Magyar Nemzet, 2004. október (67. évfolyam, 259-287. szám)

2004-10-01 / 259. szám

lesztési miniszter 1955. április 14-én született Vasváron. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán diplomá­zott, majd 1979-ben műszaki fejlesztő szakmér­nök képesítést nyert. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetének fejlesztőmérnöke 1979-től, majd az MSZMP Pest megyei bizottságának gazdaságpolitikai munka­társa, 1989-1995 között a Pest Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Szövetségének titkárhelyettese, 1995-től a Pest Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöke. 1985 és 1989 között a MSZMP, 1989- től az Agrárszövetség tagja, majd 1995-1998- ban általános alelnöke, 2001-től alelnöke. Az 1998. és a 2002. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján jutott a parlamentbe, és tagja volt a mezőgazdasági bizottságnak. A Pest Megyei Közgyűlés tagja volt 1994-től 1998- ig, 2001 januárjától az MSZP agrárium- és vi­dékfejlesztési kabinetjének vezetője, 2002. má­jus 27. óta földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter.■ Pásztohy András lesz a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium új politikai államtitkára. Pásztohy András 1949. október 1-jén született a Fejér megyei Polgárdiban. Állattenyésztési üzemmérnöki diplomát 1973-ban szerzett a kaposvári mezőgazda­­sági főiskolán, majd az új Barázda MGTSZ-ben dol­gozott: gyakornok, telepvezető, ágazat-, majd főága­­zat-vezető, végül elnökhelyettes volt, 1983-tól a Szentgáloskéri MGTSZ elnöke. A Politikai Főiskola gazdaságpolitikai szakát 1986 és 1990 között végezte el. 2000-től az átalakult Szentgáloskéri Agrária Rt. el­nök-vezérigazgatója, illetve az Agrária Vagyonkezelő Szövetkezet elnöke. Országgyűlési képviselő volt 1980-1990 között, 1989 októberében az MSZP alapí­tója, ekkortól a megyei elnökség, 1992-től 1994-ig az országos választmány tagja. 1990-1994 között a So­mogy Megyei Önkormányzat Közgyűlésének tagja, 1994 óta újra országgyűlési képviselő. A Horn-kor­­mány alatt a mezőgazdasági bizottság alelnöke, 1994- től az MSZP agrártagozatának országos alelnöke, va­lamint a frakció agrárpolitikai munkacsoportjának helyettes vezetője. Az új Országgyűlés megalakulása után folytatta munkáját a mezőgazdasági, és helyet kapott az ügyrendi állandó bizottságban. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisz­tere 1964. május 7-én született Sopronban. 1983-1988 között az ELTE történelem-la­tin szakán tanult, s egyetemistaként Eöt­vös-kollégista volt. A diploma megszerzése után 1989-ig az ELTE középkori és kora új­kori magyar történeti tanszéken dolgozott, előbb mint a Magyar Tudományos Akadé­mia ösztöndíjasa, majd egyetemi tanár­segéd, 1994-től egye­temi adjunktus, 2001 óta egyetemi docens. 1999-ben a hallgatók szavazatai alapján elnyerte Az év oktatója címet. 1990-ben doktorált, 1996- ban szerzett PhD tudományos fokozatot. 1995- ben és 1997-ben a Bécsi Tudományegyetem Történeti Intézetében dolgozott és kutatott. 2002 májusától az Oktatási Minisztérium politi­kai államtitkára volt. 2003. május 19. óta a nem­zeti kulturális örökség minisztere. A Magyar Szocialista Párt alapító tagja, 2000 májusától az országos elnökség tagja. A 2003. évi kongresszus a párt alelnökévé választotta. ■ - Határozott vonalvezetés, világos elképzelések és megvalósításuk híve vagyok - fogalmazott minisz­­terjelölti expozéjában Hiller István, aki a kulturális tárca elsődleges feladatait a kulturális infrastruktúra fejlesztésében, a magyar kultúra külföldi népszerűsí­tésében és a külföldi itthoni bemutatásában, vala­mint a kulturális javak hozzáférhetőségének meg­könnyítésében határozta meg. A régi-új miniszter úgy fogalmazott: a kultúra olyan stratégiai ágazat, amelyet nem szabad négyéves kormányzati ciklusok­ban szemlélni, majd több példán keresztül vázolta, milyen kulturális beruházásokra készül a tárca a kö­zeljövőben. Erre reagálva Halász János, az Ország­­gyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes alel­nöke arra mutatott rá, hogy a mintegy negyvenolda­las kormányprogramban mindössze negyven sor foglalkozik a kultúrával, majd sorra vette a korábbi kulturális program megvalósulatlan intézkedéseit. A bizottság ellenzéki tagjai többek között arra is várták a jelölt feleletét, a szocialista párt elnökjelöltjeként meddig kíván miniszter maradni, amelyre reagálva Hiller István egy szocialista párti belépési nyilatkoza­tot nyújtott át Halász Jánosnak arra az esetre, ha „be­lülről óhajtaná alakítani a párt ügyeit”. A meghallga­tás során többek között a Mátyás-templom - Hiller ígérete szerint ma elkezdődő - felújításáról, ponto­sabban eddigi munkálatainak hiányáról is szó esett, amelyre a miniszter úgy reagált: A restaurációnak azon előkészületi munkálatok is a része, amelyek „nem látványosak” a nagyközönség számára. A bi­zottság végül 11:7 arányban - a fideszes tagok nem szavazatával - alkalmasnak ítélte Hillert a kulturális miniszteri feladatok ellátására. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter 1957. szeptem­ber 5-én született Bácsbokodon. 1981- ben szerzett diplomát a Pécsi Tudomány­­egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az ELTE Jogi To­vábbképző Intézeté­ben 1984-ben jogi, 1997-ben politológia szakvizsgát tett. Az 1980-as évek elejétől a Somogy Megyei Ta­nács, majd a Somogy Megyei Informatikai Intézet munkatársa, 1987-től a megyei ta­nács, illetve Önkor­mányzati Hivatal osz­tályvezetője, 1990-1994-ig a kaposvári önkor­mányzat képviselőjeként tevékenykedett. 1987- től az MSZMP, 1989-től a Magyar Szocialista Párt tagja. 1998-tól elnökségi tag, 1998-2000 között alelnök, 1994-től 2000-ig a parlamenti frakciójának helyettes vezetője volt. 1994-től 1998-ig az Országgyűlés önkormányzati és ren­dészeti bizottságának tagja, 1998-tól 2002-ig al­elnöke, 2001-2002-ben a területfejlesztési bi­zottságnak is tagja volt. 1995-1996-ban elnök­ségi tagként részt vett a Magyar Röplabdaszö­vetség munkájában. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter 1955. június 26-án született Buda­pesten. Tanulmányait az ELTE jogtudomá­nyi karán végezte 1974 - 1979 között. A diploma megszerzése után a­ Pénzügymi­nisztériumban dolgo­zott, 1988-tól jogi fő­osztályvezetőként, majd 1990-1991-ben helyettes államtitkár­ként, s tagja volt a privatizációs kor­mánybizottságnak. A rendszerváltozás után, 1991-től az Arthur Andersen könyvvizs­gáló cég adó-tanács­adási igazgatója, 1992-től a Concordia Biztosítá­si Bróker Kft. vezérigazgatója, 1993-1994-ben ügyvédként dolgozott. A Horn-kormányban, 1994 és 1998 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt. 1999-től az ABN-AMRO Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója. Ezután - a két pénzintézet egyesülését követően - 2001 szeptemberéig a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese volt. 1995-től 1998-ig a Magyar Nemzeti Bank jegybanktaná­csának tagja. 1996 és 1998 között a Kincstári Ta­nács elnöke, 1997-től 1998-ig az Országos Betét­­biztosítási Alap igazgatótanácsának elnöke. 2002. május 27-től Medgyessy Péter miniszterel­nök kabinetirodájának vezetője, s a Miniszterel­nöki Hivatal címzetes államtitkára volt. 2004. február 15-től pénzügyminiszter. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter 1960. január 6-án született Nyír­egyházán. 1978-ban a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépisko­la gépjármű-techni­kai tagozatán autó­szerelői szakképzett­séget, 1981-ben a Berzsenyi György Ta­nárképző Főiskola ta­nítói szakán általános iskolai tanítói és ok­tatástechnológiai ok­levelet szerzett. 1993- ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi üzemgaz­dász szakán szerzett diplomát. 1984— 1990-ben a Szabolcs megyei ifjúsági mozgalom­­­­ban dolgozott. 1981-től 1989-ig az MSZMP, 1990 óta az MSZP tagja. Az 1994. évi országgyű­lési választásokon az MSZP Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei területi listájáról jutott a parla­mentbe.­Tagja lett az Országgyűlés honvédelmi bizottságának, amelynek 1996-2002 között alel­nöke volt. Az 1998. évi választásokon Szabolcs­ban Tiszavasvári választókerülete juttatta man­dátumhoz a parlamentben. 1998-tól az MSZP frakcióvezető-helyettese, 2001-től az Országgyű­lés nemzetbiztonsági bizottságának is tagja volt. 2000-2003-ban az MSZP országos alelnöke, az­óta a párt országos elnökségének tagja. A 2002. évi választásokon pártja országos listájáról szer­zett mandátumot. 2002. május 27. óta honvédel­mi miniszter.■ Juhász Ferenc parlamenti honvédelmi bizottsági meghallgatásán közölte: a Honvédelmi Minisztérium a folytonosság és a változások tárcája lesz a jövőben. Kiemelte: a folyamatosságot többek között az jelenti, hogy a NATO és az Európai Unió programjaiban to­vábbra is aktívan részt vesz a magyar honvédség. Tá­jékoztatása szerint számos, a katonák életkörülmé­nyeit javító intézkedést és haditechnikai fejlesztést át kell ütemezni az elkövetkezendő években, mert meg­valósításukra nem ad lehetőséget az új költségvetés. A miniszter bejelentette: egyelőre nem tervez alapve­tő személyi változásokat, de helyettes államtitkári és egyéb szinten ezt elképzelhetőnek tartja. Információ­ink szerint Komor Levente humánpolitikai helyettes államtitkár a lemondását tervezi a közeljövőben. Simicskó István (Fidesz) kérdésére válaszolva Juhász tagadta, hogy a HM-nél korrupciógyanús beszerzé­sek folynának. Juhász Ferenc a katonák lakáshelyze­tével kapcsolatosan kijelentette: több száz lakást épí­tenek az elkövetkezendő években a honvédség szá­mára. A miniszter elismerte: a forráshiány miatt tu­datosan lassítaniuk kellett a hivatásos hadsereg lét­számának feltöltését. Juhász nagy hibának nevezte, hogy 2003-ban nem adtak béremelést a katonáknak, és erre az évre hatszázalékos illetményemelést ígért. Közölte azt is: a Honvéd Kórház felújítására ebben a ciklusban nem lesz lehetőség. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi miniszter 1950. november 10- én született Budapes­ten. 1975-ben végzett az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen biológia-népművelés szakon, majd 1981- ben a Gödöllői Ag­rártudományi Egye­temen környezetvé­delmi szakmérnöki diplomát szerzett. El­ső munkahelye a bu­dapesti Árpád Gim­názium volt, ahol 1975-76-ban bioló­giát tanított. 1976-tól 1983-ig a KISZ köz­ponti iskoláján dol­gozott, ahol művelődésügyet, pedagógiát és ve­zetéselméletet tanított és az ifjúságivezető-kép­­zéssel foglalkozott. Ezt követte a hároméves MTA-ösztöndíj, majd 1986-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalba ke­rült, ahol főosztályvezetőként környezeti neve­léssel foglalkozott. 1988-ban az újonnan meg­alakult Környezetvédelmi Minisztérium főosz­tályvezetőjévé nevezték ki, majd az általa veze­tett főosztály megszüntetése után főtanácsos lett. A minisztériumból 1990-ben egyéves ame­rikai tanulmányútra távozott. 1989-1991 kö­zött a Környezet és Fejlődés című szakmai fo­lyóirat alapító főszerkesztője volt. 1991-től az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) környezetvédelmi főszakértőjeként tevékeny­kedett. 1994. március 1-jén a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója lett. 1996-2001-ig a Magyar Állatkertek Szövetségének alelnöke volt, azóta az elnöki teendőket látja el. 1997-2000 között ő volt az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének alelnöke, 2000 óta pedig a szervezet elnökeként tevékenyke­dik. 2003. május 19. óta környezetvédelmi és vízügyi miniszter. MAGYAR BÁLINT művelődési miniszter 1952. novem­ber 15-én született Budapesten. 1972-től az ELTE Bölcsészet­tudományi Karán an­golt, történelmet és szociológiát hallga­tott, majd 1975-től két tanulmányi évet a közgazdasági egyete­men is tanult. A taná­ri és szociológus dip­loma megszerzése után, 1977-től az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében a kelet-európai osztá­lyon kapott ösztöndí­jat, majd tudomá­nyos segédmunkatárs lett. 1980-ban egyetemi doktori címet szerzett. Politikai okokból történt elbocsátása után, 1981-82-ben Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyének, majd 1982-től 1987-ig a Szövetke­zeti Kutató Intézet tudományos munkatársa volt. 1988-90-ben a Pénzügykutató Rt. -ben dol­­­­gozott. 1982-től részt vett a Szövetkezeti Kutató Intézet és a Magyar Filmgyártó Vállalat közös filmdokumentációs programjában. 1981-1989 között a Medvetánc című folyóirat szerkesztője. 1988. május elején a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik alapítójaként beválasztották az Országos Tanácsba. 1988. november 13-án az SZDSZ alapítója, majd egyik vezetője, ügyvivője. Az 1990. évi választásokon Zuglóban lett képvi­selő, majd a parlamentben több bizottságban dolgozott. 1990-1994-ben az SZDSZ-frakció ve­zetőségi tagja, általános szóvivője volt. Az 1994., 1998., és 2002. évi választásokon pártja buda­pesti listáján szerzett mandátumot. A Horn-kor­­mányban 1996 elejétől 1998 júliusáig művelődé­si és közoktatási miniszter volt. 2002 májusa óta oktatási miniszter. 1998 és 2000 között az SZDSZ elnöki tisztét látta el, s alelnöke volt a Li­berális Internacionálénak. 2003 márciusa óta a párt ügyvivője. KISS PÉTER kancelláriaminiszter 1959. június 11-én született Celldömöl­­kön. 1983-ban vég­zett a Budapesti Mű­szaki Egyetem Gé­pészmérnöki Karán. 1983-1987 között az egyetem munkatár­sa, majd tanársegé­de, közben 1984-től egy éven át a Mű­egyetem KISZ-titká­­ra volt. 1987-1989- ben a KISZ Budapes­ti Bizottsága első tit­kára, 1989-1992-ben a Baloldali Ifjúsági Társulás budapesti, 1992- 1995-ig orszá­gos elnöke. 1990-1992-ben a Fővárosi Közgyűlés tagja volt. 1992-1994-ig a Híd Európába Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1980-tól 1989-ig az MSZMP, 1989 május-szeptemberében a Köz­ponti Bizottság tagja, 1989-től a Magyar Szoci­alista Párt tagja. 1992-től a párt választmányi, 1994-1996-ban elnökségi tagja, 1998—2000-ig ügyvezető alelnöke volt. 2001-től a párt Balol­dali Tömörülés platformjának elnöke. 1998-2000-ben, majd 2003 óta ismét az MSZP országos elnökségének tagja. 1992-ben ország­­gyűlési képviselő lett az MSZP országos listájá­ról. Az 1994., az 1998. és a 2002. évi választáso­kon Budapesten Újpest-Rákospalota választó­­kerülete juttatta mandátumhoz. A parlament­ben először az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság tagja, majd alelnöke, 1998-2000-ben az MSZP parlamenti frakciójá­nak helyettes vezetője, 1998-2002 között az oktatási és tudományos bizottság tagja volt. 1995 végétől 1998-ig a Horn-kormány munka­ügyi minisztereként tevékenykedett. A 2002 májusában megalakult Medgyessy­­kormányban a foglalkozáspolitikai és munka­ügyi tárcát vezette. 2003 márciusa óta a Mi­niszterelnöki Hivatalt vezető miniszter (kan­celláriaminiszter).■ Több országgyűlési szakbizottság is meghallgatta a kulcsfontosságú tárcát irányító Kiss Pétert, aki ezt a funkciót látta el a Medgyessy-kormány idején is. Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága csütörtöki bu­dapesti ülésén kormánypárti voksokkal, ellenzéki tartózkodás mellett támogatta Kiss Péter kinevezé­sét kancelláriaminiszternek. - Lakmuszpapírja a kormányzati szándéknak, hogy az emberi jogi, ki­sebbségi és vallásügyi kérdésekkel hogyan, miként foglalkozik - mondta a politikus a mintegy három­negyedórás meghallgatáson. A Miniszterelnöki Hi­vatalt jelenleg is vezető politikus kiemelte az egyhá­zi ingatlanrendezés folyamatának felgyorsítását. Ebben a kérdésben csak konszenzusos, az érintett egyházak támogatását bíró megoldást tud beterjesz­teni a kormány elé - mondta Kiss Péter. A romate­lepek felszámolásáról a miniszter a bizottság előtt úgy fogalmazott, „társadalmi integrációt elvárni fi­zikailag ilyen körülmények között, amilyeneket nem kevesen megélhetnek ma még, százezrek Ma­gyarországon, illúzió volna és cinizmus is.” Támo­gatta Kiss Péter kancelláriaminiszteri kinevezését az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága is. A Mi­niszterelnöki Hivatalt jelenleg is irányító politikusra a kormánypárti képviselők szavaztak igennel, az el­lenzékiek nemmel. A meghallgatáson elsősorban a Tóth András nemzetbiztonsági államtitkárral való munkamegosztásról, a Nemzetbiztonsági Hivatal 2005-ös tervezett költségvetéséről, valamint a nem­zetközi terrorizmus elleni lépésekről kérdezték Kiss Pétert. , 2004. október 1., péntek Belföld • Magyar N­emzet

Next