Magyar Nemzet, 2004. április (67. évfolyam, 80-108. szám)

2004-04-10 / 89. szám

Elment Zórád Ernő E­zerkilenszáztizenegyben lát­ta meg a napvilágot, a ma­gyar Felvidéken. Kisfiúként még közvetlen élménye volt az előző évszázad: az élő negyven­­nyolcas legendák, a boldog bé­keidők,­ az ezredév pókhálós padlásokon lakozó szelleme. Trianon űzte idegen kézre ke­rült hazájából a fővárosba, ahol a késve érkező modern idők éles szemű tanújaként - és cselekvő részesi­ként - új otthonra ta­látt. Belakta Buda­pestet, nincs nála hitelesebb és ak­­kurátusabb kró­nikása a 20-as évektől a század alkonyáig tartó, drámaian sűrű történelmi kor­szaknak. Földi élete utolsó napjai­ig tudott minden fontos hírt. Rajzai egyszerre tudósítanak múltról és jövőről. Zórád Ernő élete és munkássága három év­századot átível, és közvetít min­den részletre kiterjedő pontos­sággal. Nevét az 1930-as években le­tarolt Tabán megörökítése tette ismertté, vázlatfüzetével mindig egy nappal a bontóbrigád előtt járt. Krúdy Gyulával együtt bú­csúzott a Mélypincétől. Felfogni is nehéz: mesterét 71 évvel őe­­lőtte érte az utolsó záróra... Maga is Szindbád lévén, Zórád ceruzája és ecsetje könnyen azo­nosult a lélek nagy ismerőjének tollával, könyvillusztrációiból vált személyes ismerősünkké Rezeda Kázmér. Amint Mik­száth, Jókai, Móricz, Heltai Jenő, Mark Twain és Rejtő Jenő életre kelt hőseit is neki köszönhetjük, kissrác korunktól az új és leg­újabb kiadásokig. A képregény professzora volt. Annyi kis rajz került ki a keze alól, hogy nagy termeket kitapétázhatnánk ve­lük, ám a Könyves Kálmán ko­rabeli történet illusztrációin nincs egy szereplő, épületrészlet, viselet, fegyver és ékszer, amely ne állná ki akadémiai tudósok próbáját. Felejthetetlen humo­rát, amely nem hagyta cserben hosszú élete legkeserűbb napjai­ban sem, sok-sok ezer olvasójá­val osztotta meg Huckleberry Finn és Fülig Jimmy figuráin ke­resztül. Rajzolt-festett ko­moly képeket, nemzeti iro­dalmunk legnagyobbjai­­ról, de ezek - monda­ná - „nem pasz­­szoltak” a hivata­los kultúrpoliti­kába. Remekül bánt az ollóval és ragasztóval, a kollázs művé­szeként szin­tén felfedezésre vár. Itt is természete­sen, felvidéki ember lévén olyan regényes önéletrajzot kanyarí­­tott első ötven esztendejéről, hogy párját ritkítja. Benne van könyvében minden, ami velünk történt. Ha volt a XIX. századi Buda­pestnek '"vőlegénye (Podma­­niczky), a XX. századi fővárosé Zórád Ernő. Ámbár szívesen cserélt volna a báróval. Az egy­kori Tabán kerülete észrevette, és díszpolgári címmel ismerte el az eltűnt városrész általa történt megmentését a hálátlan utókor­nak. A kilencvenedik éve fölött járó Ernő bácsi még mindig tar­togatott számunkra meglepe­tést: muzeális értékű nótafelvé­teleit és maga kísérte régi pesti slágereit kiadta CD-n. Ezt is ránk hagyta, a temér­dek rajzán és történetén kívül, mielőtt 93 éves korában szép csendben eltávozott közülünk. De vigyázat! Odafönn üldögél, és olvassa a Magyar Nemzetet. Az emlékezés írójának megre­meg a keze. Filmmúzeum színesben­ ­ Eőry Karolina T­avaszodik, színes virágot bon­tott a Filmmúzeum is. A régi idők mozija nézők százezreit sze­rezte meg, a retróérzés trenddé vált. Divatba jöttünk - hirdette nyártól a Filmmúzeum, ám néhány napja nemcsak a szlogen változott, ha­nem az arculat és a műsorstruktúra is: megtörtént a képcsőcsere, a Filmmúzeum már „színes televí­zió”. A napi huszonnégy órás adást hat különböző azonosítható mű­sorsávban eresztik kábelvégre, em ezek nemcsak tematikailag, de képileg is eltérnek egymástól. A bordó színű Filmmúzeum-sáv négy alkalommal tűnik fel naponta. Itt a már a megszokott régi magyar és amerikai játékfilmek mellett cseh­szlovák, lengyel és francia klasszi­kusokat is sugároznak. A kétszer egy órában jelentkező zöld sávban a Magyar Sportmúzeum archívumá­ból megmentett sportfilmeket vetí­tenek, de ebben a sávban látható a Filmmúzeum saját gyártású soro­zata, A labdarúgó-világbajnokságok története, Nyilasi Tibor és Báród Lajos közreműködésével. A vidám­ság színe a narancssárga, nemsoká­ra kezdődik az Amerikában nép­szerű, hatvanas években készült té­vésorozat, az Andy Griffith Show. A Filmmúzeum rendelkezik Eu­rópa legnagyobb privátfilm-gyűjte­­ményével, a bugyikék színű Dokumúzeum az amatőrfim-kol­­lekcióból válogat. Itt mutatják be több vállalati archívum - a BKV, az OKBT vagy a Mezőgazdasági Mú­zeum - gyűjteményét. A lila Zene­múzeumban várható a legtöbb új anyag; a Bárzongorista-portrékban az első magyar bárzongorista-ver­­seny döntőseit mutatják be tíz rö­vid riportfilmben. Végül a sötétkék éjszakai sáv - ez már a Mátrix: a Cinetrip vizuális kéjelgése mellett további VJ-k és médiaművészeti csoportok uralják a sötétséget. 2004. április 10.. számból Kullafa ' MagW Pi(«l EB Ravasz a parafa tavasza Hossza a bor minőségétől függ • A penészes dugót kidobják Parafa. Az ott, beletuszkolva a borospalackba. Amelyik egyszer­re lehet testőre, de gyilkosa is a bornak. Józan ítélőképességgel én most a műanyag vagy fémdugókra nem is gondolok. Csak a ravasz parafára. Könnyen megviccel, humora fekete. T­ANTÁRGYAK 11 Muray Gábor_______________ D­ ugó. A parafa termék nyers­anyaga nem más, mint a pa­­ratölgy (Quercus suber) kérge. Ez az örökzöld fa a Földközi-tenger partvidékén őshonos; kérge nem gyúlékony, és gyakran előfordul, hogy a tűzvész utáni tavaszon az elhamvadt, leégett növény újra ki­hajt. A parafát felhasználják cipő­talpak, pingpongütők gyártására is, de az építőiparban való alkal­mazása a legelterjedtebb és leg­fontosabb. (Ha megkérdeznék a fától, ő azért a borba vágyna a leg­inkább.) A feldolgozás első lépése a parafaszüret, a kéreghántás. Ahogy a szőlőnek a fürtfosztás, a kéregtelenítés nem árt a fának, ál­lítólag még örül is neki (már várja a borral való hosszabb-rövidebb házasságot). Ezután jön fél év bá­lákban a szabad ég alatt, azután a szárítás, válogatás, osztályozás és a minőségi kategóriákba sorolás. Végül a formára vágás és a meg­rendelő igénye szerinti feliratozás. Ha rosszul dolgozzák fel a pa­rafát, nagy a baj. Elio Altare piemonti vincellér három éve 28 ezer, ’97-es csúcsévjáratú bort önthetett a lefolyóba a drágán vá­sárolt, ám fertőzött dugók miatt. A példa sajnos gyakori. Nyáron Markazon mesélte egy gazda, hogy az áruházak polcairól érkez­tek vissza a palackjai, a dugók ugyanis kirepültek belőlük. Kér­deztem volna meg tőle, hogy ne­tán annyira rossz volt a bor? De félre a tréfával: makacs dolog a dugó, a gyanúval mindig érdemes éberen élni. Oda kell rá figyelni. Na nemcsak akkor, amikor bele­szakad, forgácsolódik nemcsak akkor, amikor az ember véreres homlokkal szitkozódik, amiért nem mozdul, hanem minden al­kalommal. A statisztika szerint a parafa dugóval ellátott borok öt százaléka dugóhibás. Kihúzás után ezért szépen meg kell sza­golni őkérmét. A hibás dugónak félreismerhetetlen penészes-do­hos szaga van, amit a bornak is átad, élvezhetetlenné téve ezáltal a nedűt. A parafa dugó a palack titka. Hossza a bor minőségétől függ, gyakran külön címer, évszám, sőt néha a borfajta is rajta díszeleg. Jóformán tudomást sem veszünk róla, csak a címkére koncentrá­lunk (a Gusto magazinban egyéb­ként nagyon jó borcímke-szépség­­versenyt is szoktak rendezni), vi­szont olyan is akad, aki a dugókat gyűjti. Azt mondja, kultúra. És igaza van. Zsámbékon példának okáért Zalai Károly állította ki hó­napokkal ezelőtt a nem éppen szokványos gyűjteményét. A leg­többen kidobják, ő húsz éve gyűjti őket (mennyit kell ahhoz húzni, koccintani - inni, istenem!), rá­adásul installációkat készít belő­lük, így a dugók képzőművészeti alkotásokká válnak. Hiszen annál rettenetesebb nincs is, mint ami­kor egy 25 éves bordeaux-i dugót bedarálnak egy parafa tapétába. A szenvedélyes gyűjtő, mint mond­ja, általuk formázza meg a palack­ba zárt elmúlt időket. Zalai Károly jó ember lehet. Tessék odafigyelni a dugóra: rafinált jószág. Jobb, mint Mengyelejev M­INDENZENE In­ Hegyi Zol­tán______________ L­ ehet nyafogni (mint Kusturica esetében), de a késő nyolcva­nas, korai kilencvenes évek legna­gyobb rockdobása a Guns n’ Roses volt. Több mint egy évtizeddel a Led Zeppelin elvesztése után egyszer csak megszólalt a Wel­­come to the Jungle és a diszkó, a punk és az újhullám által tetszha­lálra ítélt heavy-zene újra megtöl­tötte a stadionokat. A kezdeti bi­zonytalankodások után az 1988-as Appetite for Destruction című le­mez irgalmatlan sikert hozott, húszmillió példányt adtak el belő­le, de már ekkor elkezdődtek a fo­lyamatos tagcserékhez vezető tor­zsalkodások, még az alapító Axl Rose-t is kirúgták, igaz, csak há­rom napra, tehát viszonylag ha­mar visszatért a maradék józan eszük. A végén is Axl Rose-zal (na, milyen anagramma jön ki a nevé­ből?) volt a baj, de addig még tör­tént egy s más, zene egy Clint Eastwood-filmben és a Terminá­­torban (Hasta la vista, baby), slá­ger sláger hátán, és persze elegen­dő muníció a médiának. Addig rendben is volt, míg csak vicces éj­szakák, alkohol, drog, a közrend megzavarása tarkították a híreket, de amikor Axl megírta a One In A Milliont, már komolyabban rájuk szálltak, a „vád”: homofóbia. Ko­molyan. Közben jött Matt Sorum a Cultból, Izzy is feladta, érkezett Gilby Clarke, aztán ő is lelécelt, vi­szont elkészült a Use Your Illusion I.—II., Slash Bob Dylan felé nyitott, és még szerencsétlen Michael Jacksonból is kisajtolt egy tűrhető dalt. Az utolsó album, a Spaghetti Incidents 1993-ban látott napvilá­got, majd amikor már majdnem kijózanodtak és stúdióba vonultak volna, Axl még a hangolás előtt összeveszett az új gitárossal, és Slash is eltűnt a saját ködében. Szóval hisztis egy társaság, de most halvány fénysugár: megje­lent egy Greatest Hits lemez a legjobb szerzemények­kel. Ami a követke­zőket jelentheti: 1. lefogyott a bank­számla; 2. vér­csere Svájcban; 3. mindkettő. Az eredmény le­het lemez, lehet turné, de minden­képpen jól jár min­denki. Egy lenge képzavarral nézzünk most két filmzenét. Az egyik félig-meddig magyar, a címe Mix, a másik a School of Rock és ízig-vérig amerikai. A Mix a rendező, író, vágó Steven Lovy választásán és váloga­tásán alapul, a CD-re tizenhét szer­zemény került fel a filmben elhang­zó negyvenből. Két fő zenei irány­zat keveredik kiválóan, a drum and bass és a népzene, utóbbi döntően magyar és balkáni, megdurrantva egy kis Seress Rezsővel, mindenki értse, ahogy akarja. A legjobb a sorban talán a Balkan Fanatik, hú­zós, táncos zene, van még a kétsze­res Emmy-díjas Timothy Kelly, Neo, Korai Öröm és DJ Bootsie, az­tán lehet vitatkozni, hogy ez újabb rúgás szegény, ezer sebből vérző népzenébe, vagy éppen ellenkező­leg, így marad némi remény arra nézvést, hogy a fiataloknak ez a tá­lalás fájdalommentesebben bejön, és hamarosan tódulni fognak a palatkaiakra. Részemről persze mindhalálig Muzsikás és viva Sza­lonna, de a másik vonalat sem kel­lene akadémikusan bealázni, virá­gozzon mindenki, ahogy tud. A Mix mindenesetre, annak elle­nére, hogy a vége felé veszít a lendületből, az egyik legjobb magyar filmzene. A Rocksuli más miatt jó, igaz,­­ nehéz lett volna elszúrni. A film­ben nagyjából arról van szó, hogy egy szemmel láthatóan súlyosan ter­helt, Angus Young-jelmezbe öltözött ember mutogatásra, riffekre, heddengelésre és klasszi­kus nagyterpeszre tanítja a serdü­­letlen ifjúságot, ami azért egy klasszissal jobb lehet, mint a Men­­gyelejev-féle periódusos rendszer meg a kötelező ja­dakladivata vám. Borzongató belegondolni, hol tar­tana a világ, ha például Kósáné Ko­vács Magda egyházügyi előadó és katolifób a Lenin-összes helyett mondjuk a Ramónesen szocializá­lódott volna. A tanulmányi segéd­eszközök a teljesség igénye nélkül: The Who (különös tekintettel a gi­­tárnyuvasztás technológiájára), The Doors, Cream, Led Zeppelin, T. Rex, Stevie Nicks, így együtt is kihagyhatatlanok. Budapesten a londoni filharmónia _ Kiss Eszter Veronika__________ N­agy-Britannia és a világ egyik legjelentősebb zene­kara, a Filharmónia Zenekar Lon­don (Philharmonia Orchestra London) koncertezik Budapesten húsvét után. Az együttes Doh­­nányi Ernő unokája, a berlini szü­letésű Christoph von Dohnányi vezényletével kedden este fél nyolckor a kongresszusi központ­ban az Európa-koncertek sorozat­nyitó hangversenyén lép fel, ame­lyen Arvo Part Fratres című, vo­nósokra és ütősökre írt műve, Prokofjev I., „Klasszikus” szimfó­niája és Mahler I. szimfóniája hangzik el. A kortárs zene bemutatását fontos feladatának érző zenekar első kiváló karmestere Otto Klemperer volt, őt Lorin Maazel, Riccardo Muti és Giuseppe Sino­­poli követte. Több mint ezer hang­lemezen hallhatjuk őket, s állandó fellépési helyük a Royal Festival Hall. Az együttes korábban olyan híres dirigensekkel dolgozott együtt, mint Furtwangler, Richard Strauss, Toscanini, Cantelli, Karajon, jelenleg pedig Christoph von Dohnányi mellett Sir Charles Mackerras, Kurt Sanderling és Vladimír Ashkenazy vezényli kon­certjeiket. Christoph von Doh­nányi, aki hét éve mint fő-zene­igazgató vezeti a zenekart, felvirá­goztatta az együttest. A most kezdődő Európa-kon­certek sorozatában még e hónap­ban három hangversenyt hallha­tunk: április 20-án a Tokyo Quartet, 21-én Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművész, 28- án pedig Pauk György hegedű- és Jandó Jenő zongoraművész lép színpadra a Zeneakadémián. A koncertsorozat Francia est elne­vezésű tavaszi záró hangversenye május 21-én lesz, ekkor Vigh Andrea (hárfa), Hajnóczy Júlia (ének), Adorján András (fuvola), Dávid Grimal (hegedű), Pierre Lénert (brácsa) és Perényi Miklós (gordonka) játszik francia szerzők műveiből. A Magyar Távirati Iroda Rt. pályázatot hirdet állandó brüsszeli tudósítói posztjára. Feltétel: felsőfokú végzettség, a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete, legalább ötéves újságírói gyakorlat, az angol és francia nyelv magas szintű ismerete, érvényes gép­jármű-vezetői engedély, vala­mint tájékozottság a számító­gép- és internethasználatban. A pályázat teljes szövege és egyéb tudni­valók a www.mti.hu oldalon találhatók. A pályázatokat 2004. május 3-ig várjuk a vebere@mti.hu e-mail címre. GYÚJTSUNK EGYÜTT GYERTYÁT A HOLOKAUSZT ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE A holokausztban meggyilkolt 1,5 millió európai és 190 ezer magyar gyermeknek emléket állító Hetediziglen című kiállítást Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyitja meg.­­ ÁPRILIS 13-ÁN, KEDDEN, DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR A TERROR HÁZA MÚZEUM ELŐTT! Beszédet mond Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Demszky Gábor főpolgármester, Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPSZ alelnöke és Domonkos István, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság régi tagja.

Next