Magyar Nemzet, 2002. július (65. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-27 / 174. szám
r. Matar Nemzeti Magazin 2002. július 27., szombat VISSZHANG Sándor György Itáliaiak és italikusok Hadd szóljak röviden én is hozzá a nem is általam gerjesztett vitához. Kristó László (a Magyar Nemzet 2002. július 13-i számának 34. oldalán) a PPKE Angol Intézetéből eléggé ingerült stílusban két dolgot kifogásol egy olyan (csak kivonatolt formában a kezébe került) munkámban, amelyet nem ismer teljes terjedelmében. Az egyik kifogást röviden elintézhetjük: szemben Kristó állításával (nem igaz, hogy minden indoeurópai nyelv flektáló), a nemrég megjelent kézikönyvek kitartanak amellett, hogy minden indoeurópai nyelv (velük együtt természetesen a germán nyelvek is) flektáló, jóllehet esetenként erőteljesen jelentkeznek bennük analitikus struktúrák. Ha Kristó László kézbe veszi A. G. Rámát és P. Rámát könyvét (The Indo-European Languages - London-New York, 1998) vagy egy másik munkát-R. S. P. Beekes: Comparative Indo-European Linguistics - Amszterdam, 1995), részletesen tanulmányozhatja a kérdést. Bizonyára forgatta már egy világhírű magyar tudós, a nemrég elhunyt Szereményi Oszvald világszerte használt kézikönyvét is BERTALAN T I V A ’D A R RAJZA (Einführung in die vergleichende Sprachwissenschaft - Darmstadt, 1990). Kivételek természetesen itt is vannak, de azok a szabályt erősítik. A másik kérdés a következő: bármit állít is Kristó László (és kommentál jóindulattal Czigány Lóránt - Magyar Nemzet, 2002. július 20., 34. oldal), sem a régi, sem a mai itáliai nyelvek nem azonosak az italikus nyelvekkel. Az olasz (és minden vulgáris/népi latin) nyelv elődjének, a latinnak az ősét a tudomány a rekonstruált italikus nyelveknek nevezi. Ezek (tehát az őslatin, az oszk, az umber és a szabell) beszélői eredetileg nem Itália területén éltek. Oda csak a Kr. e. II. évezredben vándoroltak be észak felől. Itália azonban nem volt lakatlan a jövetelükkor. Sok ősi nép élt a területén, így az etruszk, a ligur, a szikán és mások. Ezek itáliai nyelvek, de nem italikus nyelvek, sőt nem is indoeurópai nyelvek. A latin hódítás előtt pedig egész Dél-Itáliában ógörögül beszéltek, a terület neve Magna Graecia volt. Nyelvüket egyes elszigetelt helyeken máig őrzik. Vannak hasonló albán nyelvszigetek is. Észak-Itáliában ma - ismert okokból - élnek német nyelvet beszélő csoportok. Ezek indoeurópai nyelvek, de nem italikusok/latinok, csak éppen Itáliában beszélik őket. Nem tévesztettem tehát össze a latint és az olaszt a göröggel! Viszont sem tudományos munkában, sem másfajta írásban nem illik összetéveszteni Itália minden hajdani és mai nyelvét az italikus dialektusokkal. Hogy magyarok számára közérthető példát hozzak: a székelyföldi vagy mezőségi magyarság romániai ugyan, de a nyelve nem román (ha úgy tetszik, nem italikus), hanem (finnugor eredetű) magyar. Remélem, ebből mind Kristó László, mind Czigány Lóránt pontosan érti, miről is van szó. A (Kristó László által számomra ismeretlen okokból) mesterségesen gerjesztett vita folytatásának pedig nem látom értelmét. Kár lenne, ha Kristó pécsi egyetemi oktatóként tudománytalan álláspontot képviselne. Makkay János MESTERNÉGYES (vs.) TUDTAM ÉN JÓL, HOGY KÁVÉVAL VÁRNAK A FORGATÁSNÁL! Na de hát az a filmgyári büfé! Ne is beszéljünk róla! MINDENESETRE... Bár inkább, mintha... Esetleg... (Egy megkezdett novella.) AHOGY LERAKTAM A FORGATÓKÖNYVET, ÉN MÁR ÚR VOLTAM (Egy kérdésre vár.) Mégiscsak megkérdezik, hogy milyen forgatókönyvet rakott le. (Senki sem kérdez semmit.) PERSZE MINDIG KÉRTEK NÉHÁNY APRÓBB „JAVÍTÁST” (Nincs aktuál... utalás.) A rendező vagy az operatőr. (Öregem, egy kicsit keverd meg ezt a párbeszédet! És akkor mégiscsak jó, ha kéznél van az ember. ÉN HÁT INKÁBB CSAK ÚGY MÁSZKÁLTAM KÖZTÜK (A stáb tagjai között.) Forgatás közben behúzódtam egy sarokba, onnan figyeltem őket. Pisszenni se lehetett. Forgatás közben olyan csöndnek kellett lennie! MÁSODIK VAGY HARMADIKOS GIMNAZISTA LEHETETT - amikor J. TANÁR ÚR kezébe adta Az Ördög konyháját. „Azt gondolom, uram, ez magának tetszeni fog.” HOGY VAN EZ? - hogy szitál a szürkeség, szinte az olvasót is betemeti, mégis a végtelenről van szó? A NAP FELÉ FORDUL. NAPOZIK Féloldalasan tartja a fejét. Mereven, kissé színpadiasan. (Mintha valahonnan fényképeznék.) Ahogy felnéz, megrázza magát, mint egy kellemes, langyos fürdő után. - Igen, ez az utca! AZ A ZÖLDESSZÜRKE HÁZ SZEMETESKUKÁVAL A KAPU MELLETT A helyszín. A forgatás helyszíne. (A járda szélén ácsorogni meg bámészkodni.) ELINDUL - KI TUDJA, HÁNYADSZOR MÁR A HÁZ FELÉ MÁNDY (S onnan a lépcsőkön fel... fel.) Filmgyári kocsik a járda mellett. Mindenféle kábelek és huzalok az úttesten. ÜRES KAPUALJ ELŐTT ÁLL Nem lép be mindjárt. Visszafordul. (Talán ott állnak mögötte a filmgyáriak.) Beszagol a kapualjba. A lift sötét ketrece. Az udvar négyszöge a porolórúddal. - Itt hintázott Gombik Oszkárné. BENN ÁLL AZ UDVARBAN Egyik kezével a porolórudat fogja, a másikkal mintha Gombik Oszkárnét hintáztatná. Suttogó hangok a háta mögött. (Hirtelen összeverődhettek a lakók az emeletről meg a földszintről.) Nem fordul hátra. - Ki hintázott itt? - A házmesternő. (Előrehajol, mintha át akarna lendülni a rúdon.) - Nálunk nem hintáznak a házmesterek. Nem hintáznak a házmesterek, és Gombik Oszkárné soha nem volt itt házmester. - A FILMBEN Ő VOLT A HÁZMESTER - A filmben? Miről beszél? Az udvarban járkál. Talán meg akarja kerülni ezt a csoportot, hogy fölosonjon végre (a végkifejlett előtt) KOCSISHOZ... - Itt forgatták ebben a házban... néhány éve. - Néhány éve... MINARIK VÉGIGLOBBAN AZ UDVARON Barna kabátja, a palást, megtörli a keramitkockákat. - Mi kell, mosodás? Az ő arca sem sokkal különb (a fürkésző gyanakvás és a bizodalom egyenesei vagdossák ijesztőre.) - FILM! DE HÁT MIFÉLE FILM! - Az én filmem... Ha ugyan mondhat ilyet egy író?! Vagy egy film már csak a rendezőé? Az operatőré?! RAGÁLYIÉ, igen! (ELEK Judité, SÁNDOR Palié, TÓTH-BÍRÓ Zsuzsáké), de az asszisztenseké is?! Mindenki másé, csak éppen... - MIFÉLE ÍRÓ? - Miféle író?! (Ez itt a kérdés...) A lift rácsa előtt áll. Megpöccinti azt a papundekli táblát. ROSSZ! Öreg, kopottas lift a rács mögött. Akkoriban egy pillanatig se állt meg. (Vitte föl az emeletekre a színészeket, a műszakiakat.) NEKIVÁG AZ EMELETEKNEK Óvatosan lépked... (mintha ki kellene kerülni valamit). Kábeleket, huzalokat... vagy éppen nekiütődhetne egy lámpának. Belenevet a levegőbe. Terítőlap. Derítőlap. (Ezt valahogy mindig összekevertem.) A nagy bádoglapot, amivel fényt adnak. (Műtermi fényt.) Derítőlap! EGY MÁSODIK EMELETI AJTÓ A LÉPCSŐNÉL Sárgás fény a konyhából. Elindul a gangon. „A gang: Világszínpad.” Egy ajtónál lehorgonyozik. Itt lakott a fiú az apjával! (Abban a filmben természetesen.) MINARIK-MÁNDY (CHAPLIN, FELLINI) MÉG BÓKLÁSZIK EGY DARABIG (Tavaly Marienbadban.) Kicsit meggörnyedve jár föl s alá, úgy tesz, mintha keresne valakit, mintha át akarna nézni az ócska, festett deszkaajtókon. Odasiklik egy ajtó elé... -HÁT IGEN... (HA VALAKINEK VAN EGY BARÁTJA) - A barátja mindig a hátsó lépcsőn jött fel. Elindul a hátsó lépcső felé. (Kell lennie egy belső ruhatárnak.) Megáll az omladék falnál. Lenéz a szűk lépcsőkre. Lefelé bámul a mély vízbe. Az udvar közepén a kanális szája gúnyosan sötétlik. A ZAJ ZÚZALÉKAI Elcsörömpöl köztünk egy villamos (Gelsomina dallama?), a 8 ÉS FELLINI-nél otthagytam egyszer... az ORSZÁGÚTON(!)... a Bányász- Bodográf B-ben. Apácák halk neszezése, papok spiccvasa. Állóképek? Inkább vibrál, mozog, mint a régi némafilmkópia. Nem tudni, szándé-kos mindez, vagy onnan a hatás, hogy a némafilmen nem 24, csak 16 kockát vettek fel és vetítettek egy másodperc alatt. (Hálás vagyok BIKÁCSY Gergelynek... titkos telefonja miatt itt köszönöm meg! A másik „érintett” tudja, érte lopok, tőle... nem ellenemre.) Mindannyian Mándy-novellafigurák vagyunk. (KICSIT KÖVÉREBB, MINT SZERETNÉNK) De azért tisztességesen fölszívódik egy mocskos sikátor homályában. (Az operatőr a világosi tóra néz, és vállat von.) MEGINT AZ AJTÓNÁL Csak egy napon a barátja is elmaradt... (Bizony, még az is elmaradt!) (APA ÉS FIÚ) Egy arc nagyközelije. Vagy egy kézé. Sovány, nyugtalan ujjú kéz. Nemegyszer fotónegatívok kísérteties, visszás megvilágításban. Kicsit elcsúsztatva térben és időben. (Szerencsére még...) (Ellene szegülnek a képnek, feleselnek vele, módosítják.) MÁNDY NÉMAFILMALKOTÓ időnként megállítja, kimerevíti a képet... (de soha nem ott, ahol az olvasó várná.) A CIGARETTAFÜSTBŐL KÍSÉRTET GOMOLYOG ELŐ „- Az egyiket elviszem: a kettő közül az egyiket. De melyiket...? - Egymás mellett álltak: apa és fia. Csönd... De a fiú tudta, hogy a füst óriása nem vár sokáig.” (Szegény TÍMÁR Jóska utolsó szerepe...) MÖGÖTTE A CSÖND - És ezt moziban is adták? Mi volt a címe? Álom a színházban (is)? - EGY BARÁTSÁG TÖRTÉNETE. - Jó cím... kifejező. - Az... az, kifejező. A szélseperte és szélcsiszolta égbolton tiszta csillagok tt ii ii ii ii ii ii KINYÍLT AZ AJTÓ (JÓSIKA) (Melegít PETŐFI.) Hol a Bodográf mostanában... (Apám, az álmok hazudtak.) (AZ APÁT VÉGÜL-MINT AZ ŐSMÍTOSZOKBAN -FEL KELL ÁLDOZNI) Gallérja kissé meggyűrve, akár egy rosszul hangsúlyozott kiáltás. A szája szögletében, mint gaz, nő a cigaretta. Charlie higgadt mozdulata időt teremt (VAN IDŐ), ami alatt el lehet gondolkodni, a kapkodás, rohanás okozta hibák kijavíthatók. (Csuklóján a bilincs, akár egy mosoly.) (MEG SE HALLJA). MOST NINCS MÁS, CSAK AZ AJTÓ Az apa már évek óta nem mozdult ki a lakásból. A fiú karmester akart lenni, világhírű karmester. (De hát persze ez csak olyan álom...) Senki se hitt a fiúban... hogy egyszer mégiscsak lesz belőle valami! Csak a barátja! A HÁZTETŐKET NÉZI (Azokat a kedves, egymásra dobált háztetőket.) - Itt vannak? A filmesek?! Filmesek jönnek?! - Jönnek... igen! Még mindig a háztetőket bámulja. A kéményeket. (Messziről hallja a hangját.) Még ma találkozhatnak velük! Ez a történet nem maradhat abba! (A BARÁTSÁG) ... ahogy ezek a zárójelekbe abroncsolt jégérmék, amiket ha a hüvelykujjal, akár jóindulatúan is, megsimítunk - fölolvadnak. (Tenyerünkben a szürkés lé maszatja.) A SZÉLSEPERTE ÉS SZÉLCSISZOLTA ÉGBOLTON TISZTA CSILLAGOK