Magyar Nemzet, 2005. november (68. évfolyam, 299-327. szám)

2005-11-02 / 299. szám

4 Magyar FIUM • Látó-Tér 2005. november 2., szerda Szerkeszti: Szényi Gáborlatoter@magyarnemzet.hu A világ a speciális tudást értékeli Amerikai magyar karrierek • A tehetség a tulajdonos érdeke is • Hiányzik a belső hajtóerő ii Kormos Vai.is.ria_________________ N em a könyörtelen kapitaliz­musról, és nem is a poszt­szocialista államok rablógaz­dálkodásáról szól az az üzleti iskola, amelyet Mészáros László a ma­gyar fiatalokkal meg szeretne ismertetni. Nem arról, amit az elmúlt tizenöt évben itthon magunk körül láttunk. Meggyőző­dése, hogy létezhet és eredményes lehet egy tisztább értékrenden alapuló üzleti környezet. Ebben a tőke érdekeltsége mellett a keresztényszociális gondola­toknak is érvényre kell jutniuk. Az eddig egyházi középiskolákban meghirdetett programra százezer dollárt tett le. Gon­dolataihoz társakat is talált: Joseph F. Sa­lamont, a buffalói állami egyetem pro­fesszorát és az Amerikából hazatért dip­lomásokat. Ők adják az oktatói hátteret. Támpontokat adnak ahhoz, hogy milyen tárgyi, módszertani alapokra épül fel egy vállalkozás, miként kell a pénzzel, az idő­vel, a tehetséggel gazdálkodni, mit jelent a csapatmunka. Irodájának egyik falán a szakmai elis­merések mellett ott látom fiatalkori arc­képét, a kereten jelzésszerűen egy nem­zetiszínű szalag darabja. Csak, hogy el ne feledjem, honnan is indultam - mondja mosolyogva. Tizenöt éves koráig nevelkedett Ma­gyarországon. - Színjeles tanuló voltam, de meg­mondták, ne reménykedjek a továbbta­nulásban. Amikor kilakoltattak minket, az ávósok parancsára nekem kellett a fal­ról a keresztet leszedni - idézi fel ezek­nek az időknek a hangulatát. Települé­sük közel esett az osztrák határhoz és egy barátjával 1955-ben úgy döntöttek, át­szöknek Ausztriába. Bő egy esztendőre rá érkezett meg hajóval az Egyesült Álla­mokba. A kikötőben, az ünneplő tömeg­től tudta meg, hogy Magyarországon ki­tört a forradalom. A kanadai határhoz közeli Buffalóba vitte további útja. A vá­rosban a Katolikus Karitász szervezet se­gítette, de ő maga is mindent megtett, hogy boldoguljon. Dolgozott konyhai mosogatóként, gyárban és egy percig sem tett le arról, hogy egyetemre men­jen. Egy rákkutató intézetben takarított, innen egy orvosi laboratóriumba került. Azután, ahogyan a romantikus regé­nyekben szövik a mesét, felfigyeltek rá.­­ A hatvanas évek vége felé talán job­ban odafigyeltek az emberek egymásra, mint manapság - jegyzi meg. De amit változatlannak tart: ha valaki tehetséges és tud valami különlegeset, azt ma sem gáncsolják, hanem „lökik előre”. Hiszen ez a tőke, a tulajdonos érdeke is. Vagyonának története a következő: miközben - immár a számítógépekkel - dolgozik, megszerzi diplomáját is. Eköz­ben megalapozza első komputer-tanács­adó cégét. A Compro (Computer Pro­fessionals) pár éven belül már több ál­lamban, illetve városban működtet iro­dákat, háromszáz tanácsadóval. Később igen előnyös vásárlási ajánlatot kap egy multinacionális vállalattól, ezért eladja a céget. Második vállalkozása a VTG, (Vice Technologies Group)­­ a telefon és szá­mítógép közötti technikai kapcsolat ki­építésén alapul. Ezt sikeres felfutását kö­vetően 2000-ben értékesíti. Ettől kezdve fordul érdeklődése egyre inkább Ma­gyarország felé. Látja, sőt megtapasztalja a hazai piacgazdaság és üzleti kultúra árnyoldalait is. Csupán egy jelenséget említ.­­ Elképesztő például a korrupció, ami a gazdasági pályázatokat kíséri. Ná­lunk is volt egy időszak, amikor ezek a dolgok nem mentek tisztán. Több esz­tendei kemény jogi procedúrába tellett, míg sikerült egy-egy precedensértékű ügyben a tisztességtelen üzleti magatar­tást, csalást bizonyítani. De ennek nyo­mán olyan törvények születtek, amelyek a korrupciót visszaszorítják. E törekvést nagymértékben segíti, hogy az amerikai bíróságok nem a céget, hanem a részvé­nyeseket, a befektetőket védik. Ezért, ha bebizonyosodik, hogy nem tartották be a tiszta verseny szabályait, vagy a cégek vezetésébe baráti, rokoni alapon és nem a teljesítménye által kapott pozíciót vala­ki, rendkívül súlyos jogi következmé­nyekkel jár. Ezen túl pedig a társadalom morális ítéletével is számolni kell. - Az ön pályája során mindig bevált a tisztességes üzleti magatartás? - Úgy érzi, becsaptak-e? Igen, előfor­dult. De sosem vágtam vissza. Még az is megtörtént, hogy megloptak. De nem si­került elérniük, hogy tönkretegyenek, és azt sem, hogy nagyon túljárjanak az eszemen. Megesett, hogy egy-egy beosz­tottam „megbotlott”, de miután megbe­széltük a dolgot, rendszerint adtam még egy javítási esélyt. Voltak helyzetek, ami­kor megéreztem, hogy a tárgyalópartne­rem nem korrekt. De több a jó tapaszta­latom. Harminc éve élek házasságban, feleségemmel, Donnával, ő ír-olasz szár­mazású. Két gyermekünk van, a fiam, az Intel cégnél van vezető állásban, a lá­nyom még a felsőfokú tanulmányait folytatja. Gyakran látok vendégül Ma­gyarországról fiatalokat. Előfordult, hogy meglátván az itteni környezetem, nehezen ugyan, de kibökték, hogyan le­hetett az én elveimmel eljutni idáig? - Utalt rá, hogy magyar fiatalok egyre gyakrabban keresik meg támogatásért, vagy hogy segítse itteni tanulmányaikat. Reálisak-e az elképzeléseik az itteni érvé­nyesülésről? - Bármily tehetségesek és képzettek, lelkileg nincsenek felkészülve arra, mit jelent minden háttér nélkül, a semmiből valamit teremteni. Sem Magyarorszá­gon, sem itt nem látom már azt a belső hajtóerőt, elszánást, ami a hozzám ha­sonlókat előrevitte. Még azoknak is egy­re nehezebb - a törvényes lehetőségek által megengedett - állást találni, akik az itteni egyetemeken megküzdöttek a má­soddiplomájukért. Határozott cél, aka­raterő és az átlagon felüli tudás vagy spe­cialitás kell manapság ahhoz, hogy vala­kire a „nagyok” felfigyeljenek. Mint utal rá, a jóhiszeműsége mellett pénzügyekben mindig nagyon óvatos volt. A privát pénzköltésben sem híve a divatnak, a bankkártyarendszernek meg végképp nem. Fenntartásairól így beszél: - Itt, ha állásod van, könnyen kapod a kölcsönt, minden a fogyasztásra ösztö­nöz. Ám ha valaki elveszti az állását vagy súlyosan megbetegszik, és nincs nagy tartaléka, egy idő után a fedelet is elve­szik a feje fölül. A pazar, úszómedencés villa, a leg­újabb sportautó ugyan ellentmondani látszik az óvatosságnak, ám az elvek, azok elvek. Ő marad a jól bevált csekk­könyvénél, ahol az aláírásnak súlya van, és amíg kitölti a rubrikákat, az némi megfontoltságra ösztönöz. Ugyanakkor azt gondolja, hogy amit a magyar fiata­lokért tesz, nem kidobott pénz. A MICE Alapítvány (Mészáros International Center of Entrepreneurship) és a VTP (Vállalkozói Tréning Alapítvány) a ke­let-európai térségben az etikus üzleti ok­tatás központjává szeretne válni. Nem akar „amerikanizálni”, messzemenően figyelembe veszi a nemzeti, kulturális adottságokat és a tényleges szükséglete­ket. Az ország több pontján és a hatá­rainkon túl, Erdélyben és a Felvidéken is nagy sikerrel zárultak eddigi üzleti tan­folyamaik. ■ VALAMIT VISSZAADNI A SZÜLŐFÖLDNEK. Amherst szintén a Buffalót övező elegáns kertvárosok egyike. Mechtler László onkoneurológus-professzor három kli­nikán tölt be vezető pozíciót, és idejéből, energiájából még arra is telik, hogy a Ma­gyar Amerikai Orvos Szövetség életében aktívan részt vegyen. Hétvége van, és az a ritka alkalom, hogy szabad az estéje. Ba­rátai, ismerősei érkeznek, jó néhány ki­lométer autózás után, hogy egy jót be­szélgessenek. Angolul és magyarul folyik a szó. A gyerekek, a három nagy lány és az ő pajtásaik szintén itt vannak. Kezd megtelni a tágas ház, Kati, Mechtler László felesége­­ láthatóan élvezi a nyüzsgést. Ő is orvos, de a gyerekek ne­velése és a kiegyensúlyozott magánéleti háttér fenntartása miatt háttérbe szorí­totta szakmai ambícióit. Ahogyan érzé­kelem, ezért sem a társadalmi státusa, sem az iránta érzett megbecsülés nem csorbult. Mechtler László a második generá­ciós magyarok közé tartozik. Orvosi ta­nulmányait az Egyesült Államokban és Magyarországon végezte, feleségét Bu­dapesten ismerte meg. Húsz esztendeje telepedtek le itt. A park végén ott a tó, a kertek, az erdők. De Kati nem titkolja, hogy olykor rátör a honvágy, ezért külö­nösen örül annak, hogy a legnagyobb lány Budapesten tanul majd... Ami azt illeti, Mechtler László is keresi a módját, hogy amit itteni praxisa alatt elsajátított, abból átadjon valamit az itthoniaknak. - Nem csak én gondolkodom így, hi­szen a Magyar Amerikai Orvosok Szövet­ségének mintegy 3-400 tagja van és 700 magyar származású orvosról tudunk. Az évente tartott egyhetes konferenciáinkon a beszélgetéseik nem csupán szakmai, társadalmi szempontból érdekesek. Ilyenkor szóba kerül az is, hogy bár Ma­gyarországon a rendszerváltozás óta szá­mos területen pozitív változások történ­tek, az egészségügyre mindez nem vonat­kozik. Csaknem tíz éve indítottunk el egy ösztöndíj-lehetőséget. Ebben a buffalói egyetem és kórház, valamint négy ma­gyarországi egyetem működik együtt. Utolsó éves magyar medikusokat foga­dunk, akik három hónapot töltenek itt. Ezalatt nemcsak a szakmai nyelvet gya­korolják, hanem bepillantást nyerhetnek az itteni gyógyító tevékenységbe. A másik programunk a három-négy éve végzett orvosokra vonatkozik. A cél az, hogy megismerjék az itteni ellátási rendszert és a módszereinket. Nem utolsósorban pe­dig a szemléletet, amely a kollégák közöt­ti együttműködést és a beteg és az orvos kapcsolatát jellemzi. Az itteni gyakorlat­ban természetes a teljes körű felvilágosí­tás a beteg állapotáról. Magam mindent elmondok a gyógyítási lehetőségekről, az esélyekről. Magyarországon azt szokták mondani, hogy a beteg nem tudja majd elviselni az igazságot. Tapasztaltam, hogy az emberek, ha nehéz is számukra, de sokkal többet képesek elviselni, mint fel­tételezzük. Ha eltagadnám a valóságot, megfosztanám őt attól a lehetőségtől, hogy az életével, az idővel saját belátása, helyzete szerint rendelkezzen. Maga a jo­gi háttér, a biztosítási rendszer, a betegjo­gi képviselet sem teszi lehetővé, hogy ne az igazat közöljük. Mint Mechtler professzor említi, az utóbbi tíz évben ő maga ötvenöt magyar orvos amerikai gyakorlatát segítette elő. Noha a logikus az lett volna, hogy tudá­sukat Magyarországon kamatoztassák tovább, többségük nem tudott ellenállni az anyagilag, szakmailag összehasonlít­hatatlanul kedvezőbb amerikai állás­­ajánlatoknak. A professzor megemlíti, hogy felme­rülnek kételyek, vajon az adott lehető­séggel, nem járulnak-e hozzá a magyar egészségügy további gyengítéséhez? De az is tény, hogy felelősségteljes döntések­ről van szó. Van arra is példa, hogy a né­hány esztendei amerikai praktizálás után, visszatérnek Magyarországra. A személyes boldoguláson túl, ezek a már befutott emberek ma ugyanúgy segítik a náluk fiatalabb kollégákat, mint ahogyan annak idején velük történt. Ennek a szakmai hálónak, a magyar orvosok tu­dásának komoly értéke van az Egyesült Államokban. „A pénz önmagában nem jelent sikert, más is kell hozzá. Önbizalom, be­csület és hajtóerő, hogy olyan értéket tudok létrehozni, amire más nem ké­pes” - mondta két éve Budapesten Mészáros László amerikai üzletember tizenéves fiatalok előtt. A buffalói, magyar gyökerekkel rendelkező szelle­mi körhöz tartozik, akárcsak Mechtler László onkoneurológus-profesz­­szor. Mészáros László Magyarországon született, tizenhat éves korától él az Egyesült Államokban, Mechtler László Ausztráliában látta meg a nap­világot. Van bennük egy közös vonás, ami részben a neveltetésükből, rész­ben lelki szabadságukból, mozgásterükből ered. Ez foglalkozásuk, hivatá­suk etikai vezérfonalában mutatkozik meg és abban, ahogyan kiválasz­tották maguknak azt az ügyet, társadalmi csoportot, amelyet segítenek. Mészáros László irodája falán a szakmai elismerések mellett ott van fiatalkori arcképe és egy nemzetiszínű szalag darabja. .Csak hogy el ne feledjem, honnan is indultam" A szerző felvétele A körbetartozás a kis cégek bukásához vezethet A kis- és közepes vállalkozások (kkv) köré­ben a körbetartozások mértéke nem javul, sőt egyenesen tovább romlik, súlyos likvi­ditási gondokat okozva ebben a vállalati szegmensben. Becslések szerint csak az építőiparban 80-100 milliárd forintról van szó. Idén várhatóan nőni fog a vállalati bukások száma. ■ SzAJLAi Csaba_________________________ A Magyarországi Volksbank Rt. által út­jára indított kis- és közepes vállalkozá­sok helyzetét illusztráló friss kkv­­körkép tanúsága szerint továbbra is ér­vényes az a megfigyelés, hogy a külföldi tulajdonú cégek jobbnak látják helyzetüket, mint a magyar tulajdonúak. Vagyis nagyobb arányban számol­nak be magas termelési szintről, és kedvezőbbnek is látják üzleti helyzetüket, mint a többi társaság. A szóban forgó vizsgálat alapján a körbetartozás nemhogy nem javul az érintettek szerint - a kör­betartozás a kkv-k körében a legelterjedtebb -, hanem egyenesen tovább romlik. A megkérdezet­tek 53 százaléka állította azt, hogy az elmúlt egy évben vagy maga a kkv, vagy valamelyik szállítója késedelmesen fizetett. A cégek fele látja úgy, hogy a körbetartozás egyre elterjedtebbé válik, s 10 szá­zaléknál is kevesebben érzékelik a folyamat féke­ződését. Általánosságban az is jellemző, hogy a ki­sebb vállalkozásoknál szinte mindennapos a kör­betartozás. A felmérésben szereplők arról számol­tak be, hogy a vizsgált időszakban 47,5 százalékuk késett fizetési kötelezettségeinek teljesítésével. A cégek 36,8 százalékánál a késedelmes fizetés miatt likviditási problémák mutatkoztak. Ez másra is a kihatott: 11 százalékuk időnként késve fizette be az esedékes adókat, míg 9,7 százalékuk a társada­lombiztosítási járulékkal tett ugyanígy. A körbetartozások súlyos likviditási gondokat okoznak ebben a vállalati szegmensben. Szakér­tők szerint összefüggés mutatható ki a vevő kése­delmes fizetése és az eladó késedelme között. A kkv-k 52,9 százaléka azért nem tudott az elmúlt fél évben időben fizetni, mert nekik is tartoztak. Egyébként a leggyakoribb a körbetartozás az épí­tőiparban: itt „általánosságban” a cégek 40 száza­léka fizetett késedelmesen az elmúlt hónapokban. Amúgy szakemberek az építőipari körbetartozá­sok nagyságát 80-100 milliárd forintra becsülik. Kiküszöbölésükre egyik megoldás lenne az úgy­nevezett építési kódex bevezetése, amely magá­ban foglalná a tisztességes működés szabályait. Gond, hogy ma 270 ezren dolgoznak az építőipar­ban, és 80 százalékuk 1-3 fős vállalkozások tagja. Igen magas, 38 százalékot meghaladó arányban fordult elő késedelmes teljesítés a feldolgozóipar­ban is. A problémát fokozza, hogy a Coface nemzet­közi hitelbiztosító által közzétett adatok alapján a fizetési index a nyár derekára már megközelítette a száz napot, ami jelentős romlás az év eleji 81 naphoz képest. Az elemzés arra is rámutat, hogy a késedelmesen fizetők mellett az egyáltalán nem fi­zető ügyfelek száma is növekedett. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet a körbe­tartozások mértékére a hosszú lejáratú követelé­sek arányának elemzésével hívja fel a figyelmet. Eszerint míg a nagyvállalatoknál a tavalyihoz ké­pest 11 százalékos a körbetartozások arányának növekedése, addig a közepeseknél 19, a kicsiknél pedig 28 százalékos. A kereskedelmi kamara által végzett felmérés szerint a kisvállalkozások behajt­hatatlan követelései elérik az árbevételük 15-20 százalékát, ami megegyezik a nyereségaránnyal, így a vállalkozások fenntartása kerül veszélybe. Cégbírósági adatok szerint növekedést mutat a fizetésképtelenné váló cégek száma is: az 1997-es 2750-hez képest 2004-ben elérte a nyolcezret. Idén, legalábbis az eddigi adatok szerint, nőni fog a vállalati bukások száma, s a leggyakoribb esetek a legkisebb vállalkozások körében fordulnak elő. Idevonatkozó információ, hogy a Hitelgarancia (HG) Rt. által a kis- és közepes vállalkozások hite­leire vállalt garanciájának összege 2004 végén 174,6 milliárd forintra rúgott, ebből 2004-ben 3,4 milliárd forint összegű garanciát váltottak be, vagyis ennyi volt a „bukott hitel”. Az idei évben a beváltott garancia az előrejelzések szerint 5,6 mil­liárd forintra emelkedik. Egyébként a HG Rt. 2005-ben összesen 200 milliárd forint értékben vállalhat költségvetési hátterű garanciát kis- és közepes vállalkozások hiteleinek visszafizetésére, ugyanakkor már kezdeményezték, hogy a keretet jövőre 250 milliárd forintra növeljék.

Next