Magyar Nemzet, 2004. október (67. évfolyam, 259-287. szám)

2004-10-07 / 265. szám

latoter@magyarnemzet.hu 2004. 7.. Itt.-Tér ' la|W \t*IB/.t*l H ' Szerkeszti: Szényi Gábor Az életmentő gamma-késre várva Mennyit ér ma Magyarországon az orvosok szellemi tőkéje? • A műszer helyén a nővérek öltöznek Hogy mire van közpénz Magyarországon, az nézőpont kérdése. Jutnak mil­liók a Szabadság híd befüvesítésére, állami parádékra, pesti műplázsra, a „másságot” hirdető rendezvényekre, az exbróker zsebéből szétpergett apró­pénzről nem is szólva. Ha ezeket az „apró” tételeket összeadjuk, talán még életmentő orvosi műszerekre, berendezésekre is futna belőlük. Persze ez más „kör”. A lényeg az, hogy a magyar állam képtelen az anyagi fedezetét megteremteni egy olyan sugársebészeti eszköznek, amellyel a bonyolult agyműtéteket a koponya felnyitása nélkül is el lehet végezni. Ezt - mint lát­ni fogjuk - a nálunk szegényebb országok is ki tudták gazdálkodni. 11 Kormos Vau-ria_________________________ A Magyar Tudományos Akadé­mia zsúfolásig megtelt kupola­termébe sorra érkeznek az or­vosok, a kutatók, a pulpitus mögött a hagyományokhoz illően foglal­nak helyet a tudósok, a professzorok, az Akadémia elnöke. A tudományos ülést a köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyitja meg. Néhány üdvözlő szót mond az egészségügyi miniszter, és a teremben ott látni az elődjét is. A nagy érdeklődést ki­váltó téma a modern idegsebészet egyik nagy hatékonyságú módszere, a sugárse­bészet. Ezen belül pedig a Leksell­­gamma-kés használata, amely úgymond forradalmasította az agysebészetet. En­nyit tudhatunk meg elöljáróban. Miközben Szeifert György, Fedorcsák Imre, Nyáry István előadásait hallgatjuk, kirajzolódnak előttünk azok a módszerek, amelyekre a XXI. század magas szintű gyógyítási technikái ma világszerte lehető­séget adnak. Később bepillantását nyerhe­tünk abba a több mint egy évtizedes folya­matba, ahogyan öt magyar orvos szellemi erőforrásait mozgósítva felkészült a gam­ma-késes módszer hazai alkalmazására. Egynapos beavatkozás A tudományos ülés végén tapssal és gra­tulációkkal búcsúzik el a hallgatóság az előadóktól. Eddig tartott az ünnep. És most következzék a „rögvalóság”. A hely­zet az, hogy a szóban forgó berendezés Magyarországon nem található meg. Ám mielőtt e hiány hátteréről szó esnék, is­merkedjünk meg magával a készülékkel, az orvosi beavatkozás lényegével. És min­denekelőtt azzal a rendkívüli emberrel, akiről elnevezték: Lars Leksell professzor­ral. A stockholmi Karolinska-intézet idegsebésze, a neves Olivecrona profesz­­szor tanítványa 1951-ben kezdett el dol­gozni e „vértelen” sebészeti eszköz kifej­lesztésén és alkalmazásán. Létrehozott egy olyan berendezést, amely a kobalt hatvanas izotópjából nyerte a gammasu­garakat. A káros szövetek megsemmisíté­se, illetve a rendellenességek lokalizálása úgy történt, hogy az adott területre 201 sugarat összpontosított, így érte el a kí­vánt biológiai eredményt. Az egyenként ártalmatlan sugárnyalábok ugyanis a fó­kuszpontban pusztító hatásúvá összeg­ződnek, így tizedmilliméternyi területen is képesek a rákos góc vagy az áttétek el­pusztítására, célterületén kívül a lokalizá­lására. Ezen túl az eljárás rendkívüli elő­nye a koncentrált besugárzás, gyors ener­giacsökkenés, így az agy ép szövetei nem károsulnak. Az Akadémián tartott elő­adások szemléltető ábráin jól láthattuk a félgömb alakú, ólommal bélelt „sisakot”, amelynek furatain át jutnak a gyógyító sugarak a megfelelő helyre. , Tizenhét évbe tellett, míg Leksell pro­fesszor 1968-ban elvégezte az első ilyen beavatkozást. A köztes időszak bizonyta­lansága azzal magyarázható, hogy az or­vosokat még nem segítették olyan képal­kotó diagnosztikai eljárások, amelyekkel pontosan meg tudták volna határozni a beavatkozás helyét. A CT, az MR, a PET elterjedésével viszont elhárult ez az aka­dály, s ma az említett háttérre támaszkod­va a gamma-kés nagy biztonsággal hasz­nálható. A sugársebészeti eljárást részletes ter­vezés előzi meg. Ahogyan a feladatot vég­ző csapat feláll, némileg tágabb dimenzió­ba helyezi a hagyományos gyógyításról al­kotott képünket. Idegsebész, radiológus, radioterapeuta, onkológus és fizikus dol­gozik együtt, a háttérben pedig ott talál­ható a nagy teljesítményű számítástech­nikai rendszer. Az idők folyamán kiderült, hogy a ké­szülékkel - többek között - jó irányba be­folyásolható a Parkinson-kór és az epilep­szia. Tény, hogy egy ilyen berendezés kö­rülbelül egymilliárd forintért szerezhető be, s számolni kell a működtetésére, a technikai háttérre, a betegek utókövetésé­re fordítandó kiadásokkal. Viszont a szakemberek állításai és a tapasztalatok szerint egy készülék élettartama során tíz­millió beteg ellátására alkalmas. Szigorú­an a gazdasági szempontoknál maradva, egyik előnye, hogy egynapos eljárásról van szó, tehát kiesnek azok a költségek, amelyek a hosszadalmas kórházi ellátás­sal járnak. A világban ma csaknem kétszáz gamma-késközpont található, a legtöbb az Egyesült Államokban és Japánban. De nemcsak a gazdaságilag erős államok is­merték fel a befektetés egészségügyi, gaz­dasági, tudományos értékét, emberköz­pontúságát, hanem a javakban éppen nem dúskáló országok is. Szinte legendás a csehországi központ megalakulása, hiszen a gép megvásárlása - Havel elnök kezdeményezésére - köz­adakozásból indult, még 1992-ben. Hor­vátországban, Zágrábban idén áprilisban adták át a berendezést, Törökországban most indul a program, Romániában és Oroszországban a telepítés folyamatban van. A nagy kérdőjel pedig hazánk. Annak ellenére, hogy mint Nyáry István pro­fesszor, az Országos Idegsebészeti Tudo­mányos Intézet (OITI) főigazgató főorvo­sa előadásában hangsúlyozta, minden ké­szen áll a berendezés fogadására és mű­ködtetésére. Az OITI Európa és a világ egyik legna­gyobb szakmai és tudományos intézmé­nye. Fél évszázados múlt áll mögötte és nemzetközileg is új tudományágak kiin­dulópontjaként tartják számon. Betegfor­galma hazai viszonylatban kiemelkedően magas, évente hétszázötven agyi és száz­ötven gerinctumorban szenvedő embert irányítanak hozzájuk. Az orvosok itt szá­mos olyan esettel találkoznak, amelyek gyógyítása az átlagosnál bonyolultabb és költségesebb. Nyugtalanító csend - Miért voltak időszerűek a Magyar Tudo­mányos Akadémián megtartott előadá­sok? - kérdezem Nyáry professzortól, im­már napi feladatai közben. - A pontos információk átadása erről az idegsebészeti eljárásról, továbbá annak tudatosítása, hogy mit értünk el eddig, annak ellenére, hogy a berendezést nélkü­löznünk kellett. Az előzményekhez tarto­zik, hogy néhány évvel ezelőtt a brüsszeli Erasmus-klinika felavatásának rendkívü­li sajtóvisszhangja volt, ami a hazai média érdeklődését is felkeltette. Úgy beszéltek itthon az eljárásról, mint egy kuriózum­ról. Holott ekkor már száznál több ilyen központ működött a világban. Kevéssé volt ismert, hogy Magyarországon van egy olyan orvoscsoport, amelynek tagjai e téren komoly szakértelemmel és orvosi gyakorlattal rendelkeznek. A mai napig fennáll ez az ellentmondásos helyzet: a tu­dás megvan, de itthon nem tudják kellő mértékben mások javára fordítani. Így eshetett meg, hogy a brüsszeli köz­pont működtetéséhez nem­ volt megfelelő szakember, s innen, Magyarországról Szeifert Györgyöt kérték meg e feladatra. Ő ma is ott kamatoztatja ez irányú képes­ségeit, de sokkal szívesebben tenné ezt hazájában - magyarázza Nyáry profesz­­szor. Külön elismeréssel beszél Fedorcsák Imréről, aki motorja volt annak, hogy az agyi eredetű betegségeket az úgynevezett lineáris gyorsító alapú sugársebészeti rendszerrel gyógyíthassák. Magát az eljá­rást az Országos Onkológiai Intézet és az Országos Idegsebészeti Tudományos In­tézet együttműködésével kísérletezték ki, elsőként térségünkben. A műszerrel 1991 óta 985 betegen 1162 kezelést végeztek el. A beavatkozásra várók száma sokszoro­san meghaladja a jelenlegi lehetőségeket. Az OITI-ben ötven orvos dolgozik, kö­zülük tizenheten magas tudományos fo­kozattal is rendelkeznek. E szellemi kö­zegben természetes, hogy saját erőből és tehetségükből igyekeznek megteremteni azt a többletet, amivel a szűkös hazai for­rásokat ellensúlyozni lehet. Bő tíz évvel ezelőtt kezdtek ismerkedni a gammakés­­programmal, s keresték a külföldi tapasz­talatszerzések módját. Figyelemre méltó az a szakmai szolidaritás, ahogyan az itt­honról elszármazott, külföldi intézmé­nyekben elismert kollégák - Kemény András és Steiner László - egyengették az útjukat. Az öt orvos, Fedorcsák Imre, Ma­jor Ottó, Sípos László, Szeifert György és Várady Péter angol és amerikai gamma­kés központokban dolgoztak. Negyvenhét tanulmányt publikáltak eddig a legrango­sabb nemzetközi szakmai folyóiratokban, és sorra megszerezték a kívánt tudomá­nyos minősítéseket. Egy zöld dossziét mutat Nyáry pro­fesszor, rajta az időpont: 1995. A doku­mentáció azt a szakmai programot tartal­mazza, amit már ekkor eljuttattak az egészségügyi tárcához. A program azzal folytatódott, hogy amikor az intézet fel­újítására és bővítésére sor került, a ter­vekben már a gamma-kés működtetésé­hez szükséges helyiség is szerepelt. A komplex, gyors folyamat érdekében az eszköz közvetlen közelébe telepítették a diagnosztikai hátteret, a CT- és MR- berendezéseket. Ma a többtonnás készü­lék elhelyezésére szolgáló helyiség a való­di funkció híján a nővérek öltözője. Ezt az állapotot Nyáry professzor nehezen tudja „értékelni”.­­ Az épület speciális kialakításához hozzá se foghattunk volna a több fóru­mon jóváhagyott szakmai program nél­kül. Ennek középpontjában a gamma­késsel kapcsolatos eljárások bevezetése állt. Amit a készülék fogadására felépítet­tünk, szintén milliárdos tétel. A magyará­zatot, hogy a gép beszerzésére nincs pénz, az ember egyszer-kétszer még elviseli. De azt, hogy ennél a sémánál nem tellett többre, bizony nehéz elfogadni. - Az említett kifogáson túl, hogy „nincs pénz”, töprengtek-e az illetékesek azon, hogy mégis legyen Magyarországon leg­alább egy ilyen berendezés? - Két javaslatról tudok. Miután az ál­lam felügyelete alá tartozó közintézmény vagyunk, a logikus az lenne, ha a berende­zés megvásárlását a költségvetésből fe­deznék. A másik út a vállalkozói formá­ban történő beszerezés. Ám itt tekintetbe kell venni, hogy egy ilyen megoldásnál a betegeknek a műtéti eljárásért piaci árat kellene téríteni, hiszen a működési költ­ségek fedezésén túl a hitel törlesztéséhez szükséges összeget is elő kell teremteni. Az elmúlt években az egészségügyi tár­ca hol az egyik, hol a másik lehetőséget helyezte előtérbe. Az úgynevezett szolgál­tatásvásárlási módszert Csehák Judit egy­kori miniszter pártfogolta ugyan, ám le­köszönésével ez a szál megszakadt. A leg­utóbbi fejlemény, hogy a tárca összeállí­tott egy értékesítendő ingatlanportfóliót, az ebből befolyt összegből vásárolnák meg a berendezést. Néhány hónapja szóban arról tájékoz­tatták Nyáry professzort, hogy az 1,1 milliárd forintba kerülő gamma-késes be­rendezés náluk, az Országos Idegsebésze­ti Tudományos Intézetben lesz elhelyez­ve. Azóta csend van, mégpedig nyugtala­nító csend.­­ Nem lehet e mögött az, hogy az or­szágban erős verseny, mondhatni harc fo­lyik a sugárterápiás központok létesíté­séért, illetve bővítéséért? - A verseny ellen nincs kifogásom. De akkor versenyezzünk egyenlő feltételek­kel, és győzzön a jobbik. Ha valaki minket le akar „győzni”, mutasson fel többet és jobbat, de legalább hasonló eredménye­ket. Ám ilyesmiről a mai napig nincs tu­domásom. Hat-hétszáz betegen segítene - Mi történik, ha egy magyar vagy külföldi tőkés megvásárol egy gamma-kést, és kiad­ja bérbe? - Egy állami intézményben lévő vagy egy magáncég által bérbe adott eszköz használatánál van egy alapvető különb­ség. A hivatásának élő orvos számára az ilyen drága berendezés annyit „ér”, amennyivel több emberen és minél jobb eredménnyel tud segíteni. Egy üzletem­bernek viszont pusztán anyagi befektetést jelent, amelyből minél gyorsabban, minél több hasznot szeretne kihozni. Én nem ítélem el ezt a megoldást sem, de teljesen más színvonalat és a beteg nagyobb biz­tonságát jelenti, ha a beavatkozás mögött ott a tudományos háttér, a megfelelő di­agnosztikai és sebészeti lehetőségekkel.­­ Megvilágítaná, hogy Magyarorszá­gon a betegek esélyei és életminősége szem­pontjából milyen változást jelentett eddig a sugárterápia, és mit hozhatna a gamma­kés használata? - A pályám kezdetén azoknál a rákos betegeknél, akik agyi áttétben szenvedtek, egyértelmű volt a vég. Ha pedig az izotóp­módszerrel az agyban több áttétet lehetett kimutatni, széttártuk a kezünket, és legfel­jebb enyhíteni tudtunk a szenvedéseiken. A sugársebészetnek köszönhető, hogy ezt a tendenciát sikerült megfordítani, annak ellenére, hogy történetesen az alapbeteg­séget, a rákot még nem tudjuk gyógyítani. Ma már a nagyobb elváltozást hagyomá­nyos sebészeti módszerrel távolítjuk el, a kisebbeket a sugárterápiával szinte „elfúj­juk”. A melanoma okozza az egyik ilyen legveszélyesebb áttétet, de itt is sikerült az életesélyeket javítani. Vannak olyan bete­geink, akik a műtét után négy-öt évig elfo­gadható minőségű életet éltek, s végül nem az agyi „manifesztáció” okozta a ha­lálukat, hanem az alapbetegségük. - Ettől az intézettől évente kilencszá­­zan várják a „csodát”. Tudjuk, hogy az említett esetekben az idő életet ment. De jut-e az esélyből mindenkinek? - Most a rendelkezésünkre álló eszkö­zökkel évente száz esetben tudjuk elvé­gezni a szükséges beavatkozásokat, ám pusztán a speciális áttétek miatt erre évente négyszázan várnak. A gamma-kés használata azt jelentené, hogy évente hat­­hétszáz betegen lehetne segíteni. Eszembe jut Nyáry professzor meg­jegyzése, hogy annak a szellemi tőkének az értéke, amit kollégái a cél érdekében a felszínre hoztak, megközelíti azt az árat, amibe a berendezés kerülne. Ami azt ille­ti, gondolni sem mer arra, hogy az ügy­ben továbbra sem mozdul semmi. Hiszen ez azt jelentené, hogy Magyarországon a köz érdekében az orvosoknak nem érde­mes a szellemi tőkéjüket, tudásukat be­fektetniük. Vizsgálat az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben. A tudás megvan itthon, de nem tudják kellő mértékben mások javára kamatoztatni. Az 1,1 milliárd forintba kerülő gamma-kést nálunk szegényebb országok is megvették már fotók: éberling András Nyáry István professzor: Minden készen áll a berendezés fogadására és működtetésére

Next