenin kegyetlen, manipulatív vezető­ként jelenik meg, aki terrort, szubverziót és az ül­dözést használta eszköznek, hogy elérje céljait.” Jó lenne tudni, vajon valóban járt-e Budapes­ten Lenin. A labda a szakma térfelén van. Ha mást nem, egy „nem”-et megér a Nemzeti Újság szemfüles riporterének cikke. s­ .. . ŐS ..u.roi j*.­. „ . .........j.......ei­n vörös cár Lenin, az elso­­ izben­­,s a világháború elott ke. íiSpíS-*----** ján negyven ^ . don{66 férfi, 1 ül£}tet­t, meglehe-^en noeatli«w & ^ srsjöifit A*** a&& megvárta, “fert r^reteeggel I Heinrieh *UoUa ak, nyomta uUp.f^JirJ nagyobb n^sesX(^A \ Budapesten Migray vak , fdenn&ta cukrosdoboznal^ 1 meri voltak * Csak ezután oWM***mmelyet AvA vie*** T*a­ |..\ Hatvanöt egyetemi tanár állásfoglalása A Professzorok Batthyány Köre nyílt levele Lionel Jospin úrnak, a Francia Köztársaság miniszterelnökének Tisztelt Miniszterelnök Úr c­igány (roma) honfitársaink egy csoportja nem­rég tartózkodási engedélyt kapott Franciaor­szágban. A Magyar Helsinki Bizottság elnöke negyvenedmagával nyílt levelet írt Önhöz, amelyben megköszönte a francia hatóságok eme intézkedését, alig burkoltan rasszizmussal, ci­gányüldözéssel vádolva meg a magyar társadal­mat, a hatóságokat és a kormányt. A jelen nyilat­kozat aláírói a honi politikai erkölcsök kemény bírálóiként és az európai értékek elkötelezett hí­veiként felelősségük teljes tudatában a­ követke­­zőket kívánják leszögezni ezzel kapcsolatban. A magyar nép számos etnikum keverékéből alakult ki. Ezeréves államisága során jó néhány népcsoportot fogadott be, majd a versailles-i bé­keszerződések következtében egyharmada ki­sebbségi sorba került, s így maga is megtapasz­talta a kisebbségi lét keserveit. Nem véletlen, hogy a második világháború alatt befogadtuk többek között a franciák és lengyelek ezreit, nap­jainkban pedig a délszláv polgárháborúk mene­kültjeit. Tudatában vagyunk annak, hogy az 1956-os forradalom leverését követő kommu­nista terror elől menekülő honfitársainknak a nyugati világ számos országa, köztük Franciaor­szág nyújtott menedéket. A magyarság együttér­zést és segítőkészséget tanúsít az országban élő etnikai kisebbségekkel szemben is. Különösen vonatkozik ez a cigányságra, amely sajátos ha­gyományaival együtt a magyar nemzethez tarto­zik. Kultúrája a nemzeti kultúra része, nyomo­rúsága a nemzet nyomorúsága. A mai Magyarországon politikai, vallási, kul­turális, de különösen etnikai különbözőség okán senkinek nem kell hátrányos megkülön­böztetéstől, még kevésbé üldöztetéstől tartania. A cigány kisebbség a modern társadalomba va­ló bekapcsolódás szükségét érzi, de annak óriá­si nehézségeivel nehezen boldogul, akárcsak Európa más országaiban. A jelenlegi magyar kormány a cigányság társadalmi beilleszkedé­séért államilag finanszírozott felzárkóztatási programot indított el. Jelentős támogatást nyújt a cigányságnak oktatási és nevelési programok, tartósan munkanélküli cigányok részére nyúj­tott képzés keretében. Ugyancsak tetemes ösz­­szeggel segítik a romák részvételét a közmunka­programokban. Államilag támogatják mind az országos, mind a helyi cigány kisebbségi önkor­mányzatok költségvetését stb. Mindezt termé­szetesen az állampolgári jogon nekik juttatott segélyen kívül kapják. Magyarországon törvények garantálják a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű hír­közlési eszközeinek működtetését is. A Magyar Televízió mind a tizenhárom hazai nemzetiség­nek készít anyanyelvi műsort. A jelenlegi ma­gyar kormány a cigány kisebbség számára több sajtótermék mellett egy önálló civil sajtóirodát is támogat. Korántsem állítjuk azonban, hogy ezzel a ro­ma kisebbség problémái meg lennének oldva, mint ahogy Európa-szerte sincsenek. Bajaik gyökere a hatékonyságra épülő dehumanizált modern társadalom és az emberi kapcsolatok­ban gazdag hagyományos viszonyok össze­­egyeztethetetlensége. A megoldáshoz a többség és a kisebbség kölcsönös jóindulata, megértése, türelme, sok munka, hosszú idő és természete­sen még több pénz kell. Noha a türelem és a pénz időnként fogytán van, a jelenlegi magyar kor­mány és cigány partnerei sokat tesznek az ügy előmozdításáért. Árt azonban ennek a munkának az az ellen­séges propagandakampány, amelynek sok meg­nyilvánulása tapasztalható napjainkban. A Pro­fesszorok Batthyány Köre a magyar tudós pro­fesszorok civil szervezete, és nem óhajtja sem kutatni, sem találgatni, hogy kiknek és miért ér­deke az ország, a demokratikusan választott kormány, a magyar nép lejáratása, az Európai Unióba való felvétel akadályozása. Meggyőződé­sünk, hogy a zámolyi roma csoport ennek a hát­térből irányított kampánynak eszköze és egyben áldozata. A cigányság leszakadása nem mai keletű, nem csupán magyar, hanem általános európai gond. Megoldása csak összefogással, türelem­mel, a nevelési és képzési rendszerek hatéko­nyabb működtetésével képzelhető el. Kárté­konynak tartjuk a nemzetünket rágalmazó nyi­latkozatokat; ezek akadályozzák e gondok meg­oldását is. A Professzorok Batthyány Köre az eredmé­nyes munka mellett tesz hitet, és ahhoz kész minden lehetséges formában hozzájárulni. Ádám Antal, Berényi Dénes, Bitskey Ist­ván, Borhidi Attila, Czvikovszky Tibor, Dubrovay László, Dux László, Falkay György, Fazekas András, Freund Tamás, Gáspár Zsolt, Gönczöl Éva, Görömbei And­rás, Guczi László, Hámori József, Hernádi Ferenc, Hollósi Miklós, Imre László, Janszky József, Kalaus György, Keszthelyi Lajos, Kilár Ferenc, Király Zoltán, Klement Zoltán, Kóczy T. László, Kollár István, Kol­lár Lajos, Kopp Mária, Kovács László, Kő­rös Endre, Kurutzné Kovács Márta, Lázár György, Lipták András, Lovas István, Lovas Rezső, Nagy Zoltán, Nemes Attila, Ormos Pál, Párducz Árpád, Pethes György, Pré­­kopa András, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Schneider Gyula, Sík Tibor, Sohár Pál, Soly­­mosi Frigyes, Sonkodi Sándor, Sótonyi Pé­ter, Szakoczai György, Szathmáry Örs, Szendrő Péter, Szentirmai Attila, Szilágyi László, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Sztaricskai Ferenc, Tamás Attila, Taxner Ernő, Tringer László, Tyihák Ernő, Vajna Zoltán, Varga János, Veress László, Verő József, Zimányi József .

Next