Magyar Nemzet, 2002. december (65. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-09 / 286. szám
2002. december 9., hétfő Kultúraja Egy lelkifurdalás drámája Benkő Attila Téli esték című hangjátéka nyerte a Magyar Rádió által kiírt pályázatot Weöres Sándor mutatta be 1973-ban Benkő Attilát az Élet és Irodalomban. Azóta - több kötet után - megjelentek a költő válogatott versei is, A Duna-partról címmel. Benkő Attila most drámát, s a dráma nyomán rádiójátékot írt, amelyet ma este a 11 órás hírek után hallgathatunk meg a Bartók rádióban, illetve 14-én, szombaton este 9-kor a Kossuth adón. Az írót a dráma, illetve a hangjáték születésének hátteréről kérdeztük. __Szf.pf.si Attika Messziről kezdem. Majdnem harminc évig jártam haza a szüleimhez, ma már úgy mondanám, hogy hazajárhattam. Nagy, elvadult kert, régi családi ház. Nincs messze, akár hétközben is kiugorhattam hozzájuk. Nyolcvan felett már úgy éltek ott, mint valami szigeten, de ez is sokkal jobb volt, mint mondjuk egy lift nélküli bérház harmadik emeletén megöregedni. Ám a kertkapu is egyre messzebb volt már, többször előfordult, hogy az utolsó pillanatban hívtam ki az orvost. A beteg és magányos öregekhez képest szerencsések voltak, egyszer-kétszer megmentettem az életüket is, hát akkor miért van lelkifurdalásom? - A darabnak, amelyet olvastam, a szorongás, a szorongató lelkiismeret-furdalás a közege. - Mintha vak lettem volna, sokszor nem vettem észre, hogy mire lenne szükségük öregedő szüleimnek. Például ki kellett volna cserélni a régi, rossz szőnyeget, hogy ne essenek el. Vagy a korhadt padot a ház előtt, hogy ne roskadjon össze alattuk. Az ócska hajszárítót vagy a borotvát. Anyám szeretett olvasni, de én egy apró betűs könyvet vittem neki. Órákig sorolhatnám. Közeledik a karácsony, akik megtehetik, nézzenek körül. Ne legyen késő. Mint amikor azt mondta haldokló anyám: „Szegény kisfiam, te csak magadat tudod megajándékozni...” Apám a maga ágyában halt meg, csak elaludt, de ő még másfél évig szenvedett az öreg házban, egyedül, azután csaknem három évig egy sivár szeretetotthonban. * - Ahol a mű, a Téli esték játszódik. .. - Lelkiismeret-furdalásom van amiatt is, hogy kevesebbet tudtam a betegségéről, a dementiáról vagy agyér-elmeszesedésről, arról, hogy ez mivel jár, mint például egy atomreaktorról. Megöregedni és meghalni, ez a természet rendje, mondogatjuk, de ahogy mi bánunk az öregekkel, az elsősorban a mi értékrendünkről árulkodik. Én három évig jártam egy szeretetkórházba, ahol a XX. század agonizált. Rosszul mondom, olyan idős betegek vegetáltak ott, akik túléltek nem egy történelmi katasztrófát, még a „nagy győzelmeket” is. Többnyire elbutult öregasszonyok, köztük édesanyám, aki hallucinálva is jobban ismerte a világot, mint mi, akik az utcán rohangálunk. Látogatásaim, akadozó beszélgetéseink afféle emlékpróbák voltak. Nem sokat, de valamit még törleszthettem az adósságomból. Mert a dementia sem olyan végzetes, ha nem szökünk meg azoktól, akik még mesélnének. De ne higgye senki, hogy „jó fiú” vagy szociális munkás lettem. Számomra az idős betegek, a szegények és a vergődők világa főleg antropológiai kérdés. Ezt a drámát, illetve a dráma nyomán a rádiójátékot, számomra világos, költő írta. - Amikor anyámmal és ágyszomszédaival beszélgettem, a létezésünk alapjai tárultak fel előttem. Hogy erről drámát fogok írni, drámát kell írnom, akkor még meg sem fordult a fejemben. Lírikus vagyok, méghozzá olyan mániákus, aki mindent egy-két metaforába szeretne sűríteni. De az is igaz, hogy mindent, még egy fogkefét, egy narancsot vagy egy szalvétát is meg akarok szólaltatni. Ha sikerült, ezért sikerült erről a purgatóriumról kamaradarabot írnom. A kislányomat egyszer sem mertem bevinni a nagymamához, de játéka is a rögtönzött bábjátékok révén mindvégig jelen volt. Tragikomédiának is nevezhetném e kamaradarabot, de annyi szimpla produkció, kiagyalt színpadi helyzet után már nem szeretem ezt a szót. Vak változatát, a Téli esték című hangjátékot, ami az eredeti színpadi műnek mintegy a fele, Dániel Ferenc rendezte. Anya és fia szerepében Hacser Józsa és Bán János hallható, a többieket Olsavszky Éva, Bertalan Ágnes és Kútvölgyi Erzsébet szólaltatja meg. .Lírikus vagyok, méghozzá olyan mániákus, aki mindent egy-két metaforába szeretne sűríteni" fotó: Tóth Tibor Bölcsőtől a koporsóig Végveszélyben lévő székelyföldi emlékek fotográfián aK Ludwig Emil.________________ Furcsa leírni: a fotográfia, a létező világ rögzítésének modern kori csodája harmadik évszázadába lépett. A XIX. század közepén kifundált tudomány az 1900-as években vált tisztes mesterségből művészetté, s immár a XX. században keresi továbbhaladása útját. Sokat köszönhetünk az ősapák kíváncsiságának, rámenősségének, hogy addig ismeretlen tájak, természeti, néprajzi, történelmi és politikai témák nyomába szegődtek ördöngös masinájukkal; örökre eltűnt városok, épületek, műalkotások, soha többé nem látható híres férfiak és szép asszonyok képmásai maradtak meg üveglemezeiken, talán az idők végezetéig. A nagy szavaknál többet mondanak a képek. Orbán Balázs a Székelyföldön, Divald Károly és fia, Kornél az egykori Felső-Magyarországon cipelte nehéz felszerelését, ránk maradt felvételeik egy mára Atlantiszként elsüllyedt világ megismételhetetlen dokumentumai. A XX. század második felének békeévtizedei sok helyütt nagyobb rombolással jártak, mint a háborúk. Erdélyt ugyan megkímélték a fegyverek, ám a szocializmus román változata pokoli igyekezettel tüntette el a számukra terhelő bizonyítékokat. Az utóbbi évtizedekben még a nehezen meghódítható Székelyföldön is felgyorsult a régi porták, házak, csűrök, hagyományos kapuk és kerítések lecseré■lése újra, végül már a mindent elárasztó vacakságokra. Kútvölgyi Mihály csak harminc-egynéhány éve járt először a Székelyföldön fényképezőgépével. Lencsevégre kapta a Maros, a Kis-Küküllő és a Nyárád folyók vidékének faragott kiskapuit, az 1970 és 1986 között készült felvételekből akkor szép könyv született. Szerencsére más fontos dolgok - faragott síremlékek, feliratos fejfák és kövek - sem kerülték el a figyelmét, a negatívok megőrizték a múlandó tárgyakat, és most egy új könyvben láthatjuk viszont őket. Azért a hosszú bevezető e rövid könyvismertetés elején, mert a gyorsuló idő máris, húsz-harminc év alatt alaposan megtizedelte e kincseket. Hála tehát e megmaradt képeknek - és jó szemű rögzítőjüknek -, hogy legalább így gyönyörködhetünk bennük. „Első házam vala zengő bölcsőm fája, az utolsó immár koporsóm deszkája” - e felirat egy százötven éve porladó, földbe süppedt székelyföldi sírkövön olvasható. Az idézet eleje lett az album címe, a varázslatos képekhez Péterfy László írt méltó színvonalú kísérő tanulmányt. Nincs helye további szószaporításnak a képeskönyvről, aki egyszer végignézi a 122 fotót, a 22 remek rajzot és a szóban forgó terület régi térképét, belátja, miért. Ezen ajánló sorok írójának fölös számú fontos és kedves könyve gyűlt már össze, de ilyen fontos és szép nem sok van köztük. Gyalogkapu Mezőfeléről (Campenita). Az 1863-ban faragott remekművet a magyar címer miatt évtizedekig szétszedve rejtegették, sorsa az 1970- es évek óta ismeretlen fotó: Kútvölgyi Mihály Fischer Annié művészete könyvben : Kálmán Gyöngyi___________ A huszadik század egyik legnagyobb, világhírű magyar előadóművészét, a Szvjatoszlav Richter által a „zongora nagyasszonyának” nevezett Fischer Annié művészetét, személyiségét mutatja be a Klasszikus és Jazz Kiadó gondozásában megjelent monográfia. A szép kivitelhez igényesen megszerkesztett tartalom párosul Batta András, Gádor Ágnes, H. Magyar Kornél Molnár Szabolcs, Retkes Attila, Székely György és Tóth Anna jóvoltából. A könyv nagy részét Fischer Annie hét évtizedes zongoraművészi pályafutásának állomásait regisztráló és értékelő napilap- és folyóirat-kritikák, interjúk teszik ki. A kordokumentumok objektivitását a jó barátok és pályatársak visszaemlékezései teszik még hitelesebbé. A kötetben megjelent mintegy 200 fotográfia jelentős része először kerül a nyilvánosság elé. A legendás „grande dame” repertoárja, diszkográfiája, életrajza, valamint a művészetről és jelentőségéről szóló tanulmány a sokirányú tájékozódást-emlékidézést segíti. A nemes eleganciát tükröző borítón Fischer Annie nevét és egy ihletett pillanatában készült fotográfiáját találjuk - egy lehetséges megközelítését mindannak, amit egyénisége, zongorajátéka jelentett. A nagy nyilvánosság és közfigyelem közepette befelé forduló életet élő Fischer Annie a zenei igazságok elmélyült, érzékeny közvetítője volt. Ma, a hókuszpókuszok, rejtélyeket és valós csodákat nélkülöző világában mi, akik láthattuk földig omló, gyönyörű ruhákban, apró mosolylyal a szája szegletében pódiumra lépni, s hallhattuk ellenállhatatlanul vonzó, inspiráló zongorajátékát, a ritka rejtelmek és titkok beavatottjai lehettünk. Erdélyi történetek a Lucidustól Köpeczi Béla Erdélyi történetek, valamint Fried István Középeurópai szöveguniverzum című könyvét mutatja be a Lucidus Kiadó ma 14 órakor a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tanácstermében (I. Úri u. 53.). A szerzőket Szász Zoltán történész, valamint Lukács István irodalomtörténész méltatja. (H. N.) Százéves múzeum A századik születésnapját ünneplő debreceni Déri Múzeumban ma délután fél ötkor nyílik meg a Déri Múzeum kincsei című kiállítás. (D. A.) Kiállítás és vásár Az Ernst Múzeum Dorottya Galériájában (V., Dorottya u. 8.) ma este 18 órakor nyílik meg az a karácsonyi kiállítás és vásár, amelyen fiatal képző- és iparművészek munkáit tárják az érdeklődők elé. A január 5-ig nyitva tartó vásárral egybekötött tárlat megnyitóján Kiss Erzsi énekel. (D. I. A.) Csehek az Örökmozgóban Megannyi ismert és új alkotással várja a film szerelmeseit a Filmmúzeum (VII., Erzsébet krt. 39.) a cseh filmhét programján. A felfedezőúton a cseh film világában elnevezésű vetítéssorozaton ma 16.30-kor a Lány seprűnyélen című alkotást, 18.30-kor A sátán évét, majd 20.30-kor az Angyali kijáratot tekinthetik meg az érdeklődők. (A. D.) Az ismeretlen Illyés A Magyar Írószövetség Klubjában (VI., Bajza u. 18.) ma délután öt órai kezdettel lesz Gara László Az ismeretlen Illyés című könyvének bemutatója. (D. A. A.) Fiatal költők Fiatal Békés megyei költők mutatkoznak be ma délután öt órától Békéscsabán (Derkovits sor 1.). A fiatal irodalom estje című rendezvény házigazdája Grecsó Krisztián. (D.I.A.) Pálfi György Fassbinder-díja Magyar siker is született az Európai Filmakadémia díjkiosztó ünnepén Rómában: a Fassbinder-díjat Pálfi György, a Hukkle című film rendezője vette át. A legjobb film és a közönség díjában a spanyol Pedro Almodóvar Beszélj vele című filmje részesült, amely a rendezői díjat is elnyerte. (P. Z.) Magyar tehetség Fejtörőnk hétről hétre a magyar kultúra hatszor hat hírességének nevét rejti. Rejtvényünk soraiban öt uralkodónk, vezérünk nevét rejtettük el. Ha helyesen tölti ki a táblázatot, a megjelölt oszlopban nagy vezérünk nevét olvashatja, aki Árpád apja volt ------------------------------------------------------------------------__| Egyik szent királyunk, vitézsége is legendás volt (1077-1095) Második államalapító királyunk (1235-1270) „Könyves" királyunk (1095-1116) Nagy lovagkirályunk (1342-1382) Államalapító királyunk (997-1038) : 150-2864 Beküldendő az újságból kivágott, hat darab táblázat 2002. december 19-ig. Cím: 1091 Budapest, Üllői út 51. A borítékra írják rá: Magyar tehetség - Fejtörő A megfejtők között hetente három nyereményutat sorsolunk ki. Az e heti nyertesek nevét december 21-i lapszámunkban olvashatják. A fődíj sorsolására 2003. január 31-én kerül sor. Fénymásolt megoldásokat nem fogadunk el. A játékon a Nemzet Kft. munkatársai nem vehetnek részt. Heti megfejtéseinket vasárnaptól honlapunkon olvashatják: www.mno.hu