Magyar Nemzet, 2004. november (67. évfolyam, 289-317. szám)
2004-11-29 / 316. szám
mKmmmmmifmmmmmmmmmmmam M Hl..... Bubik István (1958-2004) Országúti baleset áldozata lett a Jászai Mari-díjas, érdemes művész címmel elismert színész MFTZ Katalin_________________ A tragikusan elhunyt Jászai Mari- és érdemes művész-díjas színész negyvenhat évet élt. 1958. május 19-én született Budapesten. Amint befejezte tanulmányait, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1981-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek 1993-ig tagja maradt. Ekkor szegődött a frissen alapított Művész Színházhoz, majd annak megszűnése után egy rövid, Thália színházi átmenettel. 1997-től a Kelemen László Színkör markáns színészeként dolgozott, melyet a Művész Színházban Taub János főrendező keze alatt összekovácsolódott társulat magva alapított. 1998-ban szerződött át a csoport az Új Színházhoz, Márta István igazgató hívására. Bubik István pályája kezdetétől a közönség kedvence volt, tehetségével, pontos tömören karakterizáló készségét pedig a rendezők is méltányolták. Jó fizikuma is sokat nyomott a latban, fiatalságának éveiben eljátszotta a magyar és az egyetemes drámairodalom legismertebb hőseit, de rockoperák főszerepeit is megkapta. Sajnos, tehetségéhez mérten (e sorok írójának maga is panaszolta) jó ideje már ritkán kapott filmszerepet, ami okkal bántotta. Sosem nagyolta el a rábízott figurát. Jóllehet, szerepalkotását az érzelmek is vezérelték, az életből ellesett, pontos jellemfestéssel tette plasztikussá egy-egy, mondhatni, gránittömbből kifaragott alakját. Fiatalon kapta meg János szerepét Bródy Sándor A medikus című színművében, Ádámét Az ember tragédiájában, Áronét Madách Mózesében, és ifjúsága teljében, természetesen, Csongorét Vörösmarty drámakölteményében, meg a halhatatlan szerelmesét a Rómeó és Júliában (később Mercutiót is alakította). Játszotta a II. Richárd király címszerepét, A viharban a nyers, bárdolatlan erő figuráját, Calibant. Drámaian indulatos Bánkot alakított Katona színművében, és alattomos Tartuffe-öt Moliere komédiájában. Robbanékonyan indulatos drámai alakításai nem homályosították el vígjátéki szerepeit sem, melyekben vérbő komédiázó kedv talált utat magának, akárcsak legutóbb az Úrhatnám polgár pompás-tömör karikatúrájában az Új Színház színpadán. A romantikus szerelmes szerepek hőskorából való volt Armand-ja A kaméliás hölgyben, övé volt Jézus szerepe Schwartz-Greene-Tebelak Godspelljében, erőteljes Aegistus királya a Nemzeti Színház különleges, rituális-szuggesztív Magyar Elektra-előadásában. Az ő nevéhez fűződött az impozáns címszerep a Kerényi Imre rendezte Szörényi- Bródy-rockopera, az István, a király nemzeti színházbeli, hosszas szériát megélt produkciójában. Muzikalitása, amelyet a színészzenekarban is kamatoztatott, a zenés játékok, rockoperák drámai szerepének eljátszására is alkalmassá tette, melyeket nagy megjelenítő erővel játszott el. Valósággal a testére szabták a Koldusopera Bicska Maxiját. Dávid Ferenc öszszetett történelmi szerepét pontos értelmezéssel, lélekrajzzal formálta meg Páskándi Géza Vendégség, vagy Egy az Isten című drámájában. Sütő András erdélyi havasi tragédiát sugalló Advent a Hargitán című, lírai hangú színjátékábann Zetelaki Gábort játszotta, de alkatához híven ki más alakíthatta volna nemzedékéből Agárdi Gábor szerepét, mint ő? De éppúgy érezte a commedia dell’arte stílusát is, amikor Taub János rábízta Arlecchino szerepét A hazugban, s Kodály Háry Jánosának címszerepében is kipróbálhatta magát. Művészete elmélyült az Új Színházban eltöltött években. Goldoni A chioggiai csetepatéjában éppúgy otthon érezte magát, mint Büchner Woyczekjének fenyegető őrnagy szerepében. Szótlanságában is sorsot vetített a néző elé Gorkij Éjjeli menedékhelyének Klescs-figurájában. Pompás karikatúráját adta az elvakult, öntelt, ostoba márkinak Bulgakov Álszentek összeesküvése című darabjában (D’Orsigni), bővérű humorral, nagy kedvvel játszotta Tomport, a mesterembert a Szentivánéji álomban. S immár fájdalmas lezárásaként pályájának, e hónap elején mutatta be Ritka (a) magyar című verses, ősidőkbe vesző dobpergéssel kísért előadóestjét költészetünk maga válogatta legjobbjaival. A magyar színházművészet Parnasszusán s immár panteonjában a helye. 2004. november 29., hétfő KultUPd 1 Dfl Hosszú lesz a tél W Bayfer Zsgt._________________________________________ - István, és mi lesz akkor, ha nem? Ha Isten ne adja, mégsem? - Akkor nagyon hosszú lesz a tél... Kedden jött volna be a stúdióba. Elmondani, hogy miért igen. S persze nagy ilyenkor a csábítás elmesélni, hogy mennyire jóban voltunk. Nem voltunk. Tudtunk egymásról. Én régebb óta őróla. Hiszen titokban színész akartam lenni sokáig, csak soha nem volt bátorságom komolyan gondolni. De legendás időkben - Istenem, tényleg legendás idők voltak, vagy csak a bennünk élő kamasz tesz mindent legendává? - figyelhettem őt is, messziről, titokban, csodálkozva. Funtek Fricit, Mácsait, Hirtlinget és őt. Akkoriban attól voltam művész éppen, hogy szabad bejárásom lehetett a Nemzetibe s a Várszínházba. Megnézhettem nyolcvanszor a Csíksomlyói passiót és a Magyar Elektrát. Néztem Bubik Istvánt a Magyar Elektrában, néztem, ahogy feldúlja, szétszedi a színpadot. Azután esténként mi, még majdnem gimnazisták, úgy beszéltünk róla, hogy a „Bubik Pista”... Szeretünk bizalmasan szólni azokról, akiktől távol vagyunk, de akiket irigyelünk, akikre felnézünk - akikhez szeretnénk, ha közünk lenne... Megbeszéltük hát, bátran, pirulás nélkül, hogy szerintünk milyen volt a „Rubik Pista” az Elektrában, meg milyen a Tartuffe-ben, meg mit tudom én... S ha Gyulán, nyáron, ahová statisztálni jártunk, a közelünkbe került valahogy a kocsmában, vagy megivott velünk egy sört, akkor egészen kicsike lett a gyomrunk, s ebből következően persze fesztelenek voltunk, módfelett. S elszaladt valahogyan húsz esztendő. Úgy szaladnak el mindig húsz esztendők, mint a cickány szíve dobbanása. " Elszaladnak húsz esztendők, összeraknak hordaléknak mindenfélét, egzisztenciát, hírnevet, fontosságtudatot, nagy szerelmeket és kicsike szeretőket, aztán meghal valaki. Mondd, Isten, miért azok halnak meg mindig, akiknek nem volna szabad? Tudom, tudom, igazából senkinek sem volna szabad... Persze... Ez így humánus. Keresztényi. De azért... Tényleg ő volt most a legfontosabb? Bálra készültök odafönt, Uram, aztán kellett egy igazi komédiás? Valaki, akiben volt még szenvedély... Aki ki tudja rúgni a ház oldalát... Szükség volt, Uram, odafönt is egy becsületes, nagy emberre? Micsoda előadásra készülődtök hát, Uram? Hát lehet, hogy az égben tényleg minden este bál van? Uram... Csak akkor, ha kérhetem, legalább ti vigyázzatok rá, Uram! Mert zabolátlan legényt szólítottatok magatokhoz. Zabolátlan őserőt, aki nem bírja a hazugságot. Ugye, Uram, ti sem bírjátok odafönt, s ezért kell mindig a Bubik Pistáknak meghalni éppen? S akármilyen szerepet ne bízzatok rá, Uram! Kérjétek meg, hogy szavaljon! Sokat. Ritka magyart... Adyt... Tényleg, Uram, Adyval hogy vagytok? Ha van nálatok olyan szállodaféle, tegyétek őket egy szobába. A két ős Kajánt. Mert hát, tudod, Uram, bíbor palástban jöttek mindketten... S lovat, Uram, lovat mindenképp adjatok alája! Lovas ember volt, aki most fölment közétek. Lovas embernek lenni pedig nem úri passzió, Uram, hanem lélek. Lélekség. Olyan lélek, ami nem kunkorodik befelé... * S ne akard, Uram, soha, hogy olyan kicsike legyen, meg együtt hajoljon a korszellemmel! Tényleg, Uram, van-e nálatok is korszellem? Ha igen, s ha olyan, mint ez a miénk idelent, akkor legalább értem, miért éppen ő... Mert azt te sem viselheted könnyen, Uram. Csak tudod, Uram, ha így oldod majd meg mindig a problémáid, akkor elfogyunk lassan idelent, s akkor ne velünk pörlekedj, hogy hát micsoda világot csináltunk, a mindenségit neki... Nagy tél jön. Teás, boros, köddel teli, s a ködök mögött mindig egy-egy odaképzelt halál. Mert „Szent Kelet vesztett varázsa, / Ez a gyalázatos jelen”... Utoljára Veszprémben ígértünk egymásnak valamit, igaz, Pista... S valóságosan szólítottalak így, az elrepült húsz esztendő után. Kicsike cickány szívek dobbanása a vastagodó avarban, s oda az élet... ígértük egymásnak, hogy majd csinálunk jobbvilágot. Jobb Magyarországot. Erőset. Bátrat. Lovasat. Ahová majd hazatalál és Kaján... Megint egyel nehezebb a sors, István. Kevesebben lettünk megint. Kevesebbek egy igennel. Láttam egyszer könnyet a szemedben, István. Te is az enyémben. Már nem remélem, Uram, de ajánlom: legyen bál az égben! Minden este. Őneki... Csokonai és Debrecen Az irodalmi napokon országos regénypályázatot hirdettek Remek hangulatú, váratlan fordulatokban is bővelkedő irodalmi napokat zárt Debrecen. Az irodalomelméleti munka középpontjába a történelmi regényt állító, szellemében pedig a város legnagyobb költőjét idéző rendezvénysorozatnak egyik csúcspontja volt, hogy Kósa Lajos polgármester országos regényíró-pályázatot hirdetett, melynek főszereplője Csokonai és Debrecen. Domb Margit Sokak szerint kissé meglepő döntés volt az irodalomelméleti értekezések témájául választott történelmi regény mint téma. Ám bőven indokolja az Alföld szerkesztőségéhez kötődő irodalmárokból álló kuratórium koncepcióját, hogy amint Sándor Iván esszéíró fogalmazott, a történetszövés klasszikus vagy formabontó útvesszői mindig a legfontosabbat rajzolják ki: az emberi sorsot. Ez pedig olyan „villanófény”, ami egyszerre vetkőztet pőrére és mutat utat az élhetőbb élet eléréséhez. S mint ilyen, ma időszerűbb, mint valaha. De van a témaválasztásnak ennél sokkal kézzelfoghatóbb mozgatója is, ugyanis négyszáz éve látott napvilágot az első regény, Cervantes műfajteremtő alkotása, a Don Quijote kiadásával. A Kettétört életpályák-sorozat - aminek útjára indítója a Porkoláb Gyöngyi által vezetett Debreceni Kör Dáma Egyesület volt - a városban élt költőt, Niklai Ádámot idézte. Összegyűjtött verseit Aczél Géza költő, az Alföld főszerkesztője rendezte sajtó alá. Amint a költőtárs előszavában írja, Niklai a huszadik század egyik poéta doctusa volt, aki méltallanul kevés figyelmet kapott kortársaitól. Ha a Csokonai-pályázat meghirdetése volt az idei debreceni irodalmi napok egyik csúcspontja, akkor a másiknak minden kétséget kizáróan az Alföld-díjasok estjét ítélhetjük, aminek Ady kedvenc debreceni tartózkodási helye, az egykori Angol Királynő épülete adott otthont, s amit a költőóriás, Juhász Ferenc, és a hazájától távol szakadt, majd idős korára visszatért Ferdinandy György jelenléte tett fényessé. A díjak átadását követő felolvasóest Csikós Sándor színművész közreműködésével igazi csemege volt: Ferdinandy apát, hazát és történelmet idéző, megdöbbentően őszinte, átütő erejű prózája és Juhász ékes magyar nyelven bugyogó drámai erejű lírája egyaránt méltó tolmácsot üdvözölhetett az előadóban. Juhász Ferenc személyes beszélgetés alkalmával elmondta: közéleti megszólalásait összegyűjtő kötetének kiadása után most a nagy eposzra készül, aminek harmincéves előzménye és háromszáz oldalas jegyzetanyaga van. A téma Isten, ember és halál. Csokonai Vitéz Mihály Ismert mondókák lemezen 11 Nidbát_____________________________ A legismertebb, óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló mondókák hallhatók a közelmúltban a Fortuna Records gondozásában megjelent Nagy mondókásalbum című felvételen. A lemezen a mondókák téma szerint kerültek egy-egy csokorba, amelyet tizenkettő meg még egy dal egészít ki. A Fortuna Records Kiadó elsősorban óvodás és kisiskolás gyermekek részére ad ki minőségi, verses lemezeket. Annak érdekében, hogy a „célközönséghez” valóban igényes kiadványok jussanak el, a szerkesztés óvónőkkel, tanítónőkkel alakul. A kiadványok többségén gyermekek adják elő a dalokat és verseket, amelyeket akusztikus hangszerekkel zenészek kísérnek. E lemezen tizenkét témakörben gyűjtöttek össze a szerkesztők mondókákat, melyeket kisgyermekek, illetve Szabó Gyula színművész adnak elő. A mondókákhoz kapcsolódik egy-egy dal is, Terray Orsolya (ének), Vigh Dániel (furulya), Wolfárt László (hegedű) tolmácsolásában. A lemezt Fehérné Farkas Ibolya szerkesztette, az anyag zenei rendezője Zónai Tibor.