Magyar Nemzet, 2005. augusztus (68. évfolyam, 208-237. szám)

2005-08-06 / 213. szám

36Magnuf ■ Magazin 2005. augusztus 6., szombat A hetven évvel ezelőtt megjelent paperback forradalmasította a tömegkultúrát Világhódító pingvin Hét évtizede jelentetett meg először minőségi irodalmat olcsó papírkötésben és kis, zsebre dugható formátumban egy akkoriban alapított angol könyvkiadó. Az újszerű vállalkozás, közismert nevén a paperback megjelenése nem csupán a kiadói üzletben, hanem a tömegkultúrában is jelentős változásokat hozott. Hiller Gábor életlennek köszönhető a ma már legtöbbünk mindennapi életé­ül­­­hez elválaszthatatlanul hozzátartozó paperback megjelenése - legalábbis a legenda szerint. Az 1934-es év egyik unalmas dél­utánján a fiatal kiadó, Allen Lane Londonba igyekezett hazafelé az egyik távoli grófságból, ahol néhány napot a híres írónőnél, Agatha Christie-nél töltött vendégségben. A vonat késett, és Lane - mivel nem vitt könyvet magával­­ olvasnivaló után nézett az állomáson. A sajtót és szóra­koztató irodalmat árusító kis üzletekben azonban nem talált az ízlésének megfelelő útravalót. A polcokon csupán képes folyóiratok és XIX. századi regények kemény borítójú újrakiadásai sorakoztak. Az átlagembert ez a kudarc feltehetően egyszerűen feldühítette volna, hogy az út végére elfelejt­se az egészet. Allen Lane azonban olyan vállalkozó kedvű fiatalember volt, aki ráadásul munkája révén nagyon is jól ismerte a könyvpiacot. Azonnal elhatározta tehát, hogy olyan kiadót alapít, amely a minőségi, ám a töme­gek számára érdekes modern irodalom megjelentetésére specializálódik. Az ilyen könyvek terjesztését nem csupán a nagy szakboltokban képzelte el, hanem a pályaudvarok újságosbódéiban, a trafikokban és az olcsó áru­kat kínáló hálózat, a Woolworth üzleteiben is. Mint kalkulált, az ár nem le­het egy doboz cigarettáénál több. Az elgondolást gyorsan tettek követték, hiszen Allen Lane kevesebb mint egy év múlva megjelent új olcsó és színvonalas könyveivel a piacon. Miköz­ben több kiadó is egyre nagyobb nehézségekkel küszködött, Lane csillaga emelkedni kezdett. Még 1935-ben megjelent az első tíz könyvből álló soro­zat Agatha Christie, Ernest Hemingway és mások műveivel. „Abból a tétel­ből indultunk ki, ha egy ember kevésbé tehetős, az nem jelenti egyben azt is, hogy képtelen lenne igényes könyveket olvasni, így aztán meglehetősen ma­gasra emeltük a mércét!” - emlékezett Allen Lane évtizedekkel később. Úgy tervezte, háromhavonta kiad egy hasonló tízes sorozatot. Hamarosan talál­tak az új üzlet számára egy méltó, ám vidám logót is, mégpedig a pingvint. Nem Lane volt az első, aki puha kötésű könyveket adott ki, 1935 előtt azonban ez a sekélyes bulvárirodalomra és a klasszikusok szerzői jogok megkerülésével megjelentetett újranyomására volt jellemző. Az igazi köny­vek kizárólag kemény kötésűek voltak és tízszer drágábbak. Nagyjából ez­ a bonyolult munkafolyamat, a kis példányszám és a költséges borító miat­ti drágaság jellemezte a Gutenberg forradalmát követő néhány évszázadot. A XIX. századtól néhány kiadó megpróbálta csökkenteni a költségeket, így olcsóbbá tenni a könyveket. A népszerű Pickering’s Diamond Classics so­rozat 1822-ben például már nem bőr-, hanem kevésbé költséges vászonkö­tésben jelent meg, így az ár hatoda volt a korábbinak. Néhány évvel később, 1837-ben Lipcsében Christian Bernard Taubnitz papírborítással próbálko­zott, s ezt a módszert több-kevesebb sikerrel néhány amerikai kiadó is igyekezett átvenni. Ezeket az olcsó, rossz minőségű papírra nyomott köny­veket - főképp női irodalmat, viccgyűjteményeket, egynapos detektíveket - akkor „vasúti regényeknek” nevezték. Ezen kísérletek ellenére Allen Lane-ig a könyv általában kevesek számá­ra hozzáférhető gyöngyszem volt. Az ő forradalmi újításának köszönhető­en azonban egyszerre következett be a piacon egy minőségi ugrás és a pél­dányszám ugrásszerű növekedése. Az első paperback megjelenése után hat hónappal Allen Lane már egymillió példányt adott el sorozatából, egy év múlva pedig a szépirodalom mellett már non-fictiont is kiadott. Az 1937- es évben piacra dobta a Pelican sorozatot, amely elsősorban művészeti és tudományos témákra koncentrált, nem sokkal később a Penguin Specials pedig a politikára és a történelemre. Lane újra kiadta a klasszikusokat is, s a Penguin kiadása 1938 végére elérte a tízmillió példányt. S hogy mi nyűgözte le annyira a tömeget, hogy milliószám vásároljon a paperbackból? Alapvetően néhány új minőség együttes megjelenése. Az erősödő középosztály saját életét ábrázoló kortárs irodalmat szeretett vol­na olvasni, kevésbé a „poros” klasszikusokat. Lane emellett szigorúan és jó ízléssel válogatta meg sorozatainak szerzőit, másodrendű műveknek nem adva helyt. Megtették a maguk hatását a kényelmi szempontok is. A XIX. századi kiadások, még a tömegirodalom sem volt ilyen szempontból meg­felelő. Kicsik, nehezen olvashatók voltak a betűk, a könyvek nem fértek el a zsebben, a borítók pedig unalmasak, egysíkúak voltak. Lane ezzel szem­ben nagyon is odafigyelt a Penguin-könyvek dizájnjára. Eleve felismerhe­tővé tették a borítókat a logó mellett a sajátos és míves címbetűk és a szí­nek is. A szépirodalmi sorozatok fedőlapja például narancssárga, az önélet­rajzoké kék volt. Az olvasót vizuálisan közelítették meg. E vizuális nyelve­zet kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett két művészeti tervező­­nyomdász, Jan Cichold és Germano Facchetti. A siker azonban elsősorban az olcsóságban rejlett. A hatpennys ár ebben az időben igazi szimbólummá nőtte ki magát Angliában. Ehhez azonban kímélni kellett az előállítási költ­ségeket. Ez sikerült is az olcsó papír révén, s sokat segített a magas pél­dányszám is. Egy könyv 16 ezer példány után már nyereséges volt, a kiter­jedt terjesztői hálózat révén pedig elérhető. Sokat spórolt Lane a honorári­umokon és a jogdíjakon is. Készpénzzel és előre fizetett. A Penguin paperbackje hamar elterjedt az egész világban. Megjelentek a vetélytárs kiadók, Pocket Bookjával még 1939-ben az amerikai Simon and Schuster, majd a háború után a Faber, a Methuen, a Routledge és Pan, azonban egyikük sem tudta legyűrni a paperback úttörőjét. A Pan például 1955-ben 150 kiadványából nyolcmillió, míg a Penguin ezerből tízmillió példányt adott el. Eközben 1960-ban Allen Lane azzal öregbítette kiadója hírnevét, hogy bíróságon védte meg egyik könyvét, a Lawrence jegyezte La­dy Chatterley szeretőjét, ezzel jelentős mértékben meghatározva a kor er­kölcsi normáit. A 70-es évek elejétől még nagyobb konkurenciával kell szembenéznie Lane-nak az általa alapított piacon, s ma már szinte minden kiadó jelentet meg paperbacket, a Penguin márkajele azonban továbbra is elismert mind a kiadók, mind pedig az olvasók körében. FOTÓ: REUTERS RUSSELL 8­0 Y­C­E Szeptemberben nyílik a XIV. budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál Szüretünnep A bor, a gasztronómia, a kultúra ünnepe lesz a tizennegyedik budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál szeptember 4-14. között a Várban és Szentendrén a skanzenben. A fesztivál, amely Magyarország legrangosabb borszakmai rendezvénye és a magyar borok legnagyobb hazai seregszemlé­je, az elmúlt évtizedben népszerű turisztikai, idegenforgalmi eseménnyé vált, egyben színvonalas, a borhoz, a borkultúrához kötődő kulturális és gasztro­nómiai programokat kínál. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. eseményso­rozatának központi és leglátogatottabb rendezvényén, a Várban négy napon át tartó borkiállításon és - vásáron a korábbinál nagyobb területen több mint 170 magyar és külföldi - közöttük több világhírű olasz - borászat vonul fel kiváló boraival. Különlegesség, hogy a grillételek, sajtok széles választéka mellett a gasztronómia fekete gyémántja, a szarvasgomba kapja a főszerepet. Lesz fotókiállítás, boregyetem, Vin Agora borverseny a látogatóknak, szüreti felvonulás, pezsgő- és szarvasgomba-lovagrendi avatás, soly­­mászbemutató, szüreti sokadalom a skanzenben, jótékonysági borárverés és romantikus gálakoncert. HFöRHfiNCi Horváth Gyul­a___________ A A­z antik Rómában augusztus 19-én ülték meg a vinalia rusticát, azaz a falusi szüret­ünnepet. A keresztény egyház ezt a pogány szokást sem tiltotta, inkább igyekezett a sa­ját képére formálni. A bab és a bor augusztus 5-i (Szent Sixtus pápa napja) megszentelését, a Legszen­tebb Megváltó augusztus 6-i és Donát római vértanú augusztus 7-i ünneplését próbálta elfogadtatni. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: Uram, jó ne­künk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” (Mt. 17., 1­ 5.) A galileai Tábor hegyen, a csoda történésének hely­színén építették fel a három templomot, amelyek fel­­szentelési időpontja, augusztus 6-a vált Urunk színe­változásának (latinul: transfiguratio), a Megváltó megdicsőülésének napjává. A keleti egyházban kará­csony, húsvét, pünkösd után már a VI. századtól ez a legfontosabb ünnep. A nyugati egyházban viszont csak az első világvége és Krisztus 1000-re várt vissza­tértébe vetett hit kapcsán kezdték emlegetni. Egyete­mes ünneppé III. Callixtus pápa emelte az 1456. jú­lius 22-i nándorfehérvári győzelem hálaemlékezeté­re, amelynek híre éppen augusztus 6-án jutott el a Vatikánba. Idővel Urunk színeváltozásának napjához kapcso­lódott a bor megáldása. És egyre ritkábban emlegették a pogány szokást. Helyette Máté evangéliumára utal­tak: „Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlő­nek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyámnak országában.” (Mt. 26., 29.) Az ünnepen megszentelt bor erre a kijelentésre kell hogy emlékeztesse a híveket. A szentelmény régebben országszerte általános le­hetett, ám mára csak nyomokban él az emberek emlé­kezetében. Az isteni szőlőző­ Tábor hegyi színváltozása összhangban van hazánkban a szőlő vegetációs idő­szakával is, hiszen valóban ilyentájt kezdődik a zsen­­dülés. A Balaton környéki szőlőkben (Balatonboglár, Bazsi, Csácsbozsok, Förhénc, Gálosfa, Kemendollár) templomokat, illetve kápolnákat építettek a XVIII. századtól kezdődően Urunk színeváltozása tiszteleté­re, amelyekkel a Megváltó oltalmába helyezték a he­gyeket. Ezek legtöbbjén két, áldással egybekötött bú­csút tartanak. Az elsőt áldozócsütörtökön (Jézus mennybemenetele szintén Salvator-ünnep), a máso­dikat az augusztus 6-a közeli vasárnapokon. Borkultúrával összefüggő transfiguratio titulusok találhatók a Kis-Kárpátokban is. A Tolna megyei Sió­­agárdon egy korai érésű fajtát új­ színeváltozási szőlő­nek neveznek. A tokaj-hegyaljai görög katolikusok pe­dig ilyenkor körmenetet tartottak, így áldották meg birtokaikat. A kivételes gondoskodást igénylő szőlő védelmére a fagyosszentek napjai mellett különösen a Mária Magdolnától (július 22.) Bertalan-napig (augusztus 24.) tartó kánikula időszakában volt szükség. Ekkorra már mutatkozik a termés - csak most van igazán fél­­tenivaló. Ezt a védelmet a XVII. század közepétől egyre többfelé az augusztus 7-én ünnepelt Donát római vér­tanúhoz fohászkodva remélték. Nem véletlenül, hi­szen ő a Légió Fulminatrix (mennydörgős, villámos légió) tagja volt. Nyugalomra Rómában Szent Ágnes katakombájában talált. Ereklyéit 1652-ben a németor­szági Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték. A kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja sem történt, amit Donát közbenjárásának tulajdoní­tottak. Ettől kezdve a rajnai borvidéken virágzó kultu­sza alakult ki, ami hamarosan Magyarországra is át­terjedt. Ünnepén a rendszabály megtiltja a híveknek a szőlőhegyi tartózkodást, nehogy az állandó áldomás­­ivások okozta részegség miatt elveszítsék Donát párt­fogását. Az 1730-as években Budán, az európai hírű vörös­bor vidékén szobrot állítottak neki, és őt választották a város védőszentjének is. Ugyanakkor a szőlők oltal­mazását Arezzo IV. században mártíromságot szenve­dett Donát nevű püspökére bízták. A IV. században azonban élt Ciprus szigetén is egy Donát püspök. Egy­szer szárazság idején imája nyomán megnyíltak az ég csatornái, ám ő a szabadban állván sem lett nedves. Ma még nem tudjuk, melyikükről jegyezte fel Szent Gergely azt a csodát, hogy misézés közben Üvegke­­helyben áldotta meg a bort, amelyet a pogányok eltör­tek, de könyörgésére a serleg ép egésszé lett újra. Min­denesetre Szent Donátot katonaként vagy kelyhet tar­tó püspökként szokták ábrázolni. Tiszteletére szobro­kat, kápolnákat emeltek és harangokat szenteltek, de faragott képei ott díszelegnek hordóinkon is. A német eredetű hiedelemkor kialakulásában bi­zonyára közrejátszott az említett ereklyeszállítás mel­lett Donát nevének Donat, Donner, azaz Thor germán viharisten nevéhez való hasonlósága is. A német nap­jainkban is Donner előtagú szavakkal jellemzi az égi­­háborút (Donnerstimme - égzengés, Donnerstrahl - villámlás, Donnerwolke - viharfelhő). A mennykőha­­jigáló Donner-Thor Jupiter északi megfelelője volt, aminek következtében a csütörtököt, Jupiter napját az angolok Thursdaynek, a németek Donnerstagnak ne­vezik. Ezzel újra visszatértünk a vinalia rusticához, hi­szen a sok bizonytalanság ellenére tudjuk, hogy Donát római szent volt. A szokásrendszer, ha közben bor­szenteléssé, Salvator-ünneppé, szőlőoltalmazássá ala­kult is, szintén az antikvitásból indult. Információ: Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. 1124 Budapest, Somorjai u. 21. E-mail: info@borkulturakht.hu www.borkulturakht.hu Tel: 36-1-203-8507

Next