Magyar Nemzet, 2002. december (65. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

2002. december 9., hétfő Kultúra­ja Egy lelkifurdalás drámája Benkő Attila Téli esték című hangjátéka nyerte a Magyar Rádió által kiírt pályázatot Weöres Sándor mutatta be 1973-ban Benkő Attilát az Élet és Irodalomban. Azóta - több kötet után - megjelentek a költő vá­logatott versei is, A Duna-partról címmel. Benkő Attila most drámát, s a dráma nyomán rádiójátékot írt, amelyet ma este a 11 órás hírek után hallgathatunk meg a Bartók rádióban, illetve 14-én, szombaton este 9-kor a Kossuth adón. Az írót a dráma, il­letve a hangjáték születésének hátteréről kérdeztük. __Szf.pf.si Attika M­essziről kezdem. Majdnem harminc évig jártam haza a szüleimhez, ma már úgy monda­nám, hogy hazajárhattam. Nagy, el­vadult kert, régi családi ház. Nincs messze, akár hétközben is kiugor­­hattam hozzájuk. Nyolcvan felett már úgy éltek ott, mint valami szi­geten, de ez is sokkal jobb volt, mint mondjuk egy lift nélküli bér­ház harmadik emeletén megöre­gedni. Ám a kertkapu is egyre messzebb volt már, többször elő­fordult, hogy az utolsó pillanatban hívtam ki az orvost. A beteg és ma­gányos öregekhez képest szeren­csések voltak, egyszer-kétszer meg­mentettem az életüket is, hát akkor miért van lelkifurdalásom? - A darabnak, amelyet olvas­tam, a szorongás, a szorongató lelkiismeret-furdalás a közege. - Mintha vak lettem volna, sok­szor nem vettem észre, hogy mire lenne szükségük öregedő szüleim­nek. Például ki kellett volna cserél­ni a régi, rossz szőnyeget, hogy ne essenek el. Vagy a korhadt padot a ház előtt, hogy ne roskadjon össze alattuk. Az ócska hajszárítót vagy a borotvát. Anyám szeretett olvasni, de én egy apró betűs könyvet vit­tem neki. Órákig sorolhatnám. Kö­zeledik a karácsony, akik megtehe­tik, nézzenek körül. Ne legyen késő. Mint amikor azt mondta haldokló anyám: „Szegény kisfiam, te csak magadat tudod megajándékoz­ni...” Apám a maga ágyában halt meg, csak elaludt, de ő még másfél évig szenvedett az öreg házban, egyedül, azután csaknem három évig egy sivár szeretetotthonban. * - Ahol a mű, a Téli esték játszó­dik. .. - Lelkiismeret-furdalásom van amiatt is, hogy kevesebbet tudtam a betegségéről, a dementiáról vagy agyér-elmeszesedésről, arról, hogy ez mivel jár, mint például egy atomreaktorról. Megöregedni és meghalni, ez a természet rendje, mondogatjuk, de ahogy mi bánunk az öregekkel, az elsősorban a mi ér­tékrendünkről árulkodik. Én há­rom évig jártam egy szeretetkór­házba, ahol a XX. század agonizált. Rosszul mondom, olyan idős bete­gek vegetáltak ott, akik túléltek nem egy történelmi katasztrófát, még a „nagy győzelmeket” is. Többnyire elbutult öregasszonyok, köztük édesanyám, aki hallucinál­­va is jobban ismerte a világot, mint mi, akik az utcán rohangálunk. Lá­togatásaim, akadozó beszélgetése­ink afféle emlékpróbák voltak. Nem sokat, de valamit még tör­­leszthettem az adósságomból. Mert a dementia sem olyan végzetes, ha nem szökünk meg azoktól, akik még mesélnének. De ne higgye sen­ki, hogy „jó fiú” vagy szociális munkás lettem. Számomra az idős betegek, a szegények és a vergődők világa főleg antropológiai kérdés.­­ Ezt a drámát, illetve a dráma nyomán a rádiójátékot, számomra világos, költő írta. - Amikor anyámmal és ágy­szomszédaival beszélgettem, a léte­zésünk alapjai tárultak fel előttem. Hogy erről drámát fogok írni, drá­mát kell írnom, akkor még meg sem fordult a fejemben. Lírikus va­gyok, méghozzá olyan mániákus, aki mindent egy-két metaforába szeretne sűríteni. De az is igaz, hogy mindent, még egy fogkefét, egy na­rancsot vagy egy szalvétát is meg akarok szólaltatni. Ha sikerült, ezért sikerült erről a purgatórium­­ról kamaradarabot írnom. A kislá­nyomat egyszer sem mertem be­vinni a nagymamához, de játéka i­s a rögtönzött bábjátékok révén mindvégig jelen volt. Tragikomé­diának is nevezhetném e kamara­darabot, de annyi szimpla produk­ció, kiagyalt színpadi helyzet után már nem szeretem ezt a szót. Vak változatát, a Téli esték című hang­játékot, ami az eredeti színpadi műnek mintegy a fele, Dániel Fe­renc rendezte. Anya és fia szerepé­ben Hacser Józsa és Bán János hall­ható, a többieket Olsavszky Éva, Bertalan Ágnes és Kútvölgyi Erzsé­bet szólaltatja meg. .Lírikus vagyok, méghozzá olyan mániákus, aki mindent egy-két metafo­rába szeretne sűríteni" fotó: Tóth Tibor Bölcsőtől a koporsóig Végveszélyben lévő székelyföldi emlékek fotográfián­ aK Ludwig Emil.________________ F­urcsa leírni: a fotográfia, a lé­tező világ rögzítésének mo­dern kori csodája harmadik év­századába lépett. A XIX. század közepén kifundált tudomány az 1900-as években vált tisztes mes­terségből művészetté, s immár a XX. században keresi továbbha­ladása útját. Sokat köszönhetünk az ősapák kíváncsiságának, ráme­­nősségének, hogy addig ismeret­len tájak, természeti, néprajzi, történelmi és politikai témák nyo­mába szegődtek ördöngös masi­nájukkal; örökre eltűnt városok, épületek, műalkotások, soha töb­bé nem látható híres férfiak és szép asszonyok képmásai marad­tak meg üveglemezeiken, talán az idők végezetéig. A nagy szavaknál többet mon­danak a képek. Orbán Balázs a Székelyföldön, Divald Károly és fia, Kornél az egykori Felső-Ma­­gyarországon cipelte nehéz fel­szerelését, ránk maradt felvéte­leik egy mára Atlantiszként el­süllyedt világ megismételhetetlen dokumentumai. A XX. század második felének békeévtizedei sok helyütt nagyobb rombolással jártak, mint a háborúk. Erdélyt ugyan megkímélték a fegyverek, ám a szocializmus román válto­zata pokoli igyekezettel tüntette el a számukra terhelő bizonyíté­kokat. Az utóbbi évtizedekben még a nehezen meghódítható Székelyföldön is felgyorsult a régi porták, házak, csűrök, hagyomá­nyos kapuk és kerítések lecseré­­■­lése újra, végül már a mindent el­árasztó vacakságokra. Kútvölgyi Mihály csak har­­minc-egynéhány éve járt először a Székelyföldön fényképezőgépé­vel. Lencsevégre kapta a Maros, a Kis-Küküllő és a Nyárád folyók vidékének faragott kiskapuit, az 1970 és 1986 között készült felvé­telekből akkor szép könyv szüle­tett. Szerencsére más fontos dol­gok - faragott síremlékek, felira­tos fejfák és kövek - sem kerülték el a figyelmét, a negatívok meg­őrizték a múlandó tárgyakat, és most egy új könyvben láthatjuk viszont őket. Azért a hosszú beve­zető e rövid könyvismertetés ele­jén, mert a gyorsuló idő máris, húsz-harminc év alatt alaposan megtizedelte e kincseket. Hála te­hát e megmaradt képeknek - és jó szemű rögzítőjüknek -, hogy leg­alább így gyönyörködhetünk ben­nük. „Első házam vala zengő böl­csőm fája, az utolsó immár ko­porsóm deszkája” - e felirat egy százötven éve porladó, földbe süppedt székelyföldi sírkövön ol­vasható. Az idézet eleje lett az al­bum címe, a varázslatos képekhez Péterfy László írt méltó színvona­lú kísérő tanulmányt. Nincs helye további szószaporításnak a képes­könyvről, aki egyszer végignézi a 122 fotót, a 22 remek rajzot és a szóban forgó terület régi térképét, belátja, miért. Ezen ajánló sorok írójának fölös számú fontos és kedves könyve gyűlt már össze, de ilyen fontos és szép nem sok van köztük. Gyalogkapu Mezőfeléről (Campenita). Az 1863-ban faragott remekművet a magyar címer miatt évtizedekig szétszedve rejtegették, sorsa az 1970- es évek óta ismeretlen fotó: Kútvölgyi Mihály Fischer Annié művészete könyvben : Kál­mán Gyöngyi___________ A huszadik század egyik legna­gyobb, világhírű magyar elő­adóművészét, a Szvjatoszlav Richter által a „zongora nagyasszonyának” nevezett Fischer Annié művészetét, személyiségét mutatja be a Klasszi­kus és Jazz Kiadó gondozásában megjelent monográfia. A szép kivi­telhez igényesen megszerkesztett tartalom párosul Batta András, Gá­dor Ágnes, H. Magyar Kornél Mol­nár Szabolcs, Retkes Attila, Székely György és Tóth Anna jóvoltából. A könyv nagy részét Fischer Annie hét évtizedes zongoraművészi pályafu­tásának állomásait regisztráló és ér­tékelő napilap- és folyóirat-kritikák, interjúk teszik ki. A kordokumen­tumok objektivitását a jó barátok és pályatársak visszaemlékezései te­szik még hitelesebbé. A kötetben megjelent mintegy 200 fotográfia jelentős része először kerül a nyilvá­nosság elé. A legendás „grande dame” repertoárja, diszkográfiája, életrajza, valamint a művészetről és jelentőségéről szóló tanulmány a sokirányú tájékozódást-emlékidé­­zést segíti. A nemes eleganciát tükröző bo­rítón Fischer Annie nevét és egy ih­letett pillanatában készült fotográ­fiáját találjuk - egy lehetséges meg­közelítését mindannak, amit egyé­nisége, zongorajátéka jelentett. A nagy nyilvánosság és közfigyelem közepette befelé forduló életet élő Fischer Annie a zenei igazságok el­mélyült, érzékeny közvetítője volt. Ma, a hókuszpókuszok, rejtélyeket és valós csodákat nélkülöző világá­ban mi, akik láthattuk földig omló, gyönyörű ruhákban, apró mosoly­­lyal a szája szegletében pódiumra lépni, s hallhattuk ellenállhatatlanul vonzó, inspiráló zongorajátékát, a ritka rejtelmek és titkok beavatott­jai lehettünk. Erdélyi történetek a Lucidustól Köpeczi Béla Erdélyi történetek, valamint Fried István Közép­európai szöveguniverzum cí­mű könyvét mutatja be a Lucidus Kiadó ma 14 órakor a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi In­tézetének tanácstermében (I. Úri u. 53.). A szerzőket Szász Zoltán történész, valamint Lukács István irodalomtörté­nész méltatja. (H. N.) Százéves múzeum A századik születésnapját ünnep­lő debreceni Déri Múzeum­ban ma délután fél ötkor nyí­lik meg a Déri Múzeum kin­csei című kiállítás. (D. A.) Kiállítás és vásár Az Ernst Múzeum Dorottya Galé­riájában (V., Dorottya u. 8.) ma este 18 órakor nyílik meg az a karácsonyi kiállítás és vá­sár, amelyen fiatal képző- és iparművészek munkáit tárják az érdeklődők elé. A január 5-ig nyitva tartó vásárral egy­bekötött tárlat megnyitóján Kiss Erzsi énekel. (D. I. A.) Csehek az Örökmozgóban Megannyi ismert és új alkotással várja a film szerelmeseit a Filmmúzeum (VII., Erzsébet krt. 39.) a cseh filmhét prog­ramján. A felfedezőúton a cseh film világában elnevezésű vetí­téssorozaton ma 16.30-kor a Lány seprűnyélen című alko­tást, 18.30-kor A sátán évét, majd 20.30-kor az Angyali ki­járatot tekinthetik meg az ér­deklődők. (A. D.) Az ismeretlen Illyés A Magyar Írószövetség Klubjá­ban (VI., Bajza u. 18.) ma délután öt órai kezdettel lesz Gara László Az ismeretlen Illyés című könyvének be­mutatója. (D. A. A.) Fiatal költők Fiatal Békés megyei költők mu­tatkoznak be ma délután öt órától Békéscsabán (Der­­kovits sor 1.). A fiatal iroda­lom estje című rendezvény házigazdája Grecsó Krisztián. (D.I.A.) Pálfi György Fassbinder-díja Magyar siker is született az Euró­pai Filmakadémia díjkiosztó ünnepén Rómában: a Fassbin­­der-díjat Pálfi György, a Hukk­­le című film rendezője vette át. A legjobb film és a közönség díjában a spanyol Pedro Almo­­dóvar Beszélj vele című filmje részesült, amely a rendezői dí­jat is elnyerte. (P. Z.) Magyar tehetség Fejtörőnk hétről hétre a magyar kultúra hatszor hat hírességének nevét rejti. Rejtvényünk soraiban öt uralkodónk, vezérünk nevét rejtettük el. Ha helyesen tölti ki a táblázatot, a megjelölt oszlopban nagy vezérünk nevét olvashatja, aki Árpád apja volt ------------------------------------------------------------------------­__| Egyik szent királyunk, vitézsége is legendás volt (1077-1095) Második államalapító királyunk (1235-1270) „Könyves" királyunk (1095-1116) Nagy lovagkirályunk (1342-1382) Államalapító királyunk (997-1038) : 1­50-286­4 Beküldendő az újságból kivágott, hat darab táblázat 2002. december 19-ig. Cím: 1091 Budapest, Üllői út 51. A borítékra írják rá: Magyar tehetség - Fejtörő A megfejtők között hetente három nyereményutat sorsolunk ki. Az e heti nyertesek nevét december 21-i lapszámunkban olvashatják. A fődíj sorsolására 2003. január 31-én kerül sor. Fénymásolt megoldásokat nem fogadunk el. A játékon a Nemzet Kft. munkatársai nem vehetnek részt. Heti megfejtéseinket vasárnaptól honlapunkon olvashatják: www.mno.hu

Next