Magyar Nemzet, 2005. augusztus (68. évfolyam, 208-237. szám)
2005-08-06 / 213. szám
36Magnuf ■ Magazin 2005. augusztus 6., szombat A hetven évvel ezelőtt megjelent paperback forradalmasította a tömegkultúrát Világhódító pingvin Hét évtizede jelentetett meg először minőségi irodalmat olcsó papírkötésben és kis, zsebre dugható formátumban egy akkoriban alapított angol könyvkiadó. Az újszerű vállalkozás, közismert nevén a paperback megjelenése nem csupán a kiadói üzletben, hanem a tömegkultúrában is jelentős változásokat hozott. Hiller Gábor életlennek köszönhető a ma már legtöbbünk mindennapi életéülhez elválaszthatatlanul hozzátartozó paperback megjelenése - legalábbis a legenda szerint. Az 1934-es év egyik unalmas délutánján a fiatal kiadó, Allen Lane Londonba igyekezett hazafelé az egyik távoli grófságból, ahol néhány napot a híres írónőnél, Agatha Christie-nél töltött vendégségben. A vonat késett, és Lane - mivel nem vitt könyvet magával olvasnivaló után nézett az állomáson. A sajtót és szórakoztató irodalmat árusító kis üzletekben azonban nem talált az ízlésének megfelelő útravalót. A polcokon csupán képes folyóiratok és XIX. századi regények kemény borítójú újrakiadásai sorakoztak. Az átlagembert ez a kudarc feltehetően egyszerűen feldühítette volna, hogy az út végére elfelejtse az egészet. Allen Lane azonban olyan vállalkozó kedvű fiatalember volt, aki ráadásul munkája révén nagyon is jól ismerte a könyvpiacot. Azonnal elhatározta tehát, hogy olyan kiadót alapít, amely a minőségi, ám a tömegek számára érdekes modern irodalom megjelentetésére specializálódik. Az ilyen könyvek terjesztését nem csupán a nagy szakboltokban képzelte el, hanem a pályaudvarok újságosbódéiban, a trafikokban és az olcsó árukat kínáló hálózat, a Woolworth üzleteiben is. Mint kalkulált, az ár nem lehet egy doboz cigarettáénál több. Az elgondolást gyorsan tettek követték, hiszen Allen Lane kevesebb mint egy év múlva megjelent új olcsó és színvonalas könyveivel a piacon. Miközben több kiadó is egyre nagyobb nehézségekkel küszködött, Lane csillaga emelkedni kezdett. Még 1935-ben megjelent az első tíz könyvből álló sorozat Agatha Christie, Ernest Hemingway és mások műveivel. „Abból a tételből indultunk ki, ha egy ember kevésbé tehetős, az nem jelenti egyben azt is, hogy képtelen lenne igényes könyveket olvasni, így aztán meglehetősen magasra emeltük a mércét!” - emlékezett Allen Lane évtizedekkel később. Úgy tervezte, háromhavonta kiad egy hasonló tízes sorozatot. Hamarosan találtak az új üzlet számára egy méltó, ám vidám logót is, mégpedig a pingvint. Nem Lane volt az első, aki puha kötésű könyveket adott ki, 1935 előtt azonban ez a sekélyes bulvárirodalomra és a klasszikusok szerzői jogok megkerülésével megjelentetett újranyomására volt jellemző. Az igazi könyvek kizárólag kemény kötésűek voltak és tízszer drágábbak. Nagyjából ez a bonyolult munkafolyamat, a kis példányszám és a költséges borító miatti drágaság jellemezte a Gutenberg forradalmát követő néhány évszázadot. A XIX. századtól néhány kiadó megpróbálta csökkenteni a költségeket, így olcsóbbá tenni a könyveket. A népszerű Pickering’s Diamond Classics sorozat 1822-ben például már nem bőr-, hanem kevésbé költséges vászonkötésben jelent meg, így az ár hatoda volt a korábbinak. Néhány évvel később, 1837-ben Lipcsében Christian Bernard Taubnitz papírborítással próbálkozott, s ezt a módszert több-kevesebb sikerrel néhány amerikai kiadó is igyekezett átvenni. Ezeket az olcsó, rossz minőségű papírra nyomott könyveket - főképp női irodalmat, viccgyűjteményeket, egynapos detektíveket - akkor „vasúti regényeknek” nevezték. Ezen kísérletek ellenére Allen Lane-ig a könyv általában kevesek számára hozzáférhető gyöngyszem volt. Az ő forradalmi újításának köszönhetően azonban egyszerre következett be a piacon egy minőségi ugrás és a példányszám ugrásszerű növekedése. Az első paperback megjelenése után hat hónappal Allen Lane már egymillió példányt adott el sorozatából, egy év múlva pedig a szépirodalom mellett már non-fictiont is kiadott. Az 1937- es évben piacra dobta a Pelican sorozatot, amely elsősorban művészeti és tudományos témákra koncentrált, nem sokkal később a Penguin Specials pedig a politikára és a történelemre. Lane újra kiadta a klasszikusokat is, s a Penguin kiadása 1938 végére elérte a tízmillió példányt. S hogy mi nyűgözte le annyira a tömeget, hogy milliószám vásároljon a paperbackból? Alapvetően néhány új minőség együttes megjelenése. Az erősödő középosztály saját életét ábrázoló kortárs irodalmat szeretett volna olvasni, kevésbé a „poros” klasszikusokat. Lane emellett szigorúan és jó ízléssel válogatta meg sorozatainak szerzőit, másodrendű műveknek nem adva helyt. Megtették a maguk hatását a kényelmi szempontok is. A XIX. századi kiadások, még a tömegirodalom sem volt ilyen szempontból megfelelő. Kicsik, nehezen olvashatók voltak a betűk, a könyvek nem fértek el a zsebben, a borítók pedig unalmasak, egysíkúak voltak. Lane ezzel szemben nagyon is odafigyelt a Penguin-könyvek dizájnjára. Eleve felismerhetővé tették a borítókat a logó mellett a sajátos és míves címbetűk és a színek is. A szépirodalmi sorozatok fedőlapja például narancssárga, az önéletrajzoké kék volt. Az olvasót vizuálisan közelítették meg. E vizuális nyelvezet kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett két művészeti tervezőnyomdász, Jan Cichold és Germano Facchetti. A siker azonban elsősorban az olcsóságban rejlett. A hatpennys ár ebben az időben igazi szimbólummá nőtte ki magát Angliában. Ehhez azonban kímélni kellett az előállítási költségeket. Ez sikerült is az olcsó papír révén, s sokat segített a magas példányszám is. Egy könyv 16 ezer példány után már nyereséges volt, a kiterjedt terjesztői hálózat révén pedig elérhető. Sokat spórolt Lane a honoráriumokon és a jogdíjakon is. Készpénzzel és előre fizetett. A Penguin paperbackje hamar elterjedt az egész világban. Megjelentek a vetélytárs kiadók, Pocket Bookjával még 1939-ben az amerikai Simon and Schuster, majd a háború után a Faber, a Methuen, a Routledge és Pan, azonban egyikük sem tudta legyűrni a paperback úttörőjét. A Pan például 1955-ben 150 kiadványából nyolcmillió, míg a Penguin ezerből tízmillió példányt adott el. Eközben 1960-ban Allen Lane azzal öregbítette kiadója hírnevét, hogy bíróságon védte meg egyik könyvét, a Lawrence jegyezte Lady Chatterley szeretőjét, ezzel jelentős mértékben meghatározva a kor erkölcsi normáit. A 70-es évek elejétől még nagyobb konkurenciával kell szembenéznie Lane-nak az általa alapított piacon, s ma már szinte minden kiadó jelentet meg paperbacket, a Penguin márkajele azonban továbbra is elismert mind a kiadók, mind pedig az olvasók körében. FOTÓ: REUTERS RUSSELL 80 YCE Szeptemberben nyílik a XIV. budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál Szüretünnep A bor, a gasztronómia, a kultúra ünnepe lesz a tizennegyedik budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál szeptember 4-14. között a Várban és Szentendrén a skanzenben. A fesztivál, amely Magyarország legrangosabb borszakmai rendezvénye és a magyar borok legnagyobb hazai seregszemléje, az elmúlt évtizedben népszerű turisztikai, idegenforgalmi eseménnyé vált, egyben színvonalas, a borhoz, a borkultúrához kötődő kulturális és gasztronómiai programokat kínál. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. eseménysorozatának központi és leglátogatottabb rendezvényén, a Várban négy napon át tartó borkiállításon és - vásáron a korábbinál nagyobb területen több mint 170 magyar és külföldi - közöttük több világhírű olasz - borászat vonul fel kiváló boraival. Különlegesség, hogy a grillételek, sajtok széles választéka mellett a gasztronómia fekete gyémántja, a szarvasgomba kapja a főszerepet. Lesz fotókiállítás, boregyetem, Vin Agora borverseny a látogatóknak, szüreti felvonulás, pezsgő- és szarvasgomba-lovagrendi avatás, solymászbemutató, szüreti sokadalom a skanzenben, jótékonysági borárverés és romantikus gálakoncert. HFöRHfiNCi Horváth Gyula___________ A Az antik Rómában augusztus 19-én ülték meg a vinalia rusticát, azaz a falusi szüretünnepet. A keresztény egyház ezt a pogány szokást sem tiltotta, inkább igyekezett a saját képére formálni. A bab és a bor augusztus 5-i (Szent Sixtus pápa napja) megszentelését, a Legszentebb Megváltó augusztus 6-i és Donát római vértanú augusztus 7-i ünneplését próbálta elfogadtatni. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” (Mt. 17., 1 5.) A galileai Tábor hegyen, a csoda történésének helyszínén építették fel a három templomot, amelyek felszentelési időpontja, augusztus 6-a vált Urunk színeváltozásának (latinul: transfiguratio), a Megváltó megdicsőülésének napjává. A keleti egyházban karácsony, húsvét, pünkösd után már a VI. századtól ez a legfontosabb ünnep. A nyugati egyházban viszont csak az első világvége és Krisztus 1000-re várt visszatértébe vetett hit kapcsán kezdték emlegetni. Egyetemes ünneppé III. Callixtus pápa emelte az 1456. július 22-i nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére, amelynek híre éppen augusztus 6-án jutott el a Vatikánba. Idővel Urunk színeváltozásának napjához kapcsolódott a bor megáldása. És egyre ritkábban emlegették a pogány szokást. Helyette Máté evangéliumára utaltak: „Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyámnak országában.” (Mt. 26., 29.) Az ünnepen megszentelt bor erre a kijelentésre kell hogy emlékeztesse a híveket. A szentelmény régebben országszerte általános lehetett, ám mára csak nyomokban él az emberek emlékezetében. Az isteni szőlőző Tábor hegyi színváltozása összhangban van hazánkban a szőlő vegetációs időszakával is, hiszen valóban ilyentájt kezdődik a zsendülés. A Balaton környéki szőlőkben (Balatonboglár, Bazsi, Csácsbozsok, Förhénc, Gálosfa, Kemendollár) templomokat, illetve kápolnákat építettek a XVIII. századtól kezdődően Urunk színeváltozása tiszteletére, amelyekkel a Megváltó oltalmába helyezték a hegyeket. Ezek legtöbbjén két, áldással egybekötött búcsút tartanak. Az elsőt áldozócsütörtökön (Jézus mennybemenetele szintén Salvator-ünnep), a másodikat az augusztus 6-a közeli vasárnapokon. Borkultúrával összefüggő transfiguratio titulusok találhatók a Kis-Kárpátokban is. A Tolna megyei Sióagárdon egy korai érésű fajtát új színeváltozási szőlőnek neveznek. A tokaj-hegyaljai görög katolikusok pedig ilyenkor körmenetet tartottak, így áldották meg birtokaikat. A kivételes gondoskodást igénylő szőlő védelmére a fagyosszentek napjai mellett különösen a Mária Magdolnától (július 22.) Bertalan-napig (augusztus 24.) tartó kánikula időszakában volt szükség. Ekkorra már mutatkozik a termés - csak most van igazán féltenivaló. Ezt a védelmet a XVII. század közepétől egyre többfelé az augusztus 7-én ünnepelt Donát római vértanúhoz fohászkodva remélték. Nem véletlenül, hiszen ő a Légió Fulminatrix (mennydörgős, villámos légió) tagja volt. Nyugalomra Rómában Szent Ágnes katakombájában talált. Ereklyéit 1652-ben a németországi Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték. A kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja sem történt, amit Donát közbenjárásának tulajdonítottak. Ettől kezdve a rajnai borvidéken virágzó kultusza alakult ki, ami hamarosan Magyarországra is átterjedt. Ünnepén a rendszabály megtiltja a híveknek a szőlőhegyi tartózkodást, nehogy az állandó áldomásivások okozta részegség miatt elveszítsék Donát pártfogását. Az 1730-as években Budán, az európai hírű vörösbor vidékén szobrot állítottak neki, és őt választották a város védőszentjének is. Ugyanakkor a szőlők oltalmazását Arezzo IV. században mártíromságot szenvedett Donát nevű püspökére bízták. A IV. században azonban élt Ciprus szigetén is egy Donát püspök. Egyszer szárazság idején imája nyomán megnyíltak az ég csatornái, ám ő a szabadban állván sem lett nedves. Ma még nem tudjuk, melyikükről jegyezte fel Szent Gergely azt a csodát, hogy misézés közben Üvegkehelyben áldotta meg a bort, amelyet a pogányok eltörtek, de könyörgésére a serleg ép egésszé lett újra. Mindenesetre Szent Donátot katonaként vagy kelyhet tartó püspökként szokták ábrázolni. Tiszteletére szobrokat, kápolnákat emeltek és harangokat szenteltek, de faragott képei ott díszelegnek hordóinkon is. A német eredetű hiedelemkor kialakulásában bizonyára közrejátszott az említett ereklyeszállítás mellett Donát nevének Donat, Donner, azaz Thor germán viharisten nevéhez való hasonlósága is. A német napjainkban is Donner előtagú szavakkal jellemzi az égiháborút (Donnerstimme - égzengés, Donnerstrahl - villámlás, Donnerwolke - viharfelhő). A mennykőhajigáló Donner-Thor Jupiter északi megfelelője volt, aminek következtében a csütörtököt, Jupiter napját az angolok Thursdaynek, a németek Donnerstagnak nevezik. Ezzel újra visszatértünk a vinalia rusticához, hiszen a sok bizonytalanság ellenére tudjuk, hogy Donát római szent volt. A szokásrendszer, ha közben borszenteléssé, Salvator-ünneppé, szőlőoltalmazássá alakult is, szintén az antikvitásból indult. Információ: Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. 1124 Budapest, Somorjai u. 21. E-mail: info@borkulturakht.hu www.borkulturakht.hu Tel: 36-1-203-8507