Magyar Nemzet, 2002. szeptember (65. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-07 / 209. szám

Magánélettan A szerelmes Jókai IF.M.___________________________________ Régi vita, hogy mi tartozik a közvéleményre a mű­vész magánéletéből. Egyáltalán tartozik-e valami? Nem­­ vágnánk rá ösztönösen, de a dolog azért nem ilyen egyszerű. Az emberek kíváncsiak, külö­nösen arra, akit bálványként tisztelnek. És úgy tű­nik, bálványok nélkül nemigen tud meglenni egy társadalom sem. Ha pedig így van, minden olyan kiadvány, amely híres kedvencek magánügyeivel foglalkozik, általában érdeklő­désre tarthat számot. A Holnap Kiadó Szerelmes magyar írók című soro­zata arra tesz kísérletet, hogy az emberekről oly so­kat eláruló legbelsőbb érzés, a szerelem felől rajzol­ja meg egy-egy író portréját és korának társadalmi­erkölcsi állapotát. Jókai Mór kora egyik bálványa volt. Lapszer­kesztő, 1848 márciusának egyik hőse, híresen szép férfi, ünnepelt író, a főrendiház tagja, akiért előke­lő klubok versengenek. Érthető, hogy minden, amit tesz, közfigyelem tárgya. Legfőképpen hét­köznapinak nem mondható tettei. Lehet rajtuk csámcsogni, sopánkodni, értük és ellenük kiállni, így járt „szegény boldog-boldogtalan Jókai Móric” két házasságával. Ráadásul mind a kétszer színész­nőt vett feleségül. Ifjúkorában anyja határozott el­lenzésével mit sem törődve a nála nyolc évvel idő­sebb Laborfalvi Rózát. Élete alkonyán pedig a nála több mint ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát, jókora botrányt okozva mindkét alkalommal. Első házas­ságának hírére még a jó barát, Petőfi Sándor is fa­képnél hagyta őt egy időre. A második meg akkora zűrzavart keltett, hogy külföldre is híre ment. Emile Zola emel szót érte Párizsból, Ady itthon próbálja megvédeni. Szöveggyűjtemény ez a kötet, de csak a Jókai ma­gánéletére vonatkozó levelek, cikkek, életrajzrészle­tek gyűjteménye, és szerepel bene néhány Jókai-vers is. A szerkesztő egymásnak élesen ellentmondó írá­sokat szembesít, felidézi a kortársak véleményét, vi­selkedését. Szívszorító olvasmány. (Rózától Belláig: Jókai szerelmei. Szerk. Kelecsényi László. Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül) Jókai Mór és Nagy Bella 1900 körül Az emberasszony Kaffka Margit élete és teremtett világa . Maior Anita______________________:_______ „Kaffka Margitnak egy kávét sem lehet fizetni” - jelen­ti ki büszkén „a jövő fejlettebb asszonya”, aki nem dogmatikus feminista, de görcsösen őrzi szuverenitá­sát. Etikája lefegyverző, etikettje mulatságos, „antiele­­ganciájáról” kortársnőt mesélnek. „Jaj, egy asszony, aki ember, s mégis egy túlságos asszonyt kell vagy kel­lene önmagában lebírnia” - írja róla Ady, a jó barát. Követhetjük hajnali villamosutazásokon, láthatjuk ön­érzetes robotolását, tanári-költőnői kettős pályakez­dését, küzdelmeit, hogy időt raboljon az alkotásra, megismerhetjük vágyait, önelemzéseit, magányát. Sokat várt a „szakma” Bodnár György Kafinka-mo­­nográfiájára: a szerző fél évszázada foglalkozik a „leg­­asszonyibb íróval”, az MTA Irodalomtörténeti Intézete pedig 1957-ben adott megbízatást a könyv megírására. 1961 és 1981 között született is több nagy tanulmány, s e munkaszakaszt zárta le 1988-ban A mese lélekván­dorlása című összefoglaló mű, amelyet az irodalomtör­ténész most tesz teljessé bevezető és átvezető tanulmá­nyokkal, valamint életrajzzal bővítve. A főként Rolla Margit családtörténeti nyomozásain alapuló élettörté­net inkább személyiségrajz: elemzi a család határhely­zetét, foglalkozik a dzsentrikkel, bemutatja az önálló nők sorsát, szerepét az irodalomban, az író iskoláit, szerelmi kapcsolatait, lelki fejlődését. De a „lábjegyze­tekre” figyelve bepillanthatunk például Kaffka tan­könyvírói tevékenységébe vagy bizonyítványába is. A „mesés” életrajzot időnként előrebocsátott kronológia tagolja: a szokatlannak tűnő szerkesztés azonban segí­ti a szövegben való eligazodást. Bodnár irodalmi fejlő­désvonalat rajzolva informatívan, kritikusan és sze­retettel mutatja be az író, költő, tanár, ember, nő, asszony, anya, gondolkodó Kaffkát, az életmű építke­zését, természetesen fő hangsúlyt fektetve a Színek és évek, a Mária évei és az Állomások értelmezésére. Kor­társak visszaemlékezései teszik meghitté, a fejezeteket záró jegyzetapparátusok pedig pontossá a kötetet. (Bodnár György: Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2800 forint) Kondor Béla: Kaffka Margit emlékére (1963) A rovatot szerkeszti: Margittai Gábor A Fókusz Könyváruház sikerlistája Szépirodalom 1. Millet, Catherine: Catherine M. szexuális élete - Ulpius-ház 1580 Ft 2. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! - Bestline Kiadó 1890 Ft 3. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - Helikon Kiadó 1180 Ft 4. Márai Sándor: Füveskönyv - Helikon Kiadó 1180 Ft 5. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka - Magvető Kiadó 2490 Ft 6. Coelho, Paulo: Az alkimista - Athenaeum Kiadó 1690 Ft 7. Esterházy Péter: Javított kiadás - Magvető Kiadó 1990 Ft 8. Asimov, Isaac: Teljes alapítvány, Birodalom, Robot univerzuma - Szűkíts Kiadó 3700 Ft 9. Ensler, Eve: A vagina monológ - Dee­sign Kiadó 1968 Ft 10. Fielding, Helen: Bridget Jones naplója - Európa Kiadó 1500 Ft Magyar Nemzet • Magazin 2002. szeptember 7., szombat A nimfománia kultusza Leplezetlenül Catherine Millet szexuális életéről A Farkas__________________________­______ Rejtély, mitől válik egy regény kultuszkönyvvé. Talán attól, hogy olyasmit mond ki az emberi létezésről, ami az adott társadalomnak fontos, és amit úgy még senki el nem mondott. Nos, mindez Catherine Millet­­ről és az ő szexuális életéről nem állítható. Ez a könyv azért válhatott kultuszkönyvvé, mert a média azzá tette: folyton beszélnek róla, eseményeket szerveznek köré, ahol pólót árusítanak, áradoznak és ájuldoznak, rajongói klubba tömörülnek. Íme az eredmény: a könyvecske jelenleg a magyarországi bestsellerlista első helyén tanyázik, és a szintén szexuális zavarok­kal küszködő Rácz Zsuzsa könyve, az Állítsátok meg Terézanyut! követi. Csakhogy míg Rácz azt fejti ki egy arasz vastagon (hatodik kiadás!), hogy mit nem csinált, addig Catherine azt, hogy mit igen. Millet kisasszony nem pazarolja energiáit epikus közjátékra, ő csupán szexuá­lis aktusait sorolja. A különbség a közösülések között, hogy hova rak­ják, hányan, milyen hosszú időn ke­resztül, ismeri-e, pontosabban látja-e az illetőket vagy sem, egyáltalán fér­fiakkal csinálja vagy nőkkel, sokkal egyszerre vagy egyedül. És egyálta­lán: szoktak-e tisztálkodni partnerei. A könyv fordítója, Tótfalusi Ágnes - aki egyébként remek tollú, nagysze­rű stílusú magyarra ültetője a francia irodalomnak­­ egy televíziós vitában ámulattól pihegve mondta el, hogy milyen nagyszerű ez a szexuális burjánzás, ettől vesz­ti el izgató voltát, és válik tabudöntögető társadalom­kritikává ez a mű. Heller Ágnes, aki mégiscsak világhírű filozófus, szintén teljes vállszélességgel állt oda a könyv mellé, rádörögve a társadalomra, hogy csak azért ítéli el ezt a művet, mert nő csinálja, ami férfiaknál természetes. Szegény Szilágyi Vilmos szexológus ebben a vitában többször nekifutott annak, hogy elmondja, ez fér­fiaknál sem természetes, de mindannyiszor belefoj­tották a szót. Albert Györgyi, aki minden létező bul­várlapban elsírta már, milyen szerencsétlen a magán­élete, most mégis abban látja a kiutat, hogy megalakí­totta az érzéki nők klubját, ahová a Catherine M.-éhez hasonló írásművekkel lehet bebocsátást nyerni. Ezzel a könyvvel csak az a baj, hogy túlnőtt önmagán. Nem kellene Albert Györgyinek a gátlástalanságot össze­kevernie az érzékiséggel, mert az érzéki nőnek a bo­kája sem kell, hogy kivillanjon, mégis izzik körülötte a levegő. Catherine M. ezzel szemben maga is bevall­ja, hogy míg munkálkodtak rajta, ő maga a környező terek tagoltságát tanulmányozta. Nem kellene azt írni a kötet fülszövegében, hogy ez a könyv a női szexualitásról szól, ugyanis a női sze­xualitás nem ilyen. Nem kellene Freudot belekeverni, mert ő nem perverz volt, hanem or­vos, és gyorsan megállapította volna, hogy barátnőnk érzelmi fogyatékos - ami nem érdem, csak tragédia. A sze­replőben számolatlanul megforduló férfiakról ugyanis azon túl, hogy a Jó­isten mivel szerelte fel őket, semmit nem tudunk meg, legfőképpen azt nem, hogy mégis milyen viszony fűz­te őket Catherine-hoz, horribile dictu, mit érzett velük kapcsolatban az író­nő. Legfeljebb annyit, hogy 35 éves koráig eszébe sem jutott, hogy a sze­xet élvezhetné. És legvégül nem kelle­ne kultuszt csinálni egy nő könyve körül, aki érzékletes példákon keresz­tül bizonygatja, mennyire nincs köze a testéhez, sem ahhoz, ami azzal tör­ténik, legyen az abortusz vagy nemi erőszak. Nem is érdemes hosszan értekezni arról, milyen veszélyes ilyen ideált állítani a társadalom elé, melynek tagjai amúgy is ambivalens viszonyban vannak a testükkel. Egyfelől az élvezetek korlátlan eszközének tekintik, másrészt elfogadhatalannak tartják annak minden változását, legyen az anyaság vagy öregedés. A női méltóságról nem is beszélve. (Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete. Ulpius­­ház Könyvkiadó, Budapest,2002. Ára: 1580 forint) Idővel paloták elromolnak Sztyeppéi népek hagyatékából Kapuzábé, kapubálvány, kőbálvány - eggyé olvadtak bennem a néprajzi tanulmányok nyomán. Mert eddig mindenki egy 1925-ben megjelent, tanguz-szamojéd sírjeleket ábrázoló rajzra hivatkozott, illetve egy erdélyi példára. Lükő Gábor - Fehér Géza nyomán - ezt még megtoldotta egy oroszországi török síremlék analógiá­jával. Ez az egy példa az etnofotográfus Kunkovács Lászlónak köszönhetően immár több mint százszoro­sára duzzadt. Könyve, mely fotóalbum és tanulmány­­kötet egyszerre, hét ázsiai és egy ukrajnai tanulmányút eredményeként született hatalmas anyag összegzése. De kik is a kőemberek? Képzeljük el, hogy a Száján hegység lábánál va­gyunk, 800 méter magasan a tengerszint felett, a „fennsíkországban” lévő hatalmas legelőterületen. A fo­tós szeme figyel, keres, de sehol nem lát egyetlen lelket sem. „Persze, hiszen ilyenkor már felhúzódnak állataik­kal a nyári legelőkre a nagy hegyek közé, ahol nincs ez a tikkasztó hőség, távol maradnak a jószágot gyötrő bö­gölyhadak, és mindig üde zöld a fű. Egyvalaki áll ott a síkság közepén, s nem mozdul. Nem mozdul már más­fél ezer esztendeje, hiszen ő a kőember, a kőcs. Pásztá­zó szemünk rajta áll meg, hisz nincs más látnivaló. Most veszem észre, hogy nem a közepén van a hatalmas me­dencének, mégis úgy érezzük, épp oda kellett helyezni a szobrot. Uralja a tájat, ott a világ közepe.” A régész-történész Erdélyi István kísérő tanulmányá­ban szól a kőbálványok igézetéről és a sziklarajzokról, saját kutatásait és utazásait felidézve. Tőle tudjuk, hogy e kőembereket „a bronzkortól kezdve fennálló nomád társadalmakban a sztyeppei arisztokrácia képviselői szá­mára mesteremberek készítették... A sírokban szinte kivétel nélkül elporladtak, elpusztultak a színpompás ruhák, és a szertartások, ünnepek zenéjét sem fogjuk többé meghallani. Már csak emiatt is felbecsülhetetlen ismereteket közvetítenek nekünk a kőemberek.” Ezek közül sokat ledöntöttek, másoknak évszáza­dokkal ezelőtt - hatalmas munkával - a fejét verték le a hódítók. De így vagy úgy­­ földre borulva vagy állva, sé­rülten vagy épen a maradandóságról vallanak. A ho­gyanról, a mikéntről, e rusztikus kőszobrok esztétikai szépségéről, ezek olvasatáról szól ez a kötet, amely az emberiség múltjára és a mi múltunkra egyformán figyel és figyelmeztet. (Kunkovács László: Kőemberek. A sztyeppei népek ősi hagyatéka. Masszi Kiadó, 2002. Ára: 2990 forint)­ ­ Móser Nagykapu könyvesbolt Programok, dedikálások Szeptember 10., kedd, 18 óra: Kristóf Attila, a Magyar Nemzet vezető publicistája dedikálja legújabb, A pokol pillangói címmel megjelent izgalmas regényét. A könyv aktualitását a tavaly szeptember 11-én bekövetkezett tragédia évfordulója adja. Szeptember 11., szerda, 18 óra: Dr. Lánszky Imre kandidátus, Pilis-kutató tart vetítéssel egybekötött előadást felfedezéseiről: Úsbudáról, Attila váráról, Alba Ecclesiáról és mindezen kin­cseink lehetséges feltárásáról és megóvásáról. Szeptember 12., csütörtök, 18 óra: Molnár V. Jólef néplé­­lekkutató tart előadást - a közelmúlt Kisboldogasszony, Kis­asszony napja kapcsán - a magyarság által híven megőrzött Hétboldogasszony-kultuszról a Nagykapu könyvesboltban, a pesti Vigadóban.

Next