Magyar Nemzet, 2001. november (64. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-17 / 268. szám

Sl Magyar Nemzet­­ Magazin 2001. november 17., szombat Olaszliszkán született Kossuth Lajos? Útközben - Hát itt született Kossuth Lajos - mutat Kovács József nyugalmazott tanító a monoki emléktáblától úgy harmincöt kilométernyire fekvő parasztházra. - A vajúdó Kossuth anyuka ugyanis hazafelé menet ide, a szüleihez tért be, hogy életet adjon második gyermekének. ■ D E­v­­i­n­y­i István___________________________________ F­estői táj, szokták mondani mindarról, ami a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkának Magyarországból jutott. Hátul, a kétezres lako­sú falut körülölelve a Zempléni-hegység kanya­rodik, elöl, a település ölében a Bodrog folyó hullámzik. Az útikönyvek mégis röviden érte­keznek Olaszliszkáról, így ritka vendég errefelé a turista, s a hírekben is csak akkor hallunk a fa­luról, ha a Bodrog elhagyja medrét, vagy a sző­lőültetvényekben rekordtermés várható. Az önkormányzat ter­mészetesen változtatni szeretne a méltatlan állapoton. Kapóra jött tehát, amikor Kovács József történelemfordító fölfedezéssel állt elő. Kovács tanító úr ugyanis állítja, hogy az általános véleke­déssel szemben 1802. szeptember 19-én Kossuth Lajos nem Monokon, hanem Olaszliszkán látta meg a napvilágot. - Természetesen felújítjuk az épületet - mondja Fekete Gyula polgármester, akit meggyőztek a nyugdíjas tanító által föltárt bi­zonyítékok -, a munkálatok már zajlanak. Jövőre, Kossuth Lajos születésének bicentenáriumán szeretnénk átadni a szülőházat, amelyben helytörténeti múzeum is működik majd. Már el is kezdtük gyűjtögetni a tárgyakat. A főtéren helyet kapott polgármesteri hivataltól csupán egy­­percnyire fekszik a feltételezett szülőház, így a szemerkélő eső­ben is gyalog indulunk neki a falunak, alkalmat adva Kovács Jó­zsefnek, hogy Olaszliszka múltjának további érdekességeiről is leránthassa a leplet. Mivel utunk a római katolikus templom mel­lett vezet el, az első történet a templom tornyáról szól.­­ Olaszliszkán sokszor pusztított szélvihar. 1840. június 24-én este a Kárpátok felől heves szél tört rá Zemplénre, amely kegyet­lenül végigsöpört az egész vármegyén. A vihar a római katolikus templom tornyának sisakos, hegyes tetejét felszakította, és a Bodrogba röpítette, de magát az épületet is nagyon megrongálta. Ezért lett ilyen egyedi a mi tornyunk, mert később már nem akar­ták visszaépíteni a sisakos tetőt. Még mindig fölfelé bámulunk, amikor vezetőnk újabb külön­legességgel rukkol elő. - Tavaly bekövetkezett haláláig ebben a házban lakott Jolán néni, Magyarország legidősebb embere. Elesett a szobában sze­gény. Százkilenc esztendőt élt meg, isten nyugosztalja. De álmélkodásra újfent nincs idő, mert Jolánka néni Kossuth liszkai „szülőházának” tőszomszédságában éldegélt. A ház vala­ha takaros lehetett. Hosszú évekig üresen állt, s ez maradandó nyomot hagyott rajta, ám a falak s a mennyezet íve még őrzi az egykori méltóságot, hiszen ez az épület volt valaha a postamester portája.­­ Weber András, Kossuth Lajos anyai nagyapja 1805-ig visel­te a postamesteri hivatalt. Hivatalviselése előtt katonáskodott, majd a Szirmay árvák vagyonának gondviselője lett, postames­terként viszont ebben az épületben élt és dolgozott. Karolina ne­vű lánya, Kossuth Lajos édesanyja is itt ismerkedett meg férjével, Kossuth Lászlóval. És ez volt az a ház, ahova a vajúdó Karolina hazafelé menet betért, amely eseményről a házaspárt Sátoraljaúj­helyről Monokra szállító kocsis meg is emlékezett. De erről majd akkor beszélnék részletesebben, ha meghallgatjuk a kocsis törté­netét dokumentáló hangfelvételt. Immár autóval indulunk vissza Kovács József otthonába. Megkerüljük a falut, megcsodáljuk a szemközti hegyről látható panorámát, majd végigrobogunk a Szent István körúton, s csak egy tekintélyes lakóház előtt lassítunk, hogy kísérőnk újabb neve­zetes eseményről számolhasson be. - Az 1800-as évek elején történt Olaszliszkán az az érdekes esemény, amelyet Mikszáth Kálmán Különös házasság című re­gényében - egy naplójegyzet alapján - megörökített. Az izgalmas jelenet a Dőry báró féle kúriában, az egykori Alsó Derék, ma Kos­suth Lajos utcában játszódott le. Megvizsgáltam az épületbelsőt, és bizony, ma is tisztán kivehető a volt kancellária faragott kö­vekkel burkolt mennyezetén az a kibontott, durva kövekkel, tég­lákkal visszatömködött rés, amelyen át csigavonóval emelték fel gróf Buttler Jánost Dőry Mária hálószobájába, a nászággyal együtt. Késő délutánra jár az idő, mire visszaérkezünk vendéglátónk otthonába. Jólesik magunk mögött hagyni a nyálkás őszt, s betér­ni a cserépkályhával barátságossá melegített vendégszobába. Előbb áldomást iszunk - a poharakban zöld dióval ízesített aszú­törköly csillog -, majd az idős tanító ütött-kopott magnót és ha­sonszőrű kazettát vesz elő. Kivételesen semmit sem szól, csak el­indítja a felvételt. „Liszkai legenda Kossuth apánk születéséről - mondja a hang a múltból. - Kedves barátom, Kovács József tanár úr kérésére írom le az alábbi történetet. Fiatal koromban, érettségi után, nem lévén pénzem a továbbtanulásra, 1939-től 1941-ig községi írnok­ként dolgoztam Olaszliszkán. Ebben az időben gyakran barátkoz­tunk egy másik fiatalemberrel, aki az öreg Gagyi tanár úr felesé­gének unokaöccse volt. Nem egy esetben, mint az említendőben is, barátom, a tanár úr s én, mindhárman együtt voltunk. Olaszliszka történetéről beszélgetve megemlítettem, hogy nemré­gen olvastam egy Kossuth Lajos életéről szóló könyvet, amelyben a szerző elmondja, hogy Kossuth szokszor megemlékezett a Liszkán eltöltött gyermekkori évekről, s hogy egy időben, még Újhelyre költözésük előtt laktak is Liszkán. Nemcsak hogy Liszkán töltötte gyermekéveit, de itt is született, vetette közbe Károly bácsi. Megkértük, hogy beszéljen erről bővebben, mert az iskolában úgy tanultuk, Kossuth Lajos Monokon született. Vála­sza a következő volt. Már csak napok voltak hátra a szülésig, ami­kor az édesanyának Monokról Újhelyre kellett utaznia. A vissza­­úton váratlanul elkezdődtek a szülési fájdalmak, s mivel még Liszka előtt voltak, igyekeznie kellett a kocsisnak, hogy a nagy­mamához beérjenek. Ez sikerült is, a kis Kossuth gyermek tehát Olaszliszkán született, majd amikor a gyermekágyas nő egészsé­gi állapota megengedte, mentek haza, Monokra. Keresztelni in­nen vitték Tállyára, vagy a tállyai pap ment át Monokra, mert evangélikus templom csak ott volt. S ekkor a születés igazi helye már nem is került szóba. Mindezeket Kossuth László kocsisa me­sélte el idős korában a fiatal, még tizenéves Gagyi Károlynak. A kocsis neve Téglás János volt.” - Ennyi a felvétel - mondja Kovács József, és kikapcsolja a magnetofont. - De nemcsak ez, hanem a saját élményeim is alá­támasztják a történetet. Feleségem édesanyja, Balsai Jánosné Tóth Erzsébet, nyugodjon csendes békességben, többször elme­sélte a következő esetet. Ő akkor mint árva gyermek a Kossuth Lajos szülőháza melletti házban, a nagybátyjánál lakott. Egy alka­lommal többedmagával kint játszott a kapu előtt, a homokban. A gyerekek arra lettek figyelmesek, hogy az iskola felől jól öltözött úriember, kalap a fején, görbe bot a kezében, közelít feléjük. Szó szerint így mondta anyuka: amikor az idegen hozzánk ért, meg­állt, és beszélgetni kezdett velünk, s beszélgetés közben föltette nekünk a kérdést, tudjuk-e, s ujjával a szomszéd épületre muta­tott, hogy abban a házban született Kossuth Lajos. Ő volt az én édesapám - mondta az úriember. Azt válaszolták anyukáék, hogy tudjuk. Hát honnan tudjátok? - csodálkozott az idegen. Gagyi tanító úr mesélte nekünk az iskolában, felelték a gyerekek, az idegen pedig folytatta útját. Megállt a háznál, elment egyszer­­kétszer a kapu előtt, majd betért az udvarba az akkoriban ott élő családhoz beszélgetni. Akik érzik, hogy nemsokára meg kell vál­niuk a földi világtól, még egyszer, utoljára elmennek olyan he­lyekre, amelyekhez kedves emlékek fűzik őket. így adódhatott, hogy Kossuth Lajos legfiatalabb gyermeke, Lajos Tódor ellátoga­tott Olaszliszkára. Tódor 1918-ban hal meg. Anyuka 1910-ben született, tehát nyolcéves volt, amikor ez az esemény megtörtént - egészíti ki a hitelesség kedvéért az elmondottakat Kovács Jó­zsef. - Volt itt egy nyugdíjas jegyző, Demján Ferencnek hívták, akivel barátságos viszonyban voltam. Rengeteget mesélt Olaszliszkáról, s egyszer megemlítette, hogy ő is találkozott Tó­dorral Olaszliszkán. A százkilenc éves Jolánka néni is mondogat­ta sokszor, hogy itt volt a szomszédban a Weber postahivatala, és itt született Kossuth. Hiszen Jolánka néni fiata korában még olyan emberekkel be­szélhetett, akik személyesen ismerték a postamestert és Kossuth Lajost is. Hát ennyi. Búcsúzóul Kovács József még dedikája az 1998-ban megje­lent, Olaszliszka történetét feldolgozó gyűjteményét. Szemérme­sen csak annyit jegyez meg, hogy Kossuth Lajos születésének igaz históriája ugyan nem szerepel a kötetben, mert nem akarta meg­bántani a monokiakat, de úgy érzi, az igazságnak most már ki kell derülnie. az egykori postamesteri hivatal, az Újszü­löttet innen vitték Monokra Kossuth-krónika hivatalos történetírás szerint Kossuth Lajos Monokon született 1802. szeptember 19-én. Édesapja udvardi Kos­suth László, aki nagybátyja, Kossuth András, Zemplén­­ vármegye szolgabírájának hívására költözött Zemplénbe, s vállalt munkát Monokon, az Andrássyak birtokán. Kossuth László Olaszliszkán ismerkedett meg Weber Karolinával, és 1796-ban kötött házasságot vele a tokaji evangélikus templom­ban. Házasságukból nyolc gyermek született­ , Kossuth Lajos Olaszliszkán töltötte gyermekéveit, majd 1808-ban Sátoraljaújhelyre költözött a család. Iskoláit is itt, il­letve Eperjesen és Sárospatakon végezte. 1823-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1824-től nyolc éven keresztül ügyvédi gyakor­latot folytatott. Időközben Zemplén vármegye táblabírájává vá­lasztották, de megbízást vállalt mint törvényszéki ülnök, az utak, hidak felügyeletével megbízott küldöttség vezetője, vala­mint a tűzoltóság szervezőjeként is. Kossuth Lajos Kazinczy Fe­renccel és Balásházy Jánossal együtt alapító tagja volt a Zemplé­ni Casino Társaságnak. Az 1831-es kolerajárvány idején Kos­suth az újhelyi Epekórságot Elhárító Bizottmány főfelügyelője lett, és fontos szerepet játszott a járvány, illetve az azt követő lá­zadás leküzdésében. 1832-ben pártfogója, Vécsey Pál képviseletében ment az or­szággyűlésre, ahol elindította az Országgyűlési Tudósításokat. 1836-ban felségsértési perbe fogták, és bebörtönözték. 1840- ben szabadult, majd a következő év január 9-én feleségül vette Meszlényi Teréziát, akitől később öt fia és egy lánya született. Ugyanebben az esztendőben kérte fel Landerer Lajos, az indu­ló Pesti Hírlap kiadója az újság főszerkesztői posztjára. 1847. október 18-án Pest vármegye választotta meg követéül, s már­cius 3-i felirati beszéde országos vihart kavart. A Batthyány­­kormányban pénzügyminiszter­­ erélyes szeptemberi fellépé­sének köszönhető, hogy megszületett a forradalom önálló pén­ze­­, majd október 8-tól a kormány helyébe lépő hatfős Orszá­gos Honvédelmi Bizottmány elnöke. Mint az ország kormány­zó elnöke 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban ki­mondatta a Habsburg-ház trónfosztását. Augusztus 11-én Ara­don teljhatalommal ruházta fel Görgeyt, majd török földre emigrált. Amerikai körutazása során, 1851-ben soha nem tapasztalt és nem várt lelkesedéssel fogadták, de az emigráció szétesését nép­szerűsége sem tudta megakadályozni. Kasszandra­ levélben tilta­kozott a kiegyezés ellen, majd 1890-ben ismét nagy belpolitikai vihart kavart, mivel nem ismerte el a Habsburgok magyar birtok­lását, s nem hosszabbíttatta meg magyar állampolgárságának ér­vényességét. Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Torinóban.

Next