Magyar Nemzet, 2002. június (65. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-13 / 136. szám

A hazai koncertélet fél évszázada­ ­ Kálmán M­iskolc-Lillafüreden június 14-től 16-ig A magyar zenei élet-koncertélet ötven éve címmel konferenciát rendez a a Filharmó­nia Kelet-Magyarország Koncert­­szervező­ és Rendező Kht. Buda­pest után Miskolc volt az a város, amely 1952-ben létrehozta az első Filharmónia-irodát. Ez a tény is indokolja, hogy a nagy koncert­rendező hagyományokkal rendel­kező helyi képviselet a jubileumot egy szakmai rendezvénnyel ünne­pelje. Az iroda ügyvezető igazgató­ja, Gonda Ferenc ötlete alapján 2000 nyarán egy merőben áll, és igen jó visszhangot kiváltó kezde­­ményes valósult meg: a Kelet-Eu­rópai Szimfonikus Zenekari Fesz­tivál, amelynek keretében olyan zenekarok mutatkozhattak be, amelyek addig nem kaptak meg­hívást Magyarországra. A két év­vel ezelőtti programban a Miskol­con, Békéscsabán és Debrecenben zajló koncertsorozatot egy szak­mai konferencia kísérte, amelyet Debrecenben tartottak. A koncert­élet szervezői, rendezői, az elő­adók, a szakminisztériumok és a mecenatúra képviselői akkor igen tartalmas három napot tölthettek együtt és döntés született a folyta­tásról is. Az idén a Bartók+Pucci­­ni Miskolci Nemzetközi Opera­­fesztivál időtartama alatt rendezik a konferenciát, hiszen így a részt­vevők esténként részt vehetnek az operafesztivál eseményein is. Az e hét végén elhangzó előadások te­matikája tükrözi a hangverseny­élet, a zeneoktatás, a koncert­szervezés jelenlegi problémáit, így az előadók szólnak többek között a magyar zeneélet múltjá­ról és jelenéről, az állam és a me­cenatúra szerepéről a kultúra fi­nanszírozásában, a Filharmóniá­ról mint meghatározó koncert­rendezőről, az iskolai énekokta­tásról, az iskolán kívüli zenei ne­velésről, a zenei versenyek ered­ményeiről és ennek hatásáról, valamint a filharmóniai koncer­tek feladatairól. A Tiszatáj Kiadó gondozásában I­­g|r Szepesi Attila TÜNDÉREK lur^ és KATON­^K ÍJ című esszékötete, amelyben a szerző a mai világban sokszor csak rejtve tovább élő hajdani hagyományokat vizsgálja, a magyar középkor és barokk elfelejtett kincseit és emlékeit, költők, szobrászok és festők műveit. A címadó esszé a szakrális tér és idő kérdéskörét vizsgálja, azt a szemléletmódot, ahogy a tradicionális ember a maga világát látta, annak szent helyeit és ünnepeit, nappalait és éjszakáit. A modern ember „lineáris" térben és időben él, míg eleink a Borges emlegette „körkörös időben” éltek, tündérekkel és ártó szellemekkel népesítették be a tájakat, és szemléletük emléknyomai ma is ott kísértenek közöttünk, lakóhelyünkön és szavainkban, ünnepeinkben és hétköznapjainkban. 2002. június 13., csütörtök Kultúra ■ Magyar Sej­zet Eu Aki ismeri a boldogságot Pintér Lajos költő köteteiről, a Forrásról és a kitüntetések értékéről Békarokka. Ezzel a címmel je­lent meg a Holnap Kiadónál a Kecskeméten élő költő, Pintér Lajos legújabb, gyermekver­seket tartalmazó könyve. A szerző huszonöt esztendeje a Forrás című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti fo­lyóirat szerkesztője. József At­­tila-díja mellé a közelmúltban Katona-díjat kapott. B Borzák Tibor_________________ P­intér Lajos maga is elcsodál­kozott azon, hogy már ne­gyedszázada ül a szerkesztői szék­ben. Manapság azoknak a költe­ményei kerülnek az asztalára, akik akkor születtek, amikor ő a Forráshoz került. S az új generá­ció képviselői között jócskán akadnak szépreményű költők. Ahogyan most Pintér felfigyel egy-egy tehetséges fiatalra, úgy figyelt fel rá hajdanán Kormos István. A verselő pesti egyetemistának több elhelyezkedési lehetősége lett volna a fővárosban, Kormos például odavette volna a Móra Ki­adóhoz, de ő a kecskeméti folyó­iratot választotta. Pintér Lajos ezt a lépését kivéve mindenben hall­gatott Kormosra. Ám az atyai jó barát szeme állásából lehetett tudni, mit gondol a döntésről. „Egyáltalán nem bántam meg” - mondja a kecskeméti költő. Ha Pesten marad, biztosan másként alakul a pályája. Talán nagyobb nyilvánosságot kapna költészete és többször megszólalna bizonyos közéleti kérdésekben. A hetvenes és a nyolcvanas években pezsgő kulturális élet volt vidéken, egyebek közt Kecskemé­ten. Pintér Lajos azért is vágyó­dott vidékre, mert egyértelmű volt számára, hogy az alföldi irodalmi folyóiratok - köztük a Tiszatáj, a Forrás, az Alföld - a fénykorukat élték, nagyobb szabadsággal és bátorsággal szerkesztettek, mint a fővárosiak. A Forrásban például rendszeresen publikált Illyés Gyu­la és Weöres Sándor. A jeles szo­ciográfusok pedig óriási viharokat kavartak tanulmányaikkal, még az is előfordult, hogy a párthatal­masságok bezúzattak egy-egy lap­számot. „Ma már magyarnak lenni mindenütt egyforma jogon lehet” - vélekedik Pintér Lajos. Kitágult a horizont: nincs különbség kecs­keméti, budapesti vagy pozsonyi szerkesztőség között. A Forrásnál eltöltött huszonöt év Pintért is igazolta és hitelesítette. A folyó­irat valamennyi munkatársa, Füzi László főszerkesztő, Szekér Endre főszerkesztő-helyettes, Buda Fe­renc főmunkatárs és a holdudva­rukba tartozó szerzők kiállták a rendszerváltozás szigorú esztéti­kai kritikáját és próbáját. Nem to­lódtak el a hangsúlyok sem, a har­mincnegyedik évfolyamát jegyző Forrást ma is hármas egység, a szépirodalom, a szociográfia és a képi művészet jegyében szerkesz­tik. Pintér Lajos elégedettsége kapcsán Mikszáth Kálmánt idézi: aki nem szerkesztett lapot, az nem ismeri az igazi boldogságot. S ha ezt komolyan vesszük, akkor a kecskeméti költő több mint két évtizede boldog. Pintér Lajos első kötete Fehér­­inges folyók címmel jelent meg 1975-ben. Eredetileg Fehéringes foglyok lett volna a címe. De addig­­rakosgatták kéziratát éveken át egyik asztalról a másikra, míg el­tűnt egy betű a címből... Talán egy titkárnő gépelte el, elejét véve az esetleges áthallásoknak. De Pintér Lajos számára fontos volt a morá­lis tartalom, az a bizonyos áthal­lás. Sok-sok év múltán, amikor már őszülő halántékkal verseinek első gyűjteményes kötete készült, visszakövetelte magának a hajda­nán elgépelt címet. Négy évvel ez­előtt már Fehéringes foglyok cím­mel láttak napvilágot válogatott költeményei. Az üzenet végre elju­tott hozzánk: valamennyien a lét fehér inges foglyai vagyunk. A kecskeméti költő negyedszá­zados pályafutása során tizenkét könyvet publikált. Kétévente egy kötet. Sok ez vagy kevés? Ahhoz képest sok, hogy Pintér számára az az igazi ünnep, ha versei vala­melyik folyóiratban jelennek meg és kortársaival együtt szerepelhet. A könyvek maguktól érnek be, csak türelmesen ki kell várni őket, így van ez most megjelent, gyer­mekverseket tartalmazó kötetével is, amelyet Schéner Mihály rajzai díszítenek. Most újabb műveken dolgo­zik. A részletekről babonából nem beszél. Nem mond igazat az, akit nem érdekelnek a díjak. A költő is­ ál­szent lenne, ha nem vágyna meg­értésre. A megbecsülés minden esetben megható és megtisztelő. Pintér Lajos nagyon fiatal volt még, amikor második kötete után átvehette a József Attila-díjat. Bá­torításnak fogta fel, mindazonál­tal hitet is adott neki. Az ezredfor­duló pedig nemzetközi elismerést hozott számára. A Nobel-díjas olasz alkotó, Salvatore Quasi­­modo tiszteletére alapított kitün­tetéssel jutalmazták. Országon­ként néhány költőt választanak ki, akit aztán Itáliában népszerű­sítenek s verseit is kiadják. Pintér Lajos a közelmúltban megkapta Kecskeméten a Katona József-díjat. Immár nem bátorítá­sul, hanem igazolásul. Huszonöt esztendős tevékenységét ismerte el a város. Talán erre a kitüntetés­re a legbüszkébb. Mert mint tud­juk, az ember legnehezebben saját hazájában lehet próféta. „A könyvek maguktól érnek be" fotó: újvári Sándor Nyerő csapat mindig kell M­ONITOR :­­itzfendy Attila______________ K­ alciumhiányos gerincű, balol­dali „sportbarátok” leírták Kokót politikai meggyőződése, pontosabban annak kinyilatkozta­tása miatt. Jellemző. Úgy­ fest, ők azok, akik igyekeznek megosztani a magyar társadalmat. Ők, akik kép­mutató módon elásták a csatabár­dot a megbékélés jegyében. Felme­rül a kérdés, kik ásták elő a nevezett fegyvert? Tapasztalataim szerint a kormányon lévők nem szoktak kul­turális polgárháborút hirdetni, ez az ellenzék feladata - csatabárddal vagy mással. Na már most, milyen dolog elásni a tomahawkot akkor, amikor a támadó fél éppen nyer, vagyis kormányzati helyzetbe ke­rül? Mondjuk, képmutató. Győzel­müket nem érzik véglegesnek. Erre utal, hogy a Pécsi Országos Színhá­zi Találkozón (POSZT) lezajlott ün­nepélyes csatabárdtemetésen a ce­remóniamesterek közölték: a bárd természetesen bármikor kiásható. Ne tessenek ám valódi háborúra gondolni! A csatabárdkiásók mind­össze „megvédték” azt, amit amúgy is ők szorongatnak markukban: a kultúrát. Azért estek pánikba a ta­pasztalt harcosok, mert több mint fél évszázad elteltével birodalmuk­ból kihasítottak egy kis szegletet. Mondanom sem kell, e szegletet, a Nemzetit, hamar megkaparintot­ták, fütyülve a demokrácia játék­­szabályaira. De hát kit érdekelnek a szabályok háborúban? A harcoló felek bal szárnyát erősíti az RTL Klub is. Igaz, nagy taktikusok. Egy­felől ott van például a Heti hetes cí­mű (még mindig) kampánykabaré, másfelől a Kell egy csapat, Kovács Kokó Istvánnal. Nézzük az újonnan indult vetélkedőt. Minden hibájával együtt amo­lyan nosztalgikus oázis a Kell egy csapat a csatorna közízlést romboló műsorfolyamában. Nosztalgikus, mivel a nyolcvanas évek televízió­zását idézi. Ennek megfelelően a produkció persze unalmas, minek tagadjuk. Az unalom két forrásból táplálkozik. Egyrészt rendkívül hosszadalmas a résztvevők bemu­tatása. Ugyanakkor - ennek kö­szönhetően - a játékosok nem arc­talanok, mint más, Nyugatról im­portált, vetélkedőnek titulált show­­műsorokban. Végre látni zavart te­kinteteket, bizonytalankodó, bosz­­szankodó embereket. Még az adás­ba nem való, privát beszólások is hallhatók imitt-amott, amikor a hangmérnök elfelejti lekeverni a résztvevő mikroportját vagy ami­kor a résztvevő felejti el, hogy „be van mikrofonozva”, ezért a vála­szokon kívül nem kellene megszó­lalnia. Másrészt sokak számára unalmat áraszthatnak a kérdések. Amolyan intelligenciatesztre jel­lemző villámkérdések záporoznak a játékosokra. Ebben is felfedezhető némi jó, nevezetesen a népművelés szándéka. Ugyan elég szerencsétlen időpontban kerül adásba nap mint nap a műsor, azonban éppen ak­kor, amikor a diákok hazatérnek az iskolából. Elvileg tehát amennyiben a Kell egy csapatot kapcsolják be, gazdagíthatják alapműveltségüket. Kovács István rátermett műsor­vezető. Nem szerepel, nem adja a profit. Mindvégig érezzük, egy ki­váló sportoló áll a kamerák előtt. Talán ez a játékosokra is meg­­nyugtatólag hat. Kár, hogy a mű­sorkészítők igen szűk mozgásteret hagytak Kokónak, főleg, mivel majd az egész adás alatt az asztalá­ba épített monitort kényszerül néz­ni, így a kelleténél, kevesebbszer tudják bevágni, mert ugye egy lesü­tött szemű ember kissé hülyén fest premier plánban. Mondjon bárki bármit, Kovács Kokó Istvánra to­vábbra is büszkék lehetünk. Gorizia ezer éve Két, Gorizia múltját és jelenét be­mutató kiállítás nyílik holnap a Közép-európai Kulturális Inté­zet, az Instituto per gli Incontri Culturali Mitteleuropei Gorizia és a Budapesti Történeti Mú­zeum rendezésében. Az egykor határvidék, most kommuniká­ciós műhely című tárlat 11 órától a Közép-európai Kultu­rális Intézetben (VIII., Rákóczi út 15.), az Egy közép-európai város ezer éve című kiállítás 14 órától a Budapesti Történeti Múzeum barokk csarnokában (Budavári Palota E épület) te­kinthető meg. (T. T.) Pécsi Rockmaraton Öt nap alatt közel ötven zenekar ad koncertet a pécsi Rockmaraton fesztiválon június 18-tól 22-ig a Malomvölgyi Arborétumban. A nagyszabású zenei sereg­szemlén többek között a P. Mobillal, a Beatricével, a Biki­nivel, a Lorddal, az Aurórával, a Tankcsapdával, a Prosectú­­rával, a Másféllel, a Kispál és a Borzzal, valamint Waszlavik „Gazember” Lászlóval talál­kozhatnak a rajongók. (Cs. D.) Kirándulás a vaskorba Vaskori családi napot rendeznek június 16-án, vasárnap délelőtt 10 órától a százhalombattai Régészeti Parkban (István ki­rály útja 4.). A rendezvényen egyebek mellett „tűzpróbák”, vaskori étkek, kelta állatmesék, ismeretterjesztő filmek várják a látogatókat, de részt vehet­nek időutazáson, zenés kirán­duláson a Vadvirág együttessel és idegenvezető segítségével megtekinthetik a park legizgal­masabb részeit. (D. Cs.) Baksai József képei Baksai József festőművész képei­ből rendeznek kiállítást a Gödör Galériában (VII., Ma­dách u. 8.). A július 12-ig láto­gatható tárlatot Hajdú István szerkesztő nyitja meg ma este 7 órakor. (S. S.) Kiállítás koncerttel Ma este 6 órakor nyílik meg a nagyközönség előtt a Prágai li­tográfiák és tusrajzok című, Karel Kramule cseh képzőmű­vész életművét bemutató kiál­lítás a Cseh Centrumban (VI., Szegfű u. 4.). A tárlat megnyi­tása után 7 órakor az Ensemble Martini kvartett ad koncertet. (S. S.) Tauber László szobrai Párizsban A francia főváros Cinko­galériájában láthatók július 25- ig Tauber László képzőművész érzéki gömbölyűséget és geo­metrikus szögletességet ötvöző bronzszobrai. A művész az utóbbi fél esztendő folyamán harmadízben jelentkezik kiállí­tással Párizsban. A művész kö­vetkező párizsi tárlata szep­temberben, a Kortárs Művé­szetek Nemzetközi Trienná­­léján lesz. (B. M.) Zenei rendezvények a Vármegyeházán Szabadtéri rendezvénysorozat kez­dődik holnap a Pest Megyei Vármegyeháza díszudvarán. Az augusztus 1-jéig tartó prog­ramsorozat nemezetiségi folk­lórgálával kezdődik, s a Quartet „B” dzsesszegyüttes koncertjével fejeződik be, köz­ben egyebek mellett Pest Me­gye Szimfonikus Zenekarának Mozart- és Vivaldi-művekből rendezett hangversenyét s if­jabb Szakcsi Lakatos Béla és a Coolactive Szaxofon Quartet műsorát láthatják-hallhatják az érdeklődők. (S. S.)

Next