Magyar Nemzet, 2005. május (68. évfolyam, 118-146. szám)
2005-05-13 / 129. szám
14Magyar Nemzet ■ Kultúra 2005. május 13., péntek Rovatvezető: Dippold Pálkultura@magyarnemzet.hu Siker Oberhausenben Csáki László Darazsak, ludak, körtefa című animációs kisfilmje nyerte a Hamburgi Rövidfilm Ügynökség díját az 51. oberhauseni nemzetközi fesztiválon. A zsűri német és svájci tagjai forgalmazásra javasolják a filmet. Döntésük indoklásában megemlítik, hogy a film egyetemes mondanivalót közvetít egyszerű, lényegre törő, letisztult stílusban. (T. Z.) Jubileumi koncert A Magyar Rádió Rt. ötvenedik jubileumát ünneplő gyermekkórusa holnap este hét órakor tartja évadzáró koncertjét a Zeneakadémia nagytermében (1060 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.). Vezényel Thész Gabriella, Nemes László Norbert és Dennis Russell Davies. (M. K.) Erdélyi zenészek Kása Béla fotográfus-muzikológus felvételeiből nyílt kiállítás a Párizsi Magyar Intézetben Erdélyi zenészek címmel. Az alkotó évtizedek óta járja Erdélyt, hogy megörökítse a hagyományos zenét játszó muzsikusok világát. Az anyagból, amelyből 1997-ben fotóalbumot is megjelentetett, a francia főváros lakói először láthatnak válogatást május 10. és június 6. között. A megnyitó estéjén a moldvai csángó, felvidéki és középkori zenét játszó Igriczek együttes adott koncertet. (P. Sz. E.) Thomas krimije a kamaraszínházban Robert Thomas népszerű krimijét, a Nyolc nőt mutatják be holnap este hét órakor a Budapesti Kamaraszínház Ericson Stúdiójában (Budapest VII., Asbóth u. 20.). Az előadást Szegvári Menyhért rendezte, díszlet- és jelmeztervező: Húros Annamária, a nyolc nő szerepét Szilágyi Zsuzsa, Juhász Réka, Sata Ágota, Tímár Éva, Andai Györgyi, Kishonti Ildikó, Szabó Margaréta és Bacsa Ildikó játssza. (M. K.) Csokonai-konferencia A víg poétáról, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kara névadójának költői és színpadi szerzői munkásságáról tartanak kétnapos konferenciát a hét végén a somogyi megyeszékhelyen. A Kaposvári Egyetem, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közös rendezvényén egyetemi tanárok és doktorandusok számolnak be kutatási eredményeikről. (G. J. A.) Vásárhelyi képek Hódmezővásárhelyi festőművészek alkotásaiból nyitik ma délután öt órakor kiállítás Szegeden a Polgári Szalonban (Victor Hugo u. 5.) Az egy hónapig tartó tárlatot Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere és országgyűlési képviselője nyitja meg. A realista irányzatot képviselő művészek festményeit június második felében Mórahalmon állítják ki. (B. J.) Történet ráklépésben Képsorok a válástól az első romantikus találkozásig Szerelem, házasság, gyermek, mélypont, válás. Jelenetek egy házasságból Francois Ozon módra, a végtől a kezdetek felé, a kegyetlen elválástól a találkozás boldog pillanatáig. Vissza a jövőből a múltba, amikor még jó volt veszélyes vizekben úszni, s - mostani szemmel - giccses volt a naplemente. Nem egy első randis film. Ez sem. FILM BNf.drás. Mikt.Os___________________ Visszajátszás visszafordíthatatlanul, emlékfoszlányokban élve. A kezdetben ott a vég, a végben ott a kezdet, a kettő akár fel is cserélhető, a dráma kezdődhet a végkifejletben, egy kiégett kapcsolatból így könnyen lehet naplementés, romantikus este. De hogyan romolhat el minden - mert ugye, ami elromolhat, az... Ugyanakkor valaminek a vége, valaminek egyben a kezdete, nincs kiszállás, pörög a kerék, hiába akarná bárki is megállítani a világot, hiszen nincsen egy biztos pont, amelyből azt ügyesen ki lehetne forgatni. Haladunk körbe-körbe, közben a sugár folyamatosan csökken, ponttá zsugorodik, s lassan talán mind eltűnünk hirtelen. Francois Ozon új, 5x2 című filmjében egy kapcsolat, egy házasság főbb drámai jeleneteit sűríti egymásra épülő kisfilmekbe, amitől igazán érdekessé - ám korántsem egyedivé - válik a film, hogy Marion (Valeria Bruni-Tedeschi) és Gilles (Stéphane Freiss) története a válóperes ügyvéd előtt nyit, s a naplementés közös úszással, megismerkedésükkel végződik. A megkeseredett pillanattól, a közönytől, onnan, amikor már mindketten csak veszíthetnek addig a pontig, amikor még teli vannak új reményekkel. Azonban a filmet „visszafelé” nézve a boldogság pillanatai, s minden korábbi, kellemes élmény új kontextusba kerül. Ozon néhány kivételt leszámítva nem is eme boldog pillanatokra koncentrál, a kapcsolat fordulópontjait, a kizökkenéseket mutatja, de azokat is csak részben, olykor csak sejtelmesen utalva rájuk, máskor keményen az arcunkba vágva. Elejtett félmondatok, szándékos megszégyenítések mellett a feszültség ott vibrál a sorok, a képek közt. Első pillanatra csupán egy „egyszerű”, rosszul végződő (kezdődő?) kapcsolat bemutatása a film, ám vibráló feszültsége különlegessé teszi. Sokszor nincsenek érvek, ellenérvek, semmi sem fekete vagy fehér, rengeteg kérdés megválaszolatlan marad, mint az életben. Mintha ez csak a két főszereplőre tartozna, nem külső szemlélőkre, kukkolókra, de sokszor ők maguk sem tudják, mit miért, illetve mit miért nem tesznek. Ozon kegyetlen (vagy reális?): a két ember romantikus találkozására a film végén a borús jövő kegyetlenül rátelepszik, első közös úszásuk („az élet tengerében”) a szándékosan csöpögős környezetben minden csak nem érzékeny, romantikus, reményteli. A reményből csak annyi marad, hátha együtt elsodorja őket a víz, s így örökre egymáséi lehetnek. Közben nap lebukik, s eltűnik hirtelen. (5x2, feliratos francia film, 90 perc. Rendezte: Francois Ozon. Forgalmazza a Budapest Film.) FRANCOIS OZON Franciaország egyik legmerészebbnek tartott, újító szellemű rendezője. Több sikeres rövidfilmje után 1998-ban készíti el első nagyjátékfilmjét (Sitcom), egy évvel később Fassbinder drámája alapján rendezi a Vízcseppek a forró kövön című filmjét, majd A homok alatt címűt, amelyet több César-díjra is jelölnek Legutóbbi két alkotása a 8 nő és a Swimming Pool. A 5x2-t a velencei filmfesztiválon mutatták be, ahol Valeria Bruni- Tedeschi a legjobb színésznőnek járó díjat kapta. Így centrifugáztak a nők Irodalmi hölgyek összejövetele a Centrál Kávéházban „Kéthetente az Irodalmi Centrifugából kiemeljük a forgás középpontjától eltávolodott »női holmit«, és a Centrál Kávéházban a lényeg felé forgó közös irodalmi tengelybe állhatjuk” - írják beköszöntő kiáltványukban az Irodalmi Centrifuga című irodalmi estsorozat szerkesztő-moderátorai: Bódis Kriszta és Gordon Agáta. Varga Klára A „női holmi”, vagyis a női princípiumnak tulajdonított értékek valóban háttérbe szorulnak, veszni látszanak utolsó évtizedeinkben. Kérdés, hogy esélyegyenlőségi harcosként, és „a nőtől már ez is szép” irodalmi kategória tudatos felélesztőjeként és katonájaként mit lehet ezekből az értékekből visszainjekciózni a világunkba és az irodalomba. Mert aki nő, és utána esetleg ember, az máris megfosztotta magát a világ másik, maszkulin felétől. Aki ember és ember közti viszonyokra redukálja a valóságot, annak számára megszűnik a lét mérhetetlenül nagyobbik fele: a láthatatlan, a titok, a transzcendens világa és az emberi sors, amelyen keresztül mindez megtapasztalható. Aki szerepért, helyzetért harcol, nem biztos, hogy létre tudja hozni a műveket, amelyeket már előzetesen adminisztrálni kíván. Kérdés, hogy kinek mi a fontosabb? A kicentrifugálandó „női holmi” a legutóbbi péntek estén egyébként Tóth Krisztina köteteiből került elő. Egyik legkiválóbb költőnőnk tiltakozott az irodalmi mosólányok,asszonyok szempontjai ellen. Mint mondta, ő nem ír tudatosan női verseket. Olyanokat ír, amilyeneket tud. Nem örül annak, ha egy felolvasóestre azért hívják meg, mert nő. Hiszen akkor a meghívás nem a személyének szól, hanem csupán egy ráerőszakolt szerepkörnek, amibe, ha elfogadja a meghívást, szükségszerűen bele is kell bújnia. A szerkesztő és író asszonyok azonban nem adták föl, hogy a politikailag korrekt szempontokat rákényszerítsék. A nagy igyekezetben a levegőben maradt Tóth Krisztina mondata többek között arról, hogy ő körülötte mindig ott lebeg a halál. Senki se kérdezett rá, hogy ez mit jelent. Túl sok szó nem esett a verseiben felbukkanó archetípusokról sem. Pedig ha valami, ez a koncepcióba illett volna. A sommás megjegyzés, hogy nőkben a férfiasságot, a férfiakban a nőiesnek tartott érzékenységet szeretjük, nem éri el az irodalmi ingerküszöböt, megragad egy B kategóriás amerikai filmdráma szellemi-lelki szintjén. Több szót érdemeltek volna a költő irodalmi mesterei is, hiszen olyan kevés ma az olyanfajta közösség, ahonnan ő indult. Az est végére a Pa-Dö-Dő utánpótláscsapatára emlékeztető kör csak megkapta a vágyott katarzist: Tóth Krisztina részletet olvasott föl Bikinivonal című írásából, amely témájában, megformálásában és sajnos színvonalában is végre megfelelt önmeghatározásuknak. Úgy látszik, ezen a területen Tóth Krisztina egyelőre nem találta meg az igazi mestereit. Zavarjuk a vizet! - ez egyébként a centrifugás mozgalmárnak jelmondata. Szellemiségük, attitűdjük, bevallott céljaik azonban hiába állt rendelkezésre a nagyszerű költészeti nyersanyag - egyre csak a fecsegő, irodalmiatlan felszínt legyintgették. A kultuszminiszter dzsesszelt a Dunán Csendesen ringatózik a Columbus hajó - s vele a dzsesszklub a Dunán szerdán este a Vigadó térnél. A sajtó képviselői balra hátra, egy kis sarokba zsúfolva, a fizető külföldiek és a meghívott vendégek az igényes belső tér frekventált helyein. A magyar dzsessz nagyjai Bozóki Andrásra, de sokan Caramelre is várnak. Az utóbbira, mint hamar kiderül, hiába. 11 Nidrás._______________________________ Szomorúan jelenti be Váradi Júlia, hogy a Megasztár megasztárja beteg, s bármennyire is szeretett volna együtt fellépni a Dés Septettel, nem tudott eljönni. Majd egy kérdés a miniszterhez: Miért van itt? „Már a hetvenes években jártam dzsesszklubokba, mindig is közel állt hozzám ez a műfaj. A dzsessz, mint valószínűleg tudják, a magyar kultúra része. Fontos, hogy legyenek olyan közösségek, terek, mint például a klubok, ahol csoportok előtt bontakozhat ki az egyén leendő individuális tehetsége. Két részre szakadt az ország: egy pezsgő Budapestre és egy olyan vidékre, ahol esténként kihunynak a fények, s mindenki ugyanazt a tévéműsort nézi” - fejtegette a kulturális miniszter. A tárca tavaly nyújtott támogatást először 35 fővárosi és vidéki klubnak 23 millió forint értékben dzsesszprogramok szervezésére. Az idén 27 millió forintot szánnak erre a célra, habár a pályázatot még nem írták ki, de az ígéretek szerint ez még ebben a hónapban megtörténik. Bozóki András még fontosnak tartotta kiemelni a Megasztár kapcsán, hogy „végre egy olyan műsor, amely nem valóságshow, hanem tényleg a teljesítményről és a tehetségről szól”. Dés László elmondta, hogy sok zenész hosszú évek alatt építi fel karrierjét, s a hirtelen felbukkanó „sztárok” mögött sokszor nincs stabil háttér, felzabálhatja őket a siker és a média. „E kétféle karriert nem lehet összehasonlítani, ugyanakkor drukkolok Caramelnek, hogy állja a sarat, és tovább tudja építeni a pályáját” - mondta Dés László. A rendezvényen László Attila, a Lakatos Ablakos Dezső dzsesszelőadó-művészi ösztöndíjpályázatokat elbíráló kuratórium elnöke Lakatos Róbertnek (zongora), Mohay Andrásnak (dob), Zana Zoltánnak (szaxofon) adta át a fiatal művészeknek pályakezdéshez segítséget nyújtó, havi hetvenezer forinttal járó ösztöndíjat. Az est a Dés Septet (Dés László szaxofon, Fekete-Kovács Kornél trombita, Dés András ütőhangszerek, Balázs Elemér dob, Balázs József billentyűs hangszerek, Juhász Gábor gitár, Glaser Péter nagybőgő) új albuma, az Utcazene lemezbemutatójával zárult. Beregszász és főiskolája El tudnék egyszer képzelni kis hazánkban egy hetedhét országra szóló vetélkedőt arról, hogy mit tudnak ma diákjaink a határon túli magyarokról. Az általános iskolát végzettek vagy a gimnazisták. Olyan egyszerű kérdésekkel kezdeném, mint annak idején - jó három évtizede - magánfölmérésében Pásztor Emil egri főiskolai tanár vagy a történész Für Lajos, aki azt a címet adta nagy érdeklődést - és még nagyobb cenzori figyelmet - kiváltó cikkének: Milyen nyelven beszélnek a székelyek? A kommunista hatalom évtizedeken át igyekezett felejtéssel, tiltással kitörölni az emlékezetből magát a tényt, hogy az országhatárok túlsó oldalának nagyobb részén velünk egy nyelvet beszélő emberek élnek, akik éppúgy magyarok, mint mi. És olyan tájakról van szó, amelyekhez ezer szállal kapcsolódik történelmünk. Azt hihettük, hogy 1989 után gyökeresen megváltozik majd a helyzet, s nem kell magyarázni, hol van Rimaszombat és Magyarkanizsa, Segesvár és Munkács. De naponta tapasztalhatjuk, hogy szükséges a magyarázat, a magyarországi polgárok többsége vajmi keveset tud a határon túli magyarokról, Beregszászról is újra és újra el kell mondani, hogy a kárpátaljai magyarság fontos központja, hogy Ukrajna egyetlen magyar többségű városa. Két művelődési intézményéről állíthatjuk, hogy jelentősége nem csupán helyi érvényű, hanem az egész nemzetnek fontos. Az egyik az Illyés Gyula Nemzeti Színház, a másik a főiskola, amely nem olyan régen vette föl - a szűkebb pátria hagyományaihoz hűen - II. Rákóczi Ferenc nevét. Ennek a főiskolának évek óta kemény harcot kell vívnia létjogosultságáért egy nagyjából kétszázezres magyar közösség szolgálatában. Szerény anyagi körülmények között végzik munkájukat, nem egy adminisztratív és jogi akadályt kerülgetve, így még többre értékelhetjük ennek a főiskolának a művelődési munkáját. Előadásokat, sportvetélkedőket, könyvbemutatókat szerveznek a diákság és a város érdeklődő közönsége számára. Pénteken Népi építészet Kárpátalján címmel nyílik kiállítás a kollégium Révész Imre Termében. Két környékbeli településről - Nagypaládról és Nagyberegről - készültek a pannókon látható rajzok. Szabó László budapesti főiskolai tanár szervezésében készültek e munkák, jól példázván a magyar-magyar együttműködés hétköznapi lehetőségeit is. SZÉLRÓZSA : Kiss Gy. Gyura__________________________________________________________________