Magyar Nemzet, 2001. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-01 / 127. szám
Nyári produkciók operabarátoknak : Kálmán________________________ Tizedik alkalommal rendezi meg a VIP Arts menedzser és produkciós iroda (ügyvezető igazgató: Bán Teodóra) a Budafest nyári opera- és balettfesztivált augusztus 4. és 19. között. A fesztivál célja - immáron hagyományosan - a főváros nyári turisztikai főszezonjában a rendezvénykínálat gazdagítása, az Operaház mint a világ egyik legszebb színházának népszerűsítése, kiváló művészeinek felléptetése, pályakezdő tehetségek bemutatása. Az idei nyáron öt produkciót kínálnak Budapest vendégeinek, az opera- és táncművészet barátainak. A bemutató nyitóelőadást a kijevi opera társulata adja közösen a budapesti 5. énekverseny győzteseivel. Műsoron: Gounod operája, a Rómeó és Júlia. Két estén Verdioperagálának ad otthont az Andrássy úti dalszínház, melyen a fesztivál állandó vendégkarmestere, Pier Giorgio Morandi Verdi nagyoperáiból vezényel részleteket kiváló énekművészeink közreműködésével. A nemrégiben nagy sikerrel bemutatott Csajkovszkij: Hattyúk tava balett vendégpárosa Sophiane Sylve, a nemzetközi balettélet csillaga és a nagy sikereket maga mögött tudó, ifj. Solymosi Tamás. A június végi Erkel színházi premier után és az Operaház japán turnéja előtt két alkalommal láthatja a közönség Szinetár Miklós rendezésében Johann Strauss remekét, A denevér című nagyoperettet. A Budafest és a millenniumi év záróeseménye augusztus 18—19-én Bartók Concertójára készült balett premierje lesz. Az egyfelvonásos műnek - amely a millenniumi pályázaton díjat nyert - Pártay Lilla Kossuth-díjas, kiváló művész készíti a koreográfiáját. A Concerto A kékszakállú herceg várával egy előadásban tekinthető meg. A fesztivál kísérőrendezvényei, a magyar zene népszerűsítésére szervezett kamarakoncertek a rendezvénysorozat ideje alatt délutánonként öt órakor hallhatók az Operaház aulájában, valamint a nagyobb múzeumokban és szállodákban. Indul a millenniumi kisvárdai fesztivál ii MF.T7.__________________________ M a délután nyílik meg Kisvárdán a határon túli magyar színházak XII. fesztiválja. Az immár hagyományossá vált seregszemlén valamennyi anyaországon kívüli magyar kőszínház bemutatkozik egy-két előadással. Az elmúlt esztendők során kiforrta magát a kezdetben bizony meglehetősen egyenetlen színvonalú seregszemle; a produkciókat követően másnap délelőtt csaknem késhegyre menő viták zajlanak, bizonyára ez is hozzájárult a minőség követelményének fokozottabb érvényesítéséhez. Június 1-9. között átteszi székhelyét a magyar kritikusi gárda Kisvárdára, s bizony manapság nemegyszer már olyan határon túli produkciókat is szemléz, amely okulásul szolgálhatna az elkényelmesedett anyaországi teátrumoknak is. (Persze, látni ott sajnálatosan kiérleletlen előadásokat is.) Idén a megnyitóünnepséget a határon túli színidirektorok tanácskozása előzi meg, melyen ma délután a kultusztárca vezetője, Rockenbauer Zoltán is részt vesz. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyébként tetemes összeggel támogatja a rendezvényt, a szabadtéri színházak pályázatán belül 16 millió, a tárca különféle szakosztályai révén pedig újabb 9 millió forinttal. Kísérőrendezvény gyanánt szerepel a június 4-i bábszínházi műhelymunka, valamint a beszélgetés a kortárs drámáról sorozat, amelyen egy-egy fiatal hazai színműíró irányítja a vitát. Különös, hogy a fölsorolt drámaírók között egyetlen határon túli alkotó sem szerepel. A fesztivál színházi nyitóelőadása ma este a szabadkaiak Holdbéli csónakosa lesz. A továbbiakban többek között láthatjuk a szatmáriak Rómeó és Júliáját, az újvidékiektől Mrozek Emigránsokját, a komáromiak Amadeusát, a sepsiszentgyörgyiek Kasimir és Karoline-ját, a Csíkszeredai Csíki Játékszín Vérkötelék című tánckompozícióját, a temesváriak Sonkastratégiáját, az újvidéki díjnyertes Szelídítések című estet. A díjkiosztást követő záróelőadást a budapesti Magyar Színház Veszedelmes viszonyok című produkciója nyújtja. 2001. június 1., péntek Kultúra MZCI EB naaummmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmammtmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm JA saolin papok temploma Ördöngös virtuozitás narancsszínű, harci köntösökben Bt Metz Katalin_________________ Nem gimnasztika, nem akrobatika, nem artista mutatványa. Nem cirkusz. Hit és művészet - s a fölsoroltak együttvéve. A híres kínai saolin szerzetesek érkeztek Budapestre, alighogy művészetüket a londoni Hammersmith színházban készült videofelvételen, az m1-es csatornán megcsodálhattuk. A pódiumon narancsszínű harci köpönyegek villáznak, amint a tucatnyi fiatal test követhetetlen sebességgel forog, ugrik, szeli át a légtért, ördöngős virtuozitással. A gyerekraj - az ötnyolc-tízesztendős tanítványok - épp olyan gyakorlottan szakoznak, bucskáznak át a koponyájukon anélkül, hogy kezüket a földre tennék, dobják testüket az ég felé, majd a magasból a padlóra. Amit művelnek mégsem sportmutatvány. Ősidők óta őrzött, korokon átívelő közösségi életforma tette lehetővé bámulatra méltó harcművészetüket. Amit látunk, nem puszta „gyakorlatok” sora. Művészi kompozíció. Réges-régi legendán alapszik: időszámításunk előtt 495-ben alapították a Shaolin-templomot a kínai zen-buddhisták, s mert szerzetes mivoltukhoz nem illett a fegyver, olyan harcművészetet fejlesztettek ki, hogy puszta kézzel megvédhették istenük hajlékát, közösségük szent otthonát a külső támadóktól. Mozgásművészetük a fizikai képességek határain messze túlmegy, fájdalomtűrésüket megsokszorozza a hihetetlen önfegyelem, a fakírok testi gyarlóságokon felülemelkedő fanatikus kitartása. S emögött nyilván a legendás keleti hit, a szellemtudományok több ezer éves hagyománya munkál. Az előadás - európai szemmel - mindazonáltal látványos táncszínházi produkciónak tetszik. A császár udvarába invitálja a páratlan harcművészetükről híres saolin szerzeteseket, s alighogy megbámulja tudásukat, a fiúknak máris meg kell küzdeniük az uralkodóra törő fegyverekkel busásan fölszerelt idegen csapattal. Mintha repülő zúgna el előttünk, úgy száguld át cifra fegyverzetében a betolakodó banda a nézőtéri sorok közti sávban, hogy a pódiumra szökellve, életre-halálra megvívjon a papokkal. A félelmetesen komponált harci jelenetben a szerzetesek kerekednek felül. A néző hitetlenkedve szemléli, amit talpalatnyi fémoszlopokról vívják meg „világháborújukat”. A diadal mégis tragédiába fúl: miután megmentették az udvart, visszautasítják a császár ajánlatát: tanítómesterük közli, nem fogadhatják el az udvari testőrség tisztségét, szent templomuk védelmére szövetkeztek. Akárcsak az antik európai tragédiákban, a bosszú itt sem marad el. Császári parancsra, álmukban mészárolják le egyenként a szerzeteseket. Az öt életben maradt kisfiú viszont mesterük féltő irányításával folytatja a hagyományokat. Fölélesztik és továbbfejlesztik az ősi tudást és művészetet. A történet persze vérszegény, naiv, de hát nem a „keret” a fontos. És nem is a különös keleti hangszereken megszólaltatott színpadi muzsika, meg a pazar látványosság, hanem a hitből fakadó, önmagunkat legyőző - már-már szent - akarat, s az abból fakadó közösségi művészet. Most értettem meg csak igazán, miért fordult az európai színjátszás „guruja”, Peter Brook a keleti harcművészet tanulmányozásához, amikor többéves ottani tartózkodása után megalkotta a messze földön híressé vált, nagy produkcióját, a Mahabharatát, melyet magam is láthattam annak idején. Nem hallgathatjuk viszont el, hogy a budapesti vendégjáték szervezői - a Multimédia Concerts - a SAP hatalmas csarnokában a közönség nagyobbik felének lehetetlenné tette az előadás élvezetét, hisz az azonos szinten elhelyezett, kb. 30 sor nézői már csak a szereplők feje búbját láthatta. A produkció mögött többek között hihetetlen önfegyelem és fanatikus kitartás van FOTÓ: KONG GYÖRGY Búcsú Szuhay Balázstól Ma délután 14.15-kor a Farkasréti temető ravatalozójánál búcsúztatják Szuhay Balázst, aki hatvanhat (2000. október 20-án volt 65) éves korában hunyt el. Hamvait június 4-én 15 órakor a kemenessömjéni Berzsenyikriptában helyezik el. Kő András_________________________________________________ Az élet úgy hozta, hogy korábban rendszeresen, aztán az utóbbi néhány évben egyáltalán nem találkoztunk. Halála előtt néhány nappal azonban rámköszönt a Váci utcában: rosszul írom, kiköszönt az egyik asztal mellől. Aztán már ott is ültünk egymás mellett, ott folytatva, ahol évekkel korábban befejeztük: az írásnál, a politikánál. Meg egy kicsit az életénél. Nemrégiben súlyos operáción esett át, és három éve eltemette a feleségét. Olyan volt ezen a délután is, mint mindig, amióta ismerem: kedves, érdeklődő, figyelő embertársunk, mindig készre faragva egy nehéz műfajra, a humorra, a riposztra. Ebből eredően anekdotázó és kellemes csevegő. Az az órácska is úgy repült vele, mint a mese, amit nem szabad abbahagyni. Maradj még - mondta, s én maradtam. Hálából jött a történet a színház nagyasszonyáról, akit meglátogatott a pártfőtitkár. Dőltünk a nevetéstől. Amikor nem volt munkája, érkezett a „felmentő sereg” telefonja: legyen a népszerű rádióműsor, a Szabó család egyik írója. Boldogan vállalta. Aztán nagy szerencse is érte szilveszterkor. Mondják, úgy szökdécselt örömében, mint aki Oscar-díjat kapott. Az a délután a béke délutánja volt. Egy sajátos hangú íróval, egy humoristával, egy humanista emberrel, aki sohasem kért az élettől ajándékot, sohasem követelt magának aranyat, tömjént és mirhát, de ő maga ezüsttálcán nyújtotta, amit az Istentől kapott: tehetségét az öröm és a bánat elviselésére. Elbúcsúztam, ő még maradt. Kifordultam az utcára a sokadalomba, aztán valami megmagyarázhatatlan érzéssel, talán mert olyan nagyon jó volt újra látni és elcsevegni vele, egykori közös lapunk állandó szerzőjével visszamentem, és megsimogattam a vállát. Villámcsapásként ért, amikor néhány nappal később, a déli hírek előtt Barbara lánya telefonált, hogy a Papa meghalt. „Néha visszhangzik a francia haldokló püspök szava: Nem búcsúzom, csak előre megyek.” (Márai) Kő András és Nagy J. Lambert Kossuth tér 1956 című könyve . A/4-es formátumban, 336 oldalon, fényképpel gazdagon illusztrálva. Ára: 3920 Ft. A szerzőket kezdettől fogva - előítélet nélkül, felülnézetből - csak az vezérelte, hogy kiderítsék, feltárják, valójában mi is zajlott le 1956. október 25-én abban a néhány órában, amely a tragédiához vezetett. Negyvenöt évvel a parlamenti vérfürdő után - tiszteletben tartva a szemtanúk visszaemlékezéseit -, a tizenkét évi kutatás összegzése a megtörtént eseménysort tartalmazza. Megvásárolható és megrendelhető: TELEKI TÉKA 1088 Budapest, Baross u. 1. (Kálvin tér sarok) Tel.: 267-6996 e-mail: telekiteka@da.hu Kiskereskedelmi, nagykereskedelmi forgalmazás. Megrendelés esetén postaköltséget nem számolnak fel. Tíz példány felett kedvezmény. rEfpkt___