Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)

2004-08-31 / 228. szám

Egy kellemetlen kritikus portréja i­ Hakuk Norbert____________ S­okan rohadnak meg harminc és negyven között - írta egyik versében Lásdóffy Aladár azokról a tollforgatókról, akik föladják a fia­talkorukban bennük még meglévő­ hivatástudatot, és a konfliktusokat kerülve, a középszerbe betagozód­va próbálnak érvényesülni. Abból a megfontolásból, amelyet talán az a román közmondás fejez ki a legér­zékletesebben, amely így szól: a le­hajtott fejet nem fogja a kard. A több regényt és tanulmánykö­tetet jegyző Szőcs István nem tarto­zik a fent említett tollforgatók közé. Több ezer megjelent írása szinte adys hevületről tanúskodik - a szer­ző ugyanis sohasem volt gyáva ah­hoz, hogy szembemenjen az uralko­dó kánonokkal, és fittyet hányjon a tekintélyelvűségre. Szőcs Istvánt emiatt igen sokan utálják, minthogy sok rajongója is van. Ő ugyanis kel­lemetlen kritikus és kellemetlen ta­nulmányíró. „Magam is többször elgondolkoztam: kritikusnak való vagyok-e? Más kritikusok szerint biztosan nem; az egyik, bármit fe­dezek fel, azonnal sorra járja a bará­tait, és miközben sípolva szívja be­felé a levegőt, kijelenti: az egész egy félreértésen alapszik, egy műformá­nak és egy izének az összekeveré­sén. A másik minden megnyilvánu­lásomban felfedezi az antiszemitiz­must és a nacionalizmust; a harma­dik ugyanígy megtalálja a soraim közt, alatt, felett a pecsovizmust és a renegátságot, és egyetlen »elképze­­lést ápol velem kapcsolatban«, hogy engem jól falba kell rúgni, aztán le kell ültetni, a fájós faromra” - vall erről a szerző Nemes Anna Borbála Látogatóban Szőcs Istvánnál című kötetének fülszövegében, amely hetvenötödik születésnapjára volt hivatott az erdélyi magyar kritika doyenje előtt tisztelegni. Bár a kötet csak egy esztendővel az évforduló után jelent meg, mégis megérte a várakozást. Nemes Anna Borbála alkotása ugyanis rendha­gyó mű: a legbotrányosabb, legtöbb vitát kiváltó írásokból összeállított válogatást ugyanis Szőcs István életútinterjúja kapcsolja össze. Ol­vashatunk a kötetben Dsida-tanul­­mányokat, a román közélet hangu­latát derekasan fölborzoló írást a millecentenárium kapcsán arról, aa«ww»whiw«HMaiM»iil­al mit adott Erdély a magyarságnak, lesújtó kritikát Franyó Zoltán gyön­gére sikeredett Faust-fordításáról, de a szerkesztő a kötetbe válogatta Szőcs azon írásait is, amelyek arról szólnak, Bartók rajongói mily gyak­ran csupán a külsőségeket becsülik a nagy zeneszerző műveiben azok valós értékei helyett. Az írásokhoz kapcsolódó életútinterjú azonban nemcsak Szűcs István műhelytit­kaiba enged bepillantást, de a kor Erdélyéről is igen árnyalt képet nyújt, a Ceausescu-korszakban él­hető értelmiségi lét viszontagságai­tól a hatvanas évek Kolozsvárjának szellemi pezsgésén és a lakáshoz ju­tás nehézségein át egészen a cenzú­ra természetrajzáig. Többek között ennek köszönhetően az interjú va­lósággal letehetetlen olvasmány: a kötetet nyitó, Szőcs háborús ka­landjairól szóló rész minden tragi­kuma ellenére akár a Svejk magyar párjaként is olvasható, és a romá­niai diktatúra könyvkiadási gyakor­latát bemutató részek is abszurd drámákhoz hasonlatosak - elég csak azt az esetet említenünk, ami­kor illemtankönyvében Szőcs Ist­ván tudta nélkül a figyelmes szer­kesztők minden mottót egy-egy Ceausescu-idézettel helyettesítet­tek, vagy amikor a könyvkiadóként dolgozó szerző számos művet csak úgy tudott áttuszkolni a cenzúrán, hogy a rektori jelentésbe beírta: „Marx kedvenc háziolvasmányai­nak egyike volt...” A kötet mind­emellett irodalmi bulvárnak sem utolsó; az interjúalany ugyanis kí­méletlen szókimondással számol be literatúránk nagyjainak kicsinyes patvarkodásairól, így az olvasó évti­zedes utálkozások keletkezéstörté­netébe is bepillanthat, és a könyv megjelenésével bizonyára Szőcs Ist­ván is szerez magának néhány újabb haragost. Az alapos bibliográ­fiával és részletes képanyaggal ellá­tott kötet legnagyobb erénye mind­azonáltal az, hogy megrajzolja egy példátlanul termékeny és felrázó hatású, ma is egyre gyarapodó kriti­kusi pálya ívét, és krimihez illő ol­vasmányossággal kelti fel a vágyat az olvasóban Szőcs István életmű­vének alaposabb megismerésére. (Nemes Anna Borbála: Látoga­tóban Szőcs Istvánnál. Wellmann Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelö­lés nélkül.) I— - ■ ■ H Vasárnap is képben vagyunk! Magyar prinzrt a hét minden napján ÚJ KIADÓI ELŐFIZETŐINK KÖZÖTT havonta két darab 20 000 Ft-os üdülési utalványt sorsolunk ki! K­övetkező sorsolás: MEGRENDELŐLAP Alulírott....................................................................................(név)­­.................................................................(irányítószám, helység) .............................................................................................(utca, tér) .......................(házszám).........................................(emelet, ajtó) megrendelem a (lil­í)i­­ NpiflZCt című lapot .................................példányban. Fizetés módja: 0 csekk D átutalás □ számlát kérek D nem kérek (aláírás) s­zeptember 24. A nyertesek nevét szeptember 25-i lapszámunkban olvashatják. A lapot 2004. október 1-jétől tudjuk kézbesíteni. Kedves Olvasóink! A vasárnapi megjelenés többféle előfizetésre ad lehetőséget! ELŐFIZETÉSI DÍJAK: CSAK VASÁRNAPRA 6 NAPRA 7 NAPRA 1 25%-os 28%-os 30%-os1 1 KEDVEZMÉNY KEDVEZMÉNY KEDVEZMÉNY1 1/4 ÉV □ 1905 Ft □ 7 980 Ft □ 9 516 Ft1 1/2 ÉV □ 3810 Ft □ 15 960 Ft □ 19 032 Ft­ 1 ÉVES □ 7620Ft □ 31 920 Ft □ 38 064 Ft1 A vasárnapi lapszámot előfizetőinknek a posta hétfőn kézbesíti!­ ..........wmmmmmmmmmmmmm 2004. augusztus 31., kedd Kultum ’ u­t 11’ MÉM 15 Fogyasztanak, vannak kiállítás neogagyi élelmiszerekből a Közlekedési Múzeumban Trendexpo címmel az év reklámügynöksége rendezett mustrál kiállítás fedőnévvel az amerikai neogagyi műtakony (copyright Fábry Sándor) tárgyakból, élelmiszerekből, sokak megrökönyö­désére. Lila ketchuptól a gatyagumin át az eddmegfüzetig van itt minden, csak győzzünk szörnyülködni, és persze előbb, de in­kább utóbb fogyasztani. Belépés csak trendi szerkóban! __Nf.dbás. Miklós_____________ E­zek hülyék. Ilyet biztosan nem adnék a kis Ferikének, ezt meg így hogy? - ilyen és hasonló rácso­­dálkozások visszhangoznak a falak, modellvasutak és egy korabeli vas­útállomás árnyékában a Trendex­­po-kiállításon, ami azért csak sze­rényen sorolható ebbe a - kiállítás­nak nevezett - kategóriába. De ne szaladjunk előre, dugdossunk visz­­sza egy-két lepergett homokszemet a homokóra felső felébe, mert már a kezdet, a megnyitó sem volt könnyen felejthető. Kiállítás. 100 lehetetlen árucikk. A jövő. Lépj be! Velünk. Rendben belépünk, mint aki halkan belelé­pett, a bejáratnál már több hosz­­teszleányzó, mint ahányan érkez­tünk, a biztonság kedvéért egy fel­adat elvégzésére - egy darab név ki­­pipálása és egy sajtómappa átnyúj­­tása, igaz, ez már kettő, kocsi - mi­nimum négyen állnak rendelkezés­re, köszi, már markolom is a map­pát. Tudat. Megnyitó. Est. Sorolják tovább a meghívón, így talán még én is felfogom, egyszerű fogyasztó a nyolcból. Végül is eljutott az infor­máció, itt vagyok, úgyhogy jól sike­rült a reklámcég eddigi teljesítmé­nye, jó pont a PR-osnak. A kiállítást nehezebb volt megtalálni, mint a vendégeknek - reklámszakembe­rek, stylistok, designerek, önjelölt divatdiktátorok, itakdal se­m kínált száraz pezsgőket, borokat, narancs­­leveket, de mindegy. A lényeg, hogy összejöttünk, összejöttetek, s le­nyomjuk a világot, eladjuk a mega­­gatyit, mindegy, kinek, de a legtöb­bért. Rövid bevezető, aztán szín­padra lép „Kedves stylistok, meg­rendelők, rendezők!” - megszólí­tással az est vendége, Fábry Sándor, aki természetesen dizájncenterével igyekszik itt is elámítani a közönsé­get. Reklámbiznisz-tapasztalatai­­nak rövid ecsetelése után - ami, mármint a tapasztalatszerzés, tíz percig tartott - az áruk közé csap, immáron tizenöt éve, hogy most éppen a „pudvásseggűek országá­nak” termékeit vegye górcső alá, mint például a praktikus nyelvtisz­títót, az eldobható vágódeszkát, a bébiipar csúcstermékeit, a hazafias Bush-bábut, a foszforeszkáló szap­pant, „ami leginkább akkor hasz­nos, ha éppen fürdetés közben ér­kezik az áramszünet, de Ödönke így nem tűrnik el a sötétségben”. A one­­man-show-t divatbemutató követi, majd koktélok, könyöklés, szend­vics, kaja és újfent könyöklés az öl­tönyös megrendelők, a szépen sző­kére festett, oldalra fésült, tréning­­felsős designerek, csontvékony mo­dellek között. Hamarosan a Zagar lép a színpadra, a közönség már oszlóban, de azért elhangzik az új albumról, Török Ferenc Szezon cí­mű filmjéhez készült lemezről is egy-két dal, szól is, ahogyan kell, igaz, kicsit szomorkásan így szep­tember eleje, a szezon vége felé. A DDB Budapest kiállításával az amerikai trendeket igyekszik be­mutatni, a fejlesztéseket a napi fo­gyasztási cikkek területén. Először 2001 -ben rendezték meg ezt a tárla­tot, s most egy megújított kollekció érkezett a Közlekedési Múzeumba. Van itt mi műanyag szem és plasz­tikszáj ingere, minden megtalálha­tó, ami nem természetes. Holdsze­let édesség, csak nőknek, kiszínez­hető és megehető étel, dinó fog­selyem, kifestősüti, színcsavar (amellyel a gyerekek mágikus uta­zásban vehetnek részt), firkája, be­­csap-lila-ketchup, hazafi gabona­­pehely, macskadrog (amely a négy­lábút „a hetedik mennyországba vi­szi”), folyékony sajt, buborékos tej, fokhagymaspray, akinek nincs autója vagy régi, annak autóspray dukál („a spray-t egy új autó külön­böző alkatrészeinek az illatából állí­tották össze: az autó üléseinek, a bőrnek, a ragasztónak, a légkondi­cionálónak az illatából, hogy az él­mény tökéletes legyen”). A kiállítás szeptember 24-ig tekinthető meg a Közlekedési Múzeumban. Csak erős idegzetűeknek: mmm i­­ i­ m­wmmmmmm­n­wm mmnhm­­ mm­m i i A szeretet képei mindig segítenek a Munkatársunktól._____________ Jasz Ferencnek, a kortárs ma­gyar fotográfia, filmművészet, televíziózás jelentős képviselőjének a felvételeiből rendeztek kiállítást legutóbb a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában. A több mint három évtizedet átfogó összeállítás darab­jai a magyar népélet, népművészet, tradicionális tárgyformálás, építé­szet s mindenekelőtt a szakrális művészet remekeit örökítik meg, emelik be a kortárs fotográfia képi világába. A képeket Mádl Ferenc köztársasági elnök, Makovecz Imre építész és Orbán Viktor volt minisz­terelnök ajánlotta a látogatók fi­gyelmébe a kiállításhoz, illetve az ahhoz kapcsolódó jótékonysági est­hez készült meghívóban. Nyilván­valóan nem kis részben azért, mert - ahogyan Orbán Viktor fogalmaz - Olasz Ferenc nem csupán lélek­emelő témaválasztásával, festői szí­neivel, hanem egy jó ügy, egy ne­mes cél érdekében alkotásainak el­lenértékével is szolgál. A művész a daganatos gyermekek gyógyítására ajánlotta föl a művei eladásából származó bevételt, s azon túl, hogy az alkotásokat a tárlat időtartama alatt is meg lehetett vásárolni, pén­teken jótékonysági estet is rendez­tek az apátságban, amelynek jegy­bevétele ugyancsak a jótékony célt­­ szolgálja. A várakozást fölülmúló siker, fogalmaz Nagy Károly, a ren­dezvény animátora, hogy több mint nyolcvan fotográfia talált gaz­dára, s több mint hétmillió forint gyűlt össze, amelyet a gyermekek gyógyítására lehet fordítani. Olasz Ferenc kiállítása után ok­tóber 31-ig újabb izgalmas tárlat látható a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában a tizenöt évvel ezelőtt alakult Veszprémi Művész Céh hatvan tagjának alkotásaiból. A tárlat anyagát korábban Veszp­rémben, majd Siófokon mutatták be, Tihany után pedig Pécsett, Sze­geden, majd Budapesten kerül kö­zönség elé.

Next