Magyar Nemzet, 2001. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-03 / 205. szám
ED Magyar Nemzet Kultúra 2001. szeptember 3., hétfő Rovatvezető: Lőcsei Gabriella SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ 19.30 Millenáris Teátrum: Klasszikus zenei esték - Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin. Közreműködik: Komlósi Ildikó, Polgár László, Debreceni Kodály Kórus, Budapesti Fesztiválzenekar. Vezényel: Fischer Iván. Ősz a Millenárison .i/ii |i t jjjiiiimii' ".n|y A.......Hl O 1 *L.......10...0...11....(L.i Kolop József kerámiái Keszthelyen A MŰVELŐDÉSI központ nagytermében nyílik meg ma délelőtt tizenegy órakor Keszthelyen Kolop József keramikus kiállítása. A tárlat a Goldmark Károly Művelődési Központ és a Szabadtéri Színház jóvoltából látható. (Sz. G.) Asztai Csaba festményei BUDAPESTEN, a Vigadó Galériában (V. Vigadó tér 12.) látható Ásztai Csaba festőművész kiállítása. A tárlat szeptember 1éig tekinthető meg hétfő kivételével naponta délelőtt tíz és délután hat óra között. (A. B.) Hispániai lovasezred nyomában Sírok, középkori kályhacsempék és ókori falak a Vízivárosban A budapesti Medve utcai Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban ez az évkezdet nem olyan, mint a többi. A nebulók látható érdeklődéssel kapaszkodnak a rácsos ablakokba, figyelemmel követik a még soha nem látott régészeti feltárást. Tehetik, mert közvetlenül az iskolaudvaron elevenedik meg a történelem. - Majd megszoknak minket, novemberig itt vagyunk - mondja Végh András régész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. A tudós izgalmas nyomozó munkát végez: rég meghalt emberek és el nem porladt kövek után kutat. Ablonczy Bálint Tulajdonképpen a Víziváros régészeti feltárását folytatjuk: kibővítik az iskola épületét és az önkormányzatnak, úgyis, mint beruházónak, kötelessége átnézetni az építésre kijelölt területet - magyarázza a szakember, miközben a kutatóárkok mellett guggolunk. Megtudjuk, hogy a feltárandó terület három részből áll. Az iskolaudvaron kívül még az egyik épületszárny tövében és az intézmény közvetlen közelében, egy parkolóban szorgoskodnak a munkások és a kutatók. A rövid séta alatt máris századokat megyünk vissza az időben. Augusztus hatodikén kezdtük a munkát, jelenleg a középkori rétegeknél tartunk. Feltártuk már a XVIII. századi temetőt, érdekes módon a középkorban elpusztult, a közelben lévő Szent Péter mártír plébániatemplom temetőjét jóval a török hódoltság vége után is használták - mutat Végh András emberi csontmaradványokra. A kutatóknak sikerült beazonosítaniuk a valaha a telken álló középkori ház borospincéjét, amit egészen a XIX. század végéig, az iskola építéséig üzemeltettek. Kályhacsempék, használati tárgyak darabkái kerültek elő innen. Ennél is érdekesebb azonban a római réteg, ahova még csak pár hét múlva jutnak el. A tíz éve a környéken kutató Végh András már lassan sejti, mire számíthat. - A Külügyminisztérium 1991- es megnagyobbításáig nem is gondoltuk, hogy római település lehet a környéken. Akkor azonban értékes leletek kerültek elő, azóta minden egyes házépítésnél ott vagyunk és folyamatosan ásunk. Feltártuk már az iskola melletti parkoló jelentős részét és a korszakkal foglalkozó H. Kérdő Katalin kolleganőm további kutatásai is érdekes dolgokat hozhatnak napviágra. Úgy néz ki, hogy a Víziváros területén az I. században, Pannónia provincia kialakításakor egy katonai segédcsapat táborozott. Erre az előkerült sírkőfeliratokból következtetünk, valószínűleg egy hispániai lovasezred vert tábort itt, kilenc aranypénz is előkerült (ennek a leletnek az értékét jelzi, hogy egészen addig az Aquincumi Múzeumnak is mindössze három aranypénze volt) - mondja a kutató. A jelek arra utalnak, hogy a II. századtól polgárivá válik a település, ebből és az ezt követő korszakból már kőházak és burkolt utak kerülnek elő. Rejtélyes azonban, hogy egyelőre a feltételezett katonai tábornak sem a falait, sem az árkait nem találták meg. A római uralom pannóniabeli bukása, a csapatok kivonulása és a XIII. század között (amikor is már Árpád-házi királyaink városa épül itt) semmi nem került elő, a népvándorlás és a magyar állam korai idejéből nem ástunk ki leleteket - avat be minket a kutatás részleteibe Végh András. Mindig nagy gond a kiásott leletek, falak sorsa, úgy néz ki, hogy sikerült megnyugtató megoldást találni. A kiásott középkori és újkori tárgyak múzeumba kerülnek, az elképzelések szerint pedig az iskola új szárnyát ráépítik a leletekre, úgy, hogy azokat egyszersmind meg is óvják és be is tudják mutatni a gyerekeknek. A szakember elmondása szerint az állam a rendszerváltás után már nem finanszíroz úgynevezett tervásatásokat (amelyek a múzeum önálló kezdeményezéséből születtek), viszont a régész szakmának sikerült kiharcolnia azt, hogy a vélhetően kiemelt leletanyaggal rendelkező környéken az építtető saját költségén nézesse át a területet. Mivel Budapesten rengeteg az építkezés, nem vagyunk munka nélkül, szerencsére Magyarországon megfelelőnek mondható az építési szabályozás. Nem fordulhat elő, hogy buldózerekkel és légkalapácsokkal tüntetnek el mindent, ami „akadályozza” a munkát, pótolhatatlan kincseket semmisítve meg ezzel - villantja föl a szomorú lehetőséget a tudós. Azt is megtudjuk még, hogy a Vízivárosban minden harminc centiméternél mélyebb földmunkához az önkormányzat régészek által véleményezett engedélye kell, a lakóházakra pedig védettséget jegyeztek be, így garantálva, hogy minden építkezés előtt szakemberek fésülhessék át a terepet. Végezetül Végh András még mutat néhányat az előkerült középkori kincsekből: gyermekre való ezüstdísz, szép reneszánsz kályhacsempe, egy karikagyűrű (éppen ráférne az ujjúnkra) és egy kis üvegtárgyat tesz óvatosan a tenyerünkbe. Elgondolkodtató és egyáltalán nem kellemetlen érzés évszázadokat kézben tartani. Rejtélyes, hogy egyelőre a feltételezett katonai tábornak sem a falait, sem az árkait nem találták meg FOTÓ BURGER ZSOLT Az államalapítás kora A História ösztönzése a regionális történetszemléletre FOLYÓIRATSZEMLE » ■Szui.ovszky János_____________ Jóllehet, egyáltalán nem újkeletű az a felismerés, miszerint akkor érthető meg igazán egy nép múltja, ha tágabb történelmi öszszefüggésekbe ágyazottan vizsgálják, úgy tűnik, mégis szükséges újra és újra erre felhívni a figyelmet. A millenniumi megemlékezések legnagyobb nemzetközi tudományos rendezvényeként a Magyar Tudományos Akadémia és a budapesti Európa Intézet tavaly decemberben konferenciát rendezett Magyarok és szomszédaik az államalapítás korában címmel. E tanácskozásnak hármas célja volt. Egyrészt a magyar államalapítást beilleszteni régiónk történelmi keretébe, másrészt erősíteni a kialakuló regionális szemléletet a térség történetírásában, harmadrészt pedig hozzászoktatni a hazai közvéleményt, hogy a magyar történelmet - mi több: jelenünket és jövőnket is - regionális összefüggésekbe ágyazza, hogy nemzeti történelmünket - és ezáltal jelenünket és jövőnket - jobban megértse. Éppen ezért a konferencia anyaga nemcsak a szűkebb szakma magyar és idegen nyelvű kiadványaiban jelenik majd meg: az ötletgazda akadémiaelnök és História-főszerkesztő jóvoltából a történelmi ismeretterjesztés e nagy múltú folyóiratának ez évi 5-6., összevont számában az előadások - részben rövidítve - már napvilágot is láttak. Invenciózus bevezető előadásában Glatz Ferenc nemcsak példát ad a térségünkben közel egy időben lezajlott államalapítások összehasonlító bemutatásával, hanem egyúttal felvázolta a regionális történetszemlélet historiográfiáját, elvi alapjait is. „A magyarság az egyetlen uráli (finnugor) nyelvet beszélő nép nyelvrokonai közül, amelyik lovas nomáddá lett, ugyanakkor a sztyeppe nomádjai közül nyelve megőrzésével egyedül a magyar alapított európai típusú (feudális) államot” - írja Kristó Gyula akadémikus, majd így folytatja: „Némi pontosítással: István államát nem a nomád honfoglalók nomád vagy a nomádságot éppen feladó dédunokái alapították. A magyarok képviselte világtörténeti kuriózum csakis úgy jöhetett létre, hogy a nomád magyar vezető rétegnek, illetve az egyes sarjainak találkozniuk kellett az európai típusú feudalizmus és az ezzel kart karba öltve járó latin rítusú kereszténység képviselőivel. E kettő nászának - képletesen szólva: István és Gizella frigyének - gyümölcse az európai típusú magyar állam.” A történelemben vannak jelképes értékű momentumok. Ilyen például az, hogy a Salzburgi Évkönyvek 881-ben nemcsak Bécsről tesznek említést első ízben, hanem itt olvashatók a magyarokról is az első bajor feljegyzések. „Bécs és a magyarok tehát együtt léptek be a Nyugat történetébe, s ez a kapcsolat, a viharos kezdet ellenére, mind a mai napig fennmaradt” - hangsúlyozza Herwig Wolfram osztrák akadémikus a Magyarok, frankok, bajorok című cikkében. Adalbert és Magyarország kapcsolatáról szólva Johannes Fried frankfurti professzor arra mutat rá, hogy a szent püspök „glóriájának fényében zajlott le az ezredfordulón Európa újjáalakítása”. Adalbert terve egy nagyszabású, az egész közép-európai térségre kiterjedő új egyházpolitikai rend kialakítása volt, amelyben Csehország nem szerepelt önálló tényezőként. Ezt már Dusán Trestik szögezi le, hozzátéve, hogy ezért lettek a csehek az 1000. év nagy vesztesei: „a magyarok és a lengyelek megkapták királyságukat és érsekségeiket, ők viszont üres kézzel álltak.” A lengyel fejedelemség első száz évét Niederhauser Emil mutatja be. Mint írja, 1038-ban, Ferdeszájú Boleszláv halála után kialakult anarchiából a lengyelek számára csak azért nem lett végzetes baj, mert „ugyanez a »betegség« szállta meg a keleti szomszédot, a nyugati meg főként a pápával hadakozott”. Nevén Budák zágrábi professzor a magyarok és a horvátok, Vassil Gruzelev pedig a magyarok és bolgárok kapcsolatairól ad számot. A kapott képet kiteljesíti Font Márta Magyarország és a Kijevi Rusz című cikke. A közreadott tanácskozás anyaga egy olyan sorozat kezdetét jelenti, amelyet régiónk összehasonlító történelmének a megtárgyalására további konferenciák követnek majd, annak érdekében, hogy „a térség történelmében lévő szinkront kövesse a történetírások szinkronba hozása is”. Érdeklődéssel várjuk a folytatást. kultura@magyarnemzet.hu r , Magyar Állami Operaház ÉVADNYITÁS, MANON LESCAUT ÚJ SZEREPLŐKKEL Az Operaház 118. évadját szeptember 6-án, Erkel: Bánk bán c. operájának előadásával kezdi, melynek címszereplője: CSÁK JÓZSEF, karmestere: KESSELYÁK GERGELY. Szeptember 7-én a világ nagy operaházainak ünnepelt sztárja, LUKÁCS GYÖNGYI mutatkozik be Puccini: Manonjának címszerepében. Partnerei: KISS B. ATILLA /Des Grieux/, MILLER LAJOS /Lescaut/, EGRI SÁNDOR /Geronte/ és GÁL ERIKA /Egy zenész/. Vezényel: PÁL TAMÁS. BEMUTATÓ 2001. szeptember 8-án, este 7 órakor Bartók Béla-Pártay Lilla: Concerto Balett egy felvonásban Vezényel: MEDVECZKY ÁDÁM Bartók I. LUKÁCS ANDRÁS Bartók II. IFJ. NAGY ZOLTÁN Márta VOLF KATALIN Ditta HÁGAI KATALIN Anya KÖVESSY ANGÉLA Dohnányi BAJÁRI LEVENTE Díszlet: Kézdy Lóránt képei felhasználásával a számítógépes háttérvetítést tervezte: CSÍKVÁRI PÉTER Jelmez: SCHAFFER JUDIT A koreográfus asszisztense, balettmester: METZGER MÁRTA Rendező-koreográfus: PÁRTAY LILLA Az előadás társszervezője a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány Az előadás támogatója a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatala Infoline: 06-60/594-594 www.opera.hu. A Magyar Állami Operaház támogatója a Magyar Nemzeti