Magyar Nemzet, 2002. december (65. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-09 / 286. szám
A Magyar Nemzet Látó-Tér 2002. december 7 hétfő Szerkeszti: Szényi Gáborlatoter@magyarnemzet.hu Függőben a veszélyes misszió támogatása Alig másfél hónap jut a magyar katonák felkészítésére, ha a parlament kétharmados többséggel, tehát az ellenzéki képviselők többségének támogatásával megszavazza az afganisztáni missziót. Az ellenzéki képviselőcsoportok ugyanakkor a mai honvédelmi bizottsági ülésen elhangzottaktól teszik függővé a döntést; a testület előtt ma számol be tapasztalatairól az a két katona, aki a románok vendégeként járt Afganisztánban. A képviselők tájékoztatást kapnak a misszió előkészítő munkálatairól is. Munkatársunktól________________ M a hallgatja meg a honvédelmi bizottság azt a két magyar katonát, aki román meghívásra két és fél napot töltött a kandahári Vörös Skorpió Zászlóaljnál. A képviselők tájékoztatást kívánnak kapni az esetleges afganisztáni miszszió előkészítő munkálatairól is, hogy ennek figyelembevételével dönthessenek arról: a parlamentben támogatják-e a kabuli magyar szerepvállalást. A testület ülésén a honvéd vezérkar egyik tagja is jelen lesz, aki vázolja, hogy az afganisztáni részvétel esetén a magyar katonák hogyan tudnának együttműködni a német féllel - tudtuk meg a Honvédelmi Minisztérium (HM) kommunikációs főigazgató-helyettesétől. Bocskai István lapunknak elmondta: amennyiben a misszió terve a parlamenttől zöld utat kap, az afganisztáni terepviszonyokat, körülményeket ismerő német instruktorok vesznek részt a magyar katonák felkészítésében. Két magyar katona tapasztalatokat szerzett arról az afganisztáni misszióról, amelynek keretében a románok egy kandahári bázis őrzését látják el. A kabuli magyar küldetés ugyanerről szólna, azzal a különbséggel, hogy míg a románok az Enduring Freedom elnevezésű amerikai hadműveletben vesznek részt, a magyar katonák ENSZ-felhatalmazás alapján csatlakoznának egy német fennhatóságú misszióhoz - magyarázta Bocskai István, kiemelve: az Enduring Freedom terroristaelhárító művelet keretében a katonák fegyveres csoportok felderítésével, felszámolásával foglalkoznak, míg a magyarok kevésbé kockázatos béketeremtő műveletben vennének részt. Ezzel együtt a magyar katonák küldetésének veszélyességét maga a honvédelmi miniszter is elismerte. Kockázatnövelő tényezőt jelenthet, hogy a katonák már február közepén indulnának Kabulba, így ha a parlament még az idén dönt is, alig másfél hónap maradna a felkészítésre. A magyar csapatba csak önként jelentkező, szerződéses vagy hivatásos katonák jelentkezhetnek. Arról még nincs döntés, hogy egy vagy több alakulatból válogatják-e ki a résztvevőket. Mint Juhász Ferenc honvédelmi miniszter beszámolt róla, a jelentkezők száma igen magas. Ebben része lehet annak is, hogy a küldetés résztvevői az itthoni fizetésük mellett valutaellátmányban is részesülnek, amelynek mértéke szolgálatonként változó, de elérheti az ezer-ezerháromszáz dollárt (azaz több mint háromszázezer forintot) is havonta. Az MDF országgyűlési képviselőcsoportja már a mai frakcióülésén meghozta döntését, hogy támogatják-e a parlamentben az afganisztáni misszió tervét, míg a Fidesz holnapi ülésen foglalkozik a témával.■ Göran Persson svéd kormányfő meghívására ma Stockholmba utazik Medgyessy Péter miniszterelnök, aki a holnapi munkaebéden találkozik svéd kollégájával. A megbeszéléseken elsősorban az EU-csatlakozással, a koppenhágai csúcstalálkozóval összefüggő kérdéseket vitatják meg. Medgyessy egyeztet a Gripen-megállapodás módosításáról is. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter többször utalt arra: a magyar kormányfő a svéd látogatást követően dönt a szerződésmódosításról. A miniszterelnök holnap részt vesz azon az ünnepségen, ahol Kertész Imre átveszi a Nobel-díjat. Őrjáraton Afganisztánban A katonáknak a hőmérséklet-ingadozást a legnehezebb megszokniuk Afganisztánban töltött egy hétvégét Sztán István ezredes, a 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred parancsnoka és Szabó János százados, az Egri Felderítő Zászlóalj törzstisztje a román Vörös Skorpió Zászlóalj vendégeként. A meghívást Juhász Ferenc, a honvédelmi tárca vezetője eszközölte ki a román-magyar védelmi miniszteri találkozón. A két és fél napos afganisztáni látogatásról a két katona a honvédelmi bizottság mai ülésén számol be. A lapunknak nyilatkozó Sztán ezredes szerint a kandahári tapasztalatok azt mutatják, fizikailag és lelkileg felkészült emberekre van szükség. 88 Apám Kata____________________________ ztán István ezredes először vett részt külföldi misszióban. Igaz, csak vendégként és mindössze két és fél napig volt Afganisztánban, társával együtt mégis olyan tapasztalatokra tehetett szert, amellyel egyetlen magyar katona sem dicsekedhet. A háború dúlta, sivár Kandahárban szélsőséges időjárási viszonyok uralkodnak. Az amerikai-román bázist szétrombolt falvak övezik, ahol nincs ivóvíz, s kevés az élelem. A kősivatagban szinte vág a por. Az amerikai-román bázison azonban nyugati a kényelem: napi háromszori étkezéssel, palackozott ivóvízzel, speciális termopulóverrel látják el a katonákat. Sztán István - aki tanulmányai miatt igen jól beszél románul és társa, Szabó János százados (aki vélhetően a kabuli misszió parancsnoka lesz, ha a parlament azt jóváhagyja) a románokkal érkezett. Bőséges angol reggelit kaptak és speciális amerikai ebédet. A zászlóalj, lévén harcoló alakulat, nem a kantinban ebédelt. Olyan amerikai egységcsomagot osztottak szét a katonák között, amelyek önmaguktól képesek voltak megmelegedni - magyarázta Sztán ezredes. Vizük volt bőségesen: mosdásra a bázis melletti repülőtér kitisztított kútját használják, míg az ivóvíz jó része az Arab Emírségekből érkezik. Az amerikai kantinban pedig, ahová a románok is betérhetnek, nemcsak üdítőt, de akár a műanyag fenyőfát is megvásárolhatják a katonák. Sztán ezredes is itt szerezte be az unokái karácsonyi ajándékát. A négyszáz fős román zászlóalj június közepe óta táborozik Kandahárban. Az első egy hónap a tábor kiépítésével telt, a sátrak felhúzása itt önmagában nem elegendő, az örökké szálló kőpor miatt fapadlót kellett beépíteniük a katonáknak. Az éjszakai hideg miatt pedig vegyes tüzelésű kályhákat állítottak be. - A hőingadozást a legnehezebb megszokni - mondja az ezredes. - Éjjel nulla fok körül van a hőmérséklet, míg nappal huszonöt-harminc. A román katonák speciális termopulóverrel védekeztek a hideg ellen. Ez amerikai gyártmány, magam még nem láttam hasonlót. Az ezredes és társa nem könnyű tábori vizitre érkezett. Részt vettek a román katonák felderítőmunkájában és a bázis mindennapi életében is. Míg az amerikai csapatok az ötször tizenöt kilométeres bázis belsejében, a románok a külső karéjban látják el feladatukat: őrjáratoznak az objektum körül. Az ezredes úgy tudja: az öt hónap alatt nem volt fegyveres incidens vagy baleset; egyszer fordult csak elő, hogy egy jármű aknára futott, de emberéletben szerencsére nem esett kár. Az őrjárat útvonaláról azóta eltávolították az aknákat, azokat a területeket, ahol pedig még robbanószert rejthet a föld, azt elkerítették. Az objektum és környéke a körülményekhez képest biztonságos volt. Kabulról nincsenek tapasztalataim, de elbeszélgettem két román katonával, akik ott szolgáltak és kedvező képet festettek a városról. A járőrözés során találkoztam helybeliekkel is. Amerre az autónk haladt, integettek nekünk. Ahogy láttam, van rá remény, hogy az a kis élet, ami ott megmaradt, külföldi segítséggel újra beindulhat - bizakodott az ezredes, aki bevallotta, mélyen megrendítette a helybeli gyerekek látványa. Tapasztalatai szerint a magyar katonák is ugyanúgy megállnák a helyüket, mint román társaik, a megfelelő felkészítést követően biztosan. Meggyőződése, hogy a Magyar Honvédség is képes a szükséges felszerelést - sátrat, ruházatot, védőeszközöket - biztosítani, amennyiben valóban elindul a magyar csapat Afganisztánba. A Kandahárban tapasztaltak alapján a katonák gondos kiválasztására kell igen nagy hangsúlyt fektetni. - Ez nem a francia idegenlégió. Hőbörgőkre, izgágákra nincs szükség, csak békeszerető, fizikailag és lelkileg felkészült emberekre - szögezte le az ezredes, hozzáfűzve: a nyelvtudás sem elhanyagolható tényező. A gyerekek sorsa még az edzett katonát is megrendítette fotó: reuters/radusigheti Plaza mint második haza? Az akciók gyakran a fogyasztók túlélési ösztöneire apellálnak A második Electro World áruház megnyitásakor elmaradt a botrány. Pedig most is szép számmal éjszakáztak a parkolóban, hogy elsőként vívják meg a közelharcot. Vannak, akik szerint sokan a „mindegy mit, csak olcsóbb legyen” alapon vásárolnak, míg mások hajlanak arra, hogy az ínség visz rá a megalázó helyzetek elviselésére. B Balavány György_________________ A bevásárlóközpont nagyvárosi megjelenései, a plazák többféle „feelinget”, egy komplex életérzést közvetítenek és szolgálnak ki. Csupán egy szőkébb csoport vásárol, hiszen a plazákbeli árak valójában nem alacsonyak. A vásárlók többsége tehetős, ám viszonylag alacsony társadalmi helyzetű; ilyen helyen viszont úgy érezheti, hogy anyagi helyzetének megfelelő státust szerzett - hiszen a vásárlói réteg a plazatársadalom elitje. A fiatalok bizonyos csoportjainál ezek az üzletházak találkozóhelyként működnek, ezért éttermek, kávéházak, sok esetben mozi is található bennük. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szociológusok szerint a vásárlási szokások híven tükrözik egy-egy korszak világképét. Kezdetben volt az eladó: állt a pultnál, mint egy katonai őrszem, mögötte a javak. Az ötvenes évek vásárlóközönségének a hatalmat szimbolizáló árus jóindulatát kellett elnyerniük. A hatvanas években az önkiszolgálók, majd az ABC-áruházak szemléletváltást hoztak; valamelyes szabadságot, legalábbis nagyobb mozgásteret nyújtottak a vevőknek, akik közvetlen kapcsolatba léphettek az árucikkel. A hátulról töltögetett álautomaták is jól jellemezték viszonyunkat az áhított fogyasztói társadalomhoz, Patyomkin-falként állt az automata, mögötte Kelet-Európa. A nyolcvanas évekre a butikkultúra, a feltörekvő maszekvilág volt jellemző, amit a szociológusok a kettős társadalom megnyilvánulásaként tartanak számon. Az államilag irányított üzletrendszerben megjelentek a magánosított formák. A kilencvenes évekre datálhatjuk a fogyasztói kultúra eluralkodását, amit a bevásárlóközpontok is szimbolizálnak. Hankiss Elemér ismert tanulmányában templomokhoz, sőt a paradicsomi idillt idéző helyekhez hasonlítja a plazákat. Kapitány Gábor szerint az ilyen üzletház egy kicsinyített város, ezért találhatók benne utcák és terek. A plaza, piazza szó a városi piacteret jelöli, amely régebben a társadalmi élet színtere volt. Ám a plaza megfordítja a funkciókat: a városi piactéren a társadalmi érintkezésé volt a főszerep, és mellékesen kereskedtek - a plaza kizárólag az üzemről szól, minden egyebet ennek rendelnek alá. S míg régebben a városban folyt a kereskedelem, most a kereskedelmi létesítményben jelenik meg a város. A művárosok azt az illúziót nyújtják, hogy sikerült kizárni minden zavaró, káros tényezőt: művízesés csobog a műparkban, madárcsicsergés szól magnetofonról, nincs benzinszag, nincs hideg vagy meleg. A szuburbanzációs jelenséggel szemben - amikor a városlakók az agglomerációba menekülnek - ez egyfajta befelé menekülés. Ám ez a negatív utópia sokakat taszít. A nagyváros és az agglomeráció határán helyezkedik el a perifériális bevásárlóközpontok gyűrűje. A fogyasztói kultúra megcélozza a kisebb pénzű vásárlókat is, a számukra elérhetetlen árucikkek akciós, „szegényített” változatait kínálva. Az ilyen üzletközpontokba tényleg vásárolni mennek az emberek, s mindig találnak maguknak életforma-szimbólumokat is, akár egy divatos ajándék baseballsapka képében. Nyugaton már kisebb mértékű a shopping mailok iránti érdeklődés, bár az újonnan megnyitott áruházak számíthatnak arra, hogy sokakat odavonz a kíváncsiság. A jóléti társadalmakban napi programként járnak a háziasszonyok bevásárlóközpontba. Az, hogy a jólét egyenlő a kurrens cikkek megvásárlásával, Nyugat-Európában is tendencia: az élet minden területe alárendelődik a fogyasztás szempontjainak. Az embereket sok frusztráció éri, s ennek egyik levezetési formája az önjutalmazás, amely kifejezésre jut a vásárlásban. A bevásárlás az önmagunkról való gondoskodás pótlékát is nyújtja, ezt az igényt régebben a termelési szférában való tevékenység elégítette ki. A várost korábban körülvevő ipari övezet helyére települtek a bevásárlóközpontok. A gondoskodás a családfő hagyományos szerepéhez tartozik, mára ennek helyettesítőjévé vált, hogy elviszi a családot a bevásárlóköpontba. Az akciók gyakran a fogyasztók túlélései ösztöneire apellálnak. Magyarországon sok modern lakásban két kamrát alakítanak ki: a konyha mellettiben a napi szükségleti cikkeket tárolják, de van egy másik helyiség, ahol nagyobb készleteket halmoznak fel. A híradásokból kitűnik, hogy a jóléti, technikai civilizáció valójában mennyire törékeny, s ez válthatja ki a tartalékolási reflexet. Az üzleti viszony legtöbbször csak az eladó számára előnyös, ám egy hatalmas volumenű fogyasztói kultúra csak úgy működhet, ha a vevő elhiszi, hogy ő az, aki jól jár. Az árengedmények, akciók olyan trükkök, amelyek ezt a célt szolgálják. A reklámkapány sikerét jól példázza a mohó vásárlói roham egy-egy újonnan megnyílt üzletház bevételére. A vásárlási szokások híven tükrözik egy-egy korszak világképét FOTÓ: KONCZ GYÖRGY