Magyar Nemzet, 2002. augusztus (65. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-02 / 179. szám
* EB Mafar Nemzet Tisztelt Szerkesztőség! 2002. augusztus 2., péntek Rovatvezető: Berszán György Tisztelt Dévényi István! Szeretnék néhány dolgot hozzátenni a Múlttalan tinédzserek című cikkéhez. 16 éves vagyok, és igazságtalannak érzem a mai fiatalokkal kapcsolatos általánosítást. Elgondolkodtató, én is tudom, vannak ilyen emberek. De nagyon sokan vagyunk, akiket érdekel a napi politika, beszélgetünk róla, megpróbáljuk „kiásni” a dolgok gyökerét! Megérteni, hogy miért is zajlanak így a dolgok, megérteni, nem ész nélkül szajkózni azt, amit a tv-ből, rádióból, újságokból tudunk, meghallgatni a szüleinket, és azokat is, akik más véleményen vannak, mint mi. Nem szabad felületesen, a dolgokat csak féligmeddig értve véleményt alkotni. Nem szabad jogtalanul, értelmetlenül lenézni, „lekommunistázni” azt, aki mást gondol. Nekem sokat számít, amit otthonról hoztam. Máshol másképp mesélik a történelmet. Még keveset láttunk, tapasztaltunk ahhoz, hogy a döntő kérdésekben a saját, önálló álláspontunkat képviselhetnénk. Még csak mozaikkockákból állunk, az egész kép láthatatlan. Néhány év vagy évtized (?) múlva biztosan értem majd, hogy ma ki mit miért tett. Miért döntenek fontos dolgokról számomra megérthetetlen logikával a „nagyok”? Miért nem tisztul a kép az Erzsébet hídi tüntetésről? Nem tudom. Kevesen vannak, akik tudják. Még fiatal vagyok... De meg akarom érteni! Szerintem nagyon sok fiatalban ott van a vágy, hogy tudja, ma miért történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek. Ehhez a múltat kell vizsgálni, az okok ott vannak eltemetve, mélyen, nagyon mélyen... Ha az ember rátalál valaminek az okára, indítékára, csak akkor alkothat felelősen véleményt, csak az okok és körülmények teljes ismeretében lehet magabiztosan dönteni. De honnan, kitől tudhatnánk meg a valóságot? Mások másképpen mesélik a történelmet... Münnich Zsófia Debrecen r ! Nem teljes a kép Több alkalommal is olvastam olyan cikket, amely a jelenlegi kormány munkáját igyekszik minősíteni. Azonban nem értek mindenben egyet a lapokban publikáló adószakértővel, teszem ezt annak tudatában, hogy jelenleg még „csak” adótanácsadó vagyok. Hiszen a kormánnyal szemben elhangzó kritikák során többnyire az adó- és köztehercsökkenésekből fakadó költségvetési hiányok és a száznapos program költségei találhatók meg. Ez azonban csak akkor valósulna meg, ha az MSZPSZDSZ-kormány nem tenné meg a szükséges lépéseket a költségvetés egyensúlyának megőrzése érdekében. A fellelhető adatok alapján bárki megállapíthatja, hogy sok területen történik racionalizálás. A Honvédelmi Minisztérium megszünteti a költséges külföldi nyaralásokat dolgozói részére, módosítja az eddigi honvédelmi beszerzéseket a kisebb hadsereglétszám miatt, de a többi minisztérium munkájában is vannak hasonló elemek. Úgy vélem, amikor egy kormány munkáját valamilyen szinten értékeljük, akkor nemcsak a negatív elemeket kell megemlíteni, hanem, ha van pozitívum, akkor azokat sem kell elhallgatni, csak így teljes a kép. DarabAnt Attila Nyíregyháza Kocsis László (NyirAd): Újkori demokráciánk elérte erköcsi mélypontját. A jelen helyzetről 20-30 év múlva valaki egészen jó szatírát kerekíthet. A történet magját alkothatja az a tény, hogy Kádár János kaméleonarcú inasai miképpen csaphatták be immáron sokadszorra Magyarország felét, megspékelve jókora adag, ma már egyre nyilvánvalóbb csalással. Tévésztárocskáik fanfárjai közepette bemasírozott a parlamentbe besúgó, cenzor, Pap János bizalmi embere, exkarhatalmista stb., hogy aztán ott az idejétmúlt eszméiknek tág teret engedjenek. Jönnek vissza a pénzes állásokba a haverok, a vadásztársak, közbeszerzés nélkül épül az autópálya, a nyugdíj-kiegészítést visszaveszik a benzin adójának emelésével, a hozzájuk közel álló potenciális bűnözők szabadlábra kerülnek, kimarják a másképp gondolkodókat, s a magyar földet kijátsszák alólunk. Na és persze ne feledkezzünk meg a vörös torta habjáról, D-209 elvtársról, és arról a folyamatról, amellyel próbálják tisztára mosni a pelenkáját, ezzel nincs jobb szó rá hülyének nézve az állampolgárokat. Ő az a közhelyekben gondolkodó ember, aki soha sem fogja átlátni, hogy becsületet nem lehet pénzen venni. Személye csak fokozza az ország megosztottságát. Az egykor sokra hivatott SZDSZ dilettáns vezetővel mára már csak az MSZP bólogató kutyája maradt, és ekképpen jócskán rászolgált a mondásra: az emberi erkölcstelenség mértékegysége egy SZDSZ. Anynyit kéne megértenie a balliberális tábornak, hogy a demokráciánk külföldi megítélését nem a jobboldaltól kell féltenie, hanem a saját portáján jajveszékelőktől. ■ Antal Lajos (Dunaújváros): Meglepetéssel olvastam a Magyar Nemzet hasábjain Katona Tamás, az Antallkormány egykori külügyi államtitkára, majd az Orbán-kabinet által támogatott, állomáshelyéről most visszatérő varsói diplomata bejelentését, hogy elindul az I. kerület polgármesteri székért Nagy Gábor Tamással, a Fidesz által támogatott, az országgyűlési választásokon sikeresen szereplő jelenlegi polgármesterrel szemben. A MDF szétverésében jelentős szerepet játszó, egykor jobb sorsra érdemes MDNP-s politikusok, így Katona Tamás is, ismét a polgári összefogást akarják gyengíteni. Kinek jó ez? Nem volt elég az MDF szétverése és a jobbközép erők gyengítése a Centrum pártba való besorolással? Baloldali ellenfeleink dörzsölhetik tenyerüket. Ennél jobbat ők sem tudnának kitalálni. ■ Záhonyi Lóránt (Budapest): Az elsőfokon elmarasztalt neves orvos genetikus története a hazai humánértelmiség újabb szégyenfoltja. Kíváncsian várom a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletét. „A magzat nem lehet kereskedés tárgya” című cikkében a Magyar Nemzet július 29-én foglalkozott vele. Az írás az örökbefogadás hazánkban ma átláthatatlan jogszabályi dzsungeléből lehetséges kiutat kínál. Míg az illetékesek mielőbb elvégzik alkotmányos teendőiket, szerintem közvéleményünk megnyugtatását szolgálná pl. az alábbi kérdések tisztázása: vajon mikor ismerkedhetünk meg az orvosi kamara fegyelmi-etikai bizottsága (vélhetőleg elmarasztaló) állásfoglalásával? Példátlan hazai népességcsökkenésünk idején a külföldre történő örökbeadást meddig lehet álhumánus gyermekmentési akciónak álcázni? Ez a védtelen kis emberpalánták (magzat, illetve gyermek) kiskereskedelmi kiárusítása, ami az orvosi esküvel ellentétes, s ráadásul hazánk lélekszámának szükségtelen apasztása. ■ Soós Kámánné (Karcag): Nehezen tudom elképzelni, hogy Meruk Józsefnek kizárólag Pokorni Zoltán fideszes országgyűlési képviselő édesapjával kapcsolatban lennének adatai. De abban bizonyos vagyok, hogy Pokorni Zoltán és az egész Fidesz nagyon hiányzik a politikai közéletből. Több nyilvánosságot nemes eszméiknek! Ne hagyják magukba fojtani a szót! Bibó István méltatlan örökösei Hosszas időbeni átfutás miatt csak nemrégiben olvastam Haklik Norbert: Három „elemző” egy szólamban című írását (MN, április 29.), mely a Bibó István Közéleti Társaság által rendezett konferenciáról tudósított a választások kapcsán. Ezen Kéri László, Gombár Csaba és Kende Péter tartott előadást; az előadók ellen tiltakozom az Amerikai Magyar Öregdiákok nevében, és egyúttal Bibó István ’56-os államminiszter nevének besározása ellen is. Ismert, hogy annak idején a Kádár-rezsim a Nemzetközi Pen Club nyomására életfogytiglani börtönre változtatta Bibó halálos ítéletét. Külföldön Szabó Zoltán könyvének megjelentetése segített ebben. (Bibó I.: Harmadik út, Magyar Könyvescéh, London, 1960. Sajtó alá rendezte Szabó Zoltán). Bibót az ítélet után bebörtönözték, az ország ignorálta, agyonhallgatta, szovjet szokás szerint persona non grata lett. Kivétel volt Németh László, aki Bibó Istvánné panaszaira reagálva levelet írt Kádárnak, hogy enyhítsenek Bibó sorsán, mert levelet, csomagot, látogatást nem engedélyeztek, és beteg is volt. Kádár arcátlan választ írt, mire Bibó őrizetét megszigorították. Márianosztrára vitték, megverték, hamis vádakat koholtak. (Minderről részleteket közöl Németh László leánya, Németh Ágota a Kortárs 2000. januári számában.) Az erősödő külföldi nyomás hatására 1963-ban Bibót szabadon engedték; szimpla állást engedélyeztek (katalogizált), s a nagyobbodó család nyomorgott. A sajtóban rendszeresen E. Fehér Pál vette pszichoterror alá, s piszkálta munkásságát. Ez történt az ország erkölcsi óriásával, a demokrácia mentorával, a forradalom hősével. Ugyanezen időben Kádár továbbtanulás ürügyén „ügynököket” küldött külföldre, főleg az USA-ba. Ezek részt vettek az emigráns szervezetek ülésein, és azokat próbálták szétrobbantani azért, hogy egy egységes „pro-Kádár” szervezetet hozzanak létre. Ez lidércálom volt, de az ügynökök azzal édesgették a forradalomhű emigránsokat, hogy Kádár nagyjából megvalósította a forradalom követeléseit, és most már Bibó is ezt mondja. Ez kontinentális méretű hazugság volt, és felborzolta a forradalomhű emigránsok idegeit: „felébredtünk”. Bibóval közvetlen kapcsolatba kellett lépnünk, de úgy, hogy őt ne veszélyeztessük Buffalóból. 1975-ben közvetlen kapcsolatba léptem vele telefonon. Gyógyulást kívántunk beteg apósának, és kértük, hogy járuljon hozzá látogatásunkhoz, megbeszélt jelszó alapján, így aztán feleségem 1976-ban személyesen látogatta meg Bibót. Persze, rögtön kiderült az egetverő hazugság, mármint hogy Bibó a Kádár-rezsim működését a forradalom megvalósulásának tekinti. Baráti körünk egy másik tagja 1978-ban kereste fel Bibót. 1979-ben újból nekem látogatott el hozzá, de már csak telefonon beszélhetett vele, mert Bibó kórházban volt, betegen, és nemsokára meg is halt. A temetésén Illyés Gyula írófejedelem mondott beszédet. 1980-ban a buffalói öregdiákok Bibó István-díjat alapítottak, amit eddig több neves író kapott meg (Szabó Zoltán, Kemény István, Sztáray Zoltán stb.) 1980-ban a Párizsi Magyar Füzetek kiadó könyvet jelentetett meg Bibó István címmel. Az Új Látóhatár és a Bécsi Napló cikkeket közölt Bibóról. 1981-től a Protestáns Magyar Szabadegyetem négykötetes művet jelentett meg, szintén Bibó István címmel. (Sajtó alá rendezte Kemény István és Sárközi Mátyás.) 1991-ben az Amerikai Magyar Öregdiákok bronztáblát helyeztek el a Parlament falán az 1956. november 4-i kiáltvány emlékére. 1992-ben az öregdiákok Bibó István-ösztöndíjalapot létesítettek (ehhez csatlakozott dr. Forgách Pál Calasanctius Alapítványa). A két alapítvány eddig 85 kisebbségi diákot segített diplomához. 1996-ban az öregdiákok a Szegedi Egyetem jogi karával együtt Bibó-mellszobrot avattak a Dóm tér panteonjában (Budapesten nem adtak rá engedélyt!) Ugyanezen évben genfi résztvevőkkel Bibó-konferenciát rendeztünk a jogi karon, Szegeden. 1998-ban az öregdiákok asztali Bibó-bronzszobrot adományoztak több intézménynek, egyet az ELTE könyvtárának és kettőt Erdélynek. 1999-ben bronzplakettet adtunk több budapesti intézménynek. 2000-ben az öregdiákok márványtáblát helyeztek el az ELTE központi egyetemi könyvtár aulájában. 2001-ben az öregdiákok Bibó-pályadíjat ajánlottak fel három magyar középiskolának és a Szegedi Egyetemnek egy-egy pályamunkára Bibó életéből. Az iskolák ezt elutasították 2001-ben! Két komáromi magyar iskola viszont elfogadta, és ki is osztották a pályadíjakat. Az öregdiákok a szegedi mellett még három konferenciát szerveztek Bibó életműve ismertetésére: 1995-ben Pozsonyban, 1997-ben Budapesten és 1998-ban Komáromban. Mindezeket a sajtó elhallgatta, és Bibó Istvánnak, ennek az eruópai hírű szellemóriásnak és a demokrácia mentorának nevét és munkásságát szovjet típusú agyonhallgatás vette körül. Egyfajta „conspiracy of silence”. Sokszor felmerül köreinkben a kérdés, sajtószabadság van-e Magyarországon vagy diktatórikus „piszkolódási szabadság” egy jelentéktelen kisebbség kezében. Mi történik 2002-ben? Egy túlnyomórészt kétes összetételű társaság felvette és besározta Bibó nevét, gyűlést rendezett, és a Petőfi-kör vitáival „megszentelt” Kossuth Klub nevére maoista fekete pecsétet tett. Mi történt, hogy Bibó halála után 23 évvel - miután persona non grata lett - hirtelen előszedték a nevét? Engedtessék meg, hogy a demokrácia nevében megkérdezzük: ez a „közéleti társaság” mit művelt Bibó nevének, hírének megőrzésére az elmúlt 23 év alatt? Milyen manővert terveznek még a forradalom hősével? Engedtessék meg, hogy a múlt tapasztalatai alapján feltételezzük: Bibó nevének zászlóra tűzése egy eddig eltitkolt, Bibótól teljesen idegen politikai szerepvállalás érdekében történik, mégpedig arra érdemtelenek kezében. Hagyjuk Bibó nevének, hírének a megőrzését folttalan karakterű emberek feladatának. Befejezésül hadd idézzek itt két beszédet, ami visszhangozza mindazt, amit itt elmondtam. Vojta Miklós Ordass Lajos evangélikus püspök temetésekor mondott beszédének utolsó mondatait idézem: „Mindnyájan adósai maradunk. Azok közé tartozott, akikre nem méltó a világ.” Egy másik érdekes mondás, egy a két háború között élt diplomatától származik: „Ha van egy tiszta ügy, és valaki piszkos kézzel nyúl hozzá, akkor nem a kéz tisztul meg, hanem az ügy piszkolódik be.” Prof. dr. Prágay Dezső, München 1956-ban az orvosi egyetem forradalmi BIZOTTSÁGÁNAK TÁRSVEZETŐJE, A PETŐFI-KÖR VEZETŐSÉGI TAGJA Bibó István levelek@magyarnemzet.hu Szabályzatellenes a közmédiumok megszállása A Magyar Televízió elnökének július 16-i, „önszántából” történt lemondása óta naponta olvashatjuk az ezzel kapcsolatos véleményeket. De nem jött szóba az ügy jogi szabályozottsága, márpedig ez éppen öt évvel ezelőtt megtörtént a közalapítvány kuratóriumában. Az MTV eredeti alapító okirata 1996-ban még így intézkedett: a részvénytársaság ügyvezetését az elnök látja el. A televízió ugyanekkor alkotott szervezeti és működési szabályzata pedig így rendelkezett: a nagykuratórium összes tagja kétharmadának szavazata szükséges az MTV Rt. elnökének megválasztásához. 1997 nyarán a nagykuratórium - az „elnökbuktatásra” készülve - az alábbi kiegészítéseket hozta az alapító okiratban: ha az elnöki megbízatás megszűnt, de az alapító (vagyis a Magyar Televízió Közalapítvány, amelynek kezelőszerve a kuratórium még nem jelölt ki elnököt, akkor az elnök feladat- és jogkörében az alapító által kijelölt alelnök jár el. Továbbá - ugyancsak a nagykuratórium ekkor így módosította a szervezeti és működési szabályzatot: a kuratórium elnökségének kizárólagos feladat- és jogköre az MTV Rt. működése körében javaslattétel az ügyvezetést ellátó alelnök kijelölésére. Valamint: az elnökségben az összes tag kétharmadának szavazatával hozható döntés az ügyvezetést ellátó alelnök kijelölésének kérdésében. Továbbá: a nagykuratóriumi ülésen jelen lévők kétharmadának szavazata szükséges az ügyvezetést ellátó alelnök jelöléséhez. Az 1997-98. év fordulóján e változtatások alapján lépett hivatalába, az akkor megbuktatott törvényes televízióelnök helyébe az őt követő ügyvezető alelnök. Úgy tűnik, hogy ezek a szabályok most nemigen működnek, hiszen az ügyvezető kijelöléséről csupán az elnökség határozott egyszerű szavazattöbbséggel (5 igen, 2 tartózkodó és 2 nem szavazattal), s a nagykuratórium még csak szóhoz sem jutott, amelynek pedig kétharmados igen szavazatára lett volna szükség az alelnöki választáshoz. A Magyar Rádióban is elnökcserére szánta el magát a szociálliberális oldal. De úgy látszik, nem az MTV-ben alkalmazott módszerrel, hanem - bevezetésként - az ORTT általi megtámadtatásával (a Vasárnapi Újság kapcsán, illetve az ORTT elnökének bírósági „hírbehozásával” a Czeizel-ügyben). Az ORTT MSZP-s elnökhelyettese - aki öt évvel ezelőtt még az MTV körül fejtette ki tevékenységét - máris testületbeli társa, az elnök asszony a lemondását követeli. Az ország médiaügyre figyelő nyilvánossága ennyi szabálytalanság láttán most azt várja: szólaljanak meg a média pártatlanságára és szabadságára oly „kényes” hazai és külföldi személyiségek és szervezetek, a volt köztársasági elnöktől a politikusokon és külföldi diplomatákon át az újságírókig.Farkas Zsolt, az MTV volt kurátora KEDVES OLVASÓK! Név- és címhiányos, valamint nyitt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.