Magyar Nemzet, 2001. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-09 / 107. szám

flNMMSHBMSMBMSHSMSM9S8S£$8S8SHNMMMMMNHMNMSSMMNNMMBMMNM MMM MMMHÍ immmmmmmmmmm, Zempléni Mária az idei kitüntetett Székely Mihály-emlékplakett a névadó századik születésnapján Zempléni Mária átveszi a Székely Mihály-emlékplakettet Szinetár Miklóstól fotó: mii M Kálmán Gyöngyi________________ Székely Mihály ra, a XX. század egyik legnagyobb operaéneke­sére emlékeztek tegnap a Magyar Állami Operaházban, születésé­nek századik évfordulóján. A ben­sőséges házi ünnepségen Zemplé­ni Mária opera-énekesnő vette át a Székely Mihály-emlékplakettet. Vannak operarajongók, akik ma is arról mesélnek, micsoda szerencsének érzik, hogy láthatták és hallgathatták Székely Mihályt az Operaház színpadán, s vannak, akik már csak film- és hangfelvé­telek alapján tudnak csodálattal és kíváncsisággal gondolni az egyik legkiválóbb, legismertebb magyar énekművészre. Székely Mihály 1901. május 8-án Jászberényben született. Családjában mindenki zenész volt, vonzódása a muzsikához már kisgyermekkorában meg­mutatkozott. Korán felismerték a későbbiekben természeti jelen­ségként emlegetett szép zengésű hangját. Kórusokban énekelt, a húszas évek elején Revere Gyula hárfaművész és László Géza, a korszak kitűnő énektanára fedez­te fel. 22 évesen debütált Ferran­­do szerepében a Trubadúrban. Két év múlva már Bécsbe szeret­ték volna szerződtetni - de Szé­kely Mihály nem tudta itthagyni a hazát. A harmincas években az if­jú, már nemzetközi hírű tehetség sorra eljátssza szinte valamennyi nagy szerepét: a gonosznak és gyámoltalan gyereknek egyaránt megrajzolt buffo-basszust, Ozmint a Szöktetésből, a hang­ban, énekművészetben, színészi játékban és maszkban egysége­sen megjelenített Fülöp királyt, a Don Carlosból, öblös hangján erőteljesnek és fenyegetőnek áb­rázolt Hundingot a Walkürből, a szenvedéllyel megformált, meg­indító Marke királyt a Tristanból. 1936-ban az operaírás történeté­nek XX. századi csúcspontját, Bartók Kékszakállúját énekli Némethy Ellával, Failoni dirigálá­sával, hatalmas sikerrel. (Bartók Székely kedvéért a szólamot kivé­telesen mélyebbre helyezte több helyen is.) Ezt követően a Kék­szakállú Székely egyik leghíre­sebb szerepe lett, Palánkay Klá­rával és Szó'nyi Olgával külföldön is sokfelé énekelte. A Hovanscsi­­na Doszifeje, A rózsalovag Ochs bárója, melyet szinte saját arccal, némi maszkkal, hang és egyéni­ség szempontjából testreszabot­­tan alakított, a sokszínű humor­ral megmintázott Leporelló a Don Jüanban, a mély regiszterei­vel ámulatba ejtően énekelt, fen­séges szerepe, Sarastro a Varázs­fuvolában, az uralkodói nagyság és a víziók gyötörte kettősség egyidejűleg megformált felülmúl­hatatlan alakja, a Borisz Godunov címszerepe - és még lehetne foly­tatni, hiszen négy évtizedes pá­lyafutása során 84 szereppel ajándékozta meg a közönséget, s közöttük félszáznál is több volt a nagy szerep. Az opera egyik feje­delmének rendkívüli adottságát, hangjának természetességét máig nagy elismeréssel emlegetik, csakúgy, mint fölényes muzikali­tását, biztos énektechnikáját, túl­zásoktól mentes, tökéletes ala­kítókészségét. A Székely Mihály-emlékpla­kettet, amely a Fészek Művész­klub alapítványa, Csillag István szobrászművész alkotása, először 1964. március 22-én Székely Mi­hály halálának első évfordulóján adták át. A kitüntettek között olyan nagy magyar énekeseket ta­lálunk az Operaház művészei kö­zött, mint Réti József, Bende Zsolt, Házy Erzsébet, Sólyom Nagy Sán­dor, Polgár László, Sass Sylvia, Ágay Karola. Ez esztendőben, te­kintettel a centenáriumra, Székely Mihály születésnapján és nem ha­lála évfordulóján adták át a pla­kettet, amelyre Zempléni Mária operaénekesnőt találták érdemes­nek. Zempléni Mária 1975 óta a Magyar Állami Operaház magán­énekese. A Liszt-díjas énekmű­vésznő legkiemelkedőbb alakítá­sai: Lauretta, Pamina, Mimi, Nedda, Margit, Salome, valamint kortárs művek hősnői: Szokolay Sándor Szent Margitja és Petrovics Emil C'est la guerre című operájá­ban a Feleség. ■ A jászberényi önkormányzat énekversennyel ünnepelte Szé­kely Mihály születésének évfor­dulóját. Száz versenyző alap- és középfokon, valamint főiskolás kategóriában mérte össze tudá­sát. A zsűrizést Gregor József és Kalmár Magda végezte. Az évfor­duló napján a Belvárosi Általános Iskola Székely Mihály tagintéz­ményében három tanuló, Lányi Hajnalka, Csősz Viktor és Fajka János vette át a hagyományos Szé­kely Mihály-díjat. A napot Gregor József estje zárta a Déryné Műve­lődési Központban. Nyári Macskák a Margitszigeten A fehér giliszta a sztár! Miért nem maradhatnak gyerekek a gyerekek? A TÉVÉ MŰSORÁRÓL A Gundel művészeti díjai 18 Nedbái.__________________ E lső ízben adták át a hét elején a Gundel művészeti díjat az étterem Erzsébet királyné bálter­mében. Életmű kategóriában Dar­vas Iván kapott díjat. A legjobb rendező a jelenleg külföldön tar­tózkodó Tarr Béla lett. Esterházy Péter az irodalom kategória győz­tese. A 2001. év operabáljának díszletéért Csikós Attila kapta az elismerést, a legjobb színházi ren­dező Zsótér Sándor lett. A Lyonban vezénylő Eötvös Péternek járó ze­nei díjat édesanyja vette át. A legjobb színész, illetve színésznő díjat Haumann Péter, illetve Kováts Adél kapta. Az operatőr ka­tegóriában Medvigy Gábor vette át a díjat a Werckmeister harmóniák című filmben nyújtott teljesítmé­nyéért. A kuratórium különdíját a Gyökerek című háromrészes do­kumentumfilm alkotói kapták. 1 Nf.dbái. Miklós__________________ T izennyolc évvel ezelőtt mutat­ta be először T. S. Eliot és And­rew Lloyd Webber musicaljét a Ma­dách Színház. Idén márciusban lett „nagykorú” a darab - mondta a tegnapi sajtótájékoztatón Kautzky Armand, aki Munkustrappt alakít­ja. A színház tavaly ünnepelte a Macskák ezredik előadását, és si­kerét mutatja, hogy már Szegeden, Szolnokon, Dunaújvárosban és két olasz városban, Bergamóban és Trentóban is vendégszerepeit vele a társulat. A nyári ég alatt viszont először láthatjuk a darabot Buda­pesten: június 29-én a Margitszige­ti Szabadtéri Színpadon tartják az első budapesti szabadtéri előadást. A Macskák magyarországi si­kerét többek közt annak köszön­heti, hogy jó időben, hozzáértő szakemberek állították színpadra, és 18 évvel ezelőtt nem volt hason­ló produkció nálunk - mondta Bencze Ilona, aki most Grizabella „bőrébe bújik”. Tust, Gastrofal George-ot Hirtling István, Old Csendbelennt pedig Páka Balázs alakítja. Az előadást Szirtes Tamás rendezte, társrendező-koreográ­fus Seregi László. A díszleteket Götz Béla, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte, az előadáson részt vesz­nek a Madách Színház balettkará­nak tagjai is.- Olaszországban húsz előadá­sunk volt, és annak ellenére, hogy magyar nyelven énekeltünk, tet­szett a közönségnek - tette hozzá Kautzky Armand. Itthon a belé­pők minden hónapban szinte pil­lanatok alatt elfogytak, eddig egymillióan látták a musical ma­gyar változatát. Aki idén nyáron szeretné megnézni a Macskákat, azt a világon három helyen teheti meg: Londonban, Stuttgartban és a Margitszigeten. M Lőcsét Gabrift t a________________ A nyák napja a gyermekek napja, a szeretet tudományá­ból vizsgáznak e májusi vasárna­pon a felnövekvők. Fölkészítésü­ket a virágcsokros egzámenre többnyire a családon kívüli intéz­mények vállalják, az iskola, a tele­vízió, a cserkészet vagy az úttörő­­mozgalom, hol melyik működik. Aki május első vasárnapján a gyermeknépre, a gyermekkultú­rára figyel, minden lényeges tár­sadalom-lélektani ismeretet „be­­gyűjthet” magának. Nem biztos, hogy boldog lesz általuk... Á Duna Televíziónak rövid idő óta van egy vasárnapi gyermek­magazinja, a Végre vasárnap van! Kéthetente jelentkezik, százhúsz percig tart, és olyan rossz, amilyet még a mozgalmáranyukák­­apukák, úttörőparancsnok elvtár­sak és az aprónéphez lehajoló KISZ-führerek se produkáltak a kádári ántivilágban. Képi világá­val (csúf stúdióbelsőjével, rikítóan ronda jelmezeivel és egyenruhái­val) rongálja a felnövekvők ­­amúgy is gyönge - vizuális kultú­ráját, műsorvezetőivel, állandó közreműködőivel követésre nem méltó viselkedési mintákat állít a példaképek után kutató hat-tizen­­négy éves korosztály elé. Nyelvhe­lyességi tudnivalókat ígérő blokk­jával (amelynek állandó helyszíne egy uszoda, de nem lubickolnak a gyermekek, csak - állig felöltözve - a vízpart mellett felállított szé­keken kornyadoznak) azt a képze­tet kelti résztvevőben és nézőben egyaránt, hogy az anyanyelvi is­meretek megszerzése maga a dög­unalom. Szórakoztató betétei és versenyei a megfontolt (?) ízlés­rombolás és értéktagadás példatá­rai is lehetnek akár. A gulyáskom­munizmusból átmentett szokás­rend szerint ad ugyan ez a műsor egyet s mást a megcélzott nézői ré­tegnek (a legeslegfontosabb társa­dalmi csoportnak, a holnap polgá­rainak) „adománya” azonban szinte minden esetben a felszínen mozog, valódi tudás, élmény és eszmény még csak véletlenül sem lesz belőle. Csak „kipipálandó” műsorperc, közszolgálati teljesít­mény, gyermekműsor. Mivel az önálló véleményalkotásra még képtelen, képlékeny tudatú s jelle­mű korosztályokat érik el általa, ez a legrondább szemfényvesztés, mit a szolgálatunkra rendelt intéz­mény - szerintem - csak elkövet­het. A Végre vasárnap van! „tánc­­tanfolyamain” tutti, hogy nem ta­nul meg táncolni a gyermek, de még a gondolat is elpárolog a fejé­ből: egyszer talán érdemes volna behatóbban foglalkozni a csa-csa­­csával, szambával... Könnyűzenei vetélkedői láttán erősebben fogal­mazódik meg az emberben a kér­dés, mint a Friderikusz-féle Gye­rekszáj előtt: miért nem marad­hatnak modern világunkban gyer­mekek a gyermekek? A műsor ve­télkedőinek egyébként - nagy di­csőség! - már becenevük is van: majomparádé, így nevezi az a ma­gánkutakodásaim szerint roppant szűk réteg, amelyik merő kíván­csiságból és a régi, jó „dunás” gyermekműsorokra emlékezvén meg-megnézi ezt már a címében is helyesírási hibákkal ékeskedő műsort. A címben szereplő mind­három szót nagy betűvel írják, hogy „kijöjjön” a mindenüvé föl­mázolt jel: VVV. Ami persze nem keverendő össze az antik világ hí­res jelszavával: Veni, vidi, vici ­­jöttem, láttam, győztem. E műsor­ban, igaz, jönnek-mennek fiúk, lá­nyok, felnőttek, gyermekek, he­lyesek, kedvesek, jobb közszerep­lésre érdemesek, de hogy győzne közülük bárki is, az nem állítható. A Végre vasárnap van! című tévémagazinnak csak egyetlen po­zitívjelzőkkel illethető szereplője s közreműködője, sztárja s győztese van, az a fehér - animációs - gi­liszta, amelyik időnként keresztül­­tekeredik a produkción, és hasz­nos információkkal szolgál. Tőle megtudjuk, amit az artikulációs problémákkal küzdő műsorveze­tőktől nem minden alkalommal, hogy kit hogy hívnak, mit hol ke­reshet és mikorra várhat a műsor hűséges nézője. De szabad-e, le­­het-e egy kedves fehér féregre épí­teni a határokon innen és túl élő magyar gyermekek vasárnapi épülését szolgáló - szinte egyetlen - ifjúsági magazint? Immár megkövesült közhely­ként ismételgetjük, hogy a rend­szerváltoztató évek miként feled­keztek meg a gyermekekről, ho­gyan fagyasztotta be a piacgazdál­kodásra való gyors áttérés azokat a pénzt, áldozatot és odafigyelést igénylő intézményeket, amelyek a gyermekkultúrát a legnehezebb években is igényesen szolgálták, az animációs filmműhelyeket, a gyer­mekkiadókat, gyermekszínháza­kat... Aztán a szinte egyetlen pozi­tív példa gyanánt a Duna Televí­ziót hozzuk föl, ahol az általános ínség idején is jutott (picike) pénz és műsorperc Macskássy Kati so­rozatára, az Ami igaz, az igaz című nagyszerű gyermekműsorra, ame­lyet a külföldi tévétársaságok, fesz­tiválok is elismerésekkel, díjakkal halmoztak el. Ismétlés formájában mostanában is fel-feltűnik a Duna programjában az Ami igaz, az igaz (hétköznap kora délután, amikor lehetséges nézői vagy iskolában vannak, vagy hazafelé tartanak a suliból, vagy „lazítanak”, de bizto­san nem tévéznek), az ünnepnap­ra szánt fő-fő attrakció azonban az a Végre vasárnap van!, ami sem szakmailag, sem pedagógiai hatá­sát tekintve nem mérhető a Duna Televízió régebbi gyermek- és ifjú­sági programjaihoz. Ahogyan a ti­zenévesek mondanák: a tyúksze­méig sem ér föl elődeinek. j A költés id§je lejárt! 7 Fektessen a biztonságba! BEFEKTETÉSI ESZKÖZALAPOKHOZ KAPCSOLÓDÓ BIZTOSÍTÁSOK UNION * *>»**#« awkf.1 CSAK NYUGODTAN__________Tej.: (06-1) 2(>(>-061(> 2001. május 9., szerda KultÚra NCIMCt O

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék