Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)

2004-08-12 / 210. szám

Amikor mindenki együtt táncol , Elkezdődött Véget ért a tizenkettedik Sziget Fesztivál • Végeláthatatlan embertömeg él JVK­tny 8X SZl^JCt Újra megvolt az egy hét együttlét, ami kell, de most az­tán tényleg vége, lassan a sok mázsa hulladék is eltűnik, a műanyag korsók halma alól az utolsó tarajos pank is kikú­szik, és hazakószál valahogy, felölti zakóját, s otthon, az iro­dában húzza újra az igát. SZIGETELŐ : Nedbál._____________________ É­s jön, az utolsó napon mintha mindenki eljött volna, ezt nem lehetett kihagyni, ha eddig nem volt, azért, ha végig itt volt, akkor azért. Sőt, mintha mindenki hozott volna magával még egy embert, nyomor, tömeg, már szinte felesleges beállni bármilyen sorba, úgysem ott a vége, úgysem oda vezet, s itt úgysem lehet sört kapni. „Te, figyelj, van egy húszasod, tényleg sörre kéne, nem kajára, á, minek, ezt az egy napot már kibírom” - mondja valaki há­tulról, de már mintha arcok se len­nének, csupán egy hatalmas nagy massza, ráncokkal, fáradt szemek­kel, karszalagokkal, poros cipőkkel. Az utolsó napon mintha min­denki feszült lenne, a karszalag­­ellenőrzők a bejáratnál még ébereb­bek, a rendőr a híd másik oldalán egy tizenévessel üvölt, de a tömeg csak hömpölyög befelé megállítha­tatlanul. A Nagyszínpadon a Die Arzte zúzza a német­ punkos­­rockos talpalávalót, de hamarosan a magyar nemzeti hip-hopot megte­remtő, BKV-ellenőrök kegyeiből már régen kieső, a gyaloglás végére szavazó gólemek, a mindenben csak a bajt kereső, királyokat és képviselőket soroló, üde színt ho­zók, azaz a Belga veszi át a teret. Az átlagéletkor biztosan tizennyolc alatt, az első sorokban csupa patta­násos, de azért a mai estére kifent tinilány, mellettük vastag keretes szemüveges, zsíros hajú lúzer, aki ma csak azért is megmutatja, hogy ő nem olyan. A legjobb nem moc­canni onnan, ahol vagyunk, de még így is sikerül mindenkit elhagyni, egyébként sem érdemes senkit ke­resni, de semmi para, le kell ülni, s aki számít, néhány órán belül bizto­san felbukkan. A Nagyszínpad mel­letti VIP-szekcióban most aztán már tényleg mindenki ott nyüzsög, már bárki bejöhet. „Az a csaj a csa­jod?” - kérdi a biztonsági, s már bent is vagyunk, de hely az persze itt sincs. Közben már a színpadon a gyökerek nélküli, hitetlen Faithless, amire aztán egybeolvad a színpad előtti végeláthatatlan embertömeg. A lassan tízéves együttes negyedik albuma No roots címmel világszer­te júniusban jelent meg, amelyről jó pár szám már pereg is a színpadon. Egyesítenek sok mindent, talán ezért is szól mindenkinek, a soultól, a reggae-n, dubon át az olykor már talán erős house-ig, az „intelligens” dance zene, amelyben az igét Maxi Jazz, a „rappelő, fekete buddhista” osztja. De valahogyan mintha nem úgy szólna, ahogyan kellene, valami hibádzik, ám ez sokakat nem is iga­zán érdekel, együtt táncol a kigyúrt, izompólós, aranyláncos a tarajossal, a tűsarkú cipős, kifent cicamica a ta­­risznyás bölcsésszel, a hétvégi diszkópatkány a mindenki felett álló partiarccal. De ez mégiscsak így szép, még ha már más is, és min­dent ellepnek a hostessek, a reklám­táblák, a szórólaposok és a szend­vicsemberek, a Nagyszínpad kivetí­tőjén a koncert alatt házat is lehet venni negyvennyolcmillióért - hívj fel ma, ha te vagy a tizedik vásárló, ajándék fogkefét kapsz. Ez már sok(k), ahogyan az egy négyzetmé­terre jutó emberek száma is, gyor­san el, mielőtt elsüllyed ez az egész. További információk a 17. oldalon Egyesítenek sok mindent, talán ezért is szól mindenkinek FOTÓ: MÁTÉ PÉTER Színes karneváli hét Debrecenben Vasárnap a LUX együttes Eth­­nosphéra című koncertjével kez­dődik, és 22-én a III. Nemzetközi Kaktuszkiállítással zárul Debre­cenben a karneváli hét. B Dombi Margit_______________ D­ ebrecen legnagyobb szabású és tömeget megmozgató ren­dezvényének nevezte Túri Gábor al­polgármester az augusztus 20-i vi­rágünnepet, ami megőrizte hagyo­mányait, és számos új programmal bővült az utóbbi években. A karne­váli menet a reggel nyolckor kezdő­dő karneváli futást követően indul a nagyállomás elől, és tíz órára érke­zik a nagyerdei stadionba, ahol a résztvevő tánccsoportok és zene­karok műsort adnak. A virágkocsik este újra felvonulnak, majd tűzi­játék és utcabál zárja a nemzeti ün­nepet. A karneváli hét rendezvényei közül kiemelkedik a Bohém Rag­time Band augusztus 16-i, illetve St. Martin, a Franciaországban élő sza­xofonművész 17-i koncertje. Mind­két program helyszíne a nagytemp­lom előtti Kossuth tér lesz. Izgal­masnak ígérkezik az ExperiDance táncegyüttes szerdai estje. Csü­törtökön a Debrecennel tíz éve test­vérvárosi kapcsolatot ápoló Pader­­born mutatkozik be. Este Demjén Ferenc-, őt követően pedig Boney M-koncert lesz a Kossuth téri köz­ponti színpadon. A komolyzene kedvelői ugyanezen az estén Berkes Kálmán klarinét-, Bényi Tibor gor­donka- és Grünwald Béla zongora­­művész kamaraestjét hallhatják a Vár utcai Kodály Teremben. Magyarok Válaszúton Az évek során enyhült az idegenkedés B­ár­nf­y Edit E­rdélyben nyaranként egymást érik a különféle néptánc, nép­zenei és kézművestáborok. Ezek színhelyei közül talán a legismer­tebb - hiszen Kallós Zoltán neve mint márkanév fémjelzi - a válasz­úii. A július végi családos tábor résztvevői Erdélyből, a Partiumból, Magyarországról érkeztek, sőt volt ott egy svédországi és egy svájci magyar anyuka is a gyermekeivel. A Kallós Alapítvány ezen misz­­sziója nemcsak abból áll, hogy lehe­tőséget nyújt a zenei és mozgási kultúrájuk megismerésére, bizo­nyos szinten való elsajátítására, ha­nem abban is, hogy a határon in­nen és túl élő gyermekek együtt le­hetnek. S így valamit megtapasztal­hatnak abból, hogy széttöredezett­ségében is egységes a magyar nép. Az alapítvány munkatársainak szí­véhez a legközelebb talán mégis a környékbeli, mezőségi gyermekek nyaraltatása áll e programok közül. Ezek a fiúk, lányok ugyan­ e nélkül még a falujuk határát sem hagynák el nyaranként. Az 1992-ben létre­hozott alapítvány több alkalommal látott vendégül moldvai csángó­magyar csoportot is a jellegzetes Kallós-kúriában. Őket nemcsak in­gyen fogadták, de még az útiköltsé­güket is fizették. Az emeleten és a padlástérben lévő hálószobák év közben sem üresek, sőt. Mintegy negyven 5-10 éves, környékbeli magyar gyer­meknek ad iskolaidőben otthont. Huszonöt éves kényszerű szünet után úgy indulhatott el újból a vá­laszúti állami iskolában a magyar tagozat, hogy Balázs Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke a falu refor­mátus lelkészével együtt végigjárta a környék településein a magyar szülőket. Az évek során egyre több szülőt sikerült arról meggyőzni, hogy jobb, ha a gyermeke a válasz­úti iskolában tanul az anyanyelvén, és az alapítvány által működtetett szórványkollégiumban él hét köz­ben. A körzetesítés miatt egyébként sok esetben nem is tudna saját la­kóhelyén iskolába járni a gyermek, hanem naponta a szomszéd falu­ban lévő román iskolába kellene át­gyalogolnia. Egyébként Kallós Zol­tán - akit Zoli bácsinak nevez min­denki a táborokban - szerint a szórványmagyarság megmaradá­sának leghatékonyabb eszköze az lenne, ha az egész térséget az 1-8. osztályosok számára létesített köz­ponti kollégiumok és iskolák háló­zata fedné le. Válaszúton ma már gyakorlati­lag kinőtték a mezőségi, moldvai népművészeti múzeumként is mű­ködő kúriát, s reményeik szerint októberben a szórványkollégium átköltözhet az ugyanazon a több hektáros telken álló, e célra épített új épületbe. Ez esetben már jobban elférhet a kúriában a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett nép­rajzkutató által összegyűjtött felbe­csülhetetlen értékű tárgyi emlékek rendezett tára, és helyet kaphat a könyvtár is. Az épületet, melyet még a szülőktől koboztak el az öt­venes években, az 1989-es fordulat után sikerült visszaperelni. Kallós Zoltán nem a maga hasznára sze­rezte vissza a kúriát, hanem az álta­la alapított alapítványnak adomá­nyozta. Balázs Bécsi Gyöngyi el­mondta, hogy az iskolában a ro­mán kolléganőktől tapasztalt kez­deti idegenkedés, estleges ellensé­ges érzület az évek során enyhült, s ma már elismeréssel szólnak arról, hogy a magyar tanítónők mennyire összetartók. Az elismerésből kijut a magyar gyermekeknek is, akik a versenyeken is jó összesített ered­ményeket érnek el. Nemcsak tudást ad a válaszúti miliő és példa, ha­nem tartást és olyan erkölcsi tőkét, melyet hazatérve felnőttként is tud­nak a kis maroknyi magyar közös­ség javára kamatoztatni. „Magyar ma az - idézte Balázs Gyöngyi Válaszút másik nagy szü­löttjének, Wass Albertnek a gondo­latát -, aki magyarul érez. Aki vál­lalja a magyarsággal járó felelőssé­get. Magyarnak lenni ma hűséget jelent és cselekvést a hűség jegyé­ben.” Kallós Zoltán a szüleitől elvett kúri­át ajándékozta az alapítványnak 2004. augusztus 12., csütörtök Kultu­Fft " Il­­líts Vfflát"! 03 ­ Kiss Eszter Veronika_________ T­oroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke megnyitó beszédével és Bethlen Farkas, Verőce polgármes­tere üdvözlőjével tegnap elkezdő­dött a IV. Magyar Sziget Verőce- Kismaroson. A rendezvény első es­téjén az Ismerős Arcok és a P. Mo­bil zenekar adott koncertet. A Kárpát-medencei összmagyar ifjúsági találkozón ma délelőtt elin­dulnak a történelmi és a politikai előadások is: tíz órakor Kiszely Ist­ván a magyarok ősi kultúrájáról és történetéről beszél, délután kettőtől Schütz István koszovói helyzetis­mertetése következik, majd Z. Kár­pát Dániel Túlélésünk vészprog­ramja, Jankovics Marcell pedig Közszolgálati feladatok címmel tart előadást a Nagyszínpadon. A Kisz­­színpadon öt órakor Orbán Éva az 1956-os szabadságharcot ismerteti nem reformkommunista szem­szögből. Az esti koncerteken a Stra­tégia, a Credo, valamint a Pokolgép együttes lép a közönség elé. A holnap délelőtti programot la­punk munkatársa, Szentesi Zöldi László Világterrorizmus... című előadása nyitja meg, délután pedig a rendező kommentálásával levetí­tik Csáky Zoltán Van-e Magyar Jö­vő Kolozsváron című dokumen­tumfilmjét. A 18-án végződő talál­kozóra összesen nyolc-tízezer fia­talt várnak. A rendezvényen gyer­meksarok is működik, ahol szak­képzett felügyelők vezetik a gyer­mekprogramokat. A szervezők így szeretnék elérni, hogy minél több kisgyermekes család vehessen részt a Magyar Szigeten. Az előadások és a koncertek mellett íjászverseny és solymászbemutató színesíti a talál­kozó programját. Van élet a Délvidéken, de vigyázni kell rá NI Vtot.a Orsqeya Emília_________ V égy egy vízpartot, egy hor­gászbotot, egy bográcsot, melyben a kifogott zsákmányt elké­szítheted, és mindezt tűzdeli meg kulturális eseménnyel. Így szólhat a recept a Délvidéken, egészen pon­tosan egy pici faluban Péterrévén, melynek ipara és mezőgazdasága a 90-es években lezajlott balkáni há­ború óta haldoklik, így a falu gon­dolt egy merészet, és kihasználva lehetőségeit, világraszóló kulturális hétvégét rendezett. Augusztus ele­jén tartották meg - immáron ha­gyományosan - a nyári napokat, amelyre határainkon innen, Har­kányból és Siklósról is érkeztek vendégek és fellépők. A házigazda Tisza Népi Együttes ifjait látva, da­laikat hallgatva megnyugodhatunk, hogy a fiatalok lelkesedését nem si­került megtörniük a hatóságoknak és a vehemensebb odatelepülők­­nek. A legbélcegebb táncost is sora­iban tudó 14-20 éves fiatalokból ál­ló gárda szatmári táncaival elkáp­ráztatta a nézőket. A stadionban, mely a szegényes körülmények el­lenére rendelkezik reflektorokkal, kigyúltak a fények, és érkeztek a Ti­sza Népi Együttes fiatal színi nö­vendékei. Érdekes volt hallani az egykoron agyonhallgatott, de mára a polcra helyezett Hofi- és Markos- Nádas-dialógusokat teljesen hibát­lanul, szinte ugyanazzal a hangsú­lyozással. A rendezvény után a né­zők soraiból is jöttek az egykori po­énok, amelyek­­ a nyolcvanas évek­ben még úgy tűnt - teljesen szem­beszegülnek az akkori világrenddel. Mindenki kívülről fújta a Vajdaság­ban a honvédséget, a pártot, a falu­gyűlést kritizáló mondatokat - per­sze nem is lehet mást tenni, ha nap­jainkban még nem született ezeknél jobb anekdota. A rögtönzött jelenetek után is­mét a táncé volt a főszerep, a több­ször minősített siklósi Pelikán és a harkányi Harka Művészeti Kör bi­zonyította, hogy határokon innen is van jövője a népi hagyományok ápolásának. A második nap a Ti­sza ártereiben kialakított Csík ta­von horgász- és halászléfőző ver­sennyel folytatódott a program. A tegnap este szereplői most mint a halastavak és a hallé specialistái szerepeltek. Mi a jó halászlé titka? Annyi csak, hogy ugyanúgy készít­sük el, ahogy annak idején ránk hagyták, és a verseny kedvéért se változtassunk az ízeken. S ha még azt is hozzátenném, hogy kell mel­lé egy-két jó táncos és énekes, ak­kor lenne teljes az igazság. A dél­után folyamán véget ért versenyt a siklósi Pelikán „csapatkapitánya” nyerte meg. Az ízek és illatok ka­­valkádjában jólesett a Csíkban megmártózni és felfrissülni. Egy pici falu, a maga elzártságával, fi­nom halaival és fergeteges tánco­saival kivívta a résztvevők elisme­rését és tiszteletét. A péterrévei nyári napokon a nap sugarai vígan játszottak a felfelé kanyargó füst­ben, ami a bográcsok alól érkezett, és önfeledten kalandoztak el a tó és a halászlé mélyében. Megnyugod­tak az odaérkező és az ott élő em­berek láttán, s megegyeztek abban, itt így van még élet a Délvidéken, ha van, aki feléleszti azt. Egyetértettek abban is, hogy oda kell figyelni rá, és meg kell őrizni, nehogy végleg eltűnjön. Fergeteges hangulat volt a színpadon is

Next