Magyar Nemzet, 2003. december (66. évfolyam, 279-302. szám)
2003-12-18 / 294. szám
14Magyar Nemzet • Kultúra 2003. december 18., csütörtök Rovatvezető: Hegyi Zoltán ..tiiii'TriinrrrTíriiTF...rí...r~'iiiiiri-iiTiaii»iriíriiitiiiiiriiirri»iririi''mnfiri»r,Tr'[T"nT"rTiiT—rr-rintTTiirrTinrii-rriT"—nTTT-iiririniTTTCíiTiTtirriirnmrriiTiiiiTf'Ttinr Vércseppek a forró kövön Boncasztalon a szeretet fogalma • Jókora pofon a végére . Lehúzták a rolót, körbeért a Budapest Film ez évi európai panorámaképe is, Francois Ozon zárófilmjének végsőcíme felgördült, a függöny pedig le -s ránk ijesztett a tél. Az Európa Filmhét arculatát a meleg színek határozták meg, ráadásul marad a mediterránum, mától ugyanis hivatalosan vetítik a pesti mozigépészek a Swimming Poolt. Meleged lesz, a garbót hagyd a ruhatárban. II Muray Gábor___________________ Maradjunk annyiban, hogy már az intrófilm első percétől kezdve nem volt nekem vágyam semmi. Miután a tíznapos rendezvényt megnyitó Demszky professzor is elmetrózott a vászon elől, lecsillapodtak a kedélyek, s Fernando León de Aranoa Napfényes hétfők című alkotása belecsapott az Európa Filmhétbe. Az elbocsátott hajógyári munkások maradék életét szokatlan közvetlenséggel és derűvel elmesélő szociografikus film főszereplője, Javier Bardem minden elismerést megérdemel a pöffeszkedő, állandóan füllentő, de belül mélyen érző munkás megformálásáért. A kezdet tehát jó volt, mint ahogy az Olasz Kultúrintézet azon ötlete is, hogy a filmhét szervezőivel karöltve rendezze meg az első közép-európai olasz filmfesztivált. Az intézet igazgatója eredeti temperamentummal elgesztikulálta, hogy a csizma filmipara nincs válságban, s erről a szerdától vasárnapig tartó sorozat meg is győzött. Az öt Donatello-díjjal jutalmazott dráma, A szemközti ablak nem csak a zenéjével fog hódítani: az olaszhonba szakadt török művész, Ferzan Ozpetek január 8-tól látható rendezése ügyesen egyensúlyoz a tömegfilm és művészet határán, miközben a maga egyszerűségével visszalopja a tönkremenő házasságok üres csendjébe a szeretetet. S akkor maradjunk délen, az Európa Filmhét katalógusának mediterrán színeinél, hiszen mától műsoron Francois Ózon új mozija, nesze nektek, férfiak. Még alig kacsintott ki Ózon a krisztusi korból, de már világhírű: filmjeit (Vízcseppek a forró kövön, Homok alatt, 8 nő) az Államoktól a Nagykörútig mindenhol vágyakozva várják, mert mindig valami újszerűben mesterkedik, közel a polgárpukkasztáshoz, ám könnyedén, akár a mezítelen testeket rejtő csipkefüggönyt meglebbentő szellő. A téli mozikat befutó Swimming Pool izgalmas duettje, az eleinte hűvösen brit Charlotte Rampling és a mediterrán Monroe, Ludivine Sagnier örvényszerű játéka százkét percre kiragad majd a közönyből. A történet szinte mellékes, mint általában, Ozonnal, a lényeg annyi, hogy egy angol bestseller krimi-írónő alkotói válságban szenved, kedélybántalmak gyötrik, ezért kiadója elküldi a nyirkos szigetországból a gallokhoz, pihenni, ihletre lelni. Madárfütty, provance-i romantika, csend a medence partján. Csakhogy a romantikusan elhagyott dél-franciaországbeli kőházba beállít a végzet, a nem várt, igazi múzsa: a kiadó gyötrelmesen szép lánya, hatalmas szexuális étvággyal, hogy ne lehessen nyugta senkinek többé, nekünk sem, a nézőtéren. Aztán már csak a swimming poolban úszó test, az aranyló pihék Sagnier köldöke körül, a hajlatok és a forró bőr illata, csak az erotikus varázslat marad, és ez éppen elég ahhoz, hogy prűd és zárkózott írónőnk szakítson a krimi műfajával és saját vágyainak elfojtásával; elég ahhoz, hogy boncasztalra tegye a szeretet fogalmát, amiből nem veszhet ki a szenvedély, még ha nagy is a gyakorlatunk a konformizmusban. A hervadásnak indult nő kivirágzik (Rampling ismét gyönyörű), a lány eleve örökzöld (Sagnier lealázza korunk összes Britney Spearsét), s megérkezik a baljós hím - hadd tetőződjön a medence partjára kifeküdt feszültség, hadd száradjanak vércseppek a forró kövön, a szenvedélynek az úszómedencével ellentétben nincsenek határai. Bár belelátunk a kristálytiszta vízbe, mégsem látunk tisztán: Ózon jókora pofonnal toldja meg filmje végét, de ezt az élményt meghagyom neked, kedves néző, hadd csattanjon. (Swimming Pool, színes, feliratos francia-angol fim, 2003. Írta és rendezte: Francois Ozon. Forgalmazza a Budapest Film. FILM Csend a medence partján Mese az elveszett boldogságról Három generáció: nagymama, anyuka és egy huszonéves lány Grúziában, Tbilisziben él. Otar, a család egyetlen vér szerinti férfi tagja már Párizsban, az ígéret földjén, ahol kolbászból van a kerítés. Hazugságok a múltért, hétköznapi küzdelmek a létért, szökés a jövőért. IB Nf.db/ü. Miki.ós__________________ 0 tarra várva. Pontosabban levelére, telefonjaira. Egy darabig nem hiába. Majd nem ír, később új stílusban érkeznek a sorok. A nagymama, Eka (Esther Gorintin) életének értelmét szinte már csak egyedül fiának, Otarnak Párizsból érkezett levelei jelentik. Meg a tudat, hogy neki jó, talán. Párizsban járt az ősz, s Otarra ráköszöntött a tél. A régi bérház, amelyben a három nő él, szűkös a három generáció tagjainak. A nagymama lánya, Marina (Nino Komassuridze) bolhapiacon adja el a család értékeit, múltját. Az életből, szerelemből kiábrándult, csalódott asszonynak, kevés boldog pillanat jut. „Egész generációnk ilyen, mindenben megbuktunk. Egy hazugságban éltük le az életünket, anélkül, hogy megkérdőjeleztük volna. Gyerekkorunk óta nem vettük észre, azt hittük ez a boldogság” - jellemzi a nőt és korosztályát az a férfi, aki inkább biztos pont, mint a boldogság megtestesítője Marina életében. A húszas éveiben járó lány, Ada (Dinara Drukarova) - aki tudja hányadik - elveszett generáció leszármazottja, édesanyjával gyakoriak a konfliktusaik, anyja és nagyanyja közti konfliktusokat is igyekszik kezelni, egyengetni. Nagymamájának a család francia könyvgyűjteményéből olvas fel, Franciaország mint egy tökéletes, ideális világ lebeg a család szürke, szegényes, kínlódó hétköznapjai felett. Majd érkezik egy telefonhívás: Otar - aki egy építkezésen dolgozott, persze papírok, engedélyek, szerződések nélkül - leesett több emelet magasságból és meghalt. Elment, örökre. S elindul egy hazugságfolyam, a nagymama illúzióit, élete értelmét nem lehet porrá zúzni. Julio Bertucelli rendező korábban dokumentumfilmeket készített, első nagyjátékfilmje az igaz történeten alapuló Mióta Otar elment. Generációkról, az elvesztett boldogságról, a még meg nem talált boldogságról. A film legjobban kidolgozott karaktere a szinte végig a középpontban álló kicsit morcos, kicsit fáradt, kicsit rosszindulatú, a hazugságot talán el sem hívő nagymama. A Grúzia függetlenné válásával együtt járó változásokat, modernizációt nemigen tudja követni. Maradnak a levelek, a múlt„Sztálin rendet tenne itt” - mondja. Hát elpakolt, sok mindent, az biztos.) A másik két főszereplő jelleme kevésbé kidolgozott, inkább jelzésértékűek vonásaik, ám ez elég is, hogy megértsük hármójuk kapcsolatát vagy nem kapcsolatát. A nagymama aztán felborítja a csalás létét, repülőjegyeket vesz, vízumokat szerez szinte a semmiből, hogy meglátogassa fiát. Szembesül a valósággal, amit talán korábban is sejtet, de most már ő is belép a hazugságok világába, hallgat titkáról. Párizsban felszabadul, kicsit él. Majd a lányával hazarepül. A jövő pedig Párizsban marad. (Mióta Otar elment, színes, francia-belga film. Rendezte: Julie Bertucelli. Forgalmazza a Mokép.) Színes álmok és különös emlékek III Munkatársunktól.______________ Elvarázsollak címmel meselemezt jelentetett meg a Warner Music, a CD-n Szalay Kriszta és Cserna Tóni válogat a Grimm testvérek legismertebb történeteiből, a népmesék közül és néhány magyar író, mint például Lázár Ervin gyermekművéből. „Amikor a Hold színarany tányérja felkúszik az égre, és nyugovóra tér a világ, elcsitulnak az utcák, a játszóterek és a bennük sürgő gondolatok is. Átadják helyüket a színes álmoknak, a furcsa meséknek és a különös emlékeknek” - kezdődik a lemez Trencsényi Zoltán szavaival. Az albumon a régi esti mesék hangulata köszön vissza. A lemez egyébként is az álmodás-álmodozás gondolatával játszik, a befejező mese is egy kisfiú elalvásának történetét mondja el. „Álmodni jó. Mert aki álmodni tud, az álmodozni is képes. És, aki nem felejt el álmodozni, az a boldogságot sem felejti el soha” - mondja a lemez kezdőgondolata. A mesélőpáros, Szalay és Csernai külön-külön és közösen is megszólalnak, a meséket rövid, hangulatkeltő zenei bevezető előzi meg. Elhangzik Piroska és a farkas örök története, de azt is megtudhatjuk, miért tudta megőrizni az aranykölest a legkisebb királyfi, hogyan szoktatták rendre az elkényeztetett Viola hercegkisaszszonyt. A gyermekek mindennapjainak jellemző problémáit és visszatérő kérdéseit is feldolgozták, a barátság, a bátorság és a segítőkészség örök értékei mellett például azt is, hogyan tanult meg Pötyi orrot fújni, s miért fontos a zsebkendő. kultura@magyarnemzet.hu Fecskefű, szardella, heroin A Megváltó és a fény születésének megünneplése helyett-mellett a fél világ a multik és Mammon oltárán áldoz, és olyanok is akadnak, akik Marco Ferreri Nagy zabálásának after partijaként fogják fel a karácsonyt. KARÁCSONY : Hegyi ZoltÁn___________________ A peritifként nézzük a Sziget Kiadó Likőrök, pálinkák, gyógyitalok című kötetét. Gabriele Bickel, a sternenfelsi füvesboszorkány rendkívül hasznos és néhol humoros receptkönyve olvasmánynak sem utolsó, a fotók szépek, a rajzok kedvesek és többek között megtudhatjuk, hogy miért jó drágakövet tenni az elixírbe, hogyan hatástalaníthatjuk a gyomorpanaszokat jófajta pálinkával és miként készülnek az illóolajos likőrök. Frau Bickel nem rossz név a receptbizniszben, de a séf jelenleg minden kétséget kizáróan Jamie Olivér, aki méltatói szerint a leghevesebb jelenség a konyhában a csilipaprika felfedezése után. A BBC-n és a Spektrumon bemutatott főzőshow-nak, valamint az ...és egyszerűen csak főzz! című könyvének köszönhetően népszerűbb, mint egy rocksztár (egyébként dobol is), és az a ritka helyzet állt elő, hogy méltán. Jó arc, jó szöveg, pompás ételek és olyan zseniális pimaszságok, mint egy kis szardellakrém a pastában. A Park Kiadó most megjelentette az ifjú mester A pucér szakács című gyűjteményét is, ami elég pechesen indul, de aztán szépen felpörög. Esetünkben ugyanis a szakács a királyhoz hasonlóan inkább meztelen, mint pucér, aztán elszúrták a receptekhez tartozó oldalszámok jelölését is, de nem jöttek zavarba, a helyreigazítás egy széles metélteket ábrázoló könyvjelzőn érkezik a szerző modorában és innen már megy minden, mint a karikacsapás. Rajongói kluboknak természetesen kihagyhatatlan, de ha valaki egyszerűen csak szeret főzni, akkor is kötelező olvasmány. A Cartaphilus adta ki Charles R. Cross könyvét, a Mennyeknél súlyosabb címet viselőt, ami az alcímnél kezd érdekessé válni: Kurt Cobain életrajza. Az apropót az szolgáltatja, hogy jövőre lesz tíz esztendeje, hogy a Nirvána zenekar énekese, az utolsó rock and roll akcióhősök egyike, aki rövid tündöklése során akkora hatással volt a tinédzserek jelentős részére, mint Jim Morrison a hatvanas években, önkezével vetett véget életének. Négy év kutatómunkája és több mint négyszáz interjú képezi a kötet alapját és a végeredmény roppant tanulságos. Cobain rendkívüli figura volt, de a szemét drog nélkül nem lehetett volna azzá, ami lett, és aztán a szemét drog végzett is vele. Még tanulságosabb Csernus Imre, Dohai Benedek és Tárnok Alfonz munkája, a Drogma (Konkrét Könyvek). Csernus orvos, pszichiáter, drogosokkal foglalkozik. Például Dohaival és Tárnokkal. Ettől a felállástól már eleve hiteles az egész. A kötet elején, a Köszönetnyilvánítás című fejezetben a nevek mellett sok a kereszt. Sajnos ettől is. Szokás drogproblémáról beszélni. Ez nem probléma, ez katasztrófa. Kamaszok szülei kérjék gyermekeiktől karácsonyra. Hogy legalább képben legyünk. Zórád Ernő új könyve : Ludwig Emil.___________________ Zórád Ernő (aki az őszön betöltötte kilencvenkettedik esztendejét) majdnem új könyvvel jelentkezett. Azért csak majdnem, mert az Egy vándorfestő ifjúságai című önéletrajzi munkája egyszer már napvilágot látott - hogy rég elfogyván, a reménytelenül megszerezhetetlen könyvek tárát gyarapítsa, a mostani kiadású kötet viszont merőben másként fest, mint az előző. A rajzolóművész életének első négy, 1911-től 1951-ig tartó évtizedét átölelő, önmagában is roppant élvezetes szöveget ezúttal több mint negyven színes, egész oldalas Zórád-kép egészíti ki, s a szerzőnek az előző változatban csak fekete-fehérben látható kollázslapjait ezúttal szintén színesben élvezhetjük. Amilyen színpompás életet mondhat a háta mögött az idős mester, és bármilyen tarka színekkel is írjon a letűnt világ szépségeiről, azért mégis csak a saját rajzaival tudjaa legjobban elmesélni, amit el akar nekünk mesélni. Szülőföldjéről, a legendás Felvidékről, a tegnapok ködlovagjairól, a régen elrabolt romantikáról és a nyom nélkül elenyészett békebeli Pest- Budáról, hihetetlen találkozásait a hetven éve halott Tabánnal és Krúdyval, a verhetetlen Fradi-futballistákkal és a második nagy háború tragikomikus hőseivel ceruzájával és festőecsetjével még sziporkázóbban elénk tudja varázsolni, mint finom és pontos írásával. Akik emlékeznek még rá, vagy újabb kiadásban volt szerencséjük látni a klasszikus Mikszáth-, Jókaivagy Rejtő-történetek Zórád-féle képregényváltozatait, azok tudják igazán megbecsülni a kitűnő illusztrátor munkáját. Zórád Ernő nem írta tovább ifjúságainak még jó négy évtizeden át tartó históriáját, csupán utószókat fűzött hozzá. 1973-ban egy leendő megjelenés reményében, majd az 1989. évi kiadás alkalmából és most 2003 nyarán. „Barátaim unszolására meg kellene írnom a vándorfestő öregségeit is. Erre azonban állandó munkaviszonyban lévén a művészettel nem jut időm” - panaszolja, hozzátéve: „Szerencsére...” E sorok írója annyit tehet ehhez, hogy ha balszerencsénkre nincs is szöveges folytatása a végtelen történetnek, de az azóta készült képekből láthatunk végre pár tucatnyit. Végtére is Zórád Ernő a huszadik század legpontosabb rajzos krónikájának készítője. (Egy vándorfestő ifjúságai, 1911-1951. 270. oldal, 5850 Ft. A könyv megjelenéséhez kiállítás kapcsolódik a szerző képeiből a Karton galériában, amely 2004. január 10- ig tekinthető meg az V., Alkotmány u. 18. sz. alatt.)