Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)

2004-08-31 / 228. szám

Egy kellemetlen kritikus portréja i Hakuk Norbert____________ Sokan rohadnak meg harminc és negyven között - írta egyik versében Lásdóffy Aladár azokról a tollforgatókról, akik föladják a fiatalkorukban bennük még meglévő hivatástudatot, és a konfliktusokat kerülve, a középszerbe betagozódva próbálnak érvényesülni. Abból a megfontolásból, amelyet talán az a román közmondás fejez ki a legérzékletesebben, amely így szól: a lehajtott fejet nem fogja a kard. A több regényt és tanulmánykötetet jegyző Szőcs István nem tartozik a fent említett tollforgatók közé. Több ezer megjelent írása szinte adys hevületről tanúskodik - a szerző ugyanis sohasem volt gyáva ahhoz, hogy szembemenjen az uralkodó kánonokkal, és fittyet hányjon a tekintélyelvűségre. Szőcs Istvánt emiatt igen sokan utálják, minthogy sok rajongója is van. Ő ugyanis kellemetlen kritikus és kellemetlen tanulmányíró. „Magam is többször elgondolkoztam: kritikusnak való vagyok-e? Más kritikusok szerint biztosan nem; az egyik, bármit fedezek fel, azonnal sorra járja a barátait, és miközben sípolva szívja befelé a levegőt, kijelenti: az egész egy félreértésen alapszik, egy műformának és egy izének az összekeverésén. A másik minden megnyilvánulásomban felfedezi az antiszemitizmust és a nacionalizmust; a harmadik ugyanígy megtalálja a soraim közt, alatt, felett a pecsovizmust és a renegátságot, és egyetlen »elképzelést ápol velem kapcsolatban«, hogy engem jól falba kell rúgni, aztán le kell ültetni, a fájós faromra” - vall erről a szerző Nemes Anna Borbála Látogatóban Szőcs Istvánnál című kötetének fülszövegében, amely hetvenötödik születésnapjára volt hivatott az erdélyi magyar kritika doyenje előtt tisztelegni. Bár a kötet csak egy esztendővel az évforduló után jelent meg, mégis megérte a várakozást. Nemes Anna Borbála alkotása ugyanis rendhagyó mű: a legbotrányosabb, legtöbb vitát kiváltó írásokból összeállított válogatást ugyanis Szőcs István életútinterjúja kapcsolja össze. Olvashatunk a kötetben Dsida-tanulmányokat, a román közélet hangulatát derekasan fölborzoló írást a millecentenárium kapcsán arról, aa«ww»whiw«HMaiM»iilal mit adott Erdély a magyarságnak, lesújtó kritikát Franyó Zoltán gyöngére sikeredett Faust-fordításáról, de a szerkesztő a kötetbe válogatta Szőcs azon írásait is, amelyek arról szólnak, Bartók rajongói mily gyakran csupán a külsőségeket becsülik a nagy zeneszerző műveiben azok valós értékei helyett. Az írásokhoz kapcsolódó életútinterjú azonban nemcsak Szűcs István műhelytitkaiba enged bepillantást, de a kor Erdélyéről is igen árnyalt képet nyújt, a Ceausescu-korszakban élhető értelmiségi lét viszontagságaitól a hatvanas évek Kolozsvárjának szellemi pezsgésén és a lakáshoz jutás nehézségein át egészen a cenzúra természetrajzáig. Többek között ennek köszönhetően az interjú valósággal letehetetlen olvasmány: a kötetet nyitó, Szőcs háborús kalandjairól szóló rész minden tragikuma ellenére akár a Svejk magyar párjaként is olvasható, és a romániai diktatúra könyvkiadási gyakorlatát bemutató részek is abszurd drámákhoz hasonlatosak - elég csak azt az esetet említenünk, amikor illemtankönyvében Szőcs István tudta nélkül a figyelmes szerkesztők minden mottót egy-egy Ceausescu-idézettel helyettesítettek, vagy amikor a könyvkiadóként dolgozó szerző számos művet csak úgy tudott áttuszkolni a cenzúrán, hogy a rektori jelentésbe beírta: „Marx kedvenc háziolvasmányainak egyike volt...” A kötet mindemellett irodalmi bulvárnak sem utolsó; az interjúalany ugyanis kíméletlen szókimondással számol be literatúránk nagyjainak kicsinyes patvarkodásairól, így az olvasó évtizedes utálkozások keletkezéstörténetébe is bepillanthat, és a könyv megjelenésével bizonyára Szőcs István is szerez magának néhány újabb haragost. Az alapos bibliográfiával és részletes képanyaggal ellátott kötet legnagyobb erénye mindazonáltal az, hogy megrajzolja egy példátlanul termékeny és felrázó hatású, ma is egyre gyarapodó kritikusi pálya ívét, és krimihez illő olvasmányossággal kelti fel a vágyat az olvasóban Szőcs István életművének alaposabb megismerésére. (Nemes Anna Borbála: Látogatóban Szőcs Istvánnál. Wellmann Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül.) I— - ■ ■ H Vasárnap is képben vagyunk! Magyar prinzrt a hét minden napján ÚJ KIADÓI ELŐFIZETŐINK KÖZÖTT havonta két darab 20 000 Ft-os üdülési utalványt sorsolunk ki! Következő sorsolás: MEGRENDELŐLAP Alulírott....................................................................................(név).................................................................(irányítószám, helység) .............................................................................................(utca, tér) .......................(házszám).........................................(emelet, ajtó) megrendelem a (lilí)i NpiflZCt című lapot .................................példányban. Fizetés módja: 0 csekk D átutalás □ számlát kérek D nem kérek (aláírás) szeptember 24. A nyertesek nevét szeptember 25-i lapszámunkban olvashatják. A lapot 2004. október 1-jétől tudjuk kézbesíteni. Kedves Olvasóink! A vasárnapi megjelenés többféle előfizetésre ad lehetőséget! ELŐFIZETÉSI DÍJAK: CSAK VASÁRNAPRA 6 NAPRA 7 NAPRA 1 25%-os 28%-os 30%-os1 1 KEDVEZMÉNY KEDVEZMÉNY KEDVEZMÉNY1 1/4 ÉV □ 1905 Ft □ 7 980 Ft □ 9 516 Ft1 1/2 ÉV □ 3810 Ft □ 15 960 Ft □ 19 032 Ft 1 ÉVES □ 7620Ft □ 31 920 Ft □ 38 064 Ft1 A vasárnapi lapszámot előfizetőinknek a posta hétfőn kézbesíti! ..........wmmmmmmmmmmmmm 2004. augusztus 31., kedd Kultum ’ ut 11’ MÉM 15 Fogyasztanak, vannak kiállítás neogagyi élelmiszerekből a Közlekedési Múzeumban Trendexpo címmel az év reklámügynöksége rendezett mustrál kiállítás fedőnévvel az amerikai neogagyi műtakony (copyright Fábry Sándor) tárgyakból, élelmiszerekből, sokak megrökönyödésére. Lila ketchuptól a gatyagumin át az eddmegfüzetig van itt minden, csak győzzünk szörnyülködni, és persze előbb, de inkább utóbb fogyasztani. Belépés csak trendi szerkóban! __Nf.dbás. Miklós_____________ Ezek hülyék. Ilyet biztosan nem adnék a kis Ferikének, ezt meg így hogy? - ilyen és hasonló rácsodálkozások visszhangoznak a falak, modellvasutak és egy korabeli vasútállomás árnyékában a Trendexpo-kiállításon, ami azért csak szerényen sorolható ebbe a - kiállításnak nevezett - kategóriába. De ne szaladjunk előre, dugdossunk viszsza egy-két lepergett homokszemet a homokóra felső felébe, mert már a kezdet, a megnyitó sem volt könnyen felejthető. Kiállítás. 100 lehetetlen árucikk. A jövő. Lépj be! Velünk. Rendben belépünk, mint aki halkan belelépett, a bejáratnál már több hoszteszleányzó, mint ahányan érkeztünk, a biztonság kedvéért egy feladat elvégzésére - egy darab név kipipálása és egy sajtómappa átnyújtása, igaz, ez már kettő, kocsi - minimum négyen állnak rendelkezésre, köszi, már markolom is a mappát. Tudat. Megnyitó. Est. Sorolják tovább a meghívón, így talán még én is felfogom, egyszerű fogyasztó a nyolcból. Végül is eljutott az információ, itt vagyok, úgyhogy jól sikerült a reklámcég eddigi teljesítménye, jó pont a PR-osnak. A kiállítást nehezebb volt megtalálni, mint a vendégeknek - reklámszakemberek, stylistok, designerek, önjelölt divatdiktátorok, itakdal sem kínált száraz pezsgőket, borokat, narancsleveket, de mindegy. A lényeg, hogy összejöttünk, összejöttetek, s lenyomjuk a világot, eladjuk a megagatyit, mindegy, kinek, de a legtöbbért. Rövid bevezető, aztán színpadra lép „Kedves stylistok, megrendelők, rendezők!” - megszólítással az est vendége, Fábry Sándor, aki természetesen dizájncenterével igyekszik itt is elámítani a közönséget. Reklámbiznisz-tapasztalatainak rövid ecsetelése után - ami, mármint a tapasztalatszerzés, tíz percig tartott - az áruk közé csap, immáron tizenöt éve, hogy most éppen a „pudvásseggűek országának” termékeit vegye górcső alá, mint például a praktikus nyelvtisztítót, az eldobható vágódeszkát, a bébiipar csúcstermékeit, a hazafias Bush-bábut, a foszforeszkáló szappant, „ami leginkább akkor hasznos, ha éppen fürdetés közben érkezik az áramszünet, de Ödönke így nem tűrnik el a sötétségben”. A oneman-show-t divatbemutató követi, majd koktélok, könyöklés, szendvics, kaja és újfent könyöklés az öltönyös megrendelők, a szépen szőkére festett, oldalra fésült, tréningfelsős designerek, csontvékony modellek között. Hamarosan a Zagar lép a színpadra, a közönség már oszlóban, de azért elhangzik az új albumról, Török Ferenc Szezon című filmjéhez készült lemezről is egy-két dal, szól is, ahogyan kell, igaz, kicsit szomorkásan így szeptember eleje, a szezon vége felé. A DDB Budapest kiállításával az amerikai trendeket igyekszik bemutatni, a fejlesztéseket a napi fogyasztási cikkek területén. Először 2001 -ben rendezték meg ezt a tárlatot, s most egy megújított kollekció érkezett a Közlekedési Múzeumba. Van itt mi műanyag szem és plasztikszáj ingere, minden megtalálható, ami nem természetes. Holdszelet édesség, csak nőknek, kiszínezhető és megehető étel, dinó fogselyem, kifestősüti, színcsavar (amellyel a gyerekek mágikus utazásban vehetnek részt), firkája, becsap-lila-ketchup, hazafi gabonapehely, macskadrog (amely a négylábút „a hetedik mennyországba viszi”), folyékony sajt, buborékos tej, fokhagymaspray, akinek nincs autója vagy régi, annak autóspray dukál („a spray-t egy új autó különböző alkatrészeinek az illatából állították össze: az autó üléseinek, a bőrnek, a ragasztónak, a légkondicionálónak az illatából, hogy az élmény tökéletes legyen”). A kiállítás szeptember 24-ig tekinthető meg a Közlekedési Múzeumban. Csak erős idegzetűeknek: mmm i i mwmmmmmmnwm mmnhm mmm i i A szeretet képei mindig segítenek a Munkatársunktól._____________ Jasz Ferencnek, a kortárs magyar fotográfia, filmművészet, televíziózás jelentős képviselőjének a felvételeiből rendeztek kiállítást legutóbb a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában. A több mint három évtizedet átfogó összeállítás darabjai a magyar népélet, népművészet, tradicionális tárgyformálás, építészet s mindenekelőtt a szakrális művészet remekeit örökítik meg, emelik be a kortárs fotográfia képi világába. A képeket Mádl Ferenc köztársasági elnök, Makovecz Imre építész és Orbán Viktor volt miniszterelnök ajánlotta a látogatók figyelmébe a kiállításhoz, illetve az ahhoz kapcsolódó jótékonysági esthez készült meghívóban. Nyilvánvalóan nem kis részben azért, mert - ahogyan Orbán Viktor fogalmaz - Olasz Ferenc nem csupán lélekemelő témaválasztásával, festői színeivel, hanem egy jó ügy, egy nemes cél érdekében alkotásainak ellenértékével is szolgál. A művész a daganatos gyermekek gyógyítására ajánlotta föl a művei eladásából származó bevételt, s azon túl, hogy az alkotásokat a tárlat időtartama alatt is meg lehetett vásárolni, pénteken jótékonysági estet is rendeztek az apátságban, amelynek jegybevétele ugyancsak a jótékony célt szolgálja. A várakozást fölülmúló siker, fogalmaz Nagy Károly, a rendezvény animátora, hogy több mint nyolcvan fotográfia talált gazdára, s több mint hétmillió forint gyűlt össze, amelyet a gyermekek gyógyítására lehet fordítani. Olasz Ferenc kiállítása után október 31-ig újabb izgalmas tárlat látható a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában a tizenöt évvel ezelőtt alakult Veszprémi Művész Céh hatvan tagjának alkotásaiból. A tárlat anyagát korábban Veszprémben, majd Siófokon mutatták be, Tihany után pedig Pécsett, Szegeden, majd Budapesten kerül közönség elé.