Magyar Nemzet, 2002. július (65. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-16 / 164. szám

Máért-tanácskozás Tőkés László nélkül Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke nem lesz jelen a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) holnapi ülésén. Az eddigi szokástól eltérően az új kormány nem személyeknek, hanem szervezeteknek kül­dött meghívókat, az RMDSZ vezetése pedig lehagyta a küldött­­ségi listáról a református püspököt. » Pataky István____________,__ V­árhatóan éles vitát eredmé­nyez a holnapi Máért-ülésen a meghívottak listája. Első alkalom­mal vesz részt a tanácskozáson az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége, Horvátországból pedig három olyan kis szervezet is képvi­selethez jut, amely ez idáig jófor­mán nem is hallatott magáról. Ezál­tal megszakad az a hagyomány, hogy a Máért tanácskozására csak választásokon szerzett legitimitás­sal rendelkező határon túli szerve­zetek kapnak helyet. A Horvátor­szági Magyar Néppárt - mint arról korábban már beszámoltunk - a minap egy konferencián igaztalan vádakkal illette a polgári kormányt. E tanácskozáson jelen volt a Hatá­ron Túli Magyarok Hivatalát fel­ügyelő politikai államtitkár is, aki egy tegnapi sajtóbeszélgetésen la­punk kérdésére elmondta: nem ér­tett feltétlenül egyet a vörösmarti fórumon megfogalmazottakkal. Szabó Vilmos szerint mind a most először meghívott horvátországi, mind a kárpátaljai szervezetek rep­rezentatívak. Az új kormány az eddigiektől el­térően nem személyeknek, hanem szervezeteknek küldött meghívó­kat, így történhetett meg, hogy az RMDSZ vezetése mellőzte a Buda­pestre utazó küldöttségből Tőkés Lászlót. Az RMDSZ-t információ­ink szerint Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető el­nök, Kelemen Attila és Verestóy At­tila frakcióvezetők, valamint Frunda György, a Szövetségi Képvi­selők Tanácsának elnöke képviseli. Tőkés László egyébként a Máért­­ülés napján Budapesten tartózko­dik, a Terror Háza múzeumban nyit meg egy időszakos kiállítást. A Magyar Koalíció Pártja küldöttsé­gében ugyanakkor jelen lesz Duray Miklós ügyvezető elnök. Vita várható a holnapi ülésen a zárónyilatkozat tartalmáról is. A kormány eredetileg nem tervezett közösen megfogalmazott doku­mentumot, később azonban módo­sított álláspontján. Szabó Vilmos államtitkár tegnap elmondta, a Má­ért zárónyilatkozatának tervezetét a kabinet előkészítette és elküldte a résztvevőknek. Ennek végső szöve­géről már pénteken megkezdődött az egyeztetés a hazai parlamenti pártok között. Mint ismeretes, a Fi­desz is kidolgozott egy zárónyilat­kozat-tervezet, s azt elküldte a hatá­ron túli szervezeteknek. Nyugodt, nyílt és - a korábbiakhoz hasonló­an - szenvedélyeket sem nélkülöző értekezletet várok - hangsúlyozta Szabó Vilmos a tegnapi háttérbe­szélgetésen. EGYEZTETÉS POZSONYBAN. Szabó Vilmos államtitkár első alkalommal tett látogatást tegnap Pozsonyban a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság elnökeként, s szlovák partnerével, Jaroslav Chlebo államtitkárral tárgyalva abban állapodtak meg, hogy a nyári szabadságok ellenére sem szünetelnek majd az egyeztetések a magyar kedvezménytörvényről, hanem nemzetközi jogászok bevonásával szakértői tárgyalások lesznek, s csak azok után ta­nácskoznak a vegyes bizottságok teljes felállásban. A megbeszélé­sen egyébként a szlovák fél újra felvetette annak lehetőségét, hogy a státustörvény ne vonatkozzék a felvidéki magyarokra. (N. S.) 2002. július 16., keddKülföld Diplomácia - Magyar Nemzet Sikert vár Verheugen Már nem szabható új feltétel az uniós bővítéshez Folytatás az 1. oldalról • Verheugen elismerte ugyanakkor, hogy az unió mozgástere korláto­zott a közvetlen agrárkifizetések­nél, ezért azután Budapestről is óvta a tagállamokat attól, hogy túlzott reményeket tápláljanak a - november elejére várható - közös álláspont iránt az uniós agrárpoli­tika reformját illetően. - Annak mindannyian tudatá­ban vagyunk, hogy már nem szab­ható új feltétel a bővítéshez, han­goztatta Verheugen. Ugyancsak újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, nincs tudomása az Euró­pai Központi Bank (EKB) levelé­ről, amelyben a magyar jegybank függetlenségének garantálását sürgette volna a frankfurti pénzin­tézet. Egyébként is, tette hozzá, a tárgyalásokat nem az EKB, hanem az Európai Bizottság folytatja, s köztudomású az is, hogy a tagság feltétele a központi bank függet­lensége. Az előző magyar kormány si­keres és konstruktív munkát vég­zett a csatlakozási folyamatban, vélekedett Verheugen, s azt mondta, hogy hasonló együttmű­ködést vár az új kabinettől. A ko­rábbi kormány segítségével sike­rült áttörést elérni a nehéz fejeze­tek lezárásánál, például a munka­erő- és a tőkeáramlás terén, tette hozzá. - Ezért is örülök annak, hogy kedden találkozom Orbán Viktor volt miniszterelnökkel - mondta. Kovács László maga is üdvözölte e találkozó létrejöttét, ám egyúttal sejtelmesen hozzáfűz­te, Verheugennek „üzenete is le­het” a volt kormányfő számára. Magyarország a lehető legko­rábbi időpontban és az elvárható legjobb feltételekkel kíván csatla­kozni az Európai Unióhoz - szö­gezte le a külügyminiszter a Ver­­heugennel folytatott megbeszélé­sei után. Magyar részről üdvözölte a sevillai EU-csúcs döntéseit, amelyek értelmében a tagorszá­gok állam- és kormányfői meg­erősítették a bővítési menetren­det. Hazánk azt tartja szem előtt, hogy minden, nem költségvetéssel összefüggő kérdést lezárjon októ­ber végéig. Magyar részről július végén az audiovizuális, ősz elején pedig a versenypolitikai fejezet le­zárásának nem lesz akadálya, je­lezte a külügyminiszter. Ezt köve­tően a pénzügyi kérdések marad­nak a tárgyalóasztalon, az ezekben való megegyezéstől függ a csatla­kozási tárgyalások év végi lezárá­sa. Hazánk ezzel összefüggésben azt igényli, hogy nettó pénzügyi pozíciói a csatlakozást követő első évben jobbak legyenek, mint az azt megelőző esztendőben. A ma­gyar álláspont szerint az egyenlő elbánás elve alapvető szempont hazánk számára az uniós csatla­kozás során, s ebbe az egyenlő versenyfeltételek biztosítása is be­letartozik. Az EU bővítési felelőse Kovács Lászlóval is sorra vette a csatlakozási feladatokat fotó: Dányi Ákos Amatőr Sakál a francia államfő ellen Sarkozy belügyminiszter vizsgálatot indított a rendőri figyelem lankadása miatt Ó, valóban? - reagált Jacques Chirac francia elnök az ellene le­zajlott sikertelen merényletkísérletre. Az elnök segítői és biz­tonsági személyzete úgy döntött, az incidens ellenére tovább folytatódhat a katonai parádé. Az eset ugyanakkor jól illeszke­dik a francia államfők élettörténetébe. Charles de Gaulle ellen több alkalommal is - mindannyiszor sikertelenül - kíséreltek meg merényletet. Chirac támadója, Maxime Brunerie vallomá­sában többször elismételte, hogy „meg akarta ölni az elnököt... és utána lelőni saját magát”. H SITKF.I­I.FVF.NTF. (PÁRIZS)_______ H­atalmas tömeg és békésen beszélgető rendőrök - így jellemezhető röviden Párizs híres sugárútjának, a Champs Élysée­­nek környéke 2002. július 14-én, a Bastille lerombolásának napján. A hivatalos meghívó felmutatásával akadály nélkül juthatott át bárki a rendőrkordonon, sem ellenőrzés nem volt, sem feszült figyelem. A tribünök előtt két egyenruhás posztolt, csak hogy útba tudják igazítani a sodródó tömeget. Nyu­galom volt, még akkor is, amikor eldördült a lövés, amit egyébként senki sem hallott, s a helyszínen tartózkodók is csak órák múlva szereztek tudomást a tragédiával fenyegető merényletkísérletről. A sajtó is lassan reagált. A hírrádió órákkal az eset után rendkívül szűkszavúan közölte a tényeket, nem kérdezte meg a szakértőket, az utca emberét vagy a rendőrség illetékeseit. A másnapi francia újságok sátán pedig olyan érzés alakulhat ki az olvasóban, mintha az ese­mény mindennap megtörténne. A Liberation ugyan címlapon említi a merényletkísérletet, ám a Le Fi­garo számára inkább az adócsök­kentés és a gazdasági reformter­vek számítottak újdonságnak, nem az elnök életére törő fiatal. A Le Monde ugyan bővebben foglal­kozott az eseménnyel, de egy fran­cia újság sem tartotta az eseményt olyan fontosnak, hogy vezércikk­ben emlékezzen meg az „amatőr Sakálról”. Akiről egyébként Fre­­derick Forsythe, A Sakál napja cí­mű könyv szerzője úgy vélekedett, semmiképp nem hasonlítható a Sakálhoz. „A francia merénylő tu­lajdonképpen helyesen döntött akkor, amikor időpontnak ün­nepnapot választott, a karabély használata nyilvános helyen vi­szont a lehető legrosszabb megol­dás volt” - kommentálta Forsyth a merényletet, hangoztatva, hogy egy ilyen fegyver másodpercek alatt észrevehető. A szakértő író szerint az amatőr támadó „komp­lett idióta” volt. A legkínosabb ez lehet a rend­őrség számára. A fondorlatosnak egyáltalán nem nevezhető me­rényletterv ellenére Brunerie egy lépésre volt célja elérésétől. Az összes kalandfilmben gitártokot használ a merénylő gonosz céljai megvalósításához, s ezzel az ósdi trükkel mégis könnyen az elnök közelébe juthatott a garázdaságért már egyszer elítélt neonáci, Maxime Brunerie. Mikor a fiatal­ember elővette az egyébként enge­délyhez kötött fegyverét (vajon hogyan juthatott hozzá egy, a rendőrség előtt ismert garázda a karabélyhoz?), akkor sem ugrott oda a biztonsági szolgálat alkal­mazottja, hanem egy ott álló civil segítségével sikerült meghiúsítani a tervet. Nicolas Sarkozy, a ke­ménységéről is híres magyar szár­mazású belügyminiszter minden­esetre azonnal jelentést kért a rendőri figyelem lankadása miatt. A jelentések szerint egyébként Brunerie az elmúlt héten vásárolta a karabélyt, és öt lövedék volt be­­letöltve. A francia évkönyvek bőven szolgálnak olyan esetekkel, ami­kor az elnök veszélybe került. Charles de Gaulle ellen háromszor kíséreltek meg merényletet. Egy­szer autója mellett robbant bom­ba, máskor magányos fegyveres próbált a tábornok közelébe fér­kőzni. Mindhárom esetet túlélte, s mindannyiszor Algéria volt az ok, amelyért ölni készült a merénylő. A korai időkben, a II. világháború előtt két elnökkel, 1932-ben Paul Doumer-vel és 1894-ben Sadi Carnot-val is merénylő végzett, míg 1919-ben Clemenceau, 1905- ben Emile Lourbet, 1922-ben pe­dig Alexandre Millerand is túlélt egy-egy támadást, utóbbi éppen a július 14-i díszszemlén. Jacques Chirac Maxime Brunerie NAPI SAJTÓSZEMLE • Lovas István összeállítása 7 Guardian Az amerikai kormány tevőlegesen beleavatkozik a bolíviai elnök­­választásokba, hogy megaka­dályozza egy szocialista jelölt győzelmét. Washington beje­lentette, hogy megszünteti Bo­lívia segélyezését, ha a nép a kokacserje-termesztők vezető­jét, Evo Moralest választja meg augusztus 3-án az elnöki posztra. Az amerikai fenyege­tés nyomán megnőtt Morales népszerűsége, írja a baloldali brit lap, amely hozzáteszi, hogy Washington több latin­amerikai országban lépett már fel a baloldal ellen. Például Venezuelában, ahol zöld utat adott a demokratikusan meg­választott Hugo Chavez elnök elleni, kérészéletűnek bizo­nyult puccshoz, valamint ta­valy a nicaraguai választókat fenyegette meg katasztrofális anyagi következményekkel ar­ra az esetre, ha Dániel Ortegát választják meg elnöknek. A Independent Külföldön tartózkodó iraki ellen­zékiek óvtak attól, hogy ame­rikai és brit csapatok rohanják le Irakot, ugyanis fennáll an­nak a veszélye, hogy az or­­­szágban óriási pusztulást okoznak, de Szaddám Huszein a hivatalában maradna. A Londonban 300 iraki ellenzéki részvételével tartott konferen­cián hangoztatták, hogy az Egyesült Államokat az irakiak nem támogatnák, ha polgárok élete és az infrastruktúra pusztulna el, míg a Huszein el­leni, célzott támadás esetén a nép az iraki diktátor ellen for­dulna. SUddeursc he Zeitung Igen élesen bírálják az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában a Nemzet­közi Büntetőbíróság ügyében létrejött kompromisszumot, amely lehetővé teszi, hogy a bíróságot nem ratifikáló or­szágok békefenntartóit egy éven át mentesítsék a büntet­hetőség alól. Kanada New York-i ENSZ-nagykövete „szo­morú napról” beszélt, Louis Michel belga külügyminiszter pedig a nemzetközi jog újabb elhiteltelenedését emlegette az ügy kapcsán. A liberális Amerika „zászlóshajó­jában”, a kéthetente megjele­nő értelmiségi elitlapban Russel Baker az elmúlt idő­szakban megjelent öt könyv alapján állít ki katasztrofális bizonyítványt az amerikai új­ságírásról, pontosabban an­nak hanyatlásáról. Az újság­írókat hihetetlen levertség ke­rítette hatalmába - állítja a szerző. Baker szerint ugyanis az újságírók felfedezték, hogy elsőrendű feladatuk már nem az, hogy a köztársaságot jól tájékoztassák, a szerencsétle­neket vigasztalják és a viga­dók nyakába sózzanak, ha­nem az, hogy a tőzsdén profi­tálók vigalmának húzzanak talpalávalót. Az Egyesült Államokban évente 450 000 használt autónak te­kerik vissza a kilométer-szám­lálóját, és így a vevők többet fizetnek a kocsikért, mint amennyit azok érnek, írja a globális amerikai lap.

Next