Magyar Nemzet, 2002. október (65. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-28 / 251. szám

ED Magyar Nemzet • Kultúra 2002. október 28., hétfő Rovatvezető: Hegyi Zoltán Az ökumenikus filmszemle díjai Az Uránia Nerrezeti Filmszínházban a hét végén díjkiosztóval befeje­ződött a III. ökumenikus film­szemle. A zsűri fődíját a játék­film kategóriában a Dér András rendezte Kanyaron túl, míg a dokumentumfilmek közül Ba­logh Zsolt rendezése, az Ahol a birkák térdet hajtanak című al­kotás nyerte el. Ez utóbbi a diákzsűri fődíját is kiérdemelte. A dokumentumfilmek kategó­riájában díjat kapott Tari János Távoli templom című műve is. A televíziós műsorok versenyé­ben fődíjjal jutalmazták Téglásy Ferenc filmjét, az Ajándékok voltak - Tanúságtevők című produkciót. (K. A.) Aranyos kórusok A Koreai Köztársaságban, Busan­­ban október 17-25. között ren­dezett II. Kórusolimpián a Sza­bó Dénes Kossuth-díjas kar­nagy vezényelte nyíregyházi Pro Musica Kórus és Cantemus Gyermekkar az összes kategó­riában nyert, amelyben elin­dult. A Berkesi Károly Liszt-dí­jas karnagy által vezényelt Debreceni Református Kollégi­um Kántusa az ifjúsági vegyeskar kategóriában ezüst­érmes lett. (Gy. K. A.) Férfikarok találkozója A szerencsi városi kulturális köz­pont és könyvtár országos fér­fikari találkozóra hívja az or­szág férfikórusait. November 16-án Szerencsen, a Rákóczi­­várban léphetnek pódiumra a kórusok, melyek 15 perces programjaikat szabadon vá­laszthatják meg. A jelentkezési határidő: november 4. E-mail: vkkonyvtarszerencs@matavnet.hu. (K. Gy. A.) Táncos Sziklarajzok A MU Színházban csütörtökön mutatja be a TranzDanz kor­társ táncszínház Kovács Gerzson Péter új koreográfiá­ját, a Sziklarajzokat. A Buda­pesti Őszi Fesztivál felkérésére készült, élő zenével kísért pro­dukció komponistája Kovács Ferenc. A premiert követő elő­adásnapok: november 1., 2., 14., 15., 16. (Gy. K.) M­úzeum Lennon lakóházából John Lennon hajdani liverpooli la­kóházát múzeummá alakítják át. A Beatles együttes egykori tagja 1945-től 1963-ig lakott az épületben. A véletlennek kö­szönhetően a ház Lennon utá­ni lakói szinte semmit nem változtattak az épület állagán, így sok minden eredeti állapo­tában maradt fenn. (MTI) kultura@magyarnemzet.hu Aki abbahagyta, majd visszatért Balkay Géza a Macbethről, a katarzisérzékenység hiányáról és a virtualitásról Balkay Géza ötvenesztendős. Az elmúlt években, évtizedekben egyszerre övezte aggódó, tiszteletteljes figyelem szakmai mun­káját és egyéni életvezetését. Ünnepi interjúnkban párhuzamo­san vall arról, hol tart most az élete, s miért épp a Macbethet rendezi meg az R.S.9. Színházban. Választ kapunk arra is, ho­gyan nézhet szembe a színház a valóság és az újfajta, a kereske­delmi csatornákon és a bulvárlapokban jelentkező virtualitás kihívásával.­ ­ Varga Klára • • Ö­n a kilencvenes évek elején - még akkoriban, amikor Pla­­tonovot alakította a Katona József Színházban - úgy érezte, rossz felé robog önnel egy gyorsvonat. Nem bánta meg, hogy kiugrott belőle? - Az ember, ha kiugrik a vo­natból, összetöri magát ugyan, de aztán talpra áll, és mégiscsak ön­maga marad. Mihalkov Szibériai borbély című filmje végén a Szibé­riába száműzött főhős két hatal­mas domb között végrehajt egy si­keres ugrást. A pszichoanalitiku­­sok szerint ez a tudattalanunkból felbukkanó kép azt jelenti: meg­csináltam! - Most hol tart? - Még a szakadék fölött, de tu­dom, hogy én is épségben átérek majd a túlpartra. - Nyilván sok tekintetben meg­változott, amíg idáig elért. Hogyan tud visszailleszkedni a régi vilá­gába? - Nagyon nagy tévedés, ha azt hiszi, hogy az ember az ilyesmitől lényegileg megváltozna. Ugyanaz maradtam, aki voltam. - Gondolt rá, hogy Mihalkov­­hoz hasonlóan megfogalmazza a többiek számára azt, ami önnel történt? - Nem. Engem mindig valami­lyen más kérdés foglalkoztat. Most például az, hogyan lehet a színház héttől tízig mentsvár mind­annyiunk számára. - Ezért kezdett rendezni? - Azért rendezek, mert meg akarom fogalmazni önmagamat. Ha eljátszom akár egy főszerepet is egy darabban vagy egy filmben, kevésbé tudom olyan teljességgel kimondani magam, mint akkor, ha rendezek. - Milyen kérdésére választ az R.S.9. Színházban megrendezett Macbeth? - Az érdekel, hogyan lesz vala­kiből a hatalom gyengéje. Egy ko­moly ember, egy hadvezér, aki sok mindent elért, számos csatát meg­nyert, hogyan fordul ki magából. A feleség, a boszorkányok, a jóslatok hogyan viszik arra az útra, amelyet a darab során bejár. Ez az amúgy is örökzöld téma különösen húsba vágó ma Magyarországon, és, meg­lehet, a világ számos táján is. - Mi az, ami megőrjíti, hatalmi narkomániába kergeti az embe­reket? - Nem tudjuk pontosan. Ez a Shakespeare-darab egy ballada. A homály a körül, mi hogyan függ benne össze, sohasem fog teljesen eloszlani. Ha mindent nagyon meg akarunk magyarázni, akkor egyszer csak jön Arany János, és odaírja a végére, hogy gondolta a fene. Jobb hagyni, hogy elmondja, megmutassa magát a mű. Nagy­szerű játszótársaim vannak az R.S.9. Színház tagjai személyében. Ők egyenrangú társaim, akik rend­re felkérdeznek olyasmiket, amik magamtól eszembe sem jut­nának. Tulajdonképpen egymást rendezzük. - Visszatérve mégis mi lehet az az emberben, amitől a hűséges alattvalóból is vérengző fenevad válhat külső látszatra minden előz­mény nélkül? - Elég reggel a metrón utazni. Az emberek legszívesebben meg­ölnék egymást, mert idegesíti egyik a másikat. - A Szondy-féle káini embertí­pusra gondol? - Inkább általánosabb emberi vonásokra. Nézze meg, milyen go­nosz gyermekverseket írt Koszto­lányi vagy Weöres Sándor. - „Jobbra át és balra át / Én masírozok legelöl / Temetjük a nagymamát. ” Erre gondol? Hogy a gyermek mennyire kegyetlen tud lenni? - Igen. Olvassa csak el Radnóti Majálisát. 1944 májusában azt írja az idilli freskó rétjén guggoló, ze­nét hallgató fiatalokról: „...s nyu­godtan ölnek majd, ha ölni kell.” - De azután így folytatja: „Le­hetnének talán még emberek / hisz megvan bennük is, csak szenderegi az emberséghez méltó értelem./ Mondjátok hát, hogy nem remény­telen. ” - Látja, erről van szó. Erről kell, hogy szóljon ez a szertartásszerű előadás is. Azt kell elmondanunk a színpadról, hogy te, néző, te is ilyen vagy, te is tudsz ölni, te is meg tudsz őrülni, ha odakerülsz, hát most döntsd el, hogy mi le­gyen. Hogyan legyen tovább. - Szerintem a mai emberek nagy részéből hiányzik a katarzis­képesség. - Igaza van. Úgy érzem, egyet tehetek. Ennek az előadásnak a végén nem lesz katarzis. A rém­álomnak nem lesz vége. Aki látja, hogy ez az igazság, az eljuthat oda, hogy neki kell tennie valamit. - Az ember az egész élete során nemigen látja kívülről azokat az erőket, amelyek irányítják, adott esetben romlásba viszik. Mi adhat­na Macbethnek esélyt az álmaival, a boszorkányokkal és a feleségével szemben? Mi súgja meg az ember­nek, ha rossz úton jár? Talán a szeretet?­­ Macbeth és Lady Macbeth nagyon szeretik egymást. Nagyon sok mindent elért a férfi, vagy úgy is mondhatjuk, nagyon sok min­dent elértek együtt. De egyszer csak mindez nem elég nekik. Kü­lönösen a feleségnek nem elég. Új meg új téteket tesznek meg a rulettasztalnál. És minden bejön. És nem tudnak időben felállni. - Amit most elmondott, arról azok az emberek jutottak eszembe, akik például napjaink gazdasági folyamatait irányítják. Árkon­­bokron keresztül gázolnak, min­dent letipornak maguk körül. A profithajszában és a mindenhol je­len levés vágyában nem állítja meg őket senki és semmi. - Londonban jártam még an­nak idején a Katona József Szín­házzal. Egy kertvárosi házban, apám barátjánál laktam. Emlék­szem, hét elején a metrón a nyak­kendős, aktatáskás emberekkel még minden rendben volt, de péntekre teljesen kivetkőztek ma­gukból. Megvívták a hétfői har­caikat, a keddi harcaikat és a hét végére teljesen kikészültek. Mac­beth és felesége is ugyanígy vet­kőzik ki magából. Direkt aktuali­zálás a színpadon nem lesz, de azt szeretném, ha felötlene a néző­ben, hogy az az ember, akit én is személyesen ismerek, itt őrült meg a szemem láttára. Vagy hogy én is ugyanígy, ugyanezen vesz­tem össze a férjemmel vagy a fele­ségemmel. - A rendszerváltás utáni idő­szak egyik nagy traumája volt, hogy a Kádár-éra langyos vize után a valóság a kíméletlenségével hatástalanította a művészet, a virtualitás legsokkolóbb eszközeit is. Ma már a színház fő vetélytársa azonban nem is a napi, utcai való­ság, hanem a life-show-kban, a bulvárlapokban a valósággal keve­redő virtualitás. Milyen választ tud adni a színjátszás az effajta kihí­vásokra? - Ide sorolnám még azt a ren­geteg véres és kegyetlen jelenetet is, amelyeket akciófilmekben lát­ni. Nem hinném persze, hogy egy színházi előadásban érdemes len­ne elmenni ilyen értelemben a na­turalizmus felé. Kár lenne azért a rengeteg ketchupért. Eleve a da­rabban az összes vérfürdő a szí­nen kívül történik, csak éppen be­jön és elmeséli, aki ölt vagy aki szemtanúja volt a véres esemé­nyeknek. Sokkolni ma muszáj, nem lehet mást tenni. Arra persze vigyázni kell, hogy a borzongatás ne legyen öncélú, ne legyünk érde­keltek. Lényegi ponton érintsük meg a nézőt. - Tehát nem tehet úgy a szín­ház, mintha nem lenne Big Brother, Való világ és Farm, ha­nem úgy kell felvennie ezekkel a harcot, hogy a saját eszközei­vel magára kell irányítania a fi­gyelmet? - Igen, ezt gondolom. - Ön szerint mit esznek az em­berek a kereskedelmi csatornák és a bulvárlapok szellemtelen gagyi­­ságain? - A törzskávéházamban én is föllapozom minden reggel a bul­várlapokat. Azért kell a töménte­len mocsokról, szörnyűségről ol­vasnom, hogy átéljem, ez sem ve­lem történt meg. - Azután este meg a színház­ban bebizonyítja a nézőknek, hogy a lényeg szerint ez hazugság, mert a szörnyűség valójában itt, most és egyszerre történik mindnyájunk­kal. Ha nem ma, akkor holnap, de inkább tegnap. - Igen, ez az igazság. Amiről beszél, azt nevezem színháznak. .Az ember, ha kiugrik a vonatból, összetöri magát ugyan, de aztán talpra áll, és mégiscsak önmaga marad. fotó: Keliczay László Még ma is 1956-ot írunk BPindroch Tamás________________ A fiatal zenészek, előadók jogo­san éreznek félelmet ma Ma­gyarországon amiatt, hogy a jobbol­dal mellett teszik le a voksukat, vál­lalják az arcukat - jelentette ki la­punknak Vizy Márton, az áprilisi Kossuth téri nagygyűlésen elhang­zott és az október 23-án előadott Néma város című dal szerzője. Ki­tért arra is, hogy a most megjelenő Örvendj Magyarország! című CD-n hallható címadó szerzemény április óta szinte ars poeticájává vált a nemzeti újjászületést szorgalmazó polgári köröknek. A lemez egy magyar származású svéd fiatalember anyagi támogatá­sával jött létre, akinek az előadókkal együtt az volt a kérése, hogy a CD-ből befolyt bevételt fordítsák a pol­gári körök működésének megsegí­tésére. A szerző elmondta: hat dal szerepel az albumon: az Örvendj Magyarország!, az Európa, a Kell még egy szó, a Néma város, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Hozzátette: a nemzeti Himnusz azért került rá a CD-re, mivel a ki­adó és az előadók is azt szeretnék, hogy most otthon is végre mindenki meghallgathatja ünnepi alkalmak­kor. A lemezt a nemzeti könyves­boltokban lehet kapni. - Ez a CD nem egy jobboldali termék, e dalok szövegei mindenki­hez szólnak - állította a dalszerző. Vizy szerint a CD bizonyítéka an­nak, hogy a polgári oldal nem sajátít ki semmit sem, hiszen a dalok és az előadók között egyetlen olyan em­ber sincs, aki bármilyen politikai hovatartozást szimbolizálna. A szerző úgy látta, hogy a lemez húzótermék lehet, mivel a nagykö­zönséget csakis a tömegkultúrán ke­resztül lehet megszólítani. Szerinte a tömegkultúra igényességével a „magaskultúra” szintje felé sokkal rövidebb úton juthatnánk és a most megjelent lemez az első lépés ebbe az irányba. - Az Örvendj Magyaror­szág! sorozat részeként fokozatosan minden műfajban szeretnénk leme­zeket kiadni - fogalmazott Vizy. - Ideológiai értelemben most is 1956-ot írunk. Szükségünk van ar­ra, hogy a mai médiadiktatúrán keresztül eljussunk ahhoz a több mint kétmillió emberhez, aki nem ért egyet a mai kormánypártok szellemiségével - szögezte le a dal­szerző, aki elmondta: nagyon ne­héz a mai médiaviszonyok köze­pette azoknak érvényesülnie, akik nem az úgymond baloldali politi­kailag korrekt szerzők közé tartoz­nak. - A fiatal zenészek, előadók jogosan éreznek félelmet ma Ma­gyarországon, ha a jobboldal mel­lett teszik le a voksukat, vállalják az arcukat - hangsúlyozta Vizy. A médiadiktatúra szerinte nem csak azokat szűri meg, akik valami mi­att politikailag nem illenek bele a képbe, hanem azokat is, akik soha életükben nem politizáltak. Kije­lentette: a lemezzel azt szeretnék elérni, hogy megszűnjön végre a félelem, bizonyítékot akarnak szol­gáltatni arra: az értékhordozó da­loknak is van létjogosultságuk Ma­gyarországon. FŐVÁROSI VÍZMŰVEK PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Fővárosi Vízművek Rt. pályázatot hirdet az alábbi feladatok elvégzésére: ELEKTROMOS MUNKÁK A Fővárosi Vízművek telephelyein végzendő elektromos szerelési munkák Ajánlati dokumentáció ára: 20 000 Ft + 25% áfa Pályázatok leadása: 2002.11.12.-10.30 óra ÉPÍTŐMESTERI MUNKÁK A Fővárosi Vízművek Rt. telephelyein végzendő építőmesteri munkák, valamint tapétázás, festés, mázolás Ajánlati dokumentáció ára: 20 000 Ft + 25% áfa Pályázatok leadása: 2002.11.12. 09.30 óra Dokumentációk átvehetők: 2002.10.28-tól a 706-os szobában ÉRDEKLŐDNI LEHET: 1134 Budapest, Váci út 23-27., telefon: 465-2517. www.vizmuvek.hu/tender.html e­mail: vallalkozasio@vizmuvek.hu

Next