Magyar Nemzet, 2001. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
Nagy Érdemű Consiliarius Úr, Tekintetes Uram! Valahára talán lehet szerencsém az én szerencsémet öszveszedni, s elkezdeni azt a hazafiúi iparkodásomat, amely nem magyar szívem, hanem az időnek szomorú környülállásai miatt csüggedett el. Nálunk nem a hazának fiai változtak el, hanem a haza, vagy talán nem is a haza, hanem egyéb... Boldog vagyok kisded Erdély! Bár a csinos Európának legvégsőbb szélein fekszel is, boldog vagy, és te fogod bé a legutolsó Magyarnak szemeit, mikor mi már vagy Oesterreicherek vagy Rusznyákok leszünk az Árpád és a hét Kapitányok sírja felett! De nem panaszolkodom. Biztat engemet a szűk Erdély, míg ha Magyarország Styriává lesz is, biztat engemet ez a kis tartomány, melynek nemes törekedései a Duna s a Tisza négy tágas circulusait megszégyenítik. Vajha tihozzátok, Bethlen fejedelem tartományának nagy lelkű polgárai! - vajha tihozzátok csak egyszer beutazhatnék: akkor,ok akkor Volga és Caspium kiköltözött lakosinak, édes elhunyt őseimnek ereklyéit bámulhatnám máz nélkül való egyenességtekben! Énnékem ez a szerencse - egy Bihar vármegyében születettnek - nem adatott. Hányt engemet a szerencse tulajdon hazámban és tulajdon hazámért... és egyedül az nyugtatott engemet, s a serkengetett eddig, az ébresztett a munkára, hogy ha nem telt is, akartam, ha másért nem is, legalább a jövendőért. Ti pedig más hazából való testvért hazánkfiai! Ti boldogultok, s legalább minket elkedvetlenedteket vigasztaltok. Néktek örülni fog a jövő, ama késő, emberi nyom, mi rajtunk pedig szánakozik. Éljetek szerencsésen magyar Helvetiának szerencsésebb polgárai; mi csak igyekezni akarnánk, ti néktek pedig munkálkodni is lehet; munkálkodjatok! Én magamat és csekély tehetségemet ajánlom a Tekintetes Consiliarius Úrnak Hív tisztelője Csokonai Vitéz Mihály (Csokonai Nagybajomban, 1798. augusztus 4-én írt levele Aranka Györgyhöz) * ... Ez a Mihály, ha tíz-húsz évvel gyorsabban születik - hamarabb - nagyon jóravaló valaki lesz. Elkésett, elkésették... ő már Voltaire-t fordítja, a szegény, s mivel nem harcias lélek, csinál ő is egy minden-mindegy filozófiát. Ha fölemelik az Olimpuszra, az is jó, ha beletapossák a sárba, az se rossz. Az ő harciassága voltaképpen nem is ő benne, Csokonaiban tombolt. De az akkori, azelőtti, jóval azelőtti s a mostani Magyarországban. Megfojtunk mindenkit, aki nem éli a mi életünket (nem jut eszembe hirtelenül, hogyan mondják ezt magyarosabban). Azon nem csodálkozom, hogy Csokonai megírta ódáját a csikóbőrös kulacshoz, s hogy köpött a maga életidejének Magyarországára. De azon máig s utolsó órámig csodálkoztam és csodálkozom, hogy nem írta meg a legfájdalmasabb magyar blaszfémiát. (Ady Endre: A magyar Pimodan) A TARTALOMBÓL A borotva élén 24 Israel Shamir az álbalról és áljobbról és a szomjúság fegyveréről Pártkeresők 25 Miről árulkodik valójában a közvélemény-kutatás? Sándor György: 25 Rendőrségi jegyzőkönyv-részlet Drakula a főportán 26 Guta népe 27 Szlovákok Magyarországon (2.) Habsburg Ottó: Európa nyelvei 28 Marathón és Jalta 28 Geopolitikai emlékeztető Egy kisgazda Szudánból 29 Festőállvány majomcsontvázért 32 A rejtélyes villa 32 Római kori leletek Hévízen Kőemberek: ég alatt, föld alatt 34 Mediterrán zarándokutak (2) Légion, en avantl 36 Mire vigyáz a kerti törpe? 40 A Szigetköz mint osztrák üdülőparadicsom Ottawa, 2001. augusztus 26. FOTÓ: REUTERS — JIM YOUNG