Magyar Nemzet, 2005. április (68. évfolyam, 87-116. szám)

2005-04-25 / 111. szám

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal pályázatot hirdet az Európai Menekültügyi Alap 2004-2005. évi­­ programjának keretében. 1. A közzététel hivatkozási száma 106-EMA-7332/05. 2. Célzott területek és pályázati té­makörök, földrajzi terület és a program időtartama Az Európai Menekültügyi Alapból származó pénzeszközök az alábbi te­rületeken használhatók fel: - menedékkérők, befogadottak, me­nekültek elhelyezési (befogadási) körülményeinek kialakítása, fej­lesztése - menekültek és befogadottak integ­rációja, -menekültek, elutasított menedék­kérők vagy befogadottak önkéntes hazatelepülésének támogatása. A fenti területeken belül a pályázati anyagok az alábbi témakörökben nyújthatók be: A­ BEFOGADÁS - menekülteket befogadó állomások infrastrukturális feltételeinek javí­tása, fejlesztése. (A tevékenység le­írása a Pályázati Útmutatóban.) Tevékenységi terület: Magyarország - Békéscsaba, Bicske, Debrecen­­. A TAGÁLLAMBAN TARTÓZKODÓ NEMZETKÖZI VÉDELMET ÉLVEZŐ SZEMÉLYEK INTEGRÁCIÓJA - elismert menekültek számára mi­nimum 360 órás magyar nyelvtan­­folyam szervezése és lebonyolítása. A projekt megvalósításához szükséges 25%-os saját forrás biztosítását a BM Bevándorlá­si és Állampolgársági Hivatal átvállalja. (A tevékenység leírása a Pályázati Útmutatóban.) Tevékenységi terület: Magyarország - Békéscsaba, Debrecen A projektek időtartama: 2005. június 15. - 2005­ december 31. 3. További információ A pályázattal kapcsolatos további részletek a Pályázati Útmutatóban ta­lálhatók, amely a jelen pályázati felhí­vás szövegével és a pályázati űrlapok­kal együtt a BM Bevándorlási és Ál­lampolgársági Hivatal honlapján (www.bmbah.hu/ema_aktualis.php) olvasható és tölthető le, vagy a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hi­vatal székhelyén személyesen, iletve - kérelemre - postai úton átvehető. Cím: BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 1197 Budapest, Budafoki út 60. Telefon: 463-9197 A Lektűrtől a klasszikusokig rendszerváltásba belefáradt oroszok ki voltak éhezve a szórakoztató irodalomra A frankfurti, varsói és párizsi könyvszalonok után a napokban Budapesten mutatkozott be a modern orosz irodalom, igazolva, hogy a nagy klasszikusok mai utódainak is van mit mondaniuk a világnak. A hangos nemzetközi sikerek egyben feltételezik a hazai hátteret is. ■ Stier Gábor P­anaszkodnak az orosz lapok, hogy az eladási listákat az ál­talában nők által írt kalandregé­nyek és krimik vezetik. Legolva­sottabb szerző, Doncova könyvei­ből brutálisan sokat, immár ösz­­szesen 18 milliót adtak el, de nem panaszkodhat Marinyina vagy Daskova sem. Az orosz könyvpiac e hercegnői megelőzik Coelhót is, beférkőzött azonban az utóbbi években közéjük több száz ezres eladott példányszámmal a színvo­nalas lektűrök mai orosz királya, Borisz Akunyin is. E jelenség első­sorban azzal magyarázható, hogy a kommunizmusba, s az egész rendszerváltásba belefáradt oro­szok ki voltak éhezve végre a nagy, mély lelkiséggel teli irodalom után valami könnyebb, szórakoztató irodalomra, ezt az igényt pedig ki tudták használni a fent említett ügyes nők. Az elmúlt másfél évtizedben ezenkívül is sok minden megválto­zott. Az oroszok nem olvasnak ma már úgynevezett vastag folyóirato­kat. Ezek sokáig az új irodalom majdhogynem első számú közvetí­tői voltak, szinte minden jelentős új mű itt, a Novij Mirben, az Oktyabr­­ban vagy a Szovremennyikben je­lent meg. Az oroszok persze ennek ellenére továbbra is rengeteget ol­vasnak, így aztán nagyon nem pa­naszkodhatnak a magas irodalom művelői sem. Ma már van pénz a könyvki­adásban. Ez a hagyományok mel­lett az ország méreteivel is magya­rázható. Megjelentek a nyugati mintára szervezett óriáskiadók, amelyek évente több százezer könyvet jelentetnek meg. Rajtuk keresztül ömlik be az országba a nyugati tömegirodalom. Egy ekko­ra piacon azonban jól megélnek a szakosodott kiadók is, amelyek Magyarországon is irigyelhető pre­cizitással és filológiai pontossággal adják ki a remek klasszikus soroza­tokat, a saját és a világirodalom klasszikusait, a posztmodern filo­zófia legnevesebb képviselőinek az írásait, így lényegében minden, ami a világban érdekes, megjelenik Oroszországban. Ezzel összehasonlítva a hazai helyzet már korántsem oly világos. Az orosz irodalom magyarországi megjelenésére jellemző, hogy a két­­háromezer példány már hatalmas sikernek számít. Egy jó orosz mű­ből általában ezerötszáz példányt lehet eladni. 15 2005. április 25., hétfőKultúra • Mai Nemzet Véget ért a budapesti könyvfesztivál Hogyan lehet mindenhová benézni? • Megint a Libri az év kereskedője • Az év kiadója a Vince Kiadó­ ­! Péntek Orsolya H­ét vége. Délután. Tömeg. A Budapest Kongresszusi Köz­pont bejárathoz közel kemping­asztalos pereces (a frankfurti könyvvásár előterében meg biztos vattacukrot árulnak) tanulmá­nyozza a tömegáramlás kiszámít­hatatlan szabályait. Bent egyszerre nyilvánulnak meg az orosz irodalom fenegyere­kei, az európai elsőkötetesek, a Magvető fiatal szerzői, és az ember egy kissé zavarodottan álldogál, hogy most hova menjen be az élő irodalommal találkozni. Mert jó lenne megfejteni, hogy az ismét egzotikusnak számító orosz kultú­ra különállása vagy valami más az oka a népszerűségnek, de jó lenne látni Ana Estebant is, aki Es sólo lluvia (Csak az eső) címmel írt a fesztivál alkalmából magyarra for­dított rész tanúsága szerint finom­­szövetű és szépnyelvű regényt. (Európában beköszönteni látszik az új szépirodalom, ami valóban szép­irodalom, és erre jó lesz oda­figyelni.) Érdekes lehet, mit mond a szicíliai lány, Valeria Parrella, akinek az első kötetét nagyon le kellene fordítani (mint ahogy Mauro Covacich többi könyvét is ideje volna végre). Mindenhová benézni. Végül a Magvető szerzői­hez. Kis terem, már a földön is ül­nek, levegő nincsen semennyi, a moderátor a személyesség felé ve­szi az irányt, jó, lehet így is, biztos nem könnyű egyszerre három em­berrel beszélgetni, és tényleg érde­kes, hogy Jónás Tamás milyen tí­pusú asztalon ír, de azért meg kel­lene tudni valamit az új prózaköte­téről is, ami különösen jól sikerült ma olyasvalakitől, akiről azt hit­tük, „csak” jó költő. Ténfereg az ember standtól standig, az oroszokon kívül itt vannak a japánok és a románok és a portugál Camoes Intézet, képvi­seltetik magukat a németek és francia szót is hallani, de az egész egy kissé zavaros: aki igen, az mi­ért, és a többi nemzet miért nem? Szűk itt a hely az egész világiro­dalomnak, az kétségtelen, pedig az lenne az igazi, így csak egy Euró­­pa-szeletet kapunk a nemzetközi­ség jegyében (tudjuk, nem a zsöm­le kicsi, hanem a szájunk nagy), de az érdeklődésből, úgy tűnik, lenne igény a sokkal többre is. Aztán hatkor udvariasan ki­dobják az embert. A pereces még mindig ott van. Tömeg. Délután. Hét vége. ■ DÍJAZOTTAK. Lackfi János vehette át az idén Az év gyermekkönyve 2004 díjat A buta felnőtt című kö­tetéért, amelyet a Móra jelentetett meg. Az év könyvkereskedője díjat 2004 után az idén ismét a Libri kapta meg. Az év kiadója a Vince Kiadó lett. A legjobb oktatási se­gédkönyv (Érettségizők nagy teszt-könyve, DFT Kiadó) készítőinek Mitnyan György XII. kerületi pol­gármester adta át a Budai-díjat, szintén ezt az elismerést érdemelte ki az Arcanum Műhely és a Kráter Műhely Egyesület közös kiadvá­nya, a Wass Albert összes művét tartalmazó DVD. Az idén az egyik díszvendég Oroszország volt FOTÓ: PÖRNECZ­ BÁLINT Vajon bezár az Erkel Színház? Állásuk elvesztésétől tartanak az Erkel Színház munkatársai, hi­szen érzésük szerint a kormányzat az intézmény ellehetetleníté­sére törekszik. Abban mindenki egyetért, hogy a főként a véko­nyabb pénztárcájú operaközönség körében népszerű színház fel­újítása tovább nem halasztható, a társulat tagjai azonban attól félnek, az átépítés után nekik már nem lesz helyük a színpadon. II. György Zsombor M­integy tízmilliárd forintba kerülne az Erkel Színház im­már halaszthatatlan felújítása, a kormányzat azonban nem közpén­zekből, hanem magánbefektetők részvételével szeretné megoldani az átalakítást. A kultusztárca úgy ter­vezi, a munkálatok elvégzéséért cse­rébe a használati jogokat megszerző vállalkozótól hosszú távon, évi 120 napra bérelné vissza a színházat az Operaház számára. A változások a lapunkat megke­reső - ám állásukat féltő, s így ne­vük elhallgatását kérő - művészek szerint legjobb esetben is azzal jár­nának, hogy fellépési lehetőségeik száma közel a felére csökkenne, rá­adásul úgy tudják, nyolcvankilenc társuktól meg is válnak majd. A munkatársak félelmét csak növelte, hogy - állításuk szerint - néhány héttel ezelőtt már pénzt is ígértek azoknak, akik maguktól távoznak. A „halállistát” ráadásul a színház­nak magának kell összeállítania. Mint megtudtuk, tizenöt évvel ezelőtt a színház épületében már járt néhány japán befektető, akik hasonló konstrukcióban kaptak volna lehetőséget az átépítésre. A ja­pánok akkoriban úgy tervezték, olyan létesítményeknek adnak majd helyet a színházban, amelyek nemcsak kulturális, hanem anyagi téren is sikert hozhatnak. Nyiz ti­tok, hogy az opera pénzügyileg nem tartozik a sikerágazatok közé, így egy vállalkozó valószínűleg kihagy­ná terveiből ezt a nagy hagyomá­nyokkal büszkélkedő műfajt. Az ügyben az Operaház főigaz­gatója hivatott nyilatkozni, ám a külföldön tartózkodó Szinetár Mik­lóst nem sikerült elérnünk. Závecz Ferenc ügyvezető igazgató mind­azonáltal leszögezte, nem akarnak meghátrálni a válaszadás elől, s megígérte, miután a főigazgató ha­zatér, minden kérdésre felelnek. Azt persze a művészek is elisme­rik, hogy az épület és a színpadtech­nika immár elavult, s nem vitatják, hogy szükség van a tervek szerint 2006 áprilisában kezdődő felújítás­ra. Informátoraink szerint az Erkel Színházban sokan tartanak a né­gyes metró építésével járó átalakítá­soktól is,­hiszen a nagyszabású munkálatok - szerintük - további komoly építészeti átalakításokra kényszeríthetik a színházat. A BKV Rt.-n belül a metróépítő beruházót képviselő DBR Metró részéről Gu­lyás László azonban próbálta nyug­tatni a kedélyeket, s mint lapunkkal tudatta, a felszíni munkálatok nem fogják befolyásolni a színház életét. Elmondta ugyanakkor, hogy a ko­rábbi tervek szerint a metró feljára­ta közvetlenül a színház Köztársa­ság téri épületénél nyílt volna, ám a kijárat építését az egyeztetéseket követően immár tíz-tizenkét méter­rel távolabbra tervezik. Az Erkel Színház aggódó mun­katársait ez nem nyugtatja meg, hi­szen, mint felidézik, metróépítés ürügyén robbantottak már fel szín­házat Budapesten. Tízmilliárd forintba kerülne az épület felújítása FOTÓ: MN-ARCHÍV MÉRLEG. Több mint 61 ezer láto­gatója volt a tegnap zárult XII. Buda­pesti Nemzetközi Könyvfesztivál­nak A rendezvény díszvendége az idén Paulo Coelho brazil író és Oroszország volt. Külön fórumon mutatkoztak be az európai első­könyves szerzők A Budapest Kong­resszusi Központban több mint 500 kiadó 45 ezer kötetet állított ki, há­romszáz új címet időzítettek erre az alkalomra. Az esemény születésnapi szalonnal zárult, ezen többek között Faludy György, Nemeskürty István, Bertók László, Tőzsér Árpád és Tol­nai Ottó vett részt A szervezők azt tervezik hogy jövőre új, tágasabb helyszínt keresnek mert a fesztivál kinőtte a kongresszusi központot Breviárium Jókai Anna életművéből Jókai Anna vasárnap délután háromtól négyig a nemzetközi könyvfesztivál Bartók Termé­ben nagyszámú közönség előtt beszélgetett Mezey Katalinnal, a Széphalom Könyvkiadó veze­tőjével és Tenke Sándor refor­mátus teológiaprofesszorral. A téma a fesztiválra kiadott Jókai Anna Breviárium volt. A Kos­­suth-díjas író a találkozó után dedikálta kötetét. M Pcsa Zoltán______________________ A Jókai Anna Breviáriumot a re­formátus teológus, Tenke Sán­dor válogatta össze az író 1968-tól napjainkig megjelent életművéből. A breviárium minőségi életre ve­zérlő kalauza lehet vallásosnak és nem vallásosnak egyaránt - írja többek között a kötetnyitó tanul­mányban Tenke Sándor. Jókai An­na elmondta lapunknak, hogy a teológiaprofesszor mind esztétikai, mind gondolati szempontból hite­lesen adta vissza regényeinek, no­velláinak, verseinek spirituális lé­nyegét. A könyv Isten, Jézus Krisz­tus, a hitélet, a kereszténység, a ma­gyarság, a haza, a hatalom, a forra­dalom, a politika, a szabadság, a re­mény, a szeretet, a bűn és a bűnhő­­dés, a szenvedés, a megbocsátás, a tolerancia témaköreihez rendezve nyújt teljességre törekvő képet az élet és a halál dolgairól. Az írónő úgy érzi: arról, hogy az élet befejezé­se, a halál egyben egy új életnek is kezdete, a tizenöt kiadást megért, Ne féljetek című regényében írt leg­szebben. Magáról a mesterségről a breviárium szavaival úgy vall: „Az irodalom, a művészet - így hiszem, így tudom - közvetítés az égi és föl­di princípium között. Kinek man­kó, kinek hoz a vándorláshoz, kinek létra - némelyeknek vastüdő a mindennapi lélegzéshez.” A jövőről a könyvhétre megjelenő Majd című kötetében elmélkedik kétesélyesen. Nem titkolta, hogy szerinte mi lesz az emberből, ha továbbra is a luci­­feri nyomvonalon halad. Ám őszin­tén reméli és hiszi is, hogy az embe­riség idejében meghallja az angyali üdvözletét, s megmenekül a végső kárhozattól.

Next