Magyar Nemzet, 2002. december (65. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-02 / 280. szám

Mapr NPRIZPI * Lató-Tér 2002. december 2., hétfő Szerkeszti: Szényi Gábor Holt lelkek telkei Konkrét csalás tettes nélkül ■ Rejtőzködő gazdák II Hai,Asz Miki és J­ó ideje arról suttognak a Homokhát­ságon, Csongrád megye délnyugati részén, hogy a részarányföldeket - azokat a törpebirtokokat, amelyeket a téeszekbe bevitt területek ellenértéke­ként adtak vissza a szövetkezeti tagoknak a földosztó bizottságok - valakik „lenyúl­ják”. Különösen azok a földek tűnnek el kézen-közön, amelyek a tervezett déli au­tópálya vagy az 55-ös fő­út közelében fek­szenek, mert azok a legértékesebbek. Főleg azokról a hektárokról lehet hallani a szóbe­szédet, amelyek tulajdonosai elhaltak. Az ügyes, jól informált bennfentesek pedig egyszerűen lenyelik a gazdátlan területe­ket, arra számítva, hogy a hozzátartozók úgysem keresik a birtokot, mert nem is tudnak róla. Hallott erről Magyar György is, de nem törődött vele - álmában sem gondolta, hogy áldozata lesz egy ilyen történetnek. A kilencvenes évek közepéig a Homokhátsá­gon gazdálkodott. Akkor tönkrement, szak­mát váltott, Makóra költözött. Ez év no­vemberében szerzett arról tudomást, hogy földet örökölt. Édesapja, Magyar János - aki 1994-ben elhalálozott - hagyott rá egy kisebb területet. Az öröm ürömbe csapott át, amikor megtudta, hogy az örökség már nem az övé, mert Magyar János eladta azt. Ennek az ügyletnek csak az volt a szépség­hibája, hogy az apa a szóban forgó két hek­tárt 1997-ben értékesítette. Akkor kötötte meg az adásvételi szerződést, amikor már három éve halott volt. Magyar György előtt a gogoli Holt lelkek elevenedtek meg, öt­­tömösi környezetben. - Káprázik a szemem, ha a szerződésre nézek. Bár átadtam az ügyet a rendőrség­nek, magam is nyomozok, mert úgy érzem, mások is kerülhettek ilyen helyzetbe, csak még nem tudnak az átverésről - elevenítet­te fel indulatosan a különös esetet a pórul járt örökös. Magyar György 2002. november 2-án határozta el, hogy szanálja a család régi ira­tait. Ekkor találta meg az 1993-ban kelt do­kumentumot, amely valójában egy földhi­vatali határozat. Az értesítésben az állt, hogy Magyar János, az öttömösi téesz egy­kori tagja részarányban visszakapott szűk két hektárt. Azonban a címzett erről sem­mit nem tudhatott, mert rákbetegen kór­házban feküdt, ahol elhunyt. Felesége sem emlékezhetett az értesítésre, mert agyvérzé­se miatt szanatóriumban volt utókezelésen. Amikor a földhivatali határozatot Magyar György felfedezte, az öttömösi polgármes­tert, Bata Ferencet kereste meg, hogy felvi­lágosítást kapjon az örökség ügyében, hi­szen a téesz 1995-ben megszűnt. - A polgármester azt mondta, az a föld, amit én keresek, nem létezik. Visszaszállt az államra, másik harmincegy öttömösi em­ber birtokával együtt, akik szintén elhalá­­loztak. Mert idegesnek láttam Bata urat, nem nyugodtam bele a válaszba. Bemen­tem a földhivatalba, ahol nagyon készsége­sek voltak, és előkerítették édesapám rész­arányi lapját. Amikor azokba Magyar György bepil­lantott, a rosszullét kerülgette. Akkor látta meg halott édesapja aláírását­­ 1997-es dátummal. Nem volt kétséges előtte, hogy a kézjegyet valaki hamisította. Bár a szer­ződésben sok adat valóságosnak látszott, több dolog mégsem stimmelt. A hivatalos papírt ügyvéd hitelesítette, ezért a földhi­vatal az adásvételi szerződést elfogadta. A vásárló, Dobó Jolán valóságos személy. Öttömös mellett, egy szép tanyán lakik, s­őt a földhivatal a szerződés alapján tulaj­donba is helyezte. Magyar György felke­reste a vevőt, hogy kiderítse, mikor és mi­képp jutott az asszony birtokába a családi örökség. - Amikor Dobó Jolánt megtaláltam, egyik meglepetés a másikat követte. Férjé­ről kiderült, hogy ő volt a feloszlatott öttö­mösi téesz utolsó elnöke. Ez engem na­gyon zavart, de addig nem mondhatok a sejtéseimről semmit, amíg nincsenek bizo­nyítékaim. Dobó Jolán zavarosan beszélt az eladó személyéről. Azt állította, hogy Magyar János fiától vette a földet, aki autó­szerelő, és azt is megmondta, hogy hol la­kik. Ugyancsak elkerekedett az asszony szeme, amikor felfedtem az inkognitó­­mat... Zavartan csak annyit válaszolt, hogy az egy másik ember volt. Felkerestem az illetőt, aki a Magyar György nevet soha nem viselte, de valóban autószerelő. Meg­esküdött, hogy apám nevében soha nem adott el földet, apámat nem is ismerte, és alig várja, hogy vallomást tehessen a rend­őrségen. Amikor Dobó Jolánt arra kértem, adja vissza a földemet, kiderült, hogy azt már „továbbpasszolták”. Még ekkor is meg akartam egyezni, kértem, fizessék meg örökségem ellenértékét. A kártalaní­tás elmaradt, így 2002. november 14-én feljelentést tettem a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon csalás és közok­irat-hamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. A vizsgálat folyik. Az autószerelő nekem is azt állította, amit riportalanyomnak, hogy nem hamisí­totta Magyar János aláírását, és földet sem adott el. Dobó Jolán már nem beszélt az au­tószerelőről, helyette azt hangsúlyozta, hogy mostanában a férjével kétszer is járt Ásotthalmon, de nem találták meg azt a sze­mélyt, akitől a földet vették. - Mi jóhiszeműek vagyunk. Nem tud­juk, kitől vásároltunk - állította az asszony. - Itt a környéken mindenki ismerhet mindenkit - vetettem közbe. - Akkor sem találtuk! - mondta határo­zottan. A rendőrség bizonyára kideríti, ki hamisította a szerződésre az örökös édesap­jának nevét. Remélhetőleg gyorsan el lehet majd varrni ezt a szálat. Annál izgalmasabb kérdés, hogy milyen gyakori eset ez Öttömö­­sön és környékén. A falu polgármestere, Ba­ja Ferenc próbált megnyugtatni: - Biztos vagyok abban, hogy a mi fa­lunkban több olyan eset nem fordult elő, mint ami megtörtént Magyarékkal. Cáfo­lom, hogy azt mondtam volna neki, har­mincegyen úgy jártak, mint az édesapja. Öttömös polgármestere átadott egy megdöbbentő listát is. Kétszázhetvenhat hektárnak - részarányföldekről van szó - a valóságban nincs gazdája, csak papíron lé­tezik a tulajdonos. Ez a hatalmas birtoktest parlagon van. A polgármesteri hivatal fel­szólította a kétszázharminckilenc birtokost, hogy jelentkezzenek, egyezséget akarnak kötni velük, mert a művelés alá nem fogott földre erdőt szeretnének telepíteni. Senki nem jelentkezett. Nem tudni, miért. Ők is holt lelkek lennének? A polgármester nem ismeri azokat a személyeket, akiknek a ke­zében vannak a földek. A főhatóságok nem engedélyezték az erdőtelepítést; amíg nem tisztázódik a kétszázhetvenhat hektárra be­jegyzett kétszázharminckilenc személy kiléte, addig nem tudnak előrelépni az ügyben. Vajon kiderül-e valaha, mi történt, vagy egy újabb Magyar György-esetnek kell fel­színre kerülnie ahhoz, hogy a rendőrség nyomot találjon? A jól értesültek egyszerűen­­lenyelik" a gazdátlan területeket (képünk illusztráció) fotó: Tóth Tibor Hírek nem csak politikáról Kísérleti jelleggel ma indul a kereskedelmi televíziók elemeit nélkülöző Hír TV adása. A reggel, illetve este hattól kilencig sugárzó, hírblokkokkal, hát­térműsorokkal jelentkező csatorna január elsejétől a kábelszolgáltatókkal megkötött szerződések aláírása után csaknem egymillió emberhez juthat el műholdon keresztül - nyilatkozta lapunknak a Táncsics-díjas Dlusztus Imre, a televízió főszerkesztője. H NftMP.TH BA1.AZS____________________ M­a indul a Hír Televízió kísérleti adá­sa. Hatalmas a várakozás, de arról kevesen tudhatnak, hogyan és milyen frek­vencián lesz látható a műsor. - A kábelszolgáltatókkal úgy állapod­tunk meg, hogy egyelőre - december else­jétől - kísérleti adást indítunk. Mától csak azok fogják élvezni a Hír TV műsorát, akik parabolaantennájukkal az AMOS műhold­ra tudnak csatlakozni. Számításaink szerint körülbelül 80 ezren láthatnak majd minket ebben a hónapban, januártól viszont több mint egymillió lakásban leszünk foghatók. Szinte ezekben a percekben kötjük a szer­ződéseket, ezért nem tudok pontos adatot mondani a várható nézőszámról. A kábel­­szolgáltatóknak egy hónappal a műsor je­lentkezése előtt kötelességük értesíteni ügyfeleiket arról, hogy új csatornát kap­csolnak a hálózatba. Úgy kalkulálunk, hogy 2003. január 1-jétől kerülhet az alapcsoma­gokba a Hír TV. A keretszerződéseket meg­kötöttük, már csak néhány forinton múl­nak a végleges szerződések.­­ Az előző hónapokban politikai táma­dások kereszttüzébe került a még el sem in­dult csatorna. A baloldali lapokban soroza­tosan megjelenő, negatív hangvételű cikkek mennyiben befolyásolták tárgyalásaikat a kábelszolgáltatókkal? - A kábelszolgáltatók sportszerűek vol­tak a tárgyalásokon, korrekt üzleti megbe­széléseket folytattunk, azokon semmiféle politikai felhangot nem tapasztaltunk. A Hír TV irányában felfokozott a várakozás. Akik úgy érzik, hogy nem leszünk haszno­sak nekik, azok már az indulásunk előtt tá­madtak, pedig ők is be fogják látni, hogy té­vedtek. Előzetes felméréseink szerint a többségnek az a véleménye, hogy szükség van egy magyar hírtelevízióra.­­ Viszont a közvéleményben a Hír TV- vel kapcsolatban már most előítéletek van­nak: fideszes televízió lesz, jobboldali veze­téssel. Ön szerint ezek a hírek mennyire befo­lyásolhatják a nézőközönséget? - A politika ma arról szól, hogy az egyik fél az ellenfelét minden eszközzel befeketít­se. Minket ez nem érdekel. A néző másho­gyan közelíti meg ezt a kérdést, mint a po­litikus. A Hír TV kamerái előtt már több százan elmondták, hogy mit várnak majd tőlünk: híreket az élet minden területéről, s hangsúlyozottan nem csak a politikáról. Minden híradásunk pozitív információval kezdődik majd, szerintünk ugyanis érde­mes ebben az országban másokért dolgoz­ni, van értelme Magyarországon élni. Az elektronikus média most ennek az ellenke­zőjét sulykolja, ezzel a szemlélettel pedig szakítani akarunk. - Milyen műsorokra számíthatnak azok a nézők, akik mától rá tudnak hangolódni a csatornára? - Reggel hattól kilencig és délután hattól kilencig hírfolyamot adunk, minden órában húszperces híradóval jelentkezünk. Háttér­­elemzések, vitafórumok és magazinműso­rok is szerepelnek januári műsortervünk­ben. A kommentárokat és a szubjektív hír­elemzéseket viszont háttérbe szorítjuk. Mindenkit előre biztosíthatok arról, hogy a kereskedelmi televíziózás egyetlen elemét sem vállaljuk. Az viszont egyértelmű, hogy versenytársaknak fogunk minden olyan csatornát tekinteni, amelyik hírszolgáltatást nyújt. - A televíziók indulásukkor arra törek­szenek, hogy ismert arcok szerepeljenek ná­luk, a néző így összekötheti a megszokott stí­lust az új csatornával. A Hír TV-n kik lesz­nek ezek a műsorvezetők? - Borbás Mária személyisége garancia arra, hogy igazi arculata legyen a csatorná­nak. Papp Endre nem híreket fog olvasni: a gasztronómiával és a borral foglalkozó mű­sorban fog dolgozni. A Hír TV-nél dolgozik a Magyar Televízió Parlamenti naplójából megismert Hortobágyi Zoltán, és új hangot szeretne megütni Philip. Csapatunkat erősí­ti Juhász Előd, Kun Miklós és V. Kovács Szil­veszter. Pörzse Sándor, a TV3 és az MTV ko­rábbi műsorvezetője is nálunk fog dolgozni. A produkciós igazgatónk, Udvarhelyi Tibor a Magyar Televízió volt külpolitikai szer­kesztője tető alá hozta megállapodásunkat a brit Reuters hírügynökséggel, amely ugyan­azokat a képanyagokat szolgáltatja majd ne­künk a külföldi eseményekről, mint például a CNN amerikai hírcsatornának. - Lesznek-e bel- és külföldi tudósítóik? - A külföldi tudósítói hálózatnál­ sokkal fontosabbnak tartjuk a Kárpát-medencei tudósítói hálózatunk kiépítését, ami még folyamatban van. A Magyarország hat ré­giójában dolgozó tudósítói hálózatunk már felállt, így az országos televíziók vidéki tu­dósításainál sokkal több híranyaggal dol­gozunk majd. A vidéki élet mindennapjai­ról beszámoló műsoraink ugyanannyi időt fognak kapni, mint a fővárosi események. A súlyos, előre nem látható eseményekre is felkészültünk: bérelt közvetítőkocsikkal a helyszínen leszünk, egyszerre akár hat ka­merával is tudunk majd dolgozni. Minden készen áll tehát az indulásunkhoz. Dlusztus Imre: A kereskedelmi televíziózás egyetlen elemét sem vállaljuk latoter@magyarnemzet.hu A lovak nem lesznek öngyilkosok • Munkatársunktól__________________ A­ mikor híre ment a sándorfalvai lovas balesetnek, furcsa módon a derék álla­tok öngyilkosságáról kezdtek beszélni az emberek. Ez a tragédia valóban nem szokvá­nyos, mert a tizenkétmillió forintot érő két jószág versenyekre kiképzett, ügetőló volt. Belefulladtak a sándorfalvai horgásztóba. Bár a lovak jól úsznak, olyan teher volt raj­tuk, hogy nem tudtak kiúszni a négyméteres vízből. „Öngyilkosságról” pedig a körülmé­nyek miatt beszélnek. A két ügető gumikere­kes hintót húzott, amikor a gazdájuk megál­lította a kocsit a horgásztónál. Leszállás köz­ben hirtelen megindultak az állatok, a férfi egyensúlyát vesztette, ösztönösen a hajtó­szárhoz kapott. Meg akarta állítani a hintót, de csak balra tudta rántani. Ekkor gázoltak a lovak a tóba. A magyarázatok között azt lehetett halla­ni, hogy a legintelligensebbnek tartott állat ilyet nem tesz. Nem választja a biztos halált a nyolc-tíz fokos vízben. Többen is hangoz­tatták: a versenyző jószágok képesek mérle­gelni helyzetüket, gazdájukra nem lépnek, minden akadályt kikerülnek, télen nem gá­zolnak vízbe. Az egyik legismertebb szegedi állator­vos, dr. Rácz Zoltán, a megye legjobbnak tartott lószakértője szerint az állatoknál ön­­gyilkosságról nem lehet beszélni, erős az életösztönük, s a szakirodalomban sem ta­lálható az önpusztításra való utalás. Az ön­­gyilkosság tudatos cselekvés, ezért tartják emberi tulajdonságnak. A leghűségesebb kutyáknál előfordul, hogy gazdájuk halála után búskomorságba esnek, nem esznek, nem isznak, ezért elpusztulnak. Ilyenkor azt szokták mondani: gazdájuk után men­nek, de ebben az esetben sem lehet azt állí­tani, hogy öngyilkosok lettek. Rácz doktor az ügetőt tartja a legérzékenyebb, legszoli­­dárisabb, legingerlékenyebb lónak, amely nemcsak jól fut, hanem képes a legdifferen­ciáltabb mozgásra is, intelligenciáját akár a kutyáéval is össze lehet vetni. Ám még az átlagosnál sokkal értelmesebb állat sem ké­pes arra, hogy tettének következményeit lássa. Az ügetők tragédiájának oka az orvos szerint az volt, hogy amikor a hajtó megrán­totta a szíjat, balra indította a lovakat, így kényszerpályára állította őket. Az állatok a parancs szerint cselekedtek, s a háromszáz kilogrammos hintóval a tóból már nem tud­tak kifordulni. A doktor nemcsak az állatok belső világát ismerve zárja ki az öngyilkossá­got, hanem azért is, mert a két versenyló ra­gaszkodott gazdájához, hiszen évek óta együtt dolgoztak.

Next