Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)
2004-08-28 / 225. szám
38Matar Nemzeti Magazin 2004. augusztus 28., szombat Kossuth és Bacchus 1995-ben került a Néprajzi Múzeum építkezési gyűjteményébe egy 36 centiméter magas, sárgásfehér színű, mesterember keze nyomát magán viselő durva mészkő szobor a mai Gyenesdiásról, a Keszthelyi-hegység felsőgyenesi dűlőjéből. A XIX. század második felétől borospince bejáratát díszítette a Kossuth-kalapban és Kossuth-szakállal, szőlőfürtajjal ábrázolt római boristen. Mindmáig egyetlen példája Bacchus és Kossuth 150 évvel ezelőtti találkozásának, a két különböző kultusz átalakulásának, átrétegződésének, az egyik elhomályosodásának, a másik fölerősödésének. Ebben az esetben az aktualitás nem tudott teljesen az évezredes beágyazottságon felülkerekedni. (A tárgy ma is megtekinthető a Néprajzi Múzeum magyar állandó kiállításán a Munka című teremben, a szőlészet-borászat részletnél.) Fesztiváli sokadalom a budai várban Szeptemberben nyílik a XIII. budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál Burgundival egyenlő Borok, babonák, rítusok jegyében zajlanak a tizenharmadik budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál eseményei a budai várban és Szentendrén a skanzenben szeptember 5-15. között. A fesztivál, amely a magyar borok legnagyobb hazai seregszemléje, az elmúlt évtizedben rangos szakmai, turisztikai, idegenforgalmi eseménnyé vált, egyben színvonalas, a borhoz, a borkultúrához kötődő kulturális és gasztronómiai programokat kínál. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. eseménysorozatának központi rendezvénye a budai várban a négy napon át tartó borkiállítás és -vásár, amelyen tíz ország 130 kiállítója 1300-féle borral várja a látogatókat. Újdonság a valódi, nemzetközi borversenyt bemutató VinAgora tér, ahol az előre regisztrált jelentkezők ötvenperces turnusokban hat bort bírálhatnak professzionális módszerekkel. Lesz Tokaj-kiállítás, boregyetem, szüreti felvonulás, pezsgőlovagok, sajtlovagok avatása, borhajó-musthajó a Dunán, szüreti sokadalom a skanzenben és jótékonysági borárverés. V n a h fr: Horváth Gy i i. a_______________ „Kóstolja meg a burgundi vöröset, a saint-vivant-it, a citeaux-it, a grave-it, a vöröset és fehéret egyaránt... de főleg a tokajit, ha alkalma van rá, mert véleményem szerint ez a földkerekség első bora, és csak a föld urait illeti meg az a jog, hogy ihassanak belőle.ajánlotta Sébastien Mercier - mai fogalmaink szerint - borszakíró XVI. Lajos- - nak 1788-ban. Hála istennek mára minket is megillet a jog, hogy ihassunk a tokajiból, ráadásul a budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál szeptember 9-12-ig nyitva tartó borkiállításán és -vásárán kiváló alkalom nyílik erre, hiszen neves termelőink és kereskedőink több mint 1300 -féle nemes nedűt kínálnak a borvidék különlegességeiből a budai vár keleti és nyugati teraszán. A szokásoknak megfelelően szerephez jut a magyar palackos borok színe-java, és itt lesznek a francia, spanyol, görög, chilei bornagyhatalmak „követei” is. Évek óta figyelem a bort kínálók és élvezők percről percre kialakuló barátságát — miközben tudom (néhány kivételt leszámítva), csak a kezükben lévő „mediátort” ismerik hogy nyílnak meg egymás előtt, micsoda élmények bukkannak a felszínre pillanatok leforgása alatt... Vajon mennyiben segíti e kapcsolatépüléseket a hely szelleme? (A világörökség részeként számon tartott épített környezet ebben az esetben csak a díszletet biztosítja. Ez sem elhanyagolható körülmény.) Bő száz esztendeje a Vár-hegyen és környékén még virágzott az ország egyik elsőrendű, többszörösen megújított borvidékének szőlő- és borkultúrája. A burgundival egyenértékűnek tartott budai vörös által németek, osztrákok, csehek, morvák évszázadokon át tisztelték a magyar termelői és fogyasztói kultúrát. A filoxéravésznek, a modernizációnak, a nagyváros terjeszkedésének köszönhetően a föld alá, múzeumokba, levéltárakba és könyvtárakba kerültek az évezredes hagyományok emlékei. Belegondoltak már, hogy amikor a Szent György tér felől (egykori Szent Zsigmond piaca) a Koldus kapun (Király kapu) keresztül lépnek be a fesztivál borkiállítására, a néhai királypince fölött járunk? Nem messze innen pedig, a mai oroszlános udvar aljzata alatt, közvetlenül az Anjou-kori vártér előtt, a falon kívül állt egy kéthelyiséges ivó, alatta pincével, amelyben régészeink szerint a Nagy Lajos palotájába igyekvők a kis kaputornyon való bebocsátás előtt leöblíthették gégéjükről az út porát. Évszázadokon keresztül szeptember elején a szokásosnál is nagyobb sürgést-forgást figyelhettek meg az akkor ideérkezők, hiszen javában folytak a szüreti előkészületek. Majd két hétig csend uralkodott. Ugyanis a város apraja-nagyja a szőlőkben tartózkodott, hogy a termést időben betakaríthassák. Minden egyes borfesztivállal az egykori szőlő- és bortermelők előtt is tisztelgünk. Az idén a borhoz kötődő rítusokat, hiedelmeket, szokásokat középpontba állítva várjuk kedves vendégeinket a borünnep valamennyi eseményére. Miért pont a rítusok? Mert a bor magas szintű termelői és fogyasztói kultúráját folyamatosan bővülő, gazdagodó szokások szövik át. Nincs az emberiség birtokában még egy ilyen szintű tudás, amelyik oxigénfogyasztó és szén-dioxid-kibocsátó „élő anyagot” hoz létre, hogy ezerarcúságával megismerésre, megértésre késztessen bennünket földi életünk minden napján. Tizenhárom éve rítusok, szokások felelevenítésével, adaptálásával, új szokások kialakításával fáradozunk azon, hogy öt évtized után újra egyedi arculatú magyar borkultúra jöhessen létre. Ami biztos, divat lett borfesztiválra járni, törzsközönségünk tudatosan irányított divatsémákat követ. Az a kérdés, hogy e cselekményekből lesznek-e új szokások. Reméljük, nem kell 13 évet várnunk! Szervező: Magyar Szőlő- és Borkultúra Közhasznú Társaság Társrendező: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre isörfesztivál Információ: H-l 113 Budapest, Bartók Béla út 152. Telefon: (+36-1) 203-8507 Fax: (+36-1)204-0053 E-mail: info@borkulturakht.hu www.borkulturakht.hu www. winefestival. h u VISSZHANG Egy igazi hungarikum ! B N K I Káboly____________________________________________ Az utóbbi években szisztematikus Balatonellenes médiahadjárat folyt. A helyzet odáig fajult, hogy ingatlantulajdonos ismerősöm, JL JSL aki egyébként gyermekkora óta töltötte a nyarakat, most éves rendes pihenőjének helyszínéül kisgyermekes családjával együtt inkább a horvát tengerpartot választotta. Megcsappant az osztrák, német, holland turisták száma, a Zimmer frei táblákat lassan benövi a gaz. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az óriási hendikeppel és késéssel, döcögősen induló balatoni szezon mindössze háromhetesre zsugorodott, a térség jóformán már versenyben sincs. Ha ez így folytatódik, jövőre a Balatonon nyugodtan ki lehet tenni az „Idén a szezon elmarad” táblákat. A magyar ember szívéhez egykor oly közelálló, Közép-Európa legnagyobb tava a „Sweet Sea” - ahogy az angol szlogen utal rá - is igazi hungarikum, amelyet újra fel kell fedezni, mert a külföldi lehetőségekkel összehasonlítva anyagi és egyéb (utazási idő, távolság, biztonság) szempontokból még mindig előnyös feltételek mellett biztosítja a pihenést. Merem remélni, hogy előbbutóbb felébred a média Csipkerózsika-álmát alvó lelkiismerete, és egy kis önkritikát gyakorolva a horvát tengerpart népszerűsítéséhez nyújtott milliárdos „ingyenreklámok” helyett vigyázó szemét - ha kell, építő javaslatokkal kiegészítve - ismét a jó öreg, már a rómaiak által is nagyra becsült „Lacus Pelso” -ra veti. Ha ez megtörténik akkor a korábban bulvárszintre süllyesztett problémák után talán elindul egy olyan folyamat, amely a Balaton végleges (lelki) gyógyulását is elősegítheti. A világ országai már felismerték azt, hogy a vizes élőhelyek a biodiverzitás megőrzésének kulcsfontosságú ugyanakkor rendkívül sérülékeny területei, ezért az iráni Ramsar városában elfogadtak egy nemzetközi egyezményt, (1972-ben), amely ezen territóriumoknak mint ökoszisztémának természetvédelmi, gazdasági, és társadalmi értelemben vett bölcs hasznosítását tűzte ki fő céljául. A vizes élőhelyek „világörökségének” nemzetközi jelentőségű jegyzékébe - a Magyarországról felvett területek fele - a Kis- Balaton, Balaton mintegy 75 ezer hektárnyi része is belekerült. Büszkén hirdessük, hogy mekkora érték van birtokunkban, a sok szép és kellemes élményünket, felejthetetlen nyári emlékeinket minél több emberrel osszuk meg! Köszönjük meg szálláskérőink bizalmát, és olyan körültekintő gondoskodással szolgáljuk ki őket, hogy jövőre is visszajöjjenek hozzánk. Fogjunk össze nemre, korra, politikai és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül, és hódítsuk meg ismét a „fél világot”. A Balatonról nem lehet érzelmek nélkül nyilatkozni. Aki megismerte, és egy életre megszerette (a közönséges halandók mellett világhírű költők, írók, festők, művészek stb.), tudja miről beszélek. Az igazgyöngy itt van a kezünkben, nem kell tovább keresni. Most minden eddiginél erőteljesebb helyi összefogásra van szükség, civil kurázsi nélkül magunkra maradunk, és elvérzünk. A Balaton csak másodsorban lehet üzlet, mindenekelőtt vissza kell szerezni becsületét, méltóságát. Protekcionista politikát kell folytatni, a provokációktól, támadásoktól határozottan meg kell védeni magunkat, a pozitív, biztató, előremutató terveinket minél előbb meg kell valósítani. Az idei csonka szezon az elkövetkező évekre rendkívül negatív következményekkel jár majd. Sokkal kevesebb tőke koncentrálódik ide, mint korábban, ami könnyen lefékezheti az értéknövelő beruházások, fejlesztések jelenlegi ütemét. Ne akarjuk becsapni magunkat, vegyük észre, hogy most egyénileg és csoportosan is komoly áldozatot kell hozni a sikerért. Az első és egyben legfontosabb jó tanács: A legnagyobb segítség a kurtaxa (helyi idegenforgalmi adó) önkéntes - és nem kényszerű - vállalásával adható, mert az állam minden befizetett forinthoz még kettőt dotáció formájában hozzárak. Bevallom őszintén, valamikor én is mindent elkövettem, hogy kibújjak e kötelezettség alól, de ebben a kiélezett helyzetben, és ilyen lehetőséggel (1 forintommal összesen hármat adok) még szinte az ellenőrizhetetlen belföldi vendégeim után is örömmel fizetek. Úgy tekintek rá, hogy ez nem adó, hanem adomány. A következő lépés: A Balatonból eddig csak elvettek, az egyéni érdekek ilyetén megnyilvánulását egyszer és mindenkorra meg kell fékezni. (Annak idején amikor, külföldi újságírókat faggattak, hogy országukban milyen eszközökkel védekeznek a parti sáv feltöltése és kiparcellázása ellen, szegények még a kérdést sem értették.) Én szimbolikusan beleöntöttem a Balatonba a magam egy vödör vizét, a többi már Önökön (is) múlik. A szerző közgazdász