Magyar Nemzet, 2002. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-23 / 19. szám

Támadások özöne a médiafigyelőkre Folytatás az 1. oldalról­­ Vadászláz címmel, Magyarország feketelistára tesz tudósítókat al­címmel közölte kedden budapesti tudósítója írását a Frankfurter Allgemeine Zeitung, beszámolva a Magyar Nemzetben január 9-én megjelent, a budapesti külföldi tu­dósítók munkáját értékelő­ cikk­ről. Matthias Riib rámutatott: „A Magyar Nemzet című napilapban közölt sorozatnyi újságcikkben te­ret kapott, a nyugati médiumok magyarországi tudósítói ellen irá­nyuló zavaros vádak mögött poli­tikai számítás húzódik meg. En­nek nyomán pedig a magyar ügy önjelölt védelmezőinek hadjáratá­ból olyan affér keveredik, amelybe időközben bekapcsolódott néhány EU-tagállam budapesti nagykö­vete.” A szerző egyebek közt leszöge­zi, hogy „a nemzeti-konzervatív koalíció és a szocialista-balli­­berális ellenzék közötti veszedel­mes, elkeseredett polarizálódás már­ jó ideje átterjedt a politikai életre, megfertőzi a társadalmi élet valamennyi szféráját, és azzal fe­nyeget, hogy kárt okoz a még fiatal magyar demokrácia intézményei­nek. .. Ebbe a méltatlan, „velünk, vagy Magyarország ellen” mottójú játékba kívánják most bevonni a külföldi tudósítókat is. Medgyessy a Kontrollról Mi a véleménye az MSZP-nek arról, hogy a Magyar Nemzetben meg­jelent egyik írás bírálta a Magyarországról tudósító külföldi újság­írók egy részét, valamint az általuk képviselt újságokat? - tette fel a kérdést a Reuters újságírója Medgyessy Péter szocialista miniszterel­nök-jelöltnek egy tegnapi sajtótájékoztatón. - Gondolom, ezt azért kérdezi, mert feltételezi, hogy a Magyar Nemzet és a kormány között van valami összefüggés. Mert egyéb­ként a kérdés nem érdekes - kezdte válaszát Medgyessy. - Ha ez így volna - folytatta -, amit én azért nem zárnék ki, mert esetleg mond­juk a kormányzati megrendelések adják a Magyar Nemzet bevétele­inek meghatározó részét, ebben az esetben feltehetően a kormány­zatnak is egyfajta érdeke, valahol a háttérben lehetséges, hogy a mi­niszterelnök vagy a miniszterelnök környezete áll, akik így szerettek volna üzenni, hogy nem szeretik a kritikát. Én azt gondolom, hogy a sajtónak az a dolga, hogy elmondja a kritikát. Ez egy kellemetlen do­log, a hatalmon lévők ezt mindig nehezményezik, és én azt hiszem, hogy a dolgok természetes rendje, hogy a sajtó ezt a dolgát végezze, hiszen a demokráciának ez egy olyan intézménye, amit kontrollként kell működtetnie a hatalommal szemben. Ebből adódik aztán az is, hogy ha a magyar viszonylatokban lehet meghatározó befolyást sze­rezni, ami fékezi a kritikus hangok megjelenését, ezt a nemzetközi sajtóban természetesen nem lehet elérni, és én úgy vélem, hogy ez a sérelem vezette a kormányt, amikor ezt a megjegyzést tette. Rossz­nak tartom, és méltatlannak tartom. Ráadásul igazságtalannak tar­tom, mert a nemzetközi sajtó elég objektív mércével mér - válaszolt a Reuters kérdésére Medgyessy Péter. Kérdésünké: milyen adatokkal tudja alátámasztani, hogy „a kor­mányzati megrendelések adják a Magyar Nemzet bevételeinek meg­határozó részét”, illetve, hogy „sérelem vezette a kormányt, amikor ezt a megjegyzést (vagyis a Kontroll Csoport által készített tanul­mányt­­ szerk.) tette”, a politikus - miután kioktatta az újságírót, mondván, annak jobban kellene figyelnie Medgyessy szavaira - kité­rő választ adott. Szavaiból azonban kiderült, mindazt, amit még né­hány perccel korábban állított, a Magyar Nemzet újságírója félreér­tette, hiszen amit mondott, nem állítás, hanem csak feltételezés. Nem derült ki tehát, milyen tényekre alapozza Medgyessy azt az állí­­­tását, miszerint a kormány írta a Kontroll Csoport tanulmányát, minthogy arra a kérdésünkre sem kaptunk választ, MSZP-s politiku­sok miért gondolják azt, ha valaki bírálja a szocialistákat vagy a mé­dia egyes szereplőit, azt biztosan a kormány nyomására teszik. A közszolgálati médiával kapcsolatban egyébként a Reuters kér­désére elmondta:­­ A médiatörvény szellemével nincs összhangban a mai helyzet, amelyik lehetővé teszi, hogy a kuratóriumokban az el­lenzéki pártok nem tudnak megfelelő módon jelen lenni, és elfogad­hatatlan az, hogy ebből adódóan az elektronikus média megenged magának olyat, hogy összekeveri a magánvéleményét vagy a kor­mány véleményét a köz tájékoztatásával. 2002. január 23., szerda Belföld Magyar Nemzet D­ omm Szájkosarat a bírálóknak? A Kontroll Csoport elhatárolódik a feketelista-készítés vádjától A Kontroll Csoport (KCS) da­rázsfészekbe nyúlt, amikor leg­utóbbi elemzésében a Magyar­­országon dolgozó külföldi tudó­sítók tevékenységét vette górcső alá. A fejvesztett kapkodásban egyenesen a külügyminiszter­hez forduló tudósítók attól vál­tak ennyire indulatossá, hogy a civil szervezet vette a fáradsá­got, összegyűjtötte, és egymás­sal - no meg a valósággal - ösz­­szehasonlította mindazt, amit Magyarországról egy adott idő­szakban leírtak - nyilatkozta la­punknak Horváth Réka, a Kont­roll Csoport szóvivője.­ ­ Munkatársunktól______________ A­ z önök szervezete a médiáról szóló elemzéseivel súlyos kö­vet hajított a közéletnek a kam­pánytól amúgy is zavaros hullá­mai közé. - Maradjunk a száraz tények­nél! Mi gyakran mondtunk le ebé­dünkről és szórakozásunkról azért, hogy megvehessük a legfris­sebb külföldi lapokat, kifizethes­sük a telefon- és internetszámlá­inkat, hiszen egy költségvetési tá­mogatást nélkülöző, spontán mó­don szerveződő öntevékeny szer­vezetben vállaltunk feladatot. De ezt nem azért tettük, hogy bárki­nek megnehezítsük az életét, vagy bárkit megbántsunk. - Ehhez képest a Magyaror­szágra akkreditált és az ellenzéki újságírók vadul támadják a Kont­roll Csoportot. - Módszereinkben a legszigo­rúbb tárgyilagosságot tűztük ki célul, vagyis egy adott témában minden elérhető hazai és külföldi információforrást egybevetve de­rítettük ki, hogy valójában mi tör­tént, majd az egyes tudósításokat témacsoportonként statisztikailag elemezve állapítottuk meg az em­lítések gyakoriságát és minőségét, egymáshoz viszonyított rangso­rát, végül megállapítottuk a tudó­sítás statisztikai pozícióját. Mind­ez rendkívül fárasztó, aprólékos és időigényes munka. Ezért méltat­lannak és szakmailag megalapo­zatlannak tartjuk azokat a som­más ítéleteket, amelyek pusztán a témafelvetés miatt akarnak ben­nünket pellengérre állítani, moz­gósítván ehhez a külföldi nagykö­vetségeket és a baloldali médiu­mokat. - Mindenki arra kíváncsi, iga­zából kicsodák önök. - Mi, a KCS tagjai az ország kü­lönböző pontjain élő egyetemisták vagyunk, akiket korántsem lehet egyoldalú politikai beállítottsággal vádolni, mert ahány, annyiféle. Összeköt bennünket a statisztikai, közgazdasági és társadalompoliti­kai érdeklődés, az új kutatási terü­letek iránti nyitottság és legfőkép­pen az eredmények gyakorlati hasznosságába vetett hit. Társasá­gunk tanácsadói között van a szo­cialista kampányban is szerepet vállaló médiaguru ugyanúgy, mint a koalíció támogatásáról is­mert sajtószakember. Ám mind­két oldaltól igyekszünk egyenlő távolságot tartani, kizárólag az érintettek szakmai tudására tart­ván igényt. Szigorúan kerültük a vizsgált újságírók jobboldali vagy baloldali minősítését, de megmér­tük, hogy közölt cikkeikben miféle tények, megállapítások, valós és valótlan vélemények dominálnak, és mindez hogyan kapcsolódik a forrásul szolgáló magyar valóság­hoz.­­ A külföldi újságírók azt vetik a csoport szemére, hogy legutóbbi, a tevékenységüket érintett vizsgá­lat helyett önök egyszerűen csak „listáztak". Egyáltalán, hogyan jött az ötlet?­­ A véleményformáló tizenhá­rom újságíróról közölt táblázatot mi nem „halállistának”, hanem kutatásunk egyik összegzésének szántuk. Az ott közzétett névsor­ban találunk általunk is bizonyí­tottan objektív módszerekkel dol­gozó tudósítókat, Carola Kapstól egészen a kétszeres negatív szor­zóval dolgozó Matthias Rübig. A nekik adott minősítéseink megfe­lelnek a minden korrekt újságíró­tól elvárható kritikai attitűdnek, ezért e táblázat az ott feltüntetet­tek többsége számára elismerés­nek is felfogható. Magát a vizsgá­lódás ötletét egyébként külföldön élő magyarok panaszain túl Andreas Oplatka egy évvel ezelőtti cikkéből merítettük, amelyben a Széchenyi-Kossuth-vitára utalva megállapította: „Már a XIX. szá­zad első felében akadt példa arra, hogy valaki a belföldi vitában el­foglalt helyzetét külföldi lapok be­folyásolásával próbálta javítani, és tovább él a reflex, hogy az elége­detlenséget Nyugatra vigyék.” Megdöbbentő számunkra, hogy az elemzésünk ellen tollat fogó új­ságírók mennyire elrugaszkodtak a valóságtól, mennyi mindent „idéztek” tőlünk, amit soha sehol nem írtunk le, és mennyire elhall­gatták a lényeget. Számunkra a lé­nyeg ugyanis a vizsgált tudósítá­sok egymáshoz viszonyított el­lentmondásosságában rejlik, ez volt az a vezérfonal, amiért egyál­talán hozzákezdtünk a zsákhor­­dásszerű munkához. Mert ezt előttünk sajnálatos módon még senki nem mérte meg. Elsősorban azt kifogásoltuk, hogy ugyanarról az eseményről, vagy témakörről - a végletesen szubjektív látásmód miatt - teljesen más képet kap az egyik, vagy a másik országban élő olvasó. Egyébként az ominózus tanulmány csupán egy volt a KCS vizsgálódásainak sorában, ezért a továbbiakban csak akkor térünk vissza erre a kérdésre, ha megfele­lő szakmai színvonalon elkészített kutatási anyagot lesz szerencsénk megvitatni. A Kontroll Csoport cí­me: 1241 Budapest, Pf. 132., e­­mail: kontrollcsoport@hotmail. hu, az eddig készített tanulmá­nyok pedig visszakereshetők az euroastra.com internetes címen.­­ Az önök munkáját állítólag a Miniszterelnöki Hivatal irányítja a háttérből. - Azzal vádolnak bennünket, hogy nyilvánvalóan kormány kö­zeliek vagyunk, mert a Magyar Nemzetben tettük közzé a tanul­­mányt. Az alapos tájékozódás hiá­nya itt is visszaköszön, hiszen mi minden napilapnak elküldtük a korábbi tanulmányainkat, és az első közlés jogát is felajánlottuk a Népszabadságnak, így nem tehe­tünk arról, hogy néhány inernetes portálon és ezen a napilapon kívül senki nem merte azokat vállalni, csupán a valótlanságokat tartal­mazó utánlövésekkel igyekeztek egymásra licitálni. Nem igaz, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak, az Országimázs Központnak, a Kül­ügyminisztériumnak vagy bár­mely kormányzati szervnek a leg­csekélyebb köze lenne a Kontroll Csoporthoz. De emellett azt a ben­nünket ért vádat is említhetném, hogy sehol a világon, de különö­sen az Európai Unióban nincs pél­da ilyen jellegű médiafigyelésre. Ez sem igaz! Amerikától kezdve az összes európai országig számtalan hasonló szervezet működik, töb­bek között az összes említett tudó­sító hazájában is. De hogy ne menjünk túl messzire, a rendszer­­változás óta Magyarországon is rendszeresen tesz közzé tanulmá­nyokat a Nyilvánosság Klub mé­diafigyelő csoportja, amely példa­ként szolgált a Kontroll Csoport számára, megerősítvén bennün­ket abban, hogy a hasonló jellegű civil kezdeményezésekre nagy szükség van. Horváth Réka hangsúlyozta, hogy mindkét oldaltól igyekeznek egyenlő távolságot tartani fotó: nagy Zoltán Orbán-Nastase-egyezség: döntő a pártszimpátia A Gallup felmérése szerint a véleménnyel rendelkezők több mint fele helyesli a kedvezmény­törvényt A véleménnyel rendelkezők 53 százaléka kifejezetten helyeselte, vagy inkább helyeselte a kedvezménytörvényt - derül ki a Ma­gyar Gallup Intézet (www.gallup.hu) kérdéseire adott válaszok­ból. A cég január 19-20-án készített felmérése szerint egyértel­műen a pártszimpátiák szerint változik az Orbán-Nastase­­megállapodás megítélése, s ugyanezt tapasztalta a cég azok ará­nyát vizsgálva, akik amiatt aggódnak, hogy külföldiek tömege kap majd hivatalosan munkát Magyarországon. M Munkatárstoktól._______________ M­íg 53 százaléknyian kifeje­zetten helyeselték, vagy in­kább helyeselték a kedvezménytör­vényt, addig 47 százaléknyian az ellenkező véleményen voltak (in­kább ellenzi: 27 százalék, kifejezet­ten ellenzi, egyáltalán nem értenek vele egyet: húsz százalék). Tizen­négy százaléknak nem volt a ked­vezménytörvénnyel kapcsolatos álláspontja. A megkérdezettek 18 százaléka úgy véli, súlyos hiba, a magyar érdekek elárulása volt a magyar-román miniszterelnöki megállapodás, 32 százalék szerint pedig hibás lépés volt, de nem ve­szélyezteti Magyarország érdekeit. Majdnem ugyanennyien, a meg­kérdezettek harminc százaléka ésszerű kompromisszumként érté­kelte a megegyezést, amely lehető­vé tette, hogy a romániai magyarok igénybe vehessék a kedvezménye­ket. Hat százalékuk szerint a meg­állapodás a magyar külpolitika egyértelmű sikere volt, 14 száza­léknak pedig nem volt véleménye. A Gallup külön kérdésben tag­lalta a miniszterelnöki megálla­podásnak a magyar munkavállalók helyzetére gyakorolt hatását. A megkérdezetteknek 47 százaléka aggódik amiatt, hogy a külföldiek tömegesen kapnak majd hivata­losan munkát Magyarországon. Ti­zenöt százalék egyáltalán nem, 31 százalék nem különösebben ag­gódik.­­ Egyértelműen pártpreferencia szerint változik az aggódók aránya - mutat rá a Gallup. Azoknak, akik az MSZP-re vagy az SZDSZ-re szán­dékoznak szavazni, a 67 százalékuk mondja, hogy aggódik. Azok, akik még nem tudják, hogy mely pártra szavaznak, 51 százaléka, míg a Fidesz-MDF-lista támogatóinak csak a 27 százaléka aggódik. A miniszterelnöki megállapo­dás megítélése szintén a pártszim­pátiák szerint változik. Az SZDSZ támogatóinak 37 százaléka, az MSZP támogatóinak 31 százaléka súlyos hibának, a magyar érdekek elárulásának tartja az aláírást. A bi­zonytalanok közül 15 százalék, a Fidesz-MDF támogatói közül pe­dig csak hét százalék osztja ezt az értékelést. A kormánytábor fele (49 százalék) és a bizonytalanok 25 szá­zaléka ésszerű kompromisszum­ként ítéli meg a megegyezést. Minden más szavazótáborban azok vannak relatív többségben, akik úgy ítélik meg, hogy hibás lé­pés volt az aláírás, de nem veszé­lyezteti komolyan Magyarország érdekeit. (Az SZDSZ támogatóinak 43 százaléka, az MSZP-támogatók 42 százaléka, a bizonytalanok 37 százaléka gondolja így). A Fidesz-MDF-táborban csak 22 százalék ez az arány. A Gallup elemzése kiemeli: a vé­lemények egyértelműen a választá­si kampány részeként, a pártprefe­renciák szerint oszlanak meg. A bi­zonytalanok álláspontja ezekben a kérdésekben is a két tábor kikristá­­lyosodottabb véleményei között helyezkedik el, a kérdéssel kapcso­latos kampány ellenére is. ISS­C­­­MM­­­i­­­m- A MAGYAR GALLUP INTÉZET január 19-én és 20-án telefonos módszerrel végzett közvélemény-kutatását országos, véletlenül kiválasztott mintán, a választókorú lakosság körében végezte. A megkérdezett minta nagysága 720 fő volt, amely település, nem és iskolai végzettség szerint reprezentálja a teljes felnőtt népességet. _____í__________■_________________«MMMMM»WB*». :■ V_____

Next