Magyar Nemzet, 2002. július (65. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-30 / 176. szám

ED Magyar Nemzet­i Kultúra 2002. július 30., kedd Rovatvezető: Hegyi Zoltán Bretagne tévémad­rázban ég Szádváry Szabó Zoltán a nemzetközi bábfesztiválról és a magyar bábfilm múltjáról, jelenéről, jövőjéről Bretagne-ban negyedik alkalommal rendezték meg a nemzetkö­zi bábfesztivált és a hozzá kapcsolódó kiállítást. Hazánk - a Pá­rizsi Magyar Intézet közreműködésével - harmadik alkalommal vesz részt az augusztus 30-ig nyitva tartó seregszemlén. Az idei évben a Magyar Televízió több mint háromszáz bábja - többek között a népszerű Mazsola, Tádé, Süsü és a tévémaci - képviseli Magyarországot. A gyűjteményről, a bábfilm helyzetéről Szádváry Szabó Zoltánnal, a Magyar Televízió munkatársával, a kiállítás rendezőjével beszélgettünk. ISNf.dbás, Miklós__________________ N­ egyedik alkalommal rendez­tek Bretagne-ban bábfeszti­vált, amelyre a Magyar Televízió is meghívást kapott. Az idei fesztivál, A báb a televízióban és a filmen cí­met kapta, s Szabó Magda, a Párizsi Magyar Intézet művészeti igazgató­­helyettese engem keresett meg az­zal, hogy a már korábban összeállí­tott Mesetár című kiállításunkkal vegyünk részt a rendezvényen. Ez az anyag a Magyar Televízió negy­venöt éves történetének ezen terü­leten létrehozott értékeit mutatja be. Nagy munka fekszik ebben, hi­szen közel fél évszázad alatt a bá­bok elkoptak, némelyik tönkre­ment, s a sok költözés se tett jót ne­kik. A gyűjtemény gondozását ko­rábban Lévai Sándor felügyelte, aki a televízió báb- és díszlettervezője volt, s akitől nagyon sokat tanul­hattam. A mai napig hálás vagyok érte. A Magyar Televízió negyvene­dik születésnapjának évében ren­dezték meg Magyarországon a nemzetközi bábművészeket tömö­rítő világszervezet, az UNIMA vi­lágtalálkozóját. Budapest volt a há­zigazdája a rendezvénynek, ahol az MTV Rt. először állította ki a negy­ven évet átfogó gyűjteményét a Di­vatcsarnokban. Ezzel egy időben a Toldi moziban filmeket vetítettünk. Ekkor derült ki, hogy még mindig nagy igény van a klasszikus magyar bábfilmekre. Azoknak a visszajel­zéseiből ítélve, akik a tárlatot meg­nézték, nagyon népszerű az idei ki­állítás is. A franciák Süsü- és tévé­mad­lázban égnek, s már Berlinből és Madridból is jelezték, hogy egy rövid időre befogadnák a gyűjte­ményt. Az utolsó sorozat, a Dörmö­­gő 1998-ban született, s ebben báb- és kelléktervezőként magam is részt vettem. - Kik mellett kezdett el dolgozni? - Bálint Ágnessel, a Magyar Te­levízió főmunkatársával - akit töb­bek közt a Futrinka utca, a Mazso­la, Kukori és Kotkoda, Frakk, a Sze­­leburdi család és még számos gyer­mek- és ifjúsági produkció kapcsán ismerhetnek a nézők - a kilencve­nes évek elején egy Bábmúzeum­­sorozatot akartunk indítani, amely­hez a régi mesefilmeket szedtük elő, és fújtuk le róluk a port. Ezeket a mesefilmeket mostanában a Ma­gyar Televízió műsorra is tűzte. E munka közben ismerkedtem meg Lévai Sándorral, akitől többek között a televíziós bábfilmkészítés fortélyait eltanultam. Ő szinte az MTV megszületésétől kezdve a te­levízióban dolgozott. Sokat jártunk a bábraktárba, rakosgattuk, javít­gattuk a figurákat, s lassan összeállt a gyűjtemény. Az 1996-os UNIMA- kiállításon nagy sikert arattunk. Lé­vai Sándor meghalt, és én egyedül maradtam ezzel a gyűjteménnyel. Nagyon sok alkotó volt, van és al­kotásaikon nemcsak mi, több gene­ráció is felnőtt már. Ezért is tartom fontosnak ennek a gyűjteménynek a gondozását és bemutatását, mindamellett, hogy ez egy olyan kulturális érték és hagyomány, amelyet meg kell őriznünk gyerme­keink, unokáink számára is. Az animációs figurák nem öregszenek: miután valaki megtervezi a figurá­kat, örökké a köztudatban élnek. Ahogy Süsü a sárkány is volt, van és lesz, vagy a tévémaci is­­ közel negyven éve folyamatosan mossa a fogát - legtöbbünk kedvence ma is, és az lesz holnap is. Szeretnénk minden lehetőséget megragadni arra, hogy az MTV animációs gyűj­teményét be tudjuk mutatni. Ez nemcsak a múlt megőrzése miatt, hanem azért is fontos, hogy felhív­juk vállalkozók, bábkészítők figyel- ■ mét az animáció ezen ágazatára, azokét, akik látnak benne fantáziát. Hiszen a Disney-stílus mellett sok más lehetőség is rejlik az animációs filmben. - A bábfilmekre milyen hatással van a számítógép egyre erőteljesebb térhódítása? - A számítógép kiegészít, de nem feltétlenül helyettesít, s a bá­bokat biztos nem fogja kiszorítani. A gyerekek - az én meglátásom szerint - olyan filmeket szeretnek, amelyeknek képi világa megfelel az ő belső világuknak. Sokkal köze­lebb állnak hozzájuk a stilizált, egy­szerű, szinte egy-két vonalból meg­rajzolt figurák, amelyeket otthon ők is le tudnak rajzolni. A bábfil­mek közül ebből a szempontból a Futrinka utca vagy a Mazsola felelt meg leginkább ennek a követel­ménynek. Amikor ezeket a filmeket sugározta a televízió a hatvanas­hetvenes években, a gyerekek raj­zaikkal szinte elárasztották az MTV-t. A számítógépes animáció rendszerint bonyolult rajzokat és képi világot használ, amelyet a gye­rekek szabadkézi rajzzal már nem biztos, hogy követni tudnak. Rá­csodálkoznak, de ez nem lesz soha a sajátjuk. - Van jövője a bábfilmnek? - A tévémaci több mint negy­ven éve jelen van a képernyőn. An­nak, hogy az utolsó bábfilm négy éve készült el, elsősorban gazdasági okai vannak. Remélem, hogy a kiál­lítás nemzetközi sikere hozzájárul­hat ahhoz, hogy az illetékesek felfi­gyeljenek a bábfilm értékteremtő szerepére. Ha minden évben leg­alább egy filmet el tudnánk készíte­ni, az már jó folytatás lehetne. Idén ünnepli harminckettedik születésnapját régi kedves ismerősünk, Mazsola, a zöld malac Séta a nemzeti panteonban ! Mi­tz Katalin___________________ V­an, ahol piramisokat emeltek égi magasságokba,­hogy kirá­lyok hírét őrizzék az idők. A nemzet irodalmát életre hívó költők, írók művét a kollektív emlékezet őrzi, no meg a könyvtárak. Jó esetben akkor is, ha testük már régen az enyészeté. Porhüvelyüket, hogy stí­lusosak legyünk, nemzeti panteo­nunkban helyezték örök nyuga­lomra. A Kerepesi úti temetőt már régen így emlegetjük. Annak, aki végigsétál rajta, nyitott történelem­­könyv tárul a szeme elé. Ha elég ér­zékeny lélekkel lép a sírhantok elé, nem maradhat érintetlen: képzele­tében (vagy már-már valójában?) megsuhintja azoknak a szelleme, akik a halmok alatt nyugszanak. Így érezhetett Varnus Xavér, az orgona virtuóza, amikor apjával, aki végig­­fotografálta az emlékidéző sírokat, az őszi panteonban sétálgatott. Az­tán tollat ragadott, és egy képes al­bum erejéig telerótta az íveket él­ményeivel. A pécsi Alexandra Ki­adó pedig ritka igényes képes köny­vet jelentetett meg id. Varnus Xavér az őszi lombokat idéző, bordó szín­nel keretezett egész oldalas fotóival. A temető - a múlandóság hely­színe és jelképe. Emlékek tolulnak föl a nemzet kultúráját, nagyságát egykor előrevivő személyiségek sír­kövének láttán, amiként a hozzá­tartozók emlékeznek az egyszerű halandók hantjai előtt. Azok, akik­nek alakja e könyvben megidézte­tik, valamennyiünk hozzátartozói. Mert ki ne érezné annak Jókait, Arany Jánost, Erkelt, Barabás Mik­lóst, Blaha Lujzát, Jászai Marit, Adyt, Krúdyt, Babitsot, Kosztolá­nyit, Karinthyt, Csortost vagy akár Ybl Miklóst? A „Mert álom az ébredés, és éb­redés a halál” szállóige címen meg­jelent album szerzője valamennyi­ük szellemét megidézi. A múlan­dóság kertjének hangulatát keltő ihletett líraisággal, olykor apró tör­ténetekkel, anekdotákkal fűszerez­ve. A plasztikus szépségű, festői fényképek amúgy is nosztalgiát su­gallnak, Varnus Xavér miniesszéi inkább múlt századi, szecessziós vagy épp impresszionista atmosz­férában fogantak, mondatai sejtel­mesen szólnak, mintha Debussyt játszana. Szemlátomást lírai lelkü­­lettel járta végig panteonunkat, föl­jegyzései az álom és ébrenlét hatá­rán, lét és nemlét mezsgyéjén íród­tak, elmélkedései mégis az élet fur­csaságaiban gyökereznek. Nem tudni, a páratlan szépségű képek sugallták a „mellékelt” írá­sokat, vagy az esszék, elmefuttatá­sok, szellemidézések ihlették a fo­tókat. Fenséges hangulatú temető­részletek, elhagyott keresztek, gon­dozott síremlékek, gaz benőtte hantok, sétányok, málladozó szob­rok idézik Budapest legszebb sír­kertjének atmoszféráját. Könyvé­nek lapjain a holtak nekropolisza nemzeti nagyságunk csöndes me­taforájává magasztosul. kultúra® magyar nemzet. hu Barokk kastélynapok Gödöllőn : Kálmán Gyöngyi________________ G­ödöllőn augusztus 10-én és 11-én rendezik meg a barokk kastélynapokat. A rendezvény Mária Terézia 251 évvel ezelőtti gödöllői látogatását idézi fel. A császárnő 1751-es látogatása azért kiemelkedő történelmi esemény, mert a mohácsi vész után ekkor járt Habsburg-házi uralkodó elő­ször Magyarországon. Mária Te­rézia Grassalkovich Antal meghí­vására látogatott Gödöllőre, aki kastélyt épített a településen. A látogatás emlékére - hagyo­mányteremtő szándékkal - tavaly először szervezték meg a kastély­­programokat, amelyeknek nagy sikere volt: tizenötezren keresték fel egy hét végén Európa második legnagyobb barokk épületegyüt­tesét. Idén a hajdani fogadások hangulatát felidéző kastélynapo­kat lovasbemutatóval, íjászver­sennyel, solymászbemutatóval és barokk zenei koncerttel gazdagít­ják. A programok kevés kivétellel ingyenesen tekinthetők meg. Kon­certet ad Ella Péter csembalómű­vész 10-én, szombaton 16 órakor A rendezvény mindkét napján 19.30 órakor kezdődik a Company Canario műsora a barokk udvarok muzsikájával, táncaival. Napköz­ben 9.30 órától huszár karusszel (lovasjáték), bábszínház, zászlójá­ték, utcaszínházi előadás várja a látogatókat. Mindezt vásári kaval­­kád, iparművészek, kézművesek bemutatója tarkítja. Nem marad el az ökörsütés, sőt a barokk vacsora sem. DANK ESZTERGOMI NYÁRI JÁTÉKOK : 2 0 0 2 1'­­ 2002. augusztus 2. és 3. Kálmán Imre: MARICA GRÓFNŐ nagyoperett Szövegét írta: Julius Brammer és Alfred Grünwald Fordította: Harsányi Zsolt Átdolgozta: Kardos G. György­ és Kállai István Marica grófnő - KALOCSAI ZSUZSA Taszilo gróf - NYÁRI ZOLTÁN Liza, a húga - OSZVALD MARIKA Liekenberg István - KISS ZOLTÁN Bozscna grófnő - LEHOCZKY ZSUZSA Dragomir Populescu Moritz herceg­­ -BENKÓCZY ZOLTÁN Kudelka, Bozscna grófnő inasa - DSÍZSY SZABÓ GÁBOR Tschekko, öreg szolga Markánál - MARIK PÉTER Mattia, cigánylány RIKKFER MÁRIA Közreműködik: a színház balett- és énekkara, zenekara Szólót táncol: Tarjányi Zsuzsa, Lendvai Zsolt, Hangay Szabolcs, Németh Zsuzsa, Kulin András, Schmidt Áron Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes Koreográfus asszisztens: Pattantyús Anikó Karigazgató: Rónai Pál A rendező munkatársa: Paál Gergely Játékmester: Regács László Koreográfus: Lőcsei Jenő Vezényel: Makláry László Rendező: Kerényi Miklós Gábor Az előadások 2030 órakor kezdődnek. Jegyek kaphatók: Esztergomban a Széchenyi tér 7. szám alatt (Tel.: 06-33-400-272); a Music Mix jegyirodáiban (Tel: 266-7070); a Zikkurat Színpadi Ügynökségnél (1137 Budapest, Szent István krt. 2. IV/23., Tel./fax: 329-3011) továbbá megrendelhetők a: www.musicmix.hu;www.esztergominyarijatekok.hu; office@esztergom-tourist.hu címeken. www.esztergominyarijatekok.hu

Next